Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-02-23 / 44. szám

Kolozsvárt 1885. Ugron Gábor: Nem! Tisza Kálmán miniszterelnök : De igenis! (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A­mi pedig a modort illeti, ismétlem hivatkozom az országgyűlés összes naplóira, hogy tartottam-e én azt valaha feladatom­nak és tettem-e nemcsak a nézeteket és vé­leményeket kritizálni, de intencziókat, be­csületes hazafias szándékot és személyeket támadni meg? Soha! (Zajos helyeslés a jobboldalon. Élénk ell­emmondások a szélső­baloldalon.) Én előttem tehát e modort, — lehet, hogy ez m­á­g a jó modor — de tőlem nem tanulta. (Zajos ellenmondások a szélső­­baloldalon.­ Különben a képviselő úr téved, hogy én ismerem azon tanokat, melyeket, mint mondá, ő hirdet, — mellesleg megjegyzem, még eddig nem tapasztaltam egyetlen egy fontos kérdésben sem, hogy a­mit az egyik közülük hirdet, azt valamenyi hirdetné, min­dig észleltem némi eltéréseket. (Közbeszólá­sok a szélsőbaloldalról: Ez nem áll!) mon­dom, a képviselő úr rész néven veszi, hogy én azt mondottam, hogy azon tán rosszra, konfliktusra vezet. (Közbeszólások a szélső­­baloldalon : Korona s nemzet közt !) Korona s nemzet közi konfliktusra igenis ! De ő most sem éri be nézeteim bántásával hanem szándéklataimat támadja meg, azokat gya­núsítja, és mondja, hogy én dem­ocziálni akarok le- és fölfelé. Már én soha sem hallottam még a kép­viselői egyenjogúságot, úgy értelmeztetni, hogy az egyiknek szabad legyen nemcsak nézeteket megtámadni, de gyanúsítani is, a másiknak pedig ne legyen szabad a néze­tekre sem elmondani véleményét. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hol van ez megírva és mit véthetek az által akár a nemzetnek, akár, ha tetszett szóbahozni, a koronának, ha azt mondom, hogy bizonyos tanokat helytelenítek, mert azok, az én né­zetem szerint, oda fognak vezetni. . . Sizz Gyula: A miniszterelnök né­zete szerint! Tisza Kálmán miniszterelnök: Igen, az én nézetem szerint. Ez furcsa volna, és mi értelme volna akkor a küzdelemnek párt­­nézetek közt, ha egyik résznek szabadságá­ban van, és annak a miniszterelnöknek,a­ki parlamentáris fogalmak szerint rendesen egy pártnak ellen kell, hogy álljon, még az sem volna szabadságában, hogy elmondja, hogy valamely nézetet miért nem tart veszélyes­nek. (Zaj a szélsőbaloldalon) Engedelmet kérek, teljes jogom van megmondani, nem is retirálok, megmondtam a ház kebelében sokszor, meg fogom mondani, ha alkalmam lesz rá, mindig, bár nem szeretem az alkal­mat hajánál fogva ide vonszolva, beszélni. (Zajos helyeslés a baloldalon.­ És azt mondja a képviselő úr, hogy ebben a korona háta mögé bújást lát. Már vagy van igazam, vagy nincs. Ha nincs iga­zam, kompromittálom magamat a korona előtt, de nem, hogy én a korona háta mögé bújnám. Én mondtam, mint saját meggyőző­désemet ; ismétlem felelek érte, de a denun­­cziácziónak insinuáczióját vissza­utasítom és a korona belevonása ellen tiltakozom. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) — A gabnavámemelés. A franczia kép­viselő kamara szombaton tárgyalta a gab­­navámok emelését és az indítványt, mely­­szerint a beviteli vám 5 frankra emeltes­sék, elvetette.