Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)

1886-10-23 / 243. szám

1 évfolyam-SZERKESZTŐI IRODA: 31. szám. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető ..sponcz közlemények czimzmdők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . . 16 írt. II Negyedévre . .1ésre . . 3 írt.] Egy hóra helyben Egyes szám ára 5 kr. ....k mindennap, kivéve a vasár-és ünnepeket kiivető napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPDAP 4 trt. I trt 50 kr. £13« ** Kolozsvár, szombat, október 23. 1886. KIADÓ-HIVATAl.: Ko)oa»virt, Beliftzép ntexa 33. «sätv A HIRDETÉSI DIJAK ilkn utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyiijt kiadó hivatal líyyuörf czücke* gáraond sora után 20 kr. fizetendő. , eríl^'y*Hallaregyletnek .iililan egy barátságos körben adottorvath József Ddlas Albert . . Miklós . • Juch György • Bakó Lajos . • Összeg ..n adva az eddigi kimutatást . • Együtt 2. 2. - kr. I. — I. — A „Ellenzék“ perselye. (1886. április óta.) frt 7. - kr frt 1477 34 kr. frt 1484. 34 kr. H . Tisza István. Minden lap hozza a hirt, hogy a mai kerület egyhangúlag jelölte orgyűlési képviselőnek Tisza Istvánt, kormányelnök fiát. E hirrel oly nevetett a sajtó a közélet porondjára. •Ifijel bizonyára gyakran kell majdálkozni, s a jelölésnek és a válasznak már is elég jelentősége van azhogy ne hallgassunk felőle. Tisza Istvánt, pályája kezdetén a csak az édesapja neve előzte meg, nem úgy lép a parlamentbe, mint Andrássy Tivadar, kinek nincsen ott jogczime, mint az a véletlen, hogy jr. Andrássy Gyulának. Tisza Istágy készült a közpályára, mint srmelyik jó módú burger gyermeke, kerte az iskolákat jó bizonyítványoktudori oklevelet szerzett a buda- Bti egyetemen, tanulmány utat tett szorgalmasan hallgatta Bernadés tanárait s mintha csak profán alkalmazást keresne, a helyett, a verseny paripákat tartson, vadáért rendezzen, Trouvilleba szektesművésznőket s beszéltessen magáról vakmerő écartéjátékosról, a helyett iratot vitt Gyulay Pálhoz , a Budi Szemlében értekezést irt „Az áthárítási elméletről“ ; megjelent a tudaköri gyűlésein, bemutatta mamint egy nemzetgazdasági iskola isátkozott az agráriusokkal, majd Szeczenbe ment mint egyházkerületét megbizottja, kikérte a maga részét munkából és megházasodott kora ifjában, a mi szintén nem főúri hik, polgári művelet, oly időben ,amikor az ember még nincsen looáiva. Vegyük mindehez nagyköttetéseit és nagy vagyonát sHa elmondhatjuk, hogy Tisza István ízehet a parlamentbe jutni, teljesen ,le fogja-e váltani a hozzá fűzött gyöket? Minő jellemezőt viszent az evezőhöz, mely őt a politika 411103 vonalain vezetni lesz hivatva? ' 'dégekre mi nem tudunk felelni. A 411* között ad-e helyet neki a közvagy csak a derék középszerűek ? — ezt sem tudhatjuk előre. )'bizonyos, hogy eddigi föllépései:’,t Etikájában a franczia társadalom oly fokú józanságot tanúsított, .^dnem fáztunk belé s arra a ,sie bírt minket, hogy a nemzeti ■ nagy erkölcsi rugóit talán nem , ,1* szükségesnek harczba vinni. i.J^evésünket a jövő igazolja, ak- 1 ,J Munkást igen, de nagy embert nyer vele hazánk. J^ént legyen, mi azt az elha’ “egy épen vizaknai képviselő Eyeselni nem tudjuk. 