Ellenzék, 1888. január-június (9. évfolyam, 1-149. szám)
1888-01-02 / 1. szám
, melyért jót senki sem állhat. És a magam részéről nem csatlakozom azokhoz, és ezt egész őszintén mondom, kik a háború veszélyét előttünk lévőnek látják. Én még mi is reményem, hogy ezen veszélyt elfogjuk kerülni, viszont azonban arról meg vagyok győződve, hogy Magyarország és a magyar közvélemény háborút provokálni Buc sem fog, de ha reá erőszakolják, meg fogja helyét állatni. Sokan várták t. barátaim, hogy e tekintetben többet fogok mondani. Nem de i'.sm s ne n tehetem (Helyesli) korlátot e bu n m is egyébb, mint az, hogy —s legyen itt, szabad e szót használnom, talál Bon sértek vele senkit — a pesti mistákbangjáo sólni nem tartom igazoltnak. Azonban, ha reményeim jobbak is, az optionalest terjeszteni ismét hiba, mert ez sok-szor megbénítja az ellenállási erőt, melyre reményem nem lesz, de meglehet mégis, hogy lehet szükségünk. De ha ebben korlátolva vagyok i-e, mm lehetek korlátolva az irántatok való el-marcs, ki s önet és barátság érzelmeibe, ha ti éppen oly korlátlinul viszonoztátok ezt, ezzel adjátok nekem és minisztertársimuszk a legszebb újén ajándékot. T. barátunk hivatkozott a haladásra , a magyar állam megerősödésére. Azt histem, hogy ez irányban azt, hogy sok előfulldás történt, senki meg nem tagadhatja ott van, mint idézte Horvátország példája, melyben az irányzat a régi százados kapocsnak régóta nem volt annyira megfelelő mint ma. De ha máskép szétnézünk, s mos ma is vannak még egyes hango a h ívek részint benn az országban, részint pedig az országon ki is emelnek ellenünk , ma azt és a magyar állam létjogát majdnem megtagadni szeretnék. Azonban talán épen az a körülmény, hogy itt benn az országban határa nem mutatkozik valami nagyon, de még inkább talán *az, hogy mind inkább külföldön igyekeznek hangoztatni panaszaikat, mutatja azt, hogy itt az országban, és pedig fajkülönbség nélkül a magyar állam eszméje terjed* erősbödött és hatalmastodott T. barátunk rámutatott a nehézségekre is, amelyekkel küzdésünk kell s a melyeknek bizonnyal nem a legkönyebbje aez, hogy — mint ő mondá — meg kell tagadni sokszor olyat is, mi méltányos, de azért követni kell a nemzettől áldozatokat. Azonban midőn t. barátunk, fen helyzetben a pénzügyminiszteri állásnak legalább egyelőre r.lalam történt elfoglalását említette; engedjen meg — és ezt nem túlszerénységből mondom — ebben én érdemet nem látok. Azt tmui, ami az adott viszonyok között szükséges volt, az én helyzetemben, nem volt egyéb, egyszerű lötelességteljesítésnél. És ha van és volna ebben érdem, ez itt ismét nem az egyené de azoké kik nékem lehetővé tették és teszik, ezen, elismerem, nm kellemes küzdelemben megállási és isten segítségével országunkat előbbre vinni . / Lady Moreson. — Angolból. — Az „Ellenzék“ részére forditotta: Amica. Iceuterleifth kisasszony naplója. «Folytatás.) 8.) — Köszönöm, az egyszerű válasz, oly őszintéit, is oly komolyan mondom, hogy szerettem volna egyik kezét meglógni és megszorítani, megszorozni örötvémtten azon gondolatra, hogy ez, a dj.4. ga gyémánt, ez a kedves szép fiatal ».4gyi minden nap köztünk ragyog, és meleg ti.... sajára fényes világosság lesz ott, hol kő- Irülte mi«,dán oly hideg és homályos. — Steu&field ezredes ur, látta már Ert’iot ? De az leleblegts kérdés. Bizonyosan látta. E kérdés csodálkozással töltött el. Mit tudene én, mire gondoltam, hogy a gyermekről oly hosszasan megfeledkeztem . — Nem, még nem