Ellenzék, 1888. január-június (9. évfolyam, 1-149. szám)

1888-01-02 / 1. szám

ii’&;)C2Mlíja évfolyam SZERVUSZ • it tfilfiK : SaA'sVa* » 41. ii*u M*' —s a i '..»,. f'.SiAt ill ft//" XL tlLENZEKÜLüFlZETB! r íJA : ^kft P»íi»u, \j.gy Iwlyh«« nif* ú-sava 16 lr»- I1 Negj'süe/e .... 4 írt. . 8/rt. JJ fteyW helyben . . t frt 50 *r. Egye* ara ^4**­ auriwnat», kivéve «. »*®f* és nantp napokon. Xó:'Iratok nem adatak vis.??a. mmm­nmnm «*w*si».k.: mtmmmmgmmmm POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, hétfő január 2 1888 KIADÓ-HIVATAL: Kolosvárt, Belközép-u­tcza »3. szám­. HIRDETÉSI DIJAK ügy !__1 czentiméternyi tér ára 4 kr Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyep'Ud­ék minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő.­­ Ellenzéki pi^ye. Jber adva az »üst ... 17 fr­t 65 kr 5151 frt 01 kr. Eyna : 5168 frt 66 kr (lShii. április óta. (idélyi iín­Uik­e^letnek : Füiems gyűjtés: Söim­­­aláné Nyak­ból . . 3 frt 65 kr. Uh­­trmvá ... 4 frt — kr.­­f­r­ Albertié Sz Reges 4 frt — kr. , t­ekne br. Inczédi Lujzi A .’’alamaról tagsági dij 2 frt — kr. v .i­ Berta­­ -Paiaikata taflidili dij 2 frt — kr. ing Janka ...... 2 frt — kr .sa*g­­­ ál aguruk. A kom­álypárt (érthetetlen és ér­tei: ■ a münyeben: szabadd­va párt) v. megírnia­i generálisát. Jól tet­­e. A­ála szép lény a illik különö­sen is pariba, melynek minden eg .e.- isgja olyat sokat köszönhet ha­­takrjiusal, földi ’átkai és h­ordókkal re. tokozó vezérelek. Ha valaha okb­ól el lehetett m­on­­ani, & magja: kormánypártra a szó leg­­itdlsí) ért • óén illik »*, hogy az .igígzi teremtménye. Tisza Ki!- tu v­alte e pártot, a „m­a­­népére és twa latosságára“ formál­­.ón azt A nagy, csaknem korlátalan .alom, melyet a geszti földes ur 12 f alan a rendelkezésére álló kimerit- L t!­len eszközök, el kezeiben öszpon­­initod­íiszva megtehette ezt. S ha az kr .mférfi képességeinek ..»:jfrtet. . ’ei között az egyedüli he­­az foglalná­­, hogy egy politi­­akir a hutai­a utáni törekvésben ott ügyessége és minden elvi meg­­z'dét nélkü­le "» politikai álláspontja meskora éruik csoportozatot tud irni-­ sám­oly­ köré gyűjteni.-Tik. Ti­za Kálmán tagadhatatlanul az U.rtbi magyar hiséria legnagyobb ál­lamférfius alakjai ’k­özé tartozik. Ilyen hatalm­i és jókedvű add.- t -rozó iránt csoda­­, ha azok, kiknek 'ozása, szereplési fontossága, a köz­tekre gyakorolt súlya, egyéni elő­­­­ne­tele, pót­lokaknál épen a politi­­k exisztenczia a hatalmas úrtól függ, i­nlozó iaalengi?wl és tömjénze dicsői­­g sei ''etilek uiél, hálájuknak és ra­­' k dijuknak k fejezést adni? Hiszen r. . .. tárvpárt legtöbb tagja, egyéni jelentősége (?) mellett, a „generalis“ hatalmas keze nélkül bizony-bizony a jelentéktelenség semmiségébe sülyedne! Az újévi üdvözletek, igaz, csak ér­zelem dolga, de politikai téren szereplő, irányadó, sőt döntő súlylyal bíró em­berekből, egy ország kormányának fe­jétől s az őt támogató párttól méltán megvárhatja a közvélemény, hogy gra­­t­itáczióikban ne c­ak az udvariaskodás szokásos hízelgő frazeológiájára szorít­kozzanak, hanem olyan kijelentéseket is tegyenek, melyek a nyugtalankodó nemzet aggodalmait ha nem is elnémí­tani, de legalább csilapbann s a közvél­­ ményt a