Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)
1886-10-18 / 238. szám
a.todik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: a gl. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető jitpntc* közlemények czimzendők. M „ELLENZEK“~ELŐFTZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ... 16 frt. || Negyedévre . . . 1 ^rt ... 3 frt. ' Egy hóra helyben Egyes szám ara 5 kr. .. mindennap, kivéve a vasár- és ünnepeket követő napokon jelent* --------------Kéziratok nem adatnak vissza. 4 Irt. I frt 50 kr. £$8« satteitt' POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPIlAP. Kolozsvár, hétfő, október 13. 18*6. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Belközép utcza 38 ívra A HIRDETÉSI DIJAK Jkn utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt kiadó-hivatal. MyUttiári czikkak gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Hajnal-csillag. 4 brassomegyei, jobban : a brassói virág nagy ünnepet ült tegnap. *4 kulturegylet megyei választmányse rendes közgyűlését tartá s.ekkor megnyitotta a brassói első kisdedóvót. Aiai okt. 17-ike, mely tegnap hakeleten lefolyt, eseményül jegyjjjel, mint valamely más jelentős nem riadaláért, sem azért, mintha 105 fény és zaj között folyt volna csöndes, szerény, de lelkesültsége és méltóságánál fogva impozánsan- desymbolikus volta következtében. Új Oriente lux !1 A magyar haza legkeletibb pontja *.3ta föl a kulturegyleti törekvések a reális eredményét. Építésben, alkotásban. Építésben, mely senkit nem zavar, sokaknak áldására van ; alkotásban, rsenki romlásán nem emelkedik, de senkinek örömére szolgál. A kisdedeknek enyhe templom it, honnan az anyai szeretet melege íretittessék az élet komolysága felé. dk, melyek közt kultúra, humaniss lakik, semmi egyéb. Csak kultúraumanismus. Ott folyt le a megnyitó ünnep, a kyillés, hat évvel előbb a testvér tartalmaskodó tiltakozása hangzott el ötvér ellen. Brassó város hagyomány megszentelt, éra házas tanácstered asztala körül. A polgármester góth ízlésű régiszékében Brassó megye tanfelügyea fiókegylet elnöke ült s körül a vijtevó eszes nyugodt patresek a kikben azok, kik az uj hazafiság, interpatriális testvériség ápolására ■t maguk közt szent fogadalmat, szép ölelkezése ez a múltnak a jövőnek. A főszékből s a vén padokból ,es Börgermeisterek és prudensz árnyai integetnek : menjünk azt megnyitani! A szülői ház elszigeteltségéből tárba jutott gyermekeink ott megják egymást ismerni, megtanitategymást szeretni. A magyar, a ■ 4 román gyermekek. ^ különböző nyelvű s hazulról a^ó irányba indított kisdedek ijen talán édes álom fogamzik: cégeink családi összeolvadása ll0r°Di s a fiúk bajtársi ölelkezések terén, akkor. . . . Én látom, hogy a vén atyák nem íínak ott kin a czinteremben, arczaságon elhullott magyarok s nyugodt álomra térnek.., az egy-két izgatónak hangja birithatja őket. A gyermekek éneenséges hymnuszába belehal az, Nyalok karába a sátán üvöl- nekünk ott kívül, kikkel ve'■S s ott felöl, alól, jobbról, '*kel küzdenünk kell. ^dégszeretet, melylyel a ne- „tűl megnyitotta tanácsszobáját ? csöndes munkásainak, *epe e leendő küzdelemnek. 