Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-02-21 / 43. szám

Kolozsvárt 1885. téli. 1845-től kezdve egy a nagyjutalom, mint 1847-től kezdve az 50 aranyból álló Mar­­czibányi mellékjutalom az egyes tudomány­szakokban bizonyos évkörben megjelent leg­kitűnőbb munkáknak ítéltetett. Ez idő óta a társadalmi tudományok mezején a követ­kező munkákat találta az Akadémia legki­­tű­nőbbeknek és tisztelte meg nagyjutalmá­val . 1842—47 Sz­alay László : „Státusférfiak és szónokok könyve 1846.“ — 1848—53 Báró Eötvös József : „A XIX. század ural­kodó eszméi 1851.“ — 1854 — 59. Nem volt kiadható. — 1860—65. Dózsa Elek : »Er­­délyhoni jogtudomány.“— 1866—1871. Meg­osztatott Wenzel Gusztáv .Egyetemes eu­rópai jogtörténet 1869.“ és Keleti Ká­roly „Hazánk és népe 1867.“ között. — 1872—7-ben szintén megosztatott Kautz Gyula „A politikai tudományok kézikönyve 1877“ és Apáthy István »Kereskedelmi jog 1876.­ czimű­ munkái között. A Marczibá­­nyi-jutalmat a következő társadalomtudo­mányi munkák nyerték : 1842—7. Frank Ignácz: ,A közigazság törvénye Magyar­­országban. I.—III. 1845 — 7.“ — 1848—53. Pauler Tivadar: „Jog- és államtudományok Encyclopathiája. 1851.“ — 1854—9. Tóth Lőrincz: ,Az ősiség és egyéb birtokviszo­nyokat rendező nyilt parancs ismertetése és magyarázata. 1854.“ — 1860—5. Kautz Gyula: „Nemzetgazdaság és pénzügytan.“ — 1866—71. Hajnik Imre: „Magyar al­kotmány- és jogtörténet. 1870.“ — 1872—7. Hajnik Imre: „Európai egyetemes jogtör­­történet. I. 1872.“ NEMZETI SZÍNHÁZ. Kolozsvártt, 1886. február 22-én. .4 K­ORXÁN CSAL­­Á II. Népszínmű 2 felv. MINDENFÉLE. Kolozsvár, február 21. — Az építkezési szabályrende­let módosítása tárgyában Dr. Haller Ká­roly ma délutánra egy szakértői értekezle­tet hivott össze a városházhoz, mely a B­u­­czy József kir. főmérnök és városi tiszte­letbeli főmérnök által kidolgozott javaslat alapján fogja revízió alá venni a meglévő szabályrendeletet. — Dr. Stalter Károly polgármes­ter ma este városi ügyek érdekében Buda­pestre utazik s valószinüleg csak a jövő hét vége felé tér haza. A polgármester úr , ezen útja igen fontos városi ügyeket (vas-­­ híd, városi adók leszállítása, pénzügyi pa­­­­lota, nöiképezde építése, stb.) érint.­­ A cselédkönyveket a vidéken a szolgabirói hivatalok oly hiányosan állít­ják ki, hogy e miatt a kolozsvári bejelen­tési hivatal igen sokszor kénytelen kiegé­szítés végett visszaküldeni. És ez csak a szegény cselédeknek baj, kik kénytelenek itt szolgálat nélkül gyakran két hetet is eltölteni, maga a hatóság kényszerítvén rá, hogy a csellengők számát növeljék. — Borsóhányás. A Szentegyház utcza egyik felső szegleténél, még az őszi építkezés alkalmával, felszedték a járda egy részét, két sor koczkakövet. És máig még nem jutott eszébe sem a felszedetőnek, sem az illetékes hatóságnak visszarakatni, s így a járókelők kényszerülnek az úgyis oly keskeny járdának egy sor kövén balantsí­­rozni és szembetalálkozáskor tetszés szerint jobbra vagy balra a pocsolyába csupasz­­kálni, vagy egymást a falra hányni — mint ahogy hányjuk mi csaknem naponként a borsót: az