Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)
1885-12-03 / 280. szám
Hatodik évfolyam. 380, salitu Kolozsvár, csütörtök, deczember 3. 1885. SZERKESZTŐI IRODA: Bískötépotda 21. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető közlemények czintendök. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI UJJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva (gilt évn.........................1® frt. [ Kegyenévre ... 4 frt. félévre.............................8 frt.] Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Belközép utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdy minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Lapunk mai számának tartalma : Az első székely vasút, irányczikk. - Politikai hírek. - Közmunkaváltó sír. — E- M. K. E. kimutatásai. — A keleti háború. — Magyar egylet Verseczen. — Művészet és tudomány.— Mindenféle. — Közgazdaság. Tárczák : Fogfájás és szerelem. — Dávid királynéja, angol regény. Az első székely vasút. Amit a közvélemény épen másfél évtized óta sürget, ami közgazdasági és stratégiai szempontból egyaránt valóságos életérdek a Székelyföldre nézve: az első székely vasút elvégre eljutott legalább a tervezés stádiumába. Az erdélyi részek azon területe, melyet ezer év óta Székelyföldnek nevez a történelem, leszámítva a székely határszél egyes pontjait és az államvasutak keleti vonalának M.-Vásárhelyig terjedő részét, ma is, alkotmányos életünk 19-ik évében, még teljesen nélkülözi a modern közlekedés leghatalmasabb eszközét. Jellemző, hogy kormányaink, elkezdve a kiegyezés minisztériumától az országboldogító Tisza-kabinetig, menynyire indolensek voltak a magyarság érdekei iránt épen e területen, hol az erdélyi magyarság tömör tömegben lakik együtt. Kormányaink és országgyűléseink ugyszólva pazar bőkezűséggel szórták a pénzt vasutak létesítésére; az egész országot, olykor szinte meggondolatlan rohamossággal siettek behálózni vasutakkal s e czélból egyre-másra száz meg száz milliókkal csinálták az adósságokat, melyek szinte elviselhetetlen teherként súlyosodnak a nemzetre. Minden vidék megkapta a maga vasútját; úgy a magyar Felvidék, mint hazánk éjszak-keleti részei. Dél-Magyarország épen úgy mint „drága“ horvát testvéreink már régóta élvezik a vasút áldásait ; a bosnyák tartományokat is alig vettük birtokunkba, s máris sietett kormányunk azoknak közgazdsági érdekeit drága vasúthálózat létesítésével ki elégítni. Csak a Székelyföldről tartották kormányaink helyes és hazafias politikának , teljesen megfeledkezni. Elfeledték, hogy ha Magyarországnak volt sok pénze (ha adósságcsinálás útján is!), a felvidék tótjai, a délvidék szerbjei, a horvátok és bosnyákok javára, legalább annyi áldozatot, mint ezek az elemek, mégis csak megérdemelt és megkövetelhetett volna a magyarság egyik legderekabb, legéletrevalóbb és legmunkásabb törzse, a székelység által lakott országrész is. Nem. Még az is, amit még első kormányunk az erdélyi részek számára juttatott: a keleti vasút, úgy terveztetett és úgy létesíttetett, hogy e vonal is inkább a román és szász elem által lakott vidékek érdekeit mozdítsa elő. A Székelyföld e vonalból csaknem egészen kifelejtetett. E vasútépítési politika szomorú bizonyítéka annak, hogy kormányaink s köztük a Tisza-kabinet milyen lanyha érzékkel voltak, folyton-folyvást kürtöit nagy hazafiasságuk mellett is, épen a magyar nemzeti érdekek követelményei iránt. S végre is a magánkezdeményezésnek kellett föllépnie, hogy a Székelyföld vasutat kapjon. Dr. Kemény Gábor és Baross Gábor urak, kik oly készséggel szavazták meg a bosnyák vasutakat, úgy látszik, teljességgel nem látják be, hogy egy székelyföldi vasút a székely nép anyagi érdekeinek előmozdításán kívül akkora rendkívüli hadászati fontossággal bír, hogy már csak e szempontból is teljesen indokolva volna, hogy e vasutat maga az állam építse ki. Amit azonban hiában várunk már évek óta az államtól, azt, szeretjük hinni, rövid idő alatt elérjük azon társadalmi kezdeményezés útján, melyen a vezérzászlót Ugrón Gábor és ifj. Dániel Gábor országgyűlési képviselő urak tűzték ki. Ugrón Gábor már régóta foglalkozik az eszmével, hogy a Székelyföldet, a keleti vasútból kiágazólag a moldvai határszélig vasúttal lássa el. Ifj. Dániel Gáborral szövetkezve végre kedvencz eszméje, legalább a tervezés alakjában, testet öltött. Az előmunkálatokra engedélyt szerezvén, egész odaadással indították meg a tervezési munkálatokat s azok ma már ott állanak, hogy ha az érdekelt tényezők nem tagadják meg a közremunkálást, az első székely vasút egy-két év alatt készen is lehet. E vasút létesítésével valóban elévülhetetlen érdemeket szerzettek lesz nevezett képviselők. S mi valóban nem tudunk eléggé örvendeni annak, hogy épen pártunk kimagasló vezérférfia az, kinek neve ez áldásos közgazdasági alkotással elválaszthatatlan kapcsolatban fog állani. Az engedélyesek tervezete szerint a vasút a magyar államvasutak Héjasfalva állomásától indulna ki és Székely-Kereszturon, Bügözön, Székelyudvarhelyen, Zetelekán keresztül a határszélig a gyimesi szorosig haladna. Az engedélyeseknek elhatározott szándékuk a vasutat Zetelakáig mindenesetre kiépíteni, akár vezettetik a vonal tovább akár nem. A vasút nagy közgazdasági fontosságát az képezi, hogy ez a vasút az egész székelyföldet, melynek a vasút eddig csak határán vonult el, középen átmetszené és ez által megnyitná a forgalomnak. A midőn Dániel Gábor és Ugron Gábor e vonalnak, habár csak részben való kiépítését komolyan tervbe vették, ez által hasznos szolgálatot tesznek nemcsak a székelyföldnek, de az egész országnak is, nemcsak közgazdasági, hanem állami és nemzeti szempontból is. Előre bocsátva, hogy az engedélyesek tervezete szerint az egész vasút vonala, a gyimesi szorosig, összesen 2132 kilométerre megy, a vasút pénzügyi tervezetéből kiemeljük a következőket : Az építési költségek összesen 7.047.286 írttal irányozhatnak elő, beleértve minden költséget és a 3.750.000 forint tőke beszerzésénél 25 százalékkal számított tőkeveszteséget. A költségelőirányzatra az engedélyesek a következő megjegyzéseket teszik: Az építés költségeihez Nagy-Küküllő, Udvarhely és Csikmegye kell hogy járuljanak. Az első csekély és két utóbbi nagyobb mértékben. A megyei hozzájárulás lehet készpénz és közmunka. A megye területén építendő vonal hosszúsága lehet a megyék részesülésének helyes aránykulcsa. A törzsrészvény összeg pedig, ami a megyék által lenne fedezendő: 900,000 frt. 2. Községek, egyesek által megtartandó törzsrészvények összege, tekintve nagybirtokosok hiányát: 100,000 frt. 3. A posta megváltás, az évi kiadás 5 százalékos tőkéjét véve alapul: 800,000 forint. 4. Az állam hozzájárulása, tekintve a nagy állami érdeket, hadászati rendkívüli fontosságát, az államvasutakra terelendő forgalmi többlet, jelentékeny voltát, a Székelyföldön való vasúti összeköttetés teljes hiányát a három építési évre a 500.000 forint törzsrészvényért 1.500.000 forint. 5. Elsőbbségi kötvény 3.750,000 bocsáttatnék ki, ami értékesíthető 100 , 75 frt. 2.886,000 frt A fedezet lenne: 1. a megyék 900.000 forint, 2. községek, egyesek 100.000 frt, 3. posta-megváltás 800.000 forint, 4. állami hozzájárulás 1 500.000 forint, 5. elsőbbségi kötvényt 3.750,000 forint után 2.886,000 forint, 6. hozzá számítva a pénzbeszerzési veszteséget 938,900 forint, összesen: 7.124,000 frt. Cicero pIRE AZ,,ELLENZÉKI' TÁRCZAJA. 