Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-04-01 / 75. szám
Kolozsvárt 1885. Mi igen köszönjük b. Kemény Gábornak kolozsvári kis elmélkedését, de azért ezen kérdésekre mégis jobban szerettünk volna tőle hallani illetékes feleletet. Kemény Gábor megnyitója. Az erd. gazd. egylel közgyűlésén. (Vége.) Lehet, hogy Erdély ama csapásnak kevésbé van kitéve, fekvésének magassága, teleinek zordonság-, és nyarainak kevésbé perzselő volta miatt. Erős meggyőződésem, hogy a gyümölcs és csemege szőlő kereskedésnek jelentékeny jövője van, csak kitartásra és körültekintő tevékenységre van szükség. Az erdélyi szarvasmarhának, mint igavonónak, nincs párja. Nem a budapesti kiállításokon lett az elismerve, de a tapasztalás igazolja. Hiszen az Alföldre, sőt még a dunántúli részekbe is elviszik az erdélyi igásökröket, és gyakran a bánffi-hunyadi, tordai, szentpéteri, szászrégeni vásárokon hemzseg a Királyhágón túli marhavásáros. Az igás marha kereskedés kétségen kívül Erdély legjelentékenyeb gazdasági és kereskedési czikkei közé tartozik , miután azonban Erdély meg van áldva a legkitűnőbb legelőkkel, és a kaszálók közül is sok jeles van, még ha a nem kis mennyiségű vad vizeket le is számítjuk, a szarvasmarha produkciót Erdélyben határozottan emelni kell. Mindenesetre figyelmet érdemelnek saját hazai fajtánk mellett, a jelesebb külföldi fajok is, különösen azon gazdaságokra nézve és azon vidékeken, melyekben a tej és hús produkció a szél. Ezek ugyanis több tejet adnak, mint az erdélyi fehér ■arha, két három év alatt oda fejlődnek, mint az erdélyi marha négy öt év alatt, és jelentékenyen súlyosabbak. Egy tisztességes korban levő albani tehén, hogy ne is beszéljek a simmenthaliról, van oly súlyos, mint egy jókora erdélyi ökör. A szarvasmarha tenyésztés annyival inkább megérdemli figyelmünket, mert a nyers húsnak, vagy élő marhának az óceánon való átszállítása még mindig nincsen egészen megoldva. Nem mulaszthatom itt még el az erdélyi gazdasági állatoknak egy specialitását megemlíteni: az igénytelen erdélyi közönséges, vagy erdélyi oláh juhot értem. Úgy amint az Erdélyben tartják, a darabonkint nyolc- tíz forintot érő kis állat, képes évenkint négy öt forint bruttó jövedelmet adni. Erdélyben az elmúlt két-három évtized alatt a juhtenyésztés nagyon lehanyatlott. Nem csak azért, mert az oláhországi és moldvai határszéli legelőket bérlő juhos gazdák kereskedése, a Balkán félszigeten bekövetkezett politikai alakulások miatt, majdnem egészen megsemmisült ; de azért is, mert az utóbbi tíz-tizenöt évi szakasz esős éveiben, mételyben tömérdek juh pusztult el. A métely, t. gazdasági egyesület, az erdélyi juhtartó gazdának ijesztő réme. Köztudomású ugyanis, hogy a mocsáros helyeken vizet tartó mélyedésekben legeltetett juh elmételyesedik. Erdélyben pedig nem csak az aljakban, nem csak majdnem vízfekta tereken jönnek elő vizes források, mélyedések, teknők, de messze fennt a hegyoldalakon is. Néhol magasan a hegy oldalban eredő, és földszine alatt elvonuló csekély vizer egymaga több száz élnyi hosszúságban okoz apró tócsákat, és képez mételyfészkeket. Ahol az ily hegyoldalban lévő vizér alagcsövezés által eltávolítható, talán két-háromezer alagcső lerakásával biztossá tehetünk egy vagy talán több száz holdra terjedő jegelőt is. Hogy pedig az