121fet*lik volna, ha egy valóságos terület fordítja felé bizalmát s rottenborugh hatósági szavaalá“* ... amaszkodik első föllépténél, a hol rendeletre megy ilyen hely Vizakna is. A Mel ' - -a belügyminiszter Vizakna is. A Kiem és bizalom nélkül kapta ,a t urnát, épen mint egy Ferencz- Haza&rendet. Egy pályakezdő s ||j, nagy reményű ifjúnak ítyj, ^nevezés utján jutni a képkhf -67- Olyan mandátum, mely a végrehajtó bizottságának ■ Vj megjárja a Vizoly Guszti anázky Gedeon, vagy Beöthy Edében, kik vagy unják küzdelmet vagy nem tudnak küzdeni, de Tisza Istvántól azt vártuk volna, hogy ne a mamelukok hídján vezetesse magát a parlament küszöbéhez, hanem hogy keresztül küzdje magát a választási esélyek között, felvillanyozódjék a súrlódásokban, megtapogassa a nép literét, s ne becsempészett szavazó legyen, hanem választott képviselő. Sajnáljuk, hogy az ambicziónak ez a neme nem ébredt föl Tisza Istvánban. Politikai hirek. Ausztria 1887. ári költségvetését tegnap terjesztette elő Dunajevszky osztrák pénzügyminiszter az osztrák Ruchsrathnak. E költségvetés szerint jókora deficittel köpködik Ausztria is, amennyiben kiadásai 1887 re 521 millió forintra rúgnak, bevételei ellenben csak 505 millióra ; eszerint Ausztria deficitje a papíron 1887-ben kerekszámban 16 milliót fog lenni, ha ugyan az év végén ki nem sül ott is, (mint Magyarországon szokott), hogy a pénzügyminiszter ur egy kissé elszámitotta magát. Erdély ÓS a muszka. Oroszország tudvalevőleg roppant csúnyán bánt el Romániával a legutóbbi orosz-török háború alatt, Románia szövetségessé vált a muszkának, mégis Oroszország elvette tőle a Románok által kapott Beszarábiát és Oroszországhoz csatolta. Ezóta a románok roppantul orrolnak a muszkára. Oroszország most kárpótolni akarja Romániát, még pedig Erdélyivel. Ez a kegyes ajándékozás már többször előfordul, egyes muszka lapokban. Most a Novaja Vremja czímű orosz lapban ezt olvassuk ismét erről az ajándékozási ajánlatról: „Erdélyben — így kezdi a derék orosz lap — és a Bánátban mintegy 3 millió román él, hangosan és határozottan tiltakozik a magyar ismm hódításai ellen, és rendületlenül védi nemzetiségét. A románok ily irányú nemzeti törekvéseinek fellobbanásai nem gyérek, noha mi kevés figyelmet szentelünk nekik s egyáltalában keveset törődünk Románia ügyeivel. Az Ausztria-Magyarországon dühöngő nemzetiségi harcz sehol sem olyan éles, mint Erdélyben. Minden részrehajtatlan szemlélő konstatálja a magyarok és a románok közt folyó nemzetiségi harczot és antagonismust. Valóban mit is várhat Románia Ausztriától, amely elnyomja a Danán s rákényszeríti az ifjú államot hogy vele vámszövetséget azaz, közgazdasági kihasználást kössön. Lehetetlen, hogy a románok be ne lássák ezt, s ámbátor a mai román kormány békében akar élni Ausztriával, a hivatalos politika ilyetén folyása mégsem talál rokonszenvre a nép előtt, mely élénk érdeklődést tanuart erdélyi és bánáti vérei iránt. Képviselői beszámoló: Zsomborban Mártonfi Károly országos képviselő e hó 31-én fog választóihoz beszédet tartani, mely ellenzéki mozzanat már most is élénk érdeklődést kelt fel. A zombori kormánypárt e hó 18-ára értekezletet hívott össze, de azt nem lehetett megtartani, mert az értekezletrn senki sem jelent meg. Oroszország a háború előestéjén. Az orosz fővárosból nem a legépületesebb dolgok szivárognak ki. A bukaresti Telegraful, mely teljesen megbízható