Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)
1886-11-08 / 255. szám
Kolozsvárt 1886. Ha körültekintünk a monarchiában és látjuk, hogy úgy a nemzetgazdászat, mint a közművelődés terén mennyi az üdvösen kezdeményezett, még félben levő munka, mely folytatásra és befejezésre vár, és melynek mind fenn kellene akadnia, ha a béke tartósan megzavarhatnék , önként kitűnik, hogy az ezen esetben bekövetkező vér- és pénzáldozattól eltekintve is, mily sort kell fektetnünk arra, hogy Felséged bölcs kormányának sikerüljön a békét a monarchia számára továbbra is fentartani. Ha az országos bizottságok évről évre magasabb hadügyi költségelőirányzatot szavaztak meg, ha a magyar törvényhozás a nemzettől újabb szolgálatokat kívánó vádtörvényeket alkotott, bátran el lehet mondani, hogy tették mindezt a béke fentartásának érdekében. Mert úgy az orsz. bizottságok, mint a törvényhozás meg vannak győződve arról, hogy a monarchia méltóságának és érdekeinek megfelelő feltételek mellett a béke biztosan csak úgy tartható fenn, ha a Felséged kormányának ez irányban folytatott diplomáciai akciója a kellő tekintélylyel és súlylyal bír, ami pedig ez idő szerint — sajnos — a teljesen felszerelt tetemes haderő nélkül el nem érhető. De ez egymaga erre még nem is elég. E mellett okvetetlenül szükséges, hogy a monarchia mindkét állama meg legyen arról győződve, miszerint a Felséged kormánya külügyi politikájának iránya a trón és a monarchia államai vitális érdekeinek megóvására és fejlesztésére vezet, mert csak ezen meggyőződés képes a puszta kötelességérzetet azon lelkesedésre fokozni, mely válságos keretekben az emberi erőt szinte meghaladó tettekre képes. Kell továbbá, hogy a fegyveres erő és a nemzet között folyton fennálljon továbra is azon benső viszony, mely biztosítékot nyújt az iránt, hogy míg az előbbi ha kell, életét teszi koczkára a trón és a monarchia elválasztatlan érdekében, addig az utóbbi, ha csakugyan rákerülne a sor, nem retten vissza sem versem vagyonáldozattól, hogy amazt hősies feladata közben támogassa. Hol e három kellék megvan, ott meggyőződésünk szerint nyugton lehet az események elé nézni, mert megvannak a monarchia érdekeink megfelelő béke biztosításának eszközei. És ha mindennek daczára az tűnnék ki, hogy a béke fenmaradásának árakép a trón és monarchia vitális érdekeinek háttérbe szorítása követeltetnék, a miben a trónnak és hazának egy hű fia sem tudna megnyugvást találni, bizton számíthat Felséged hű magyar nemzete ragaszkodására. Ott fog sorakozni e nemzet Felséged magas trónja körül és Felséged fennkölt szavára Istenért, királyért és hazáért a mérlegbe veti mindenét és meg fogja védeni igazait. Óvjon az Isteni gondviselés attól, hogy ennek szüksége bekövetkezzék — óvja meg e végből is Felségednek becsts életét, Felségednek mély belátása atyai gondoskodása a monarchia népei logális, hazafias érzelmei felismerése iránt való érzéke már is annyi aggályt eloszlatott, annyi bonyodalmat megoldott, annyi veszedelmet elhárított. Tartsa meg az Egek Ura Felségednek népei boldogitására irányzott tevékeny életét az emberi kor legvégső határáig ! a szobámba jött! Oh, ez gonoszság volt magától, mert jól tudta, hogy az nem volt igaz. — Ezt a