­­ Az orsz. kataszteri bizottság pén­teki ülésében beható tárgyalás alá vette a hetes küldöttség által az egyéni fölszó­­lamlások tárgyában beterjesztett indítvá­nyokat s azokat részletes vita után változ­tatás nélkül el is fogadta. Minthogy szá­mos felszólamlásra vonatkozólag a hetes bizottság nem határozott, hanem újabb be­járást rendelt el, az összes jövedelmi foko­zatok végleges megállapítása az egész or­szágra csak egy, a nyár folyamában ösz­­szehívandó ülésben lesz foganatosítható s így a tegnap jelzett általános elvi vita is csu­pán ama tárgyalások befejezte után várható. mond akár a parlementben, akár a főren­­ditáblán, akár a választók előtt, akár me­­­yegyülésen vagy parlamenti bizottságban vagy sajtóban vagy bármily nyilvános loko­­sán is,mond az politikai dolog s mindaz méltás ehet tárgya interpellácziónak, így fogják ezt fel a világ minden alkotmányos államá­­nan s nálunk is ez a senki által soha két­ségbe nem vont gyakorlat 1867 óta. Az­zal védte magát a miniszterelnök hogy a mit mondott, Prónay bárónak m­ond­ta, ehez másnak nincs köze. Soha gyengébb felfogást és szegényebb védelmet mint ez Hisz azt mindenki tudja, hogy t'róvay na­gyon mérsékelt ugyan, de mégis a közjog ellenzék felfogását tartja magáénak s hogy Tisza Kálmán épen csak e felfogásról be­szélt és semmi másról. No már pedig, hogy ehez ne legyen másnak köze, mint épei Prónaynak : ez az a minő tant mlég csak ugyan nem hirdetett Tisza Kálmánon ki­vü­l senki. Ez az eset — végzi a czikk — ta­nulságos lesz Tisza Kálmánra né-.ve. De­­ pártokra s kivált a közjogi ellenzékre nézv is. Tisza Kálmán óvakodni fog ezután min­den alkalommal a koronát vonni bele a vi­tába, akár van rá szükség, akár nincs. A ellenzéki pártok megtanulják nem venni ko­molyan Tisza Kálmán kijelentéseit, hacsa világosan meg nem mondja, hogy mike beszél felelőssége tudatában és érzetében. A­­Budapesti Hírlap* igy­ei: Ugron mai föllépése annyival nagyob hatást csinált, m­ivel ma hangjával és gesz­tusokkal sokkal mérsékeltebben bánt min rendesen. Tisza Kálmán az ingerültség el­tagadhatlan jeleivel, nála egész a szokatla­nul erős hangon felelt, visszautasítva min­den gyanúsítást és követelve maga számár­a jogot, hogy szabadon nyilváníthassa vé­leményét, a nélkül, hogy szándékainak tisz­tasága kétségbe vonassék. Eme szónoki tusa azt a benyomás tette a házra, mintha nagy és ke­mény harczoknak fenyegeti leg előre vetett árnya voln az; a Tisza és Ugron közt harcz jelentőségét ma ma elvitatni nem le­het, aki tud­ja, micsoda gyü­mölcsöbre fog az szülni? A­­Pesti Hírlap* , , A mai (értsd szombati) ülést eg Ugron Gábor és a miniszterelnök között­­, folyt csatározás tette figyelemre méltóvá A közjogi ellenzéknek, függetlenségi és 48-i pártnak — e tehetséges fiatal tagja ügyi­sen ragad meg minden alkalmat, melybe érvényesítheti polemikus erejét. Fölszólalá­saiban mindig van él, fejtegetéseiben min­dig erőteljesség. Ez a két tulajdonság je­lemezte mai nyilatkozatait is, melyekne tárgyát egy a miniszterelnök által a fi rendiházban báró Prónay Dezső beszédét tett állítás képezte. Ugrón hevesen támad meg ezért Tisza Kálmánt, de egyúttal és erőteljesen hangsúlyozta pártjának az ura­kodóház s a monarchia egysége iránti hű­ségét, mint e párt részéről még alig való. A támadást a miniszterelnök poleri­kai éllel utasítá vissza, fönntartván és k­öntelvén maga számára a jogot, hogy pártok politikai