jelentkező bajok orvoslásának bátos eszközei felől tájékozni is képe­sek. E tekintetben az idén is csalód­tunk. Sem a párt szónoka gr. Bánffy Béla, nem adott a nemzet ez aggodal­mainak eléggé színezett kifejezést, sem a miniszterelnök nem igyekezett azokat bár csillapítni. A magyar nemzet közvéleményét ez idő szerint főleg két nagy kérdés foglalkoztatja, többet mondunk: lázas aggodalomban tartja. Az egyik a zilált pénzügyek rendezése, a másik a há­ború veszélyének fenyegető előjelei. És minő semmit jelentő nyilatkoza­tokat tesznek a nemzet életérdekeit fel­ölelő eme kérdésekről úgy a párt szó­­noka, mint a kormányelnök ! Gr. Bánffy Bélának az egész pénz­ügyi rendezésről nincs egyéb mondani­valója, mint egy elcsépelt frázis és egy jelentőséggel teljes kérdés, melyre azon­ban sem ő, sem a kormányelnök nem ad feleletet. Mert his­zen olyan siralmas finan­­cziális helyzetben, amilyenbe ez a kor­mány s ez a párt 12 évi kormányzás után belevitte a nemzetet, azt az el­csépelt igazságot emlegetni, hogy: ------ ' - -.-gz ^egy anterior a d­eniZOS“ toka mos haladási vágyát a nemzet áldozat­­képességével ; megtagadni sok vágyat , olykor jogos igényt s mégis a nemzet áldozatkészségéhez folyamodni: ez nem mindig népszerű feladat. * — Emellett azonban mélyen hallgatni és semmit nem mondani, hogy hát ezt a nem­ népszerű feladatot miként óhaj­taná a párt megoldatni: ez határtalan eszmeszegénységre vall egy olyan kom­pakt párt részéről, mely mindig azzal henczeg, hogy az ő soraiban foglal he­lyet a nemzet eliteje és minden zsenije. És az eszmeszegénység mellett, amit e szavak elárulnak, legalább is ízetlenség azzal elütni-vélni a határo­zott tájékozás kötelességét, melylyel a kormánypárt és vezérei a nemzetnek tartoznak, hogy hát ők (már t. i. a kormánypárt gratuláló serege) bíznak abban, hogy a vezérlő miniszterelnök, mint pénzügyminiszter, meg fogja olda­ni a feladatot (a pénzügyi kibonta­kozás.) Ez ismét frázis. S ez a bizalom lehet jogosult a személyes ismeret­ség és barátság tucsányrT de „kein Bru­der im Spiel“, mondja a német. A pénz­ügyekben nincs helye a barátságnak s valamely pénzügyi programra helyessé­gét nem lehet a személy­es barátság me­legségének thermometruusával mérlegelni A nap másik végzetteljes kérdése : a háború. Hetek óta az egész kontinens lázas izgatottságban él a nagy vihar elősejtelmében. E vihar épen a mi fe­jünk fölött készül kitörni s lesújtani. Az orosz nyultan készülődik ellenünk , mi pedig nem tudjuk, csak sejtjük, hogy miért; abból pedig, hogy sorsunk intézői Bécsben mit határoztak, se nem sejtünk, se nem tudunk semmit. S minő megnyugtató tájékozást nyújtanak az aggódó közvéleménynek a nemzet augurjai ? Gr. Bánffy Béla azt mondja, hogy a nemzet kész lesz életét s vérét ál­dozni, ha érdekei megtámadtatnak. Iga­za van. De hát szükséges-e ezt konsta­tálni? Hát van-e olyan nyomorult, pi­masz nép, mely ilyesmire nem volna kész bármikor? Miféle üres fecsegés te­hát az az egész frázis? S a miniszterelnök sem mond sok­kal többet Béla gróf üres fecsegésénél. Azt mondja Tisza, (gr. Bánffy e sza­vaira reflektálva), hogy ő nem tart a pesszimistákkal, kik a háború közvet­len kitörésétől félnek, de azért azt sem