Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-05-30 / 123. szám

Hatodik évfolyam.______________ SZERKESZTŐI IRODA: Belkirily­ utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK” ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Sj-íji in­..................16 trt. II Negyedévre ... 4 frt. Félévre...................... 8 frt.­­! Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Kijjtl­nik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 1*23. szám. ELLENZÉK. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szombat, május 30. 1885. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Magyarosítunk! Ezzel a váddal találkozunk min­den nap a magyarországi nem magyar sajtó hasábjain. Úgyszólva az összes nem­­zetiségi sajtó ebből a vádból táplálko­zik; a román, a szász, a tót, a szerb politikai és heti lapok egyébbel sem tö­mik tele hasábjaikat, mint e vád kü­lönféle alakban és vonatkozásban való variálásával. Arról szól a vezérczikk, ilyen tendencziákkal van fűszerezve a külföldi szemle; a vidéki levelezések is mind ettől a mérges vádtól hemzseg­tek s a napi újdonságoknak is az ad­­ja meg a színezetet. No hát jól van. Elfogadjuk a vá­dat; igenis, magyarosítni akarunk. És­pedig akarunk mindnyájan, az egész nemzet, állam és társadalom, törvény­­hatóságok és egyesületek, iskolák, egy­­házak, irodalom és kultúra útján. Ismételjük: elfogadjuk a vádat. Csakhogy természetesen a magyarosí­tás és magyarosítás között nagy kü­­lnbség van. S a­hogy a magyarosítást a nemzetis­égi búj­tógat­ók ránk fognák, úgy ezt a vádat nem fogadjuk el, visszautasítjuk és nyomorult rága­lomnak nyilvánítjuk. Tudniillik nincs Magyarországon igan vérmes vagy ábrándozó magyar, aki csak egy perc­ig is azzal a gondo­ltal foglalkoznék, hogy Magyarország esmagyar ajkú honpolgárait fajilag magyarokká tegye, vagyis hogy meg­­izsza a szászt, románt, a tótot, a szerbet anyanyelvétől, nem­zeti sajátságaitól, különleges nemzeti műveltségétől, irodal­mától, egyházától és iskolá­jától. Ismételjük: nincs ember, legyen pár még olyan sovinista, aki ilyesmire i­lyen magyarosításra még csak­­ almában is rágondolna. Ha tehát a nemzetiségi bujtogatók a magyarosítás vádja alatt ilyen törek­vést akarnak ránk fogni, akkor leges­­gszelíbebben szólva, a legminősíthetet­­esebb arczulütést mérik az igazságra. Igenis, az igazságra, arra az igaz­ira, mely úgy történetileg, mint a­­ jelenben észlelhető törekvéseinknél olva is a legcsattanósabb, eltagadha­tta és megc­áfolhatatlan bizonyíték I­­okat ad kezünkbe a lelkiismeretlen ■mzetiségi izgatók lefogásaival szemben. Vagy hát Magyaroszág ezeréves “útja nem lesújtó c­áfolat arra nézve, moatha a magyar nemzet magyaross-­g volna? Ha ez igaz volna, hol len­gek a románok, a tótok, a szerbek , a szászok máig is érintetlen táji­ndivi­d­u­a­l­i­t­á­s­u­k­k­a­l és külön nyelvükkel, erkölcseikkel, szo­kásaikkal, vallási és iskolai szervezetekkel ? És jelenben ? Nem érintetlen-e minden nemzeti­ségnek ez a külön faji egyénisége, kü­lön nyelve, kultúrája, egyháza és isko­lája? Ki merné a napot letagadni az égről ? Mely nemzetiségi agitátor meré­szeli azt állítni, hogy szerbnek, tótnak, szásznak nem szabad saját nyelvét hasz­nálni, azt művelni, saját iskoláiban és egyházaikban saját nemzeti és nem magyar nyelvüket használni? És mit