Ellenzék, 1888. július-december (9. évfolyam, 150-300. szám)

1888-07-21 / 167. szám

Fr. In Kurfr! 1888 ! luiohák ; a laikus és a nyilvilloatág alőtt azonban ez okok ismeretlenek, mert nem ta­lhetők meg Khun szolgálati tényke­désében, hisz különben a legfelsőbb kézirat­om emlékeznek meg err­e oly hizelgo­s a okkal, sem a táborszerntgy korában, m­it nemcsak más hadseregeknél 'spasztal-­­­a­tok, hogy nála birosabb tibornokok ál­lat­ak m g háborúban dicsőséggel helyüket, hanem a mi hadseregünkben s van rá péld­­a, hogy tábornokok daczára magas ko­ruknak vagy ép a magas koruknál s az ál­tala föltételezett g­ud*g tapasztala utnál lógva dicsőséggel Ideinek meg ja­­ncs neki köteleségeiknek s az ország és ind-öreg egy­aránt bizalommal tekint feléjük. Hadjárat — papiroson. A c­áuzirtalálkozás napján a Nords­d­utfChe Allgemeine Zeitung ismét élesen apar­trofálja a Moszkovs­zkija Vjedomostit. Nagyszámu fontoskodásnak mondja a mo­szkvai lap ama­k megjegyzését, hogy a n­­et­politikában lényeges vál­ozás áll be, me­g a caiszirm­áltozá­sn kívül, az or­r értékek lombardirosási tilalmának feloldá- Bibsa Bjilvár­ul. Az orosz értékek lombardirozási tilal­mának feloldása nem történt meg, s a lap oly tévedésben van, mely talán szán­dékos. A moszkvai lap ama fikona helyébe, hogy Nmatomag viszályt keres, egy má­sik fi­diói hülyit, mely abban áll, hogy Németország ceak most és hirtelen határoz­ta­t­ magát a békepolitikára. éi esközöleg Németország szilárd és 120 év óta követett békepolitikáját csak a viaivó és forradalmár orosz sajtó változtat­ta ugyanolyanná úgy Nemet­ mint Diosa­­umágra nézve. Csak­is 1870-ki franczia támadás bír­ta ki, hogy b­elpolitikájá­ól egysisr eltér­jen a­nélkül azonban, hogy a k­znozia tá­­m dis­ku­szes visszaverése megingatta volna ama hitében, hogy még diadalmas háborúk­hoz érnek fel arra a népre nézve, mely azokat viseli, a béke a­dásaival. A meggyőződés vezérli a nő­­ uralko­dó Vi­mos csiszár politikáját is, s az indít­ja arra, hogy barátságos szomszédjánál Pé­­t­rvárott látogatást tegyen, a­nélkül, hogy ez­zel az orosz pol­tikival szemben bármily óhajt, vagy követelést akarna felvetni. Nem tudjuk, hogy mi olyast adhatna n­ekünk Oroszokig, a­mi nekünk még nincs, l nem ismerünk o­yan szigorú, törvényes kétségtelenül jogos követelést, melynek Németország daczára egyes orosz lapok szemtelen nagy képű­sködésének mindenkor meg nem felelt volna. Budapesti levél. “ Az Ellenzék levelezőjétől. — Legu­óbbi level­e a fővárosi sajtó ál­tal agyonhallgatott köpperről széles körük­ben keltett­eelt£ntat. T­öbb vidéki lap, mint a „Szegedi Napló­, a „Dereczen* stb. köz­­lött« annak adatait s foglalkozott s foglalk­­­ozik ezzel a fővárosi közönség is, sőt ez nur a­­­n»cz*s .rkokon nagy piros plakátok «PP Bpest, jul. 20. igazol «ara nivjak fel a fővárosi lapokat. A keresztény Magyarország szólítja fel falragaszo­kon az nas es lapokat, hogy adják o át an n­ak, miért hallgatták el e szenzácziós bünpört. E­bből láthatólag e bünpör f­gyonhall­­gatásának ügye még nem ért