Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)

1889-02-23 / 47. szám

Tizedik évfolyam. SZERKESZTŐ­ IRODA: Belmagyar utcza 47-dik s­zám, hová a lap szellemi részét ilelő közlemények szinzendők. AZ »ELLENZÉK«ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és­­innep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Egész évre Félévre 16 frt. 8 frt. Negyedévre Egy hóra helyben 4 frt.. 1 frt 50 kr. 47. szám, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, Kolozsvár, szombat, február 23. 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvártt, Belközép utcza 83. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy­­ czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezménybe­n részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 80 kr. Nyílttéri czikkek gamnond sora után 20 kr. fizetendő. Sorakozzunk! A­kik a nemzeti nyelv becsületét, a nyelv supremáczióját védelmezik, azok nem űznek pártpolitikát. Nem­ akarnak azt űzni. Államiságunkról, nemzetünk jövő­jéről való lemondást jelentene az, ha a magyar haza fiai még a nemzeti nyelv­ből is pártkérdést csinálnának. Mi még azoknál is, a­kik most ezt a nemzeti nyelvet készülnek leszorítani az államintézmények egyik fontos ága: a hadsereg bevett törvényeinek szüksé­ges tényezői sorából — tételezünk fel annyi hazafiságot, hogy sem magukat nem kívánják a nemzeti nyelv integri­tása ellen intézett merénylet részesei­nek tekintetni, sem annyira nem ragad­tatják magukat vak buzgalmukban, hogy velük szemben egy külön párt képződ­jék, mely kiváltságot csináljon a ma­gyar nyelv kérdéséből. Viszont olyan pártot sem képze­lünk, a­mely meg abból alkosson ki­váltságot a maga számára, hogy a nem­zet ifjúságának fejlődését a militaris­­mus érdekeinek hazug szolgálata által megakassza. A véderőjavaslat 25-ik szakasza ezt a két elsőrendű jelentőséggel bíró nem­zeti érdeket veszélyezteti. És minthogy ez általános nemzeti érdek, a­kik ennek védelmében egye­sülnek nem vádolhatók pártszempontok előtt való meghódolással. E vád méltat­lan volna velük szemben. Mikor Kolozsvár város hazafias pol­gársága és az ifjúság arra határozták magukat, hogy népgyűlés útján hozan­dó határozatban állást foglalnak a 25-ik szakaszban foglalt közös és komoly ve­szedelmekkel szemben — akkor kizáró­lag a hazafiság kiváltságait ra­­gadták magukhoz, mert a haza fennmaradásának fő feltétele a nemzeti nyelvet megillető jogok feltétlen elis­­mertetése és az ifjú nemzedék fejlőd­­hetéséért való küzdelem szabadsága. A harcz, mely országszerte meg­indult nem pártok harcza párt ellen, hanem a nemzet küzdelme a nemzeti jogok védelmében egy telhetetlen kor­mány gonosz politikája ellen. Ennek a politikának kárhoztatása és az ez által czélba vett merénylet el­len való küzdés nem lehet pártkérdés, s az az előértekezlet, mely tegnap a vasárnapi népgyűlést előkészítette, si­etett is kinyilatkoztatni, hogy nem mint pártem­berek, hanem mint joggal aggó­dó hazafiak szegődtek az eszme szol­gálatába és vesznek részt a nemzeti küzdelemben. Ne tartózkodjék tehát senki e vá­ros polgárai közül a holnapi népgyű­­lésen való részvételtől. Ott nem pártkérdések és nem párt szempontból lesznek megvitatva, hanem sarkalatos nemzeti jogok ellen intézett merénylettel szemben igyekeznek az aggódó hazafiak megvédni nyelvünk be­csületét, megoltalmazni ifjúságunk jö­vőjét. A zászló ki van bontva! Nem egy párt, hanem az aggódó hazafiság bontotta ki a veszélyeztetett nemzeti érdekek védelmére. Nem pártemberek, hanem hazafias polgárok gyűltek e zászló alá. Sorakozzék körülötte az egész vá­ros. Hadd legyen mennél ünnepélyesebb, nyomatékosabb a tiltakozó szó, mely e zászló alatt holnap elhangzik. Emeljük fel és lobogtassuk maga­san a nemzeti ügy zászlóját. Éljen a haza! Virágozzék a nemzeti nyelv!