Ellenzék, 1886. január-június (7. évfolyam, 1-145. szám)
1886-01-26 / 19. szám
Hetedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belközép utcza 21. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DÍJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre...................16 frt. || Negyedévre . . . . 4 frt. Félévre........................8 frt. | Egy hóra helyben . . . frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepeket követő napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI 19. Kolozsvár, kedd, január 26. 1886 KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép utcza 33. strm. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. A keleti vasút. Ez igy nincsen jól. Tolnayt elmarták. Ami e lángeszű ember volt, azt most három középszerű ember akarja pótolni. B. Kemény Gábor a nagyenyedi burg látkörével, Baross Gábor a tót diák szívósságával és Lukács Béla a politikai pártok ezen Lakedem Izsákja — nem mivel zsidó, hanem mivel örökké bolyong az élelmesség útjain. Hát bizony rosszul, jobban mondva sehogy sem pótolják Tolnayt. Mindenek előtt takarékoskodni akarnak. Úgy tesznek a vonalakkal, mint a mama, testvér és nagymama a zsidó gyerek hosszú nadrágával. Mindegyik kürtit egyet rajta titokban, s mikor a gyerek fölhúzza — hát a nadrág csak térdig ér. Ilyen térdig érő nadrágot faragott az új trifolium a magyar államvasutak keleti vonalából. Immár csak Kolozsvárig ér a gyorsvonat. A külföldi utas megindul. Kiszámítja, hogy ezen a vonalon két órával hamarabb érkezik Bécsből Bukarestbe, mint az orsovai. Kolozsváron észreveszi, hogy meg kell halnia, nincs tovább gyorsvonat és öszszeköttetése sincs. Bolond dolog ez nagyon. Reggel tovább indul. Brassóban megint azt veszi észre, hogy meg kell halnia. No ez még bolondabb, így terelték el a világforgalmat Erdélytől. Nemcsak Erdélytől, hanem a magyar államvasutakról és átadták „mit fliegender Fahneundklingendem Schwert“ az osztrák államvasut orsovai vonalának. Nincs és nem volt utas? Szent időjósló szimpliczium ! Hiszen a forgalmat mindenütt és minden időben a közlekedési eszközök teremtik meg. A pók hálót épít, nem mivel könnyen mozgott, hanem hogy könnyen mozoghasson. Az okos ország vasutat épít nem mivel forgalma van, hanem hogy forgalmat teremtsen. Mindenki tudja ezt, csak Kemény, Baross és Lukács nem tudnák ? Takarékoskodnak. Egyik felügyelőségnek volt 15,000 frt előirányozva utazási napdíjakra. A vonalon rend volt, mert az illetők utaztak és ellenőrködtek. Most adnak 10,000 frt utazási átalányt. Megtakarítnak 5000 frtot. De a vonalon nem lesz rend, mert az illetők nem fognak utazni és ellenőrködni. Az orvosság rosszabb a betegségnél. Erdély gazdasági vérkeringésének elmetszették a legfőbb üterét. Ezek a borbélyok. A gyorsvonat igaz, hogy nemszállított árut nagyban, ám szállította a posta ötkilós csomagjait s a személyes érintkezéssel és a hírlapokkal a czivilizácziót. Megszüntették. Mert Erdély mostoha gyermek, és csak arra jó, hogy érdekei kiszolgáltassanak a középszerűségek szüklátkörének. Tolnay megteremtette a magyar államvasutakat, melyek ma nyolczezer kilométer vonalban hozzák közelebb az embereket, munkálják a haladást s hordják szét a vagyont. Tolnay rendet, fegyelmet tartott, tekintélyt szerzett állásának, tisztviselői karának s a magyar hálózat életképességének. A hatalmas osztrák államvasutat kiszorította a Tisza-völgyből, versenyt csinált neki Keleten Erdély felé, Nyugaton az ujszőnyi vonal által Bécs felé, az odenbergi vonallal Észak felé. Tisztviselői karát megizmosította önérzetben, hazafiságban, magyarságban. A zászlónak becsületet, érvényt, elismerést szerzett minden irányban. Minden tisztviselőjét nevén szólította, mint Bonaparte a hadnagyjait. Szerették és félték. A czivilizáczió békés eszközével tette hódításait, de tisztviselői béke idején is tűzbe mentek volna érette. B. Kemény Gáborban hiányzik az érzék fölfogni annak a lélektani jelentőségét, mikor főnök és alárendelt a disciplina mellett a szeretet kötelékeivel is egymáshoz vannak fűzve. A hadvezér helyébe, kinek finomsága, szakértelme, igazságossága és szigora mindenek fölött állott, oda teszen egy ujjoncz káplárt, a ki az emberekkel való bánásmód alapelveit sem vette tekintetbe, midőn a tisztelgő dr. Csatárynak azt üzente, hogy „akkor jöjjön, a mikor hivatom.“ De hát nekünk minden dolgunk igy megy. Nyugodjunk meg egyelőre, hogy gyorsvonatunk — csak térdig ér. ZONGOR. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA 1886. Január 26. Az agave. — Elbeszélés. — Irta: Tompa Kálmán — Az „Ellenzék“ eredeti tárczája. (Vége.) Elképzelheted, hogy lelkem, milyen édes reményekkel volt tele. Enyém lesz, bírni fogom őt, a legszebbet, a legjobbat, akit csak valaha ábrándjaim tündérei elém rajzoltak. Öt, aki az én lelkemnek, talán még a teremtéskor elszakadt fele, az én lelkemből való lélek : ugyanazon eszméktől, vágyaktól éltetve, ugyanazon czélra törekvő. Meg voltam győződve, hogy ő is keresett engem. Nos, megtaláltuk egymást! Boldogok leszünk , boldogok a szó legistenibb értelmében ! . . . Ezeknek a gondolatoknak a különböző változatai töltötték be lelkemet az után , mint minden ábrándozó, ki ábrándjaival van elfoglalva, észre se vettem, amikor Tolnaváron voltam. Gyönyörű szeptemberi délután volt. A vándor utjokra készülődő fecskék, nagy csapatokban röpkedtek a csillogó verőfényben s fönn a magasban költöző gólyák és darvak vonultak dél felé. Tudja isten miért? — bár lelkem boldogító reménnyel volt tele, s bár bizonyos voltam lépésem sikeréről, valami borongó őszi hangulattól nem tudtam menekülni. Nagyon elfogult voltam, amikor átléptem a tolnavári kastély küszöbét. A komornyik, ki a fürdőről ismert s hihetőleg a családhoz való viszonyomat is ismerte, tudtomra adta, hogy a gróf vadászni van, hanem úgy egy-két óra alatt bizonynyal haza jön ; a comtesse azonban lakosztályában van s ha parancsolom bejelent. — Jelentse be a grófnőnek, hogy egy félóra múlva tiszteletemet teszem, ha elfogad, felelem , most pedig vezessen szobámba, át akarok öltözni. — A déli lakosztály van nagyságod részére berendezve, felelt a komornyik, mialatt egy széles folyóson végig vezetve, ajtót nyitott. Tehát lakosztályt rendeztek be részemre ? Ha még volt szivemben vagy egy szikrája az aggodalomnak, az is eloszlott. Öt percz múlva jelentette a komornyik, hogy a grófnő elfogad, vár é s én mihelyt ruhát váltottam, repeső szívvel siettem az édes találkára, mely sorsom felett volt döntendő. Leona mosolyogva jött elém, kezet nyújtott s azon az ő édes lágy rezgésü hangján szólt : — Beh jó, hogy eljött ! oly nagyon vártam. Két hét óta minden nap önre gondoltam. Azt hittem, már el se fog jöni s nagyon szomorkodtam. Elszédültem e beszéd alatt s ajkam hosszasan, hosszasan tapadt a kezemben nyugvó kis puha kézre . . . Amikor fölpillantottam tekintetem a Leona tekintetével találkozott — és hideg borzadály futott végig egész lényemen. Ezt a tekintetet nem ismertem. Pedig Leona állt előttem. Nagy