Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)
1889-08-02 / 178. szám
Tizedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: B*lm»gy»r utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ »