Ellenzék, 1886. január-június (7. évfolyam, 1-145. szám)

1886-03-18 / 62. szám

or­a 6­3-e, a se el izi j­a fe­it, /­ ­03 in­to­rig az ere­det­ink is ;ott szer­zelmektől áthatott közönség viharos tap­sokkal fogadta, Kerekes Sámuel ez alka­lomra írott gyújtó hatása prologját, melyet Egri Géza hatásos szavalatával teljesen ér­vényre juttatott. A prolog végén az egész kar­­ rázen­dítette hogy: „A magyarok Istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! ” Leírhatatlan azon jelenet lelkesítő ha­tása, midőn a királyt körülvevő díszruhás személyzet kardot rántott, s görögtűzfény mellett együttesen hangoztatta az esküt, mellett együttesen hangoztatta az esküt, melyet a Rákóczy-induló velőtlázó, szivet­­emelő accordjai követtek. Perczekig tartott az éljenzés, taps és kihívás. Maga az előadás egyike volt a legsi­kerültebbeknek, mit e saisonban látni al­kalmunk volt. S. Torda márcz. 15. 1848 után a mai nagy nap emlékét Tordán nem ünnepelték meg — és ma is csak néhány lelkes iparos polgár indítvá­nya vetette szőnyegre márczius 15-ének meg­ünneplését s az ünnepély e naphoz fűzött nagy történelmű nevezetességhez méltóan fényesen sikerült. Reggel az utczák, kivált a főtér, nem­zeti szinü lobogó díszben állottak, a főtér közepén pedig egy fényű gályákkal és zászlókkal körülvett emelvény volt fel­állítva. 1848-ban harczolt agg hősök, a neves tordai daláregylet, a polgári zenekar és több ipartársulatok d. u. 2 órakor kiindul­tak egyesületi helyiségeikből a főtérre, hol az emelvény körül sorba állottak fel. A polgárság szinejava előtt a polgári zenekar és dalegylet elénekelte a „Talpra magyart“, „Szózatot“, „Hymnust.“ Ezt követte Vajna Ödön fiatal iparos meleg szavú beszéde, melyben az idők történetét újította fel mindnyájunk emlékében és az erdélyrészi magyar közmű­velődési egyletet „mindnyájunk szerető fi­gyelmébe ajánlotta.* Az ezerekre menő nép, kiválóan 48-as agg harczosok mindezt éljenezve és köny­­nyezve hallgatták. A „Rákóczi“ induló előadása után, az agg hősök nemzeti jelvényekkel és zász­lókkal bejárták az egész várost és azután úgy maguk, valamint a különféle egyletek társas vacsorára gyűltek össze, hol kedé­lyes mulatozással telt el az idő. V. A. A sz. udvarhelyi ref. kollégium önkép­­ző­ köre márczius 15-ét szép közönség je­lenlétében ünnepelte meg. Egyszersmind az E. M. K. E. javára rendezett sorsolás is megtörtént és 80 frtot jövedelmezett az egyletnek. A collegium ifjúsága ez össze­get 100 f­r­t­r­a f­o­g­j­a k­i­p­ó­t­o­l­n­i és igy mint alapitó lép be a kulturegyletbe. A sorsolásnál a következő számok huzat­­tak ki: 360, 482, 368. Arad azon városok egyike, a­melyek a hazában legfényesebben ünnepelték meg a máreziusi napok emlékét. Az ünnepélynek két része volt: a városházán délelőtt, és a színházban este. Az elsőnek legfontosabb momentumát dr. J­a­n­c­s­ó Benedek gyö­­nyörű alkalmi beszéde képezte. Fényben pá­ratlan volt este a színházban rendezett ün­nepély. A függöny felgördültekor az előtér­ben két allegorikus csoportozat volt látha­tó: Petőfi, a­mint a „Talpra magyart“ sza­valja, meg egy ujonczozási jelenet, a hát­térben pedig az aradi tizenhárom vértanú, k­özépen Danjanics martialis alakjá­val; egy másik képletben Bem apó és Pe­tőfi a pieksi hídon. Aztán középütt megje­lent :Kossuth Lajos képe. E képleteket Bánk bán előadása követte. Vasárnap este a város lobogó díszt öltött, s a házak ki­­voltak világítva s a gyermek zenekar jár­ta be az utczákat, magyar indulókat játszva. Gyomait, a magyar Alföld hazafias vá­rosában is megünnepelték márcz. 