delejező kék szemeit merőn rám szegezte s kezemet idegesen szorította. — Bocsásson meg grófnő vakmerőségemért — rebegtem zavartan. Azt hittem, hogy kézcsókomért neheztel. — Beh jó, hogy eljött! Óh olyan nagyon vártam ! Jöjjön kedves barátom, hadd mutassam be önt az én legkedvesebb barátnőimnek, szólt s ellenállhatlan erővel vitt magával. Nem tudok számot adni arról, hogy e perezben mit éreztem, mit gondoltam. Talán semmit, hiszen a leghalványabb képzetem sem lehetett róla, hogy mit gondolhassak. Éreztem kezének merev szorítását, valami különös, ellenállhatlan erőt, mely vitt, ragadott, mely arra ösztönzött, hogy minden ellentállás nélkül kövessem. Szobája egyik sarkában egy mesterséges sziklacsoportozat volt fölállítva egész a plafontig, befuttatva, beültetve ragyaburával, cyklamennel, haederákkal, folyondár rózsákkal, imitt-amott exotikus növényekkel, pálmákkal, kis törpe bombáczeákkal, tracteuiákkal, aloe, kaktus és agave csoportokkal földíszitve. A szikla tetejéről kis forrás csermelye csörgedezett le művészi kanyarulatokban az aljban levő márvány medenczébe, melyben arany és ezüst halacskák játszadoztak, kergetőztek, a nymfeák, irideák és antoxantumok gyökerei között. Ide vezetett engem. — Ide nézzetek, fordítsátok erre kis fejecskéiteket! — szólt, szavait a virágokhoz intézve, — ez az én legjobb barátom, akivel szeretetemben osztozkodnotok kell ezután. Akarom, hogy ti is úgy szeressétek, mint ahogy én szeretem. Most pedig kedves barátom foglaljon helyet, ott azon a moha ülésen, én majd kedves azalpaim közé ülök, s hallgassa meg mit beszélt nekem az agave amerikána, épen akkor, amidőn önt bejelentették. Végtelen fájdalmat éreztem szivemen keresztül nyilaink Hogy ne ?! Amilyen tele volt előbb reménnyel, boldogsággal, olyan tele lett egyszerre — fájdalommal, keserűséggel. Valami kimondhatatlan csüggedés vett erőt rajtam s csaknem erőtlenül roskadtam a kimutatott helyre. Leona is helyet foglalt virágai között. Nem volt annyi lelkierőm, hogy szemébe tekintsek; féltem, több: irtóztam attól a tekintettől, melynek egyetlen sugaráért, csak egy félóra előtt is, úgy epedtem. Pedig mégis föl kellett néznem. Megszólalt s erre a bűbájos csengésű hangra nem állhattam meg, hogy rá ne tekintsek. Aztán az igazat megvallva azt gondoltam, hogy valami nehéz álom űzi velem idétlen játékát s ha föltekintek ismét az általam annyira áhított boldog valóságra ébredek. Fájdalom nem úgy történt. Leona ott ült, alig egy lépésre előttem, szemeit, melyekben valami megfoghatlan, mystikus fény villogott, mereven reám szegezte és beszélt valami csodálatos történetet, a perui sárga hegyek tündéreiről; Hiuzszemről, az utolsó Inka elmenekült fiáról ; Benitáról a szép spanyol leányról, ki a sárga hegyek tündérei közé állva, megejtette a napországa őslakói utolsó reményének a szívét, hogy ez végre is saját bronz tőrét meríti reménytelenül szerető szívébe. A vér kifrecscsent egy növény vastag leveleire; azért vannak azon máig is azok a vörhenyes szeplők. . . Lelkem annyira elvolt minden egyébelfoglalva, hogy más körülmények között az elmondottakból egy szót sem értettem volna meg, de így annak a belejező tekintetnek a hatása alatt, azok az édes szavak mind lelkembe vésődtek. És úgy éreztem, mintha minden szó egy éles késsel vésődött volna be, hiszen minden szó, mely ajkairól kelt, egy megzavarodott lélek tolmácsa volt. Igen ! Leona, az én második és utolsó ideálom — őrült volt. Még most is, 40 év múlva, hogy ezt az én szomorú kalandomat először