kis Jeni csacsogta el tudom! mondására bosszúsan. Azt én soha nem tudtam , de az a leány szeret minden csekélységből nagy dolgot csinálni- Tudhatja a kisasszony, hogy Jeni milyen nagy pletyka. Tudtam , de azért nem hittem, hogy miutan a Sára beszédét elferdítve állta volna elő. Egy pár pillanatig hallgattam. Sára más , hangon folytatá. — Christi kisasszony nagyon szigorú egy szegény cseléd iránt, és az nem nagy lelkűség magától. Nem tagadom hogy féltékeny és irigy voltam magára, s be akartam Rigner úrnak bizonyítani, hogy titokban levelezést folytat egy fiatal emberrel. Na lássa, bevallottam mindent! De hát, hogy ne esett volna nehezemre, hogy én, aki ötét és a családját két esztendőn keresztül hűségesen szolgáltam, egy olyan fiatal leánynak a szavára elmenjek a háztól, aki két hónapot sem töltött itt ki egészen ? — Sára, nem az én szavamra kül ’dik el; nem volt nekem azzal semmi közöm. — Nem volt? Azt csak nem tagadhatja, hogy ellenszenvet érez irántam ? — Soha sem jutott volna eszembe ellenszervezni magával, ha maga annyiszor ki nem mutatta volna hogy gyűlöl, s hogy I szolgálatot tenni körülöttem terhére van. — I A maga elmenetéről pedig csak ma reggel hallottam, midőn Jenitől azt kérdeztem mi-ért takarítja ő a szobámat. Ezt mondva elpirultam, de nem vall hattam be Sárának, hogy elmenetelének az említését akkor hallottam először, midőn tegnap este ott küűnt a folyosón, épen ennek a szobának az ajtajánál hallgatot tam. — Tehát nem akarja a kisasszony hogy elmenjek ? — Nekem mindegy akár marad akár megy, én bepakoltam, s még ma délután Londonba fogok indulni. Sára megrettent. — Aztán kiálltatatlanul nevetett— Nem fog elmenni — mondá. — Menjen fel, s nézze meg böröndjeimet, válaszolom bosszúsan. — Szabad kérdeznem a kisasszonytól, hogy beszélt-e már Rayner úrral e tárgyról ? mondá szárazon. — Még nem, de most rögtön meg fogom neki mondani. — Kisasszony, mielőtt elmenne, lesz szíves Hagner úrnak azt mondani, hogy ne küldjön el? — mondá különös hangsúlyozást adva szavainak. — A kisasszonynak úgy is mindegy, de rám nézve fontosabb, mint hogy ezt el tudjam mondani. Érintkezésünk alatt először történt hogy hangjában valódi érzelem volt. — De Sára — ellenvetem szelíden — az én szavam nem fog különbséget tenni. Maga az én befolyásomat túlbecsüli. Az én szavam félannyit sem nyom Rayner úr előtt mint a maga szava. Sára élénken nézett reám midőn ezt mondom, de nem látszott kielégítve. És az nagyon természetes, folytatom, miután maga oly régóta van itt, és sokkal idősebb nálamnál. Keskeny ajkainak az összeszorításából láttam, hogy nem tetszett neki amit mondottam, nem volt szándékomban megsérteni. Azonban néhány percznyi szünet után azt mondá: — Miután a kisasszony nem fél attól, hogy szavait eredmény kövesse, talán lesz szives Rayner úrnak megmondani, hogy ne küldjön el. A vállamat vontam ; az én szavam bizonyosan nem fog változtatni a dolgon, s miután én úgy is elmegyek, ő valószínűleg maradni fog; tehát azt válaszolom. — Jól van , — megmondom Rayner urnak. — Kisasszony, megígéri ? kérdé Sára sajátságos fénnyel szemeiben. Tudom, hogy az úri rend nem szokta a szavát megszegni, folytatá gyorsan És igy arra kérem a kisasszonyt, hogy csak annyit