­tartott, mely alkaiouimsl ír elnök és a főis­pán tüzetesen ismertetvén az ílgyállást, be­­ha­­tó eszmec­ere után megállpodás jött létre azon irányelvekre tűzve, melyek a többször említett szerződés b’czikkelyezésére vonatko­zólag, továbbá a volt határőrvidék polgárosí­tása folytán kibocsátott legfelsőbb rendeletek s a létrejött szerződés következtében a volt határőrvidéki községek tulajdonába átment erdőségek, havasok, legelők, irtások, épületek telekkönyvi tulajdonjogának mikénti rendezé­se a Kemény-család igényeinek a határőri községek irányában miként leendő biztosítása, az erdők kezelésének módja és a befolyó jö­vedelmekben való részesülési arányra nézve a szerkesztendő törvényjavaslati tervezetekben kifejezést nyerendőnek. A törvény­java­latnak a megállapodásokhoz képesti szerkesztését a bizottság elnöke vállalván el, ennek elkészülte után a bizottság a jövő hóban újra össze­ülöd és a szövegezés végleges megalapítása után a törvényjavaslatokat a minisztériumnak beterjesztendő Az Új franczia kabinet. Carnot köz­­társasági elnök aláírta az új minisztérium ki­nevezését, mely következőleg alakult meg: Miniszterelnök és kereskedelmi miniszter T­i­­r­a­r­d, belügyminiszter C­o­n­t­a­n­s, pénzügy­­miniszter Rouvier, igazságügyi miniszter Thevenet, közoktatási miniszter F a 11­­ é­­ves, földmivelési miniszter Faye, közmun­­kaügyi miniszter Y­v­e­s G­y­o­t, hadügymi­niszter Frey­cinet, tengerészeti minszter J­a­u­r­e­s. A külügyminiszter utólagosan fog kineveztetni. Angol trónbeszéd. A parlamentet csüt­ör­tökon megnyitották. A trónbeszéd a külha-­­­talmakkal fönnálló viszonyt szívélyesnek mond­­t­­a, s ezután így nyilatkozik: A folytonos kiadások, melyeket a többi európai hatalom hadi előkészületekre tesz, az angol partok és a kereskedelem védelmére tett eddigi óvintéz­kedések szaporítását tették szükségessé. A­­z indokok, melyek a többi hatalmakat vezér­lik, jelenleg kivétel nélkül Anglia iránti jó­indulatról tanúskodnak. A királyné azonban hozzáteszi, hogy nincs joga a feltevésre, hogy az állapot megváltozásának lehetőségét feltét­lenül kizártnak tekintse. A trónbeszéd többi része lokális érdekekre vonatkozik. Politikai hírek, Naszódvidéki ügyek rendezése, a na­szódvidéki ügyek elvégre közelednek a meg­oldás felé. Az ezen ügyekre vonatkozó tör­vényjavaslat átalakítása tárgyában kiküldött vegyes bizottság, melyben dr. Bánffy Dezső főispán is részt vett, e hó 20. és 21-én az igazságügyi minisztérium helyiségében ülést Mrbe kerül a 25. §.­ A kormányhoz közel álló körökből l­egujabban az a hit szivárog ki, hogy mihelyt a most folyó országgyűlési vi­­ának vége lesz s az ország minden részéből méltán megtámadott 25. §-t a Ház elfogadja, Tisza Kálmán miniszer­­elnök lemond. Ez más szóval azt jelenti, hogy a kormányelnök mielőtt megválna attól a széktől, melyből Magyarország sorsát tizennégy esztendőn keresztül igazgatta, meg akarja mutatni még­­egyszer a túloldalnak, hogy azt, a­mit egyszer fejébe vesz és immár gyér hi­telre találó „szent meggyőződés“ su­­val , minden ellenkező nézeten keresz­tül is át tudja vinni. Ez azonban már nem államférfias ambitió többé, hanem olyan fokú em­beri gyengeség, melynek keserves kö­vetkezményeit sokkal súlyosabban meg­érzi majd az ország, mint tizennégy éves kormányzatának összes eddigi té­vedéseit. Mert hiszen lehetséges tán, hogy azzal a parlamenti többséggel, a­mely számokban messze túlhaladja az ellenzéket, keresztül fogja vinni a sé­relmes 25-ik szakaszt. Reá