1885. Deczember 3 Fogfájás és szerelem. Csoda-e hogy sok kérőre akadt ? Papának egy négy emeletes háza volt, nóta bene tehermentes és ebben a házban lakott a szép és fiatal örökösnő, hol kénye kedve szerint uralkodhatott. És mily kecsesnek nézett ki Mari, midőn fejecskéjét hamisan hátra vetette, selyem hajfürtjeit megrázogatta és a pompásan tündöklő fogsorait mutogatta! Csoda-e hogy sok kérője akadt? Ezek közt főkép kettőnek volt a legtöbb kilátása, hogy a sokak által megkért leány kezét megnyerje. Wallner Károly, fiatal, szép és a mellett gazdag volt, — talán még Mari papájánál is gazdagabb. Természetes tehát, hogy ez nagyon is szívesen fogadta őt. Halm Eduárd szintén oly szép, szintén oly fiatal volt — azonban hiányzott a szükséges apró pénze. — Daczára ennek Mari épen neki adott előnyt. Mi azonban a leány akarata a papa akaratával szemben ? Eduard bírta ugyan Mari szerelmét, de Károly az apa kegyével dicsekedhetett, és eszerint természetesen ez utóbbinak voltak jobb kiló-Eduard vigasztalhatatlan volt. Mit ért neki a leány szerelme, ha az apa akarata akadályozólag közbe állott ? 100,000 tallér a szerelemnél hatalmasabb. Egy darabig még csak tűrhető volt a helyzet; a szerelmesek titokban összejöhettek és vigasztalták egymást szomorúságukban. De az apa egy szép napon a szerelmeseket egy gyöngéd téték léténél meglepte, minek a következménye az jön, hogy Halm úr a Mari közeléből eltávolíttatott, Mari pedig szigorú őrizet alá került. Eduard nagyon szerencsétlennek érezte magát, s bánatához még borzasztó fogfájás is járult Lelki fájdalmakon mégis inkább lehet uralkodni, azonban phisikai fájdalmak nem igen űzhetők el. Eduárd szívfájásának daczára, jelenleg csak is fogfájásán panaszkodott. Eszerint barátjához, egy ismerős fogorvoshoz fordult, ki különben viszonyát Marival is tudta. És hogy Eduard neki most fogfájását elpanaszolta, ennél az alkalomnál elmondta neki szerelmi bánatát is. A fogorvosnak az volt legforróbb kívánsága, hogy szegény barátja mindkét fájdalmától megszabaduljon, és jóakarólag remélte, majd kínálkozni fog az alkalom, melynek segélyével barátom szerelmi fájdalmát ép úgy meggyógyítom, miként fogfájását. Ez az alkalom csakugyan el is következett. Halála előtt egy ember se biztos, hogy nem kap fogfájást. Az após úr háza bizonyára sok pénzbe került, de légvonattól azért mégsem volt egészen mentes. Alig telt el két nap és Károly a szerencsés kérő beállított a fogorvoshoz, borzasztó fogfájásról panaszkodva. A fogorvosnak pompás gondolata támadt. Mialatt Károly fogait vizsgálgatta, mondá: „Önnek fogsora gyönyörű, irigylendő ember — kár hogy itt hátul egy kis hézag van. De ezen könnyen segíthetünk — engedjen egy fogat betétetni. — „Isten mentsen! Utálom a mesterséges fogakat. Különben is az ember az első pillantásra felismeri azokat.“ — „Hova gondol? Szó sincs róla !“ — „Ismeri talán Mari kisaszszonyt ?„ — Bizonyára, hogy ismerem őt, mondá Károly örömtől sugárzó arczczal, annak egyetlen egy betett foga sincsen. Azok valódi gyöngyök.“ — „És azon gyöngyök készítője én vagyok. Az a 32 gyöngy, mely az egész világ fejét elbolondítja, mely oly felségesen illik a kedves mosolyhoz, az én műtermemben készült. És az a 32 gyöngy alig drágább 3-szor 32 tallérnál!“ — „Úgy!“ kiálta Károly lehangolva, köszönöm a segítségét. Ön kétségtelenül tudja, miképen jár az ember a fogfájással, ha fogorvosnál vagyunk elmúlik! Isten önnel“. „Isten Önnel! — — Hahaha ! Ez sikerült. Mari kisasszonyt soha életemben nem láttam. Szegény! Bizonyára a világ legegészségesebb fogaival bir..........Hahaha!