Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-04-01 / 75. szám

Kolozsvárt 1885. Mi igen köszönjük b. Kemény Gábor­nak kolozsvári kis elmélkedését, de azért ezen kérdésekre mégis jobban szerettünk volna tőle hallani illetékes feleletet. Kemény Gábor megnyitója. A­z erd. gazd­. egy­lel közgyű­lésén. (Vége.) Lehet, hogy Erdély ama csapásnak ke­vésbé van kitéve, fekvésének magassága, te­leinek zordonság-, és nyarainak kevésb­é perzselő volta miatt. Erős meggyőződésem, hogy a gyümölcs és csemege szőlő keres­kedésnek jelentékeny jövője van, csak ki­tartásra és körültekintő tevékenységre van szükség. Az erdélyi szarvasmarhának, mint iga­vonónak, nincs párja. Nem a budapesti ki­állításokon lett az elismerve, de a tapasz­talás igazolja. Hiszen az Alföldre, sőt még a dunántúli részekbe is elviszik az erdélyi igásökröket, és gyakran a bánffi-hunyadi, tordai, szentpéteri, szászrégeni vásárokon hemzseg a Királyhágón túli marha­vásáros. Az igás m­arha kereskedés kétségen kívül Erdély legjelentékenyeb gazdasági és keres­kedési czik­kei közé tartozik , miután azon­ban Erdély meg van áldva a legkitűnőbb legelőkkel, és a kaszálók közül is sok jeles van, még ha a nem kis mennyiségű vad vizeket le is számítjuk, a szarvasmarha produkc­iót Erdélyben határozottan emel­ni kell. Mindenesetre figyelmet érdemelnek sa­ját hazai fajtánk mellett, a jelesebb kül­földi fajok is, különösen azon gazdaságok­ra nézve és azon vidékeken, melyekben a tej és hús produkc­ió a szél. Ezek ugyanis több tejet adnak, mint az erdélyi fehér ■arha, két három év alatt oda fejlődnek, mint az erdélyi marha négy öt év alatt, és jelentékenyen súlyosabbak. Egy tisztes­séges korban levő albani tehén, hogy ne is beszéljek a simmenthaliról, van oly súlyos, mint egy jókora erdélyi ökör. A szarvasmarha tenyésztés annyival inkább megérdemli figyelmünket, mert a nyers húsnak, vagy élő marhának az óceá­non való átszállítása még mindig nincsen egészen megoldva. Nem mulaszthatom itt még el az er­délyi gazdasági állatoknak egy spec­iali­­tását megemlíteni: az igénytelen erdélyi kö­zönséges, vagy erdélyi oláh juhot értem. Úgy a­mint az Erdélyben tartják, a dara­­bonkint nyolc- tíz forintot érő kis állat, képes évenkint négy öt forint bruttó jöve­delmet adni. Erdélyben az elmúlt két-három évti­zed alatt a juhtenyésztés nagyon lehanyat­lott. Nem csak azért, mert az oláhországi és moldvai határszéli legelőket bérlő juhos gazdák kereskedése, a Balkán félszigeten bekövetkezett politikai alakulások miatt, majdnem egészen megsemmisült ; de azért is, mert az utóbbi tíz-tizenöt évi szakasz esős éveiben, mételyben tömérdek juh pusz­tult el. A métely, t. gazdasági egyesület, az erdélyi juhtartó gazdának ijesztő réme. Köz­tudomású ugyanis, hogy a mocsáros helye­ken vizet tartó mélyedésekben legeltetett juh elmételyesedik. Erdélyben pedig nem csak az aljakban, nem csak majdnem víz­­fekta tereken jönnek elő vizes források, mé­lyedések, teknők, de messze fennt a hegy­oldalakon is. Néhol magasan a hegy oldal­ban eredő, és földszine alatt elvonuló cse­kély vizer egymaga több száz élnyi hosszú­ságban okoz apró tócsákat, és képez mé­telyfészkeket. A­hol az ily hegyoldalban lévő vizér alagcsövezés által eltávolítható, talán két-háromezer alagcső lerakásával biztossá tehetünk egy vagy talán több száz holdra terjedő jegelőt is. Hogy pedig az