fogja erő­szakolni a magyar ifjúságra a német nyelvet és a két éves katonai szolgá­latot. Az a parlamenti párt, mely a törvényjavaslatot 120 szónyi többség­gel fogadta el a részletes tárgyalás alapjául s a­melynek tagjait a minisz­tereinek az önzés érdekszálaival tartja szorosan személye és politikája szolgá­latában, minden további lelkiismeret­­furdalás nélkül fogja megszavazni a nemzet gyűlölete által kísért 25-ik pa­ragrafust is. És ugyan mi lesz ennek a követ­kezménye? Hol van emberi agy és éles látás elég mély azon bekövetkezhető szerencsétlenségek kiszámítására, me­lyek esztendők óta gyűlnek fenyegető felhőkbe a fejünk fölé és csak idő,még­pedig nagyon rövid idő kérdése, hogy viharba verődve lecsapjanak? Hiszen azon viszonyok között, melyek között Oroszországgal szemben ma állunk, nem képzelünk józan embert egyet sem olyant, a­ki álreményekkel biztatva magát, m­ég ma is azt higyje, hogy az orosz terjeszkedés megakadályozására hi­vatott hadjárat elodázható. Mit állítunk pedig mi a szláv po­litika roppant ereje ellen? A közös hadsereget. Egy olyan hadsereget, a­mely se nem horvát, se nem cseh, se nem osz­trák, se nem magyar, se nem szász, se nem oláh, hanem­ közös. Mindenkié és senkié. Közös. A tied is, az enyém is, az övé is, a mienk is, a tietek is, az övék is. Ebben a hadseregben nincs nemzeti ambitio, nincs lelkesedés nincs ideál, nincs hazafias czél; zászlóin nincs se a szűz­anya képe, se a magyar czi­­mer, se a horvát, se a cseh, még csak az osztrák nemzeti czimer sem, hanem az osztrák császári házé. Két olyan szín, mely miatt a ma­gyar ember háromszáz esztendőn ke­resztül bűnhődte meg a múltat. Most aztán meg fogja bűnhődni a jövendőt is, mert a végveszély, az ütközetek vál­ságos pereteiben se a tiszt nem fogja megérteni a legénységet, se a magyar legénység a németül beszélő tisztet. A 25 §. vesztett hadjáratot jelent. Ezt akarja megcsinálni a kormány­elnök utolsó államférfim strich gyanánt, mielőtt odahagyná helyét. Már most jelentkezzék valaki, a­ki fel tudja mérni azt a pénzt és azt a vért, a­mibe a nemzetnek majd ez a 25-ik szakasz kerül. A képviselőházból: Budapest, február 22. A ház mai ülésén folytathatott a véderő javaslat részletes tárgyalása. Ennek során a 15-ik §-nál Bolgár Ferenc is szólal fel s határo­zottan megállapítani szeretné, hogy a póttar­talék a hadilétszám mily arányát képezze. Nem zárkózik el az elől, hogy a póttartalék esetleg nagyobb is legyen a 28 perc­entnél, de óhajtva, hogy az kontingentálva legyen, mint a német hadseregben. Szükséges ez a kontingentálás alkotmányjogi sz°mpontbdl is, mert ha a póttartalék nincsen kontingentálva, nem tudják azt sem, hogy hány újonctot sza­vazzanak. Van aztán még egy fontos ok, mely a kontingentálás mellett szól. A póttartalékot ugyanis törvényeink értelmében tettleges szol­gálatra is be lehet hívni. Már­pedig mikor a törvényhozás erre a hadügyi kormánynak megadta a felhatalmazást, akkor a póttartalék kontingentálva volt. Indítványozza tehát, hogy a szakasz visszautasíttassék a véderő­ bizott­sághoz, mely azt a póttartalék kontingentá­­lásának tekintetbevételével dolgozza át. Arra az esetleges szemrehányásra, hogy miért nem adta elő indítványát már a véderő­bizottság­ban, melynek ő is tagja, megjegyzi, hogy a vita során fölmerült alkotmányjogi aggályok a kérdés mélyebb tanulmányozására bírták és ekkor jött rá a szakasznak említett hiányára. A póttartalék kontingentálása tárgyában te­hát indítványt terjeszt be. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) T­h­r­­­y Kálmán pártolja Bolgár indít­ványát s a maga részéről módosítványt nyújt be, mely odairányul, hogy a »magyar csa­pattestek« kifejezés helyett »magyar hadtes­tek« tétessék a szövegbe. Azt hiszi, hogy ez közjogunkba nem ütközik s katonai szempont­ból korrektebb. I Szentiványi Kálmán kifejti, hogy midőn a törvényhozás az ujonezjutalékot meg­állapítja ugyan, de a póttartalék száma iránt a sorozó bizottságoknak fehér lapot enged, akkor a véderő összessége fölötti rendelkezé­si jogát kétségtelenül kiadja kezéből. Ez vi­lágos. Helytelennek tartja, hogy éppen a pót­tartalék állománya, mely ifjúságunk gyen­gébb elemeiből van összeállítva, ki van szol­gáltatva a katonai hatóság önkényének s a fegyvergyakorlatok fáradalmainak éppen úgy ki van téve, mint a rendes állomány. Elfo­gadja Bolgár indítványát s kéri, hogy a sza­kasz a vele m­usban álló paragrafusokk­al együtt a véderő bizottsághoz utasittassék. Thaly módosítványát szintén magáévá teszi. B. Fejérváy Géza honvédelmi mi­niszter Bolgár Ferencz indítványát nem fo­gadja el. A póttartalékot most kontingentál­ni nem lehet. Nagy póttartalék kell s ha ez — a kontingentált arányban — tényleg be volna szerezhető, akkor a kontingentálás el­len nem is volna kifogása. De az ujonczo­­zásnál tett tapasztalatok kétségtelenül mutat­ták, hogy a kontingentálás csak egy fiktív rendelkezés maradna, melynek az ujonczozás nem tudna megfelelni. Különben azt hiszi, hogy a póttartalék nem lesz olyan nagy, mint Horánszky gondolja s legfeljebb kétszázezer emberre fog menni. A Németországra való hivatkozás nem illik a mi viszonyainkra. — Szentiványin­ik megjegyzi, hogy a törvény­nek rendes viszonyok­ között hatálya nem lesz, rendkívüli viszonyok között pedig a pót­­tartalék katonai szolgálatra való le­hívása nem önkény, hanem önvédelmi eszköz. Thaly mó­­dosítványa katonai szempontból tévedésen alapul. Kéri a házat, hogy a szakaszt válto­zatlanul fogadja el. Thaly Kálmán személyes kérdésben szólal fel s kimutatja, hogy módosítványa nem alapul tévedésen. Tóth Ernő módosítványt nyújt be, melynek lényege az, hogy magyar ifjak az egészségügyi és technikai csapatok kivételével csak magyar csapatokba legyenek oszthatók. Tóth Antal illusztrálni akarja, hogy a magyar ifjak mégis csak ki vannak téve a honvédelmi miniszter önkényének. Egy közeti ismerősét két héttel ezelőtt a honvédségtől át­tették a népfölkeléshez s most, két hét után a népfölkevástól visszahelyezték a rendes had­sereghez. Ez önkényes. Dr. Kaas Ivor tudomásul veszi, amit a honvédelmi miniszter az ő tegnapi kérdésére válaszolt, tudomásul veszi, bár a miniszter nem egészen arra felelt, a­mit tőle kérdezett. Forrására nézve, ahonnan kérdéséhez az anya­got merítette, megjegyzi, hogy egy Budapes­ten átutazott bosnyák tiszt, a­ki a szerajevó tisztképző tanfolyamban maga is részes, mon­dotta el neki a kérdésében foglaltakat. A mi­niszterre — válasza után — nem illik ugyan az a latin mondás: »Si f­e­sti, nega !« de il­lik az a magyar mondás, hogy: »Másról be­­s­él B­oáné, ha bor árát kérik !« (Élénk de­rültség és tetszés a bal- és szélssbaloldalon.) Horánszky Nándor a Bolgár Ferencz módosítása érdekében szólal fel. A módosít­­ványra alkotm­ányjogi, pénzügyi és szolgálati tekintetben egyaránt súly fektetendő. S­óló egyáltalában nem lát nehézséget abban, hogy a póttartalék létszáma esetleg maximális té­telben állapíttassák meg. Nem osztja a mi­niszternek azt a nézetét, hogy a póttartalék kontingensét nem lehet megállapítani, mert az újonczozási eredmény szerinte olyan, mely­ből a megkívánható kontingens, ki nem telik. Pártolja Bolgár indítványát. (Élénk helyeslés a bal- és szél­­baloldalon.) Pulszky Ágost azt fejtegeti, hogy mentül többen lesznek a póttartalék­ban