Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-03-16 / 62. szám
Kolozsvárt 1885. ELLENZÉK (243) Az ifjúság ünnepélye Budapesten. (Ered. tud.) Budapest, márcz. 15. Az egyetemi ifjúság ma délután szokott impozáns módon ünnepelte meg márczius idusát a nemzet, életre ébredésnek napját. Az egyetemtér és a Petőfi-tér, hol az ünnepély lefolyt, már a délelőtt folyamán valóságos sürgés forgásnak volt tanúja. Márczius 16. FELELŐS SZERKESZTŐ és KIADÓTULAJDONOS: JURTKA MIKsésa Büszke tölgy volt Ideálunk, Eszményünk most gyenge nádszál. „D a c z o l j !“ volt a régi jelszó. A mostani: Ingadozzál! Vérfagyasztó jégbölcsesség. Mit hirdetsz még jónak, szépnek ? Mit higyjünk még teneket ? Mi hiszékeny, gyarló népek. Elhigyjük a hazugságot ? El, a mi csal, a mi amit ? Higyjük, hogy a napfény legszebb Akkor, mikor nem világít ? Higyjük, hogy a porszem szilárd, Mert elfujja egy lehellet ? És a szikla nagy bolond, mert Szélnek, habnak sohsem enged ? Higyjük, hogy a Montblanc törpe, Mivel közel áll az éghez, És a hitvány víkandturás — Mert köznapi — hát felséges ? Mit higyjünk még ? Oh hisz jámbor, Csöndes, higgadt nép lettünk mi: Velünk minden furcsa dolgot Könnyen el lehet hitetni! Még azt is, hogy akkor virrad, Mikor a nap nyugvóra száll, És a világ csak úgy halad, Hogyha mindig egy helyben áll . . . De ha mindezt elhírnók is — Haszna ugyan nem sok volna : a sok sirból egy-egy eszme Csak kitörne s világolna; A sok sirból egy-egy martyr Éji órán csak feljöne, S végig járná e szegény hont Tűzoszlopba, lángfelhőbe. És a merre járna, bolygna, Mindenütt csak azt hirdetné: „Ne tedd magad, én nemzetem, Nyomorulttá, becstelenné!“ Gr. Teleky László joghallgató emlékezett meg Bethlen Gergelyről a következőkben : Polgártársak, egybegyült ünneplő közönség temetőbe, a halottak eme nagy birodalmába vezetett minket a kegyelet, az emlékezet, hogy egy perezre rójjuk le lilánkat, tiszteletünket egyikével szemben nen sok nagyok közül, kit az 1848—49-iki nagyszme hősévé avatott fel a történelem. E jeltelen, néma sirban gr. Bethred Gergely volt honvéd ezredes és olasz tábrnok nyugszik. Ő is, mint ezer meg ezer más, a haza ."Mégis napjaiban a harczolók közzé lépett, iudal kezében, hogy kivívja a szent haza Eggetlenségét, mert szerette hazáját, ráülte felszabadulását és hitte az eszme diadalát. Bátor volt a vakmerőségig, a legenda ma is regél felőle. Kardja éles volt, tok ütközettől vérrel festett, míg a világon gyásznapon ketté tört, ketté, mint a ma reménye. Az aradi vár sötét börtönéből a számítás hontalan útjára vetette a sors. 19 évig járta ama göröngyös utat, hordta szivében itt a poklot, amit száműzetésnek hívnak. 19 évig volt távol ama közös anyától, ki keblén hordozá, kinek csókját vagy- H-vágyta, kinek boldogságáért harczolt éselbuka. Oh, a száműzetés kínjai nagyok, int, a száműzetés a halálnak a hitve."H Aztán visszatért, mint tábornok, arcra ,tanulva az olasz hadjárat forróságitól, idle feldíszítve cdllagkeresztekkel, azon megmaradt reménnyel, hogy legalább a *Ua földjén halhat meg. 1867. decz. 23-án, 57 éves korában ‘^'megélni, ágyban, párnák közt, az, V1'1 talál annyi meg annyi ütközetben ,triliól került, azelőtt, hogy kipihenhettetta a nagy bujdosás fáradalmait. A ma, 18 év múltán keresünk