Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)

1886-11-08 / 255. szám

Kolozsvárt 1886. Ha körültekintünk a monarchiában és látjuk, hogy úgy a nemzetgazdászat, mint a közművelődés terén mennyi az üdvösen kezdeményezett, még félben levő munka, mely folytatásra és befejezésre vár, és melynek mind fenn kellene akadnia, ha a béke tartósan megzavarhatnék , önként ki­tűnik, hogy az ezen esetben bekövetkező vér- és pénzáldozattól eltekintve is, mily sort kell fektetnünk arra, hogy Felséged bölcs kormányának sikerüljön a békét a monar­chia számára továbbra is fentartani. Ha az országos bizottságok évről évre magasabb hadügyi költségelőirányzatot sza­vaztak meg, ha a magyar törvényhozás a nemzettől újabb szolgálatokat kívánó vád­­törvényeket alkotott, bátran el lehet mon­dani, hogy tették mindezt a béke fentartá­­sán­ak érdekében. Mert úgy az orsz. bizott­ságok, mint a törvényhozás meg vannak győződve arról, hogy a monarchia méltósá­gának és érdekeinek megfelelő feltételek mellett a béke biztosan csak úgy tart­ható fenn, ha a Felséged kormányának ez irányban folytatott diplomáciai akc­ió­­ja a kellő tekintélylyel és súlylyal bír, a­mi pedig ez idő szerint — sajnos — a teljesen felszerelt tetemes haderő nélkül el nem érhető. De ez egymaga erre még nem is elég. E mellett okvetetlenül szükséges, hogy a monarchia mindkét állama meg legyen arról győződve, miszerint a Felséged kor­mánya külügyi politikájának iránya a trón és a monarchia államai vitális érdekeinek megóvására és fej­lesztésére vezet, mert csak ezen meggyőző­dés képes a puszta kötelességérzetet azon lelkesedésre fokozni, mely válságos keretekben az emberi erőt szinte meghaladó tettekre képes. Kell továbbá, hogy a fegyveres erő és a nemzet között folyton fennálljon to­­v­ábra is azon benső viszony, mely bizto­sítékot nyújt az iránt, hogy míg az előbbi ha kell, életét teszi koczkára a trón és a monarchia elválasztatlan érdekében, addig az utóbbi, ha csakugyan rákerülne a sor, nem retten vissza sem v­er­­sem vagyonáldozat­tól, hogy amazt hősies feladata közben támogassa. Hol e három kellék megvan, ott meg­győződésünk szerint nyugton lehet az ese­­mények elé nézni, mert megvannak a monarchia érdekeink megfelelő béke bizto­sításának eszközei. És ha mindennek daczára az tűnnék ki, hogy a béke fenmaradásának árakép a trón és monarchia vitális érde­keinek háttérbe szorítása követeltet­­nék, a miben a trónnak és hazának egy hű fi­a sem tudna megnyugvást találni, bizton számíthat Felséged hű magyar nem­zete ragaszkodására. Ott fog sorakozni e nemzet Felséged magas trónja körül és Fels­é­­ged fennkölt szavára Isten­ért, királyért és hazáért a mérlegbe veti mindenét és meg fogja védeni igazait. Óvjon az Isteni gondviselés attól, hogy ennek szüksége bekövetkezzék — óvja meg e végből is Felségednek becsts életét, Fel­ségednek mély belátása atyai gondoskodása a monarchia népei logális, hazafias érzel­mei felismerése iránt való érzéke már is annyi aggályt eloszlatott, annyi bonyodal­mat megoldott, annyi veszedelmet elhá­rított. Tartsa meg az Egek Ura Felségednek népei boldogitására irányzott tevékeny éle­tét az emberi kor legvégső határáig ! a szobámba jött! Oh, ez gonoszság volt magától, mert jól tudta, hogy az nem volt igaz. — Ezt a kis Jeni