81^87 feltördelt keze vona "Alköl !Cs Üssön a vásári viszonyban 1 ^agyar erős tenyerébe. Ma_a karcsú leányaitok tüzhonvéd csákójára a rózsát. ..,,j ^tor kis csapatot, mely ma 4*0Hdam eszméjének kultusa \ e| jövest munkálja előre, is tyiti jól cselekedteknek; s V e*éget’ ^ik ma __ vonakodtak rt r ? Vörösmarty magyar MarlWtSok elé felejtsük el. 1 ^ *z egész ország egy Brassó tő* 7’ ^°1 a tradiczió összeül nyek reményével, a legyen IC. nagy templomképe anóq z* ^'3 gyermekimaháznak, Q gyermeknek mondható szép rendben a nagy én zajos gyermeksereget, mint tartson egykor minket, mindnyájunkat a leggyöngédebb erő: hazánk szent szerelme! x . Politikai hírek. Az orsz. függetlenségi párt a Jánazkegyben tanulított hazafias és önérzetes magatartásiért, a magyar Golgotha városából , Aradról a következő üdvözlő sürgönyt kapta. „Fogadja a párt az önálló magyar hadsereg érdekében kifejtett nemes buzgalmáért elismerésünkkel együtt lelkes üdvözletünket. Az Önök parlamentáris működése képezi a nemzet forró óhajával együtt biztos garancziáját, hogy hazánk ifjúsága háromszínű lobogónk alatt fogja egykor védelmezni az önálló független Magyarországot- Isten éltesse önöket és segítse nemes küzdelmükben. Az aradi függetlenségi párt megbízásából Müller Károly pártelnök, dr. Barabás Béla, pártalelnök." A képviselőhöz pénteken rövid ülést tartott. Megválasztottak a közös ügyek tárgyalására kiküldendő országos és kvótabizottság tagjai, azután pedig harmadszor is felolvastatott a pótbitákról szóló s a tegnapi ülésen már elfogadott törvényjavaslat. A huszonhatodik törvénysorozat letárgyaltatván, Tisza Kálmán miniszterelnök válaszolt Komjáthy Bélának ismeretes interpellácziójára a Herberth-ügyben, melyet a ház többsége rövid viszonválasza után tudomásul vette Komjáthy. Végül Szemnecz Emil intézett interpellácziót a honvédelmi miniszterhez A ház okt. 27-éig nem tart ülést. A vízaknai vár kerületben a kormány jelöltje még sem Szemere Atilla, hanem a miniszterelnök fia, Tisza István lesz Aaob, kik dr. Kemény Gézát óhajtják megnyerni jelöltjökül, idáig még nem fejtettek ki aktiót. Pedig ha valaha, úgy most lenne arra alkalom. Hisz ha minden áron kormánypártit akar küldeni Vízakna a képviselőházba , saját érdekeit tekintve, mégis úgy jár el helyesebben, ha tapasztalt, független, tekintélyes egyénre bízza érdekei képviseletét, mint hogy egy a közélet fórumán ismeretlen nagyság zászlóját segítő győzelemre. Az új gazdasági kiegyezésnek az osztrák csökönyösség kátyújában megfeneklett szekerét csak nem tudja jó irányba terelni a Tisza kormány „erélyessége". A félhivatalos „Nemzet” a nagyidai czigányok tragicomikus esetére emlékeztető fenyegetésekkel ostromolja az osztrák pártok túl követeléseit, de mindezen fenyegetődzésnek kevés jelentőséget lehet tulajdonítani akkor, midőn a ,Pester Lloyd“ azon kijelentést hozza napvilágra, hogy a magyar kormány czukoradó kérdésében tehet engedményeket. No ha tehet, akkor nem fog késni e megtevésével. Sajnos de a Tisza kormány eddigi politikája igazolni látszik feltevésünket. Bulgária és a magyar megyék. Nevezetes indítványt nyújtott be Nyitravármegye közgyűlésére Mérey Lajos ügyvéd, az ottani ellenzék tekintélyes tagja. Indítványozza ugyanis, hogy írjon fel a megyei törvényhatóság a kormányhoz és képviselőházhoz és hívja fel figyelmüket a Bulgáriában történtekre, hangsúlyozva, hogy a magyar közélet fr minden faktorának Bulgária függetlenségének elismertetésére kell törekednie. — Üdvözöljük Méreyt a hazafias indítványáért, bár nem vagyunk hajlandók annak nagyobbszerű következményeket tulajdonítani, mert ahol kormány és törvényhozás saját népük függetlenségi érdekei iránt érzéketlenek, alig lhet várni, hogy egy más, bár törekvésben rokon nép érdekében tegyék meg kötelességüket. Kincstári kegyurasági terhek. Erdélyben több különböző felekezetű lelkészség és iskola van, melyek alapittatásukat a kincstári kegyúrnak köszönik. Ezek nagyobrészt mind oly helyeken létesítettek, hol mind régen, mind pedig különösen most a kincstárnak a terhek viselését nemcsak a merev patronátusi kötelezettség parancsoló