véget, ismer­tetem tehát e per történetét. Manswirth Adolf, budapesti ven­déglőst és borkereskedő­­ mintegy 2 évvel ezelőtt, és loid bukás büntette miatt 3 és fél évi fegyhá­zra ítélte a törvényszék, s az ítéle­tet a le­gőbb bíróságok is helyben hagyák, jogerőssé válván igy az ítélet Mant­wirth Adolf a soproni fegyházban meg is kezdte büntetését. Tizennyolcz hónapot ült már, a midőn családja képv feletéte­­ dr. Sík Sán­dor budapes­i ügyvéd és i­m­ét kriminális­ta perújításért folyamodott a t­ör­vényszékehez. A perújítás két pont körül forgott. Az alapper agyú lényeges vftdjei*ját u­gsnis az kép­z­e, hogy a vádlott , Mmew­rth Adolf, bukása előtt, egész Vagyonát aladta egy Deutsch J.hab nevű hitelez­ös* nek, — a másik pedig, hogy Deutsch Jakabnak elteu­­éíték nélkül el­őadott egy 4500 fttos vál­­tót, a melynek alapján aztán Deut­ech Ja­kab macsik a bakájén lóvő, de egyéb va­gyonát is a m­aga részére lelogál­a Az el­ítélt most perújítást kért és új bizonyité­­kokra hivatkozott, szón, az alappern­ek is fentartott védekezésének igazolására, 1) hogy ő üzleti vagyonát D­utsch Jakabnak nem azért adta át, hogy ennek követelését kifizesse, hanem azon határozott kikötés ■ellett, hogy — miután ő (M­nswirth) ak­kor súlyos beteg volt, Deutsch Jakab az át­vett üzleti vagyonból az öasz­ a hitelezőket kielégítse és az esetleg még fennmaradó va­gyonértéket neki vissza­adja; 2) hogy Deutsch Jakab, ki az egész vagyon magá­nak tartotta meg, ezen csalárd eljárása él­­tál őt csödbe kergette s későb­b börtö­nt juttatta, és igy őt, valamint összes hitele­zőit megcsalta és jelentékenyen megkáro­sította. Az újra fölvett vizsgálat alapján a kir. ügyészség csakhamar azt indítványozta, hogy Maatworth Adolf javára a perusi­at megengedtessék és D­eetsch Jakab vád alá hely­ez­tessék. A törvényszék elfogadta az ügys­zség indítványát, a bűnper újra felvé­telét elren­delte és egyszersmind Da ut­­o­i Ji­­kabot, a hamis tanúság bűntette, valamint csalárd bukás bűntettére való túlhajtás ál­tal elkövetett bűnrészesség miatt vád­­ k­ helyezte. D^utch Jalaő megfelebbzt­e a törvényszék határozatát, de a kir. tábla mellőzte a felebbezést és helybenhagyta így a pör Újra felvételét, mint Deuts­ch J* % vád alá helyezését. így került az ügy m?­sodszor is végtárgyalásra a budapesti kir. törvényszék büntető osztálya előtt, mely azen bünpört julius 4. 5. 6. és 7 ik napjain tehát teljes négy napon és egy estén át tárgyalta, mig benne új ítéletet hozhatott. Tanukép kihallgattattak Singer Zsg­­mond a »Neue Frei Piepse“ budapesti le­velezője, dr. Ferenczi Miksa, dr. Tauber Lió, dr. Ji­kobi Samu, dr. Wittmann Ügyvé­dek, dr. Fürst Miksa kir. jegyzői helyettes, Mansurith Mór, Fuchs Bíróét Fuchs Vandael, Oblath Rudolf Ügynök, Kraccs M­yer szesz­gyáros, Emd­er Ferr­oz Setzer S­mon, Mans­­wi­rth Adolfné, Mészáros Miklós, Fóliák Síra­i és Pollák Samuné. Ezek vallomásaia konsta­tálta a Deutsch Jakab elleni védők alapos­ságát, a törvényszék azonban részint elévü­lés alapján, részint pedig azért, mert M*ns­­wirth Adolf visszavonta Deutsch elleni p* □ászát, Deutsohot felm­­­erte. MamWi rth Adolf újra elítéltetett, de tekintettel a fen­­nebb közlött tényállásra, az abba f­oglalt 35. Szabó István, 20 éve«, magyar, et. r^fum­»., k&mivss, aolyo* ütés következtében — a mit hol kapott “ nem indul —­ mi­ghal a kórházban. 