Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-05-30 / 123. szám
Hatodik évfolyam.______________ SZERKESZTŐI IRODA: Belkirily utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK” ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Sj-íji in..................16 trt. II Negyedévre ... 4 frt. Félévre...................... 8 frt.! Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Kijjtlnik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 1*23. szám. ELLENZÉK. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szombat, május 30. 1885. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Magyarosítunk! Ezzel a váddal találkozunk minden nap a magyarországi nem magyar sajtó hasábjain. Úgyszólva az összes nemzetiségi sajtó ebből a vádból táplálkozik; a román, a szász, a tót, a szerb politikai és heti lapok egyébbel sem tömik tele hasábjaikat, mint e vád különféle alakban és vonatkozásban való variálásával. Arról szól a vezérczikk, ilyen tendencziákkal van fűszerezve a külföldi szemle; a vidéki levelezések is mind ettől a mérges vádtól hemzsegtek s a napi újdonságoknak is az adja meg a színezetet. No hát jól van. Elfogadjuk a vádat; igenis, magyarosítni akarunk. Éspedig akarunk mindnyájan, az egész nemzet, állam és társadalom, törvényhatóságok és egyesületek, iskolák, egyházak, irodalom és kultúra útján. Ismételjük: elfogadjuk a vádat. Csakhogy természetesen a magyarosítás és magyarosítás között nagy külnbség van. S ahogy a magyarosítást a nemzetiségi bújtógatók ránk fognák, úgy ezt a vádat nem fogadjuk el, visszautasítjuk és nyomorult rágalomnak nyilvánítjuk. Tudniillik nincs Magyarországon igan vérmes vagy ábrándozó magyar, aki csak egy percig is azzal a gondoltal foglalkoznék, hogy Magyarország esmagyar ajkú honpolgárait fajilag magyarokká tegye, vagyis hogy megizsza a szászt, románt, a tótot, a szerbet anyanyelvétől, nemzeti sajátságaitól, különleges nemzeti műveltségétől, irodalmától, egyházától és iskolájától. Ismételjük: nincs ember, legyen pár még olyan sovinista, aki ilyesmire ilyen magyarosításra még csak almában is rágondolna. Ha tehát a nemzetiségi bujtogatók a magyarosítás vádja alatt ilyen törekvést akarnak ránk fogni, akkor legesgszelíbebben szólva, a legminősíthetetesebb arczulütést mérik az igazságra. Igenis, az igazságra, arra az igazira, mely úgy történetileg, mint a jelenben észlelhető törekvéseinknél olva is a legcsattanósabb, eltagadhatta és megcáfolhatatlan bizonyíték Iokat ad kezünkbe a lelkiismeretlen ■mzetiségi izgatók lefogásaival szemben. Vagy hát Magyaroszág ezeréves “útja nem lesújtó cáfolat arra nézve, moatha a magyar nemzet magyaross-g volna? Ha ez igaz volna, hol lengek a románok, a tótok, a szerbek , a szászok máig is érintetlen tájindividualitásukkal és külön nyelvükkel, erkölcseikkel, szokásaikkal, vallási és iskolai szervezetekkel ? És jelenben ? Nem érintetlen-e minden nemzetiségnek ez a külön faji egyénisége, külön nyelve, kultúrája, egyháza és iskolája? Ki merné a napot letagadni az égről ? Mely nemzetiségi agitátor merészeli azt állítni, hogy szerbnek, tótnak, szásznak nem szabad saját nyelvét használni, azt művelni, saját iskoláiban és egyházaikban saját nemzeti és nem magyar nyelvüket használni? És mit mondanak a természeti