alagcsövez­itt terület legelője biztosságot nyújt a métely ellen, nem csak az elmélet mondja, de már gyakorlati tapasztalatok is igazolják. Íme már több gazdasági ágazatot je­löltem meg, a­melynek jelentékeny fejlesz­tésére Erdély hivatva van. Folytathatnám a megkezdett sorozatot tovább is , nem te­szem azonban, mert egyfelől beszédem igen hosszúvá válnék, de másfelől talán sikerült is bebizonyítanom azt, hogy öntevékenység­re, vagy ha úgy tetszik, öntevékenységünk fokozására van szükség , és jeleztem azt, hogy milyenféle várakozással és reménynyel tekintek gazdatársaimnak öntevékenységére. Összefoglalom nézeteimet. Nem hiszem, hogy a jelenleg létező, úgynevezett gazdasági krízis, egy rövid válság lenne, melyen ilyen, vagy amolyan törvényekkel és jelesen a védvámok alkal­mazásával egyszerre segítni lehetne. Sőt azt hiszem, hogy jelenlegi küzdelmeink egy fej­lődési stádiumot képeznek, mely folyomá­nya a technikai ismeretek el­haladásának és elterjedésének, párhuzamosan a közleke­dési eszközök kifejlődésével. Nem utasítom egyáltaljában vissza a védvámok alkalma­zását, sőt azokat bizonyos korszakban, bi­zonyos tárgyakra, bizonyos magasságban magam is alkalmazandóknak tartom. A véd­­vámokat azonban oly kétélű fegyvernek tartom, mely a leghelyesebb alkalmazás mellett is, kifelé is, befelé is vág; és oly köpönyegnek, mely nemcsak a hasznos nö­vényt, de a burjánt is védi. Kifejtettem volna, ha az idő engedte volna, hogy a földmivelők hitelének korlátozása, a föld­birtok bizonyos határon túl­menő eldarabo­­lásának megakadályozása, a gazdasági hi­telszövetkezetek felállítása és egyéb tételek, melyek vesszőparipái az úgynevezett agrá­riusoknak, részben oly orvosságot nyújta­nak, melyek veszélyesebbek a betegségnél, részben haszonnélküliek, részint kegyes, hu­manisztikus intézkedések. És a szövetkeze­tek felállításának fontossága csak akkor van, ha az eszmét a gyakorlati öntevékeny­ség karolja fel. Mindezeknél nagyobb súlyt fektetek az okszerű állami segélyezésben részesülő öntevékenységre. Küzdelmeink kö­zelebbről, a földművelés terén is igen jelen­tékenyek voltak , de mindezek mellett is, nagyban és egészben, előre haladtunk. Mind­ezt összevéve nem lehet azt mondani, hogy országunk jelenleg szegényebb, mint volt , sokkal többet produkál, mint ezelőtt csak 20—30 évvel, és van, habár kezdőleges, külkereskedelmünk, a­mi régebben, mond­hatni nem létezett. És elő fogunk haladni helyes és kitartó öntevékenység mellett ad­dig is, míg vissza fog térni újra a keres­kedelmi szerződések korszaka, melyet a köl­csönös kompenzácziók korszakának nevezhe­tünk. Legyen és maradjon jelszavunk : se­gítsünk magunkon, Isten is megsegít és boldogulni fogunk ! A Rothschild vagyonról. (Folytatás.) 1879. decz. 28 án a becsületreméltó ,Wr. Tagblatt“ kijelentette, hogy az ált. osztrák építési társulat birtokában levő re­­alitások a legszigorúbb alapszabályok után lőnek megbecsülve, hogy minden akczióra 110 forint esik, hogy nem létezik jobb pa­pír mint ezen építkezési bank akcziók stb. Ezzel azonban Rothschild nem elége­dett meg, neki „nyerészkedni“ kellett. Azon­kívül az építkezési bank neki több millió forinttal adózott. Bécsben, hogy nagy hasz­not húzzon nagyszerű vállalatából, részben hogy az elveszített milliókat megtérítse, részvényenként 40 forint lefizetése határoz­­tatott el. A publikum a sok