36 Silwag­n Bernárd, 13 éves, német, ev. ref. czipész, elesett a nagyszebeni csatában. (Mikori1 és melyikben !) 37, Jaskó litván, 22 éves, mszysz, pv. rpford­ kflulver, elesett a nagygyebeki csatában. (Mikor? luílyibben? 33 Jeli. Gergely, 33 éves, magyar, ev. reform.­ köf­lves elesett M.-Vásárhelyen 1849. elején. 1 E­z­­ é­­v s I. Ott akkor nem volt csata, a hely­őrség feladta az állást s jkkor me­nekült. 39. Simon Simáéi, 33 éves, magyar, r. kath . kis­­hilyesi elesett a vízaknai nagy csatában, január végén 1849 (O­­­tfebr. 4. volt a ránk nézve vál­ságos csata, a mit csak nem volt képes jóvá tenni. 40 György Mihály, 20 éves, magyar, r. kath., kömíves, elesett M. Léténél 1849. tavaszán történt üt­közetben. 41 Diirl Sámuel, 22 éves, poigány, r. kath., ze­nész, Nagy-Becskereknél 1849. májusban vívott ütközet­ben a vízbe fúlt. 42. Schwartz Sámuel, 21 áras, szász, ev. lath., Szíjgyártó. Kem­ tudódik : elesett e vagy él ? 43 Kiss Mihály, 40 éves, magyar, ev. rét., föld­míves. Kém tudódik­­ elesett e Vagy él ? 44 Srimon Alajos, 35 éves, magyar, r. kath., né­met cziilész. Nem tudódik: elesett-e vagy él ? 45. Sílló Károly, 21 éves, magyar, r. kath., sze­­kerei, megsebesült a pisil­i csatában, sebében meghalt Kolozsvárott 40. Kolozsvári Károly, 19 éves, magyar, eV. ref.­­h­izmüves legény, elesett a száezsebesi ütközetben. (Melyikben?) 47. Keresztes Károly, 24 éves, magyar, r. kath.. Veit m­­ndett, elesett a n­agyszebeni csatában augusztus 6 áh 1849. 48 Bányai Ferenc*, 22 éves, magyar, r. kath., teipész legény, elesett Dévánál augusztusban. 49. Kun Ferercz, 18 ■'os, magyar, uni­árius, kismíves, 1849. október haviban halt míg a kórházban 50 tttrschfeld Sándor, 18 éves, német, r. kath., hat. r .„ legény, „levett a piakl-i nagy csatában Már­­marosban. (A csata febr.­­—10-én volt.) 51. König Ferdinand, 16 éves, német, r. kath., kereskedő gyakornok, elesett Cacration mellett Bárom­att­ei 1849. julinában. 52 Kaiser Keresztély, 48 éves, német, r kith K.mivel mester, elesett K.-Fejérvár alatt 1849. aug. hóban. 53 K mivel Ferenci, 19 éves, magyar, r. kath , elesett a paks­i véres csatában 1849. 64 Aigner Károly, 21 éves, német, r. kath., pisi jegény, elesett K -Fejérr­r alatt 1349. nyáré­­n 85. Burchard József, 23 éves, német, r. kath-i asztalos segéd, elesett Selmeczbányán, 1849. jan. 19­ 66. Lőrincz István, 84 éves, magyar, ev . form.