tudósítókkal bír Bulgáriában és Oroszországban, egy érdekes levelet hoz Szentpétervárról legközelebbi számában „Oroszország a háború előestéjén“ czím alatt, melyből a következő fontosabb részeket ide igtatjuk : Sok mindent beszélnek a czár környezetéből. Mondják, hogy nyugalmát teljesen elvesztette, még pedig azért, mert az udvari körök két pártra szakadtak. Az egyik párt élén Voronzoff-Daskoff áll, kinek részén van Ignatieff s a hadügyminiszter Vonovszki. E párt sürgeti Bulgária elfoglalását orosz fegyverekkel. A másik pártot a czárnő vezeti, Bulgária elfoglalása ellen működik s csak a diplomatiai összeköttetés megszakítását engedi, s ezt is csak akkor, hogy ha a nagy sobranje Vladimir herczeget, a czárnő testvérét, fejedelemnek meg nem választaná. Tudva van, hogy a czár felette szereti családját s nem csekély befolyást gyakorol reá a czárnő; *— más oldalról az is tudva van, hogy Voronzoff, a czár legbensőbb barátja. Gatsini lakóhelyére elvonulva, a czár mindkét párt nyílt harczát nyugtalanul szemléli s nem tudja magát elhatározni. Kaulbars tábornok, mint mondják, disgrafiába esett a czárnő előtt azért, mert bulgáriai útjában nem készítette elő a közvéleményt testvére érdekében ; másfelől a muszkapárt is Kaulbars ellen szól, mert az okkupácziónak híveket Bulgáriában egyáltalában nem tudott, vagy talán nem akart szerezni. Ezen egyenellenkedések az udvarban nyomasztólag hatnak Oroszország közvéleményére. Mindenik meg van győződve róla, hogy a közgazdasági krizis súlyosbítását egyenesen a kormánynak kell betudni, mely elvesztette a fejét s egyáltalában nem tudja minő eljárás volna igénybeveendő Bulgáriával szemben. Maga a sajtó, mely elég zár alatt áll, némely dolgokról suttog, melyek a kormányra felette kellemetlenek. Mindezekhez járul az ország financziális helyzete, mely a legszomorubb ; a rendkívüli nagy deficit, mely az idén fenyegeti a költségvetést; éjszakán nagy éhség s a mi fő, az idei újonczozás teljes sikertelensége. Ezúttal beszélni fogok az ujonezozásról. Adataimat az admiralitás titkárától vettem. Nyilvános dolog, hogy a közegészségügy állapotát s a nemzedék fizikai erejét semmi sem mutatja úgy ki, mint épen az ujonezozás. Lássuk csak az eredményt. Oroszország 230.000 ujonézot akart besorozni. Az ujonczozás 72 kormányzóságban foly, úgy az európai, mint az ázsiai részen. Tíz évi számítás szerint azon 20 éves ifjak száma, kik sorsot húznak 753.414. Sorshúzásnál 86 százalék esik a parasztokra, 10 a városi népre, urakra s tisztviselőkre 2 százalék. Oroszország ha azt akarja, hogy megfelelő ujoncz számot nyerjen, évről-évre a szolgálatképtelenségi rovatokat mind lejebb és lejebb kell szállítani. Felette szomorú dolgokat mutat fel az ujonczozás e tekintetben, így a sorshúzásra jelenkezők közül 1504 különféle betegség és D5 törpeség czimen sor alá nem is bocsáttatok; 100-ból 20 ifjú egyáltalában képtelen szolgálatokat tenni a haza védelmére. Van a felmentési okok között egy czim: fizikai éretlenség; ezeknél meg van a 20 éves kor, testileg egészségesek, de mellük kiálló, szűk, fejletlen, izmok lágyak és a csontok vékonyak. Az összes jelenkező ifjakból 100-ból 16 ilyen czimen mentetnek fel. A birodalom némely részetik, Kaukázusban például ezen arány kedvezőbb. Semmi sem mutatja úgy az orosz ifjúság