elvénél, hanem légióként emezek nemzeti missziója érdekéből is hazafias buzgósággal kellene teljesítenie ; mert azon kötelmek teljesítése a nevelés és oktatás, melyek czéljából a lelkészségek az iskolákkal egyetemben felállítva lettek, most is egyik,magasztos feladata a papok és tanítóknak s legfőbb érdeke az államnak is. Ámde mit tapasztalunk? Azt, hogy a magas kincstár időről-időre mindinkább lanyhábbnak mutatkozik patronátusi kötelességeinek teljesitéseiben s igy azon terhek viselését, melyek a templomok, iskolák, udvar- és temetőkerítések stb. effélék fentartása vagy újraépítése körül felmerülnek , a lelkészek vagy a hitközségek vállaira nyomja. Ez a magas kincstárhoz, mint magyarhoz nem illő és a patronátusi kötelességek teljesítésével merőben ellenkező ,jogtalan eljárás. Ha visszamegyünk a régibb időkre, midőn a lelkészségi és iskolák látosittettek azt tapasztaljuk, hogy az ezek körül felmerülni szokott terhek hordozását, (épen úgy, mint a világi kincstári hivatalnokok lakásainál előfordult javításokat a legkissebb részletekben is) a kincstár hordozta. És ez helyén is volt ; mert míg a világi hivatalnokok akár mint erdészek, akár mint gazdászok vagy bányászok a nemzeti érdekeket anyagilag mozdították elő, addig emezek kulturaliter igyekeztek a hazának szolgálni s igy bár különböző téren, de az állam közérdekében munkálkodva , munkásságukért megkülönböztetés nélkül részesültek, a kincstár patronusságában. Eként azon kisebb javításokat kivéve, „melyek költségét a bérben lakó felek is szabály és szokás szerint maguk viselnek“ minden egyéb terhet a kincstár kezelt, így van ez most is mind a világi kincstári hivatalnoknál. De nem így a lelkészségeknél , mert eltekintve attól, hogy alapíttatási idők óta ezek fizetéseinek felemelésénél semmi skála nem mutatkozott: a kincstár még a nagyobb mérvű javítások költségeit is a lelkészek nyakába akarja nyomni, lerázni óhajtván magáról minden patronatusi teher viselését. Miféle alapon teszi ezt, felfogni nem lehet, mert a patronatusi kötelességek teljesítése alól kibújni egy patronusnak sem szabad. Újabb időkig nem volt valami nagy panaszra ok, mert a kincstár, mint maguk az építkezések, kartelések stb. bizonyítják, gondoskodott a terhek viseléséről, meglehetős pontossággal teljesítvén az ide vonatkozó udvari rendieteket. Fájdalom épen alkotmányos életünk jelen aerájában kezdjük mindinkább szomorítóan tapasztalni, hogy a kincstári kegyúr a patronátusi kötelességek szabályozó rendeletekből csak azt igyekszik megtartani, mi csak is neki s nem egyszersmind a haszonélvező lelkészségeknek is biztosít előnyt! Kérdem ismét: miféle alapon? Mert az idő a jogok gyakorlásával együtt járó és sokáig kifogástalanul teljesített patronatusi kötelességek alól kibúvót nem enged, sőt a lelkészségek előnyére egy szokásjogot szül, melynek erejével tovább is követelhetik, hogy a kincstár az újabb időkig tanúsított pontosságát kötelességeinek teljesítésében ezentúl is szem elől el ne tévessze. Kincstári patronatlsi Ügyekre direct törvény nem létezik. Egyedüli mérvadók e tizenegyes udvari és miniszteri rendeletek. (12464—1845, 63151 — 1881 okt. 4) Azonban ezek sem mentik fel a kincstári patronust a terhek hordozása alól, hanem csak bizonyos szabályzatot képeznek azon kisebbnagyobb mérvű javítások vagy tatarozásokra vonatkozólag, melyeket majd a patrónus majd a lelkészek vagy hitközségek kötelesek viselni. Mikből állanának azon javítások, ezek eszközlésénél fent jelzett mindkét rendelet megkülönböztetést tesz, a lelkészek és tanítók, mind haszonélvezők jövedelmeiben És ezen megkülönböztetés épen az erdélyi