effde rendetlenségek felsorolá­sával. — Kolozsvár rejtelmei, így kez­denék a következő hírt a fővárosi riporte­rek. Mi azonban szolidabb firmának tartjuk magunkat, nem futunk a szenzácziós hírek után s egyszerűen csak konstatáljuk, hogy Oláh Gavrilláné palatkai lakos szerdán reg­gel piaczi árukkal bejött Kolozsvárra, eladta árait s azóta nincs, férje hiában keresi. — Tudja a törvényt. Egy napszá­mos urat megbüntetett a hatóság­­, írva egy forint pénzbírságra. Az ipse meg lett czitálva, hogy fizessen vagy becsukatik. »Tu­dom én a törvényt, könyörgöm alásan, mondd, egy napi dutyi tíz pengő forintot ér. .Én vagy leülöm az egy napi dutyit, és akkor az urak fizetnek nekem még 9 forintot, vagy pedig várnak a jövő hónapig, míg ki tudom fizetni.“ Mi lett az alku eredménye, még nem tudjuk. — Drága a saját. A tojás drága­ságának kézzelfogható bizonyítéka akadt. A nagyhíd melletti kocsmából egy szegény oláhtól elloptak 5100 drb tojást. A tettes a rendőrség véleménye szerint Szilágy- Somlyó felé vette útját; hol fogyták meg, az még nem tudatik. — Gusztus dolga. Lakatos Anikó nevű czigány asszony állott ma a rendőrség előtt, azzal vádolva, hogy a piaczon laczi­­pecsenyét lopott tányérostul, s hogy ke­nyere is legyen hozzá, eladta a tányért és abból vett kenyeret. A rendőrségnél azzal védte magát, hogy ő keveset eszik, de annak aztán gusztusosnak kell lennie s a mire gusz­tussá jön, azt ha nem adják, ellopja ; ne tes­sék elitélni, nem tehet róla. A rendőrségnek is van azonban egy fura gusztussá t. i. hogy I a­kit megcsiphet, épen azért, mert ritkán I sikerül e passióját kielégithetni, hűvösre té­teti. Hogy összevág-e most a Lakatos Anikó a „gusztussá“ a rendőrségével, arról nem re-­­­ferálhatunk. — A kolozsvári polgári dalegy­let pártoló tagjai részére 1885. márczius 1-én a ,Redouter-ban tánczczal egybekö­tött dalegtélyt rendez. A műsor következő: 1. Házszenteléskor. Szövege Szász Gerőtől. Zenéje Gunesch Károlytól. 2. Bordal. Palo­­tásy Jánostól. 3. Népdal. Palotásytól. 4. Talpra magyar. Szövege Petőfitől. Zenéje Hubertől. 5. Pepitaut 6. Szombat estve. Hubertől. 7. Rákóczy induló. Szövege Paál Ferencztől. Jegyek válthatók a meghívó előmutatása mellett márczius 1-én az „Ipa­ros-egylet" helyiségében, d. e. 8—12-ig, d. u. 2—5-ig, azontúl a pénztárnál. Belépti - jegy. Nem pártolók részére személyenként 1 frt. Család-jegy 3 személyre 2 frt. A jó­tékony czél érdekében tett felülfizetések kö­szönettel fogadtatnak s nyilvánosan nyug­táztatnak. — Athletika, február 23-án hétfőn est­e fél 7-től a Torna-yivodában kard-, tőr és ökölvivási gyakorlatok tartatnak. -- Reformoknak nézünk elébe a hadseregben. Természetesen mundur del­gában. A dragonyosok legközelebb prémes bekecset kapnak az u. n. „fegyverkabát“ (magyarul Waffenrock) formájában, míg a dsidások prémes alánkat kapnak. Mindkét kabát két soros gomba, fehér birkabőrrel bélelt, prémes galléré, ujjain posztóbhajtókás. Az új kabátokat valószínüleg még e hó fo­lyamán szét fogják osztani. A Darabont urak és szolgáló ű­rhölgyek figyelmébe ajánlja a rendőr­ség, hogy nagyobb kosarakkal