reklámmal összekötött becsülésnek hitelt adott és­­ csakúgy befizette részvényenként a 40 fo­rintot, hogy a­mint hitte, ezáltal a többi 110 forintot is biztosítsa magának. Szegény özvegyek, anyák karjukon gyerekkel, kiéhezett pensionisták és más kis vagyonnak igyekeztek az építkezési bank pénztárához, hogy vagyonuk utolsó mara­dékát, de sőt a különösen e czélra kiköl­csönzött pénzt odavigyék és­­ hogy 40 f­orintot részvényenként befizessenek. A tőzsdén épitkezési bank akc­iók­­ban roppant nagy emelkedés fejlődött ki, mindenki épitkezési bankot vásárolt, és Rothschild meghatalmazottja kedélyesen nézte ezt végig. Hanem a tőzsde egyszerre észre tért. Landauer, az Escomptebank, a hitelintézet stb. nem vett több épitkezési bank akcziót kosztba és igy jött létre az építkezési bank krachja. Nem kevesebb mint 21 épitkezési bank akcztó birtokossá lett vagyon elveszítése következtében öngyilkossá. Rothschild azon-­­­ban kilovagolt a Práterbe.­­ Váljon mit gondolhatott­­, a zsidó­­ báró, midőn azon fasorok közt lovagolt el, hol kettő áldozatai közül a fákon csüngött ? 20 millió forinton felül veszítettek el az időben az ált. osztrák építkezési társu­lat akczióin. Most azonban Rothschild legcsudá­­latraméltóbb fináncz-operácziójához jövök, t. i. a Südbahn-affaire-hez. A Südbahnt az állam építette, 1855-ban rendkívüli privilégiumok kiadása után egy konzorcziumnak adatott el. Ezen konzor-­­ czium a vasúti hálózatot a legsikeresebb­­ módon terjesztette ki. Azonban az ember­­ csalódna, ha azt hinné, hogy a Südbahn­­ hálózat kiterjesztése egy nagyszerű köz­lekedés végett vizetett ki.­­ A konzor­­czium tagjainak inkább az állott érde-­­­kekben, hogy egy folytonosan kultivált építkezési cselekmény által egy nyilvános építkezési kontó örökös fennállásához ürü­gyet találjanak, miáltal a lehetőség nyúj­­­­tatott, a leghihetetlenebb tőzsdeszédelgés üzhetésére, úgy mint kétes természetű el­számolások elővételére. Ezen körülményeknek, továbbá a hi­vatott orgánumok részéről a lanyha kon­trolnak tulajdonítható, hogy a Südbaha 1875-ig állandóan következő kapitálisokkal volt megterhelve : Részvény kapitális 375 millió franc. Ehez jött 1820 millió prioritás, 125 millió más obligatió és „csak“ 135 millió Bons. E szerint a Südbahn összes tervje 1875-ben 2455 millió franc­ra rúgott. Nem épen szükséges, hogy az ember professióból pénzügy embere legyen, hogy meg­bírálhassa, hogy a Südbahn daczára a nagy tarifának és a nagy közlekedésnek egy ily nagy megterhelés mellett, csak relatív, cse­kély jövedelmet csinálhatott. A konzorczium tagjaira nézve azon­ban, mint már említve volt, a Südbahn egy tőzsde spekuláczió objektívumául szolgált. A valódi bevételhez mért kupon kifi­zetése a tőzsde spekulánsokra nézt nagyon rosszul ütött volna ki, hiszen az akcziók estek volna. Azért a kuponokat kellett váltani, me­lyek a Südbahnactiák egy egészen igazság­talan kurzusát idézték elő és igy évenként átlag 14 frt 80 kr. 13 frt 40 kr 16 frt 80 kr. 17 frt, 16 frt, 15 frt, 31 frt, 20 frt 10 frttal fizettetett ki. Miután azonban a Südbahn jövedelme nem volt elegendő, ily nagy kamatokat ki­fizetni, adósságok csináltattak és az ezen után beszerzett összegekkel a fölhozott ku­ponok váltattak be. Nem is kell, mondjam, hogy az adós­ságok R­ithschildnál csináltattak és hogy a leggaládabb tőzsde operácziók vitettek véghez. Végtére oda