­­ács, neje állítása szerint,n­em tudatik­­ él­t vagy meghalt ? Az olvasó előtt áll ama szomorú idők erősen marad ánya. Az ep­knek, anyák­nak egykor elszetű hölgyeknek hike előtt megjelenik fiuk és egykori jegyesük, ba­rátnak és testvérnek barátja és testvére képe, úgy, amint egykor előttük állott, a mint öleiték egymást s jövő boldogságok álmait éd s csevegések közt szövögették ; a ha tudták mit e levéltári emlék elno­d róluk, jól esik emlékük felajalása ; ha nem tudták, a me­gbizonyosodott való lép vi­gasztalásukra. Egyik olvasóm látni f­ogja, hogy szeretettjének — aki egészen biztos helyen lappangott a katonai kormány nem volt képes hollétét megtudni, míg a másiknak édes ot­hona — nyújtott hozzá­­férhetlen menhelyet, a harmadikat meghalt­­nak vallották be övéi, pedig életéről bizo­nyosok voltak A haza önállóságának bár­ójában, ■ a nemzeti áll­o­mány védelmében elesettek nagy száma — kik bár névre és vallásra különböznek, de a nagy ügy szol­gálatában eggyek voltak — ragyogó fény­ben tünteti fel Kolozsvár polgársásra ha­zaszeretetét s az alkotmány meg­édelmezé­sében tanúsított elszántságát, m­ely Érd­ly­b­n vívott minden nagy csatánál megvit­te véráldozatát. Vráhországban, Borgó-Prun­­don, Déván, Csernátonban Szerdahelyen, M.-Lítinál, B. Hunyadnál Erdélyben, Sil­­meczbányán és N.-.gy Becskereken az anya­országban egy-egy kolozsvári honvéd, Sza­moauj­váron, Szászsebenben, Medgyesín és M -Vásárhelyen kettő-kettő esett el. A nagy ^m­^^^kö*t 08«k Vízaknánál esett el egy, —-^^~ár mellett három, a Károly-fejér­­mint négy, Szeben alatt öt, Pis­kiné), a legvéresebb harozban nyolcz, együtt 38 kolozsvári honvéd......... Ha már most elgondoljuk, hogy Kolozsvárnak 1848 elé­­ az országos sorozások alkalmából 12 gya­logost kellett kiállitai, az ismertetett kimu­tatás szerint a város 1848-49-ben három­szoros hadjutalékot állított ki a honvéd zászlók alá s valamennyit elvesztette. Pedig még sok élte túl a vész rapsait, kik kü­lönböző zászlók alatt harozo­ttk. Ismétlő­dése ez a nemzeti fejedelmi korszak alatti történeteknek, midőn Kolozsvár kiállított hadiilletősége nem egyszer egytőlegyig a harattérek maradt. • Vájná közlésem az olvasók szivéig el­hízta.­ Nekem jól­l­ik Kolozsvár dicső­ségével foglalkoznom. Újuljon fel polgársá­gában és egész társadalmában az 1848-'­i idők fényes emléke. A kik tudnak e fel­­jegyzettek felöl további adatokat, vagy is­mertek még elesetteket, ezek nevét , az új részleteket közöljék a lapokban. Ki ne tud- ki ilyet? Én csak gróf Mikes Kelemen Mátyás­ huszár ezredi őrnagyot, később al­ezredest említe­m fel, a kinek 1849. jan. 20. reggeli 7 órakor Szeben alatt a legelső ellenséges ágyúgolyó nemes életét kioltotta. S még hány lehet ilyen, a­mi R­ab kapi­tány end­reinek figyelmét kikerülte? Gon­doljanak vissza polgártársaim a dicsőség ama napjaira, egészítsük ki hőseink névso­rát, igazítsuk meg a tévedéseket, a­mikor teljes lsz a névsor — állíttsunk Kolozsvár szabadsági harczokban elesett fiainak Kolozs­vár köztemetőjében szerény em­léket, melyen nevök aranytűzökkel följegyezve sínyijók, mint fenyleni fog a történelemben hősi har­ Ozaik emléke. Igaz, a mit a költő ir : Ki javát és vérét áldozta honának Csak az mondható a haza há­zának. F L LENGER (676) eny­itő körülmények alapján egyévi jegy bazouiű­ttéssel kevtesebbet kapott, mint előbb. gh. A királynő pere. Natália szarbiai királyáét, a ki, szer­dán délután érkezett