“ Alig érkezett haza Károly, Mari atyjának a következő levelet írta: „Igen tisztelt Uram ! Kényszerítve érzem magam, Önnek egy nyilatkozatot tenni, mely nehezemre esik ugyan, de mégis elkerülhetetlen. Bizalmasabb érintkezésemnél fogva Mari kisasszonnyal, arra a meggyőződésre jutottam, hogy mi sehogy sem illünk egymáshoz, és így nem tarthatom óhajtandónak a tervezett házasságot.“ Az apa alig hitt szemeinek , azután mégis borzasztó dühös lett. Rémülve képzelte el azt a benyomást, melyet a szerencsétlen hit szegény leányára gyakorolni fog, kiről azt hitte, hogy eddig élő Károlyt már megszerette. Vonakodva és reszketve hozta elő a kellemetlen hirt, és meg volt lepetve, amint tapasztalta, hogy leányára épen az ellenkező, nem pedig a várt benyomást idézi elő, így telt el egy nap. És mi történt ? Papa — fogfájást kapott! És ez a fogfájás szintén orvosunkhoz vitte őt. Az orvos a beszélgetést úgy forgatta, hogy nemsokára Károly és Eduard jöttek szóba. A fogorvos Eduard barátjáról egész dicséreket mondott. Papa ezt hallva sugárzott az örömtől és mosolyogva ment el. „Nos jól van, Eduard lesz a röm !* Kevés idő múlva Eduard elérte czélját. — — És most minden szépen rendben volna, a híres fogorvos csínját szellemesnek mondhatnék, ha egy másik fogorvos le nem főzi őt. A fiatal pár mézes heteiben él, mikor egy fiatal, szófogadó, szerető férj, fiatal nejének sok minden félét elszokott beszélni, így Eduard többi között a fogorvos csínyját is bevallotta, kinek a szerelmesek egész boldogságokat köszönhetik. A fiatal férj vallomását megdöbbenve szakítja félbe, mert Mari egész fülig pirulva, siró, mérges hangon hirtelen így kiált : De hát honnan tudja azt a fogorvos? Az én fogaim nem tőlle valók , hiszen én azokat Bécsben csináltattam ! .... Szegény Eduard! F. B. Politikai hírek. Országgyűlés. A képviselőház tegnap rövid ülést tartott, melyen az elnök két törvényhatóság kérvényét terjesztette be a műbőrgyártás szabályozása iránt, azután harmadszori felolvasásban elfogadtatott a temen-béga völgyi víztársulat rendezéséről szóló tvjavaslat. Ezután megejtetett a szavazás az országgyűlés két háza érintkezési módjának szabályozására kiküldendő bizottság tagjaira. Beválasztottak Irányi Dániel, Hodossy Imre, Horváth Gyula, Kemény János, Ling Lajos, Rakovszky István, Zichy Antal, Vukotinovics Lajos, Csernátony Lajos és Fálk Miksa. Ülés végén Olay Szilárd az iránt interpellálta a pénzügyminisztert, hogy mikor fogja az aranyjáradék konvertálásáról szóló tvjavaslatot beterjeszeteni s mikor fog elszámolni az elért eredményről. A legközelebbi ülés szombaton (decz. 5.) lesz melyen csak kérvények tárgyaltatnak. Az öt éves mandátumról szóló tövényjavaslat a képviselőház jövő hétfői (decz. 7.) ülésére tűzetett tárgyalásra. Az ellenzék soraiból már eddig feliratkoztak szólásra a javaslat ellen: Herman Ottó, Gullner Gyula, Margittay Dezső, Lukács Gyula, Tóth Ernő, Andreanszky Gábor, Helfy Ignácz és Rácz Géza. A horvát tartománygyűlés tegnapi ülésén folytatta a közigazgatási reformról szóló tvjavaslat részletes tárgyalását. Az angol választások f. hó 2-ig, londoni jelentések szerint, megválasztatott 180 konzervatív, 199 liberális, 37 parnellista. A képviselőház közigazgatási bizottsága a ma délutánra kitűzött ülésben kezdi meg a közigazgatás reformjáról szóló tvjavaslat tárgyalását. Közmunkaváltság. — Saját levelezőnktől. — PapolCZ (Haowarékm.) Egyik kiváló nemzetgazdánk mondotta : „Ha valamennyi társadalmi osztály tönkre van téve, azokat a földmivelő néposztályból még meg lehet újítani, csak egyedül a földmives osztály nem pótolható a társadalom bármely más eleméből sem.“ Míg egy másik publicistánk viszont azt mondá : „Minket, nem a direkt, hanem az indirekt adók ölnek meg.