alagcsövezitt terület legelője biztosságot nyújt a métely ellen, nem csak az elmélet mondja, de már gyakorlati tapasztalatok is igazolják. Íme már több gazdasági ágazatot jelöltem meg, amelynek jelentékeny fejlesztésére Erdély hivatva van. Folytathatnám a megkezdett sorozatot tovább is , nem teszem azonban, mert egyfelől beszédem igen hosszúvá válnék, de másfelől talán sikerült is bebizonyítanom azt, hogy öntevékenységre, vagy ha úgy tetszik, öntevékenységünk fokozására van szükség , és jeleztem azt, hogy milyenféle várakozással és reménynyel tekintek gazdatársaimnak öntevékenységére. Összefoglalom nézeteimet. Nem hiszem, hogy a jelenleg létező, úgynevezett gazdasági krízis, egy rövid válság lenne, melyen ilyen, vagy amolyan törvényekkel és jelesen a védvámok alkalmazásával egyszerre segítni lehetne. Sőt azt hiszem, hogy jelenlegi küzdelmeink egy fejlődési stádiumot képeznek, mely folyománya a technikai ismeretek elhaladásának és elterjedésének, párhuzamosan a közlekedési eszközök kifejlődésével. Nem utasítom egyáltaljában vissza a védvámok alkalmazását, sőt azokat bizonyos korszakban, bizonyos tárgyakra, bizonyos magasságban magam is alkalmazandóknak tartom. A védvámokat azonban oly kétélű fegyvernek tartom, mely a leghelyesebb alkalmazás mellett is, kifelé is, befelé is vág; és oly köpönyegnek, mely nemcsak a hasznos növényt, de a burjánt is védi. Kifejtettem volna, ha az idő engedte volna, hogy a földmivelők hitelének korlátozása, a földbirtok bizonyos határon túlmenő eldarabolásának megakadályozása, a gazdasági hitelszövetkezetek felállítása és egyéb tételek, melyek vesszőparipái az úgynevezett agráriusoknak, részben oly orvosságot nyújtanak, melyek veszélyesebbek a betegségnél, részben haszonnélküliek, részint kegyes, humanisztikus intézkedések. És a szövetkezetek felállításának fontossága csak akkor van, ha az eszmét a gyakorlati öntevékenység karolja fel. Mindezeknél nagyobb súlyt fektetek az okszerű állami segélyezésben részesülő öntevékenységre. Küzdelmeink közelebbről, a földművelés terén is igen jelentékenyek voltak , de mindezek mellett is, nagyban és egészben, előre haladtunk. Mindezt összevéve nem lehet azt mondani, hogy országunk jelenleg szegényebb, mint volt , sokkal többet produkál, mint ezelőtt csak 20—30 évvel, és van, habár kezdőleges, külkereskedelmünk, ami régebben, mondhatni nem létezett. És elő fogunk haladni helyes és kitartó öntevékenység mellett addig is, míg vissza fog térni újra a kereskedelmi szerződések korszaka, melyet a kölcsönös kompenzácziók korszakának nevezhetünk. Legyen és maradjon jelszavunk : segítsünk magunkon, Isten is megsegít és boldogulni fogunk ! A Rothschild vagyonról. (Folytatás.) 1879. decz. 28 án a becsületreméltó ,Wr. Tagblatt“ kijelentette, hogy az ált. osztrák építési társulat birtokában levő realitások a legszigorúbb alapszabályok után lőnek megbecsülve, hogy minden akczióra 110 forint esik, hogy nem létezik jobb papír mint ezen építkezési bank akcziók stb. Ezzel azonban Rothschild nem elégedett meg, neki „nyerészkedni“ kellett. Azonkívül az építkezési bank neki több millió forinttal adózott. Bécsben, hogy nagy hasznot húzzon nagyszerű vállalatából, részben hogy az elveszített milliókat megtérítse, részvényenként 40 forint lefizetése határoztatott el. A publikum