15-ikét. A sikerült ünnepélyen a fővárosból H­o­r­­­s­i Bál orsz. képviselő vett részt, Ferenczy Miklósnak, a tordai választó­kerület "tűnő képviselőjének kíséretében. Az ünne­pélyt közvacsora zárta be, melyen az első toasztot H­o­ó­­­s­y Pál mondta, a szabad­ig eszméjének élő apostoláért, a nagy Kossuth Lajo­sér­t. Esztergomban szintén ünnepet szentel­ek márczius­­15 ikének, melyen az ünnepi szónoklatot Orbán Balázs báró, pártunk ki­tűnő hive tartotta, tehetséges költő tollából került ki. Maga a vígjáték tárgya, a jelenetezés, a dialogok nem tárnak ugyan elénk sok eredtséget vagy szellemest, de a czímszerep pompás humorral és igen jó jellemzéssel van megír­va. Különösen a Szentgyörgyi kezé­ben valóságos remekké lön. Mellette azon­ban Balog Etel (Bicike), Császár (Sza­­bam), Váradi Albert (Koppants) és Nagy Mari (Náni) is igen derekasan betöltötték helyöket. * A Rónaszékiné jutalomjátéka ma este nem töltötte meg ugyan zsúfolásig a színház nézőterét, de a páholyok mind tele voltak elegáns válogatott közönséggel, mely a ju­talmazott primadonnát meleg ovácziókkal, a szép zenéjű darabot pedig igen rokon­szenvesen fogadta. A Gascogne-i ne­mes fölelevenítése igen jó gondolat volt s az élénk szövegű darabot és bájos ze­néjét még sokszor meg fogja nézni a kö­zönség. Az előadás igen jó volt, úgy a ma­gánénekesek, mint a karok és zenekar tel­jes dicséretet érdemlőleg oldották meg fela­datukat. Az elismerés és siker oroszlán ré­sze azonban Rónaszékinét illette. Igen szé­pen, ízléssel, sőt bravóurral énekelte végig egész pártját, úgy hogy majd minden piéce­nt zajosan tüntetőleg megtapsolta a közönség, sőt a második felvonásbeli szép duettjét (Váradi Miklóssal) zajosan meg is újráz­­tatták. Azt szinte fölösleges is fölemlítnünk, hogy első megjelenésekor perc­ekig tartó tapssal és egy csomó gyönyörű élővirág koszorú és csokorral fogadták. Szóval az elegáns közönség valóságos demonstrácziót vitt véghez a kedvelt primadonna iránt. A többi szereplők közül Váradi Miklós (Croustillac) és K­ö­n­c­z­ö­­ Etel (Cascarita) élénk s könnyed játékukkal va­lamint szabatos énekükkel, Mezei tiszta éneklésével és M­a­k­ó jó alakításával mél­tán kiérdemelték a zajos tapsokat. * Beethoven estély az E. M. K. E. javára. Müller Ottó színházi karnagy már­czius 26 án Beethoven estélyt rendez a színházban. A hangverseny tisz­ta jövedelme az E. M. K. E. javára for­­díttatik. A műsorozat a következő : I. Eg­m­­o­n­t-n­y­i­t­v­á­n­y, előadva a katonai zenekar és műkedvelő urak által. II. N­y­o­l­c­z­s­két dal, zongora-, hegedű-és gordonka­­kíséret mellett előadják: Szila­sy Irén és Lang Etel kisasszonyok, M­e­z­e­i M. és Kovács Endre urak. A kíséretet eszközük : zongorán Müller Ottó, hegedűn Pospis­c­h­e­r Vilmos és és gordonkán T o­n­h­á­z­i J. III. C­o­r­i­o­l­a­n-nyitány. IV. Második (Ddur) symphonia, mindkettő előadva a katonai zenekar és műkedvelő urak által. A hangverseny bérletszünetben lesz,leszál­lított helyárakkal. jda jen­; k‘ aett e®' p®1; ,lye­ e®ü an«' gzést rlat; 0.» eu ati' gyű °k k­ivete­t­t a*‘! Péld­­a* filk»‘ * r IS­ S*8­. Kolozsvárt 1886. Művészet és tudomány. » Nemzeti Színház. Tegnap három kis vígjátékon mulatott a közönség. A három jóságból egyik franczia és kettő magyar termék. A Fal tövében czime a franczia vígjátéknak. Nem egyéb egy párbeszédnél e­gy zár­dabeli