kincstári lelkészségeknek előnyére van, azaz kellene lennie, ha a pátrónus teljesítené kötelességét. Előbb érintett miniszteri rendelet ugyanis, csaknem szószerinti ismétlése szintén említett udvari rendeletnek: minden nagyobb mérvű javítást a kegyuraság kötelméül tünt fel, mig a kissebbszerü tatarozásoknál, minek a kapu, vagy fedélzet javítása, a meszelés stb. effélék különbséget szül a lelkészek jövedelme." (5. pont.) „Az oly lelkészségek ugyanis, kiknek jövedelme 500 frtnál többre rúg, ezen javítások költségét sajátjukból tartoznak fedezni . . . .. ellenben az 500 frtnál csekélyebb javadalmuak e nemű költségeik fedezését a kegyur kincstártól várhatják." Már pedig Erdélyben talán az egy zalatknai k. eklézsiát kivéve egy kincstári lelkészség sincs, melynek papja 346 forint maximum fizetésnél többet hozna, sőt egyéb mellékes jövedelmeivel sem kap 500 frtnál többet. Így tehát következnék hogy Erdélyben irt miniszteri rendelet folytán a kincstári lelkészekre még a kissebb tatarozások költségei sem káromolnának. De nem így történik , mert egy idő óta a kincstár csak a templom és papilak igen nagymérvű javításairól akar tudni, míg az udvarkerítések, temetők stb. effélék körül felmerülni szokott terhek viselését a haszonélvezők, vagy a hitközségek nyakára igyekszik tolni. Pedig nyílt és egészen világos a miniszteri rendelet ezekre vonatkozó idézett pontja és az itt ott még romjaikban meglevő kerítések hirdetik, hogy régen csakugyan a kincstár kezelte azokat is, így tehát teljesítése — közelebbi időkig — mindazon kötelességének, melyek a patronátusi joggal együtt járnak ; az érintett miniszteri rendelet, és az eddigi szokás is azt bizonyították, hogy a kincstári papilakok haszonélvező lakói a kissebb tatarozásokra sem kötelezhetők, — és mégis ! .... 1! Hivatkozás történik bizonyos oldalról a 1881 évi okt. 4-én 63141 sz. alatt kelt miniszteri rendeletnél még egy újabbra is (1883—833 87.), mely az előbbiben a lelkészségek részére biztosított előnyökről hallgat. Ezt nem olvastam, nem ismerem ; de a kincstár egyik közegétől hivatkozás történvén rá — tehát hiszem. De aztán kérdem : azok a miniszteri rendeletek oly hatalmasak, hogy a patronátusi jogokkal összekötött kötelességek teljesítését és terhek viselését oly knyűszerűleg szabályozhatják ? Hogy a kincstári hivatali főnökök különben dicsérendő jóakarata a bajok láttára se tudjon miattuk segíteni? Vájjon miben lelhető fel azon alapok, mely ily önkényes és egymásnak ellenmondó rendeletek ukázszerű kibocsátását kellőleg igazolhatná? És viszont a pillanatosság is oly kis jelentőségű ügy lenne, h°gy elyes udvari, vagy miniszteri rendeletek játéklabdája lehet?! S mindezeknek mi végső következménye ? Ha ha a kegyurasági vagyon haszonélvező lelkészei a javítások fedezéséért hivatkoznak egyik rendeletre, akkor előromlik egy másik miniszteri rendelet, mely a költségek fedezését a lelkészek vagy hitközségek terhére hárítja. Ennek ismét az a folyománya, hogy az a czél, miért a lelkészségek alapítva ettek az anyagiakkal való küzdelmek által hátráltatik, mi pedig — nem hiszem — hogy az állam szándéka volna, hiszen épen neki kellene legerősebben közreműködni, hogy a magyar legalább ott, hol a magyarosítás érdekében közművelődési eszközök és vallási intézményekkel rendelkezik — el ne vesszen, hanem éljen és gyarapodjék a kulturális eszközök tökéletesitése és segélyezése által is. A kincstári pátronatosi lelkészségek és iskoláknak épen érintett czél volna legfőbb missziója, — és szintén az államnak fő-fő érdeke. Ha ezzel hátráltatik , a pátronatosi ügyek rendezetlen állapota és a kincstári