csacsogta el tudom! mo­ndá­sára bosszúsan. Azt én soha nem t­udtam , de az a leány szeret minden cse­kélységből nagy dolgot csinálni- Tudhatja a kisasszony, hogy Jeni milyen nagy pletyka. Tudtam , de azért nem hittem, hogy miutan a Sára beszédét elferdítve állta volna elő. Egy pár pillanatig hallgattam. Sára más , han­gon folytatá. — Christi kisasszony nagyon szigorú egy szegény cseléd iránt, és az nem nagy­­­ lelkűség magától. Nem tagadom hogy fél­tékeny és irigy voltam magára, s be akar­­­­tam Rigner úrnak bizonyítani, hogy titokban levelezést folytat egy fiatal emberrel. Na lássa, bevallottam mindent! De hát, hogy ne esett volna nehezemre, hogy én, aki ötét és a családját két esztendőn keresztül hűségesen szolgáltam, egy olyan fiatal le­ánynak a szavára elmenjek a háztól, a­ki­­ két hónapot sem töltött itt ki egészen ? — Sára, nem az én szavamra kül­ ’­dik el; nem volt nekem azzal semmi közöm. — Nem volt? Azt csak nem tagad­hatja, hogy ellenszenvet érez irántam ? — Soha sem jutott volna eszembe el­­lensze­rvezni magával, ha maga annyiszor­­ ki nem mutatta volna hogy gyűlöl, s hogy I szolgálatot tenni körülöttem terhére van. — I A maga elmenetéről pedig csak ma reggel hallottam, midőn Jenitől azt kérdeztem mi-­­­ért takarítja ő a szobámat. Ezt mondva elpirultam, de nem val­­l hattam be Sárának, hogy elmenetelének az­­ említését akkor hallottam először, midőn tegnap est­e ott küűnt a folyosón, épen ennek a szobának az ajtajánál hallgatot­­­ tam­.­­ — Tehát nem akarja a kisasszony hogy elmenjek ? — Nekem mindegy akár marad akár megy, én bepakoltam, s még ma délután Londonba fogok indulni. Sára megrettent. — Aztán kiálltatat­­lanul nevetett­— Nem fog elmenni — mondá. — Menjen fel, s nézze meg börö­ndje­­imet, válaszolom bosszúsan. — Szabad kérdeznem a kisasszonytól, hogy beszélt-e már Rayner úrral e tárgy­ról ? mondá szárazon. — Még nem, de most rögtön meg fo­gom neki mondani. — Kisasszony, mielőtt elmenne, lesz szíves Hagner úrnak azt mondani, hogy ne küldjön el? — mondá különös hangsúlyo­zást adva szavainak. — A kisasszonynak úgy is mindegy, de rám nézve fontosabb, mint hogy ezt el tudjam mondani. Érintkezésünk alatt először történt hogy hangjában valódi érzelem volt. — De Sára — ellenvetem szelíden — az én szavam nem fog különbséget tenni. Maga az én befolyásomat túlbecsüli. Az én szavam félannyit sem nyom Rayner úr előtt mint a maga szava. Sára élénken nézett reám midőn ezt mondom, de nem látszott kielégítve.­­­­ És az nagyon természetes, folyta­tom, miután maga oly régóta van itt, és sokkal idősebb nálamnál. Keskeny ajkainak az összeszorí­tásá­ból láttam, hogy nem tetszett neki a­mit mondottam, nem volt szándékomban meg­sérteni. Azonban néhány percznyi szünet után azt mondá: — Miután a kisasszony nem fél attól, hogy szavait eredmény kövesse, talán lesz szives Rayner úrnak megmondani, hogy ne küldjön el. A vállamat vontam ; az én szavam bizonyosan nem fog változtatni a dolgon, s miután én úgy is elmegyek, ő valószínűleg maradni fog; tehát azt válaszolom. — Jól van , — megmondom Rayner urnak. — Kisasszony, megígéri ? kérdé Sára sajátságos fénnyel szemeiben. Tudom, hogy­­ az úri rend nem szokta a szavát megszegni,­­ folytatá gyorsan És igy arra kérem a kis­­­­asszonyt, hogy csak annyit