ifjú lány és egy fiatal tiszt között. Gerő Lina és Iván is személyesí­tették a két csevegő szerelmest, olyan pom­pás könnyed játékkal, hogy csupa élvezet v°lt meghallgatni a kis apróságot, s a vé­b­e 11 zajosan megtapsolta az előadókat. A második vígjáték : két év múlva ik­tási Tihamértól. Ez is nem egyéb dia­lP*41, de már kevesebb szellemmel, mint í '­­ujac­é, szellemes ötletek és fordulatok dí­jával. Medgyasszai Evelin és Csíki László adták elő s előadásukban épen oly volt a vigjátékias könnyedség és élénk­ig, mint a darabban. .. A harmadik, szintén egyfelvonásos vig- játék: A v­é­g­r­e­h­a­j­t­ó. Ábrányi Emil, a A táviratok rovatja. A képviselőháziból. Budapest, márcz. 17. (Az Ellenzék ered. táv.) A képviselőház ma kezdte meg a törvényhatóságokról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A napirend előtt Madarász Jó­zsef kérte a miniszterelnököt, hogy lehető rövid idő alatt tegyen előterjesztést az iránt, hogy a kormány mily törvényjavaslatokat óhajt a nyári szünet előtt tárgyaltatni ? Tisza miniszterelnök ígéri, hogy pár nap múlva meg­teszi az előterjesztést. Következik a tvjavaslat részletes tár­gyalása. A p p o n y i Albert gr. indítványozza, hogy az első fejezet czime az 1. §. után té­tessék. Egyúttal reflektál a szónok az elő­adó zárbeszédére, s megjelöli azt a törvényt, mely a conseil generálénak általa említett hatásköréről intézkedik. Úgy látszik, hogy az előadó tanulmányaiban 1870-ben megál­­ott, mert nem ismeri az 1871-iki franczia t­örvényt, vagy ismeri és akkor szántszándé­­kosan félre akarta vezetni a házat, midőn a szónokkal polemizálva állításait kétségbe­vonta. (Helyeslés a baloldalon.) Dárday Sándor előadó hozzájárul az Apponyi indítványához, egyúttal észre­vételeket tesz az Apponyi szavaira. A ház az indítványt elfogadja. Az 1. §-nál, mely a törvényhatóságokat név szerint sorolja fel, szót emel T­h­a­­­y Kálmán. Sokalja a 63 megyét, s azt hiszi, hogy a régi számra (52) való megszorítás czélszerűbb lenne, mert egyik-másik megyé­nek területi beosztása határozottan káros a közigazgatásra. A kisebb megyéknek más megyékhez való csatolása sikeresen volna keresztül vihető, s ez egyik-másik vidéken a magyarosodás szempontjából is igen hasz­nos lenne. Ehhez járul, hogy az apró me­gyék fentartása igen költséges. Ugrón leg­utóbb Jupiternek nevezte a miniszterelnököt, a szónok óhajtaná, hogy legalább kis időre Szaturnussá váljék, s felemészszen néhány megyét, különösen a nemzetiségiek közül. Tisza Kálmán miniszterelnök azt tartja, hogy ennek a törvényjavaslatnak a keretében a Thaly által kívánt intézkedést megtenni nem lehet, azonban, ha ily nemű intézkedés szükségessé válik, azt e törvény­­javaslat,ha törvényerőre emelkedik,nem fog­ja gátolni. Védekezik egynémely­­vád elle­nében, a­mit Thaly a megyék kikerekítése dolgában felhozott. Ezúttal semmiféle kike­­rekítésre nézve ígéretet nem tesz és hang­súlyozza, hogy az állam érdeke egyálta­lán nem kívánja a nagy nemzetiségi te­rületek kikerekítését. (Helyeslés jobb felől.) T­h­a­­­i Kálmán tudomásul veszi a miniszterelnök nyilatkozatát. Sztojacskovics a törvényhozó­­i joggal felruházott városokról szóló csoportnál Versecz város érdekében szólal fel, s módosítványt ad be az iránt, hogy Versecz város a szab. kir. város jogaival ruháztassék fel. Tors Kálmán azt a módosítást ajánl­ja, hogy Abaúj-Torna megye helyett Abaúj­­vár-Tornamegye tétessék, Tisza Kálmán ellenzi mindkét mó­dosítványt. A