Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-02-23 / 44. szám
Kolozsvárt 1885. Ugron Gábor: Nem! Tisza Kálmán miniszterelnök : De igenis! (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ami pedig a modort illeti, ismétlem hivatkozom az országgyűlés összes naplóira, hogy tartottam-e én azt valaha feladatomnak és tettem-e nemcsak a nézeteket és véleményeket kritizálni, de intencziókat, becsületes hazafias szándékot és személyeket támadni meg? Soha! (Zajos helyeslés a jobboldalon. Élénk ellemmondások a szélsőbaloldalon.) Én előttem tehát e modort, — lehet, hogy ez mág a jó modor — de tőlem nem tanulta. (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon. Különben a képviselő úr téved, hogy én ismerem azon tanokat, melyeket, mint mondá, ő hirdet, — mellesleg megjegyzem, még eddig nem tapasztaltam egyetlen egy fontos kérdésben sem, hogy amit az egyik közülük hirdet, azt valamenyi hirdetné, mindig észleltem némi eltéréseket. (Közbeszólások a szélsőbaloldalról: Ez nem áll!) mondom, a képviselő úr rész néven veszi, hogy én azt mondottam, hogy azon tán rosszra, konfliktusra vezet. (Közbeszólások a szélsőbaloldalon : Korona s nemzet közt !) Korona s nemzet közi konfliktusra igenis ! De ő most sem éri be nézeteim bántásával hanem szándéklataimat támadja meg, azokat gyanúsítja, és mondja, hogy én democziálni akarok le- és fölfelé. Már én soha sem hallottam még a képviselői egyenjogúságot, úgy értelmeztetni, hogy az egyiknek szabad legyen nemcsak nézeteket megtámadni, de gyanúsítani is, a másiknak pedig ne legyen szabad a nézetekre sem elmondani véleményét. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hol van ez megírva és mit véthetek az által akár a nemzetnek, akár, ha tetszett szóbahozni, a koronának, ha azt mondom, hogy bizonyos tanokat helytelenítek, mert azok, az én nézetem szerint, oda fognak vezetni. . . Sizz Gyula: A miniszterelnök nézete szerint! Tisza Kálmán miniszterelnök: Igen, az én nézetem szerint. Ez furcsa volna, és mi értelme volna akkor a küzdelemnek pártnézetek közt, ha egyik résznek szabadságában van, és annak a miniszterelnöknek,aki parlamentáris fogalmak szerint rendesen egy pártnak ellen kell, hogy álljon, még az sem volna szabadságában, hogy elmondja, hogy valamely nézetet miért nem tart veszélyesnek. (Zaj a szélsőbaloldalon) Engedelmet kérek, teljes jogom van megmondani, nem is retirálok, megmondtam a ház kebelében sokszor, meg fogom mondani, ha alkalmam lesz rá, mindig, bár nem szeretem az alkalmat hajánál fogva ide vonszolva, beszélni. (Zajos helyeslés a baloldalon. És azt mondja a képviselő úr, hogy ebben a korona háta mögé bújást lát. Már vagy van igazam, vagy nincs. Ha nincs igazam, kompromittálom magamat a korona előtt, de nem, hogy én a korona háta mögé bújnám. Én mondtam, mint saját meggyőződésemet ; ismétlem felelek érte, de a denuncziácziónak insinuáczióját visszautasítom és a korona belevonása ellen tiltakozom. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) — A gabnavámemelés. A franczia képviselő kamara szombaton tárgyalta a gabnavámok emelését és az indítványt, melyszerint a beviteli vám 5 frankra emeltessék, elvetette. Az orsz. kataszteri bizottság pénteki ülésében beható tárgyalás alá vette a hetes küldöttség által az egyéni fölszólamlások tárgyában beterjesztett indítványokat s azokat részletes vita után változtatás nélkül el is fogadta. Minthogy számos felszólamlásra vonatkozólag a hetes bizottság nem határozott, hanem újabb bejárást rendelt el, az összes jövedelmi fokozatok végleges megállapítása az egész országra csak egy, a nyár folyamában öszszehívandó ülésben lesz foganatosítható s így a tegnap jelzett általános elvi vita is csupán ama tárgyalások befejezte után várható. mond akár a parlementben, akár a főrenditáblán, akár a választók előtt, akár meyegyülésen vagy parlamenti bizottságban vagy sajtóban vagy bármily nyilvános lokosán is,mond az politikai dolog s mindaz méltás ehet tárgya interpellácziónak, így fogják ezt fel a világ minden alkotmányos államánan s nálunk is ez a senki által soha kétségbe nem vont gyakorlat 1867 óta. Azzal védte magát a miniszterelnök hogy a mit mondott, Prónay bárónak mondta, ehez másnak nincs köze. Soha gyengébb felfogást és szegényebb védelmet mint ez Hisz azt mindenki tudja, hogy t'róvay nagyon mérsékelt ugyan, de mégis a közjog ellenzék felfogását tartja magáénak s hogy Tisza Kálmán épen csak e felfogásról beszélt és semmi másról. No már pedig, hogy ehez ne legyen másnak köze, mint épei Prónaynak : ez az a minő tant mlég csak ugyan nem hirdetett Tisza Kálmánon kivül senki. Ez az eset — végzi a czikk — tanulságos lesz Tisza Kálmánra né-.ve. De pártokra s kivált a közjogi ellenzékre nézv is. Tisza Kálmán óvakodni fog ezután minden alkalommal a koronát vonni bele a vitába, akár van rá szükség, akár nincs. A ellenzéki pártok megtanulják nem venni komolyan Tisza Kálmán kijelentéseit, hacsa világosan meg nem mondja, hogy mike beszél felelőssége tudatában és érzetében. ABudapesti Hírlap* igyei: Ugron mai föllépése annyival nagyob hatást csinált, mivel ma hangjával és gesztusokkal sokkal mérsékeltebben bánt min rendesen. Tisza Kálmán az ingerültség eltagadhatlan jeleivel, nála egész a szokatlanul erős hangon felelt, visszautasítva minden gyanúsítást és követelve maga számára jogot, hogy szabadon nyilváníthassa véleményét, a nélkül, hogy szándékainak tisztasága kétségbe vonassék. Eme szónoki tusa azt a benyomás tette a házra, mintha nagy és kemény harczoknak fenyegeti leg előre vetett árnya voln az; a Tisza és Ugron közt harcz jelentőségét ma ma elvitatni nem lehet, aki tudja, micsoda gyümölcsöbre fog az szülni? APesti Hírlap* , , A mai (értsd szombati) ülést eg Ugron Gábor és a miniszterelnök között, folyt csatározás tette figyelemre méltóvá A közjogi ellenzéknek, függetlenségi és 48-i pártnak — e tehetséges fiatal tagja ügyisen ragad meg minden alkalmat, melybe érvényesítheti polemikus erejét. Fölszólalásaiban mindig van él, fejtegetéseiben mindig erőteljesség. Ez a két tulajdonság jelemezte mai nyilatkozatait is, melyekne tárgyát egy a miniszterelnök által a fi rendiházban báró Prónay Dezső beszédét tett állítás képezte. Ugrón hevesen támad meg ezért Tisza Kálmánt, de egyúttal és erőteljesen hangsúlyozta pártjának az urakodóház s a monarchia egysége iránti hűségét, mint e párt részéről még alig való. A támadást a miniszterelnök polerikai éllel utasítá vissza, fönntartván és köntelvén maga számára a