mondjon :ígé­rem“ és én meg leszek elégedve, tudom hogy bízhatok a szavában, s hogy nem haragszik reám. Nagyon a lelkén lehetett, hogy meg­nyerje a mit kért, mert különben nem alázta volna le annyira magét, hogy en­­gemet az „úri rendhez“ számítson — ígérem, mondom. Mutathatott volna egy kis hálát azért, hogy amit annyira óhajtott megnyerni meg­nyerte, gondolom magamban , de alig hagy­ta el ajkaimat a szó, midőn kérő helyzeté­ből győzedelmes arczc­al egyenesedett fel, s hidegen azt mondá ,köszönöm kisasszony é s távozott. Ekkor úgy éreztem, mintha a szoba hir­telen világosabb lett volna. Rayner úr nem sokára visszajött. Nem szólottam semmit a Sára látogatásáról, sem a saját elutazásomról egész addig, míg azt a kevés munkát a­mit a penny­ bank szá­madásainak a rendbe hozása adott, el nem végeztem. Tudtam, hogy miután rossz szín­ben voltam, ez a dolog csak ürügy volt arra, hogy Rayner úr szünnapot adjon , s midőn bevégeztem Rayner ur visszavezetett a karosszékhez s egy pohár bort töltött ki a számomra. Izgatott kezdtem lenni, s azon tűnőd­tem, hogy lultásomat miképen adjam tudtára. — Kisasszony­ka, kiheverte már az ij­­jedtségét? kérdé nyájasan. — Amennyire az ilyen­féle dolgokat ki lehet heverni igen, mondom lassú han­gon reszkető ajakkal. — Az igaz, hogy az ember nem tudja egyszerre elfelejteni, de reméltem, hogy egy kis figyelem, s egy kis szívesség hamar elűzi fejéből e kellemetlen kalandot . Ha ön a saját figyelmét és szíves­ségét érti, mondám hálásan nézve fel, úgy többet nem részesíthet mint a­mennyit már adott. De vannak olyan események, melye­ket az ember nem felejthet el másképen, csak távol onnét a­hol azok történtek. És, oh Rayner úr, folytatom, ne gondoljon há­ládatlannak, vegy szeszélyesnek, de már bepakoltam, s arra kérem önt, mentsen fel lekötelezettségemtől,­­ engedje meg, hogy még a ma délutáni vonattal Londonba men­jek ! Mert ha még egy éjjel abban a szo­bában kellene aludnom, megőrülnék! Odaj­ött és mellém ült. — Édes gyermekem, mondá komolyan­ ne tegye azt. — De igen, meg kell tennem ! kiáltám szomorúan Ön nem képzeli, hogy mit szen­vedtem, midőn a Sára kezeit a torkomhoz éreztem közeledni, s azt gondoltam, hogy meg akar ölni, igazán azt gondoltam! S azt hittem, hogy a zsebkendőre öntött fo­lyadék méreg. Sára azt mondja, hogy csak el akart vele altatni. Vájjon igazat mon­dott ? Nézz- Rayner ur itt van a zseb­kendő. S a ze bemből kivéve átadtam azt. — Igaz, mondá Rayner úr. De láttam, hogy a homlokát, összeránczolta. Ez chlo­roform, melyet az én kis gyógyszertáram­­­­ból vett ki ; ma reggel észrevettem, üveg hiányzik. Nem, gyerm ke«i ^ ártott volna meg magának. P .f, sem teszem fel Sáráról, hogy 0 tani akart volna. De minda*d­ál'»l ** len tréfának találom.­­ Tudja-e, kérdé, áthatóan hogy Sára miért tette ezt mag®' — Oh igen, tudom, ám ^ Egy levelemet akarta kér­ni,baírva jó barátom levelét, milyet hordok. ' t ft t g Éreztem, hogy elpirnJ»kttj1 _gSár*'1' nap este hallottakból tudtam’ beszélte neki ostobaságomat. f; — Azt mondta, J^Bben t,r akarta olvasni, a mer' a ir­tottam. , mes­e,. De megbocsátottam D«hl'^n(, kW tem, hogy megkérem Önt, l0g sjitílB s'* el. Mondtam neki, hogy az hogy sokat ér, de megigértette­k érdekében beszélni fogok oun ?l­­— Miből gondolt», h°?» jj4V„fz "r­­va nem fog határozni? korié .