ház az ered. szöveget elfogadja. A 2-ik § észrevétel nélkül elfogadta­­tik. A 3-ik §-nál indítványozza Irányi Dániel, hogy mivel e szakaszban a 8- ik §-ra létetik hivatkozás, a­melyet sokan el­leneznek, hagyassák e hivatkozás füg­gőben. Dárday előadó hozzájárul az in­dítványhoz, sőt az egész §-nak függőben hagyását kívánja. A 2-ik §­ tárgyalása függőben ha­­gyatik. A 4-ik § nál, a­mely az iránt intéz­kedik, hogy a belügyminiszter a törvény­­hatóságoknak az önkormányzati hatáskör­ben követelt eljárását stb. saját kiküldött közege által bármikor megvizsgáltathatja, felszólal Horváth Lajos és indítványoz­za, hogy a szövegből e kifejezés: — „az önkormányzati hatáskörben követett el­járását* — hagyassák ki, s a többi meg­maradhat. Tisza Kálmán miniszterelnök fel­világosító észrevételeket tesz és hogy a félreértések kikerültessenek azt a módosí­tást ajánlja, hogy tétessék bele a szövegbe a „közigazgatási“ szó, s akkor így hang­zanak : „az önkormányzati hatáskörben kö­vetett közigazgatási eljárását.” A ház a miniszterelnök módosításával fogadja el a szakaszt. Feltűnést keltett, hogy Szilágyi Dezső Horváth L. ellenében a miniszterel­nök módosítványára szavazott. Az 5-ik § észrevétel nélkül elfogad­tatik. A 6-ik §-nál felszólal E­n­y­e­d­i Lu­kács és az intézkedés enyhítése végett mó­dosítással ajánl, melyet Tisza miniszter­­elnök ellenzése után a ház nem fogad el. A 7—9 §§. észrevétel nélkül elfogad­tatnak. A 10-ik §-nál felszólal G­r­ü­n­t­a­l­d Béla és egy lényegtelenebb módosítást ajánl. Polemizál Bartha Miklóssal, s azt mondja, hogy ne keresse Bartha ő benne az önkormánzat veszélyét hanem keresse azt a miniszterelnökben. Sokkal üdvösebb lenne ha a két ellenzék a közszabdság érdekében együtt­működnék. Reflektál ezután azokra a­miket a nemzetiségi kérdésben az előadó és a miniszterelnök zárbeszédeikben neki válaszoltak. Részben tiltakozik, s részben védekezik a túlzás vádja ellen, s azt bizonyítgatja, hogy­ a nemzetiségi viszonyok csakugyan olyanok, a­milyeneknek ő vázolta- A szónok hosz­­szasan polemizál Tisza Lajossal és a mi­niszterelnökkel; hangsúlyozza, hogy a sza­badd.­párt kebelében a törvényjavaslat be­nyújtása megdöbbenést keltett. Tisza Lajos gr. észrevételeket tesz Grünwald beszédére. Tagadja, hogy a javaslat megdöbbenést keltett volna. Ezután Tisza Kálmán szólalt fel, s tiltakozott az ellen, hogy a házon kívül álló többséget szembe­állította a házon belül lévő többséggel. Ellenzi a Grünwald módosítványát s kéri a javaslatnak változatlanul való elfogadását. Gullner, Szederkényi, Apponyi, Szilágyi s még mások felszólalása után a ház név­szerinti szavazással elvetette Grünwald mó­dosítását és elfogadta a Szilágyi Dezsőét. Budapest, márcz. 17. (Az Ellenzék ered. táv.) A Gazdagh-féle gyilkosság ügyé­ben a rendőrség kiderítette, hogy Gazdaghné férje megölése után elpusztította Támártól való magzatját. Ez a vádlottak ellen leg­súlyosabb bizonyíték. Zalaegerszegen a kormánypárt Fa­zekas József birtokost lépteti fel képviselő­­jelöltnek. A választás márczius 24-én lesz. ELLENZÉK (243) Kolozsvár, márczius 17. — Kossuth Lajos szép és érdekes levelet írt Helfy Ignácz képviselőhöz. E levélből örömmel értesülünk, hogy vagy hazánkfia teljesen fölgyógyult abból az ag­gasztó betegségből, melyet a légváltozás és a nápolyi éghajlat idézett volt elé. Most már megint visszatért Tur­inba, régi la­kására (via dei mille) s azt írja, hogy „le­gény legyen, a ki őt onnan huzamosabb idő­re kimozdítja.