Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)
1889-02-23 / 47. szám
Tizedik évfolyam. SZERKESZTŐ IRODA: Belmagyar utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét ilelő közlemények szinzendők. AZ »ELLENZÉK«ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- ésinnep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Egész évre Félévre 16 frt. 8 frt. Negyedévre Egy hóra helyben 4 frt.. 1 frt 50 kr. 47. szám, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, Kolozsvár, szombat, február 23. 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvártt, Belközép utcza 83. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek gamnond sora után 20 kr. fizetendő. Sorakozzunk! Akik a nemzeti nyelv becsületét, a nyelv supremáczióját védelmezik, azok nem űznek pártpolitikát. Nem akarnak azt űzni. Államiságunkról, nemzetünk jövőjéről való lemondást jelentene az, ha a magyar haza fiai még a nemzeti nyelvből is pártkérdést csinálnának. Mi még azoknál is, akik most ezt a nemzeti nyelvet készülnek leszorítani az államintézmények egyik fontos ága: a hadsereg bevett törvényeinek szükséges tényezői sorából — tételezünk fel annyi hazafiságot, hogy sem magukat nem kívánják a nemzeti nyelv integritása ellen intézett merénylet részeseinek tekintetni, sem annyira nem ragadtatják magukat vak buzgalmukban, hogy velük szemben egy külön párt képződjék, mely kiváltságot csináljon a magyar nyelv kérdéséből. Viszont olyan pártot sem képzelünk, amely meg abból alkosson kiváltságot a maga számára, hogy a nemzet ifjúságának fejlődését a militarismus érdekeinek hazug szolgálata által megakassza. A véderőjavaslat 25-ik szakasza ezt a két elsőrendű jelentőséggel bíró nemzeti érdeket veszélyezteti. És minthogy ez általános nemzeti érdek, akik ennek védelmében egyesülnek nem vádolhatók pártszempontok előtt való meghódolással. E vád méltatlan volna velük szemben. Mikor Kolozsvár város hazafias polgársága és az ifjúság arra határozták magukat, hogy népgyűlés útján hozandó határozatban állást foglalnak a 25-ik szakaszban foglalt közös és komoly veszedelmekkel szemben — akkor kizárólag a hazafiság kiváltságait ragadták magukhoz, mert a haza fennmaradásának fő feltétele a nemzeti nyelvet megillető jogok feltétlen elismertetése és az ifjú nemzedék fejlődhetéséért való küzdelem szabadsága. A harcz, mely országszerte megindult nem pártok harcza párt ellen, hanem a nemzet küzdelme a nemzeti jogok védelmében egy telhetetlen kormány gonosz politikája ellen. Ennek a politikának kárhoztatása és az ez által czélba vett merénylet ellen való küzdés nem lehet pártkérdés, s az az előértekezlet, mely tegnap a vasárnapi népgyűlést előkészítette, sietett is kinyilatkoztatni, hogy nem mint pártemberek, hanem mint joggal aggódó hazafiak szegődtek az eszme szolgálatába és vesznek részt a nemzeti küzdelemben. Ne tartózkodjék tehát senki e város polgárai közül a holnapi népgyűlésen való részvételtől. Ott nem pártkérdések és nem párt szempontból lesznek megvitatva, hanem sarkalatos nemzeti jogok ellen intézett merénylettel szemben igyekeznek az aggódó hazafiak megvédni nyelvünk becsületét, megoltalmazni ifjúságunk jövőjét. A zászló ki van bontva! Nem egy párt, hanem az aggódó hazafiság bontotta ki a veszélyeztetett nemzeti érdekek védelmére. Nem pártemberek, hanem hazafias polgárok gyűltek e zászló alá. Sorakozzék körülötte az egész város. Hadd legyen mennél ünnepélyesebb, nyomatékosabb a tiltakozó szó, mely e zászló alatt holnap elhangzik. Emeljük fel és lobogtassuk magasan a nemzeti ügy