czéljairól szabadon nyilvá­níthasson véleményt. Állításának indokol­tával különben Tisza Kálmán adós mara s­értjük okait. Akármit mondana is a m­iiszterelnök arra vonatkozólag, hogy mi­ nem vihetné ki programmját a függetlenség párt, állítását mindenki úgy magyarázó hogy a korona fölfogását adj vissza. Ezt pedig oka van kerülni min­­den miniszterelnöknek. A lapok Ugron Gábor interpellácziójáról. Az Egyetértés „a megfutamo­­dás” czímmel a következőket írja : „Tisza Kálmán mai megretirálása szá­nalmat keltő valt. Mint miniszterelnök teszi a nyilatkozatot hivatalosan a főrendiházban s midőn ezért kérdőre vonják , meghunyász­kodva kijelenti, hogy a­mit beszélt, senki se vegye komolyan, mert az pusztán magán diskursus volt. Ugron Gábor egészen jól tette, hogy tudomásul vette a miniszterelnök nyilatkozatát s abban megnyugodott. Tisza Kálmán privát nézete csakugyan nem érde­kes annyira, hogy a miatt hosszabb parla­menti tárgyalás provokáltassék. Ugrán jól tette, hogy kérdőre vonta a miniszterelnö­köt s hogy eléggé megoktatta az iránt, hogy máskor ne játszék a szavakkal, mint gyerköcz a tűzzel. Tisza megfutamodott s helyzetében okosabbat nem tehetett. De visszafelé ira­­modása közben megsuhintott nehány oly fegyvert, melyet nem hagyhatunk meg ke­zében. Felhozott pár olyan észrevételt, me­lyet megjegyzés nélkül hagynunk nem le­het. Tisza Kálmán megrótta, miért történt az interpellációs oly nyilatkozat miatt, me­lyet ő nem a képviselőháziján, hanem a fő­rendek tábláján tett. E felfogás valóban érthetetlen. A mit miniszter országos közdolgokról nyilvánosan Irányi Dániel zárbeszéde. A képviselőhöz febr. 21-iki ülésén: T. hát! Nem fogom az általam,­rátom nevében is benyújtott határozati jaslatot újból tüzetesen és részletesen tegetni, nemcsak azért, mivel azon okokat, melyeket annak támogatására múltkori be­szédemben magam s (Halljuk!) t. elvtársaim — felhoztak, a túloldal szónokai meg nem döntötték, hanem azért sem, mert hosszú tapasztalás arra tanított, hogy a legfénye­sebb, a legélesebb igazságok is visszapat­tantak a kormánypárt vértezett melléről, s a mely vértet úgy hívják, hogy pártfegye­lem. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) Csak I némely szükséges felvilágosításokra és ne- I hány helyre igazításra fogok szorítkozni I szárbeszédemben. Mielőtt a határozati javaslatra vonat­kozólag tenném meg észrevételeimet, egy történelmi adat helyreigazítását tartom szük­ségesnek. (Halljuk !) Gróf Andrássy Manó t. képviselő úr (Halljuk!) tegnapelőtti rövid felszólalásá­ban H­ontágh Pál t. képviselő úrral szem­ben meleg védelmébe vette az 1848 előtti arisztokrácziát és a többi közt annak ma­­gasztalására ezeket mondotta : „Midőn pe­dig 48-ban a forradalom vivatott, a főrendi­ház erélyesen és okosan Debreczenig kísérte e képviselőházat. Nem szándékoztam t. hát, a múltnak sebeit ok nélkül felszaggatni, nem különö­sen a mai főrendiházat a múltnak hibái­t és bűneiért felelőssé tenni, de a történelmi igazságnak is vannak jogai, a melyeket se­hol, de legkevésbé a képvis­e­házban szem elől téveszteni nem szabad­ (Élénk helyeslés a a szélsőbaloldalon.) Én, aki 1848-ban ne­mcsak az ország­ban voltam, de voltam Debreczenben is; én, aki azonkívül — szerénytelenség nél­kül legyen mondva — (Halljuk!) azon könyv­nek