“ — Az E. M. K. E. alapitó ok­levelei. A mi egyesületünknek alapító oklevelei remekek lesznek, ha t. i. a párat­lanul nagy művész, ki a megrajzolásra fölkéretett, teljesíti az egyesület kérését. S ismerve Munkácsy Mihályt — mert ő kéretett föl — az ő lángoló honszeretetét, kételkedik-e valaki, hogy a kérés teljesítve lesz ? Még az idő rövidsége miatt Párisból válasz nem érkezett, de mihelyt a levél megjön közölni fogjuk a sorokat, vala­mint a tervet, mely megörökíteni fogja a legmagasztosabb magyar egyesület nagylelkű alapítóinak nemes tettét, akkor mikor Bartha Miklós legutóbbi parlamenti frappáns kijelentése szerint „oly lelemé­nyesek az emberek, midőn ürügyet keres­nek az áldozatkészség megtagadására.* Alapító már is több lévén 1000-n­é­l, re­mélhetőleg az oklevél több ezer példányban fog a rajzhoz méltó valamely intézetben sokszorosittatni. — Az E. M. K. E. perselyei. Csak most határozta el az igazgató-választmány, hogy a persely­es gyűjtést terjeszteni fogja, s már a Királyhágón túlról előznek meg ebben. Szegeden — mint írtuk — egy fog­orvosi műteremben tétetett ki javunkra per­sely, most a szabadkai „Lloyd“-társulat ha­tározta el helyiségében állandó persely ki­tételét. A gráczi magyar­ egylet már korá­ban kért perselyt, s egyik Királyhágón túli Kaszinóban állandó ily szekrényr­e van ki­téve. Az eszme terjed és hódit. — Lukács Béla, az államvasutak igazgató elnöke, már 17 évet helyezett el hazafias vasúti tisztviselőinknél. Ma újabb 14 évet kért. — Sándor József úr, az E. M. K. E. önfeláldozó titkára több hétig hagymáz­­ban feküdt, s mint őszinte örömmel érte­sültünk, már annyira javult, hogy ma el­hagyta az ágyat. Az óriási erőmegfeszítés­­sel él és a szent ügy érdekében csodálatos lelkierővel folytatott munka tették beteggé. A titkár úr betegsége miatt szüneteltek úgy a directorium levelezései valamint a lapok kulturegyleti közleményei is.­­ Az E. M. K. E. irodája a jövő negyed­évben is jelenlegi helyén Főtér 7 szám alatt marad, s a titkári irodához vagy directoriumhoz intézendő levelek ide czimzendők. — A városi tisztújítás napjául, mint értesülünk, 1. évi Ápril hó 5-e fog ki­­tűzetni. A választás sorrendjének megálla­pítása tárgyában a jövő héten közgyűlés lesz. Addig is dr. Haller Károly polgármester a főispán felszólítására az összes tisztviselői állomásokra, melyek ezúttal választás alá kerülnek lapunk mai számában pályázatot hirdet ; ezek a következők: polgármester, főkapitány, 4 tanácsos, 1 főjegyző, 1 aljegy­ző, 1 tanácsjegyző, 2 alkapitány, rendőrbíró, mezei rendőrfőnök, 5 kerületi kapitány, 6 ke­rületi jegyző, főorvos, 3 városi orvos, 2 ál­latorvos, árvaszéki elnök, 2 árvaszéki ülnök, árvaszéki jegyző, közgyám, községi bíró, adóhivatali főnök, adópénztárnok, adópénz­tári ellenőr, házi pénztárnok, házi pénztári ellenőr, számvevő, tiszti ügyész, városi mér­nök, városgazda, városi erdész, vám- és bor­jövedéki hivatali főnök, ugyanezen hivatal ellenőre. A választás törvény értelmében hat évre szól A folyamodványokat f. h­ó 27-ig egyenesen dr. Jósika Sámuel főispánhoz kell benyújtani. — A városi bizottság I. (szerv­e­­zési) és rt. (pénzügyi) szakosztályai hol­napután (pénteken) ülést tartanak, melynek legfőbb tárgya: a szervezeti szabályrendelet módosítása tárgyában javaslat kidolgozásá­ra még tavaly kiküldött albizottság javas­lata lesz. Az albizottság, a rövid idő miatt, minélfogva a tisztujitás a törvény