mondanak a természeti törvények ? Hát igenis , nemtelen, istenká­romló ráfogás az, melylyel a nemzeti­ségi bujtogatók szakadatlan izgatják a békés népet, mert olyan értelemben, mint ők ránk fogják, soha ezer év alatt nem magyarosított és ma sem ma­gyarosít senki e hazában. Hanem, igenis úgy magyarosítunk, és daczára a bujtogatók minden topor­zékolásának , úgy magyarosítni fogunk, hogy Magyarországon az állami élet k­iz­ár­ól­ag magyar legyen, az állam, hivatalos nyelve kizárólag a magyar legyen és hogy az állam minden polgára, beszél­jen bár tűzhelyénél, iskolájában, műhe­lyében vagy boltjában akármilyen nyel­vet, de egyúttal ismerje és tudja az állam hivatalos nyelvét is, főleg pedig legyen jó és igaz polgára az édes hazának; ne ábrándozzék arról, hogy itt valaha egy Dakoromániát, vagy Szászországot, vagy egy nagy tót bi­rodalmat fog megteremteni, hanem vallja magát igaz magyar állampolgárnak, ki Magyarország nagyságáért, boldogságá­ért és integritásáért életét s vagyonát, mindenét örömmel áldozza! Igen, ilyen értelemben magyaro­silni akar és magyarosilni is fog a ma­gyar közélet minden tényezője: állam, társadalom, mindnyájan! bejelentette a magyar bizottság megalaku­lását és a Szögyény-Marich László elnöktől érkezett átiratot közölte a bizottsággal. Az angol orosz kérdés Egy londoni hír szerint az orosz kormány nyilvánosságra akarja hozni az afgán határkérdésre vonatkozó alkudozások iratait. Nevezett lap jól értesült körök előadása nyomán azt írja, hogy az a körülmény az angol-orosz alkudozásokat nagyon meg fogja nehezíteni. BELLENZÉKI tárczája. 1QQ& w;,;nű­on Útközben. XI. Könnyű dicsőségnek és nehéz megaláz­lak emlékei fűződnek a Titus tvhez. Palesztina népe rég meg volt már ,a­­mikor városukat szétrombolták. Po­­züggetlenségüket már elveszítették ** * azétszúratásuk nem volt egyéb, mint 8 Hobbi veszteség folytatása. Titus nem Egyebet, mint könnyű és kegyetlen dia­­ikt egy lefegy­verzett nép fölött. E faragványok hiában hirdetik a vi­­** tetteket, a nagy ellenállást, s a magas ,ilitőek hiában adták vissza a szerencsés Hotelem mámorát. Titus hőstette csak ann­ Mi áll, hogy fel tudta gyújtatni az ókori danzáczió fő fészkét, szét tudta hányatni ,­­ hontalanná lett nyomorultakkal fel­­építtetni a hamis dicsőségnek e hazug l-et. Nem volt a Földközi tenger­hajón vad kalóza, ki mindezt meg ne volna tenni. A pogány triumphált itt­­! Szövetségi műveltségen, a barbar ka­­nnon népen, melynek nagy gondolka­­i előkészítették a kereszténységet. Igen, a kereszténységet! És sajátszerű ‘‘tot­t­a pápák, megválasztásuk ünne­­k­"’ hosszas ideig ugyanezen kapu alatt keresztül mintegy folytatásául atomi intézkedésének, a római Gettho zsi­dóit arra kényszerítették, hogy e napra az ívet selyemmel és szőnyegekkel diszítsék föl. A kegyetlenségnek alig van ennél szo­morúbb példája. Nekem úgy tetszik, hogy e kínos megaláztatás mintegy megjelölte az ingatag erkölcsök azon útját, melyen a zsi­dók korunkig apáról fiúra, nemzedékről nem­zedékre haladtak. Mert nemzedékről nemze­dékre adták át az utódoknak azt a hagyo­mányt, hogy bujdosásuk ugyanazon diadal iv alatt vette kezdetét, melyet föl kell­ di­­szíteniök a keresztény világ nagy ünnep­napjain. Fölékesíteni ezt a monumentumot annyit tett reájuk nézve, mintha hymnust kellett volna zengeniök a balsors azon