degenerálását, mint a következő táblázat. Szomorú képet nyújt ezen bevett ifjak műveltségi állapota is, így a katonának bevett ifjak közül 100-ból csak 15 tud írni olvasni. Tekintettel arra, hogy az orosz hadsereg 50részét a földmivelők teszik, mutatja azt, hogy épen ez az osztály degenerálódik. Oroszország maga magában hordja azt a betegséget, mely a birodalmat a legnagyobb veszélyel fenyegeti. (a-b.) Az igazmondó német. A német újságok időnkint sok mindent összefirkálnak rólunk, melyben legtöbb vak gyűlölet, a valótlanság, a ráfogás a rágalom. Néha azonban a német lapok összevesznek egymással, akkor aztán elszólják magukat s olykor igazat is mondanak rólunk : Magyarországról, így most a Frankfurter Zeitungban olvasunk Berlinből keltezve egy levelet, mely keményen megmosdatja a nagy német National-Zeitungot s eközben nekünk is igazat szolgáltat. Az érdekes levél igy szól: „A Nat. Ztg. déli Magyarországról politikai levelet irat magának, melyben el van mondva, hogy ott körülbelül 800,000 német él, a kik erősen szaporodnak , minden magyarositó törekvés ellenére szívósan megmaradnak németségük mellett; nagy nyelv-szigeteken laknak, kitűnőnek szorgalmuk, takarékosságuk és vallásosságuk által s folytonos birtokvásárlásaikkal nemcsak a csekély ellentállást tanúsító románokat, hanem a szerbeket és magyarokat is kiszorítják. A national-liberalis lap e czikke továbbá sajnálkozásának ad kifejezést, hogy az osztrák kormány a németség ez erős előőrsét nem méltányolja, s nem védi meg jobban a magyarosító kísérletek ellen, s kifejti attól való félelmét, hogy valamikor s dél-magyarországi németekből is úgy kivész a német érzés, mint Luxemburg és Elszász Lotharingia lakosaiból.“ Mire volna képes kivándorlásunk, — így végződik a czikk, — ha az anyaországgal szoros érintkezésbe lehetne hozni. „Kár, hogy ez a kérdés (így folytatja a Fankfurter Zeitung) válasz nélkül marad , mert csakugyan bajos elképzelni, hogy német kivándorlók hogyan maradhatnának egy idegen államban, melynek mégis csak alattvalói, szoros érintkezésben — tehát politikaiban is — az anyaországgal. Ebben a jámbor kívánságban megint a koloniálispolitikai dhauvinizmus ama förmedvényeinek egyike nyilatkozik meg, mely csak úgy könnyedén túlteszi magát a reális tényeken. Egyébként pedig bizonyára minden német csak jót kíván magyarországi — ha nem tévedünk, már a malt században kivándorolt — honfitársainak, örül gyarapodásunknak és — mint tényleg is úgy van — őszintén sajnálja, ha a magyarosító törekvésekkel szemben nehéz állásuk van. Feltűnő csak az, hogy ép a National Zeitung teszi ezeket a megjegyzéseket, ugyanaz a lap, mely a lengyeleknek Németországból való kiutasítását felülmúlhatatlan buzgalommal sürgette és védelmezte s a lengyelek elnyomására hivatott törvényeket a a legelszántabban támogatta. Az a kép, melyet a Nat. Ztg. a németségnek Dél-Magyarországon való gyarapodásáról és szaporodásáról nevezetesen pedig a birtok vásárlásokról ad, feltűnően összevág a lengyelségnek a keleti tartományokban való elhatalmasodásáról nyújtott leírásokkal, melyeket a letelepülési törvény s a többi lengyel törvények megokolására értékessítettek. Miért nem volt hét a Nat. Zeitungnak, mely most oly melegen érez a délmagyarországi németek iránt s pláne arról álmodozik, hogy azok az anyaországgal szoros érintkezésbe jöjjenek semmi érzéke az iránt, hogy az ellenzék a lengyel nyelvű poroszok germanizálását nem erőszakos rendszabályok és kivételes törvények, hanem az iskola és a német kultúra nevelő hatása által akarta teljesíttetni ? Pedig azt sem kell feledni, hogy a németek Magyarországba önkéntes kivándorlás, a lengyelek ellenben Poroszországhoz nem a magnit jószántából, hanem annexió révén kerültek.