szerint már a jövő hóban megtartandó, azt javasolja, hogy a szervezeti szabályrendelet ezúttal hagyassák érintetlenül s a tisztujitás a je­len szervezet keretében vitessék keresztül, mindazonáltal úgy, hogy ne prejudikáljanak a szabályrendelet és a jelen szervezet mó­dosításának. Ennél fogva ajánlja az albi­zottság két állomás (1 tanácsos és 1 al­jegyzői állás) betöltését ezúttal függőben hagyni s az aként megtakarítandó fizetése­ket némely főbb állomások (tanácsosok, tisz­ti ügyész, tanácsjegyzők, adóhivatali főnök, árvaszéki ülnökük) fizetéseinek javítása fordítai lakpénz czímei, a többi tisztvise­lői állások fizetéseinek ilyetén javítása, a város pénzügyi helyzetének szem előtt­ tar­­tásával a végleges szervezésre tartazván. E javaslat felett fog véleményt mondani pénteken a jogi és pénzügyi szakosztály. — Érdekes két angol vendége van Kolozsvárnak tegnap óta. S. E. Bou­­verie Pusey esquire Pusey nagy hirü angol tudós unokája, és H. B. Collins R. N. orvos. Mindketten Magyarországot jöttek megnézni, több napot töltöttek Budapesten s tegnap Kolozsvárra jöttek. Ma már Kovács János igazgató szives és előzékeny kalauzolása mellett megtekintették a várost, holnap az egyetemi könyvtárt fogják megtekinteni s este az angol klub vendégei lesznek. Kolozs­várról Toroczkóra utaznak onnan Bukarestbe, Konstantinápolyba s úgy vissza ismét Bu­dapestre, melyet annyira megszerettek, hogy ott szándékoznak tölteni egy néhány hó­napot. — Bürkösröl 66 frt 70 krt vettünk az E. M. K. E. javára a következő sorok kíséretében: Számadási kimutatás a f. hó 8-án Bürkösön az E. M. K. E. javára ren­dezett zártkörű batyu bál bevételeiről és kiadásairól. Bevétel a bürkösi fiók­egyesület levéltárában elhelyezett eredeti bevételi napló szerint a jegyek és felülfize­­tések árából 101 frt 70 kr. Kiadás: az ugyanoda elhelyezett eredeti nyugták sze­rint 45 frt. E szerint tiszta jövedelem : 56 frt 70 kr. azaz Ötvenhat frt 70 kr a. é. mely összeget van szerencsénk az erdélyi magyar közm. egyesület javára tisztelettel beküldeni. Bürkös 1886 évi, márczius 13-án . Horváth Miklós, b. b. tag. Gilyési Ist­ván b. b. pénztárnok. Horváth István ellenőr. — Igazságot kereső székely­­csángók. Csikgyimesből két székelycsángó járt a napokban Budapesten. „Informálni­ mentek azt a septemvirt, a­ki telepítvényesi pöröket referálja. „Méltóságos uram, nem kérünk egyebet, csak hallgassák ki tanúin­kat.“ Ennnyi az, amiért a moldvai határ­szélről a fővárosba mentek. Visszamenőt megpróbálták a vasúton, hogy „utánvést­­tel„vigyék el őket Héjjasfalváig, közel az állomáshoz, Betfalván van a szekerük, lo­vuk, szerszámjuk, jót áll az mindenért. Megfizetnek ők becsülettel. Hanem persze ezt az ajánlatot nem fogadhatta el a vasúti pénztáros, a helyett utasította őket képvi­­selőjükhez, Györffy Gyulához, akit föl is kerestek s elbeszélték neki ügyük-bajokat. Györffy gyűjtést indított a Házban s pár percz alatt összejött a szükséges 44 frt me­­netdij. A székelycsángók meghatva fogad­ták az összeget — a mi szükvilágban, ott a havasok között, egy pár tehénnek az ára, s midőn Györffy a pénzt a gyűjtő ívbe akar­ta csomagolni, oda szól az egyik : „instálom ide külön azt a papirost, (m­ár tudta, hogy az adakozók nevei vannak rajta), drágább ez nekünk, mint ez a pénz.“ Utolsó darab szalonnájukat tegnapelőtt ették meg, de kenyerük volt a tarisznyában, a hálás­ért naponként egy piezulát fizettek ketten. „Két-két piezuláért jó vetett ágyat adtak volna ott uram, de mi már csak elhal­tunk a földön. Ezt kellett piezulájával meg­fizetni. Bizony drágán élnek itt az urak.