és vizes cseb­rekkel a járdán (trotoire) járni nem szabad. — A trónörökös pár Görögor­szágba fog utazni, s az athéni udvarnál na­gyon örülnak előre ennek a meglepetésnek. — átfagy bátorság. Az orosz czári pár az idén húsvét utánig Szt. Pétervártt fog maradni. — Jókaihoz, LX-ik születés­napja alkalmából Rudolf trónörökös levelet inté­zett. A levél így hangzik: Kedves Jókai! Születése hatvanadik évfordulója alkalmából sietek önnek nem és magam nevében legben­­sőbb üdvkivánatainkat nyilvánítani. Tartsa meg önt a gondviselés még hosszú évek során teljes erőben és egészségben, drága hazánk irodalmának és szellemi ér­dekeinek. Tartsa meg nekem és közösen kezdeményezett nagy vállalatunk hasznára is. Egész szívemből kívánom, hogy sok irányú hazafias tevékenységének üdvös sikerét élvezhesse és örömteljes boldog napokat éljen. Weilen által értesültem magyarországi munkatársaink buzgó és eredménydús működéséről. Néhány nap múlva dél felé utazom, s remélem, hogy visszaérkezésemkor magyar irodalmi társaink és művészeink számos művét és raj­zait fogom itt találni átolvasás és megtekinés végett. Szerencsekivánataim ismétlése mellett legszivélyesebb üdvözettel vagyok, önnek hű munkatársa­m a­d­o­­­t s. k. A beregszászi törvényszéki el­nököt Pappházyt a túszék felmentette a bűnügyi vizsgálat alól. A felmentés indokai­ban elmondatik, hogy ha nőül akarta volna venni a gyilkossági bűnszerzőt Finta Em­mát elválhatott volna nejétől, nem kellett volna, hogy gyilkosságra gondoljon. — Orosz böjt. Pétervárról jelentik, hogy az orosz kormány rendeletet bocsátott ki, mely szerint a böjt tartama alatt orosz színdarabokat nem szabad a színházban elő­adni, csak német és franczia drámákat. — A Sahara tenger terve minden ellenkező híresztelés daczára kezd positív formát ölteni. A napokban — mint a berlini lapok jelentik — egy bizottság ment Ga­­besba az előmunkálatok folytatására; míg a „Linois“ gőzösön egy hydrographiai kül­döttség utazott Galettába, hogy a Sahara sivatagjára vezetendő tenger eszméjét a föl­találó halála után közelebb vigyék a meg­valósuláshoz. — Az asszonyok nem sírnak. A: Én azt mondom, hogy a női könny mit sem bizonyít. Ha igazán vesszük, az asszonyok nem is tudnak sírni! — B: Ne mondja, hát mit tesznek akkor, midőn a könny folyik? — A: Izzadnak a szemükön keresztül! — Egy emberfaj kihalása. A tasmaniakról, a nemrég kipusztult ember­fajról tartott ma igen érdekes felolvasást dr. Tör­ök Aurél a magyar földrajzi társa­ság mai ülésén. A Tasmania sziget Ausz­tráliától délre fekszik, valóságos földi para­dicsom, gyönyörű vidékekkel. A sziget el­foglalásának története szégyenfoltot vet Angliára, mert az angolok valóságos haj­­tóvadászatot tartottak a boldogtalan ben­­szülöttekre, végre a déli egészségtelen vidé­kekre telepítették le őket, a­hol számuk rohamosan fogyott. 