láttam, mondom. Hol van? — A hálószobáiéban. Egy kis főfájása van, s Lady Moreton azt kivánta, hogy egy kevés időre jelenjek meg a bzalonon, aztán vonuljak vissza. Nem szeretné ha jóságával visszaélnék; ez az oka, hogy szen kérését, hogy énekeljek nem teljesíthetem. — Csak ezért? Oh, eligazítom én azt anyámmal ! — Köszönöm eszed?8 úr, de ma este ne kívánja tőlem, válaszolá olyan szilárdsággal, és oly nyugodt mélósággal, hogy el voltam ragadtatva. Ha tetszik, majd holnap énekelni fogok, folytatá. Meg vagyok lepetve, ha reá gondolok, hogy akarata előtt, hogy hajoltam meg rögtön, én, kinek akarata törvény volt. Ott állott előttem egyszerű fehér ruhájába öltözve, nem csillogott rajta egyetlen egy egy ékszer, hogy bájjait öntelje. Néhány szál gyöngyvirág véna hajjal vegyítve volt a kebléhez fűzve; ezek voltak egyedüli díszítései; de én előttem minden kincsek között a legnagyobbat volt megkoronázva, szelíd ártatlan tiszta lélekkel. Ez sugárzott szemeiből, mosolyából,minden mozdulatából. — Jó éjt Netherleigh kisasszony, — mondom kezet nyújtva. H«. nem tudom reá beszélni, hogy maradjon, meg kell távozásán nyugodnom. — Jó éjt ezredes úr, válszolá az ő kedves őszinte modorával, amint előre siet hogy az ajtót kinyissim előtte, de e “*^n,‘'trombáTT egy más férfi már megelőzött. Azóta gyakran járt»««. Netherleigh kisasszonyt, s napról napra szeretem , öntudatlanul és akaratom ellen loffbal,de mégis úgy van. Nem múló érzeményt tov, Neszi iránt felébredt bennem. Nem , az élet elveszíti becsét előttem, ha szerelmét nem nyerhetem meg; de az a kérdés, ha vajjon megnyerhetem e? Minden egyszerűsége és ártatlansága dec’ára, ő nem lesz könnyen megnyerhető. Haszonleső indokok nem fogják befolyásolni. A pénzt elülte nem határoz, el lehet nélküle, mert ő képes és egyúttal hajlandó önfentartásáért dolgozni, megvetve azt az álbüszkeséget, mely inkább éhezik, minthogy képességeit hasznosítsa. Haés büszkeségem hova lettél ? Az ő alázatosságának a magas mértéke előtt eltűnt, elenyészett. Mit bánom én, hogy nevelőné ? Ha a legnagyobb birodalomnak volna királynéja, akkor sem bicsülhetném jobban, és nagy,asszonyomnak — megnyerni, nem kívánhatnám jobban. A bárminő magas állásnak díszére válnék, de arról is mteg vagyok győződve, hogy nincs az a kötelesség, bármilyen elsőrendű legyen az, amitől visszarettenne. A munka nem lealázó, sőt felemelő, s igazi nemesség van benne, olyan magas szempontból véve, ahogy az én Gyöngyöm veszi. Lám — minő változást csinált & kis Effeke! — Ez a gyermek élénk lett és pajzán, ezerféle megnyerő kedvessége van, akza elvesztené azt a szomorú, begyadt, beteges kinézést. De mindenek felett nézzük meg anyámat. A változás — benne — csudálatos, a legkimértebb, unalmasabb, feszesebb, és — szép csendesen valljuk meg az igazat, a legkellemetlenebb modorú öreg asszony volt, kit valaha láttam. Egy büszkeségből alkotott utálatos külső kéreg vette körül, és ezt az ocsmány kérget szegény jó anyám de haut tonnák — valódi makas műveltséget jelző modornak tartotta. Nem azért volt olyan az álló lélek, mintha rosz szive lett volna! Távot tegyen tőle ; ő nagyon jó szivü, de jósága anyira vissza volt tartva és elnyomva hogy ő maga is hajlandó volt azt hinni, hogy 3MV végében eltűnt, vagy talén soha 89 v is létezett. Mert lehetetlen volthoz hozzá jutni. De Neazi, az ő önzéstelen ellenállhatatlan modorával, valahogy hozzá férkőzött. Már többször rajta kaptam a kedves öregemet, hogy karos székébe kényelmesen