csa­pásáért, hogy két évezred óta ne legyen otthonuk, hogy tűzhelyükön föl ne lobban­hasson a nyugalom szelíd lángja, hogy ide­gen legyen számukra az anyaföld minden porszeme s ne találjanak egyetlen testvérre se a népek nagy családjában. Csoda-e, ha szivöket megkérgesitette az üldözés, s lelkük makacscsá edződött a viszontagságok súlya alatt ? Ki nem látja be gyanakodásuknak, vakbuzgóságuknak kapzsiságuknak indokát ? A szabadság vív­mányai megnyitották előttük a javulás út­ját. Helyesen , de ne fukarkodjunk most az idővel, miután oly hosszasan nem fukar­kodtunk a megvetéssel és üldözéssel. Ad­junk időt, hogy a kétezer évig megnyűgö­­zött test visszanyerje az izmok ruganyos­ságát, hogy az elnyomott sóhaj fölszállhas­­son, a lefojtott gyűlölet a munka és az egyenlőség eszméjének természetes ventillá­torain utat nyerjen a feledékenység orszá­ga felé. A fölszabadulás műve megtörtént, de a kiegyenlítés műve még nincsen befejezve. A századok bélyegét nem lehet egy napon letörülni. Az idők nyomát nem lehet a sejt­­mérő egyszerű felállítása által elenyésztetni. E nyomorult hontalanok üldöztetése a kereszténység egy ballépése, a hitbuzgó­­ság egy betegsége volt. A betegségnek is természetes lefolyást kell engednünk, mi­ként a vizeknek. Éljetek a keresztény erkölcsök tanai szerint, mert ez az európai czivilizáczió lét­alapja — mondhatják nekik a népek ; le­gyetek ezenfelül nyelvben és értelemben magyar hazafiak — tesszük hozzá mi. Mi hoztuk helyre a múltak bűneit, méltán kí­vánhatjuk tehát, hogy ti is szakítsatok a méltatlanság emlékeivel. Mikor ez megtör­tént, helyre lesz állítva a testvériség egyen­súlya a múlt idők tévedései és a jelenkor­nak kiengesztelő műve között. A Titus-fő, melynek ez év­­as-relief­­jei között annak idején bizonyára domináló szerepe volt, nagyon megrongált állapotban jutott reánk. Ezernyolczszáz esztendeje an­nak, hogy minden arra menő zsidó, ha csak szerét ejtheti, követ ragad föl a szétszóra­­tásnak és kínoztatásnak e földéről, s azt a „pogány“ fejéhez dobja. Az istenitett impe­­rator arcza szétmállott a megköveztetés­e gyermekiesen siralmas bosszúja alatt. A kapu­­vezetés átjárója alatt soha egy zsidó sem megy végig ; ha erre van az útja, megkerüli az emlékművet, a Palatius domb oldalában, a Campo vaccino felé. Mialatt a zsidógyermek a szintén zsidó rabszolgák által épített Colosseum és a Ti­tus diadelive között elterülő hely porában játszik, nem mulasztja el kissebbik testvé­rének halkan elmesélni a hitregét, hogy az a pogány, ki e két épületet emelé, nem büntetlenül rombolta le a próféták vá­rosát a Jordán vize mellett. Mert Jeruzsá­lem megbosszulta magát és éles falánkját benne hagyta Titusban. E monda szerint, mely a zsidók köözt a szájhagyomány érté­kével bír, a haragvó Jehova egy érerfulánkú darázsot küldött Titus felé. A vészes bogár épen akkor röpült be a Titus orrán át az agyába, mikor ez a diadalív alatt végig ro­bogott. A zümmögő darázs rettenetes fu­­lánkja őrült fájdalmakat okozott a „po­­gánynak”-nak, de a világbirodalom összes kuruzsolói sem voltak képesek kigyógyítani bajából, a sorvadó császár egy ízben ko­­vácsműhely mellett haladt el. Az érerfu­­lánkú darázs megijedve a kalapácsütés hangjától, bevonta tullánkját s pillanatra nem kínozta az imperatort. Okulva ez ese­ményen, Titus kovácsmühelyt állíttatott cu­bikuluma ablakához. Ám a darázs is okult s nem félve többé a kalapács hangjától, tovább folytatta a bosszuállás gyötrő munkáját. — Tudtommal a zsidó példabeszéd ma is exis­­tál: „a darázs megszokta a kalapácsütést.