Parisba, Müncheuben az ott tanuló sz­erb diákság élénk ovác­iók­ban Jénőm otti. A diákok, mintegy húszan, ór­ás rózsákból és kaméliákból tátott sok rétit, nyújtottak át a ki­álynénak, s mikor II.Atilia királyné a wagk°uból kihajolva, barátságos fonyítás­sal köszönte meg a fi­gyelmet, hosszantartó élénk zsírló-kiállások­ban törtek ki mehet a vonat elindulásakor fokozódott erővel utaltak meg. Parisban a kir­áyné csak oly vissza­­vo­nult életet él, mint B­ősben. A királyné Gorka herczegnének az Avenue des Bus de Boulogne ban levő palotájában szállt meg, s kifejezte azt a kívánságát, hogy lázi gáta­sokat a királyné se nem tesz, se nem fogad. A legújabb kere,ű belgrádi táviratok m­éd sűrűbben kezdik elő segítni, hogy Mi­lán király még mindig hallandó a békéa kiegyezésre, Jeke, hogy leghitk­o­o­tabb czifolattal válaszoljon ama rosszakarati h­­­resz­te­lés­ek­re, hogy újból nősüni akar. Az első föltétel termés­e­esen az se­n , hogy Natália királyné állandóm külföldön ma­ra­djon, a második pedig az, hogy a királyné tegye meg a kezdeményező l­étet, me­g Milán király már megelégelte a nyers vissza utasítást. Egy legújabb keletű hivatalos belgrá­di tivirat a követi e/őket jelenti: Til­umen légből kesett a hir ap­ok am­e­l­­len­ése, hogy Milán király a Moruazi herczegnő által Na­­tá'ns királyné nevében tett nyilatkozt­ok következtében emlékiratot dolgoztat ki, hogy a politikai in'niguákat okmányok alapján bbbisonditsa. B­rl­aból most magyarázatát adják annak a szigorú talán kíméletlen bánás­módnak, melyben Natália királynén­ak fel­sőbb partnos folyton bőven lét­e volt. Ber­linben, úgy mondják, nagyon jó emlékező tehetsége van a Hivatalos köröknek. Mang­lis de F'ers orleaniett ugyanis két évvel eze­lőtt N­émetország ellen irányutó czikket írt, a melyben Natália királynéval folytatott beszélgetését is ő mondta. Az inervie­ V­al & marquis a köve­tözöket kötölte­­ ,S­óba jöttek Vas­ili gróf könyvei is, mely­­et ez a berlini, bécsi és lond­oi társaságokról irt. Különösen a „Li S­­ié ” de Berlin­ tetszett a királynénak, a mely pedig Berlinben sok rész­vért szült s a melyet a német határos le is foglaltattak. A királynét különösen az mulattatta, hogy mennyire borszankodo­t a berlini ud az e könyv fölött. N­­tália király­né kü­önben, mint köztudomású, nagy ellen­szenvvel van a németek iránt, a ell.m­.Bri­­véről ép ugy tudnak Berlinben, mint B­lg­rádban “ „NaUlia kirá­lné, tes­­­e hírbe* % Köl. Z g ceikagyán mondta e „vérlázitó* dolgokat, különben érdemesnek tartotta vol­na a marquis állitásait megczáfolni. £*ek­­után, úgymond, cs*k az a csodálatos, hogy miért keresett a királyné épen a gáncsolt és megvetett németeknél vélelmet.A­régenből és Görgényszentim­réről, sőt még a távolabb levő Marosvásárhelyről és Tekéről is, több előkelő vendég, polgári és katonai kötelékhez tartozó junio-látogató jelent meg a kis fürdőtési per, ho­ a Müller 63 tiki -,zsatrégeni népzen­ekarána­k kedvd­in­tő játé­ka mellett, kedélyes tánczmulatság fejlett ki a nyári tánczteremben. Jövő vasárnapra, julius 2- re, s