hátredőlve nyugodott; ilyesmi eddig soha sem történt meg rajta! — És hallatlan ! — a napokban szemüvegekről beszélt ! De melegebb érzelmeinek a létezését soha sem árulta el úgy előttem mint midőn azt beszéltük meg, ha várjon Neszi képes-e betölteni a helyét, és itt maradhat e? Ekkor anyám egészen el volt érzékenyülve Míg én a leghidegebb s közönyösebb modoromat vettem fel, mert a körülményeket tekintetbe véve, legjobb volt így tennem. — Noel — mondá — Noszi valóságos kincs nekem. Egész bizalmasan anynyit mondhatok neked. Ő a felolvasóm, és ír helyettem. Soha nincs kifáradva, s meg van az a szerencsés természete, hogy mindig azi csinálja, ami helyes — és a helyes időben. — Az nagyon szerencsés tulajdonság, vagy tehetség, — válaszolom. És mit gondol anyám, vájjon jelenleg a maga helyén van, és a maga idejében. — Noel, te rvost nevetsz rajtam. — Távol legyen tőlem ez a gondolat. — Ő nagyon jó Effehez — folytatá anyám_ Az egy másik igen jó és kívánatos tulajdonig — mondám. — Jól zongor«r.tk. — U^y vsn. -- Szépen énekel. — IstmiLg ! x . _ Noel, nek#_ Netheleigh kisaszszony nem tetszKT« ^ ^ixiyOB iránta. ^ i» __ S^Válnam ha valaki, iránt méltánytalan volnék. é — Volt i«io, midőn attól féltem, hogy szép arcza túlságos vonzerővel fog felép hatni. Igazán féltem, mert 5 oly kedves, és mindenkinek tetszik. — És most szinte azt kívánom, hogy bár szeretnéd,5 oly igénytelen, és oly kedves. — Anyám, maga házasítani akar?Az hittam, hogy a házasság kelepczéjéből távol akar tartani. — Az volt a csttadékom , mert sohasem láttam olyan leányt, ki annyira hozzád illő legyen mint Neszi. És nem találkoztam senkivel, ki annyira mag felsig kívánalmaimnak, s oly szükséges volna blldogságomra mint ő. — Az anyám büszkesége nagyon, szállott jegyzem meg. Hát nem bánnák egy nevelőnőt vennék feleségül ? — Noel, te elfeljted, hogy ő » néhány cousinja! volt a feddő válasz — De azért még is nevelné. Anyám, én is úgy gondolom, hogy megpróbálom ötöt megnyerni. — Noel, ne tréfálkozz, mondá anyám bosszúsan. Az én nem tttröm’ a leány szeret engem, és évek óta nem. -főztem, hogy valaki annyira ragaszértolt volna hozzám. Határozd el rögtön hogy mit szándékozol tenni. Meg maradhate Effie mellett nevelőnőnek ? Mert ha nem tartod meg, saját magam mellé veszem társalkodónénak; én nem tudok nulla nélkül ellenül. Jól esik ha a szobámba lép, vagy ha a hangját hallom. Szívemben a vishang azt mondá: „Én is úgy vagyok vele !“ De azért hangosas azt mondám — (Folyt köv.) Kolozsvárt 1888. Háború küszöbén. Török készülődés. Törökország is kezd készülni a nagy mérkőzésre és Konstantinápolyban most arról van szó, hogy 50 000 főnyi férget mozgásttanak, mégpedig a keleti amériai határon és... Erzetin közelében. Nelidoff orosz nagykövet azzal akart a portára pressziót gyakorolni, hogy követelte a 8 és fél millió frtnyi hátrálékos hadisarcot és fenyegetőzött, hogy Oroszország Kis Ázsiában fogja magát kártalanítani. A porta most természetesen Anglia felé fordul És ma a török lapok azt jelenek, hogy Slisbury angol kormányelnök, A »stem p«sa nagykövetnek békés biztositá ------ -------------Virrasztottak a bt» beteg ágyánál, .Nagyon rosszul van, mormogta a káposzté, a mint a kaput bezárta — nem soktt’gat a szegény ! Egy reggel a kapu alatt gyászos menettel találkoztam, kicsiny keskeny koporsót szállítottak s a család kisérte. Ez a kis Gabi Volt, ki végre útra kelt az ismeretlen óteán felé. H. T. sokat adott és különösen kijelentette, hogy Angolország