jogot, hogy pártok politikai czéljairól szabadon nyilváníthasson véleményt. Állításának indokoltával különben Tisza Kálmán adós mara sértjük okait. Akármit mondana is a miiszterelnök arra vonatkozólag, hogy mi nem vihetné ki programmját a függetlenség párt, állítását mindenki úgy magyarázó hogy a korona fölfogását adj vissza. Ezt pedig oka van kerülni minden miniszterelnöknek. A lapok Ugron Gábor interpellácziójáról. Az Egyetértés „a megfutamodás” czímmel a következőket írja : „Tisza Kálmán mai megretirálása szánalmat keltő valt. Mint miniszterelnök teszi a nyilatkozatot hivatalosan a főrendiházban s midőn ezért kérdőre vonják , meghunyászkodva kijelenti, hogy amit beszélt, senki se vegye komolyan, mert az pusztán magán diskursus volt. Ugron Gábor egészen jól tette, hogy tudomásul vette a miniszterelnök nyilatkozatát s abban megnyugodott. Tisza Kálmán privát nézete csakugyan nem érdekes annyira, hogy a miatt hosszabb parlamenti tárgyalás provokáltassék. Ugrán jól tette, hogy kérdőre vonta a miniszterelnököt s hogy eléggé megoktatta az iránt, hogy máskor ne játszék a szavakkal, mint gyerköcz a tűzzel. Tisza megfutamodott s helyzetében okosabbat nem tehetett. De visszafelé iramodása közben megsuhintott nehány oly fegyvert, melyet nem hagyhatunk meg kezében. Felhozott pár olyan észrevételt, melyet megjegyzés nélkül hagynunk nem lehet. Tisza Kálmán megrótta, miért történt az interpellációs oly nyilatkozat miatt, melyet ő nem a képviselőháziján, hanem a főrendek tábláján tett. E felfogás valóban érthetetlen. A mit miniszter országos közdolgokról nyilvánosan Irányi Dániel zárbeszéde. A képviselőhöz febr. 21-iki ülésén: T. hát! Nem fogom az általam,rátom nevében is benyújtott határozati jaslatot újból tüzetesen és részletesen tegetni, nemcsak azért, mivel azon okokat, melyeket annak támogatására múltkori beszédemben magam s (Halljuk!) t. elvtársaim — felhoztak, a túloldal szónokai meg nem döntötték, hanem azért sem, mert hosszú tapasztalás arra tanított, hogy a legfényesebb, a legélesebb igazságok is visszapattantak a kormánypárt vértezett melléről, s a mely vértet úgy hívják, hogy pártfegyelem. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) Csak I némely szükséges felvilágosításokra és ne- I hány helyre igazításra fogok szorítkozni I szárbeszédemben. Mielőtt a határozati javaslatra vonatkozólag tenném meg észrevételeimet, egy történelmi adat helyreigazítását tartom szükségesnek. (Halljuk !) Gróf Andrássy Manó t. képviselő úr (Halljuk!) tegnapelőtti rövid felszólalásában Hontágh Pál t. képviselő úrral szemben meleg védelmébe vette az 1848 előtti arisztokrácziát és a többi közt annak magasztalására ezeket mondotta : „Midőn pedig 48-ban a forradalom vivatott, a főrendiház erélyesen és okosan Debreczenig kísérte e képviselőházat. Nem szándékoztam t. hát, a múltnak sebeit ok nélkül felszaggatni, nem különösen a mai főrendiházat a múltnak hibáit és bűneiért felelőssé tenni, de a történelmi igazságnak is vannak jogai, a melyeket sehol, de legkevésbé a képviseházban szem elől téveszteni nem szabad (Élénk helyeslés a a szélsőbaloldalon.) Én, aki 1848-ban nemcsak az országban voltam, de voltam Debreczenben is; én, aki azonkívül — szerénytelenség nélkül legyen mondva — (Halljuk!) azon könyvnek megírása végett, amelyet az 1848—9-iki forradalomról kiadtam, az eredeti forrásokat kutatni kötelességemnek tartottam, azt- s hiszem, hogy jól tudom, miként viselte magát a főrendiház, mily magatartást követtek e méltóságaik. Az 1848-iki évnek utolsó napján egy vegyes ülésben elhatározta az Orséggyűlés, hogy saját, valamint a kormán székhelyét Debreczenbe teszi át. És másnap megindult a költözködés, a zarándoslás Debreczen felé, nagy sanyarúságok közepette , de elvégre 8-ikán a képviselőhöz már tarthatott értekezletet, 9 idén pedig országos ülést. Hol voltak a méltóságos feredek ? Ezt megmondja nekünk b. Herényi Zsigmond, a főrendiháznak ülnöke, Debreczenben elnöke. 1819-ki márcz. 12-én megnyitván az ülést, azon kezdte beszédét, hogy igen sajnálja, hogy előbb nem hívhatta össze a főrendeket, de azon szám, amely a határozathozatalra okvetlenül szükséges, mindeddig együtt nem volt. S mi volt ezen szám ? (Halljuk! Halljuk!) Már Pesten 20 ra szállíttatott le, s annál fogva Debreczenben sem volt 20-nál magasabb. Tehát harmadfél hónapig kellett várnia b. Herényi Zsigmondnak, hogy 20 tagot hozhasson össze Debraczenbe. (Mozgás a bal és és szélső baloldalon.) Akkor is kik voltak az első ülésen ? Ezt is megtudjuk az üreg b. Stojka beszédéből: ,Amint látszik a her- i czegük közül egy sem, a nem egyesült püspököket kivéve. 24 püspök közül csak kettő, 60 főispán közül alig 4, s a számtalan grófok és bárók közöl alig nehányat van szerencsém tisztelni.* Ennek következtében azt is indítványozta, hogy az elnök állítsa össze a távollevők névsorát, mely indítvány oda módosíttatott, hogy igazoló bizottság küldessék ki. Azután K. Stojka így folytatta: „Ha a képviselőház tagjai megjelentek, megtehették volna a felsőház tagjai is, de tenni elmulasztották, amiért is őket a rosz hazafiak közé sorozom, kik közé tartoznak azon hazaárulók, kik czimboraságban vannak az ellenséggel, továbbá azok, kik fegyverrel kezükben sereget gyűjtenek az ország megtámadására s gyilkoló kézzel döfik a tőrt tulajdon édes anyjuk szivébe, mely őket ápolja. (Igaz! a szélsőbalon.) Az igazoló bizottság márczius 27-én előterjesztvén jelentését abból kitűnt, hogy gondos de nem épen szigorú bírálat után 108 távollevő felsőházi tag igazoltatott. Ezek közül 14 küldetésben volt, köztük a derék Teleky László és Andrássy Gyula gróf, az első Pátléban, a másik Konstantinápolyban , továbbá 8 nemzetőri törzstiszt, 50 honvéd, 24 a külföldön engedély mellett tartózkodó és 12-en, kik a megjelenés alól fölmentettek. Jelen voltak pedig márczius 27-dikén összesen 28-an. Ha e 28-at az igazoltan távollevő 108-hoz hozzáadjuk, 136 felsőházi tagot nyerünk, akiket az elmaradás súlyos vádja nem terhel. 700 és néhány tag közül 136! Mondom t.hát, nem akarok rekriminálni, de a történeti igazság érdekében föl kellett ezeket említenem. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Andrássy Manó gróf: Perényit, az elnököt felakasztották ! Irányi Dániel: Perényit igenis felakasztották, mert hazafiai kötelességét mindvégig teljesítette. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) És most röviden bár, reflektálni fogok azokra, amiket az imént a t. előadó úr szájából hallani alkalmunk volt. (Halljuk !) A t. előadó úr foglalkozván az általam benyújtott határozati javaslattal, annak elvét, a választást és annak alkalmazását helytelenítette. Helytelenítette különösen a főrendi tagokra nézve, mert — úgymond — ha a főrendi tagok, mint testület választani fognak maguk közül, ezáltal körükben bizonyos kaszt szellem fog kifejlődni, mit pedig a haladás érdekében kerülni kötelességünk. De hát t. előadó úr, nem gondolja-e, hogy az, amitől tart,inkább van kifejlődve azokban, akik gazdaságuknál fogva, már el vannak különítve a többi társadalomtól, mint azokban, akik szegényebbek lévén, a középosztályival inkább összevegyülnek? Én a választásnak a főrendek körében is azért vagyok barátja — és ezt a t. miniszerelnök úrnak tegnapi ellenvetésére nézve is válaszul mondom — mert ezáltal azt remélem, hogyha nem is mindig a leggazdagabbak, de mindenesetre vagyoni állásuknál fogva is függetlenek és a mellett legképesebbek, az országgyűlési teendőkre nézve a legalkalmasabbak fognak választatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Márpedig azt hiszem, hogy a törvényhozó fő feladata nem az, hogy minél nagyobb vagyont, minél fényesebb nevet, minél tekintélyesebb gazdaságot képviseljen, hanem minél nagyobb esztékét, minél nagyobb buzgóságot és hazafiságot hozzon a törvényhozásba. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De azt veti ellene, előadó képviselőtársam, hogy ugyanazon elvnek az egyházakra való alkalmazása folytán ezen testületekben pártszellem ütné fel fejét. A pártszellem. De hát miért választatnak a püspökök és gondnokok ? Azt hiszem, azért hogy az egyház ügyeit és érdekeit gondozzák. S vajjon miért fognának választatni a felsőházba úgy a protestáns, mint a többi felekezetek részéről hasonlókép tagok. Azért, hogy ezen egyházak érdekeinek a törvényhozás házában, a törvényhozás termeiben minél buzgók szószólói legyenek, vagy nem az az érdeke-e az egyházaknak ? Én azt gondolom, hogy azért kívánja az előadó úr az egyházakat a felsőháziján képviseltetni, hogy azon egyházak érdekei ott minél odaadóbb szószólókra találjanak. De a t. előadó úr a tudományos és azonkívül az iparit és a kereskedelemmel foglalkozó intézetek választottai nem tartja alkalmasaknak arra, hogy a felsőházban megjelenjenek. Miért ? Mert attól fél, hogy ha választás útján jutnak be csupán a tudomány és az ipar érdekeit fognák hangoztatni, nem pedig főleg a, állam érdekében fognának működni. . , , Hogy mi jogosítja az. előadó urat ezen gyanúsításra, azzal adós maradt. Én azt hiszem, hogy sem az egyetemek, sem az akadémiák, sem az iparkamarák nem tévesztik soha szem elől a haza érdekeit maga az ipar és a tudomány érdekei mellett Ami a törvényhatóságok kebelében tervezett választásokat illeti, azok ellen még számosabb kifogása van az előadó úrnak. Én részemről miután e tekintetben Szilágyi Dezső tisztelt képviselőtársam egy hajóban evez velünk, a legfontosabb és legfőbb ellenvetések cáfolatát reá bízom, akinek szerencséje lesz önökhöz t. uraim, utánam szólni. Magam részéről mindössze egy néhány kifogást szándékozom ez alkalommal szemügyre venni. (Halljuk !) A választás, mondja a t. képviselő úr, nem a legkitűnőbb férfiakat fogja hozni a törvényhozói terembe. Az. előadó