mondjon :ígérem“ és én meg leszek elégedve, tudom hogy bízhatok a szavában, s hogy nem haragszik reám. Nagyon a lelkén lehetett, hogy megnyerje a mit kért, mert különben nem alázta volna le annyira magét, hogy engemet az „úri rendhez“ számítson — ígérem, mondom. Mutathatott volna egy kis hálát azért, hogy amit annyira óhajtott megnyerni megnyerte, gondolom magamban , de alig hagyta el ajkaimat a szó, midőn kérő helyzetéből győzedelmes arczcal egyenesedett fel, s hidegen azt mondá ,köszönöm kisasszony é s távozott. Ekkor úgy éreztem, mintha a szoba hirtelen világosabb lett volna. Rayner úr nem sokára visszajött. Nem szólottam semmit a Sára látogatásáról, sem a saját elutazásomról egész addig, míg azt a kevés munkát amit a penny bank számadásainak a rendbe hozása adott, el nem végeztem. Tudtam, hogy miután rossz színben voltam, ez a dolog csak ürügy volt arra, hogy Rayner úr szünnapot adjon , s midőn bevégeztem Rayner ur visszavezetett a karosszékhez s egy pohár bort töltött ki a számomra. Izgatott kezdtem lenni, s azon tűnődtem, hogy lultásomat miképen adjam tudtára. — Kisasszonyka, kiheverte már az ijjedtségét? kérdé nyájasan. — Amennyire az ilyenféle dolgokat ki lehet heverni igen, mondom lassú hangon reszkető ajakkal. — Az igaz, hogy az ember nem tudja egyszerre elfelejteni, de reméltem, hogy egy kis figyelem, s egy kis szívesség hamar elűzi fejéből e kellemetlen kalandot . Ha ön a saját figyelmét és szívességét érti, mondám hálásan nézve fel, úgy többet nem részesíthet mint amennyit már adott. De vannak olyan események, melyeket az ember nem felejthet el másképen, csak távol onnét ahol azok történtek. És, oh Rayner úr, folytatom, ne gondoljon háládatlannak, vegy szeszélyesnek, de már bepakoltam, s arra kérem önt, mentsen fel lekötelezettségemtől, engedje meg, hogy még a ma délutáni vonattal Londonba menjek ! Mert ha még egy éjjel abban a szobában kellene aludnom, megőrülnék! Odajött és mellém ült. — Édes gyermekem, mondá komolyan ne tegye azt. — De igen, meg kell tennem ! kiáltám szomorúan Ön nem képzeli, hogy mit szenvedtem, midőn a Sára kezeit a torkomhoz éreztem közeledni, s azt gondoltam, hogy meg akar ölni, igazán azt gondoltam! S azt hittem, hogy a zsebkendőre öntött folyadék méreg. Sára azt mondja, hogy csak el akart vele altatni. Vájjon igazat mondott ? Nézz- Rayner ur itt van a zsebkendő. S a ze bemből kivéve átadtam azt. — Igaz, mondá Rayner úr. De láttam, hogy a homlokát, összeránczolta. Ez chloroform, melyet az én kis gyógyszertáramból vett ki ; ma reggel észrevettem, üveg hiányzik. Nem, gyerm ke«i ^ ártott volna meg magának. P .f, sem teszem fel Sáráról, hogy 0 tani akart volna. De minda*dál'»l ** len tréfának találom. Tudja-e, kérdé, áthatóan hogy Sára miért tette ezt mag®' — Oh igen, tudom, ám ^ Egy levelemet akarta kérni,baírva jó barátom levelét, milyet hordok. ' t ft t g Éreztem, hogy elpirnJ»kttj1 _gSár*'1' nap este hallottakból tudtam’ beszélte neki ostobaságomat. f; — Azt mondta, J^Bben t,r akarta olvasni, a mer' a irtottam. , mese,. De megbocsátottam D«hl'^n(, kW tem, hogy megkérem Önt, l0g sjitílB s'* el. Mondtam neki, hogy az hogy sokat ér, de megigértettek érdekében beszélni fogok oun ?l— Miből gondolt», h°?» jj4V„fz "rva nem fog határozni? korié . Most nincs ok reá, vor‘ zon, válaszolom. De nem b'! b* f a meg, hogy ittmaradását k J ’ már el nem határoztam ' c hogy én távozom. Raynel 11 . ,g 1,11 Ha csakugyan el ak#r *Jjds«* *’jf nem tartom vissza, habár * szemiori nélkül édes gyermekem él,““k 0* »•% ne mint egy feir, mert mífL a jós ^ ‘v ne mint egy »11, “ * , , Kis jj kedves kis arczát látni, *■ -íd«*® hot! hallani, mondd szomorúan, géden ! én is annyira eRrz könnyek jöttek a szemeim e" (Folyt, tör. A király és a delegátusok. Fennebb közöljük a delegácziók fogadtatásáról szóló tudósítást és a beszédeket. A két elnöki üdvözlő beszéd közül a magyar delegáczió elnökének , Tisza Lajos grófnak a beszéde egészen barczias; az osztrák delegáczió elnökéé , a dr. Smolkáé már tartózkodóbb volt. A király beszédén, bár a helyzetet veszélyesnek mondja, békés hang vonul végig. A trónbeszédet a magyar delegáczió némán hallgatta meg ; éljenzés csak a végén volt. A trónbeszéd azon passzusa, mely a jelen zavarokat a filippopoliszi eseményektől származtatja, tehát Sándor fejedelmet okozza a mai bonyodalmakért , lehangolólag hatott. A hármák közti egyetértés hangsúlyosa annak jeléül tekintetett, hogy a béke teljesen biztosítva van. Ha nem csalódunk, ez volt a hatás, melyet a trónbeszéd a magyar delegációra tett. Ő Felsége a trónbeszéd után a megjelent magyar delegátusok közé lépett s minden egyessel hosszibb-rövidebb ideig beszélgetett. Először gróf Andrássy Gyulához fordúlt s a vadászatokról beszélgetett vele. Azután Haynald Lajos bibornok-érseket és tízlávy József koronaőrt szólította meg. Ez utóbbinak örömét fejezte ki a felett, milyen jól néz ki. Erdődy Istvánt, Széll Kálmánt őfelsége megszólítván, szintén magánérdekű dolgokat érintett. Hegedűs Sándor volt az első, kinél a király a politika általánosabb ügyeit is szóba hozta, fölemlítve a katonai elszállásolás kérdését, mely a delegáczióban élénk vitákra fog alkalmat adni. Gróf Zichy Jenőhöz fordulva ő Felsége, több kérdést intézett hozzá az ősszel Szent- Ivánon Milán király jelenlétében tartott nagy vadászatokról. Gróf Apponyi Alberttel ő Felsége hosszasabban szólt a külpolitikai helyzetről, megjegyezve, hogy a helyzet bizonytalan, a delegációk tanácskozásai kritikus pillanatban kezdődnek, s hogy nagy felelősség háromlik reájuk hozandó határozataik által. E beszélgetések egyik epizódját képezte az, hogy Tisza Lajos gróf elnök egyenkint bemutatta ő Felségének a magyar delegáczió három uj tagját, gróf Teleki József főrendiházi tagot és Grünwald Béla és ifjabb Ábrányi Kornél képviselőket, ő Felsége mindnyájokkal nagyonegy teljesen beszélgetett. Gróf Teleki Józseffel, ki katonai egyenruhában jelent meg, katonai ügyekről szólt. Grünwald Bélától azt kérdé, mióta képviselő, volt-e már delegátus s melyik albizottságban működik. Ifjabb Ábrányi Kornélhoz azon kérdést intézte, hova való képviselő. Midőn a kérdezett azt felelte, hogy kerülete Borsodmegyében van, ő Felsége azt mondá: „Kellemesen emlékezem vissza Borsod megyére, melyben a hadgyakorlatok alkalmával hoszszasabban időztem. Igen jó utai vannak és általában jó karban tartott vármegye “ Bende Imrénél az újvidéki állapotokról kérdezősködött. Horváth Gyulával az erdélyi vadászatokról beszélt s midőn Horváth fölemlítő, hogy az idén nincs medve, ő Felsége azt felelte, hogy a trónörökös pár szintén azért nem ment le Görgénybe vadászni. Szólt ezután ő Felsége Láng Lajossal, gr. Andrássy Tivadarral, ki huszáregyenruhát viselt , a többi megjelentekkel. Különösen hosszasan beszélt Jókai Mórral, főleg a trónörökös ismert nagy irodalmi vállalatáról. ELLEN 715 K (1008) A néptanítók sorsa. 