a sok reklámmal összekötött becsülésnek hitelt adott és csakúgy befizette részvényenként a 40 forintot, hogy amint hitte, ezáltal a többi 110 forintot is biztosítsa magának. Szegény özvegyek, anyák karjukon gyerekkel, kiéhezett pensionisták és más kis vagyonnak igyekeztek az építkezési bank pénztárához, hogy vagyonuk utolsó maradékát, de sőt a különösen e czélra kikölcsönzött pénzt odavigyék és hogy 40 forintot részvényenként befizessenek. A tőzsdén épitkezési bank akciókban roppant nagy emelkedés fejlődött ki, mindenki épitkezési bankot vásárolt, és Rothschild meghatalmazottja kedélyesen nézte ezt végig. Hanem a tőzsde egyszerre észre tért. Landauer, az Escomptebank, a hitelintézet stb. nem vett több épitkezési bank akcziót kosztba és igy jött létre az építkezési bank krachja. Nem kevesebb mint 21 épitkezési bank akcztó birtokossá lett vagyon elveszítése következtében öngyilkossá. Rothschild azon-ban kilovagolt a Práterbe. Váljon mit gondolhatott, a zsidó báró, midőn azon fasorok közt lovagolt el, hol kettő áldozatai közül a fákon csüngött ? 20 millió forinton felül veszítettek el az időben az ált. osztrák építkezési társulat akczióin. Most azonban Rothschild legcsudálatraméltóbb fináncz-operácziójához jövök, t. i. a Südbahn-affaire-hez. A Südbahnt az állam építette, 1855-ban rendkívüli privilégiumok kiadása után egy konzorcziumnak adatott el. Ezen konzor- czium a vasúti hálózatot a legsikeresebb módon terjesztette ki. Azonban az ember csalódna, ha azt hinné, hogy a Südbahn hálózat kiterjesztése egy nagyszerű közlekedés végett vizetett ki. A konzorczium tagjainak inkább az állott érde-kekben, hogy egy folytonosan kultivált építkezési cselekmény által egy nyilvános építkezési kontó örökös fennállásához ürügyet találjanak, miáltal a lehetőség nyújtatott, a leghihetetlenebb tőzsdeszédelgés üzhetésére, úgy mint kétes természetű elszámolások elővételére. Ezen körülményeknek, továbbá a hivatott orgánumok részéről a lanyha kontrolnak tulajdonítható, hogy a Südbaha 1875-ig állandóan következő kapitálisokkal volt megterhelve : Részvény kapitális 375 millió franc. Ehez jött 1820 millió prioritás, 125 millió más obligatió és „csak“ 135 millió Bons. E szerint a Südbahn összes tervje 1875-ben 2455 millió francra rúgott. Nem épen szükséges, hogy az ember professióból pénzügy embere legyen, hogy megbírálhassa, hogy a Südbahn daczára a nagy tarifának és a nagy közlekedésnek egy ily nagy megterhelés mellett, csak relatív, csekély jövedelmet csinálhatott. A konzorczium tagjaira nézve azonban, mint már említve volt, a Südbahn egy tőzsde spekuláczió objektívumául szolgált. A valódi bevételhez mért kupon kifizetése a tőzsde spekulánsokra nézt nagyon rosszul ütött volna ki, hiszen az akcziók estek volna. Azért a kuponokat kellett váltani, melyek a Südbahnactiák egy egészen igazságtalan kurzusát idézték elő és igy évenként átlag 14 frt 80 kr. 13 frt 40 kr 16 frt 80 kr. 17 frt, 16 frt, 15 frt, 31 frt, 20 frt 10 frttal fizettetett ki. Miután azonban a Südbahn jövedelme nem volt elegendő, ily nagy kamatokat kifizetni, adósságok csináltattak és az ezen után beszerzett összegekkel a fölhozott kuponok váltattak be. Nem is kell, mondjam, hogy az adósságok Rithschildnál csináltattak és hogy a leggaládabb tőzsde operácziók vitettek véghez. Végtére