még na­gyobbkörű tánczvngalom van kilátásban, melyre fenn leb ten­tett helyekről többen ígérték m­i megjelenésüket, s ha az idő kedvezni fo­g, talán ez lesz a görgénysóak­nai fürdőnek az idei legderültebb h­ngulatu napja, minthogy azutá­n a hangadók közül többen hazamennek, vagy máshelyre elu­taznak. A fürdő­bérletet örv-így Neugebo­en Dánieloó úrasszony tartja, ki egész igye­kezettel azon van, hogy a fürdővendégek méltányos igényeit m­inél inkább kielégít­hesse. A konyha és pincze lóüzleteit jutá­nyos árak mellett szolgáltatják ki a meg­rendelőknek, a pintos felszó­gnlatra az ifjú N­ugeboren Dani-­l ügyel fel, kinek ügyes­s­ége és figyelme mindeníve kísérjed, hogy a vendégek a kiszolgálásban hiányt ne szen­vedőnek. Likisok még mindig kapatók. A für­­dőtelep a piá­zrégeni vasúti állomástól síig 1 órányi távolságra feküvén, a közlekedés könnyen eszfenzelhető. Hírlapok is kellő szánban vannak a ve­tégek számára mist egyik szórakozás­ban n­ncs bő kínálat. Főng­yülésben szen­vedők l*io/*tják a görgénysóaknai só«für­­dőt melynek gyógyerejét számos feli­dült beteg áldja. A festői szép Görgényvidék a kirán­­d­ulókn k sz-hbnél szebb tájképeket tüntethet fel. f 1- g a Fancsbl­éd Liposnya nevű er­­dőrészekben. Fürdői élet. Görgénysóakna Julius 20. G­örgénysóaknán (Zsábonyiczán) az idei saison igen lanyhán indult, melynek okát főleg az esős időjárásban véljük fel­találni. Egy kis fellendülés július 15-én, va­sárnap, volt| •—* a­mikor a közelfekvő Szász- Natália vetélytársa. A gleichenbergi törpe Alpea-lánczok egyik magasabb geripázén áll egy vár, oszt­rák nemesi család ősi s­ig­n regény'­s fész­ke, erdí kkoszoruban s ki hinné: messze keletről — mint mondják — ide koncent­rálódnak a világ szeme láttára lejátszódó szerb királyi családi drámána­k a szálai. Az ősi vár termeiben a szivbeli poli­tika egy bisi, nagyhatalmassága trónol s apró, szíp kezeiben ez tartja erősen ama titokzatos inget. A politikai nagyhatalma sssgok, mint az események igazoljak, csak a kezére dol­goztak a kastély lakójának, akiről már ve­­zérczikkeznek a lapok , hogy a száműzött Natália homlokáról az ő szép fejébe kerül a kíra­inői és hitvesi korona A g­ diichenbergi posta- és távirdaépü­­let előtt naponkint négyszer-ötször lovas­­futár áll itt meg, mely lejesvágtatva érke­zett a keleti kigylanczok fi­lai. A szürke ruhás lovas rendss­m egy mtrék sürgöny, levél és k­alappal jött ki a hivatalos helyi­ségből. Fényét, f­keti táskába rejtette J­osomseot, akkor elvágtatott arra, amerről jö­t. Ugyin hova viszi azt a sok sürgönyt és levelet? Rejtély volt ez egy darabig. Vágtatott hárslugassal födött, kigyós hegyi utakon, erdőségen, túl ívelő fenyves fasorok közt le­s fői, »ig háromnagy«dórai lovaglás u­tn elérte egy tornyos várkastély mer­dek­á­ját, a hol egy p­ifa-szakállas, bo­rihorgos lakájforma alak várt reá. A lakáj átvette a fényes fekete táskát a eltűnt­­ kas­élyban, A sürgönyöket, leveleket s hirlapo­ t doktor John gyámleánya. Angolból fordította: AMICA IV. (Folytatás.) (8) A szelíd dal csenlestégben