­­ Most nincs ok reá, vor‘ zon, válaszolom. De nem b'! b* f a meg, hogy ittmaradását k J ’ már el nem határoztam ' c hogy én távozom. Raynel 11 . ,g­ 1,11 Ha csakugyan el ak#r *Jjds«* *’jf nem tartom vissza, habár * szemiori nélkül édes gyermekem él,““k­ 0* »•% ne mint egy feir, mert mífL a jós ^ ‘v ne mint egy »11, “ * , , Kis jj kedves kis arczát látni, *■ -íd«*® hot! hallani, mondd szomorúan, géden ! én is annyira eRrz könnyek jöttek a szemeim e" (Folyt, tör.­ A király és a delegátusok. Fennebb közöljük a delegácziók fo­gadtatásáról szóló tudósítást és a beszéde­ket. A két elnöki üdvözlő beszéd közül a magyar delegáczió elnökének , Tisza Lajos grófnak a beszéde egészen barczias; az osztrák delegáczió elnökéé , a dr. Smol­­káé már tartózkodóbb volt. A király beszédén, bár a helyzetet ve­szélyesnek mondja, békés hang vonul végig. A trónbeszédet a magyar delegáczió némán hallgatta meg ; éljenzés csak a vé­gén volt. A trónbeszéd azon passzusa, mely a jelen zavarokat a filippopoliszi eseményektől származtatja, tehát Sándor fejedelmet okozza a mai bonyodal­makért , l­ehangolólag hatott. A h­­­ármák közti egyetértés hangsú­lyosa annak jeléül tekintetett, hogy a béke teljesen biztosítva van. Ha nem csalódunk, ez volt a hatás, me­lyet a trónbeszéd a magyar delegác­ióra tett. Ő Felsége a trónbeszéd után a megje­lent magyar delegátusok közé lépett s min­den egyessel hossz­ibb-rövidebb ideig beszél­getett. Először gróf Andrássy Gyulához for­dúlt s a vadászatokról beszélgetett vele. Azután Haynald Lajos bibornok-érseket és tízlávy József koronaőrt szólította meg. Ez utóbbinak örömét fejezte ki a felett, milyen jól néz ki. E­rdődy Istvánt, Széll Kálmánt ő­felsége megszólítván, szintén magánérdekű dolgokat érintett. Hegedűs Sándor volt az első, kinél a király a politika általánosabb ügyeit is szóba hozta, fölemlítve a katonai el­szállásolás kérdését, mely a delegá­­czióban élénk vitákra fog alkalmat adni. Gróf Zichy Jenőhöz fordulva ő Felsége, több kérdést intézett hozzá az ősszel Szent- Ivánon Milán király jelenlétében tartott nagy vadászatokról. Gróf Apponyi Alberttel ő Felsége hosszasabban szólt a külpolitikai helyzetről, megjegyezve, hogy a hely­zet bizonytalan, a delegációk tanácskozásai kritikus pil­lanatban kezdődnek, s hogy nagy felelősség háromlik re­­ájuk hozandó határozataik által. E beszélgetések egyik epizódját ké­pezte az, hogy Tisza Lajos gróf elnök egyenkint bemutatta ő Felségének a ma­gyar delegáczió három uj tagját, gróf Teleki József főrendiházi tagot és Grünwald Béla és ifjabb Ábrányi Kornél képviselőket, ő Felsége mindnyájokkal nagyon­­egy telje­­sen beszélgetett. Gróf Teleki Józseffel, ki katonai egyenruhában jelent meg, katonai ügyekről szólt. Grünwald Bélától azt kérdé, mióta képviselő, volt-e már delegátus s me­lyik albizottságban működik. Ifjabb Ábrányi Kornélhoz azon kér­dést intézte, hova való képviselő. Midőn a kérdezett azt felelte, hogy kerülete Borsod­­megyében van, ő Felsége azt mondá: „Kel­lemesen emlékezem vissza Borsod megyére, melyben a hadgyakorlatok alkalmával hosz­­szasabban időztem. Igen jó utai vannak és általában jó karban tartott vármegye “ Ben­­de Imrénél az újvidéki állapotokról kérde­zősködött. Horváth Gyulával az erdélyi vadásza­tokról beszélt s midőn Horváth fölemlítő, hogy az idén nincs medve, ő Felsége azt felelte, hogy a trónörökös pár szintén azért nem ment le Görgénybe vadászni. Szólt ezután ő Felsége Láng Lajossal, gr. And­rássy Tivadarral, ki huszáregyenruhát vi­selt , a többi megjelentekkel. Különösen hosszasan beszélt Jókai Mórral, főleg a trónörökös ismert nagy irodalmi vállala­táról. ELLEN 715 K (1008) A néptanítók sorsa. 