kötelességek teljesítését gátló miniszteri rendeletek okozandók, mik erdélyi magyar vallási és kulturális törekvésünk között nekünk csak fájdalmunkra — de az illetékes minisztériumoknak egy cseppet sem vallnak hazafias dicsőségükre. Azért ideje lenne, hogy ezen annyira fontos patronatusi ügy is törvényhozásilag szabályoztatnék, hogy így mind a lelkészek, mind a kegyúri kincstár a kettőjük között létező rendezetlen viszonyok cháoszából kibontakozva, a közjó érdekében kifejtendő kulturális missziónak megfelelő biztos irányt és utat megtalálhatnák és követhetnék ügyeik rendezésében. Balambér: A pécsi affaire a képviselőház előtt. A képviselőház szombaton meghallgatta Tisza Kálmán miniszterelnök válaszét a Komjáthy Béla interpellácziójára. És nagyon jellemző : Tisza Kálmán azt hiszi, mint a válasz tanúsítja, hogy a katonai hatóságoknak van joguk bizonyos esetben polgár állású emberek felett is bíráskodni. Valóban nagyszerű haladás Tisza Kálmántól a lejtőn — lefelé. Persze pártja tudásul vette a választ s megnyugodott azon Nagyszerű e kérdésben a Nemzet felfogása. A Nemzet (csakhogy megvédje a generális álláspontját) arra hivatkozik, hogy hiszen minden kaszinónak vagy kaszinói becsületbiróságnak megvan az a joga, hogy a kaszinóból bármely tagot is kizárjon , tehát a katonai becsület bíróságnak is joga van , tartalékos tiszteket rangjuktól megfosztani. Ez a hasonlat szemmel láthatólag roppantul contikál. Az állampolgároknak nem kötelességük valamely kaszinó tagjává lenni, ellenben mindenkinek muszáj katonává lenni. Ez az egyik. A másik nagy különbség az, hogy ha valakit egy kaszinóból kizárnak , hát az többé nem tagja annak a kaszinónak és így nincsenek többé semmi kötelességei a kaszinóval szemben. Ellenben ha a katona becsületbíróság valamely tartalékost megfoszt tiszti rangjától, azért az a tartalékos tagja marad a hadseregnek mint közkatona , így kötelességei is vannak. Kétségtelen tehát, hogy a katonai becsületbiróság valóságos büntető hatalmat gyakorol a tartalékos tisztek felett. Ezt a hatalmat azonban az 1868. 40. tezilk világosan a polgári bíróságnak tartja fennt a hadseregnek tényleges szolgálatot nem teljesítő tagjaival szemben. S ha a katonai becsületbiróság mégis gyakorol ilyen jogot, ez nem egyéb a király által szentesített törvény megsértésénél, tehát alkotmánysértés. Ennek az egyedül a helyes felfogásnak adott kifejezést Komjáthy is a Tisza Kálmán válaszára tett replikájában ; kiemelte, hogy a tárgy nagyon fontos, hogy azt a „reglamot,amelynek alapján a katonai becsületbíróság eljárt, az országgyűlés soha sem tárgyalta s így az nem is bírhat törvényerővel, annál kevésbbé, mert az megváltoztatta az 1868 iki törvényt. Kérte tehát, hogy az ügy tárgyaltassék a törvényhozás által, már csak azért is, hogy a vitás kérdés tisztáztassék. E. M. K. E. brassómegyei fiókegylete választmányának évi jelentése — Felolvastatott a fiók egylet 1886. október hó 17-éi tartatott első a rendes közgyűlésén. — Öt negyedéve annak, hogy a Tekintetes közgyűlés s tisztelt Tagtársaink kitüntető bizalmából ezen nemes czélu egyesületet vezetni szerencsénk van. Öt negyedéve annak, hogy t. Tagtársaink egy hangú bizalma azon szerencsét juttatta osztélyrészünkké, hogy az erdélyrészi magyar társadalom országra szóló mozgalmainak intézésében mi is sémi csekély részt vehetünk, hogy a legjobb erőnkkel hozzájárulhatunk — ha szabad e kifejszóval élnünk — a honmestér terhes aaakájához. Az ,E. M. K. E* valóban ha vlatató a szó legnemesebb értelmében. Megmenteni akarja fajunkat, meg nemzetünket számban és vagyonkát, szőleim és hatalomban. Öt negyedévi