megírása végett, amelyet az 1848—9-iki forradalomról kiadtam, az eredeti forráso­kat kutatni kötelességemnek tartottam, azt- s hiszem, hogy­ jól tudom, miként viselte ma­­­­gát a főrendiház, mily magatartást követ­tek e méltóságaik. Az 1848-iki évnek utolsó napján egy vegyes ülésben elhatározta az Orsé­ggyű­­lés, hogy saját, valamint a kormán szék­helyét Debreczenbe teszi át. És másnap megindult a költözködés, a zarándoslás Deb­­reczen felé, nagy sanyarúságok közepette , de elvégre 8-ikán a képviselőhöz már tart­hatott értekezletet, 9 idén pedig országos ülést. Hol voltak a méltóságos feredek ? Ezt megmondja nekünk b. Herényi Zsigmond, a főrendiháznak ülnöke, Debreczenben el­nöke. 1819-ki márcz. 12-én megnyitván az ülést, azon kezdte beszédét, hogy igen saj­nálja, hogy előbb nem hívhatta össze a fő­rendeket, de azon szám, amely a határozat­hozatalra okvetlenül szükséges, mindeddig együtt nem volt. S mi volt ezen szám ? (Halljuk! Halljuk!) Már Pesten 20 ra szál­líttatott le, s annál fogva Debreczenben sem volt 20-nál magasabb.­­ Tehát har­madfél hónapig kellett várnia b. He­rényi Zsigmondnak, hogy 20 tagot hozhas­son össze Debraczenbe. (Mozgás a bal és és szélső baloldalon.) Akkor is kik voltak az első ülésen ? Ezt is megtudjuk az üreg b. Stojka beszédéből: ,Amint látszik a her- i czegü­k közül egy sem, a nem egyesült püs­pököket kivéve. 24 püspök közül csak kettő, 60 főispán közül alig 4, s a számtalan gró­fok és bárók közöl alig nehányat van sze­rencsém tisztelni.* Ennek következtében azt is indítvá­nyozta, hogy az elnök állítsa össze a távol­levők névsorát, mely indítvány oda módo­síttatott, hogy igazoló bizottság küldessék ki. Azután K. Stojka így folytatta: „Ha a képviselőház tagjai megjelentek, megte­hették volna a felsőház tagjai is, de tenni elmulasztották, amiért is őket a rosz haza­fiak közé sorozom, kik közé tartoznak azon hazaárulók, kik czim­boraságban vannak az ellenséggel, továbbá azok, kik fegyverrel kezükben sereget gyűjtenek az ország meg­támadására s gyilkoló kézzel döfik a tőrt tulajdon édes anyjuk szivébe, mely őket ápolja. (Igaz! a szélsőbalon.) Az igazoló bizottság márczius 27-én előterjesztvén jelentését abból kitűnt, hogy gondos de nem épen szigorú bírálat után 108 távollevő felsőházi tag igazoltatott. Ezek közül 14 küldetésben volt, köztük a derék Teleky László és Andrássy Gyula gróf, az első Pátléban, a másik Konstanti­nápolyban , továbbá 8 nemzetőri törzstiszt, 50 honvéd, 24 a külföldön engedély mellett tartózkodó és 12-en, kik a megjelenés alól fölmentettek. Jelen voltak pedig márczius 27-dikén összesen 28-an. Ha e 28-at az igazoltan távollevő 108-hoz hozzáadjuk, 136 felsőházi tagot nyerünk, a­kiket az elmaradás súlyos vádja nem terhel. 700 és néhány tag közül 136! Mondom t.­hát, nem akarok rekrimi­­nálni, de a történeti igazság érdekében föl kellett ezeket említenem. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Andrássy Manó gróf: Perényit, az elnököt felakasztották ! Irányi Dániel: Perényit igenis fel­akasztották, mert hazafiai kötelességét mindvégig teljesítette. (Élénk éljenzés a szélső­baloldalon.) És most röviden bár, reflektálni fo­gok azokra, a­miket az imént a t. előadó úr szájából hallani alkalmunk volt. (Hall­juk !) A t. előadó úr foglalkozván az álta­lam benyújtott határozati javaslattal, annak elvét, a választást és annak alkalmazását helytelenítette. Helytelenítette különösen a főrendi tagokra nézve, mert — úgymond — ha a főrendi tagok, mint testület válasz­tani fognak maguk közül, ez­által körükben bizonyos kaszt szellem fog kifejlődni, mit pe­dig a haladás érdekében kerülni kötelessé­günk. De hát t. előadó úr, nem gondolja-e, hogy az, a­mitől tart,inkább van kifejlődve azokban, a­kik gazdaságuknál fogva, már el vannak különítve a többi társadalomtól, mint azokban, a­kik szegényebbek lévén, a középosztályival inkább összevegyülnek? Én a választásnak a főrendek körében is azért vagyok barátja — és ezt a t. miniszerelnök úrnak tegnapi ellenvetésére nézve is vála­szul mondom — mert ez­által azt remélem, hogyha nem is mindig a leggazdagabbak, de mindenesetre vagyoni állásuknál fogva is függetlenek­­ és a mellett legképesebbek, az országgyűlési teendőkre nézve a legal­kalmasabbak fognak választatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Már­pedig azt hiszem, hogy a törvényhozó fő feladata nem az, hogy mi­nél nagyobb vagyont, minél fényesebb ne­vet, minél tekintélyesebb gazdaságot kép­viseljen, hanem minél nagyobb esztékét, mi­nél nagyobb buzgóságot és hazafiságot hoz­zon a törvényhozásba. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De azt veti ellen­e, előadó képviselő­­társam, hogy ugyan­azon elvnek az egy­házakra való alkalmazása folytán ezen tes­tületekben pártszellem ütné fel fejét. A pártszellem. De hát miért válasz­tatnak a püspökök és gondnokok ? Azt hi­szem, azért hogy az egyház ügyeit és érdekeit gondozzák. S vajjon miért fognának válasz­tatni a felsőházba úgy a protestáns, mint a többi felekezetek részéről hasonlókép tagok. Azért, hogy ezen egyházak érdekeinek a törvényhozás házában, a törvényhozás ter­meiben minél buzgók szószólói legyenek, vagy nem az az érdeke-e az egyházaknak ? Én azt gondolom, hogy azért kívánja az előadó úr az egyházakat a felsőháziján képviseltetni, hogy azon egyházak érdekei ott minél oda­­adóbb szószólókra találjanak. De a t. elő­adó úr a tudományos és azonkívül az ipar­it és a kereskedelemmel foglalkozó intéze­tek választottai nem tartja alkalmasaknak arra, hogy a felsőházban megjelenjenek. Mi­ért ? Mert attól fél, hogy ha választás út­­­ján jutnak be csupán a tudomány és az ipar érdekeit fognák hangoztatni, nem pedig fő­leg a­, állam érdekében fognának működni.­­ . , , Hogy­ mi jogosítja a­z. előadó urat ezen gyanúsításra, azzal adós maradt. Én azt hi­szem, hogy sem az egyetemek, sem az aka­démiák, sem az iparkamarák nem tévesztik soha szem elől a haza érdekeit maga az ipar és a tudomány érdekei mellett A­mi a törvényhatóságok kebelében tervezett választásokat illeti, azok ellen még számosabb kifogása van az előadó úrnak. Én részemről miután e tekintetben Szilágyi Dezső tisztelt képviselő­társam egy hajóban evez velünk, a legfontosabb és legfőbb el­lenvetések c­áfolatát­­ reá bízom, a­kinek szerencséje lesz önökhöz t. uraim, utánam szólni. Magam részéről mindössze egy né­hány kifogást szándékozom ez alkalommal szemügyre venni. (Halljuk !) A választás, mondja a t. képviselő úr, nem a legkitűnőbb férfiakat fogja hozni a törvényhozói terembe. A­z. előadó urnak ezen ellenvetésére már a minap volt alkal­mam