1 Homoród Almás 1886. nov. 5. Tekintetes Szerkesztő ur! A Mirruar Polgár* idei 236-ik szám*b»n Urat*tt a csík»««?.' jelen" | l'“‘tökkelj,"lebby«orbon | tanítók sorsa sem kedve zeuu» , J , kérés, melyet a lenti tantestület«» apucród járási köre idei augustus elején a hunisztar elnök úrhoz intézett s mlyet, másolatban van »zerencsém megküldeni s rui, hogy becses lapjában szíveskedjen hamarabb közreadni. A kérés így szól: Nagy méltóságú Miniszterelnök úr . Kegyelmes urunk ! Tudjuk, hogy egy ország kormányzása nem csekély feladat , ebből kifolyólag tudjuk, hogy a méltóságodnak gondja ezer meg ezer felé igénybe van róra, s ép ezért minden aprólékos dologról nem bírhat tudomással. Ezért engedje meg N. méltóságod, hogy mi a nemzet napszámosainak tagjai, mint az udvarhelymegyei tantestületnek homoród járásközi tanítói, testületileg szólhassunk N. méltóságod előtt az álamilag segélyezett községi iskoláknál működő tanítók jelenlegi szegényes és tarthatatlan helyzetéről. Engedje meg a méltóságod, hogy mi, mint ezen iskoláknál működő tanítók, mondjuk el, hogy mi a szó szoros értelmében éhezünk, fázunk, rongyoskodunk, szóval nincs egy befaló falásunk s nem a miénk még az ingünk se. Pedig kettőnk kivételével, mindnyájunknak terhes családja van. De mintha hallanék Kegyelmes Urunk eme kétkedő szavait: .Hogy lehet a nyomor, ez ínség? mikor mindeniknek 3-400 forint fizetése van, s mikor ennyi fizetéssel más pályán levő emberek is jól megélnek.“ Igen, vannak más pályán is ily összegű fizetések. Nem is az összeg ellen van nekünk kifogásunk s nem azt kérjük, mint mások, hogy fizetéseink felemeltessenek, mert meg is tudnánk élni belőle, ha rendesen és pontosan kapnak, de ép az a baj, hogy fizetéseinket nem kapjuk rendesen sem a községet illető részből, sem az államsegélyből. A községektől azért nem kapják rendesen, mert a tandíjt mindig az iskolai év végén kezdik szedni. A* 5 százalék adót pedig az adószedőtől elkülönített egyén külön szedi, s ez rendesen lassan v így későn gyűjti, a e miatt a községek soha sincsenek abban a helyzetben, hogy rendesen fizessenek. E miatt fizetéseinknek az a része, melyet a községek kell hogy adjanak tandíj, B százalék adó stb czim n .».Indig utólagosan évről évre sántikálva , oly aprólékos részletekben p. o. 2, B, 10 forintban jő ki, hogy az nyom nélkül vesz el, úgy, hogy minket eddig is nem a teljes 30 400 forint évi fizetés, ami előleges havi részletekben van ígérve, hanem az az összegecske táplált és tartott fenn, mely a magas kormánytól államsegély czímen minden iskolai év elején jött. S mivel a múlt iskolai évben az államsegély nem jött meg, adósságba kellett elegyednünk, számítván, hogy mikor az államsegély megjön, kifizetjük. Ily körülmények közé jutva töltöttünk el mi egy kerek évet egyik