“ Íme a németek, mikor veszekednek egymással, nagy haragjukban néha mégis csak kiböffentik az igazat. Válasz a lorvátoknak. A magyar regnikoláris bizottság megadta a válszt a horvátok követelésére. A terjedelmes okirat okoskodása ez : A horvát sérelmek „előadását meghallgatni, azokat jóakaratú megvitatás tárgyává tenni, amennyiben alaptalanok, ezt a törvény betűjéből kimutatni, a jogos panaszok orvoslására a kormány figyelmét felhívni* ez a csel. A közjogi viszony elméleti fejtegetése felesleges . Horvátország „Magyarországnak egyik elválaszthatlan része, mely a törvény által szabatosan megállapított ügyekre nézve saját külön autonómiával bír és külön területtel bíró politikai nemzetnek tekintendő”, de „minden egyebekben ugyanazon tekintetek alá esik, mint szent István koronájának bármely más része. Magyarországgal államközösséget képez.“ A pozitív törvény irányadó s e szerint a központi kormány és a horvát kormány viszonya egymáshoz az, hogy a minisztérium horvátországi ügyekben a báni kormányéval „egyetértőleg eljárni igyekezzék,* ellenben ,a központi kormány intézkedései a horvát országos kormány és törvényhatóság részéről szükségkép előmozdítandók és végrehajtandók.* A horvát kormány tehát a horvát országgyűlésnek nem felelős oly intézkedésekért, melyeket végrehajtani köteles, ezért van a horvát miniszter s a horvát képviselet a magyar országgyűlésen. A bécsi kormány felelőssége tehát kizárólag az autonóm ügyekre vonatkozhatik. A közös, minisztériumokban a horvátszlavón osztályok szervezése nem obligát, s ssmite-.L exek a minisztériumok kebelében semmi külön közjogi állással a miniszterrel szemben nem bírnak, hanem pusztán adminisztratív szempontok alá esnek, mert a horvát hivatalos nyelv és az ottani viszonyok ismerete miatt szükségesek ; a horvát törvényeket és érdekeket a központban nem ez osztályok, hanem a horvát miniszter képviseli, ki a tanács tagja és felelős. Mindazáltal bár p. o a pénzügyminisztériumban 14 horvát-szlovén hivatalnok van, „a kormány saját nyilatkozata szerint hajlandó az eddiginél is nagyobb számmal alkalmazni* horvátokat két föltétel alatt s ezek: „a szakképzettség s a magyar nyelv ismerete.“ A horvát hivatalokban nem kell magyar« tudni, »de annak, ki a magyarországi kormányzat bármely ágában alkalmazást kíván, bírnia kell a magyar állam nyelvét* a törvény, a közszolgálat és a saját érdeke szempontjából. Ez oly világos, hogy ebben magyarosítást csak Starcsevics láthat. Ha több horvát hivatalnok tudna magyarul, több jöhetne fel Budapestre. A kormány „határozottan megígérte, hogy az állami számszék és pénzügyi bíróságnál megüresedő állomások betöltésénél is horvátokat fog alkalmazni, sőt ide kettőt már ki is nevezett. Magyar ellenzéki ember ilyet el nem érhet. A horvátok iránt engedékeny kormány a törvények kihirdetésére nézve iskésznek nyilatkozott a végrehajtási záradékra a legnagyobb figyelmet fordítani.