“ Én pedig összevetem a két tételt és reámutatok arra, hogy a kormány az elsőt mennyire figyelembe nem veszi és a másodikat, illetőleg annak igazságát mennyire nem tudja méltányolni. Csak egy község törvényhatósági kényszer közmunka ügyéről kívánok ez alkalommal szólani. Azt hiszem nem azért mondta ama nemzetgazda azon kiváló fontos jelentőségű szavakat, hogy a földmivelő néposztályt minden hátrány nélkül sújthatja jégeső, fagy, szárazság, árvíz ; marhaállományát tönkre tehetik, megsemmisíthetik a dúvadak ingóságait és még másnemű vagyonát az államkincstár hasznára elkótyavetyéltetheti az adóvégrehajtó, közmunka végrehajtó meg a királyi végrehajtó, és hogy mindez nem érdekelheti sem az állam, sem a kormány, sem a vármegye, sem a járás hatóságának becses figyelmét. Azonban úgy látszik, az nem tesz semmit, ha a földmivelőgazda koldusbotra jut, birtoka a kozmopoliták kezére kerül is, mert a magas kincstárnak és kormánynak, meg a vármegyének és községnek nincs semmi egyébre szüksége, mint egy oly gépre, mely folytonosan a pénzt szórja és fizet. Daczára annak, hogy kies hazánk földmivelő ország, mégis nem baj, ha földbirtokosai — kik csaknem egy ezer évig urai voltak az általuk birt birtoknak és ha fiai jó, avagy balsors közt a hazának — és most a rossz kormányzat mellett tönkre mennek is. Hisz’ több is veszett Mohácsnál. . . . Igen, de ily körülmények mellett elmondhatjuk. Nem vagyunk és nem lehetünk már többé urai a helyzetnek, mert nem találunk védelmet azon abnormis állapotok ellen, amelyek között vagyunk, járunk és mozgunk. Corruptio feuit, corruptio alant. . . Avagy nem elég, hogy az utóbbi években az elemi csapások összesége esküdt ellenünk, nem elég, hogy a dúvadak és még az Isten tudja mi minden zúdult ellenünk, hogy elpusztítson, hogy kiirtson, hanem még jön kellett nem ugyan az adóvégrehajtónak, aki amúgy is mindennapos, hanem a járási szolgabiró úr által kinevezett a törvényhatósági kényszer közmunkaváltság és büntetés pénzek régi óhajtójának, hogy még a párnát is elkótyavetyélje fejünk alól. Ám mi ma már látják, mennyire igaza volt ama publicistának, ki azt mondá : „min■ ket nem a direkt, hanem az indirekt adók ölnek meg. Nem kérdik, hogy honnan , csak fizess!... Fizess!... E szócska még akkor is rosszul esik, midőn tudjuk, hogy tartozunk, de nincs honnan fizessünk, ha teljesíteni kell; de hát akkor, midőn tudjuk, hogy nem tartozunk és mégis az embertelen és határt nem ismerő önkény, csalás és hivatalos visszaélések miatt fizetnünk kell. Igen is, hangsúlyozzuk, hogy nem tartozunk, mert tartozásunk lefizettük, akkor és ott, mikor Dávid királynéja, Mignontól, Angolból fordította Arnica. XXXI. (Folyts.) (103) -- Nem kell nekem semmi, csak te magad, a ruháidat lesz időd azután is elkészíteni. De különben is Wini, én úgy látom, hogy neked semmire nincsen szükséged, hiszen az én szemem előtt te oly szépen vagy felöltözve. — Sokat is értesz te a ruhához! mondom kicsinylőleg. — Itt a kocsi. Wini, beszóld rá a mamádat, hogy jöjjön be. Anyád nagyon jó volt hozzám, az utolsó héten nagyon sokat segített házam berendezésében. — Jem a mi cselédünk? kérdem amint az ajtó felé mentem. — Igen , még van egy szolgáló, egy férfi cseléd és egy kis inas. — Hiszen nekünk nagy háztartásunk lesz, mondom , pedig én mindig azt gondoltam, hogy szegényesen csak egy cseléddel kezdjük, — s az én igyekezetem pótólja a többit! Ekkor lépett be mama, s a válasz elmaradt. — Nos, édes gyermekem, mondá szeretettel magához ölelve, hát nem vagy-e ta a legszerencsésebb leány a világon! Az a ti kis fészketek egy valóságos paradicsom, csinos, egyszerű elegáns és mégis oly barátságos ! Édesem, ez sokkal több, mint a meny-