“ Már említettem, hogy a fórumot e diadalív mellől lehet legjobban áttekinteni. Innen láthatjuk meg környezetét és belse­jét egészen. A basilica julia alaprajzát, a márvány ballustradokat, a szószék e híres maradványait, néhány oszlopot Saturnus templomából, fenálló részleteket a dioscu­­rok előcsarnokából, a via sacra köztársa­sági kövezetét, a mamertin-börtön nyílásait s oldalt a Konstantin-basilika sötét iveit, melyek mint valami óriás szájöblök táton­­ganak a forum fölött, mintha annak min­den emlékét elnyelni akarnák. Ha bevárod e helyen a csöndes alkonyt, amint az alattad elterülő Campagnat szelíd fátyolával elborítja, s megnézted mig a nap elbújt a Colosseum félelmes kőtömegei között ; ha meghallgattad a Róma utczáin megfejt és most elvonuló kecskék kolomp­­ját, kisértetve a nyersbőrbe öltözött pász­torok által és látod magad előtt, fölötted és körülötted e felséges romokat , úgy ér­zed, mintha bezárult volna szived előtt az idők távolsága , mintha mindezen emlékek megelevenülnének, hogy merengő lelked kortársai legyenek. Előbb a diadalivek dom­­borművein, később gondolataid ködképletei között véled látni a bevonuló légiókat, me­lyek idehozták sisakjaikon Brittania fenyő­­galyait és saruikon Afrika izzó porát. Ezen emlékek hírt adnak neked a meghódolt Germánokról, a leigázott Kisázsiáról, a megfékezett Egyptomról, Karthágó romjai­ról és a Hispán tartományokról. Politikai hírek. A bosnyák okkupáczió ellen. Az összes arnauta vezérek összejövetelt tartottak Stan­­koveziben Pristina mellett, ahol azt hatá­rozták, hogy küldöttséget menesztenek a szultánhoz s arra kérik, eszközölné ki, hogy az okkupáló csapatok Boszniábó­l és Herczegovinából minél hama­rább eltávolíttassanak. Egyszers­­mint elhatározta, hogy az esetre, ha Ausz­­tria-Magyarország Szalonikibe akarna elő­nyomulni, akkor fegyveres ellen­állást fog­nak kifejteni. A horvát regnicolaris bizottság tegnap Zágrábban ülést tartott, melyen az elnök Magyar kulturegylet. Segesváron, mint levelezőnk írja, a közművelődési egylet iránt nagy az ér­deklődés, s már eddig elő, az egylet által a kaszinó részére megküldött aláírási ívre több mint 350 frt íratott alá. * Szentkereszty C­yörgy báró Hosz- Szuaszóról a közmivelődési egylet alapító­­tagjául jelentkezett s befizetett az elnökség­hez 100 forintot. * Tauffer József 100 frt névértékű értékpapírral alapitótag lett. * Áron Mihály, kolozsvári szeszgyá­ros mint az egylet pártoló tagja hat évre előre 15 frtot adott át. * A báttaszéki takarékpénztár 12 fo­rint 50 krajczárral járult az alap gyarapí­tásához. * Magyar-Régen. Éltető Albert úr ivén 40 frtot írtak alá. Az ivén Farkas József birtokos, Mara Sándor, Márk András és özv. Éltető Józefné neveit olvassuk, kik 10—10 írttal lettek pártoló tagjai a közművelődési egyesületnek. * Rendes tagok lettek újabban : A tornallyai takarékpénztár 10 írttal, a dom­bóvári takarékpénztár hasonlag 10 forinttal. *­­Győrből, nt. Szabó Szilveszter főgym­­náziumi tanár idén rendes tagok lettek: Dr. Jedlik Ányos nyug. egyet, tanár (2 frt), Francsk­a Norbert (2 frt),­ B­rabó Iván