zászlóját. Éljen a haza! Virágozzék a nemzeti nyelv!tartott, mely alkaiouimsl ír elnök és a főispán tüzetesen ismertetvén az ílgyállást, beható eszmecere után megállpodás jött létre azon irányelvekre tűzve, melyek a többször említett szerződés b’czikkelyezésére vonatkozólag, továbbá a volt határőrvidék polgárosítása folytán kibocsátott legfelsőbb rendeletek s a létrejött szerződés következtében a volt határőrvidéki községek tulajdonába átment erdőségek, havasok, legelők, irtások, épületek telekkönyvi tulajdonjogának mikénti rendezése a Kemény-család igényeinek a határőri községek irányában miként leendő biztosítása, az erdők kezelésének módja és a befolyó jövedelmekben való részesülési arányra nézve a szerkesztendő törvényjavaslati tervezetekben kifejezést nyerendőnek. A törvényjavalatnak a megállapodásokhoz képesti szerkesztését a bizottság elnöke vállalván el, ennek elkészülte után a bizottság a jövő hóban újra összeülöd és a szövegezés végleges megalapítása után a törvényjavaslatokat a minisztériumnak beterjesztendő Az Új franczia kabinet. Carnot köztársasági elnök aláírta az új minisztérium kinevezését, mely következőleg alakult meg: Miniszterelnök és kereskedelmi miniszter Tirard, belügyminiszter Contans, pénzügyminiszter Rouvier, igazságügyi miniszter Thevenet, közoktatási miniszter F a 11 éves, földmivelési miniszter Faye, közmunkaügyi miniszter Yves Gyot, hadügyminiszter Freycinet, tengerészeti minszter Jaures. A külügyminiszter utólagosan fog kineveztetni. Angol trónbeszéd. A parlamentet csütörtökon megnyitották. A trónbeszéd a külha-talmakkal fönnálló viszonyt szívélyesnek mondta, s ezután így nyilatkozik: A folytonos kiadások, melyeket a többi európai hatalom hadi előkészületekre tesz, az angol partok és a kereskedelem védelmére tett eddigi óvintézkedések szaporítását tették szükségessé. Az indokok, melyek a többi hatalmakat vezérlik, jelenleg kivétel nélkül Anglia iránti jóindulatról tanúskodnak. A királyné azonban hozzáteszi, hogy nincs joga a feltevésre, hogy az állapot megváltozásának lehetőségét feltétlenül kizártnak tekintse. A trónbeszéd többi része lokális érdekekre vonatkozik. Politikai hírek, Naszódvidéki ügyek rendezése, a naszódvidéki ügyek elvégre közelednek a megoldás felé. Az ezen ügyekre vonatkozó törvényjavaslat átalakítása tárgyában kiküldött vegyes bizottság, melyben dr. Bánffy Dezső főispán is részt vett, e hó 20. és 21-én az igazságügyi minisztérium helyiségében ülést Mrbe kerül a 25. §. A kormányhoz közel álló körökből legujabban az a hit szivárog ki, hogy mihelyt a most folyó országgyűlési viának vége lesz s az ország minden részéből méltán megtámadott 25. §-t a Ház elfogadja, Tisza Kálmán miniszerelnök lemond. Ez más szóval azt jelenti, hogy a kormányelnök mielőtt megválna attól a széktől, melyből Magyarország sorsát tizennégy esztendőn keresztül igazgatta, meg akarja mutatni mégegyszer a túloldalnak, hogy azt, amit egyszer fejébe vesz és immár gyér hitelre találó „szent meggyőződés“ suval , minden ellenkező nézeten keresztül is át tudja vinni. Ez azonban már nem államférfias ambitió többé, hanem olyan fokú emberi gyengeség, melynek keserves következményeit sokkal súlyosabban megérzi majd az ország, mint tizennégy éves kormányzatának összes eddigi tévedéseit. Mert hiszen lehetséges tán, hogy azzal a parlamenti többséggel, amely számokban messze túlhaladja az ellenzéket, keresztül fogja vinni a sérelmes 25-ik szakaszt. Reá fogja erőszakolni a magyar ifjúságra a német nyelvet és a két éves katonai szolgálatot. Az a parlamenti