fel, nagy '' írnagy bajnoka, hogy jeltelen sírodva rétta le megemlékezésünk szerény koszopát, hogy megáldjuk nyugvó helyedet,gy felköltsük itt szivünk ama reményét, vesznek még a hazának nagy férfiai Iotalis,kik nyomodba lépjenek.Mert szük.8 van rájok most, ama nagy hadjáratokmelyekben a szurony, a kard,az ágyú!Mil: az ész. Nyugodjál békében, sírod legszebb, japozángiibb emlékköve: az utódok megat azége, hazádnak hálája L . Wn az Asztalos sírjához vonult a közte sok a distingvált körökhöz ! !ö hazafias nő. Itt Gálffy Kálmán jogcsavarra el nagy hatással Deák ^ joghallgatónak szép költeményét tételen vértanuk emlékezetét • j.***1*, fátylat, könnyeket hozunk ^tataitokra, elbukott Nagyok ! jl gyásszal, ahva áldozunk jl tat senki el nem siratott. ^ 3'Uttalok koszorútlan harczban étenettek gyás/.olatlanul ! j1 * ,f alakban annyi fájdalom van, "tak Itt sind megtanul. U. j lehtetek fel harczi paripára r'! kilot mikor hordozák, ^Hal mig a haza oltára, ^'Sí A 0ttlQ ^m'aa áldozák 1 kilo 1 trikolor szivárványa „ Ól even‘nk telett I Hiw ’.1 taejté, letiporta sárba, takoztik el azt az istenek ! S mégis, elestek, koszorútlan harczban, Erős kezükben ketté tört a kard, A gyalázat sebe ott égett az arezban, S bilincs közé az aczélizma kart. Minden kebelben ott törött a hossza Nyila és vissza egy sem löheté Szabad nem is volt a fogoly s már hosszú Rabság békája csontig égeté. Oh ! mintha látnám sápadt arczotokban Egy hon vesztének mély keserveit; Kétségbe esvén a szív égre dobban : A legigazabb ügy bukott el itt ! Mint élő szobrok álltatok, meredten, Kiket kövekké tett a fájdalom, S mégis, az élet lüktet az erekben, Szó nem szakadhat csak az ajkakon. Az igazságon üle tort az ármány, A szabadságon: szolgalelkűség, A kösiség tört meg a zsarnok jármán, Hogy engedé megesni ezt az ég ! — Haj ! ügy esett. S temették könyeretlen Szabadság bajnokát bitó alatt, Kimúltak vérpadon, hóhér kezekben, — Ah! egy napon csak mennyin haltanak ! És sírni nem birt értetek a nemzet, Könnyezni nem bút, a hol annyi holt . Nagyobb mindennél, amit elveszejtett. Az ő halottja : Szabadsága volt. Meg nem sirathatott. Sirhalmatokra Kegyeletül még koszorúst se tett; Győztesnek illik a cserfalokra És mi valánk, a ki legyőzetett. Mi hozzuk azt, a késő maradék Sirhalmatokra, elbukott Nagyok ! Koszorút, fátylat, könnyeket hozunk Nektek, kit senki meg nem siratott, Kik elhulltatok koszorutlan harczban, S kiket temettek gyászolatlanul — Szabadságán vigadni sirva-riva A nemzet sírotoknál igy tanul. De hajh ! Bár véreteket föld elitta És hamvatokat béfogadta sir; Hadak utján elszállt lelketeket vissza — Lehozta földre szárnyain a bir: S mig a magyar nép önvédelmi harcra Felöl regél a szép emlékezet: Áldani fog csak nemzetemnek ajka S az Isten verte meg, ha elfeled! Fölhangzott megint az iparos ifjak dalárdájának éneke, „Danára fel“ s ennek végével zászlók alatt történt a visszavonulás az főtéren fölállított pódiumhoz. Az újból összegyűlt közönségnél csak annak lelkesedése lehetett nagyobb Teleki László gróf lépett újra az emelvényre s elszavalta Ormodi Bertalannak Kossuth Lajoshoz irt költeményét: A fényes nap sugarától Futnak a vakondokok; S mert nem látják odujokból, Azt hiszik, hogy nem ragyog. De a nap nem hajt reájok S