halt el. — A Doctor John kezéből kiesett az olvas­mánya s kissé meretigően üttett egyenesen maga­s liba. F­lep fájdalmas arczkifejezéssel járt le s fal a szobájában. Az Arne kisasszony szenepillái nedve­sek voltak, és Jack is meghatottnak látszott. Filep nem sokára „jó éjte kívánt a távozott, — és hallottak a­mint a felettük levő szobában nyughatatlanul járkált. Ekkor Jacknak eszébe jutott, hogy az Írók körében valakivel találkoznia kell, és elsietett, miután Travissal megbeszélte, hogy a tincrestélyre vonatkozó intézkedéseket holnap reggel bevégzik. A csendes háznép nem sokára lenyu­godott,­­ a Harley utcza 199 ik számú ház lakói mind elaludtak — egyet kivéve, és ez az egy türelmetl­eül hánykolódott ván­kosain, csudálkozva, hogy miért fáj úgy a szive, és miért olyan szomorú, s miért gyöt­­ri ötét az a megnevezhetetlen nyugtalan fájdalom. Hát nem határozta-e el azon este, mi din Ami Travist először meglátta, hogy nem fog bele szerelmes lenni ? — Tehát miért fáj az neki, ha öcscsével látja, miért sajog úgy a szive, ha a leány a rozszme változik, ha a mosolyát s szemérmes tekin­tetét lá'ja, s édes hangjának lassú suttogá­s a hullj­a ? — H *.t nem ő volt e az első, ki nem esik a lehető égét, de '­slószinüsé­­gát hangoztatta, hogy J­ack bele esik abba a kelepuzébe, mely ellen ő oly bizto­nak érezte magát ? És ha ő, ő, a komoly negyven éves férfi, elég gyenge és őrü­lt volt m­egengedni magának, hogy a Travis igézetének enged­­jem­ — pedig Travis az ő kedves ártatlan­ságában, szelíd őszinteségével, s viruló szép­­ ­. A Harley-utc­ai estély a kitűzött idő­ben meg lett tartve, és mindenki azt ad­d­­ta, hogy jól sikerült. A kiadásokra szabad kéz volt engedve, a vendégek okosan vol­tak megválasztva, Gunter gondoskodott az ételekről és hüsizökről, jó zene, fényes vi­lágítás mind egy czélra működtek, s egy eredmény mely a Masters Jack reményeit is túlhaladta. Lady Ellerton, ki a tapasztalatlan le­ánynak a háziasszony kissé unalmas köte­lességei­ban segítségére volt, s el volt ra­­gadtatva a Travis finom modora, műveltet­­se, tappintatossága és szépsége éltel, mert Travis az ő fehér selyem ruhájában, egy krém szinü rózsával a hajához tűzve, Való­­ban szép volt. Doktor Clu­bekce és a testvére előtt egészen új érzés volt az ösmerőe szobákat kiürítve , felforgatva látni, tele volt vidám arc­okkal, virágokkal, jellegszerű­ tüllökkel és selymekkel, ékszerek csillogásával, s vi­dám boldog hangok zajával; de doktor John ezt a változást teljesen élvezte, ven­dégei között, kiket, oly barátságosan foga­dott, kellemes régi­módi udvariassággal moz­golódott,­­ a Travis élvezetét zavartalan m­egelégedéssel nézte. Ez a változás testvére előtt is ép­pen olyan nagy és olyan új volt.