adósságot a másikra csinálván. Most megjött ugyan az államsegélynek fele, melylyel azt sem tudtuk, hogy a fennálló szükség számára a kenyeret szerezzük e meg, vagy pedig adósságainkat törleszszük, a mi ugyan annak a felét sem üti. Mindnyájunkon rajtunk maradt a sok adósság magas kamattal, de már nem bírjuk tovább a kamatfizetést, mert a mink volt abból kiforgatottunk s már a hitelünk és becsületünk is elveszett. Például szolgálhat az, hogy egyik derék tanítótársunkat, kinek 300 írt fizetés, s hozzá 8 tagból álló családja van, aki 200 frt adósságot csinált, az államsegély késése miatt, mivel a kamatot nem bírta tovább fizetni, a beperelt 60 forint perköltség fizetett. Egy másik szintén szerény életű tanutótársunkat hitelezői, kiket nem tudott mind kielégíteni az után nyilvánosan megtámadták és hazugnak, csalónak szidván, megvertek Valamint megtörtént az is, hogy tanitótársunk az iskolaban tanítás ideje alatt lett megkeresve egy véka gabona áráért, s mivel most is csak kérnie kellet, hogy várjon a hitelező a fizetés megjöttéig, őt is ott az iskolában hazugnak csalóm k czimszték. De nem rajzoljuk tovább a nyomort, mert úgy sem volna toll, amely azt kellőleg le tudná írni. Azt csak látni kell, s a ki látja, fehrtelen, hogy meg ne induljon sorsunkon. Ezen helyzetünkön való segedelemért könyörgünk mi N. Méltóságodnál. Ugyan jól tudjuk mi ,azt, hogyann tartozik ez a dolog a N. méltóságod ügy köréhez, de kénytelenek vagyunk ezt tenni, mert a N. méltósága való.A közoktatásügyi miniszter úrnál minden lehetőt megtettünk, hogy ügyüik elé le vitessék, de többszöri hallgatólagos válasz után vége az államsegély felét és azt a ner várt feleletet nyertük, hogy az ország psztára nem engedi ez évben az állami cégély más részletének folyóvá tételét. Kegyelmes Urunk ! Mi azt jól tudjuk, hogy az ország pénztára is érzi azt, amit az egyesé, de azt alig hihetjük, hogy a krajczár szűkebb legyen mint a forint. Vagyis, hogy a magasabb intézetekhez az ezerek hiány nélkül teljnek és nekünk az a néhány forint ne teljék. Mi megengedtük magunknak azt a hitit, hogy N. méltóságodnak a tanügy eme tarthatatlan helyzetéről nincs tudomása, s azért elhatároztuk, hogy N. méltóságodat, mint a mggyes kormány fejét ezen kérésünkkel megkeressük és legmélyebb tisztelettel s alázattal kérjük, hogy nyomorúságos helyzetünket tekintetbe véve, kegyeskedjék úgy intézkedni, hogy részünkre az államsegély kiutalványoztassék. Különben a jövő tanévet meg sem tudjuk kezdeni, mert nem lévén miből éljünk, kénytelenek vagyunk kenyeret más után keresni. Sőt az államsegély kiutalása mellett is, még azon szerény óhajtásunkat fejezzük ki N. méltóságod kegyes színe előtt, hogy méltóztatnék kieszközölni azt miszerén, a községek által fedezendő menyiségek, mint tandíj, B százalékos adó stb. az adóhivatal által rendesen hajtassák fel és részünkre onnan havonkint utaltassék ki az államsegélylyel együtt, mint az állami iskoláknál. Szabadjon azért. méltóságod becses figyelmét hódoló tiszteletteljesen ügyünkre még egyszer felhívni és mély alázattal kérni, hogy drága hazánk tenügyére eme minden esetre károsan ható befolyást megszüntetni és fizetéseinket úgy az államsegélyből, mint a községek által fedezendő