jött a dolog, hogy a Südbabn egy kupont sem váltott be. A két és fél milliárd franc, melylyel a Südbahn megterheltetett, majdnem felerész­ben a Rothschild?, és egészen megfej­tetlen marad, mit Rothschild 20 év lefolyása alatt a Sü­dbabn akc­tók általa előidézett kursus ingása által tőzsdei utón nyert. Azt hinné az ember, hogy azok kik egy ily nagyszerű vagyont tudnak megte­remteni, legalább magánszükségleteiket fe­dezik. Rothschildnál nem ez az eset fordul elő, mert ugyanazon férfi, ki a Südbach- i non milliók százát nyerte, szükségét érezte a Südbahu kontremine operáczió után ma­gát felvidámítani, és elhatározta Schweiczba utazni. Hanem meg kellett volna odáig az úti jegyét fizetni. Ekkor eszébe jut, hogy mint a Südbahu igazgatótanácsossa a nemzet­­i közti vasutak használatára szabadjegyhez van joga. És ezt magának ki is adatta. Egy bécsi pénzügyi lap reportere ak­kor a következőt írta: „Azon elcsigázott munkások, kik a báró ur által oly szépen létre jött krach­ó folytán most felséggel és gyermekkel ki­éhezve a vaspálya udvarokon koldulnak, hogy a pénzt a nn­net jegy­­ért összehozzák, nagyon fognak csodálkozni, süt. kalapjukat­­ is hamar leveszik, ha a báró úr elegáns tógáiban és sok koff­r kíséretében a vas­­pálya­udvarhoz hajtat, hogy végtére az útért mit se fizessen, eszerint a báró úr ingyen utazik, mindenesetre külön kupéban, ha úgy hogy a többi utazóknak összes«^1 kell ülniök, a kalauzok a báró úrnak nk jel fognak keveset hajlongani, és út alatt is,|ól fogják elmulasztani neki frissítőket : a^a szolgálni. Hanem a szegény munkásod ^ a kétségbeesés tekintetével utaznak jókba, a dijt az utolsó krajczárig M­ijj telenek megfizetni, nehezükre fog T'új síró gyerekeiknek egy korty friss t­ nyújtani. Csodálatraméltó képek vanna' földön és a mai kultúra igazán sokra !,p°ö Különben a báró ur sok elavult tejf’i mocskát fog látni, mely reggeli misei­dóit nem sokára nem tudja fizetni, c?Ő Südbahn­ szabadjegyénél fogva — érvén.'j a többi vasútakra is — Rothschild ^ i|­41 ingyen utazik Schweiz­ba, nem fizeti kamatot. Több olyan iskola tetejét is a báró ur látni, mely most hasonló­­* j*)'i nál fogva nem javitattatik ki, és a t*1 több oly öreg emberrel is fog talált ki tört szívvel néz a vonat után, adi szívesen látogatná meg távolban l«'v rút Ián a halálos ágyon fekvő gy'rm^^n^j melyben örökre akadályozva van, mert ^ pirai mit sem érnek. Rothschild báró-1 h,fe­­ban ingyen utazik ! óa kül­önös óra»*1' Ezzel vegze­m, hanem még egyet «ez megemlítem. Tisza miniszt-T kötelebl’^ [ mindenesetre nem új szót mondott ki lam veszélyes, ha testületek igen gai^-t^t lesznek." J Vujjon mit mond Rothschild g*1 kij^ ságához ! KÜLFÖLD. A francsia kormány bukása. Irtuk tegnapi számunkban, hogy a legutóbbi vereség mit a francziák Kbinában szenvedtek, mily nagy izgatottságot szült egész Francziaországban, s hogy a miniszter­tanács határozata folytán a kormány 200 millió frank b­telt kért a kbinai háborúra, melynek megszavazásához kötötte állását a kormány. Nasháta kamara nem fo­­gadta el a Ferry kabinet ja­vaslatát hanem ellen­kezű ha­tározatot hozott, s így a kor­mány beadta lemondását. A hétfői lapokban nagy izgatotság nyilatkozott a csúfos vereség miatt. A ka­mara bejáratai előtt óriási nép tolongott, de egyéb tüntetés nem volt, csupán falra­gaszok árasztották el az utczákat, melyek azonban