oda jött a dolog, hogy a Südbabn egy kupont sem váltott be. A két és fél milliárd franc, melylyel a Südbahn megterheltetett, majdnem felerészben a Rothschild?, és egészen megfejtetlen marad, mit Rothschild 20 év lefolyása alatt a Südbabn akctók általa előidézett kursus ingása által tőzsdei utón nyert. Azt hinné az ember, hogy azok kik egy ily nagyszerű vagyont tudnak megteremteni, legalább magánszükségleteiket fedezik. Rothschildnál nem ez az eset fordul elő, mert ugyanazon férfi, ki a Südbach- i non milliók százát nyerte, szükségét érezte a Südbahu kontremine operáczió után magát felvidámítani, és elhatározta Schweiczba utazni. Hanem meg kellett volna odáig az úti jegyét fizetni. Ekkor eszébe jut, hogy mint a Südbahu igazgatótanácsossa a nemzeti közti vasutak használatára szabadjegyhez van joga. És ezt magának ki is adatta. Egy bécsi pénzügyi lap reportere akkor a következőt írta: „Azon elcsigázott munkások, kik a báró ur által oly szépen létre jött krachó folytán most felséggel és gyermekkel kiéhezve a vaspálya udvarokon koldulnak, hogy a pénzt a nnnet jegyért összehozzák, nagyon fognak csodálkozni, süt. kalapjukat is hamar leveszik, ha a báró úr elegáns tógáiban és sok koffr kíséretében a vaspályaudvarhoz hajtat, hogy végtére az útért mit se fizessen, eszerint a báró úr ingyen utazik, mindenesetre külön kupéban, ha úgy hogy a többi utazóknak összes«^1 kell ülniök, a kalauzok a báró úrnak nk jel fognak keveset hajlongani, és út alatt is,|ól fogják elmulasztani neki frissítőket : a^a szolgálni. Hanem a szegény munkásod ^ a kétségbeesés tekintetével utaznak jókba, a dijt az utolsó krajczárig Mijj telenek megfizetni, nehezükre fog T'új síró gyerekeiknek egy korty friss t nyújtani. Csodálatraméltó képek vanna' földön és a mai kultúra igazán sokra !,p°ö Különben a báró ur sok elavult tejf’i mocskát fog látni, mely reggeli miseidóit nem sokára nem tudja fizetni, c?Ő Südbahn szabadjegyénél fogva — érvén.'j a többi vasútakra is — Rothschild ^ i|41 ingyen utazik Schweizba, nem fizeti kamatot. Több olyan iskola tetejét is a báró ur látni, mely most hasonló* j*)'i nál fogva nem javitattatik ki, és a t*1 több oly öreg emberrel is fog talált ki tört szívvel néz a vonat után, adi szívesen látogatná meg távolban l«'v rút Ián a halálos ágyon fekvő gy'rm^^n^j melyben örökre akadályozva van, mert ^ pirai mit sem érnek. Rothschild báró-1 h,feban ingyen utazik ! óa különös óra»*1' Ezzel vegzem, hanem még egyet «ez megemlítem. Tisza miniszt-T kötelebl’^ [ mindenesetre nem új szót mondott ki lam veszélyes, ha testületek igen gai^-t^t lesznek." J Vujjon mit mond Rothschild g*1 kij^ ságához ! KÜLFÖLD. A francsia kormány bukása. Irtuk tegnapi számunkban, hogy a legutóbbi vereség mit a francziák Kbinában szenvedtek, mily nagy izgatottságot szült egész Francziaországban, s hogy a minisztertanács határozata folytán a kormány 200 millió frank btelt kért a kbinai háborúra, melynek megszavazásához kötötte állását a kormány. Nasháta kamara nem fogadta el a Ferry kabinet javaslatát hanem ellenkezű határozatot hozott, s így a kormány beadta lemondását. A hétfői lapokban nagy izgatotság nyilatkozott a csúfos vereség miatt. A kamara bejáratai előtt óriási nép tolongott, de egyéb tüntetés nem volt, csupán falragaszok árasztották el az