felelni, hivatkozván saját személyére, a­kit Pápa városa küldött a házba , legyen szabad ma arra emlékeztetnem, hogy azon törvényhatós­ágok, melyeknek választásáról a felsőházban szó van, ugyan­azok, melyek 48 előtt egy Deák Ferenczet, egy Kossuthot,­­ egy Klauzált, egy Szemere Bertalant válasz­tottak, a­melyek 47-ben Széchenyit magát is küldötték a karok és rendek táblájához, ugyanazok, a­melyek Erdélyben egy alka­­lommal Wesselényi Miklóst is megtisztelték bizalmukkal; azt hiszem oly nevek, a­me­lyeknél fényesebbeket a t. előadó úr sem kí­vánhat. (Élénk helyeslés balfelől.) De a t. előadó úr attól tart, hogy ha részben választás útján alakíttatik a felső­ház , akkor a két ház közt lényeges ellen­tét támad. Én megvallom, inkább az ellen­kezőt hiszem. Hogyha a főrendiházban nem­­ választott tagok fognak megjelenni, hanem­­ olyanok, kiket a kormány szemel ki, akkor­­ ezen ellentét könnyebben állhat elő. Ha attól is tartanak­­. ellenfeleim,­­ hogy a választás mellett a választott ta­­­­goknak függetlensége csorbát fogna szen­­­­vedni. Már t. képviselőház, miként első be­­­­szédemben volt szerencsém figyelmeztetni­­ önöket, ha az az önök megyőződése, hogy­­ a kormány által kinevezett férfiak függet­lenebbek, mint azok, a­kiket a polgárok szabadon választanának , akkor nem látnám, miért nem indítványozzák azt, hogy a képvi­selőház tagjai is a minisztérium által nevez­tetnek ki. (Úgy van ! balfelöl.) mert egyik háznak azonkép mint a másiknak egyik lé*­­­nyeges tulajdona* egyik lényeges kelléke: a tagjaink függetlensége. (Úgy van ! balfelöl.) A t. előadó úr továbbá az iránt is aggodalmát fejezi ki, hogy azok, kik vá­lasztásnál fogva ülnek a felsőházban, ezen létalapjuknál fogva hátrányban lennének a­­ kinevezett és még inkább a születéseknél fogva ott helyet foglaló tagokkal szemben.­­ Nem­rég a vita folyamában valaki ép az ellenkezőt hangoztatta, azt állítván, hogy azok, kik a nép akaratára hivatkozhatnak, túlságot fognak gyakorolni azokra, kik csak születésüknél fogva ülnek ott. A t. előadó urat az ellenkező aggodalom kínozza. És most átmegyek azokra, amiket Jó­kai Mór t. képviselőtársam múltkori be­szédében ellenünk felhozni szíves volt. (Halljuk!) A t. képviselő úr szemrehányást tett Szilágyi Dezső t. képviselőtársamnak azért, hogy mint ő állta, az én t. ellenzéki kép­viselőtársam a gúny­fegyverével élt a kor­mánypárt javaslata ellen, és derültséget keltett, melyet, mint Jókai J. képviselő úr állítja, kelteni a házban igen könnyű, sőt igen hálás szerep. Azonban hallgatva arról, mennyiben volt igaz, mennyiben nem ezen szemrehányás, én azt hiszem, nem is bír alap­pal, a­­ képviselő úr megfeledkezve a taní­tásról, melyet ellenfelének adott, egész be­széde folyama alatt gúnyolni és derültséget kelteni igyekezett, és az utolsót csakugyan el is érte. (Úgy van­ a szélsőbalon!) És gúnyolódott nemcsak Szilágyi J. képviselő­­társammal szemben, hanem jónak látta e fegyvert ellenem is használni, kit pedig azon váddal nem illethetett, hogy első fel­szólalásomban bárki iránt is a gúny fegy­verét használtam volna. Azon kezdte Jókai képviselő úr, hogy e javaslat, melyet benyújtottam, nem enyém, hanem a párté, melyhez tartozom. Ezen fel­fedezést, mert úgy látszik, annak tekintette, 24 órával előbb, én magam tettem a t. ház