a tözéptengeren az egyensúlynak Törökország hátrányára való megzavarását soha nem fogja megengedni. * Orosz előkészületek Sutskov tábornok, Volna kormányzója, egy legutóbb tartott tiszti banketten toasikot mondott az orosz hadszegre, melynek haszonvehetőségét minden p rezben próbára tehetik. Brody-ba számos kiutasított érkezett Oroszországból, kik megerősítik a nagy katonai előkészületekről és csapatos szpontositásokról szóló híreket. * Orosz tiszt nézete. A kopenhágai hivatalos National Tidence egy pétervári magas alfasú katonatiszt nyilatkozatait közli, aki Oroszországot jobban megítélheti katonai szempontból, mit mások. A tiszt azt hiszi, hogy sem Németország, sem Ausztria Magyarország nem akarja Oroszországot megtámadni, de ha megtámadná, Oroszország fényesen fogna ellentállni. Különben az az orosz államférfin, aki a békeszeretetzárt most háborúra akarná rábeszélni, vétkeznék a ház, a nép és a dynasztia ellen. Támadásraroszország koránt sincs még eléggé felfegyverkezve s bel állapotai is aggodalmasak. Az okkupáczió kérdése. A háború kérdésével kpcsolatban az orosz lapok Bosznia okkupácziójáról hoszszabb csikkeket írnak. Sok jelentőséggel bír többek között a ,Novje Vraja" lapnak állítólag orosz miniszteri körökből származó czikke. A czikk a kérdést, Boszniát illetőleg, fölöttébb fontosnak mondja. A brlini szerződés értelmében ugyanis Ausztra e tartozmányokat csak ideglenesen tarthatja meg szállva és csakis e megszállás alal jutott mostani nagy befolyásához a Bilkenidszigeten. Ez az annektálás arra kényszeríti, hogy újabb Balkán államokat emnektáljon. És ezért szükséges, hogy Oroszországban ezt az annektálást naponkint kérdés tárgyává tegyék, nem annyira Ausztriának Boszniában való megfészkelése, mint ama föltételek miatt, amelyek mellett Németország Ausztriát a keleten előre tolja. Ausztriának tehát minden törekvését arra kell irányítani, hogy Oroszország a kérdéseket mostanában ne hozza napirendre , e végből sajátképen a lehető legnagyobb engedményeket kellene engednie Bulgáriából, Orszország részére. A bécsi politikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy Oroszország nem akaist Bulgáriát orosz tartományává változtatni, s nem fogja azt a hibát ismételni, amelyet régebben elkövetett. Ha Bécsben e fölött szemet hunynak, világos, hogy belátták, miszerint a bolgár kérdés dönti el Oroszország befolyását a Balkán félszigeten. A bácsi irányadó körüknek tényleg az a fölfogása. Mielőtt azonban Ooszország a bolgár kérdés eldöntésénél erre az alapra helyezkednék, föltétlenül megkísérlendő Ausztria megfosztása ama pozíciótól, amelyet Bosznia és Herczegovia annektálása által szerzett a Balkánon. Ez esetben kijelenti Oroszország, hogy tekintettel a berlini szerződés megsértésére, ama pontozatokat is semmisnek és érvénytelennek tekinti, amelyek alapján Auszria fel volt jogosítva Bosznia ideiglenes okkupációjára. Eszerint alapos az a feltevés, hogy most napirendre kerül Ausztriának Bosznia és Herczegovina fölött leírt összes jogainak elvesztése. Az orosz lap azt hiszi, hogy ha a pétervári kabinet beleegyeznék a két tartomány aunxiójába, akkor az orosz programoi Bulgáriában nem ütköznek többé a hadálgokba, sőt azt hiszi, hogy Bécs bin óhajtják abefolyás szférák“ Ketté osztását és ennek fejében Oroszországnak szabad kezet hagynának Bulgáriában De ezt a felfogást Coszosag neli fogadja el. Bosznia okkupácziója intiglenes tény és annak véget vethet a lemini tzerödést aláírt hatalmak