1865-ben már csak két benszülött élt. A legutolsó egy nő, Lala Roukh 1877-ben halt meg. Az érdekes fel­olvasásra még visszatérünk. — Szép intermezzó történt nem­rég Parisban Dorian asszony estélyén. Mi­kor az estélyen jelenlevő Hugó Viktor a füzértáncz közben a tánczterembe lépett, a ragyogó szépségű fiatal tánczosnők sorfalat képeztek s illatos virágesővel borították be ősz fejét. A viruló ifjúságnak e szép hódo­lata amellett tanúskodik, hogy az öreg mester a felnövő generáczió előtt is nagy tiszteletben áll. — Egy királyné naplója. A kö­zépkorbeli előkelő hölgyek mindennapi éle­téről és gondolkodásmódjáról érdekes fel­világosításokat ad az a napló, melyet Wo­­odville Erzsébet Grey János özvegye veze­tett, a­ki 1465 ben IV-dik Eduárd angol ki­rálynak a nejévé lett.Kevéssel első házassá­ga előtt a következőket írta naplójába : Hétfő márcz. 9. Reggel 4 órakor fölkeltem és Ka­tával megfejtem a tehenet. Azután Rachel­­lel a tejeskamarában köpültünk s Rachelnek aki megvágta magát, hideg viszes kendőt kötöttem a kezére. Hat órakor: A marha­hús nagyon megfőtt — máskor jobban kell vigyáznom. Hét órakor : Anyámmal megetet­tük a baromfit. — Nyolcz órakor: Thumy lovamat megvakartam, a­mi két óráig tar­tott. — Tíz órakor ebédeltünk. Gerey János igen udvarias volt irántam, de keveset evett. — Tizenegy óra tájban ki­sétáltam a mezőre. Grey János velem tartott és útközben kétszer úgy megszorí­totta a kezemet, hogy könnyek jöttek a szemembe és majdnem felsikoltottam. János csakugyan igen szeretetre méltó és minden vasárnap eljár a templomba is. — Három órakor, Robinson bérlőnknél tűz támadt, de hamar eloltottuk, János négy fontot aján­dékozott neki. — Hat órakor a teheneket és baromfit megetettem. Csak hét órakor vacsoráztunk. A liba nagyon kemény volt és a disznóhús pedig megpörkölődött. Mama derekasan megszidott érette — pedig ennek is János az oka : nagyon jó és csinos fiatal ember. Kilenczkor mindnyájan lefeküdtünk. — Merénylés. Szatmárról Lják az, „Egyetértés“-nek, hogy Szatmárhegyen f. hó 14 én este Kolb József és fia ellen gyilkos merényletet kísérlettek meg. Apa és fia épen teáztak, midőn az ablakon keresztül valaki belőtt és mindkettőt megsebesítette. A fegyver rendkívül erősen volt megtöltve, mi abból is kitűnik, hogy több mint 30 sö­rét hatolt az ajtójába. Kolbnak a gyanúja azonnal Szilágyi Lajos vinczellér ellen irá­nyult, kit mások láttak a ház körül ólál­kodni. Megerősödik még a gyanú az által, hogy láb és csizmanyomok a sü­ppedékes talajon egészen a vinczellérlakig és onnan Kolb búzáig vezetnek és a patkónyomok Szilágyi csizmapatkóival tökéletesen egyez­nek. Szilágyit tegnap le is tartóztatták. — Kolb és fia már javulófélben vannak, miu­tán sikerült a festékbe hatolt söréteket el­távolítani. — Vasút­i baleset A Kassáról e hó 14- én elindult vegyes vonatról Tolvaj Jó­zsef, szentandrási birtokos csinos leánya, Katalin, a felső-fügedi őrháznál, még ki nem derített módon, kiesett a kocsiból s a szenvedett agyrázkódás következtében csak­hamar meghalt. — Torontálmegye első aljegyzője Hadzsics Czézár, széles körökben kedvelt fiatal ember, e hó 15 én reggel megtébo­­lyodott és még aznap felszállitották a lipót­­mezei orsz. tébolydába. — A jó öreg Besze János volt orsz. képviselő, ki egyike volt 1848. márczius 15- én a szabadságot üdvözlő nép­szónokok­nak, súlyos