utczákat, melyek azonban nem keltették a kívánt hatást. A kamarában Ferry előterjesztette a sürgönyöket és kijelentette, hogy az ország becsülete megkívánja, hogy a kudarct megboszultassék. Ezért kér 200 millió hitelt. Ferry beszédét többször zajosan félbeszakítotották, egyáltalában az egész ülés igen zajos volt. Csaknem az összes képviselők megjelentek. Az ülés rendkívül érdekessége megkívánja, hogy arról részletesebben emlékezzünk meg. Közöljük az alábbi tudósítást. Ferry a legmélyebb csendben kezdte felolvasni nyilatkozatát: A remények, melyeket a még szombaton érkezett táviratok engedtek, nem teljesültek. (Zaj ) Egy tegnap reggel érkezett távirat Negrier tábornok sebesülését , Lang-Son kiürítését jelenti. Az éjjel érkezett táviratok megnyugtatóbbak. Francziaország mély megindulással fog értesülni, hogy a hősies hadvezérnek, kinek fényes pályáját büszkeséggel követte, sebe gyógyuló félben van. Hadseregünk hirtelen (Gúnyos kiáltások : Hirtelen ) oly ellenséggel találta magát szemben, melynek számerejét előre látni nem lehetett. Tegnap óta intézkedések tétettek , de azok elégtelenek s meg kell boszulnunk a langsoni vereséget nemcsak azért, hogy birtokunkat Indo-Khinában védjük, hanem hogy visszaállítsuk becsületünket, mely az egész világ előtt csorbát szenvedett. Perrin: Ön kompromittálta Francziaország becsületét. (A jobboldalon valaki azt kiáltja: Miserable!) Ferry felkéri a kamarát, hogy az ország előtt egyetértőnek mutassa magát. Végül 200 milliónyi hitelt kér. (Általános csodálkozás: némelyek azt kiáltják : Nagyon jól van!) A részi tőkét a kormány a bizottság előtt fogja kifejteni. (Viharos kiáltások : Nem ! Ön többé nem !) Clémenceau: Ki fog még hinni önnek ? Ferry: Hogy e hazafias ügyet egy mllékes kérdéssel ne komplikáljuk, hogy egy nemzeti ügyben mindenkit egyesítsünk, bármely oldalon üljön, kijelentjük, hogy a hitelkövetelést nem tekintjük bizalmi szavazatnak. (Nagy zaj. Kiáltások: Még csak ez kellene! Cassagnac kiáltja: Ki vele. A jobboldal azt kiáltja: a la porté!) A kamara későbbi szavazatával jelezheti, kire akarja bízni a hitelek elköltését. Mikor a miniszter beszédét bevégező, hossszú zaj után sikerül az elnöknek Clemenceaut szóhoz juttatni. Clémenceau:A viták ideje lejárt. Ezzel a minisztériummal a haza nagy érdekeit többé vitatni nem lehet. (Viharos tetszés.) Nem ismerjük, nem akarjuk többé ismerni ; nem miniszterek állanak előttük, hanem csak vádlottak (Perczekig tartó zaj.) és pedig felségárulással vádoltak. (Perczekig tartó zajos tetszés a jobb és baloldalon. Ferry és Raynal mosolyognak. Gaillard azt kiáltják : Ne nevessenek! Konstatálom a hivatalos lap számára, hogy önök még nevetni merészelnek. ( Egyes képviselő a pokoli zajban a legdurvább szavakkal sújtja a kormányt.) De a haza nagyobb érdekeiről van szó, ez okból vita nélkül el kell a hitelt fogadni. Sem pénzt, sem embert nem szabad kímélni, mikor a katonák életéről van szó. Mi azonban tisztán akarunk látni, a csak olyan embereket óhajtunk magunk előtt, kik nem mondanak mást, mint az igazságot. Ennek a kormánynak pénzt megszavazni ? Soha ! A hadügyminiszternek maradnia kell, hogy minden intézkedést megtegyen. Rbot kijelenti, hogy a mostani kormány nem segédkezhetik többé a kamara alsóháziban. (Tetszés.) Először történt egy franczia kamarában, hogy