1 Homoród Almás 1886. nov. 5. Tekintetes Szerkesztő ur! A Mirruar Polgár* idei 236-ik szá­­m*b»n Urat*tt a csík»««?.' jelen" | l'“‘tökkelj,"le­­­bby«orb­on | tanítók sorsa sem ked­ve zeuu» , J , kérés, melyet a lenti tantestület«» apuc­ród járási köre idei augustus elején a hu­nisztar elnök úrhoz intézett s m­lyet, má­solatban van »zerencsém megküldeni s r­ui, hogy becses lapjában szíveskedj­en hamarabb közreadni. A kérés így szól: Nagy méltóságú Miniszter­elnök úr . Kegyelmes urunk ! Tudjuk, hogy egy ország kormányzása nem csekély feladat , ebből kifolyólag tud­juk, hogy a méltóságodnak gondja ezer meg ezer felé igénybe van róra, s ép ezért min­den aprólékos dologról nem bírhat tudo­mással. Ezért engedje meg N. méltóságod, hogy mi a nemzet napszámosainak tagjai, mint az udvarhelymegyei tantestületnek ho­moród járásközi tanítói, testületileg szólhas­sunk N. méltóságod előtt az ál­amilag se­gélyezett községi iskoláknál működő taní­tók jelenlegi szegényes és tarthatatlan hely­zetéről. Engedje meg a­ méltóságod, hogy mi, mint ezen iskoláknál működő tanítók, mond­juk el, hogy mi a szó szoros értelmében éhe­­­­zünk, fázunk, rongyoskodunk, szóval nincs egy befaló falásunk s nem a miénk még az ingünk se. Pedig kettőnk kivételével, mind­nyájunknak terhes családja van. De mintha hallanék Kegyelmes Urunk eme kétkedő szavait: .Hogy lehet a nyo­mor, ez ínség? mikor mindenikne­k 3-400 forint fizetése van, s mikor ennyi fizetéssel más pályán levő emberek is jól megélnek.“ Igen, vannak más pályán is ily összegű fizetések. Nem is az összeg ellen van nekünk kifogásunk s nem azt kérjük, mint mások,­­ hogy fizetéseink felemeltessenek, mert m­eg i­s tudnánk élni belőle, ha rendesen és ponto­­­­san kapnak, de ép az a baj, hogy fizetésein­­­­ket nem kapjuk rendesen sem a községet illető részből, sem az államsegélyből. A községektől azért nem kapják ren­desen, mert a tandíjt mindig az iskolai év végén kezdik szedni. A* 5 százalék adót pedig az adószedőtől elkülönített egyén kü­lön szedi, s ez rendesen lassan v így későn gyűjti, a e miatt a községek soha sincse­nek abban a helyzetben, hogy rendesen fi­zessenek. E miatt fizetéseinknek az a része, melyet a községek kell hogy adjanak tan­díj, B százalék adó stb czim n .».Indig utó­lagosan évről évre sántikálva , oly apró­lékos részletekben p. o. 2, B, 10 forintban jő ki, hogy az nyom nélkül vesz el, úgy, hogy minket eddig is nem a teljes 30 400 forint évi fizetés, a­mi előleges havi rész­letekben van ígérve, hanem az az össze­­gecske táplált és tartott fenn, mely a ma­gas kormánytól államsegély czím­en minden iskolai év elején jött. S mivel a múlt iskolai évben az ál­lamsegély nem jött meg, adósságba kellett elegyednünk, számítván, hogy mikor az ál­lamsegély megjön, kifizetjük. Ily körülmé­nyek közé jutva töltöttünk el mi egy kerek évet egyik