előtt, előadván, hogy én magam a választott senatust tisztán elméleti szempontból sok­kal helyesebbnek, logikaiabbnak és czélsze­­rűbbnek tartanám, de hozzá­tettem egyszers­mind, hogy t. barátaimnak is ugyanaz a véleménye (Úgy van­ a szélsőbalon.) A felfedezés tehát kissé későn jött. Egyébiránt azon vád, ha vád akart lenni, csak részben igaz, részben nem. Részben nem, mert azon határozati javaslat, melyet benyújtottam, nemcsak a párté, melynek tagja vagyok, hanem az enyém is, ki ahhoz nemcsak hozzá­járultam, hanem magam fogalmaztam is. (Úgy van­ a szélsőbalon.) És hogy a t. képviselő úrnak e tekin­tetben minden kétségét eloszlassam, engedje meg, hogy a 21-es bizottság munkáira visz­­szatérjek. (Hal­juk!) A 21-es bizottságban, melynek magam is tagja voltam, igaz, úgy­­van, hogy az átalános választói elvet aján­lottam mindenek előtt, de már akkor készen voltam arra, hogy ha ez­en elv a többség által elvettetik, amint hogy tudtam, hogy­­ fog vettetni azon javaslatokat terjessze bő, melyek határozati javaslatomban fel altatnak. Egy szomorú eset kényszerig fogy az átalános tárgyalást követő u&p0. ^ ■ögtön elutazzam és azért nem lehetett ez^. ^ módositványokat a bizottságban adni éki. ^ Előadtam, igaz, a pártkörben is az átalá­nos választási elv melletti nézeteimet, p ^ miután láttam, hogy azok kellő támogatási­lméletileg igen, de a gyakorlatban nem fz­alalnak, elővettem azon módosításokat, mi. ..E­yeket a bizottságban akartam tenni, és­ a terjesztette­m elő. Tehát, a javaslat, mely nőst védelmezni szerencsés vagyok, épp, így az enyém, mint barátaimé, kik e pap­ítá­son ülnek. (Úgy van­ a szélsőbalon.) De­t­­. képviselő úr szemrehányást tet lekem azért, hogy nem mondom meg, m j,]­iént akarom a főrendeket választatni. jó neki különösen aggodalma van a miatt, hol­ el íz a 800 vagy 900 főrendi tag, hol fc, Budapesten helyet találni a tanácskozása­­in Nem fogom elmondani azt, hogy e, ne képen vélem én a választásokat megejtek tő­le arra, a mit a képviselő ur aggodalma te­ként nyilvánított, legyen szabad emléket at tennem, hogy ha 1872-ben, emlékezzék csípd vissza a képviselő ur, mert hamm reran or pars magna fuit — (Egy van! Úgy val ,­­ bal és szélsöbaloldalon.) mondom — h­ue 1872-ben Tisza Kálmán és Ghiczy Káli­a. de felhívására Budapestre összesereglett s ha szer választó tudott helyet találni, hol a ki vácskozzék, hol a bihari pontokat meg­­sitse, (Élénk derültség a bal és szélsöa­b oldalon) és azok iránt hü ragaszkodót. (S nyilvánítsa : tán azon 8—900 főrendizuc je tag sem fog szűkölködni helyiségben, (úgy be van­ a bal és szélsőbaloldalon.)­­ De attól fél a t. képviselő úr, hogyt:i, ha a horvátok is választanak, — a honoi főrendeket értem, — akkor Starcsevics szel­lem­e költözik be a főrendiházba, és aki a tanácskozás lehetetlenné tétetik. Köszv­í­­­jék meg ezt a képviselő úrnak a hóm­or mágnások, (Úgy van­­ a bal és szélsőbal­!