törvények ? Hát igenis , nemtelen, istenkáromló ráfogás az, melylyel a nemzetiségi bujtogatók szakadatlan izgatják a békés népet, mert olyan értelemben, mint ők ránk fogják, soha ezer év alatt nem magyarosított és ma sem magyarosít senki e hazában. Hanem, igenis úgy magyarosítunk, és daczára a bujtogatók minden toporzékolásának , úgy magyarosítni fogunk, hogy Magyarországon az állami élet kizárólag magyar legyen, az állam, hivatalos nyelve kizárólag a magyar legyen és hogy az állam minden polgára, beszéljen bár tűzhelyénél, iskolájában, műhelyében vagy boltjában akármilyen nyelvet, de egyúttal ismerje és tudja az állam hivatalos nyelvét is, főleg pedig legyen jó és igaz polgára az édes hazának; ne ábrándozzék arról, hogy itt valaha egy Dakoromániát, vagy Szászországot, vagy egy nagy tót birodalmat fog megteremteni, hanem vallja magát igaz magyar állampolgárnak, ki Magyarország nagyságáért, boldogságáért és integritásáért életét s vagyonát, mindenét örömmel áldozza! Igen, ilyen értelemben magyarosilni akar és magyarosilni is fog a magyar közélet minden tényezője: állam, társadalom, mindnyájan! bejelentette a magyar bizottság megalakulását és a Szögyény-Marich László elnöktől érkezett átiratot közölte a bizottsággal. Az angol orosz kérdés Egy londoni hír szerint az orosz kormány nyilvánosságra akarja hozni az afgán határkérdésre vonatkozó alkudozások iratait. Nevezett lap jól értesült körök előadása nyomán azt írja, hogy az a körülmény az angol-orosz alkudozásokat nagyon meg fogja nehezíteni. BELLENZÉKI tárczája. 1QQ& w;,;nűon Útközben. XI. Könnyű dicsőségnek és nehéz megalázlak emlékei fűződnek a Titus tvhez. Palesztina népe rég meg volt már ,amikor városukat szétrombolták. Pozüggetlenségüket már elveszítették ** * azétszúratásuk nem volt egyéb, mint 8 Hobbi veszteség folytatása. Titus nem Egyebet, mint könnyű és kegyetlen diaikt egy lefegyverzett nép fölött. E faragványok hiában hirdetik a vi** tetteket, a nagy ellenállást, s a magas ,ilitőek hiában adták vissza a szerencsés Hotelem mámorát. Titus hőstette csak ann Mi áll, hogy fel tudta gyújtatni az ókori danzáczió fő fészkét, szét tudta hányatni , hontalanná lett nyomorultakkal felépíttetni a hamis dicsőségnek e hazug l-et. Nem volt a Földközi tengerhajón vad kalóza, ki mindezt meg ne volna tenni. A pogány triumphált itt! Szövetségi műveltségen, a barbar kannon népen, melynek nagy gondolkai előkészítették a kereszténységet. Igen, a kereszténységet! És sajátszerű ‘‘totta pápák, megválasztásuk ünnek"’ hosszas ideig ugyanezen kapu alatt keresztül mintegy folytatásául atomi intézkedésének, a római Gettho zsidóit arra kényszerítették, hogy e napra az ívet selyemmel és szőnyegekkel diszítsék föl. A kegyetlenségnek alig van ennél szomorúbb példája. Nekem úgy tetszik, hogy e kínos megaláztatás mintegy megjelölte az ingatag erkölcsök azon útját, melyen a zsidók korunkig apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre haladtak. Mert nemzedékről nemzedékre adták át az utódoknak azt a hagyományt, hogy bujdosásuk ugyanazon diadal iv alatt vette kezdetét, melyet föl kell diszíteniök a keresztény világ nagy ünnepnapjain. Fölékesíteni ezt a monumentumot annyit tett reájuk nézve, mintha hymnust kellett volna zengeniök a balsors azon