által nyilvánított követelés. Arra ugyan nincs kilátás, hogy a hatalmak egy ilyen követelés iránt egy humor megegyezésre jussanak és igy Ausztria-Magyarország nyilván mégió sok évig fogja azt a két tartományt elfoglalva tiltani ; de Bosznia és Hercegovina végleges bekebbzése az osztrák-magyar monarchiába Oroszország beleegyezése nélkül nem fog megtörténhetni, a még ha abta beleegyeznék valamennyi többi hatalom is, ideértve Törökországot. A „Novoje Vremja“ azt látszik hinni hogy a hármas szövetséget csak azért kötöttük meg, hogy Bosznát annektálhassuk és mist — miután ezt a ezért így nem brjuk elérni — hajlandók volnánk Oroszországgal külön egyezményt kötni. „Csakhogy — így végzi az idézett lap — Oroszország ilyen áron nem vásárolja meg a lehetőséget arra, hogy Bulgáriában normális állapotot létesítsen, mert az egyezmény után Auszria-Magyarország az aunció után kiterjesztené befolyását az egész Balkán félszigetre és Szerbia meg Bulgária az ír előőrseivé Valósnak. Oroszország ma csak az akarja, hogy a Balkán-félszigeten állítsasék helyre a berlini szerződés által megharozott állapot; ennél többet nem kiván, de ettől nem áll el.* Egy másik czikkben a „Nivoje Vremja* a németországi sajtó magatartásiról szólva azt fejtegeti, hogy a Krburg hg. elleni támadásokat nem kell komolyan venni. Még történhetik, ugyan, hogy látszólag hidegülés fog beállani Bas és Berlin közt, hogy az orosz fővárosban helytelenítőleg fognak szólni a monarchia fegyverkezéseiről, hanem azért a döntő pillanatban mégis elő fog állani a casus foderis És ez elen az eshetőség ellé az oroszok nem csak szép szavak, de tettek által szeretnének biztosítva tenni. ELLENZ EK (2) A pap a nemzet gazdaságában. Az ember úgy van teremtve, hogy neki magának kell szükségletei tárgyait, saját erőnek feláldozásaival, termelni, mivel azokat készen a természetben nem találja fel. Ebből következett, hogy az ember, aki meztelen kezdte pályáját, most már bíborba és bársonyba is tud öltözködni, a természet sdta vad és kietlen földet egészen mássá alakította át, új ruhát szőtt neki virágos rétekből , kalászos mezőkből, a kökénybokor helyébe gyümölcsöket, a nád helyébe buzát telepitett, falakkal és városokkal díszítette fel. Szóval az emberi szükségletek összes tárgyaiból egy uj világot teremtett és telepített reá a természeti világra, mmlyet ember világnak lehet nevezni, minthogy a világnak ember az alkotója és fenntartója. E nagy világot, mint mondám az ember tartja is. Folyton változik elemeiben. «I'tató Irakban, minthogy ezeket az ember minduntalan felhasználja önmaga teu« tbitá-díj dókából, és szüntelen másokat teremt azok helyett, hogy az embereek legyen, amiből önön fogyatkozásait kipótolhassa Az embrnek az ő világa fentartásira és fejlesztésére irányuló törekvéseiben áll az ő nemzetgazdasági munkássága. Régebben csak az anyagi dolgokat tartván a nemzet gazdasága körébe tartózóknak, azokat, kik anyagi javakat nem termeltek, nem számítótás a nemzetgazdaság munkásai közé; ma a szolgálatokat is, melyek egyenes vagy közbejárólag anyagi javakat termeltek, vagy ezekbe mennek át, gazdasági javaknak tekintik s eképpen a papok is, akik az emberekben erőket fejlesztenek és nemzetgazdaság munkásai is. A pap hivatása az erkölcsiség terjesztése; fejleszteni az erkölcsi érzést, a lelkiismeretet ébren tartani az emberekben, a jó és szép iránt őket fogékonnyá tenni, bizonyos mértékű idealizmust oltani beléjük, hogy az anyagiság hínárjába ne merüljenek, a