állítja, hogy teljesen ki van zárva egy háború eshetősége. Hozzáteszi, hogy ennél többet nem mondhat. Valóságos dodonai orákulum, az „ibis redibis“ ismeretes formulája sze­rint. Nesze semmi, fogd meg jól. Ha­nem persze, hogy nem árulhat el se Béla gróf, se a miniszterelnök többet a nagy titokból, mert ő sem tud többet. Nem kötik azt az ő orrukra. Eldöntik ezt majd náluk nélkül Bécsben az osztrák tábornok urak. S aztán az árát, Tisza és Bánffy urak ETKFJSZIK“ TÁRCÁJA inuár 2 A kir. Ga­i utazása. iblikod­ból K udvaron ker­sztül a is Gábor o­­lídj*r — kit a házban csa­­i­t&»an Gahnt'1’, hie ab — otthonába lát htllem be. Atyja ruhagyárban, m­­int i v á t volt ftlkálat /;» ; anyja, kit az élet sootasj­á­m nsg'ou meg viseltek s negy­­lan.n­ évvel 'Dir eg «n fehér volt, a ház- i rtá- *.''u e i síiták szentelő még nyeg­udt égé -,ége roajait. Öt gyermekük­e t, a báron idősebb maguk keresték ke­­'­yerü­k­­, otthon csak egy tizennyolcz éves­­sav a kis Gabi voltak. v ti l­­pos volt, késő és szám­l inas .Mása azon pinizsi hizasságoknak oly te­­atimények között, kik éltek telét munka Uh, egészségte­­n gyárakban, sötét büz­­h dt igk’ue boltokba* réjják le, s vállai majdnem fi­­­vékony, sovány lib­­^’tjizott ' állai között »yhja Ült. teltoui en ^r,0B1 volt. G­­ 1 ■ ,összetöpöriww várna 5 Utazott öt éves«. ^ . .. tve, széles magas hom- *. ama szemeit, melyek L i- Limesek voltak, jóval Bl­iístbbnek gy nő . *ák. I -V ji tövére szelíd vonásaiért E — okosságáért i*eo ák - hz orvos megtil- I i­s, hu;. ■ 1, da' hogy szórakozzék K'-h;-a járattá. y est­ve a lépcs'.feljárat- t ff * fe,p at.'i’.t ,. 1 ntettem meg a mint I d* g t b-i­ újba -­pus lakásával. Anyja elment vásárolni, nővére pedig még nem jött háza a munkából , így ő ki volt zárva, a falhoz támaszkodott és kí­váncsian tekingetett az utczára, arcza oly szomorú olyan halvány volt! Hozzá men­tem s kérdezősködtem, ő nagy szemeit reám szegezte , bizalmatlanul, félénken vizsgált. Ezalatt megérkezett nővére, a sietés mia­t lihegve. „Oh szegény kis Gabim — meg várakoztattalak — ugy­e nyugtalan voltál?" „Nem* felelé — Csendes, tiszta han­gon — csak azt gondoltam, hogy te nam gondolsz reám, pedig olyan beteg vagyok és unom magam.* „No no te kis hamis* — susogta a leány s csókokkal borította el azázát, az­tán felém fordult s könnyes szemekkel foly­tatta „olyan gyenge, olyan okos, úgy gon­dolkodik, mint egy nagy ember, milyen kár, hogy beteges, az orvos azt mondta, hogy a nyáron Berekbe kell vinni, a ten­geri fürdő s levegő talán meggyógyítanák, hanem az nagyon messze van és sokba kerül, de én dolgozni fogok, hogy ő oda mehessen. És a szegény leány dolgozott reggel­től késő estig meglopva magától az édes álmot, naphosszat varrógépe mellett ült, vart, szabott szüntelen. K0ső éjjel hallot­tam varrógépjének egyhangú zakatolását s a lámpa fénytől megvilágított függönyön k­­észtül kivettem folyton mozgó árnyékát. S kénytelenül is Hood Tamás egy versének í­rai jutottak eszembe: várni, varrni m­ig a sz,ennek elhomályosulnak a kivesz belőlük a te­stet. Varrni, varrni mig az álom elnaibbaam,­ karjait. Várni és varni a deczember fagy*, rideg nap­világánál. Várni és várni, m^n az -g­a­kék , a nap meleg