an­nál nagyobb a biztosíték arra nézve, hogy a népfölkelés csak a legvégső esetben hivatik be. Pénz- és véradó tekintetében a szakasz helyes intézkedéseket tartalmaz, másrészt biztosítékul is szolgál s ezért fölöslegesnek tartja, hogy a szakasz a véderő-bizottság­­hoz visszautasíttassék. Thaly és Tóth módo­­sítványait szükségteleneknek tartja s a sza­kaszt a módosítások nélkül kívánja elfogad­tatni. Dr. P­r­ó­n­a­y Dezső indítványt ter­jeszt be, mely azt czélozza, hogy a sza­kasz utolsó alineája elmaradjon, a­miből az következnék, hogy külön magyar egész­ségügyi és technikai csapatok szereztet­nének. Eötvös Károly azon kezdi, hogy dr. Fejérváry honvédelmi miniszter nincs egészen tisztában a magyar közjoggal . . . Beöthy Ákos: Annyira igen, mint az igazságügyminiszter! (Nagy derültség.) Eötvös Károly folytatólag kifejti, hogy a miniszter, ha jobban ismerné a közjogot, tudná, hogy mind e támadások, melyeket mos­tanában a magyar alkotmány ellen intéznek, régi keletűek s a katonai körök régebben is be akarták csempészni a magyar institucziók­­ba, de régen nem sikerült, most Tisza segé­lyével félig sikerül. Fejtegeti, hogy a bécsi katonai körök régen akarták a népfölkelést, de nem vihették keresztül, Tisza Kálmán ke­resztül vitte. Aztán a honvédséget akarták korlátozni, de ez még kevésbbé sikerült , Íme most a bécsi katonai körök kedvencz ideáinak budapesti végrehajtója, dr. Fejérvá­­ry, vagy még inkább Tisza Kálmán ezt is keresztül akarják vinni. Mert a póttartalék kontingent­álásának megt­­adá­s alatt a honvéd­ség korlátozásának rejtett czélja lappang. A bécsi katonai körök törekvése régebben min­dig hajótörést szenvedett, most mindig dia­dalmaskodik. S ez az, amit reakcziónak ne­veznek. (Br. Fejérváry beszélget.) Elnök csendet kér. Eötvös Károly kijelenti, hogy adandó alkalommal visszafizeti a miniszter fi­gyelmét. Szederkényi Nándor: Tessék fel­íratni a lármázókat, mint az iskolában. Cla­­mantes: dr. Fejérváry. Gr. Károlyi Gábor: Csak engem utasítanak rendre, a viin­sztárt nem. Eötvös Károly azt követeli, hogy a póttartalékot in infiuitum fokozni nem sza­bad s a kontingentálás föltétlenül szükséges. Pártolja Bolgár Ferencz inditványát. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalold­alon.) Elnök­i szólásra senk­iem lévén ! följegyezve — a vitát bezárja R. M­ü­n­n­i­c­h Aurél előadó polemizál a módosítások benyújtóival s aztán a maga ré­széről egy sajtóhiba kijavítását kéri. Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter kijelenti, hogy nem bir ugyan a magyar közjogban olyan jártas­ággal, mint Eötvös Károly, de a jégcsavaráshoz sem ért úgy, m­int Eötvös. (Nagy zaj. Kiáltások a szélsőbalon: Rendre! Rendre!) Prókátori dik­­cziókkal hadsereget vezetni nem lehet. (Óri­ási zaj. Ingerült kiáltások a szélsőbalon: Rendre ! Rendre!) A módosításokat nem fo­gadja el. Eötvös Károly személyes kérdéstan szólal fel. Köszöni az önöknek, hogy nem utasította rendre a minisztert, mert eb­ből azt következtetheti, hogy iránta is oly méltányos lesz. Elnök kijelenti, hogy ő egyenlő mér­tékkel mér és úgy ítél, a­mint lelkiismereti parancsolja. Eötvös Károly azt állította, hogy a honvédelmi miniszter nem ismeri teljesen a magyar közjogot s erre a miniszter mindjárt fény­es bizony­­okkal szolgált, mert a szóló közjogi fejtegetésére csak gorombasággal vá­laszolt. (Igaz! ügy van­ a szélsőbalon.) A­ki érti a dolgot, melyről szó van, nem gorom­­báskodik. Hogy szóló mennyire ért a jog­forgatáshoz, azt a miniszter nem tudhatja, mert szólónak még nem volt alkalma az al­kotm­á­nyt kiforgatni, de a miniszternek igen és élt is vele bőven (Zajos helyeslés a szélő balon.) Hivatkozott a miniszter ügyvédekre és ügyvédi dikeziókra. Ezekről az utczán sok életet mondanak, de a törvényhozás ne tegye, mert mindenki tudhatja, hogy a nemzet jo­gaiért mindig ügyvédek küzdöttek s a szol­­dateszka volt az, mely a szabadságot eltaposni igyekezett. (Élénk helyeslés a szélsőbalt .) E tek­ntetben tehát nincs a miniszterrel egy alapon, mert szóla küzd a nemzet alkotmá­ny­os jogai­rt, a miniszter pedig a rendőrség és katonaság segítségével eltaposni igyekszik azokat. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ami az ügyvédeket illeti: több ügyvéd van, mint miniszter, de több a min­szterek között a se­lejtes, mint az ügyvédek közt. (Z­ajos tetszés a szélsőbalon.) Még csak egyet jegyez meg. Nagy Napóleon alatt az volt a példabeszéd, hogy a legutolsó káplár is tarisznyájában hordja a marsillbotot, szóló pedig most azt látja, hogy a legelső osztrák tábornok fejében is ott van a legutolsó káplárnak az észjárása. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) A ház többsége a szakaszt Bolgár Fe­­rencz, Tóth Ernő, Prónay Dezső és Thaly módosításaival szemben változatlanul fogadja el A 16. és 17 § vita nélkül fogadta­tik el. A 18 §-nál Komlóssy Ferencz a ta­nítók érdekében szólal fel. Módosítást nyújt be, melynek értelmében a tanítók és tanító­­jelöltek csak annyiban osztassanak a póttar­talékba a mennyiben az egy éves önkéntes­séget igénybe nem vették. Kérdést is intéz a véderő-bizottsághoz, hogy mért nem vette te­kintetbe a tanítók kérvényét. Münnich Aurél előadó kijelenti, hogy a kérvényt a bizottság tekintetbe vette s a 25 §-nál fog tárgyában nyilatkozni. Boglár Ferencz pártolja Komlóssy módosítványát. L­e­­­s­k­ó István szintén helyesli a Kom­lóssy indítványát s azt hiszi, hogy a­­ dolgon alaposan úgy lehetne segíteni, ha a 25 §-nál a gimnáziumi és reáliskolai hallgatók mellé a képezdészek is fölvétetnek, mint olyanok, a­kik önkéntesek lehetnek. Elnök szólásra senki sem lévén följe­gyezve, a vitát berekeszti. Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter kijelenti, hogy a tanítók és tanítójelöltek, a­kik önkénytesi jogukkal éltek, úgy sem esnek e­l, intézkedései alá. Azt más kérdésnek tart­ja, hogy vajjon megadható-e a képezdészeknek az önkénytesi jog. Ha a képezdészek a köz­­oktatásügyi miniszter útján fordulnak hozzá és egyáltalában lehetséges, ő szívesen hozzá­járul e jog megadásához. A szakasz változat­lan elfogadását kéri. A ház a szakaszt változatlanul fogadja el. A 19-ik §-nál Bornemissza István stiláris módosítást ajánl, melyet a ház egy­hangúlag elfogad. A 20-ik §-hoz Bornemissza István stiláris módosítást nyújt be. Thaly Kálmán e paragra­us­,­sitást nyújt be, mely azt czélozza, ha­g­gositás esetén tizenhét éves ifjakat ,­ fölve­gyenek a honvédséghez. Dr. Fejérváry Géza honvédmi­niszter ellenzi Thaly módosításét. Borru­­ssza stiláris módosítását elfogadja. A ház többsége mellőzi Thaly módosít­ványát s a szakaszt Bornemissza István sti­láris módosításával fogadja el. A 21. §-nál Görgey Béla szólal fel. A kormány­nak az eddig beadott módosításokkal szemben tanúsított magatartásából kevés reményt me­rít arra, hogy módosítványát elfogadják, de azért benyújtja, mert ha nem is fogadják el, talán sikerült az ügy iránt érdeklődést kel­tenie. Módosítványa két külön részre oszlik. Elseje v­onatkozik a hadapród iskolák hall­­g­atóira. Ezek megkülönböztetendők a katonai képző­intézetek növendékeitől és egészen más elbánás alá esnek. A hadapród-iskolák hall­gatói szolgálati kötelez­­tségének meghosszab­bítása nem törvényesen, hanem a törvény végrehajtására kiadott utasításon, illetve a

Next