adósságot a másikra csinálván. Most megjött ugyan az államsegély­nek fele, melylyel azt sem tudtuk, hogy a fennálló szükség számára a kenyeret sze­rezzük e meg, vagy pedig adósságainkat törleszszük, a mi ugyan annak a felét sem üti. Mindnyájunkon rajtunk maradt a sok adósság magas kamattal, de már nem bír­juk tovább a kamatfizetést, mert a mink volt abból kiforgatottunk s már a hitelünk és becsületünk is elveszett. Például szolgál­hat az, hogy egyik derék tanítótársunkat, kinek 300 írt fizetés, s hozzá 8 tagból ál­ló családja van, a­ki 200 frt adósságot csi­nált, az államsegély késése miatt, mivel a kamatot nem bírta tovább fizetni, a beperel­­t 60 forint perköltség­­ fizetett. Egy má­sik szintén szerény életű tanutótársunkat hitelezői, kiket nem tudott mind kielégíteni az után nyilvánosan megtámadták és hazug­nak, csalónak szidván, megvertek Valamint megtörtént az is, hogy tanitótársunk az is­­kolaban­ tanítás ideje alatt lett megkeresve egy véka gabona áráért, s mivel most is cs­ak kérnie kelle­t, hogy várjon a hitelező a fizetés megjöttéig, őt is ott az iskolában hazugnak csalóm k czimszték. De nem rajzoljuk tovább a nyomort, mert úgy sem volna toll, a­mely azt kel­lőleg le tudná írni. Azt csak látni kell, s a ki látja, fehrte­len, hogy meg ne induljon sorsunkon. Ezen helyzetünkön való segedelemért könyörgünk mi N. Méltóságodnál. Ugyan jól tudjuk mi ,azt, hogy­ann tartozik ez a dolog a N. méltó­­ságod ügy köréhez, de kénytelenek vagyunk ezt tenni, mert a N. méltósága való.A közoktatásügyi miniszter úrnál minden lehetőt megtettünk, hogy ügyü­ik elé le vitessék, de többszöri hallga­tólagos válasz után vég­e az államsegély felét és azt a ner­ várt feleletet nyertük, hogy az ország p­sztára nem engedi ez év­ben az állami cég­ély más részletének folyó­­vá tételét. Kegyelmes Urunk ! Mi azt jól tudjuk, hogy az ország pénztára is érzi azt, a­mit az egyesé, de azt alig hihetjük, hogy a krajczár szűkebb legyen mint a forint. Vagy­is, hogy a magasabb intézetekhez az ezerek hiány nélkül telj­nek és nekünk az a né­hány forint ne teljék. Mi megengedtük magunknak azt a hi­ti­t, hogy N. méltóságodnak a tanügy eme tarthatatlan helyzetéről nincs tudomása, s azért elhatároztuk, hogy N. méltóságodat, mint a mggyes kormány fejét ezen kérésünk­kel megkeressük és­­ legmélyebb tisztelettel s alázattal kérjük, hogy nyomorúságos hely­zetünket tekintetbe véve, kegyeskedjék úgy intézkedni, hogy részünkre az államsegély kiutal­ványoztassék­. Különben a jövő tané­vet meg sem tudjuk kezdeni, mert nem lé­vén miből éljünk, kénytelenek vagyunk ke­nyeret más után keresni. Sőt az államsegély kiutalása mellett is, még azon szerény óhajtásunkat fejezzük ki N. méltóságod kegyes színe előtt, hogy méltóztatnék kieszközölni azt miszerén, a községek által fedezendő menyiségek, mint tandíj, B százalékos adó stb. az adóhivatal által rendesen hajtassák fel és részünkre onnan havonkint utaltassék ki az államse­­gélylyel együtt, mint az állami iskoláknál. Szabadjon azért­­. méltóságod becses figyelmét hódoló tiszteletteljesen ügyünkre még egyszer felhívni és mély alázattal kér­ni, hogy drága hazánk tenügyére eme min­den esetre károsan ható befolyást megszün­tetni és fizetéseinket úgy az államsegély­ből, mint a községek által fedezendő