sugaraiban a f­08k csicseregve röpködnek párosan, fénylő tol­laikat mutogatják figyelmeztetve, hogy a tavasz, közeleg. A házban mindenki ismerte a Gabi történetét s a szomszéd nők figyelemmel kísérték a nővér munkáját a gyermeket, hol a lépcsőn, hol az udvaron megállították, beczézték, dédelgették, nyalánkságokkal halmozták el. Ő mindig egykedvű, szófián volt, me­nekült a kedveskedések elöl s inkább nyug­talanul mint örvendve gondolt e különböző jeleire a szeretetnek. ,az asszonyság a harmadik emelet­ről játékot ad nekem — kérdé nővérétől — hiszen nem is ismer?* — aztán egy pilla­natig töprengve folytatá — bizonyosan azért, mert púpos vagyok*. A munka folyt s a persely sötét szög­letében egy tükör fióknak lassan kint te­­lődött. Közeledett inniis, mér hozzá is fog­tak az előkészülethez egy szép úti börönd rézzel kiverve, egy öltözet a gyermeknek stb. és a kis Gabi az örömtől megittasul­­va barátainak az iskolában, miről sem beszélt mint az ő utazásáról a tengeri fürdőbe. Az utolsó órában azonban egy kelle­metlen esemény mindent felforgatott. Az ötödik emeletről egy hivatalnok fiatal neje megbízta a varró­ leányt, hogy nászruháját újjá alakítsa át, a mostani di­vat szerint. E­z este a Gabi a fintás­üvegg­el ját­szott, sovány ujjai közül kiomlott, s­ok borzasztó f a tinta szerencsétlenül épen a latin­ ruhára ömlött. Nem szidták meg, hiszen halott hal­vány arczáról több fájdalmat lehetett leol­vasni, a szegény nővér egy nagyot sóhaj­tott s aztán csendesen kiterítette a szöve­tet, s nézte, mily nagy a kár — mintegy nyolcz métert tett tönkre a tinta. Mit tegyen — elbeszélte az esetet a hivatalnok nejének, szánalomra indítsa » kis Gabi iránt, arra gondolni sem“ lehetett, mert a hivatalnokáé nem volt gazdag s ez egyetlen ruhája, melyet ünnepélyekre hasz­nálhatott, aztán meg a leány is büszke s nem akarta, hogy az által a többi lakók is megtudják, mily nyomorban élnek — leg­egyszerűbb volt hasonló szövetet venni — nyolcz méter tizenöt frankjával, épen száz­húsz frank, mely jelentékenyen megapasztá a persely tartalmát. Vége volt mindennek, ez évben le kellett mondani a tengeri fürdőről. A leány szótlanul ölelte meg a kis Gabit s pár könnyet törülve­le újra dol­gozni kezdett. Közelgett a tél — szomorúan néztek elibe a Gabi othonában, az ősz esős volt s Gabit jelentékenyen megviselte, csontjai fájtak, lázai voltak s időnkint agyában ér­zett fájdalmat, az orvos megvizsgálva fe­jét csóválta s újra hangsúlyozta, hogy a gyermeket a szép idő beálltával Berekbe kell küldeni. El is lett határozva, hogy Mimennil* be kerüljön május *érd^r® utaznak. És a újra megkezdte zaka­tolásé* gyorsabban működött — s a virrasztások még hosszabbak lettek. A kis Gabinak vettek egy képe­t, mely­ben egyébb nem volt, a ígér tenger­parton elterülő erdők, 1 . trin­ák, me­lyeket a habzó hullámok -szd« 5. ő k — ha­lász bárkik, melyek feh.. 1 itoria. kai mint madarak röpködtek a w ■■ - a gyer­­e­mek csak a tengerről beszélt — azt látt'­­­álmában s gyakran a szürke ködön kere­tül, mely az udvarra leszállt vélte mint csapkodják a hull«*ok a hajók olda­lén, melyek a tengerek végtelen útjait szeldelik. A tél nagyon nedves és hideg volt, és többé nem találkoztam a