jog és kötelesség érzetét mélyen meggyökereztetni, a tekintély iránt, mely a jog, a család, a jogilag szervezett társadalom és a minden erőket magában egyesítő istenség hatalmában nyilatkozik, tiszteletet ébreszteni stb. stb. Mindezek a pap hivatalához tartoznak. De mi köze mindennek a nemzetek gazdaságával? A gazdaságot az emberek űzik. Az ember munkája útján mintegy magamagát teszi át az általa termelt javakba. Amilyen az ember, olyan a munkája is. Az ember még kedélyét is átviszi javaiba. Az áhitatos keresztény templomokat, harczias várakat épít; a gyászoló feketébe öltözik, az ifjú virágokkal ékíti fel magát. A gyenge erkölcs a munka gyengeségében is nyilatkozik. Köteles get nem érző munkás, ellopja a munkaidőt s ezzel megröviditi a termelést, az embervilágot és munkaadója érdekét, vesztegeti a feldolgozandó nyersanyagot, rongálja a kezére bízott munkaeszközöket, az igavonó marhát és gépeket s mindezekben kárára van a termelésnek; furfangossága által igyekszik kizsákmányolni a vele együtt dolgozó társak erejét, s mindezek megelőzésére ellenőrzőket kellvén tartani, sokasodik a kiadás és a termelési költség. A munka kivitelében is hanyag, részmunkát végez, melyet lehetőleg ell a”, s igy a nemzetgazdaság terményeit megrontja. Erkölcstelen korszak eddig de mindin nemzet gazdaságát megrontotta és hanyatlásra vezette. Egy felül növeli a veszélyeket a vagyon és személyre nézve. A családi kapósok meglazulnak s ez a vagyonszerzés ösztöne eltompul, a gyerekeknek, a jövendő ezen munkásainak a nevelése silányul. A munka akarat tagieszül, a vagyon a szükséglettel szemben mindinkább kevésből. A mások vagy ni, sőt élete elleni merénylet gyakorivá válik. A tesnleczek és fegyházak mindinkább népesülnek. A rabok és fogházak fenn a r ása és a bírák fizetései mind több áldozatot igényelnek. Az öngyilkosság mindinkább hirdeti az erkölcstanítók részmunkáját. Az akasztófa mind gyakrabban demonstrálja a p poknak, kik ott a kivégzőkkel megjelenni kötelesek, hogy hivatna betöltése hiányos. A papok az erkölcsiség terjesztése által fokozzák és nemesítik a nemzeti munkát és ennek terményeit, kevesítik az oknélküli erőáldozatokaat. Dr Berde Kron: A sajtóhibákról." A sajtóhibákról rendszeres és kimerítő ismertetést írni ép oly lehetetlenség, mint bármely nyomtatványból a sajtóhibákat teljesen kiirtani. Sajtóhiba nélkül sajtótermék alig képzelhető. Különösen a magyar nyomtatványok híresek arról, hogy némelyikök hemzseg a sajtóhibától. A német betű például sokkal nehezebben olvasható, mint a latin és mégis van oly német napilap, melyben kevesebb a sajtóhiba, mint némely magyar díszmunkában. *) A „Magyar Salon“ legújabb számából. | tört írti ott I74 826, | »in H* ‘ láhr’ v.rá. h * G I »* k k .1 Vörösmarty egy újabb diszkiadisának egyelenj körében például 109 sajtóhibát böngésztem össze |t tudvevg| |,Úgy Vajda János több ízben mérget nyilat-kozat-kal támadott egy kiadót, mert hebehurgyán gyártott Apológiáiban a költő egy két versét valósággal tönkretgéli a sajtóhibák, bár a sajtóhibák szorgalmas gyűjtője, Ge 11 é r i' J gyej i Mihály Vajggjarty egyik hexameterét: „tettünk é’ vit I' ; tünk és a Vza fényre derült.“ — valahol így olvasta : „ettünk Vittünk és a haza fényre derült.T * *?! Nekem magiak is érdekes csodabogár-gyüjteményem ti***,t van a sajtóblokról. Egy felvidéki újságnak például es' a mottója : „lás, alkoss, gyarapits s a hasa fényre derül“, — a Up mutatványszámában így jelent meg: „Hasal kos gyarapítsa a tuss lékekre !