“ így keresi igazságát a székely. És ha már Budapesten voltak meg is néztek mindent. Jártak az országházban, láttak eleven mi­nisztert, grófot, bárót, herczeget. Sokáig keresték a lánczhidat, kaptak három vas­­hidat is, de „l­á­n­c­z“-hidat egyet sem talál­tak, pedig fölmentek Újpestig és lementek a Csepelig. Márczius 18. FELELŐS SZERKESZTŐ és LAPTULAJDONOS BARTHA MIKLÓS. NYÍLTTÉRI Tény az. I. h°gy Péchy Károly a Bogyó vendéglőjében közte és Andrássy Péter ur közt történte­ket a valóságtól eltérőleg regé­li el a tegnapi „Ellenzék“ nyíltterében, pe­dig tudnia kellene, hogy a történteknek szavahihető tanúi vagyunk. Groisz Viktor Bakó Károly Téchy Kálmán Lévay Ede Tény az is, hogy vannak esetek, midőn kénytelen vala­ki a vén kisasszonyok fegyvere a nyelve­lés ellen begombolkozni. Bogár után nem mennénk. Da Péchy Károly szi­gorló orvos és úz vakmerő u. n. té­nyekre hivatkozva, vádolva, nyilvánosság előtt hazudni. Szóba állunk, de csak „drei Schritt von Leib.“ Andrássy Péter barátunk minket va­sárnap d. n. felkért, hogy lovagias ügyben tegyünk neki egy szívességet. Megütötte , elégtételt nem akar adni az illető úri­em­ber (?), kérdőre akarja vonni, legyünk an­nak tanúi. Ez kötelesség. Felmentünk az illető úri ember laká­sára, nem találva, vártuk néhány perczig. Jött. Meglátja Andrássyt, uczczy! a szín­ház előtt futni kezd. És Péchy úr reme­kül fut. Mulattunk. — „Uram !“ — kiált utána Andrássy. De Péchy úr fut, mint egy agár. S futtában visszaszól: „Tessék utá­nam jönni !“ Mentünk. Befut az egyetem­re, keresztül a nagy udvaron s kinyit egy ajtót, még egyszer visszaszól „tessék ide jönni, ha mernek !“ Mentünk. Már akkor ott áll egy rakás üveg közt és szaval „én itt savak és mérgek közt vagyok, merjenek valamit!* A helyzet előt­tünk váratlan, de mulatságos és meglepő. Az az úr szepeg és fázik a hideg vérétől. Nincs időnk elmagyarázni neki, hogy a lo­vagias ügyben nem szokás a féltékeny sza­­kácsnék vitrioljára appellálni, mert András­sy elébe lép, hogy, mint utóbb velünk tu­datta, érintse vállát egy lovagostorral, in effigie elégtételt veendő. De az az úr fel­kap egy vas botot, leverve egy csomó üve­get. Andrássyra emeli, egyikünk odaugrik, kifogja. Andrássy érinti, az az úr ismét üt­ni készül, provokálva Andrássy részéről a történteket. Egyikőnk sem bántotta. — Ez a tény, amit az az úr az „Ellenzék“ tegnapi számában mesél, nem igaz! Erősíteni ezen mondottak igazságát becsületszóval — nincs kinek. N. B. Azzal az úrral egyáltalá­ban nem fogunk még egyszer szóba ál­­lani. Malonyay Dezső, Téchy Kálmán. Tény az III, hogy Péchy Károly erkölcsi végelgyengü­lésében vére helyett tintája hullatá­­sával kisérti meg a nagy­közönség re­habilitáló könyörületét kierőszakolni. — Bi­zonyítják ezt az „Ellenzék“ 61-ik számú nyiltterében közzétett a­­­a­n­y­i reflexiói. — Hogy erre képes? tudtam! De mert még a természetes halál után is végez a physi­­cum reflex mozgásokat, hogy vehetném rossz néven tehát, ha Péchy Károly éppen er­kölcsi megsemmisülése kínos közvetlenségé­ben legalább lelki üdvéért rugdalózik !. . . Szegény tatár!... Nyugodja csak csendesen hős ba­­bérait. Nem háborgatom többé lázas ál­mait ! Kolozsvártt 1886. Márczius 17-én Andrássy Péter III. éves orvos-növendék. *­ Ezen rovattartalmáért nem vállalunk fele­lősséget. Szerk.

Next