kis Gabival a kapu alatt. Az orvos megtiltotta, hogy kimenjen. Időnként láttam az ablaknál, olyan szomo­rú volt szemeit a nagy semmiségbe meresz­tő s sovány kezecskéivel az ablak tábláit, melyeket a lezzáradó vizpára elhomályosí­tott, hajókkal rajzolt tele. Egyszer tekintetünk találkozott s mintha kígyó marta volna meg, egy vad mozdulattal összehúzta a függönyöket , nem láttam többet. Csontjai mind jobban fájtak, lesová­nyodott vékony lábai nem bírt** többé. — Napjait kicsiny ágyában fűtötte, század­­szor lapozva át képes­könyvét, mely­ben a tengeri s *a hajókat bámulta fehér vitorláik*^ Az utakról nem mondott le. „Mikor Utft/U.a ?* kérdezte nővérétől — s mikor ö ...ndta, hogy várni kell, mig kitavaszodik, nyugodt hangján igy válaszolt: „Azt vá­rom én is, szeretnék hamar meggyógyulni, hogy ne lássatok többé errut.“ S elkezdte számlálni a városokat, melyen keresztül fo­gunk menni — neveiket már könyv nélkü­­ tudta: Chantilly, aztán Clermont, Amicus, Abbeville, s végre a tanger, — „ha egy­szer ott leszünk, tudom, hogy csontjaim nem­ fognak fájni.‘ Pünkösd felé nem hallottam többé a varrógép lármáját, már nem dolgoztak és m mégis egy lámpa fénye egyik ablakot késő éjjelen is halványan á­ ll közvetítésével, majd megfizettetik — az áldozatkész“ magyar nemzettel! Politikai hírek, Uj évi tisztelgések. A szabadelvűpért szokásos új évi tisztelgése tegnap megtör­tént. A ház kormánypártja testületileg je­lent meg Tisza Kálmán miniszterelnök előtt a hol­gy­ Bánffy Béla képviselő tartott üd­vözlő beszédet, melyre Tisza válaszolt. E két beszéddel mai vezérczikkü­nk foglalko­zik. — A párt felkereste ezután Péchy Tamás képviselőházi elnököt, kihez Fálk Miksa intézett üdvözlő beszédet, — mely­re Péchy Tamás hosszabban válaszolt visz­­szapillantást vetve a lefolyt és a megkez­dett új országgyűlési ciklus főbb esemé­nyeire. A ház elnökénél megtett tisztelgés befejezése után a miniszterek külön fejez­ték ki az elnöknél szerencsekívánataikat is. A párt távollevő elnöke Vizsolyi Gusztáv az evélyes táviratban üdvözöltetek. A ház elnöke, különben számos üdvözlő táviratot kapott, első­sorban a horvát tartomány­gyű­lés elnökétől. Orosz franczia szövetség Ennek mi­előbbi létesüléséről már egész pozitív alak­ban beszélnek a politikai körökben. Egy pétervári távirat szerint Sándor oldenburgi herczeg, a­kit tavaly mint bolgár trónjelöl­­tet emlegettek Parisban van és azzal van megbízva, hogy a franczia kormánnyal ál­lapítsa meg háború esetére a közös orosz­­franczia akció módozatait. Tisza Kálmán és az új év, Tisza Kálmán kormányelnök a kor­mánypárt új évi tisztelgése alkalmával gr. Bánffy Bea által hozzá intézett üdvözlő beszédre a következő választ adta: Tisztelt barátaim! Mint már sok al­kalommal, midőn mint most, politikai és en­gedjétek mondanom személyes jó embereim és barátaim új évkor megtiszteltek, úgy most is csak köszönettel kezdhetem, melyet szí­vességiekért és barátságiokért magam és társaim nevében kifejezni kötelességem. So­kan azok közül, kik az első években ily al­kalommal jelen voltak, hiányoznak. Az egyi­ket a természet rendje, a másikat a politi­kai változások esélyei ragadták el közülünk. Sajnálattal nélkülözöm valamennyit. De