párt, mely a törvényjavaslatot 120 szónyi többséggel fogadta el a részletes tárgyalás alapjául s amelynek tagjait a minisztereinek az önzés érdekszálaival tartja szorosan személye és politikája szolgálatában, minden további lelkiismeretfurdalás nélkül fogja megszavazni a nemzet gyűlölete által kísért 25-ik paragrafust is. És ugyan mi lesz ennek a következménye? Hol van emberi agy és éles látás elég mély azon bekövetkezhető szerencsétlenségek kiszámítására, melyek esztendők óta gyűlnek fenyegető felhőkbe a fejünk fölé és csak idő,mégpedig nagyon rövid idő kérdése, hogy viharba verődve lecsapjanak? Hiszen azon viszonyok között, melyek között Oroszországgal szemben ma állunk, nem képzelünk józan embert egyet sem olyant, aki álreményekkel biztatva magát, még ma is azt higyje, hogy az orosz terjeszkedés megakadályozására hivatott hadjárat elodázható. Mit állítunk pedig mi a szláv politika roppant ereje ellen? A közös hadsereget. Egy olyan hadsereget, amely se nem horvát, se nem cseh, se nem osztrák, se nem magyar, se nem szász, se nem oláh, hanem közös. Mindenkié és senkié. Közös. A tied is, az enyém is, az övé is, a mienk is, a tietek is, az övék is. Ebben a hadseregben nincs nemzeti ambitio, nincs lelkesedés nincs ideál, nincs hazafias czél; zászlóin nincs se a szűzanya képe, se a magyar czimer, se a horvát, se a cseh, még csak az osztrák nemzeti czimer sem, hanem az osztrák császári házé. Két olyan szín, mely miatt a magyar ember háromszáz esztendőn keresztül bűnhődte meg a múltat. Most aztán meg fogja bűnhődni a jövendőt is, mert a végveszély, az ütközetek válságos pereteiben se a tiszt nem fogja megérteni a legénységet, se a magyar legénység a németül beszélő tisztet. A 25 §. vesztett hadjáratot jelent. Ezt akarja megcsinálni a kormányelnök utolsó államférfim strich gyanánt, mielőtt odahagyná helyét. Már most jelentkezzék valaki, aki fel tudja mérni azt a pénzt és azt a vért, amibe a nemzetnek majd ez a 25-ik szakasz kerül. A képviselőházból: Budapest, február 22. A ház mai ülésén folytathatott a véderő javaslat részletes tárgyalása. Ennek során a 15-ik §-nál Bolgár Ferenc is szólal fel s határozottan megállapítani szeretné, hogy a póttartalék a hadilétszám mily arányát képezze. Nem zárkózik el az elől, hogy a póttartalék esetleg nagyobb is legyen a 28 percentnél, de óhajtva, hogy az kontingentálva legyen, mint a német hadseregben. Szükséges ez a kontingentálás alkotmányjogi sz°mpontbdl is, mert ha a póttartalék nincsen kontingentálva, nem tudják azt sem, hogy hány újonctot szavazzanak. Van aztán még egy fontos ok, mely a kontingentálás mellett szól. A póttartalékot ugyanis törvényeink értelmében tettleges szolgálatra is be lehet hívni. Márpedig mikor a törvényhozás erre a hadügyi kormánynak megadta a felhatalmazást, akkor a póttartalék kontingentálva volt. Indítványozza tehát, hogy a szakasz visszautasíttassék a véderő bizottsághoz, mely azt a póttartalék kontingentálásának tekintetbevételével dolgozza át. Arra az esetleges szemrehányásra, hogy miért nem adta elő indítványát már a véderőbizottságban, melynek ő is tagja, megjegyzi, hogy a vita során fölmerült alkotmányjogi aggályok a kérdés mélyebb tanulmányozására bírták és ekkor jött rá a szakasznak említett hiányára. A póttartalék kontingentálása tárgyában tehát indítványt terjeszt be. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Thry Kálmán pártolja Bolgár indítványát s a maga részéről módosítványt nyújt be, mely odairányul, hogy a »magyar csapattestek« kifejezés helyett »magyar hadtestek« tétessék a szövegbe. Azt hiszi, hogy ez közjogunkba nem ütközik s katonai szempontból korrektebb. I Szentiványi Kálmán kifejti, hogy midőn a törvényhozás az ujonezjutalékot megállapítja ugyan, de a póttartalék száma iránt a sorozó bizottságoknak fehér lapot enged, akkor a véderő összessége fölötti rendelkezési jogát kétségtelenül kiadja kezéből. Ez világos. Helytelennek tartja, hogy éppen a póttartalék állománya, mely ifjúságunk gyengébb elemeiből van összeállítva, ki van szolgáltatva a katonai hatóság önkényének s a fegyvergyakorlatok fáradalmainak éppen úgy ki van téve, mint a rendes állomány. Elfogadja Bolgár indítványát s kéri, hogy a szakasz a vele musban álló paragrafusokkal együtt a véderő bizottsághoz utasittassék. Thaly módosítványát szintén magáévá teszi. B. Fejérváy Géza honvédelmi miniszter Bolgár Ferencz indítványát nem fogadja el. A póttartalékot most kontingentálni nem lehet. Nagy póttartalék kell s ha ez — a kontingentált arányban — tényleg be volna szerezhető, akkor a kontingentálás ellen nem is volna kifogása. De az ujonczozásnál tett tapasztalatok kétségtelenül mutatták, hogy a kontingentálás csak egy fiktív rendelkezés maradna, melynek az ujonczozás nem tudna megfelelni. Különben azt hiszi, hogy a póttartalék nem lesz olyan nagy, mint Horánszky gondolja s legfeljebb kétszázezer emberre fog menni. A Németországra való hivatkozás nem illik a mi viszonyainkra. — Szentiványinik megjegyzi, hogy a törvénynek rendes viszonyok között hatálya nem lesz, rendkívüli viszonyok között pedig a póttartalék katonai szolgálatra való lehívása nem önkény, hanem önvédelmi eszköz. Thaly módosítványa katonai szempontból tévedésen alapul. Kéri a házat, hogy a szakaszt változatlanul fogadja el. Thaly Kálmán személyes kérdésben szólal fel s kimutatja, hogy módosítványa nem alapul tévedésen. Tóth Ernő módosítványt nyújt be, melynek lényege az, hogy magyar ifjak az egészségügyi és technikai csapatok kivételével csak magyar csapatokba legyenek oszthatók. Tóth Antal illusztrálni akarja, hogy a magyar ifjak mégis csak ki vannak téve a honvédelmi miniszter önkényének. Egy közeti ismerősét két héttel ezelőtt a honvédségtől áttették a népfölkeléshez s most, két hét után a népfölkevástól visszahelyezték a rendes hadsereghez. Ez önkényes. Dr. Kaas Ivor tudomásul veszi, amit a honvédelmi miniszter az ő tegnapi kérdésére válaszolt, tudomásul veszi, bár a miniszter nem egészen arra felelt, amit tőle kérdezett. Forrására nézve, ahonnan kérdéséhez az anyagot merítette, megjegyzi, hogy egy Budapesten átutazott bosnyák tiszt, aki a szerajevó tisztképző tanfolyamban maga is részes, mondotta el neki a kérdésében foglaltakat. A miniszterre — válasza után — nem illik ugyan az a latin mondás: »Si festi, nega !« de illik az a magyar mondás, hogy: »Másról besél Boáné, ha bor árát kérik !« (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélssbaloldalon.) Horánszky Nándor a Bolgár Ferencz módosítása érdekében szólal fel. A módosítványra alkotmányjogi, pénzügyi és szolgálati tekintetben egyaránt súly fektetendő. Sóló egyáltalában nem lát nehézséget abban, hogy a póttartalék létszáma esetleg maximális tételben állapíttassák meg. Nem osztja a miniszternek azt a nézetét, hogy a póttartalék kontingensét nem lehet megállapítani, mert az újonczozási eredmény szerinte olyan, melyből a megkívánható kontingens, ki nem telik. Pártolja Bolgár indítványát. (Élénk helyeslés a bal- és szélbaloldalon.) Pulszky Ágost azt fejtegeti, hogy mentül többen lesznek a póttartalékban annál nagyobb a biztosíték