“ Horvátországgal szemben Tisza bárányszelíd. A horvátok a nemzetközi szerződéseket is a bántól és a zágrábi országgyűléstől kívánják függővé tenni. Ez Kálnokyrnsa lévén, nem koncredálható. A horvát nyelvnek monopóliumát Horvátországban a magyar bizottság el nma ismerte. »Hogy a magyar korona területének bármely részén a magyar nyelv ki volna tiltva, ezt a magyar országyűlés soha el nem fogadhatná“, úgymond. Hogy a magyar miniszterek két nyelven írnak le a horvát hadságoknak, az is sérelem? Hát ha nem tud horvátul a miniszter? Vagy hogy a posta űrlapok két nyelvűek ? Hiszen átjönnek e Dráván. A közlekedési minisztérium alatt 947 horvát szolgál, a közutaknál 40, a vízszabályozásnál 8, a vasutaknál 405, postánál 280, távirdánál 214 és mégis panaszkodnak. Az a jó kormány a horvátoknak „késznek nyilatkozott intéztet ■ni, hogy a közegek, melyek a közönséggel érintkeznek, értsék annak nyelvét“, de a magyar nyelv tudása alól a szolgálat érdekében fel nem mentetnek. Újabb koncessziót tesz a kormány a czimereknél, hogy mondassák ki, hogy azokon semmi felírás ne legyen, miután a kettős felírást testvéreink ellenzik. Csoda, hogy a magyar zászlót „közös állami jelvénynek“ nyilatkoztatja s a középületekről le nem veszi. Elismerésre méltó, hogy a bán részére követelt azon jogot, hogy közvetlenül érintkezzék a királyi kabinettel, a magyar bizottság visszautasítja. A horvát erdőket is a magyar kereskedelmi miniszter alatt megtartja, de az állam 2 —3 horvát fiút neveltet Selmeczen az akadémián erdészekké, mig a magyar fiúk önköltségükön taníttatnak. A pénzügyi adminisztráczió marad úgy, a mint volt. Legérdemesebb része az okmánynak, kiderítése annak, hogy Magyarország eddig sem bánt el mostohán Horvátország anyagi érdekei közül. Állami út esik Magyarországon 1 kilométer 4667 négyszög kilométerre, Horvátországban már 34,77 négyszög kilométerre. Folyamszabályoiásra költöttünk: a Drávára 997.684 frtot, a Szávára 410.462 frtot, a Kulpára 119.484 frtot, a Dunára a horvát parton 85.351 frtot. Fentartási költségekre 447.417 frtot, összesen közel két milliót. Vasút épület, vagy épül: 100.000 lakosra Magyarországon 640 kilométer, Horvátországban 59,4 kilométer. Postahivatal volt Horvátországban 1868-ban 99, jelenleg van 299. Postából volt bevétel 8,485,000 frt, kiadás 10,563 000 frt, ráfizettünk a horvát postákra 2,077,000 frtot és 166,000 frt nyugdijt. Távirda-állomás esik Magyarországon minden 10.877 lélekre, Horvátországon 11.908 lélekre, de 1000 lélekre befektettünk távírdákba Magyarországon 267 frt 74 krt, Horvátországban 336 frt 17 krt. Ezek a számok a válasz legbeszédesebb argumentumai s a horvát sérelmek legvilágosabb cáfolatai. Mindazonáltal koncessziókat konceszsziókra adunk és ígéretet Ígéretre teszünk Azokon kívül, miket felhoztunk, a kormány hajlandó a vasúti tarifákat módosítani, a dohánybeváltásnál és illetékkiszabásnál a sérelmeket orvosolni, a marhavész elleni zárt megszüntetni, Zágráb várost felsegíteni stb. 1874- ben bevettek 100-ból 70.52 °/† 1875- ben „ „ 71.05 „ 1876- ban „ „ 69. 4 „ 1877- ben „ „ 69. 2 „ 1878- ban „ „ 68. 8 „ 1879- ben „ „ 67. 8 „ 1880- ban „ „ 67. 7 „ 1881- ben „ „ 65. 5 „ 1882- ben „ „ 59. 1 „ 1883- ban „ „ 59.