csapásáért, hogy két évezred óta ne legyen otthonuk, hogy tűzhelyükön föl ne lobbanhasson a nyugalom szelíd lángja, hogy idegen legyen számukra az anyaföld minden porszeme s ne találjanak egyetlen testvérre se a népek nagy családjában. Csoda-e, ha szivöket megkérgesitette az üldözés, s lelkük makacscsá edződött a viszontagságok súlya alatt ? Ki nem látja be gyanakodásuknak, vakbuzgóságuknak kapzsiságuknak indokát ? A szabadság vívmányai megnyitották előttük a javulás útját. Helyesen , de ne fukarkodjunk most az idővel, miután oly hosszasan nem fukarkodtunk a megvetéssel és üldözéssel. Adjunk időt, hogy a kétezer évig megnyűgözött test visszanyerje az izmok ruganyosságát, hogy az elnyomott sóhaj fölszállhasson, a lefojtott gyűlölet a munka és az egyenlőség eszméjének természetes ventillátorain utat nyerjen a feledékenység országa felé. A fölszabadulás műve megtörtént, de a kiegyenlítés műve még nincsen befejezve. A századok bélyegét nem lehet egy napon letörülni. Az idők nyomát nem lehet a sejtmérő egyszerű felállítása által elenyésztetni. E nyomorult hontalanok üldöztetése a kereszténység egy ballépése, a hitbuzgóság egy betegsége volt. A betegségnek is természetes lefolyást kell engednünk, miként a vizeknek. Éljetek a keresztény erkölcsök tanai szerint, mert ez az európai czivilizáczió létalapja — mondhatják nekik a népek ; legyetek ezenfelül nyelvben és értelemben magyar hazafiak — tesszük hozzá mi. Mi hoztuk helyre a múltak bűneit, méltán kívánhatjuk tehát, hogy ti is szakítsatok a méltatlanság emlékeivel. Mikor ez megtörtént, helyre lesz állítva a testvériség egyensúlya a múlt idők tévedései és a jelenkornak kiengesztelő műve között. A Titus-fő, melynek ez évas-reliefjei között annak idején bizonyára domináló szerepe volt, nagyon megrongált állapotban jutott reánk. Ezernyolczszáz esztendeje annak, hogy minden arra menő zsidó, ha csak szerét ejtheti, követ ragad föl a szétszóratásnak és kínoztatásnak e földéről, s azt a „pogány“ fejéhez dobja. Az istenitett imperator arcza szétmállott a megköveztetése gyermekiesen siralmas bosszúja alatt. A kapuvezetés átjárója alatt soha egy zsidó sem megy végig ; ha erre van az útja, megkerüli az emlékművet, a Palatius domb oldalában, a Campo vaccino felé. Mialatt a zsidógyermek a szintén zsidó rabszolgák által épített Colosseum és a Titus diadelive között elterülő hely porában játszik, nem mulasztja el kissebbik testvérének halkan elmesélni a hitregét, hogy az a pogány, ki e két épületet emelé, nem büntetlenül rombolta le a próféták városát a Jordán vize mellett. Mert Jeruzsálem megbosszulta magát és éles falánkját benne hagyta Titusban. E monda szerint, mely a zsidók köözt a szájhagyomány értékével bír, a haragvó Jehova egy érerfulánkú darázsot küldött Titus felé. A vészes bogár épen akkor röpült be a Titus orrán át az agyába, mikor ez a diadalív alatt végig robogott. A zümmögő darázs rettenetes fulánkja őrült fájdalmakat okozott a „pogánynak”-nak, de a világbirodalom összes kuruzsolói sem voltak képesek kigyógyítani bajából, a sorvadó császár egy ízben kovácsműhely mellett haladt el. Az érerfulánkú darázs megijedve a kalapácsütés hangjától, bevonta tullánkját s pillanatra nem kínozta az imperatort. Okulva ez eseményen, Titus kovácsmühelyt állíttatott cubikuluma ablakához. Ám a darázs is okult s nem félve többé a kalapács hangjától, tovább folytatta a bosszuállás gyötrő munkáját. — Tudtommal a zsidó példabeszéd ma is existál: „a darázs megszokta a kalapácsütést.