urnak ezen ellenvetésére már a minap volt alkalmam felelni, hivatkozván saját személyére, akit Pápa városa küldött a házba , legyen szabad ma arra emlékeztetnem, hogy azon törvényhatóságok, melyeknek választásáról a felsőházban szó van, ugyanazok, melyek 48 előtt egy Deák Ferenczet, egy Kossuthot, egy Klauzált, egy Szemere Bertalant választottak, amelyek 47-ben Széchenyit magát is küldötték a karok és rendek táblájához, ugyanazok, amelyek Erdélyben egy alkalommal Wesselényi Miklóst is megtisztelték bizalmukkal; azt hiszem oly nevek, amelyeknél fényesebbeket a t. előadó úr sem kívánhat. (Élénk helyeslés balfelől.) De a t. előadó úr attól tart, hogy ha részben választás útján alakíttatik a felsőház , akkor a két ház közt lényeges ellentét támad. Én megvallom, inkább az ellenkezőt hiszem. Hogyha a főrendiházban nem választott tagok fognak megjelenni, hanem olyanok, kiket a kormány szemel ki, akkor ezen ellentét könnyebben állhat elő. Ha attól is tartanak. ellenfeleim, hogy a választás mellett a választott tagoknak függetlensége csorbát fogna szenvedni. Már t. képviselőház, miként első beszédemben volt szerencsém figyelmeztetni önöket, ha az az önök megyőződése, hogy a kormány által kinevezett férfiak függetlenebbek, mint azok, akiket a polgárok szabadon választanának , akkor nem látnám, miért nem indítványozzák azt, hogy a képviselőház tagjai is a minisztérium által neveztetnek ki. (Úgy van ! balfelöl.) mert egyik háznak azonkép mint a másiknak egyik lé*nyeges tulajdona* egyik lényeges kelléke: a tagjaink függetlensége. (Úgy van ! balfelöl.) A t. előadó úr továbbá az iránt is aggodalmát fejezi ki, hogy azok, kik választásnál fogva ülnek a felsőházban, ezen létalapjuknál fogva hátrányban lennének a kinevezett és még inkább a születéseknél fogva ott helyet foglaló tagokkal szemben. Nemrég a vita folyamában valaki ép az ellenkezőt hangoztatta, azt állítván, hogy azok, kik a nép akaratára hivatkozhatnak, túlságot fognak gyakorolni azokra, kik csak születésüknél fogva ülnek ott. A t. előadó urat az ellenkező aggodalom kínozza. És most átmegyek azokra, amiket Jókai Mór t. képviselőtársam múltkori beszédében ellenünk felhozni szíves volt. (Halljuk!) A t. képviselő úr szemrehányást tett Szilágyi Dezső t. képviselőtársamnak azért, hogy mint ő állta, az én t. ellenzéki képviselőtársam a gúnyfegyverével élt a kormánypárt javaslata ellen, és derültséget keltett, melyet, mint Jókai J. képviselő úr állítja, kelteni a házban igen könnyű, sőt igen hálás szerep. Azonban hallgatva arról, mennyiben volt igaz, mennyiben nem ezen szemrehányás, én azt hiszem, nem is bír alappal, a képviselő úr megfeledkezve a tanításról, melyet ellenfelének adott, egész beszéde folyama alatt gúnyolni és derültséget kelteni igyekezett, és az utolsót csakugyan el is érte. (Úgy van a szélsőbalon!) És gúnyolódott nemcsak Szilágyi J. képviselőtársammal szemben, hanem jónak látta e fegyvert ellenem is használni, kit pedig azon váddal nem illethetett, hogy első felszólalásomban bárki iránt is a gúny fegyverét használtam volna. Azon kezdte Jókai képviselő úr, hogy e javaslat, melyet benyújtottam, nem enyém, hanem a párté, melyhez tartozom. Ezen felfedezést, mert úgy látszik, annak tekintette, 24 órával