­­ Julius 21 - kát a vár­kastély úrnője várta lázzal, órá­­ról-órára­ Gyakran látni lehetett, a mint a szép grófnő türelmetlenül elébe sietett futásának­ a maga vette át a leveleket. Könnyű volt kitalálni, miről szólot­tak a sürgönyök s levelek, mikor már ki­tudódott, hogy mindegyik­ alá ez a név van írva: Milán. Az ősi kastély úrnője a válóper min­­den fázisáról legott sürgönyben értes­ült­­ az u­óbbi napokban, midőn tudvalevőig Natalia sorsa végképen eldőlt, ugyancsak megszaporodtak a sürgönyök. A koczka eldőlt. Nataliától elvet­­ték a fiát s közelebb elveszik a Loron-t hogy — De ki tudja, lesz­­ a dologból va­lami ? Régi, ismert történet ezen a vidéken a báj­os osztrák mágnás hölgy szívügye, Milán király Öt év óta Gleichenberg erdei­ben nyaral s tudja mindenki, hogy nem a fenyves illat kedvéért, a­mit egyebütt is szagolhat ő felsége. Milán király ugyszóltán lakhattota magát a nyári saisonokra Gl­icbenberg kör­nyékén. Nihány évvel ezelőtt kibérelte­ti itteni vadászterületeket e még a mű­­­évben vigan lövöldözött itt a zergék után. S a mint Ö rege szól: a Trantimios­­do­fi várkastélyban a királyi vadásznak 80i­­ves örömest adtak tanyát, ha napjában tíz­­szer került is arra a menekülő zerge, vagy ez után. Az idén is várták ő feleégét a­­timié­be, de »fontos házi ügyek miatt nem jöhe­tett még. M­ažin azonban a trónörökös mér ott­hon van s ünnepli a szerb nemzet ■ a szerb egyház maholnap feloldja a király leg­nyi szárnyait, valószínű, hogy első útja ide fog vezetni a gleicbenbergi törpe alpeslánczok közzé, a Traut mmsdorfok őai kastélyába, melynek tornyán vígan forog a ké'fisti­­st a stijeri m­ellében. "­ ­ MINDENFÉLE. Kolozavár, julius 21. — Brassó váro­sban mint sír jeleztük a határ tagosítása kérelmeitek és a tárgyalás­­ hó 19 éve t­izatett ki. Mint most lapunknak írják a tárgyalás teljesen rendben folyt le. A parasztok okulva a föld­­vári eseten, meg sem kísértették a tárgya­­lás akadályozását s igy a kiszállott bi­zottság nyugodtan végezhette a mai dolgát. — Az új orsságház ésizise Hódi­­pesten a nyári évszak beállta óta ser­nye­­ folyik. Az óriási területen az alapozási munkálatokkal már elkészültek , a őst­i rendkívüli vastag alaptalakát építik. A kő­faragó munkákat három vállalkozónak ad­­ják ki. A szerződéseket a jövő héten kötik meg, mire a munkálatok azonnal megkez­dőd­őek. — Esküvő. Reményit Viktor kolozsvári kereskedő ma tirto­ta esküvőjét Fogarason N­e­h­r­e­r Gizella kisasszony­­nyal özv. Nehrer Sámuelné leányával Az új párt a fogaran lutteranui templombil az ottani lelkész eskette össze. —­ Szenzácziós letartóztatás. Az aradi kir. törvényszék vizsgálóbiróság* Szán­tó Áron részletivek eladásával foglalkozó aradi „bank- és váltóüzlet tulajdonos"-t és ennek könyvvezetőjét, Csutak Árpádot, szer­zégével elég igéző volt, — akkor ő megér*­dem­ü, hogy őrültségéért szenvedjen. — De nem téve­szt. — Elhatározta, hogy az őrült­ség volna, — és feltette magában, hogy nem fog engedni De hogy történhetik mégis, hogy eny­­nyire meg van zavarva? Vagy talán » Szegény Schatzerné kétségbeesésének sz­ez»* léke tartja ébren, vagy talán az a gondo­lat, mely elhatároztatta vele, hogy neki nem szabad Arie Travist szeretni, de hát miért is kell egy ilyen gondolatnak létez­ni? hiszen ő rég elvágta magát örökre itt­tól a szerelemtől, melyet Schutt­erné ismert, és melyről Jack énekelt.

Next