betegen a szegedi kórház­ban fekszik, hova Szőregről szállította veje, hogy jobb gyógykezelésben részesülhessen. — Öngyilkos gyermek. Kikindán, mint az ottani „Híradó“ írja, a kis tiz éves Kragity Jóczó, a­ki addig sirdogált, hogy nem kapott elég czukrot anyjától, mig csak verést nem kapott, — fölfutott a padlásra, s egy szíjra fölakasztotta magát. — Ritka juhászkutya Berlinben. A berlini állatkertben naponként sokan időz­nek egy kalitka előtt, melyben egy barna, felnőtt juhászkutya és két féléve.A királytig­ris van együvé zárva. A kutya úgy bánik velük, mint valami macskákkal. Ugatja őket, rájuk vicsorgatja fogait, üldözi és sarokba szorítja őket s nem sejti, hogy a bestiák egyetlen csapással leterithetnék. — A másvilágon. Két jámbor pol­gárnő gyalog sétálja be a boulognei erdőcs­­két, midőn két félvilági hölgy díszes hintó­ban robog el előttük. •— Reágéltem, hogy a másvilágon mi leszünk azok, kik gazdag szeretőt tartanak ! — monda könnyű sóhaj­jal az egyik. — Régiség. — Bármit mondjanak, ez az X. márkinő nem megvetendő alak. Van benne valami, ami a Perikles-korabeli nőkre emlékeztet. — Igen — a régiség ! — Kivágta magát. Asszony : »Ked­ves Károly, te mindig oly sokáig vonakodol, mikor nekem kell valamit venned. Hát már nem szeretsz engem?* — Férj: »Ellenkező­leg, annyira szeretlek, hogy semmit sem ta­lálok elég jónak és szépnek a számodra. — Kincs defic­it. Ezt és nem egye­bet olvashatunk ki abból a bécsi távirat­ból, mely szerint illetékes helyen megc­á­­folják azt a hírt, hogy a Rothschild csoport Magyarország defic­itjének a fedezésére ki­bocsátandó 11 millió papírjáradékot vett volna át. Szapáry Gyula úr. vagyis az ál­lam — a távirat szerint — nincs pénzszük­ségben s a papirokat azért csak márczius végén veszik át. — Tolvaj altábornagy. Az orosz hadsereg egyik altábornagya, egy ősi csa­lád sarjadéka, aki a legutóbbi orosz-török háború alatt is kitüntette magát, a napok­ban belépett egy moszkvai ékszerész-üzletbe s ott több ékszert mutattatott magának. Végre távozni akart anélkül, hogy valamit vásárolt volna. Az ékszerész azonban észre­vette, hogy távozás előtt az altábornagy kiváló gyakorlottsággal egy értékes karpe­­reczet csúsztatott a kabátja ujjába. A legna­gyobb udvariassággal felszólította tehát az elő­kelő tolvajt, hogy a „tévedésből“ eltett kar­­pereczet adja elő. Az altábornagy méltat­lankodva utasította vissza a gyanúsítást. A kereskedő erre rendőrt hívott, az altábor­nagyot megmotozták és egy mély tolvaj­zsebben megtalálták a karpereczet. Az al­tábornagy ekkor azzal mentegette magát, hogy kleptomániában szenved, amit úgy látszik, csupa udvariasságból el is hittek neki és szabadon bocsátották. — Főúri statiszta. A párisi Figaro beszéli el ez érdekes kis történetet egy pá­risi színésznőről, a­ki állhatatosan vissza­utasította egy vikomt udvarlásait. A Don Juan mindent elköve­tett, hogy megnyerje a színésznő kegyét, de hiába. Végre így szólt hozzá: „Kisasszony, becsületszavamra fogadom, hogy ön előbb-utóbb, de meg fog engem ölelni.