részből a rendes havi részletekben folyóvá tétetni mihamarább kegyeskedjékben alázatos kérésünk után stb. Homoród Szentmárton 1886. augusztus 1-én Péter János Egyed Ferencz biz. tag. egyl. alelnök. Győrfi István egyl. jegyző. .. M K. E. Hol kell fizetni? Tagal beléphetni, tagdijakat, személyesen vagy postautalvánnyal befizethetni s bármiben felvilágositást szerezhetni : a választmányok, körök, fiókok elnökségeinél, a lapok szerkesztőségeinél és az egyesület titkári irodájában Kolozsvár főtér 7 sz. alatt. A,»pitofc Beszterczey Karoly u vei sz. Budahazy R ii- Dr*ci»nu, fm»l alapító !“«. .síkosazeget most bala],!öut“‘* %«{’!) * Kiss János EgYekr-i részletében kamatai ' Apátfalva községeJi,0trt ^ 7^n egyesülete ^#l vanyt szavazott mL A* .}°C Irt Mi részletébe» 26“ pSt|,, Egy apahidi társaság' „ Szabó Lajos 7 irtot küldött íSfc* kozók : Horváth József »1, ' A SzlTb E Vadas Albert válaszút! írt adomannyal járultak a? el E f^ KA TrgyZO’ BiUoh Gy és Szabó Lajos l — f frtot Vvadéj' 1 s k2 Mór, Buci LipX&'aVkároly, Gál Sámuel, Cseh ur ’ 5** 4 Kálmán, Hirschenhauser JóZ8Hf g'Iy, Juohó Ferencz, Janer 1' 'CkG Adolf, özv. Mátyfgfi Zsófa U4! % or, Nagy Dánisl, Márkusi Sándor, Nagy Dániel «1 J4udor, Szálas Miklós, rik litvánná, özv. Str.usí Szabó Miklósáé, Steiner hjL PQlg. olvasó kör, Várady BertalnT Gyula, Tornya Sándor, Torny Lind , Török Antal urak. 7 Pártoló tagok : Bonrceaux Pál jj., R . Csonka Béla, Csúcs Miklós, Csíki * tál Frischhulz József, Fruthbuli írói Frischhul Árpád, Grönhum Salamonzsan Károly, Kampati Anna, Silló Fe' Márkus Ferenc*, Papp József, Papici ^ dorne, Szász Lajos, özv. Silet Jób,ill . török Antal Zolte) Ernő, Reijj **j| [édes tagok mint néptanítók: Ludvig Erabet, Hajtman Pál, Nehéz János évi 1 írttal. A tagoktól s adakolás utján betol, mindössze 104 frt 40 kr. Wieder Antal posta felügyelő Uj,, Szebenből 3 tagot jelentett be, s egytu 6 forintot küldött. Külön kiállított ivó rendes tagnak iratkozott: Tomin Jie m. k. postahivatal vezető Diósról évi 1 forinttal ; pártolók Szappan János postámné, tér Budatelkén és Müller Zsuzsinta joitimasternevekéről évi 1—1 írttal. Dr. Vajda Ignácz gyakorló orvos Budapestről 6 évre 10 frttal rendes tog lett. Szász Dénes, a Besztercze-Naszódmyfjii választmány elnöke, ez összeget kegyes volt beküldeni. — Dr. Nagy Ferencz egyetmi tanár Kolozsvárt múlt és 1. évi rendes Újságában 10 frtot fizetett. — Torms János állatorvos Deésről egyesületünk javán 3 frtot küldött. Pártoló tagságba fizettek ugyskuk a Királyhágód túlról: ifj. Kristyory János idősb. Kristyory János és dr. Priegl lilái urak Aradról 1 — 1 irtot Bordács Iszi Kis- Ujszállás, Horváth Ignácz Dussok, Kálót Elek bihar udvari, Liudeumsyst Kis Tenke, Milasevits Márton bajai k- közjegyző, Niki Mihály Kis-Ujszállás, Pick k*li Tácz (Fehérm.), dr. Schmidt Ágoston kegyesrendi tanár Budapestről, dr. Steinuei Mór ügyvéd Aradról, Széllő Zsigmond Földvár, Veres Gergelyné Kis-Uj«*11*1 Felső Zsolna község, dr. Ivakovics P» »■ vos, Ivanovics Sándor cs kir. *k* • forintot Bajáról Doctor Ivanovits j ur Bajáról 1885-86 ávre két font Muszkalay Tivadar, Kiss Erskin. Km 1—1 frtot Sárospatakról; Ferencz Baumgartner Rezső Hegy íi ' Brünauer Adolf és Hay József