nem keltették a kívánt hatást. A kamarában Ferry előterjesztette a sürgönyöket és kijelentette, hogy az ország becsülete megkívánja, hogy a kudarct meg­­boszultassék. Ezért kér 200 millió hitelt. Ferry beszédét többször zajosan fél­­beszakítotották, egyáltalában az egész ülés igen zajos volt. Csaknem az összes képvi­selők megjelentek. Az ülés rendkívül érdekessége meg­kívánja, hogy arról részletesebben emlékez­zünk meg. Közöljük az alábbi tudósítást. Ferry a legmélyebb csendben kezdte felolvasni nyilatkozatát: A remények, me­lyeket a még szombaton érkezett táviratok engedtek, nem teljesültek. (Zaj ) Egy tegnap reggel érkezett távirat Negrier tábornok sebesülését , Lang-Son kiürítését jelenti. Az éjjel érkezett táviratok megnyugtatób­­bak. Francziaország mély megindulással fog értesülni, hogy a hősies hadvezérnek, kinek fényes pályáját büszkeséggel követte, sebe gyógyuló félben van. Hadseregünk hirtelen (Gúnyos kiáltá­sok : Hirtelen ) oly ellenséggel találta ma­gát szemben, melynek számerejét előre látni nem lehetett. Tegnap óta intézkedések té­tettek , de azok elégtelenek s meg kell boszulnunk a lang­soni vereséget nemcsak azért, hogy birtokunkat Indo-Khinában véd­jük, hanem hogy visszaállítsuk becsületün­ket, mely az egész világ előtt csorbát szen­vedett. Perrin: Ön kompromittálta Fran­­cziaország becsületét. (A jobboldalon valaki azt kiáltja: Miserable!) Ferry felkéri a kamarát, hogy az ország előtt egyetértőnek mutassa magát. Végül 200 milliónyi hitelt kér. (Általános csodálkozás: némelyek azt kiáltják : Nagyon jól van!) A részi tőkét a kormány a bizott­ság előtt fogja kifejteni. (Viharos kiáltások : Nem ! Ön többé nem !) Clémenceau: Ki fog még hinni önnek ? Ferry: Hogy e hazafias ügyet egy m­llékes kérdéssel ne komplikáljuk, hogy egy nemzeti ügyben mindenkit egyesítsünk, bármely oldalon üljön, kijelentjük, hogy a hitelkövetelést nem tekintjük bizalmi szava­zatnak. (Nagy zaj. Kiáltások: Még csak ez kellene! Cassagnac kiáltja: Ki vele. A jobb­oldal azt kiáltja: a la porté!) A kamara későbbi szavazatával jelezheti, kire akarja bízni a hitelek elköltését. Mikor a m­iniszter beszédét bevégező, hossszú zaj után sikerül az elnöknek Cle­­menceaut szóhoz juttatni. Cl­émenceau:A viták ideje lejárt. Ezzel a minisztériummal a haza nagy érde­keit többé vitatni nem lehet. (Viharos tet­szés.) Nem ismerjük, nem akarjuk többé is­merni ; nem miniszterek állanak előttü­­k, hanem csak vádlottak (Perczekig tartó zaj.) és pedig felségárulással vádoltak. (Perczekig tartó zajos tetszés a jobb és baloldalon. Ferry és Raynal mosolyognak. Gaillard azt kiált­ják : Ne nevessenek! Konstatálom a hiva­talos lap számára, hogy önök még nevetni merészelnek. ( Egyes képviselő a pokoli zajban a legdurvább szavakkal sújtja a kor­mányt.) De a haza nagyobb érdekeiről van szó,­­ ez okból vita nélkül el kell a hitelt fogadni. Sem pénzt, sem embert nem szabad kímélni, mikor a katonák életéről van szó. Mi azonban tisztán akarunk látni, a csak olyan embereket óhajtunk magunk előtt, kik nem mondanak mást, mint az igazságot. Ennek a kormánynak pénzt megszavazni­ ? Soha ! A hadügyminiszternek maradnia kell, hogy minden intézkedést megtegyen. R­­­b­o­t kijelenti, hogy a mostani kor­mány nem segédkezhetik többé a kamara alsóháziban. (Tetszés.) Először történt egy franczia kamarában, hogy egy kormány 200 milliót