mindinkább eléhalad, Megveri az élő Isten, A ki Téged megtagad ! Ügyefogyott, árva, roncsolt —Test-lélekben megtörött , Eltemetve ezredéves Zagyvalék s penész között: Ilyen volt a magyar nemzet Míg éltet nem nyert általad, Megveri az élő Isten, A ki Téged megtagad ! Nemzeted szivébe oltád Szellemednek lángkevét Rabcsoportból — néppé tetted — S vissza szerzéd hírnevét. Legdicsőebb harczainkat Vívtak zászlóid alatt, Megveri az élő Isten, A ki Téged megtagad ! És kivívtuk szabadságunk S megfogadtuk esküvel, Hogy rablánczot a magyar kéz Többé soha nem visel, Sem egyedül, sem közösen, Soha semmi szin alatt — Megveri az élű Isten, A ki Téged megtagad ! Van-e nép mely megtagadja Legdicsóbb történetét ? S szent vérrel szerzett babérját Önkezével tépje szét ? Itt-ott vészmadár huhog bár Neved áldott s szent marad — Megveri az élő isten, A ki téged, Kossuth Lajos megtagad ! Leirhatatlan lelkesedés tört ki a hallgatóságban a költemény ez utolsó sorára: Megveri az élő Isten, a ki téged, Kossuth Lajos megtagad, s még fokozódott az, midőn Teleky Sándor ezeredesnek következő sürgönye lett felolvasva: Márczius 15 két ünneplő fiatalságnak. E dicső nap évfordulóján, szeretettel üdvözli önöket a nagy múltnak öreg katonája Teleki Sándor. Méltóságteljesen, nagy csoportban vonult erre az ifjúság vissza a központi egyetem elé, ahonnan mindenki azzal az édes érzéssel távozott, hogy a nagy nap nagyemléke iránt tehetsége szerint lerótta kötelességét. A 48-as rendezőbizotság megemlékezett a nagy szenvedőről, Kossuthról s a következő sürgönyt küldte neki az ünnepély végével : Kossuth Lajos kormányzónak. Turin. Nagy napot ünnepelünk s megemlékezünk nagyjainkról. A kolozsvári egyetem ifjúsága. Nem különben az ifju szivü Öreg katonának, az ifjúság hű barátjának, Teleki Sándor ezredesnk is a következőkben tolmácsolta az ifjúság hála teljes megemlékezését a megemlékezésért: Teleki Sándor ezredes. Nagybánya. E dicső nap évfordulóján szerető tisztelettel üdvözöl téged, a nagy múltnak nagy katonáját : a kolozsvári egyetem ifjusága. * A társas vacsora. Este az eddigi gyakorlattól eltérve nem volt hivatalos bankett, hanem azért a Stadierkertben társas vacsorára gyűlt egybe a márczius 15-iki bizottság, számos egyetemi hallgató és lelkesülő polgárok tekintélyes szép számban s a legkedélyesebb társalgással mulatott késő éjfélig Salamon János zenéje mellett. Az első toasztot Hegedűs István mondotta Kossuth Lajosért ürítve poharát, Dr. Haller Károly polgármester a márczius 15-ki bizottságért, Dsáky Albert Bartha Miklósért ivott, Szász Gerő az ő ragyogó ékesszólásával nagyhatású félköszöntőben éltette a független Magyarországot, Sztupjár Samu az egyetemi ifjúság 48 as bizottságának nevében a független Magyarországért ürített poharat, Deáky Albert Dr. Haller Károlyért, Hegedűs István Endrődi Sándorért emelte poharát. Veres Károly az egyetemi ifjúság soraiból „édes anyánkat a szabad hazát” éltette, stb. A társaság éjfél után oszlott szét. Az estélyről a következő üdvözlő táviratokat küldötte el a bizottság. Kossuth Lajosnak Turin 22 via dei miile. A márczius 15-iki eszmékért ünneplő közönség üdvözli önt, az ünnepelt eszmék élő apostolát. Deáky Albert, a rendező bizottság elnöke. Endrődi Sándornak Nagyvárad. Márczius 