egy kormány 200 milliót kért anélkül, hogy fölvetné a bizalmi kérdést. Nem látja be a kormány, hogy elkövetett hibái arra kényszerítik, hogy visszalépjen. (Tüntető tetszés.) A köztársaság s a kamara minden áldozatra kész , de a kamara ezzel a kormánnyal többé együtt nem mehet. (Viharos tetszés.) Végül szónok következő napirendet indítványoz: „A kamara minden áldozatra kész, hogy a nezeti becsület épségét fentartsa, és bízva a hadsereg vitézségében, rosszalja a kormány elkövetett hibáit, s sajnálja, hogy nem ismerte a teljes igazságot.“ Clémenceau a következő indítványt teszi: „A kamara elszánva minden hitel megszavazására, hogy a katonák segélyére siessen, s midőn a minisztérium politikáját elitéli, napirendre tér.“ Ferry azt követeli, hogy először is a hiteleket szavazzák meg, s csak azután tárgyalják az interpellácziót. De a kamara 308 szóval 161 téllen elhatározza, hogy először Clémenceau és Ribot indítványait tárgyalja. Szavazás közben óriási izgatottság uralkodott. Néhány miniszter, ki előre látta az eredményt, még szavazás közben eltávozott. Mikor az elnök megindult hangon az eredményt kihirdette, Ferry még a miniszteri székből akart beszélni. De mindenfelől azt kiabálták, főleg jobbról, hogy menjen a szószékre. A jobboldal rettenetesen tombolt. Cassagnac: Ez a legnagyobb gonosztevő ! Ferry, aki minden támadás közepette nyugodt maradt, ekkor gyönge hangon a következőket mondá : A kormány ismeri e szavazat jelentőségét s beadja lemondását. (Kiáltások : azonnal.) Erre Ferry testvére s a miniszterek és államtitkárok kíséretében eltávozott a teremből. Útközben még több képvielő kezet fogott vele, így ért véget a Ferry kormány két évvel hosszabb fennállása után. Az azutáni ülés rendkívül izgatott volt, szólottak többen, de beszédeiket alig lehetett hallani a nagy zajtól. De la Fosse azt indítványozza, hogy a minisztérium vád alá helyeztessék. Szavait még a kormány ellenesei sem fogadták tetszéssel. Az elnök szavazásra kellett bocsássa az indítványt, azonban a ház 304 szóval 161 szó ellenében elvetette. Az elnök ezen kijelentését nagy tetszéssel fogadták, s a hitel kérdését a következő napi ülésen fogják tárgyalni, s valószínűleg vita nélkül el fogják fogadni Mig a házban ezek folytak, azalatt a nép a palota előtt tolongott s kiabált „A bas Ferry“ mikor pedig Rochefort ott elhaladt éljenzéssel fogadták. Általános a nézet, hogy ha a kormány meg nem bukik, a forradalmárok megkísértették volna lázadást létrehozni. A tegnap (márc. 31.) érkezett táviratok azt jelentik, hogy a külföldön nem képzelhetik el, mekkora izgalmat keltett Párisban ez az esemény. Az újságáruló kioszkok és a szerkesztőségek formális ostromnak voltak kitéve. Az új minisztériumról a következő jelentést hozzák : Grevy elnök felszólította Brisson képviselőházi elnököt minisztérium alkotására, Brisson azonban nem vállalta el a megbízatást. Erre Grévy Freycinet elhívta magához s felajánlotta neki a miniszterelnöki tárczát, de ő is gondolkodási időt kért. Az új minisztérium névsorát a következőkben emlegetik: Freycinet elnök és külügyminiszter, Froquet belügy-, Artain-Targé pénzügy-, Ronvier kereskedelmi-, Prous szépművészeti-, Ribot igazságügyi-, Pierre Legrand földművelési-, Sadi-Carnot közmunka- és Cochery a postaügyek minisztere. „Hogy Kossuth