“ Már említettem, hogy a fórumot e diadalív mellől lehet legjobban áttekinteni. Innen láthatjuk meg környezetét és belsejét egészen. A basilica julia alaprajzát, a márvány ballustradokat, a szószék e híres maradványait, néhány oszlopot Saturnus templomából, fenálló részleteket a dioscurok előcsarnokából, a via sacra köztársasági kövezetét, a mamertin-börtön nyílásait s oldalt a Konstantin-basilika sötét iveit, melyek mint valami óriás szájöblök tátonganak a forum fölött, mintha annak minden emlékét elnyelni akarnák. Ha bevárod e helyen a csöndes alkonyt, amint az alattad elterülő Campagnat szelíd fátyolával elborítja, s megnézted mig a nap elbújt a Colosseum félelmes kőtömegei között ; ha meghallgattad a Róma utczáin megfejt és most elvonuló kecskék kolompját, kisértetve a nyersbőrbe öltözött pásztorok által és látod magad előtt, fölötted és körülötted e felséges romokat , úgy érzed, mintha bezárult volna szived előtt az idők távolsága , mintha mindezen emlékek megelevenülnének, hogy merengő lelked kortársai legyenek. Előbb a diadalivek domborművein, később gondolataid ködképletei között véled látni a bevonuló légiókat, melyek idehozták sisakjaikon Brittania fenyőgalyait és saruikon Afrika izzó porát. Ezen emlékek hírt adnak neked a meghódolt Germánokról, a leigázott Kisázsiáról, a megfékezett Egyptomról, Karthágó romjairól és a Hispán tartományokról. Politikai hírek. A bosnyák okkupáczió ellen. Az összes arnauta vezérek összejövetelt tartottak Stankoveziben Pristina mellett, ahol azt határozták, hogy küldöttséget menesztenek a szultánhoz s arra kérik, eszközölné ki, hogy az okkupáló csapatok Boszniából és Herczegovinából minél hamarább eltávolíttassanak. Egyszersmint elhatározta, hogy az esetre, ha Ausztria-Magyarország Szalonikibe akarna előnyomulni, akkor fegyveres ellenállást fognak kifejteni. A horvát regnicolaris bizottság tegnap Zágrábban ülést tartott, melyen az elnök Magyar kulturegylet. Segesváron, mint levelezőnk írja, a közművelődési egylet iránt nagy az érdeklődés, s már eddig elő, az egylet által a kaszinó részére megküldött aláírási ívre több mint 350 frt íratott alá. * Szentkereszty Cyörgy báró Hosz- Szuaszóról a közmivelődési egylet alapítótagjául jelentkezett s befizetett az elnökséghez 100 forintot. * Tauffer József 100 frt névértékű értékpapírral alapitótag lett. * Áron Mihály, kolozsvári szeszgyáros mint az egylet pártoló tagja hat évre előre 15 frtot adott át. * A báttaszéki takarékpénztár 12 forint 50 krajczárral járult az alap gyarapításához. * Magyar-Régen. Éltető Albert úr ivén 40 frtot írtak alá. Az ivén Farkas József birtokos, Mara Sándor, Márk András és özv. Éltető Józefné neveit olvassuk, kik 10—10 írttal lettek pártoló tagjai a közművelődési egyesületnek. * Rendes tagok lettek újabban : A tornallyai takarékpénztár 10 írttal, a dombóvári takarékpénztár hasonlag 10 forinttal. *Győrből, nt. Szabó Szilveszter főgymnáziumi tanár idén rendes tagok lettek: Dr. Jedlik Ányos nyug. egyet, tanár (2 frt), Francska Norbert (2 frt), Brabó