kért a­nélkül, hogy fölvetné a bizalmi kérdést. Nem látja be a kormány, hogy elkövetett hibái arra kényszerítik, hogy visszalépjen. (Tüntető tetszés.) A köztársa­ság s a kamara minden áldozatra kész , de a kamara ezzel a kormánnyal többé együtt nem mehet. (Viharos tetszés.) Végül szónok következő napirendet indítványoz: „A ka­mara minden áldozatra kész, hogy a ne­­zeti becsület épségét fentartsa, és bízva a hadsereg vitézségében, rosszalja a kormány elkövetett hibáit, s sajnálja, hogy nem is­merte a teljes igazságot.“ Clémenceau a következő indítványt teszi: „A kamara elszánva minden hitel meg­szavazására, hogy a katonák segélyére sies­sen, s midőn a minisztérium politikáját el­itéli, napirendre tér.“ Ferry azt követeli, hogy először is a hiteleket szavazzák meg, s csak azután tárgyalják az interpellácziót. De a kamara 308 szóval 161 téllen elhatározza, hogy elő­ször Clémenceau és Ribot indítványait tár­gyalja. Szavazás közben óriási izgatottság uralkodott. Néhány miniszter, ki előre látta az eredményt, még szavazás közben eltá­vozott. Mikor az­ elnök megindult hangon az eredményt kihirdette, Ferry még a minisz­teri székből akart beszélni. De mindenfelől azt kiabálták, főleg jobbról, hogy menjen a szószékre. A jobboldal rettenetesen tombolt. Cassagnac: Ez a legnagyobb go­nosztevő ! Ferry, a­ki minden támadás köze­pette nyugodt maradt, ekkor gyönge han­gon a következőket mondá : A kormány is­meri e sza­v­azat jelentőségét s beadja lemon­­dását. (Kiáltások : azonnal.) Erre Ferry testvére s a miniszterek és államtitkárok kíséretében el­távozott a teremből. Útközben még több képvielő kezet fogott vele, így ért véget a Ferry kormány két évvel hosszabb fennállása után. Az azutáni ülés rendkívül izgatott volt, szólottak többen, de beszédeiket alig lehetett hallani a nagy zajtól. De la Fosse azt indítványozza, hogy a minisztérium vád alá he­lyeztessék. Szavait még a kormány ellenesei sem fogadták tetszéssel. Az elnök szavazásra kellett bocsássa az indítványt, azonban a ház 3­0­4 szóval 16­1 szó elle­nében elvetette. Az elnök ezen kijelentését nagy tet­széssel fogadták, s a hitel kérdését a kö­vetkező napi ülésen fogják tárgyalni, s va­lószínűleg vita nélkül el fogják fogadni Mig a házban ezek folytak, azalatt a nép a palota előtt tolongott s kiabált „A bas Ferry“ mikor pedig Rochefort ott elha­ladt éljenzéssel fogadták. Általános a nézet, hogy ha a kormány meg nem bukik, a forradalmárok megkí­sértették volna lázadást létrehozni. A teg­nap (márc­. 31.) érkezett táviratok azt je­lentik, hogy a külföldön nem képzelhetik el, mekkora izgalmat keltett Párisban ez az esemény. Az újságáruló kioszkok és a szer­kesztőségek formális ostromnak voltak kitéve. Az új minisztériumról a következő jelentést hozzák : Grevy elnök felszólította Brisson képviselőházi elnököt minisz­térium alkotására, Brisson azonban nem vállalta el a megbízatást. Erre Grévy Freycinet el­hívta magához s felajánlotta neki a miniszterelnöki tárczát, de ő is gon­dolkodási időt kért. Az új minisztérium névsorát a követ­kezőkben emlegetik: Freycinet elnök és külügyminiszter, F­r­o­q­u­e­t belü­gy-, A­r­t­a­i­n-T­a­r­g­é pénzügy-, R­o­n­v­i­e­r kereskedelmi-, Prous szépművészeti-, Ri­bot igazságügyi-, Pierre Legrand földművelési-, S­a­d­i-C­a­r­n­o­t közmunka- és Cochery a posta­ügyek minisztere. „Hogy Kossuth Lajos 80-dik