előbb, én magam tettem a t. ház előtt, előadván, hogy én magam a választott senatust tisztán elméleti szempontból sokkal helyesebbnek, logikaiabbnak és czélszerűbbnek tartanám, de hozzátettem egyszersmind, hogy t. barátaimnak is ugyanaz a véleménye (Úgy van a szélsőbalon.) A felfedezés tehát kissé későn jött. Egyébiránt azon vád, ha vád akart lenni, csak részben igaz, részben nem. Részben nem, mert azon határozati javaslat, melyet benyújtottam, nemcsak a párté, melynek tagja vagyok, hanem az enyém is, ki ahhoz nemcsak hozzájárultam, hanem magam fogalmaztam is. (Úgy van a szélsőbalon.) És hogy a t. képviselő úrnak e tekintetben minden kétségét eloszlassam, engedje meg, hogy a 21-es bizottság munkáira viszszatérjek. (Haljuk!) A 21-es bizottságban, melynek magam is tagja voltam, igaz, úgyvan, hogy az átalános választói elvet ajánlottam mindenek előtt, de már akkor készen voltam arra, hogy ha ezen elv a többség által elvettetik, amint hogy tudtam, hogy fog vettetni azon javaslatokat terjessze bő, melyek határozati javaslatomban fel altatnak. Egy szomorú eset kényszerig fogy az átalános tárgyalást követő u&p0. ^ ■ögtön elutazzam és azért nem lehetett ez^. ^ módositványokat a bizottságban adni éki. ^ Előadtam, igaz, a pártkörben is az átalános választási elv melletti nézeteimet, p ^ miután láttam, hogy azok kellő támogatásilméletileg igen, de a gyakorlatban nem fzalalnak, elővettem azon módosításokat, mi. ..Eyeket a bizottságban akartam tenni, és a terjesztettem elő. Tehát, a javaslat, mely nőst védelmezni szerencsés vagyok, épp, így az enyém, mint barátaimé, kik e papításon ülnek. (Úgy van a szélsőbalon.) Det. képviselő úr szemrehányást tet lekem azért, hogy nem mondom meg, m j,]iént akarom a főrendeket választatni. jó neki különösen aggodalma van a miatt, hol el íz a 800 vagy 900 főrendi tag, hol fc, Budapesten helyet találni a tanácskozásain Nem fogom elmondani azt, hogy e, ne képen vélem én a választásokat megejtek tőle arra, a mit a képviselő ur aggodalma teként nyilvánított, legyen szabad emléket at tennem, hogy ha 1872-ben, emlékezzék csípd vissza a képviselő ur, mert hamm reran or pars magna fuit — (Egy van! Úgy val , bal és szélsöbaloldalon.) mondom — hue 1872-ben Tisza Kálmán és Ghiczy Kália. de felhívására Budapestre összesereglett s ha szer választó tudott helyet találni, hol a ki vácskozzék, hol a bihari pontokat megsitse, (Élénk derültség a bal és szélsöab oldalon) és azok iránt hü ragaszkodót. (S nyilvánítsa : tán azon 8—900 főrendizuc je tag sem fog szűkölködni helyiségben, (úgy be van a bal és szélsőbaloldalon.) De attól fél a t. képviselő úr, hogyt:i, ha a horvátok is választanak, — a honoi főrendeket értem, — akkor Starcsevics szelleme költözik be a főrendiházba, és aki a tanácskozás lehetetlenné tétetik. Köszvíjék meg ezt a képviselő úrnak a hómor mágnások, (Úgy van a bal és szélsőbal!