rész­ből a rendes havi részletekben folyóvá té­tetni mihamarább kegyeskedjék­ben alá­zatos kérésünk után stb. Homoród Szentmárton 1886. augusz­tus 1-én Péter János Egyed Ferencz biz. tag. egyl. alelnök. Győr­fi István egyl. jegyző. .. M K. E. Hol kell fizetni? Tagal beléphetni, tagdija­­kat, személyesen vagy postautalvánnyal befizet­hetni s bármiben felvilágositást szerezhetni : a választ­mányok, körök, fiókok elnökségeinél, a lapok szerkesztő­ségeinél és az egyesület titkári irodájában Kolozsvár főtér 7 sz. alatt. A,»pitofc Beszterczey Karoly u vei sz. Budahazy R ii- Dr*ci»nu, fm»l alapító !“«. .sík­osazeget most bala],!öut“‘* %«{’!) * Kiss János EgYekr-i részletében kamatai ' Apátfalva község­eJi,0t­rt ^ 7^n egyesülete ^#l vanyt szavazott mL A* .}°C Irt Mi részletébe» 26“ pSt­|,, Egy apahidi társaság' „ Szabó Lajos 7 irtot küldött íSfc* kozók : Horváth József »1, ' A SzlTb E Vadas Albert válaszút! írt adomannyal járultak a? el E f^ KA TrgyZO’ BiUoh Gy és Szabó Lajos l — f frtot Vvadéj' 1 s k2 Mór, Buci LipX&'aVká­roly, Gál Sámuel, Cseh ur ’ 5** 4 Kálmán, Hirschenhauser JóZ8Hf g'Iy, Juohó Ferencz, Janer 1' 'CkG­­ Adolf, özv. Mátyfgfi Zsófa U4! % or, Nagy Dánisl, Márkusi Sándor, Nagy Dániel «1 J4u­­dor, Szálas­ Miklós, rik litvánná, özv. Str.usí Szabó Miklósáé, Steiner hjL PQlg. olvasó kör, Várady Bertal­nT Gyula, Tornya Sándor, Torny Lind , Török Antal urak. 7 Pártoló tagok : Bonrceaux Pál jj., R . Csonka Béla, Csúcs Miklós, Csíki * tál Frischhulz József, Fruthbuli írói Frischhul Árpád, Grönh­um Salamon­­­zsan Károly, Kampati Anna, Sil­ló Fe' Márkus Ferenc*, Papp József, Papici ^ dorne, Szász Lajos, özv. Silet Jób,ill . török Antal Zolte) Ernő, Reijj **j| [é­­des tagok mint néptanítók: Ludvig Era­­bet, Hajtman Pál, Nehéz János évi 1­ írttal. A tagoktól s adakolás utján betol, mindössze 104 frt 40 kr. Wieder Antal posta felügyelő Uj,, Szebenből 3 tagot jelentett be, s egytu 6 forintot küldött. Külön kiállított ivó rendes tagnak iratkozott: Tomin Jie m. k. postahivatal vezető Diósról évi 1 fo­rinttal ; pártolók Szappan János postámné­, tér Budatelkén és Müller Zsuzsinta joiti­­masterne­vekéről évi 1—1 írttal. Dr. Vajda Ignácz gyakorló orvos Bu­­dapestről 6 évre 10 frttal rendes tog lett. Szász Dénes, a Besztercze-Naszódmyfjii választmány elnöke, ez összeget kegyes volt beküldeni. — Dr. Nagy Ferencz egyetmi tanár Kolozsvárt múlt és 1. évi rendes Új­ságában 10 frtot fizetett. — Torms János állatorvos Deésről egyesületünk javán 3 frtot küldött. Pártoló tagságba fizettek ugysk­uk a Királyhágód túlról: ifj. Kristyory János idősb. Kristyory János és dr. Priegl lilái urak Aradról 1 — 1 irtot Bordács Iszi Kis- Ujszállás, Horváth Ignácz Dussok, Kálót Elek bihar udvari, Liudeumsyst Kis Tenke, Milasevits Márton bajai k- közjegy­ző, Niki Mihály Kis-Ujszállás, Pick k*li Tácz (Fehérm.), dr. Schmidt Ágoston ke­gyesrendi tanár Budapestről, dr. Steinuei Mór ügyvéd Aradról, Széllő Zsigmond Földvár, Veres Gergelyné Kis-Uj«*11*1 Felső Zsolna község, dr. Ivakovics P» »■ vos, Ivanovics Sándor cs kir. *k* • forintot Bajáról Doctor Ivanovits j ur Bajáról 1885-86 ávre két fon­t Muszkalay Tivadar, Kiss Ersk­in. Km 1—1 frtot Sárospatakról; Ferencz Baumgartner Rezső Hegy íi­ ' Brünauer Adolf és Hay József

Next