szülött évfordulója emlékére megrendelt Bellt leltárba vétetve a közgyűlési terembe­­ tűzessék, hogy továbbá festő­művész Bau­bás Miklóshoz ezen a székely főváros tanúsított rokonszenves hazafi, készség, kiállított legújabb és leghivebb remein­yéért köszönő irat intéztessék, hogy míg a kialkudott 120 fzt­árnak a mjonti pénztárból kifizetése elrendeltessék. Melynek folytén ezen mellkép Lati­ Ádám buzdító felszólalására lelkes éljem*,, sel fogadtatván, azonnal elhelyeztetett, je­len leleplezési ünnepélynek rendelése, szint a szűk helyiségre, ruszint legnagyob­ hazánkfia ismert szerénységére tekintett, szükségesnek nem találtatván, egyebekig pedig a tanács bízatott meg. Ezen drága emlék lelkesítsen mai nyájunkat­, hogy a szabadság, egyenlős, és testvériség dicső bajnoka hazánk és n­­­zetünk büszkesége sokáig éljen ! Ugyanezen közgyűlésen a szesi-és m­unka idei februári jövedelméről szóló ku­­­tatás ötletéből kiváncsiak lettük tost megtudni , hogy a kezelő­biztosoknak nyrt. választása miért késik ? Mint hírlik a főispán az egyik báb önhatalmúlag mással helyettesítette, a»i csak, sőt jogtalan és illetéktelen úton fe­gyelmi eljárás alá vonatta, a nélkül, hog ez a bi­tosok tisztviselők stb. lennéne­k erre a fegyelmi tör­vény nem «11­mázható, mivel ők a közgyűlés által tv. kint választatnak, esküt nem tesznek, de­ fizetést nem hoznak. Feleblezés félre nagy érdeklődéssel várjuk a belügyaia.sz. határozatát, ki bizonyára meghitt foispi.­­­jának ily világos túlkapását nem fél­­ helybenhagyni, hanem a közgyűlés kin­á­lagos hatáskörét megvédeni, hacsak a tin nagy kárára ily jogtipró eljárásért ... nem kegyelmez, mint szokott. Ez a valódi ázsiai állapot, mely sots, nem tűrhető, ha önkormányzatról aki® beszélni. Sírkéri Tz ELLENZÉK (294) Maros-Vásárhelyi levél, M.-Vásárhely, márcz. 31. A városi közgyűlésen, mint legérde­kesebb tárgy került elő legnagyobb hazánk­fia K­os­suth Lajos mellképe, melyet Lázár Ádám országos­ és városi képviselő következő kéréssel terjesztett be : Április 1. Az iparlajstro­­ok ellenőrzése 3. §. Az iparlajstromokat elleni iparhatósági megbízott az elsőfokú ifi­hatóságtól a következő igazoló okok nyeri: Igazolvány. N . . N . . iparhatósági megbízott urat a sírfoku iparhatóság az 1884 . XVII. t.­cz. 173. f* ’jel ki Rendelet az iparhatósági megbízottak alt b altása tárgyábi­n­. b Az 1884. évi XVII. t. cz. 169. § »•• 1 8­telmében választott iparhatósági megírni. P tak működésére vonatkozólag a kimbe két rendelem : v 1. §. Az elsőfokú iparhatóság a te­rületére megválasztott iparhatósági intj­zottakat értekezletre összehiván, ez alkissi­mai ezek a törvény 173. §-a értelmébe!1: iparhatósággal egyetértőleg kijelölik tó­közül azokat, a­­kik az iparhatóság, esetleg t7. testület által fűzetett lajstromokat erle őrzik ; b) kik a tanoncziskolákat látogat; c) kik a műhelyeket viszgálják;­ d) kik a gyárakat megszemlélik. 2. §. A­mint e kijelölések megtörté­nek, az elsőfokú iperhatóság ezt azon­illi­bb­ré teszi, a kijelölt iparhatósági nem­zettakat hatáskörükre vonatkozólag ujt' igazolásuk végett megfelelő, a követi-: szakaszokban szövegezett okmánynyal­­ látja; a gyárak megszemlélésére ki: megbízottaknak kézbesíti a szemléli..' figyelmezteti őket teendőikre és az if. törvénynek megfelelő rendelkezéseire. I. m to h. h m v­ a: ta se tt ki Síi *a ie, V*l UlE *a| b„ ' H

Next