“. Szintén Petii egyik kiadásában olvasta , hogy a koldus „élt maradékát ott a puszták tévéje“, — így : „tel maradékát ott a fák közepén te é le.“ Egy másik antholyitt a lengyelek csatatlaaran a Jeszcze Polszka első sora „Nincs még veszve Letgyelország“ helyett: „Ninc megveszve Lengyelország“ van nyomtatva. Egy költői elbetsrlésben ezt olvastam: „Megette ősi birtokát a gyűlölt isgen.“ Tudnillik megvette. Egy vidéki lap költeményben ez állt: „Börtönbe zárták a rabot“ ehelyett: „Börtönbe zárták a rabot.“ Hát még prózába, mennyit garázdálkodik ez a kis kohold ! Kezdem a „Nézet“-tel. A „Nemzet“ leghiresbbt sajtóhibája az volt, mikor Szathmáry György egysír vezérczikkében agybafőbe magasztalta Tisza Kálmn politikáját s aztán igy folytatta : „E fent nevezett plitika .. . a korrektor jóvoltából pedig így jelent meg :„Ez eszeveszett politika.“ Ennek a pendantja az „Egyetértés“-sel történ! Eötvös Károly szintén vezércikkben leírta, hogy mily erkölcsi és anyagi végromlasm döntötte Tisza Kálmán az országot. Aztán így kiáltotte: „Ily tatárjáró vandál pusztításra csakis az elenzéget tartották képesnek.“ Természetesen a kéziratban ez állt: „Ily tatárjánó vandál pusztításra csakis az ellenséget tartottuk képesnek.“ Az se rész, hogy a „Magyar Álom“ hívei között egyszer ez volt olvasható: „Rómában a Szent Péter-templomban az ünnepek uralmával a páva jogai é i a t.“ A „Függetlenség“.zt talán a sajtóhibák ölték meg a többi közt. Men kétségtelen, hogy sajtóinkák dolgában a „Függetlenség“ páratlanul áll hírlapjaink között. Egy-egy samában gyakran 500 — 700 sajtóhiba volt, úgy hogy néha az olvasás teljességgel le-hetetlenné vált. Ezért csak egy két példát idézek belőle. Egy népszínműnek ez volt a czíme: „Két dudás egy csárdában.“ A „Függetlenség“ így hozta: „Két dudás egy zárdában.“ A czeglédi nagy napok idejében ezt akarta írni: „Egyik munkatársunk igazgatta a részenkint csoportosuló tömegeket.“ És ez jelent meg : Egyik muszkatársunk izgatta a részegen kint csoportosult lótömegeket. A szerkesztő diadalát ekképjelenté : „Hallani bolondság volt a barackok üvöltéseit.“ Pedig így volt a kéziratban „Hallani boldogság volt a taraczkok üdvlövéseit." A választások idejében a nyáron, a „Pesti Napló” egyik számában így elmélkedett: „A vinczellérek nagy befolyással voltak a választásokra.“ Értsd: „a viseltélések.“ Ugyanott jelent meg régebben ez: „A Heat párt dr. Kovács Sebestyén Endrének Deák sikertel- e helyett: »ikerteljen) gyógyításáért köszönetét szavai.* Az „Egyetértés“ közölte a múlt országgyűlés előtt a budapest-ferenczvárosi képviselválasztásról a következő tudósítást: „A Thaly- és Kemény-párt között a páczol harcsa (t. i. pártok harcza) a legnagyobb hullámokat érte el.“ A kiállítás lázas napjaiból maradt fönn : „Megemlítjük még, mint ritkaságot, gróf Szapán Gyula gyönyörű tetemeit, melyek még nincsenek teljesen kihizlalva.“ Természetesen a tudósitó a gróf tekerni akarta megdicsérni. A „Fővárosi Lapok“ is tömérdek mulatságos , fatális sajtóhibával gazdagította már a gyűjteményt, de, ott az ezerszemű szerkesztő mindjárt másnap beért, szokta igazítani a hibát. E lapban olvastam a követtelzőt: „Nevetséges, hogy a király Gödöllőn tölti a ka a' C80nyt.“ E helyett: lehetséges, hogy stb. A boldogult „Magyar Korona“ termelte a következő gombát: „A kisasszony kudarcza szebbé nem volt korbácsolható.“ Ez pedig a kéziratban igy hangzott: „A kisasszony kudarcza többé nem volt korlátolható.“ 11 . i