Lajos 80-dik szülött évfordulója emlékére megrendelt Bellt leltárba vétetve a közgyűlési terembe tűzessék, hogy továbbá festőművész Baubás Miklóshoz ezen a székely főváros tanúsított rokonszenves hazafi, készség, kiállított legújabb és leghivebb remeinyéért köszönő irat intéztessék, hogy míg a kialkudott 120 fztárnak a mjonti pénztárból kifizetése elrendeltessék. Melynek folytén ezen mellkép Lati Ádám buzdító felszólalására lelkes éljem*,, sel fogadtatván, azonnal elhelyeztetett, jelen leleplezési ünnepélynek rendelése, szint a szűk helyiségre, ruszint legnagyob hazánkfia ismert szerénységére tekintett, szükségesnek nem találtatván, egyebekig pedig a tanács bízatott meg. Ezen drága emlék lelkesítsen mai nyájunkat, hogy a szabadság, egyenlős, és testvériség dicső bajnoka hazánk és nzetünk büszkesége sokáig éljen ! Ugyanezen közgyűlésen a szesi-és munka idei februári jövedelméről szóló kutatás ötletéből kiváncsiak lettük tost megtudni , hogy a kezelőbiztosoknak nyrt. választása miért késik ? Mint hírlik a főispán az egyik báb önhatalmúlag mással helyettesítette, a»i csak, sőt jogtalan és illetéktelen úton fegyelmi eljárás alá vonatta, a nélkül, hog ez a bitosok tisztviselők stb. lennének erre a fegyelmi törvény nem «11mázható, mivel ők a közgyűlés által tv. kint választatnak, esküt nem tesznek, de fizetést nem hoznak. Feleblezés félre nagy érdeklődéssel várjuk a belügyaia.sz. határozatát, ki bizonyára meghitt foispi.jának ily világos túlkapását nem fél helybenhagyni, hanem a közgyűlés kinálagos hatáskörét megvédeni, hacsak a tin nagy kárára ily jogtipró eljárásért ... nem kegyelmez, mint szokott. Ez a valódi ázsiai állapot, mely sots, nem tűrhető, ha önkormányzatról aki® beszélni. Sírkéri Tz ELLENZÉK (294) Maros-Vásárhelyi levél, M.-Vásárhely, márcz. 31. A városi közgyűlésen, mint legérdekesebb tárgy került elő legnagyobb hazánkfia Kossuth Lajos mellképe, melyet Lázár Ádám országos és városi képviselő következő kéréssel terjesztett be : Április 1. Az iparlajstrook ellenőrzése 3. §. Az iparlajstromokat elleni iparhatósági megbízott az elsőfokú ifihatóságtól a következő igazoló okok nyeri: Igazolvány. N . . N . . iparhatósági megbízott urat a sírfoku iparhatóság az 1884 . XVII. t.cz. 173. f* ’jel ki Rendelet az iparhatósági megbízottak alt b altása tárgyábin. b Az 1884. évi XVII. t. cz. 169. § »•• 1 8telmében választott iparhatósági megírni. P tak működésére vonatkozólag a kimbe két rendelem : v 1. §. Az elsőfokú iparhatóság a területére megválasztott iparhatósági intjzottakat értekezletre összehiván, ez alkissimai ezek a törvény 173. §-a értelmébe!1: iparhatósággal egyetértőleg kijelölik tóközül azokat, akik az iparhatóság, esetleg t7. testület által fűzetett lajstromokat erle őrzik ; b) kik a tanoncziskolákat látogat; c) kik a műhelyeket viszgálják; d) kik a gyárakat megszemlélik. 2. §. Amint e kijelölések megtörtének, az elsőfokú iperhatóság ezt azonillibbré teszi, a kijelölt iparhatósági nemzettakat hatáskörükre vonatkozólag ujt' igazolásuk végett megfelelő, a követi-: szakaszokban szövegezett okmánynyal látja; a gyárak megszemlélésére ki: megbízottaknak kézbesíti a szemléli..' figyelmezteti őket teendőikre és az if. törvénynek megfelelő rendelkezéseire. I. m to h. h m v a: ta se tt ki Síi *a ie, V*l UlE *a| b„ ' H