15-iki ünnepélyünkön lelkesítő szép verseiért üdvözli önt az ünneplő közönség. Deáky Albert, a rendező bizottság nevében, se Márczius 15-ikét a helybeli unitárius főiskola ifjúsága mint minden évben, úgy most is ahoz illő ünnepélyességgel ülta meg. Az ünnepély d. u. 5 órakor kezdődött, a főiskola nagy hallterme zsúfolásig telve volt, s a hallgatóság között a városról is több nőt és férfit láttunk. Programm szerint az ifjúsági dalkör három nemzeti dalt énekelt, Csifó Salamon II. éves papnövendék egy szép alkalomnzeműi imát mondott, miután Tompa János VIII. o. tanuló tartotta meg az alkalmi beszédet. A beszéd mind terjedelmében mind tartalmilag csinos és jó volt. Gyönyörűség volt szemlélni azt a figyelmet és azt a lelkesedést a melylyel az ifjúság várta a szót a szónok ajkáról. Ahol márcz. 15. Kossuth, szabadság, egyenlőség és testvériség kardinális szavak fordultak elő, ott az ifjak mindannyiszor zajos éljenzésben törtek ki. Megjegyzést érdemel a szónoklat záradéka, melyben arra hívja fel az ifjúságot, hogy a márcz. 15-én kivívott jogokat becsüljék meg azzal, hogy munkások legyenek. Lőrinczi István II. éves papnövendék végül elszavalta Arany „A rodostói temető” czimü nagy költeményét. A szavalat jeles volt. Az ily ünnepély lelkesítő és nemesitő hatása az ifjúságra alig mérlegelhető meg. Örvendünk a mikor ifjúságaink ily nemes tetteit jegyezhetjük fel. * A sz.-udvarhelyi ev. ref. kollégium ifjúsági önképzőköre márczius 15-én nagy ünnepélyességgel ülte meg, melynek műsora következő volt: 1. „Hymnus,“ az ifj. énekkar által. 2. „Talpra magyar“, Petőfi költeménye, szavalja: Biró János VII. g. osztályos. 3. „Alkalmi beszéd,* Solymossi Endre r. tanár által. 4. „Ária,* az ifj. zenekar által. 5. „Alkalmi költemény,“ irta: Barabási Ferencz Vili. g. oszt., szavalja: Vajda Ferencz Vili. oszt. tanuló. 6. „Szózat“, énekli a tanuló ifjúság. 7. „Emlékezés márczius 1- re*, irta és szavalja : Csizmadia András Vili. g. oszt. tanuló. 8. Induló, az ifjúsági zenekar által. A szászvárosi ev.ref. hun-tanodai „Arany János-kor“ 1848. Márczius 15-ének emlékére a tanoda rtügy termében d. e. 11 órakor szintén tartott emlékünnepélyt, a következő sorrenddel: 1. Ima. Verdi „Nabuco“ cz. dalműből énekelte a tan. dalkar. 2. „Elnöki megnyitó.“ tartotta Vitus Lajos tanár 3. „Alkalmi beszéd.“ Irta és felolvasta: Herman Dezső. 4. „Kérem mit parancsol?“ Előadta a tan. zenekar. 5. „A király esküje.“ Irta Petőfi S., szavalta Mahler Ignácz. 6. „Honfidal.* Irta Petőfi S., dallama Dopper K.-tól, előadta a tan. dalkar. 7. „Szent Petőfi napján.“ Alkalmi költemény, irta és felolvasta : ifj. Brády Albert. 8. „Az ifjúsághoz.“ Irta ifj. Ábrányi Kornél, szavalta Kriványi György. 9. „Hunyadi induló,“ előadta a tan. zenekar. A nemzetiszinü lobogók egyre szaporodtak a házak tetején, ablakokban a trikolor lobogót gyöngéd kezek egész nap egyengették a nemzeti szinü drapériákat és szőnyegeket az erkélyek megteltek virággal, szalaggal s lobogókkal. Az öreg egyetem fala is szokatlan díszt öltött. Az középső nagy kapu aranyszélyű vörös drapériával volt borítva az ablakok párkányát szépen redőzött félkör alatri kolorok szítettek. A nagy kapu fölött két oldalt két czimerzászló lobogott a közepén aranycsillaggal, melyben vörös betűkkel „1848“ szám állott. Ezekből oldalt szépen rendezett pajzs, sisak vért, csoportokban voltak felfüggesztve. Az egyetem tér ma jóval három óra előtt kezdett népesedni. A főváros iparos polgársága, a 48-as honvédek testülete, a a közép és felső iskolák ifjúsága ezrével özönlött a térre s már három óra tájban a szomszédos utczák is szorongásig tömve voltak. Az egyetemi ifjúság rendező bizottsága és az énekkar rázendítette a „Honfidalt,“ melyet daczára annak, hogy csak igen kevés énekkari tag jelent meg, kellő szabatossággal énekeltek végig. Ezután Krob Károly lépett az emelvényre s csengő szép hanggal szavalta el Ábrányi Emilnek szép költeményét, melynek minden versszaka után kitört a riadó éljenzés, mely alig akart csilapulni. A szűnni nem akaró éljenzések csillapultával, legifjabb Szász Károly lépett az emelvényre és lelkes beszédben emlékezett meg márczius 15-ikéről. A hévvel elmondott beszédet az óriásira szaporodott tömeg menydörgő éljenei szakítottak gyakran félbe, s midőn bevégezve a beszédet az emelvényről leszállt, még sokáig tartott a zajos éljenzés. Végül az egyetemi énekkar énekelte a „Hymnusz“-t s az 5000 főnyi tömeg folytonos éljenzés közben megindult a Petőf-térre. Útközben fölharsant a „Kossuthnóta“ s az impozáns kórus éneke messze utczákba is elhallatszott. Óriási tolongás közben haladt a tömeg az egyetem utczán, Athenaeum-téren, a kigyó-utczán és városháztéren keresztül a Petőfi-térre, hol már ekkor szintén óriási nagy tömeg várakozott. A házak itt is ünnepi diszben voltak, óriási lobogók lengettek alá az erkélyekről, a szobor rácsozata körül pedig egész erdeje állott a hírneves lobogóknak. Itt elsőnek Rakovszky Géza lépett az emelvényre s lelkes beszédben ismertette Petőfi érdemeit, lángoló hazaszeretetét s a beszéd végeztével riadó éljenzés közben babérlombos nemzetiszin szalagos koszorút helyezett a szobor talapzatára. Ezután Takács Ádám lépett fel magyar díszruhában s elszavalta Petőfi „Talpra magyar!“-át. Végül még az énekkar énekelte a „Hymnuszt“ és a „Szózatot“ és erre a közönség kezdett oszladozni. Kolozsvár, márczius 16. — Az egyetemi ifjúság tegnapi ünnepélyén a meghívott testületek és tanintézetek közül testületileg, csak az iparosítjak voltak jelen. A tanodák ifjúságának előttünk megfogyatlan okokból távol kellett maradniok. — Mason a dolgok. A „fővárdán“ tegnap két egyéves önkénytes magyar ifjú is volt szolgálattételen.Az őrparancsnok főhadnagy délután — elkommandirozta az egyiket a Fellegvárba — petróleumért, a másikat a nagy kaszárnyába fáért az őrszoba számára. A redouteból tódult ki a közönség az ünnepélyről s fehér keztyüsen szomorúan ballagott egyik önkénytes a petroleumos kannával — nagy örömére a lajdinált urnák. — A másik saját költségén szolgáló ifjúnak volt esze és vonakodott elmenni fáért, hivatkozva a szolgálati szabályzatról, mely csakugyan ilynemű szolgálattételre őket nem kötelezi. A másik se lett volna kénytelen elhozni az olajat, de hiába, a subordináczió mindenekelőtt ! — A vitézführer ur. Ugyancsak tegnap történt, hogy két óra felé két közkatona álldogált a főtéri járdán és beszélgetett. Egyszer csak arra ment egy vitéz tüzér „fibrerur“, az egyik, kilátta, tisztelgett is előtte, ámde a másik háttal volt feléje tőrdulva s nem