működésünkről akarunk ma beszámolni, mélyen tisztelt közgyűlés ; önök, mint legilletékisebb kúráink ítélete alá akarják bocsátani, ha várjon megérdemeltük-e a kitintől bizalmat s megtutlnak-e halyzatnak e viesonyaink közepette mindent, amit csak lehetséges vett. Jól esik épen ,ezen a helyen számot adni sáfárkodásunkról, hol mint egy évvel szülött Brassó megye törvényhatósági bizottságának többsége bizalmatlanságot szavazott kulturegyletünk iránt, hol aggodalmát fejezte ki, hogy ezen egyesület nem fog megelégedni a magyar nemzeti kultúra terjesztésével, a magyar érdekek védésével s fejlesztésével, hanem bele fog nyúlni az idegen nemzetiségek féltett jogaiba. Öt negyed év áll mögöttünk, tiszt, közgyűlés. De ivasjon mondhatja-e valaki, hogy ezen idő alatt mi, avagy központi választmányunk csak kísérletet is tettó volna beleavatkozni társnemzetiségeink belügyeibe avagy egyáltalában történt e részünkről valami, a mi fölkelthetné társnemzetiségeink ellenszenvét, haragját? Azt hiszük, t. közgyűlés, bátran s joggal elmondhatjuk épen ezen a helyen, hogy részünkről ilyesmi nem történt s hiszszük, hogy nem is fog történni. Hisz a mi célunk nem széthúzást, egyenetlenséget előidézni, hanem magyar kultúrát terjeszteni. Tiszteljük becsüljük társnemzetiségeinket, amennyire azt feltétlenül megérdemlik tőlünk, ámde elvárjuk, megköveteljük, hogy tiszteljenek becsüljenek minket, ne áljanak útjába hazafias törekvéseinknek, amint mi sem akadályozzuk az ő nemzeti kultúrájuk fejlődését. Ezt megkövetelni jogunk van. Ezt követeljük is tőlük. Épen ez okból esett oly roszszul és esik minduntalan, ha részükről alaptalan gyanúsításoknak vagyunk kitéve, s hogy egyesületünk megalakulásakor oly borzasztó hajszát indítottak, az ellen. Ámde mélyen tisztelt közgyűlés az akczió reakcziót szül. A nyomás ellennyomást. Mennél nagyobb volt ellenfeleink nyomása, annyival erőssebb az összetartás közöttünk Az elkeseredés növekedővel nőtt a mi lelkesedésünk s mennél nagyobb izgatást fejtett ki ellenünk a nemzetiségi sajtó, annál inkább ébredt fel bennünk azon öntudat, hogy valamit tennünk kell, létfentartásunk parancsolja. És valóban csodálatos, hogy Brassó, ezen ősi nemzetiségi város volt az elsők egyike, mely megértette a kolozsvári szózatot, amely élénk visshangot adott arra. Cukmogya az első, Brassó a második. Amott, bár szegény, de túlnyomó, tiszta magyarság. Az a hős székelység, a melynek — a költő szerint — minden csepp vére drága gyöngyöt ér. Emil két oldalról elnyomott, elszigetelten álló szegény magyar kissebség. A brassói magyarság hasonlít egy szigethez a tenger közepén. A tenger hullámai fele csapnak, vésszel fenyegetik, ám a sárg lakói önerejükből, saját szorgalmukból megvédik magukat a romboló ár ellen, gát emelnek neki, melyen visszaverődnek a zajló hullámok, de túl nem csaphatnak. A gát a magyarság nemzeti önérzete, öntudata, szívós összetartása. E gát ma az „Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület,“ melynek mindannyian tagjai vagyunk. Ez egylet a gát, mely előtt min torlaszok állunk mi, hogy testünkön törődjenek meg a hatalmas jégoszlopok A gátat építette Kolozsvár, a torlastokat állítjuk mi. A gát az egyesület, a tor mBlaBmustry. Ámde Tisza Kálmán ellene mondott ennek s igy természetesen a kormánypárt is leszavazta Komjáthyt. A kormány és pártja mindig hangsúlyozzák a polgárság és katonaság közötti egyetértést. Miért tagadták meg tehát most is a kérdés tárgyalását, holott ezáltal egy katonai szabályzat és egy szentesített törvény között fennálló ellenmondás tisztába hozatott volna s igy jövőre a félreértések kikerültették volna ? .