“ A színésznő megvetőleg mo­solygott és csakhamar megfeledkezett a vikomt szavairól. Néhány hónappal azután egy izgalmas nővér szerepét játszotta, a­ki megsebesült katonákat ápol. Egy este, midőn a színpadon egy ily katona fölé hajlik és felemeli fejét, a sebesült e sza­vakat súgta fülébe Kisasszony, megfogad­tam, hogy meg fog ölelni, beváltottam fogadalmamat.“ A rászedett színésznő meg­bocsátott a vikomtnak. ” A budapesti rendőrség sajtó­irodája nyomán azt közölte valamennyi bu­dapesti lap, hogy Balázsi Imre egy nagy c­ég pénztárnoka ellopott főnökétől egy tár­­czát és megszökött. A szegény ember hüle­­dezve olvasta e hirt s futott szerkesztőségből szerkesztőségbe a hir eredetének megtudása végett, mig végre megtudta, hogy az a rendőri sajtóirodából került ki, mely meg­rovásra méltó vétkes könnyelműséggel ép­pen a kárvallott polgár nevét bocsá­totta, mint tolvajét világgá. Mint ugyan­is a rendőrségnél ez ügyben fölvett hivata­los iratokból kitűnik, Balázsi Imre volt a feljelentő, kitől a kérdéses tárczát, éveken át gondozott fogadott lánya lopta el és meg­szökött. Balázsi régi ismert és közbecsülés­­ben álló polgára a fővárosnak s főnöke leg­inkább meg volt lepetve, midőn a jelzett közleményt a lapokban olvasta. Érdekes volna tudni, hogy a tévedés honnan ered, é­s várjon minő elégtételt fog adni a rend­őrség a meghurczolt becsületes polgárnak. — Három egy csapásra. Nem igen élt eddig drámairó, ki azzal dicseked­hetett volna, hogy egy estén három új színműve aratott sikert. Még­pedig ugyan­azon a színpadon, Heyse Pál, német költő, elmondhatja magáról. A berlini „Deutsches Theater“ e hó 15-én három, egyfelvonásos darabját hozta színre. Az első tregoedia, a második vígjáték, a harmadik vegyesen a komoly és vig elemből volt alkotva. Tehát mind a három genre egy színi előadás ke­retében.­­ A pesti operának vendége Willné asszony tegnapelőtt lépett fel Szilá­gyi Erzsébetben, s a pestiek a legmelegebb rokonszenvvel fogadták. A Lagrange betét áriát olyan bravúrral énekelte, hogy a pesti lapok szerint nem létezik művésznő a vilá­gon a ki kívüle igy el tudná énekelni. Hat­szor hívták ki. — Muszka világ. III. Sándor czár igen erélyesen lép föl családjával szemben, semmiféle magánérdeket nem véve figye­lembe. Legjobban bizonyítja ezt a családi törvényről nem rég kibocsátott rendelete, mely a közönség körében általános he­lyeslésre talált. Lehet, hogy az egyik vagy másik nagyherczegnő, — a­ki remélte, — hogy még meg nem született unokáját nagyherczeg, vagy nagyherczegnőként fogja üdvözölhetni, csalódott, de csak is ők le­hetnek egyedül a rendelettel elégedetlenek. Azok az utódok, kikre e törvény vonatko­zik, „vérszerinti herczeg“ czímet kapnak és valószínüleg meg lesz nekik engedve, hogy orosz herczegek leányaival lépjenek törvé­nyes házasságra, a­mi a mostani nagyher­­czegeknek tilos. Ezenkívül van még a czár­­nak egy másik rendelete is, a­mely nem kevésbé fontos. A nagyherczegek eddig igen gyorsan nyerték el a katonaságnál a legma­gasabb rangokat. Ezentúl másként lesz ; soron kívül nem léptetik elő őket, s a czár megkívánja, hogy a rangjukkal járó