van alkalmam egy élőlénynyel közölni, még most is elborul a lelkem, pedig bizony 40 év alatt elégszer volt alkalmam elszámolni annak minden legkisebb részletével. Midőn a kastélyból, hová annyi reménynyel , boldogságtól repeső szívvel siettem — távoztam, a gróf hozzám jött, megszorította a kezemet s elfogult hangon rebegte: — Óhajtottam volna, hogy boldogok legyenek, de úgy látszik nem lehet. Sokat, minden reméltem e viszonytól — hiában . ... Ön meg fogja bocsátani egy szerencsétlen apának azt az önzését, hogy mindjárt első találkozásuk alkalmával nem figyelmeztettem szegény Leonám szerencsétlen betegségére, de míg egyfelől az álszégyen nem engedte, hogy azt mondjam , távozzék ön, az én leányom őrült! pedig önre nézve jobban tettem volna, addig másfelől azon balga reménynyel áltattam magam, hogy hátha e viszony ki fogja gyógyítani szegényt. Csalódtam — és nagyot vétettem ön ellen. Megbocsásson! Hangja reszketett és két nehéz könyvt láttam a korán őszült férfi két arczán végig gördülni. — Még egyet! szólt kis szünet után. Elég ha az ilyen megmérhetlen csapásokat csak mi érezzük, akiket közelebbről érint. Vannak fájdalmak, melyeket a részvét csak fokoz, elviselhetetlenebbekké tesz. Ön ért engem ugye ? Hadd maradjon ez a szomorú titok a mi titkunk. Péter bácsi elhallgatott. A szamovár lángja rég, nagyon rég kialudt, vize kihűlt, a lankadó parázsa is csak alig pislánkolt már s mi nem is vettük észre. Péter bácsi két tenyerébe hajtotta fejét s én a jó öreg elszomorodott arczán merengtem. Politikai hirek. A székely kongresszusnak Ugron Gábor által fölvetett eszméjéhez szól hozzá a Nemzet tegnapi számában Nagy Gyula. Nem szól a kongresszus ellen, de azt hiszi, hogy bármit is határozna a kongresszus, azt végrehajtani azoknak a tényezőknek állana hatalmában és feladatában, mely tényezők most is megtehetnék mindazt, amit a székelyföld specziális érdekei követelnek. ». ■■■ Lapunk mai számának tartalma : A keleti vasat, irányczikk. — Politikai hirek. — Országgyűlés. — A nagyváradi püspökség ügye. — E. M. K. E. kimutatásai. — Utolsó szó. — Az erdélyi háziiparegylet. — Táviratok rovatja. — Mindenféle. — Nyilttér. Tárcza: Az agave. Így a kormány, a törvényhozás, a székelyföldi megyék és hatóságok. Nagy Gy. nyíltan elismeri, hogy a székelyföldnek igen sok olyan életkérdése vár megoldásra, melyeket az egész ország érdekében mielőtt meg kellene oldani. Ilyeneknek jelzi ő a székelyföld ellátását vasutakkal, a birtokrendezési törvény módosítását, a székelyföld új beosztását úgy iparkamarai, mint közigazgatási tekintetben, a székelyföld közoktatásügyének fejlesztését. E kérdéseket czikkíró egyenként tárgyalja és sok olyast mond el, amit mi is egészen helyesnek tartunk. Az angol parlamentet, Viktória királynő személyesen nyitotta meg a lordok házában. Az angol konzervatív lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak a körülménynek s kiemelik, hogy a kiterjesztett népképviseleti elv alapján összeülő parlament ez által külsőleg is látható összeköttetésbe hozatik ez államhatalom legfőbb személyesítőjével. A megnyílt parlamentet az angol lapok mindannyian úgy tekintik, mint mely rendkívül súlyos viszonyok között lesz hivatva működni. Az ország — így szól a Standard legutóbb érkezett számának vezérczikke — a legnagyobb aggodalommal kiséri az ír kérdés fejlődését s osztatlan érdeklődéssel várja a kormány politikájának kifejtését. A háborús felhők a láthatáron mind feketébbek lesznek és minden jel oda mutat, hogy ama nagy és végleg döntő harcz, mely az Európa kelete fölötti uralomért fog vitatni a katonai hatalmak között, óriási léptekkel közeledik kitörése felé. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 23-án. A képviselőház szombaton tartott ülésén folytatta a pénzügyminiszteri tárca költségvetésének tárgyalását. Igen fontos kérdések kerültek szőnyegre, így a dohány- és só-monopólium ügye. Andreánszky Gábor báró az ellen szólalt fel, hogy dohánykivitelre a kormány csak négy zsidónak ad engedélyt és igy a dohánymonopólium hasznát tulajdonkép nem az állam, hanem néhány válalkozó hozza.ihaly Kálmán rosszalja azt, hogy a pénzügyminiszter megvonta a dohánytermelési engedélyt épen azoktól a vidékektől (pl. Vék, Vitnyéd, Gyula s más komárom megyei községektől), melyek az egész kontinensen a legjobb dohányt termelik és a hós a dohánytermelés épen olyan speciális gazdasági jövedelmi forrás, mint p. o. Tokajban a bortermelés. Ha mint a pénzügyminiszter állítja, sok a csempészet, akkor sem kell megfosztani a becsületes termelőket is az engedélytől s nem kell eként őket megfosztani, hanem az ellenőrzést kell szigorúabbá tenni. A pénzügyminiszter erre kijelenti, hogy igenis megvonta a dohánytermelési engedélyt a sok csempészet miatt. A lettek a jövedék tételénél, felszólal Herman Ottó. Mikor (így szólott) a közoktatásügyi miniszter azt mondotta, hogy Magyarország jövőjét az ország vagyonosodásában és intelligenciájában látja, akkor a szóló hozzátette: és a becsületességben. Szükséges, hogy a becsületes szerzés által vagyonosodjék a nemzet. S ehez a becsületes szerzéshez a lottó-játék nem számítható. A lottó utján az állam űzi a leghazardabb játékot. Ez veszedelmes a nemzetre s megszégyenítő az államra. Megemlékezik a lotto-doktorok űzelmeiről, kik érdemjeleket is méltán kaphatnának, hiszen az állam jövedelmét növelni segítenek. A kormány által létrehozott pénzügyi deficittől nem retteg annyira, mint a folyton növekvő erkölcsi deficittől. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ha az állami költségvetésből a lottó-jövedék jövedelmét kitörölvén, pótolni kellene ezt, akkor vizsgáltassa át a pénzügyminiszter a kincstári birtokok bérleti szerződéseit; ezeknek szigorú revideálása után a lottó-jövedék másfélmilliónyi jövedelmét kétszeresen is be lehet venni. A tételt, mely a nemzettől elveszi az etnikai alapot, határozottan viszszautasítja. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Erre a megcáfolhatatlan felszólalásra a pénzügyminiszter azt jegyezte meg, hogy a lutriából húzott jövedelemre az államnak szüksége van, de ha az állam nem tartana is lutriát, azért akinek szenvedélye a játék, mégis lutriázna. Az állami jószágok bérbeadására nézve azzal védi magát a pénzügyminiszter, hogy a bérbeadásoknál becsületesen járnak el az illető hivatalnokok. Ugron Gábor csodálkozik a fölött, hogy a pénzügyminiszter könnyen igyekszik kibújni az oly fontos dolgok alól, amilyeneket Herman Ottó felhozott. Az a fődolog itt, hogy az állam ne csak azt az összeget kapja meg, melyet a főbérlő fizethet az államjószág után, hanem azokat a nagyobb összegeket, melyeket a kisebb bérlők fizetnek. S ennek az a módja, hogy nem kell nagy tömegekben kiadni az államjószágokat, hanem a parczellázás fáradságától nem kell félni. Ami munkatöbblet lesz így, az az államháztartásban megtalálja fedezetét, ha nem bukott földesurakat tesznek jószágigazgatóknak. Sajátságos dolog, hogy akik saját vagyonukat nem tudták kezelni, azokra bízzák az államjószágok vezetését. A tételt nem szavazza meg. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) A jó jövedék jövedelménél (2 millió 623 ezer ft.) felszólal Orbán Balázs báró. Orbán Balázs dr. a só árnak leszállítását sürgeti, hogy hazánk szülöttei olcsóbban jussanak az életfentartás e szükségletéhez. A pénzügyminiszternek általában kötelessége volna, hogy az ellenzék tanácsait megfontolás tárgyává tegye s ne mellőzze hallgatagon, mert hiszen a pénzügymniszter nem lehet pusztán számtiszt, aki hazánk pénzügyeit jegyezgeti. Sóbányáink sokkal nyomorultabbul jövedelmeznek, mint bármely ország sóbányái. Nagy sóhegyeink mellett katonáink sótalan kenyeret esznek! Hát az nem nemzeti bűn ? Sürgeti továbbá a marhasó árulását. A sólövedék tételét nem szavazza meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hanem azért a többség mind a lutri, mind a sómonopoliumot megszavazta. Az állami jószágok tételénél felszólal: Lázár Ádám a naszádvidéki erdőségek ügyében s kéri a zavaros viszonyok rendezését. Egy évvel ezelőtt a pénzügyminiszter már megígérte, hogy rendezni fogja az ügyet; újból sürgeti tehát a szóló, hogy a miniszter mielőbb terjeszsze be jelentését a ház elé, annyival is inkább mert az a vidék a csángó telepítésekre igen alkalmas lenne. Azután áttér az államjószágok bérhátralékainak kérdéseire, különösen pedig az ezer forinton felül lévő bérlethátralékok ügyére. Ezeknek rendezése ügyében határozati javaslatot terjeszt elő, melyet azonban a többség elvetett. Ezután kérvények tárgyaltattak és nagyváradi püspökség ügye, melyre vonatkozólag előbb adjuk Ugrón G. és Trefort beszédjeit. A nagyváradi püspökség ügye. A vallásügyi miniszter a képviselőház szombati ülésén válaszolt Ugrón Gábor kérdésére a nagyváradi püspökség adósságai iránt. Az ügy fontossága arra késztet bernünket, hogy egész terjedelmében lenyomassuk úgy a miniszter válaszát, mint Ugrón Gábor megjegyzéseit. Trefort beszéde, Ugrón Gábor képviselő úr azon hírek benyomása alatt, melyek a nagyváradi püspöki vagyon pusztulása és múlásáról czirkáltak, nem kétlem, az ügy iránti érdekeltségből, interpellácziót intézett hozzám. Én a fennálló szabályok értelmében a püspök halála után kiküldöttem kormánybiztost, ki az állapotokat megvizsgálta a kellő összeírásokat eszközölte, ezek alapján az érdekeltekkel leszámolt és jelentését beadta. E jelentés alapján van szerencsém az interpelláczióra válaszolni és a szükséges felvilágosításokat megadni. (Halljuk !) Azt hiszem, hogy ama hírek, melyeket a képviselő úr — meg vagyok róla győződve optima fide — hoz fel interpellációjában, nagy mértékben redukálódni fognak, bár nem mondom, hogy egészen elenyésznek. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláció 5 pontból áll. Kérdi van-e tudomása a miniszternek arról, hogy a nagyváradi püspöki javadalom vagyoni állománya megrongáltatok, hogy az előbb házilag kezelt birtokok hosszabb időre haszonbérbe adattak, van-e tudomása és kész e felvilágosítást adni, hogy mennyi jelzálog és mennyi lebegő adósság terheli e vagyont és végre mit szándékozik tenni, hogy a megcsonkított vagyon állománya helyreállíttassék ? Lesz szerencsém e kérdésekre a választ megadni: a hiány a törzstőkéknél tesz — ez az első kérdésre vonatkozik — 16,643 iitot, a krajczárokat mellőzöm. (Derültség a szélső baloldalon.) A gazdasági felszerelésekre vonatkozólag azon birtokokban, melyek előbb házilag kezeltettek, de később bérbeadatta l, a hiány 29,610 frt, ez összesen 46,252 frtot tesz.