és Szabó Szilveszter (2—2 frt). Ugyancsak ez idén pártoló tagok lettek: Pacher J. (1 frt), Dr. Koltai Virgil, Usztovics Gellért, Hanik­­ken Timót, Pető Menyhért, Börzsönyi Ar­nold győri benczés tanárok 1—1 írttal. * Kunfélegyházáról. E hazafias vá­ros Társalgó-egylete 50 forintot adott ado­­mányképen egyszer s mindenkorra. * A zalatnai C­asino egylet alapitó tagja lett az egyletnek a következő sorok kíséretében : Nagyságos elnök ur ! A zalatnai kasino-egylet — megértve az erdélyi magyar közművelődési egylet által kibocsátott felhívás németi szempontból indokolt nagy horderejét s áthatva a kitűzött czél magasztossága, a megpendített eszme fenköltsége által — határtalan érdeklődésének tanújelét első­sorban azáltal vélte helyesebben megadni, ha az anyagi áldozatot — mely a szellemi életnek nagyobb tért, fejlettebb működést, nyomósabb tevékenységet sőt tekintélyt adni s biztosítani hatva van — nemzetünk életkérdésének s évezredes állami jellegének meghozza. Ezeknél fogva, folyó év és hó 23-án tartott­­rend­kívüli közgyűlésén, kasinó- egyletünk minket bizott meg arra nézve, hogy egyhangúlag hozott következő határozatait: „Az erdélyi magyar közművelődési egylet alapító tagjainak sorába való belépési szándékát és azon ön­kényt elvállalt kötelezettségét, hogy 100 azaz egyszáz frt. alapító tagsági díjat — az esedékes kamatokkal együtt — öt egymásután következő év lefolyása alatt, egyenlő részletekben, minden év július hava első napjaiban az erdélyi magyar közművelődési egylet pénztárába beszol­gáltatni fogja.“ Nagyságodnak megkülönböztetett tisztelete és ha­­zafiai üdvözlete kíséretében, bejelentsük. Az 1343 számú, alálírt elnökhöz érkezett s kel­lően kitöltött aláírási ívnek visszaszolgáltatása mellett teljes tisztelettel kérjük Nagyságodat, miszerint a zalat­nai kasino-egylet részéről hozott csekély áldozatot — az erdélyi magyar közművelődési egylet nevében — ke­gyesen fogadni, s egyletünket a nevezett közművelődési egylet alapitó tagjainak sorába felvenni méltóztassék. A zalatnai casino-egyletnek 1885. évi május hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlésén hozott határozatá­ból : Ninger Ignácz egyleti elnök, Weinmann István, egyleti helyettes jegyző. * A magyar kultúr egylet pénz­tárába újabban a következő összegek foly­tak be: Kaposi Molnár Frigyes I oszt. számtiszt ur 100 írt alapítványa, Polgár Károly színigazgató ur 50 frt, Pálya Mi­hály ur (Csáktornya) 2 frt 20 kr, N­o­v­á­k Ferencz (Gy. Fehérvár) polgármester ur 100 írt alapítványa. Torn­a 1l - a­i takarékpénz­tár 10 frt. Ba­ttaszéki takarékpénztár 12 frt 50 kr. A kunfél­egyházi tár­­s­a­l­g­ó egylet 50 frt. A hidalmási áll. isk. 20 frt, Nagy Lajos ref. lelkész ur 2 frt, Kovács Béla számtartó ur 2 frt, Oláh Károly körjegyző ur 2 frt, Éltető Albert birtokos ur 1O frt, Kovács János fakeres­kedő ur 1O frt, Balogh Ferencz ügyvéd ur 10 frt, Balázs József p. d. 3 frt, Farkas József birtokos ur 1O frt, Mara Sándor birtokos ur 1O frt, Márk András birtokos ur 1O frt, özv. Éltető Józsefné ön. JO frt. A n.