vi­szont örömmel telik el keblem, midőn látom hogy a mostani választások mennyi jeles fia­tal erőt küldtek a törvényhozásba és a sza­badelvű párt kebelébe. Így van ez jól, mert hiszen e fiatal erőknek lesz kötelessége ösz­­szekötni a jelent a jövővel és akkor midőn mi már vagy nem leszünk, vagy pedig ösz­­szetörött szemlélői leszünk a politikai küz­delmeknek, tovább is lobogtatni e hazában a szabadelvűség zászlaját készakarva em­lítem ezt nem csak azért is, mert nem le­het eltagadni, hogy s­zéles e világon min­denütt s a közéletben nim­á­n téren a sza­­badelvűséggel éppen ellenkező áramlatok kezdenek túlnyomók lenni. Ezen áramlatok akadályokat vetnek elénk is. Ez az egyik, de talán legfőbb oka an­nak, amire 1. barátom is hivatkozott, hogy a haladás lasabb lehet mint a­hogy kívá­natos. Azonban a körülményekkel bizonyos fokig megalkudni mindenkinek kötelessége. De van egy, minek Magyarországon, ha azt akarjuk, hogy jövőnk legyen, megtör­ténni nem szabad s ez a visszaesés. De midőn az akadályokra rámutattam határozottan igazat adok t. barátunknak abban is, hogy úgy 1867 óta általában, mint az utóbbi évtizedben is, a haladást, mely ezen országban mutatkozik, eltagadni nem lehet. Az, ki elfogulatlanul bírálatot akar gyakorolni, mondhatja még pedig a subjectív felfogásnál fogva jogosan mond­hatja, hogy a haladásnak gyorsabbnak kel­lett volna lennie, hogy azt talán más irány­ban kellett volna itt-ott vezetni; de azt hogy nincs haladás, ezt n­em állíthatja jó­­hiszeműleg senki sem. De ha ebben van érdem , ez nem egyes emberek, hanem és bocsássátok meg, ámbár sokkal inkább i­lletek, mint egyeseké, kik az egyesek működését támogatásotokkal le­hetővé tétették mindenek felett és elsősor­ban magáé a nemzeté, mert szabad, alkot­mányos országban csakis a nemzet mely megadhatja a lehetőséget egyeseknek és pártoknak, hogy bizonyos irányban halad­janak. Valóban különös tulajdonnal bír is a mi nemzetünk. Elragadtatja magát egy szép képnek eléje varázsolása által. Örömmel hallgatja, még ha sokszor méltatlanul tá­­m­adtatnak is meg azok, kiket a körülmé­nyek kormányzására rendeltek. De ha ar­ról van szó, hogy kikre bízza a kormány­zást, elfelejti a szép szavakat, elfelejti a méltatlan bírálatot s arra néz, hogy kik azok kiket tettek jellemesnek. Azt mondta­­, barátom : a népszerű­ség. Szerintem kétféle népszerűség van. Az egyik az, mely könnyen szerezhető meg, csak azt kell mindig tenni, mit bizonyos perekben a hangot adó közvélemény kíván és meg van a népszerűség. De van egy má­sik népszerűség, mely sokszor az elsőnek ár-én akkor szerezhetik meg, ha valaki be­bizonyította, hogy mindenre kész azért, hogy a közügynek és a hazának szol­gáljon Tudom, hogy ezen népszerűségért foly­tatott küzdelemben sokan elesnek. Megle­het, ez fog történni velem is. De arról bi­zonyos vagyok, és azt érzem magamban, hogy ezen népszerűségért küzdelemben el­esni szebb, mint a másiknak habjain tovább vitetni. Azonban mindamellett, hogy a siker­telenség s az elbukás esélyét is szemügyre vettem, határozottan merem állítani, hogy ha az általános világhelyzet meg nem za­var, a munka mely pénzügyeink rendezését czélozza, sikerülni fog. De a feltétel olyan.

Next