látta, tehát nem is tisztelgett. A vitéz „tüzer ur* se rest, vissza fordul oda ugrik hozzá, jól lehordja, és többször hátba vágva ökleivel, bekísérte a favárdáig. Hiába mentegette magát a szegény ember, hogy hát ő nem látta, nem használt semmi szó, sőt még csak inkább fokozta a „fürerur” dühét s a fővárdáig még ismételten éreztette is ökleinek súlyát a szegény köz vitézzel. Az őrségen levő tisztnek mégis volt annyi embersége, hogy szabadon bocsátotta a legényt, — de persze, ma azért nem maradt el a „rapport.“ így kell a szegény közlegényeknek egyes altisztek szeszélyeitől is szenvedni a hadseregnél. (Egy szemtanú.) — Az Ember tragédiája szombaton (mint előre is látható volt) zsúfolt ház előtt került szinre Medgyászai Evelin k. a. jutalmául. A nézőtér minden zigetu gát szorongásig megtöltötte a közönség, mely valóságos tüntetéssel fogadta kedvencz fiatal művésznőjét. A tegnapi nap eseményei szinte egész lapunkat igénybe vevén, ma csak röviden emlékezünk a szombati estéről, valódi diadal estéje volt az a jutalmazottnak. A közönség lázas lelkesedésben úgy elhalmozta az ifjú művésznőt a kitüntetés, elimerés és szeretet minden jelével, ahogy már évek óta senkit sem a kolozsvári színpadon. Legalább is 5 perczig tartott a nézőtér minden részéből felzugó általános taps midőn Medgyasszal k. u. a 3-dik változásban, mint Éva megjelent; a zenekarból eközben annyi koszorút, bouquet-t, virágpárnát (élő kaméliákból, játezvitból, ibolyából és gyönyörű csinált virágokból) nyújtottak föl, hogy alig győzte átvenni, egyszerre bizonynyára nem lett volna képes elbírni, összesen 22 darab volt. Eközben a karzatról is megeredt a leszart üdvözlő költemények özöne. Szóval olyan ovaczióban részesítette a közönség Medgyasszai kisasszonyt, amilyen évek óta nem volt színpadunkon. És az ifus művésznő méltán megérdemelte az elismerést. Rendkívüli szorgalmával, ritka tehetségeivel, rendkívül szerencsés színpadi temperamentumával oda küzdötte föl magát alig 10 hónapi működése alatt, ahová mások évek alatt sem emelkednek. Szombati nagy nehéz és fárasztó szerepében pedig épen meglepő alkotást mutatott be. A közönség nem győzte eleget tapsolni felvonás közben is, sőt a forradalmi nagy jelenet után épen 6-szor hívta ki E.Kovács Gyulával együtt, ki a darabot mesterileg rendezte és Ádámot épen oly mesterileg játszta. Madách szép drámai költeményét tegnap szintén telt ház előtt hasonló rendkívüli sikerrel ismételték. Mindkét előadásra holnap bővebben visszatérünk. — A holnapigg hirdetett újvilági piknik a holnap előadandó jutalomjáték miatt a színházban, elhalasztatik. — Nyilvános köszönet. A kolozsvári takarékpénztár tekintetes igazgatósága, mint intézetünk kezdet óta kegyes jóltevője, ez idén o. é. százhuszonöt forinttal méltóztatott a kolozsvári felsőbb kereskedelmi iskolát az erdélyi részek ez Irányú egyetlen intézetét segélyezni Fogadja az igen tisztelt tekintetes igazgatóság e helyen is buzgó támogatásáért és hazafias példaadásáért hálás köszönetünket. Kolozsvárit 1885. márczius 11-én. A felügyelő bizottság nevében Kiss Sándor igazgató. — Az Olt folyó két napig tartó kiáradás után visszahúzódott medrébe. A víz azonban még nagy s a rétek, főleg az alantabb fekvő helyeken teljesen el vannak borítva. A gyors