-1111 dalon.) a Pejacsevichek, a Jankovicsos Erdödyek, Drasskovicsok, Prandau báró■ én ily gyanúsítás ellen nem tartom szűktségesnek védelmezni őket. (Élénk helyezés a bal és szélsőbaloldalon.) Kérdi továbbá a t. képviselő úr, - j0 mindig komolyan, ő nem gúnyolódik,-^' (Derültség a szélsőbaloldalon.) hogy az ügy- az védik, akiket én képviseltetni óhajtok, kik, fognak összeülni, mit fog tenni az a 4' ]a] prókátor a Rákoson ? A képviselő úr, úgyse látszik, nem tudja, vagy legalább elfeledte , hogy az ügyvédeknek vannak kamarai ha hol rendesen tanácskoznak, és ha tehát a hulasztásról lesz szó, ezen kamarákban fogjá ra azt megejteni. De ha én nem gondoskodjatam arról, hol fog majd tanácskozni a 40 tgv prókátor, vájjon miért maradt a képviska úr adós azzal, hogy megmondja, vájjon lóvé háton vagy gyalog fognak-e összejönni és sátor vagy esernyő alatt fognak-e tanács- takozni ? (Derültség a bal és szélsőbaloldaln les A titkos szavazás a t. képviselő ka nézete szerint, csak suffrage universel merjlel lett lehetséges, amikor — úgymond — ne úgy tudja senki, ki a választó. Hát a képviselő úr az átalános szavazás rendszerét úgy képelzeli magának, hogy a mellett boldog bőr- za dogtalan szavaz, a kinek csak az urnákba menni tetszik ? (Derültség a bal és a szél? - a baloldalon.És hogy átalános szavazás mellett nincs választási névsor, hogy gazdaggal a koldus, honossal a külföldi, a városbelivel az idegen egyformán bir a szavazd jogával ? Hát én képviselő úr, aki sokáig laktam oly országban, ahol suffrage női versel uralkodott, biztosíthatom, hogy öt és ugyanoly választói névsor készül, mint nálunk, és hogy ott is ugyanolyan rendsz a-lajbályok léteznek, csakhogy kissé szigorod vés módon és mértékben, mint Magyarországét . Ezért sohse aggódjék a t. képviselő úr, a titkos szavazás, amelyet mi nem általadrjkos szavazás mellett is óhajtunk, üdv/ me eredményeket fog szülni. (Igaz! Úgy van rá a szélsőbaloldalon.) Kis A. miniszterelnök úr — sajnálom áll hogy nincs szerencsém hozzá e pillanatban — a választási elv ellen azt az ellenvotvő tette, hogy ezzel nagyobb jogfosztás köve rettetik el, mint azon módon, a melyet a törvvényjavaslat foglal magában, mert — »Si amond — azok, a kik ma nem bírnak kellő czenzussal s igy nem léphetnek a fr* erő főház termébe, ha vagyont szereznek, e«t! ír* jogot fogják gyakorolni. hop Már a múltkor volt szerencsém mit köj jegyezni gr. Tisza Lajos urnak ugyan emi érvére, hogy nem oly könnyű ám e ti 1' kevességes és becsületes módon akkora vagyon- t-tt szerezni, a mely után 3000 frt adót kellg fizetni. De vájjon nem igazságosabb-é, De helyesebb-e és nem czélszerűbb-e oly oldot ajánlani és fogadni el, melynek ala, minitján a főrendeknek legkitűnőbbjei gyakorol rának ezen jogot? Már pedig azt gondolo- * a hogy a főrendek becsületet fognak belp* ni abba, hogy a maguk legkiválóbb taóriójait ruházzák fel törvényhozói minöség£f gye (Helyeslés a szélső baloldalon.) köt. Mondott még a miniszterelnök úr el S**« szót, melyet megjegyzés nélkül nem hagzí hatok. (Halljuk! Halljuk !) Mocsáry t.rátommal szemben azt állította, hogy rád rikális párt tehet oly javaslatot, aminőt f® litett, de a valódi szabadelvű azt nem tgadhatja el. Nézzük mind a két nevethető radikálist és a szabadelvűt. Nézzük, fikt nyiben illenek ezek mi reánk, mennyi!!'^Ui önökre. (Halljuk! Halljuk!) Nézzük me 'heny nyiben radikális ezen párt és mennyik; szabadelvű párt a túloldal. (Halljuk!) Jört Pártot, mely a monarchikus elvet, mögött pedig a personal unió alapján hirdeti. tot, mely sem a papi javak elvételét, mitt ELLENZÉK (170) Február 23. -4