szolgá­latokat is teljesítsék. Jelenleg több gárda­­ezredben vannak nagyherczegek, kik ugyan­oly szolgálatot végeznek mint a többi­­tisz­tek. A II. Sándor czár és a mostani uralkodó kormányzása közti különbséget leg­jobban feltünteti a körülmény, hogy az el­hunyt czár két fia közül a 31 éves Alek­­szej nagyherczeg III. Sándor trónraléptekor már tengernagy és az összes hajóraj parancs­noka volt, Sergej azonban, a fiatalabbik, most csak ezredes és ezredparancsnok. Az előléptetés megszorítása, már azért is szük­séges, mert annyi a nagyherczeg, hogy vég­re minden magasabb katonaállást ők foglal­nának el. Régente a nagyherczegeket nagy­­korusításuk alkalmával mindig kinevezték szárnysegédeknek. III. Sándor ezt a szokást is megszüntette, saját legidősebb fiával, a trónörökössel mutatva példát. — Csodálatos. Perotti úr a pesti magyar királyi opera sok ezer forintos te­noristája, Hunyadi Lászlót tegnapelőtt „ismét magyarul é­v­e­k­e­lt­e“, ujjong­nak a pesti lapok! Csodálatos! Mekkora újság lehetett ez a pestieknek! — Nyilvános köszönet. A kolozsvári önkénytes tűzoltó-egylet, parancsnoksága kedves kötelességének tart­ja nyilvános téren is hálás köszönetét fejezni ki a helyi ki­­segítő takarékpénztár­ igazgatóságának, azon nagybecsű és hazafias áldozat készségéért, hogy ismétel­ten 100 fotot szerelvényekre és 50 forintot az elnyo­­morodott tűzoltók ro­kkantjainak alapja javára volt ke­gyes adományozni. Kolozsvártt 1885. február 21 én. A parancsnokság. — Nyilvános köszönet. A kolozsvári kisegítő takarékpénztár tks. Igazgatósága a vezetésem alatt álló kolozsvári felsőbb kereskedelmi iskola részére ez­úttal is 200, az ipariskolák részére pedig 50 frtot volt ke­gyes adományozni. Intézeteink évek hosszú sora óta élvezik e hazafias pénzintézet nagylelkű támogatását, s azért kedves kötelességet teljesítünk, midőn ez újabb támogatásért a nyilvánosság terén is kifejezzük hálás köszönetünket. Kolozsvártt, 1885 február 21-én. A fel­ügyelő bizottság nevében Kiss Sándor igazgató tanár, a nemzet és a korona közti konfliktus nél­kül nem lennének valósíthatók, stb. ennél­fogva kérdi, hogy a.) a miniszterelnök úr fel volt-e ha­talmazva ezen nyilatkozatának megtételére ? * b.) hivatalos működése alatt szerzett hivatalos adatok alapján tette-e ezen nyi­latkozatát, s ha igen, abban a helyzetben van-e a miniszterelnök úr, hogy ezen ada­tokat közölhesse ? Ezen interpelláczió indokolásában Ugrón elmondja, hogy a korona egy időben távo­labb állott 1867-től, mint most a personális uniótól, mert akkor a nyers abszolutizmus teréről kellett átlépnie az alkotmányosságba, most azonban csakis egy létező közjogi hely­zetnek a nemzet és korona érdekében tör­ténendő módosításáról van szó. A­mit a miniszterelnök mondott, mint ha elveink megvalósítása konfliktust idézne elő korona és nemzet között, azt hallotta egy erdélyi zaggyű­lésen a józan Tisza Lajostól és hallotta sokszor részeg kor­tesektől, de hivatalos nyilatkozat ez ideig még nem állott a nemzet előtt. A miniszterelnök nyilatkozata denun­­c­iálása a koronának, mert azt jelenti, hogy a nemzet