visszahúzódást a beállott hidegnek lehet köszönni. — Athletika. Márczius 17-én (kedden) este fél 7-től a tornavirodában tornázási és erőgyakorlatok tartatnak. — Az országos ügyvédgyűlés augusztus hó második felébe fog megtartatni Budapesten. — A megüresedett egyetemi gondnoki állomásra hirdetett pályázatot a hivatalos lap f. é márczius 13-iki és következő számaiban teszi közzé, amelyre az érdeklődők figyelmét ezennel felhívjuk. Az állomás 1400 frt fizetéssel ezen fölül lakbér és failletménnyel van javadalmazva, a pályázati határidő pedig f. é. április 4-én jár le. A Szeged gyászos pusztulásának évfordulóját hatodszor ünnepelték meg a szegediek csütörtökön, f. hó 12-én. Csütörtökre virradó éjjelen harangok zúgása hirdette a gyászos éjjel évfordulóját, midőn Szegedet elönté az árvis. 12-én délelőtt ünnepies szentmise volt a belvárosi plébánián. — Nyilvános köszönet. A kolozsvári szegény tanulókat segélyző egyesület részére a kolozsvári takarékpénztár 25 frtot tekts, Gámán Zsigmond iparkamarai titkár ur, két rendbeli szakértői szemléért utalványozott dijait 10 frtot adományozott. Fogadják nemes tettükért hálás köszönetünk kifejezését. A szegény tanulókat segélyző egyesület választmánya nevében. Kolozsvárt, 1885. márczius 16-án dr. Jenei Viktor elnök. Rieger Imre titkár. — Odenkaichy Leo herczegnő született Andrássy Etelka grófnő tegnap délután a sugárutón kocsizva egy omnibuszszal való összeütközéskor a kocsiból lebukott s karját törte. Zichy Rudolf grófnak közeli palotájába vitték s ott ápolják. — Három napig aludt Budapesten egy napszámos. Az üllői után találták részegen fekve s bevitték a kórházba, hét 3 nap múlva ébredt csak fel. Hogy miket tett részegsége alatt vagy hogy hol ivott stb.—• nem tud teljességgel semmit — Zsidó-keresztyény házasság. Említettük hogy báró Papernek a pápa megengedte, hogy elvegyen keresztény leányt törvényes házasság utján feleségül. — Ez engedély nagy forrongást szült a kath. világban, — de mostutólag kisül hogy a báró magyarországon 27 róm. kath. uradalomnak a kegyura, — birtokai jusson és hogy 200 ezer frtot fizetett a pápának. — Ezért már aztán a pápa is eltérhetett — a kánontól. — Agyonbeszélte királyát a görög kamara ellenzékének feje Deloganisz, ki Trikupiszt megbuktatta, — s elment a királyhoz s ott egy beszédet akart tartsni a helyzetről. — A bevezetés 3 és fél óráig tartott — s a király a folytatást írásba kérte be. — Régi dolgok. Beaumarchaisról egy ügyes adomát olvasunk egy régi divat lap rózsaboritékán. Maria Antoinette királyné gyakran hivatta magához Beaumarchaist, ki gyönyörűen tudott kárján játszani. Ez ügyességének köszönhető, hogy szabad volt neki a királyné előtt leülnie. Az udvaronczek orroltak ezért Beaumarchaisre, kinek különben azt sem szívesen feledték el, hogy atyja órás volt. Egyik udvaroncz épen ezzel akarta sérteni s egy alkalommal elővonva óráját, odanyujta Beaumarchaisnak és kérdezte, mire becsüli. Beaumarchais elérte a czélzást s a mint kezébe vette az órát, szándékosan elejtő. — „Hogyan lehet Ön ily ügyetlen!“ kiáltott föl bosszúsan az udvaron ez, kinek órája dirib darabra tört a padozaton. — „Ilyennek születtem, válaszolt Beaumarchis, az apám is épen ügyetlenségem miatt nem taníttatott tisztességes mesterségre.