arra nézve, hogy a népfölkelés csak a legvégső esetben hivatik be. Pénz- és véradó tekintetében a szakasz helyes intézkedéseket tartalmaz, másrészt biztosítékul is szolgál s ezért fölöslegesnek tartja, hogy a szakasz a véderő-bizottsághoz visszautasíttassék. Thaly és Tóth módosítványait szükségteleneknek tartja s a szakaszt a módosítások nélkül kívánja elfogadtatni. Dr. Prónay Dezső indítványt terjeszt be, mely azt czélozza, hogy a szakasz utolsó alineája elmaradjon, amiből az következnék, hogy külön magyar egészségügyi és technikai csapatok szereztetnének. Eötvös Károly azon kezdi, hogy dr. Fejérváry honvédelmi miniszter nincs egészen tisztában a magyar közjoggal . . . Beöthy Ákos: Annyira igen, mint az igazságügyminiszter! (Nagy derültség.) Eötvös Károly folytatólag kifejti, hogy a miniszter, ha jobban ismerné a közjogot, tudná, hogy mind e támadások, melyeket mostanában a magyar alkotmány ellen intéznek, régi keletűek s a katonai körök régebben is be akarták csempészni a magyar institucziókba, de régen nem sikerült, most Tisza segélyével félig sikerül. Fejtegeti, hogy a bécsi katonai körök régen akarták a népfölkelést, de nem vihették keresztül, Tisza Kálmán keresztül vitte. Aztán a honvédséget akarták korlátozni, de ez még kevésbbé sikerült , Íme most a bécsi katonai körök kedvencz ideáinak budapesti végrehajtója, dr. Fejérváry, vagy még inkább Tisza Kálmán ezt is keresztül akarják vinni. Mert a póttartalék kontingentálásának megtadás alatt a honvédség korlátozásának rejtett czélja lappang. A bécsi katonai körök törekvése régebben mindig hajótörést szenvedett, most mindig diadalmaskodik. S ez az, amit reakcziónak neveznek. (Br. Fejérváry beszélget.) Elnök csendet kér. Eötvös Károly kijelenti, hogy adandó alkalommal visszafizeti a miniszter figyelmét. Szederkényi Nándor: Tessék felíratni a lármázókat, mint az iskolában. Clamantes: dr. Fejérváry. Gr. Károlyi Gábor: Csak engem utasítanak rendre, a viinsztárt nem. Eötvös Károly azt követeli, hogy a póttartalékot in infiuitum fokozni nem szabad s a kontingentálás föltétlenül szükséges. Pártolja Bolgár Ferencz inditványát. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Elnöki szólásra senkiem lévén ! följegyezve — a vitát bezárja R. Münnich Aurél előadó polemizál a módosítások benyújtóival s aztán a maga részéről egy sajtóhiba kijavítását kéri. Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter kijelenti, hogy nem bir ugyan a magyar közjogban olyan jártasággal, mint Eötvös Károly, de a jégcsavaráshoz sem ért úgy, mint Eötvös. (Nagy zaj. Kiáltások a szélsőbalon: Rendre! Rendre!) Prókátori dikcziókkal hadsereget vezetni nem lehet. (Óriási zaj. Ingerült kiáltások a szélsőbalon: Rendre ! Rendre!) A módosításokat nem fogadja el. Eötvös Károly személyes kérdéstan szólal fel. Köszöni az önöknek, hogy nem utasította rendre a minisztert, mert ebből azt következtetheti, hogy iránta is oly méltányos lesz. Elnök kijelenti, hogy ő egyenlő mértékkel mér és úgy ítél, amint lelkiismereti parancsolja. Eötvös Károly azt állította, hogy a honvédelmi miniszter nem ismeri teljesen a magyar közjogot s erre a miniszter mindjárt fényes bizonyokkal szolgált, mert a szóló közjogi fejtegetésére csak gorombasággal válaszolt. (Igaz! ügy van a szélsőbalon.) Aki érti a dolgot, melyről szó van, nem gorombáskodik. Hogy szóló mennyire ért a jogforgatáshoz, azt a miniszter nem tudhatja, mert szólónak még nem volt alkalma az alkotmányt kiforgatni, de a miniszternek igen és élt is vele bőven (Zajos helyeslés a szélő balon.) Hivatkozott a miniszter ügyvédekre és ügyvédi dikeziókra. Ezekről az utczán sok életet mondanak, de a törvényhozás ne tegye, mert mindenki tudhatja, hogy a nemzet jogaiért mindig ügyvédek küzdöttek s a szoldateszka volt az, mely a szabadságot eltaposni igyekezett. (Élénk helyeslés a szélsőbalt .) E tekntetben tehát nincs a miniszterrel egy alapon, mert szóla küzd a nemzet alkotmányos jogairt, a miniszter pedig a rendőrség és katonaság segítségével eltaposni igyekszik azokat. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ami az ügyvédeket illeti: több ügyvéd van, mint miniszter, de több a minszterek között a selejtes, mint az ügyvédek közt. (Zajos tetszés a szélsőbalon.) Még csak egyet jegyez meg. Nagy Napóleon alatt az volt a példabeszéd, hogy a legutolsó káplár is tarisznyájában hordja a marsillbotot, szóló pedig most azt látja, hogy a legelső osztrák tábornok fejében is ott van a legutolsó káplárnak az észjárása. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) A ház többsége a szakaszt Bolgár Ferencz, Tóth Ernő, Prónay Dezső és Thaly módosításaival szemben változatlanul fogadja el A 16. és 17 § vita nélkül fogadtatik el. A 18 §-nál Komlóssy Ferencz a tanítók érdekében szólal fel. Módosítást nyújt be, melynek értelmében a tanítók és tanítójelöltek csak annyiban osztassanak a póttartalékba a mennyiben az egy éves önkéntességet igénybe nem vették. Kérdést is intéz a véderő-bizottsághoz, hogy mért nem vette tekintetbe a tanítók kérvényét. Münnich Aurél előadó kijelenti, hogy a kérvényt a bizottság tekintetbe vette s a 25 §-nál fog tárgyában nyilatkozni. Boglár Ferencz pártolja Komlóssy módosítványát. Leskó István szintén helyesli a Komlóssy indítványát s azt hiszi, hogy a dolgon alaposan úgy lehetne segíteni, ha a 25 §-nál a gimnáziumi és reáliskolai hallgatók mellé a képezdészek is fölvétetnek, mint olyanok, akik önkéntesek lehetnek. Elnök szólásra senki sem lévén följegyezve, a vitát berekeszti. Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter kijelenti, hogy a tanítók és tanítójelöltek, akik önkénytesi jogukkal éltek, úgy sem esnek el, intézkedései alá. Azt más kérdésnek tartja, hogy vajjon megadható-e a képezdészeknek az önkénytesi jog. Ha a képezdészek a közoktatásügyi miniszter útján fordulnak hozzá és egyáltalában lehetséges, ő szívesen hozzájárul e jog megadásához. A szakasz változatlan elfogadását kéri. A ház a szakaszt változatlanul fogadja el. A 19-ik §-nál Bornemissza István stiláris módosítást ajánl, melyet a ház egyhangúlag elfogad. A 20-ik §-hoz Bornemissza István stiláris módosítást nyújt be. Thaly Kálmán e paragraus,sitást nyújt be, mely azt czélozza, haggositás esetén tizenhét éves ifjakat , fölvegyenek a honvédséghez. Dr. Fejérváry Géza honvédminiszter ellenzi Thaly módosításét. Borrussza stiláris módosítását elfogadja. A ház többsége mellőzi Thaly módosítványát s a szakaszt Bornemissza István stiláris módosításával fogadja el. A 21. §-nál Görgey Béla szólal fel. A kormánynak az eddig beadott módosításokkal szemben tanúsított magatartásából kevés reményt merít arra, hogy módosítványát elfogadják, de azért benyújtja, mert ha nem is fogadják el, talán sikerült az ügy iránt érdeklődést keltenie. Módosítványa két külön részre oszlik. Elseje vonatkozik a hadapród iskolák hallgatóira. Ezek megkülönböztetendők a katonai képzőintézetek növendékeitől és egészen más elbánás alá esnek. A hadapród-iskolák hallgatói szolgálati köteleztségének meghosszabbítása nem törvényesen, hanem a törvény végrehajtására kiadott utasításon, illetve a