nem ura elhatározásainak, a­mihez pe­dig alkotmányos joga van. Azt jelenti, hogy a nemzet mondjon le a békés kibontakozás minden reményéről. A miniszterelnök nyi­latkozata ilyenformán nem egyéb, mint a forradalmi elvek vakmerő proklamác­iója. Hazánkban minden párt dynasztikus, mert az alkotmány mindeniknek létjogot ad a küzdelemhez és a többségre jutáshoz; de midőn maga a kormányelnök jelenti ki, hogy elveink konfliktusok nélkül nem va­lósíthatók, ekkor csak azért, hogy magának néhány hívet szerezzen, s helyzetét tartó­­sabbá tehesse, belekerget egy nagy és jól szervezett, a haza talajában és történelmé­ben gyökerező pártot antidynasztikus érzel­mekbe. Ezzel többet árt a koronának, mint a­mennyit magának használ. Csodálkozik, hogy Tisza Kálmánban (az egykori konspirátorban) a korona iránti hűség 11 évi kormányzás, tehát a koroná­nak 11 évi bizalma után is csak annyira fogant meg, hogy még azt sem tételezi föl királyunkról, hogy letett esküjéhez az al­kotmány megtartása iránt hű marad. Az interpelláczió órási szenzácziót keltett. Tisza Kálmán a mai ülésben Ugrón Gábor interpellácziójára azt válaszolta, hogy a felsőházban csak mint magán­ember szó­lott és szavai nem egy pártra, hanem csu­pán Prónay Dezsőre vonatkoztak. Ugrón Gábor tudomásul veszi a mi­niszter válaszát, de figyelmezteti, hogy más­kor jobban fontolja meg szavait, mert neki mint magánembernek nincsen helye a főrendiházban, szavainak súlya pedig csakis állásánál fogva van. Az ellenzék Ugron Gábor szavait hosz­­szasan megéljenezte és megtapsolta. Budapest, febr. 21. A képviselőház mai ülésén a felsőházi reform javaslat tárgyában Irányi Dániel nagy hatású zárbeszédet tartott. Szilágyi Dezső zárbeszédét a hétfői ülésben fogja megtartani. ELLENZÉK (167) LEGÚJABB. Budapest 1885. február 21-én. Ugron­ Gábor interpellációja. Ugron Gábor a képviselőházban a miniszterelnökhöz az alábbi interpellácziót intézte. A miniszterelnök úr a folyó hó 16-án tartott felsőházi ülésben b. Prónay Dezső beszédére vonatkozólag ezeket mondotta: „Oly politikai tanoknak hive, melyek most Február 21. FELELŐS SZERKESZTŐ és KIADÓTULAJDONOS : BART N­A XISLÓS. NYILTTÉR.*1 LAKÁS. A hidutezában, szép, egészséges helyen egy csinos, tágas első emeleti lakás, 7 szoba, konyha, kamara, pincze, hiú, ápril elsejétől kiadó. Irodának is előnyös. Hol, megmondja a kiadóhivatal. Fogorvos 12—* PERL JÓZSEF American Dentist, Doctor of Dental burgery, Amerikában kiképzett Plombeur, tisztelettel jelenti a t. ez. közönségnek, hogy mű­­termét átette a volt lábasház he­lyére épült ev. ref. status-épületbe. Főtér 22. sz. Dr. Hintz gyógyszer­tár során. Készítek műfogakat, darabját per 3 frt., egy felső vagy alsó légnyomá­si­ fogsort 35 frt., egy légnyomási­ egész mű­fog­sor, felső és alsó 50—60 frt., egy cement vagy ezüst amal­gam plombot 2 frt., egy arany amalgam plombot 3 frt. egy kristály-arany plombot 4 frt. Foghúzások lokális Anestesia alkalma­zása mellett, fájdalom nélkül eszközöltetnek. Rendel d. e. 9—12-ig, e. u. 2—5-ig. *­ Ezen rovat tartalmáért nem vállalunk le fe­­lősséget. Szer­.

Next