Iván és Szabó Szilveszter (2—2 frt). Ugyancsak ez idén pártoló tagok lettek: Pacher J. (1 frt), Dr. Koltai Virgil, Usztovics Gellért, Hanikken Timót, Pető Menyhért, Börzsönyi Arnold győri benczés tanárok 1—1 írttal. * Kunfélegyházáról. E hazafias város Társalgó-egylete 50 forintot adott adományképen egyszer s mindenkorra. * A zalatnai Casino egylet alapitó tagja lett az egyletnek a következő sorok kíséretében : Nagyságos elnök ur ! A zalatnai kasino-egylet — megértve az erdélyi magyar közművelődési egylet által kibocsátott felhívás németi szempontból indokolt nagy horderejét s áthatva a kitűzött czél magasztossága, a megpendített eszme fenköltsége által — határtalan érdeklődésének tanújelét elsősorban azáltal vélte helyesebben megadni, ha az anyagi áldozatot — mely a szellemi életnek nagyobb tért, fejlettebb működést, nyomósabb tevékenységet sőt tekintélyt adni s biztosítani hatva van — nemzetünk életkérdésének s évezredes állami jellegének meghozza. Ezeknél fogva, folyó év és hó 23-án tartottrendkívüli közgyűlésén, kasinó- egyletünk minket bizott meg arra nézve, hogy egyhangúlag hozott következő határozatait: „Az erdélyi magyar közművelődési egylet alapító tagjainak sorába való belépési szándékát és azon önkényt elvállalt kötelezettségét, hogy 100 azaz egyszáz frt. alapító tagsági díjat — az esedékes kamatokkal együtt — öt egymásután következő év lefolyása alatt, egyenlő részletekben, minden év július hava első napjaiban az erdélyi magyar közművelődési egylet pénztárába beszolgáltatni fogja.“ Nagyságodnak megkülönböztetett tisztelete és hazafiai üdvözlete kíséretében, bejelentsük. Az 1343 számú, alálírt elnökhöz érkezett s kellően kitöltött aláírási ívnek visszaszolgáltatása mellett teljes tisztelettel kérjük Nagyságodat, miszerint a zalatnai kasino-egylet részéről hozott csekély áldozatot — az erdélyi magyar közművelődési egylet nevében — kegyesen fogadni, s egyletünket a nevezett közművelődési egylet alapitó tagjainak sorába felvenni méltóztassék. A zalatnai casino-egyletnek 1885. évi május hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlésén hozott határozatából : Ninger Ignácz egyleti elnök, Weinmann István, egyleti helyettes jegyző. * A magyar kultúr egylet pénztárába újabban a következő összegek folytak be: Kaposi Molnár Frigyes I oszt. számtiszt ur 100 írt alapítványa, Polgár Károly színigazgató ur 50 frt, Pálya Mihály ur (Csáktornya) 2 frt 20 kr, Novák Ferencz (Gy. Fehérvár) polgármester ur 100 írt alapítványa. Torna 1l - ai takarékpénztár 10 frt. Battaszéki takarékpénztár 12 frt 50 kr. A kunfélegyházi társalgó egylet 50 frt. A hidalmási áll. isk. 20 frt, Nagy Lajos ref. lelkész ur 2 frt, Kovács Béla számtartó ur 2 frt, Oláh Károly körjegyző ur 2 frt, Éltető Albert birtokos ur 1O frt, Kovács János fakereskedő ur 1O frt, Balogh Ferencz ügyvéd ur 10 frt, Balázs József p. d. 3 frt, Farkas József birtokos ur 1O frt, Mara Sándor birtokos ur 1O frt, Márk András birtokos ur 1O frt, özv. Éltető Józsefné ön. JO frt. A n.enyedi ev. ref. egyházmegye 1OO frtos alapítványából 20 forint. Városi ügyek. A törvényhatósági bizottság közgyűlése. A városi képviselőtestület tegnap délután tartott rendes kögyülése csekély érdeklődés mellet folyt le, alig 30 városi képviselő