­enyedi ev. ref. egy­házmegye 1OO frtos alapítványából 20 forint. Városi ügyek. A törvényhatósági bizottság köz­gyűlése. A városi képviselőtestület tegnap dél­után tartott rendes kögyülése csekély ér­deklődés mellet folyt le, alig 30 városi kép­viselő jelenlétében. Nagyobb viták sem fordultak elő egyet­len pontot kivéve. Eszterházy Kálmán gr. elnök megnyit­ván az ülést, Lugosi főjegyző felolvasta a szentesített törvényczikkeket, majd Sala­mon Antal terjesztette elő a belügyminisz­ter leiratait az alkohol tartalmú édesített italok árulása tárgyában és Szabó Farkas nyugdíjaztatása tárgyában. A közgyűlés tudomásul vette az elő­terjesztéseket. Következettt a kabalapataki erdő el­adás ügye. Salamon Antal előadta erre a ka­balapataki erdő ügyét, úgy a­mint azt a jogi és pénzügyi szakosztályok tárgyalása alkalmával az Ellenzék már közölte (máj. 21-én.) Ismétlések elkerülése végett tehát csu­pán azt említjük meg, hogy a tanács a vál­lalkozó franczia c­égnek 16000 frtot visz­­sza kellett fizessen, miután kevesebb 42 em­­teres fát találtak ; az ügyet aztán szakér­­tekezlet elé bocsátva a ajánlotta a város­nak, hogy a még meglevő őserdő fái a 42 ötméternél vékonyabbak is, megszámláltatva adassanak el egy összegben árverés útján. A szakosztály a szakértekezlet eme vé­leményét csak annyiban ajánlotta elfoga­dásra, hogy a felvétel hajtassák ugyan végre, az eladás azonban ez időszerint még elhalasz­­tandó. Hozzászóltak a kérdéshez Nagy La­jos és Bogdán István, majd B­e­n­i­g­n­i Samu. Benigni elfogadja a szakosztály vé­leményét az egész erdő megszámlálása iránt, az eladást pedig semmi esetre sem tartja he­lyén­valónak a jelenlegi körülmények közt. És nem fojthatja el csodálkozását, hogy az első eladásnál oly nagy tévedés elő­for­dulhatott, s nem tartja elégnek ha a köz­gyűlés az akkori hivatalos komisszió felü­letes eljárása felett jegyzőkönyvi rászólá­­sát fejezi ki. Benigni felszólalása után az elnök enuncziálja, hogy a szakosztály véleménye elfogadtatik, a vételári többlet megtörtént visszafizetése pedig helyeslő tudomásul vétetik. Salamon Antal erre előadja a tanács előterjesztését a városi cserépgyár felállí­tása tárgyában a szakosztályi vélemé­­nyekk­el. E tárgyat is kimerítően tárgyaltuk az Ellenzék máj. 21-iki számában, s így hát csak a közgyűlésen keletkezett vitát is­mertetjük. Nagy Lajos örömmel fogadja a tanács előterjesztését, Benigni Samu hasonlóképen örvend, hogy a tanács e gyár felállítása által a cserép­fedés általánosí­tását siet elősegíteni, azonban az árak meg­állítását most még mellőzné, mert elhiszi Hogy az előterjesztés szerint 1000 drb. cse­repet lehet 13 frt 70 kron előállítani, mindazon­által óhajtaná ha előbb gyakor­latilag is megkísértenék ne csak a papiro­son. A külvárosi lakóknak pedig csak az előállítási árban ajánlja eladatai. Bogdán István mint maga is cserép­gyár tulajdonos saját tapasztalatai alapján bizonyítja, hogy az előterjesztésben felszá­mított előállítási ár iránt nincs bizalma. Óva inti a várost, hogy az árakat előre meghatározza, és még azt sem látja konsta­tálva, hogy az a föld valóban jó-e cserép­­gyártásra vagy sem. Ajánlja, hogy kísért­sék meg. Tauffer József szintén ajánlja a kísér­letet és erre a czélra, hogy a városnak ne kelljen nagy költséggel berendezéseket ten­ni, felajánlja kísérlet megtételére a saját száritó színjét. A közgyűlés elfogja az ajánlatot s vé­gül elnök em­ucziálja, hogy a cserépgyár felállítása kimondatik, azonban a tanács utasittatik, hogy kísérletet tegyen. A következő tárgy Dr. Haller Károly polgármesternek előterjesztése volt, melyben

Next