-1111 dalon.) a Pejacsevichek, a Jankovicsos Erdödyek, Drasskovicsok, Prandau báró■ én ily gyanúsítás ellen nem tartom szű­k­­­t­ségesnek védelmezni őket. (Élénk helye­­zés a bal és szélsőbaloldalon.) Kérdi továbbá a t. képviselő úr, - j0 mindig komolyan, ő nem gúnyolódik,-^' (Derültség a szélsőbaloldalon.) hogy az ügy- az védik, a­kiket én képviseltetni óhajtok, kik, fognak összeülni, mit fog tenni az a 4' ]a] prókátor a Rákoson ? A képviselő úr, úgy­se látszik, nem tudja, vagy legalább elfeledte ,­ hogy az ügyvédeknek vannak kamarai ha hol rendesen tanácskoznak, és ha tehát a­ hu­lasztásról lesz szó, ezen kamarákban fogjá­ ra azt megejteni. De ha én nem gondoskod­­j­a­tam arról, hol fog majd tanácskozni a 40 t­­gv prókátor, vájjon miért maradt a képvis­­­ka úr adós azzal, hogy megmondja, vájjon ló­vé háton vagy gyalog fognak-e összejönni és sátor vagy esernyő alatt fognak-e tanács- ta­kozni ? (Derültség a bal és szélsőbaloldaln les A titkos szavazás a t. képviselő ka nézete szerint, csak suffrage uni­versel merjlel lett lehetséges, a­mikor — úgymond — ne úgy tudja senki, ki a választó. Hát a képvisel­ő úr az átalános szavazás rendszerét úgy kép­­el­zeli magának, hogy a mellett boldog bőr- za dogtalan szavaz, a kinek csak az urnák­ba menni tetszik ? (Derültség a bal és a szél? - a baloldalon.É­s hogy átalános szavazás mel­­lett nincs választási névsor, hogy gazdag­gal a koldus, honossal a külföldi, a város­belivel az idegen egyformán bir a szavazd jogával ? Hát én képviselő úr, a­ki sokáig laktam oly országban, a­hol suffrage női versel uralkodott, biztosíthatom, hogy ö­t és ugyan­oly választói névsor készül, min­­t nálunk, és hogy ott is ugyanolyan rendsz a-­laj­bályok léteznek, csakhogy kissé szigorod vés módon és mértékben, mint Magyarországé­t . Ezért sohse aggódjék a t. képviselő úr, a titkos szavazás, a­melyet mi nem általa­drj­kos szavazás mellett is óhajtunk, üdv/ me eredményeket fog szülni. (Igaz! Úgy van rá a szélsőbaloldalon.) Kis A­­. miniszterelnök úr — sajnálom áll hogy nincs szerencsém hozzá e pillanatban — a választási elv ellen azt az ellenvot­vő tette, hogy ezzel nagyobb jogfosztás köve ret­tetik el, mint azon módon, a melyet a tö­­rv­vényjavaslat foglal magában, mert — »Si a­­­mond — azok, a kik ma nem bírnak­­ kellő czenzussal s igy nem léphetnek a fr* erő főház termébe, ha vagyont szereznek, e«t! ír* jogot fogják gyakorolni. hop Már a múltkor volt szerencsém mit köj jegyezni gr. Tisza Lajos urnak ugyan emi érvére, hogy nem oly könnyű ám e ti­ 1' kev­­ességes és becsületes módon akkora vagyon- t-tt szerezni, a mely után 3000 frt adót kel­l­g fizetni. De vájjon nem igazságosabb-é, De helyesebb-e és nem czélszerűbb-e oly ol­dot ajánlani és fogadni el, melynek ala, minit­ján a főrendeknek legkitűnőbbjei gyakorol rá­nak ezen jogot? Már pedig azt gondolo- * a hogy a főrendek becsületet fognak belp* ni abba, hogy a maguk legkiválóbb taó­rió­­jait ruházzák fel törvényhozói minöség£f gye (Helyeslés a szélső baloldalon.) köt. Mondott még a miniszterelnök úr el S**« szót, melyet megjegyzés nélkül nem hag­­­zí hatok. (Halljuk! Halljuk !) Mocsáry t.­rátommal szemben azt állította, hogy rád ri­kális párt tehet oly javaslatot, a­minőt f® litett, de a valódi szabadelvű azt nem t­gadhatja el. Nézzük mind a két nevet­­he­tő radikálist és a szabadelvűt. Nézzük, fikt nyiben illenek ezek mi reánk, mennyi!!'^Ui önökre. (Halljuk! Halljuk!) Nézzük me 'heny nyiben radikális ezen párt és mennyik; szabadelvű párt a túloldal. (Halljuk!) Jört Pártot, mely a monarchikus elvet, m­ö­gött pedig a personal unió alapján hirdeti. tot, mely sem a papi javak elvételét, mitt ELLENZÉK (170) Február 23. -4

Next