jelenlétében. Nagyobb viták sem fordultak elő egyetlen pontot kivéve. Eszterházy Kálmán gr. elnök megnyitván az ülést, Lugosi főjegyző felolvasta a szentesített törvényczikkeket, majd Salamon Antal terjesztette elő a belügyminiszter leiratait az alkohol tartalmú édesített italok árulása tárgyában és Szabó Farkas nyugdíjaztatása tárgyában. A közgyűlés tudomásul vette az előterjesztéseket. Következettt a kabalapataki erdő eladás ügye. Salamon Antal előadta erre a kabalapataki erdő ügyét, úgy amint azt a jogi és pénzügyi szakosztályok tárgyalása alkalmával az Ellenzék már közölte (máj. 21-én.) Ismétlések elkerülése végett tehát csupán azt említjük meg, hogy a tanács a vállalkozó franczia cégnek 16000 frtot viszsza kellett fizessen, miután kevesebb 42 emteres fát találtak ; az ügyet aztán szakértekezlet elé bocsátva a ajánlotta a városnak, hogy a még meglevő őserdő fái a 42 ötméternél vékonyabbak is, megszámláltatva adassanak el egy összegben árverés útján. A szakosztály a szakértekezlet eme véleményét csak annyiban ajánlotta elfogadásra, hogy a felvétel hajtassák ugyan végre, az eladás azonban ez időszerint még elhalasztandó. Hozzászóltak a kérdéshez Nagy Lajos és Bogdán István, majd Benigni Samu. Benigni elfogadja a szakosztály véleményét az egész erdő megszámlálása iránt, az eladást pedig semmi esetre sem tartja helyénvalónak a jelenlegi körülmények közt. És nem fojthatja el csodálkozását, hogy az első eladásnál oly nagy tévedés előfordulhatott, s nem tartja elégnek ha a közgyűlés az akkori hivatalos komisszió felületes eljárása felett jegyzőkönyvi rászólását fejezi ki. Benigni felszólalása után az elnök enuncziálja, hogy a szakosztály véleménye elfogadtatik, a vételári többlet megtörtént visszafizetése pedig helyeslő tudomásul vétetik. Salamon Antal erre előadja a tanács előterjesztését a városi cserépgyár felállítása tárgyában a szakosztályi véleményekkel. E tárgyat is kimerítően tárgyaltuk az Ellenzék máj. 21-iki számában, s így hát csak a közgyűlésen keletkezett vitát ismertetjük. Nagy Lajos örömmel fogadja a tanács előterjesztését, Benigni Samu hasonlóképen örvend, hogy a tanács e gyár felállítása által a cserépfedés általánosítását siet elősegíteni, azonban az árak megállítását most még mellőzné, mert elhiszi Hogy az előterjesztés szerint 1000 drb. cserepet lehet 13 frt 70 kron előállítani, mindazonáltal óhajtaná ha előbb gyakorlatilag is megkísértenék ne csak a papiroson. A külvárosi lakóknak pedig csak az előállítási árban ajánlja eladatai. Bogdán István mint maga is cserépgyár tulajdonos saját tapasztalatai alapján bizonyítja, hogy az előterjesztésben felszámított előállítási ár iránt nincs bizalma. Óva inti a várost, hogy az árakat előre meghatározza, és még azt sem látja konstatálva, hogy az a föld valóban jó-e cserépgyártásra vagy sem. Ajánlja, hogy kísértsék meg. Tauffer József szintén ajánlja a kísérletet és erre a czélra, hogy a városnak ne kelljen nagy költséggel berendezéseket tenni, felajánlja kísérlet megtételére a saját száritó színjét. A közgyűlés elfogja az ajánlatot s végül elnök emucziálja, hogy a cserépgyár felállítása kimondatik, azonban a tanács utasittatik, hogy kísérletet tegyen. A következő tárgy Dr. Haller Károly polgármesternek előterjesztése volt, melyben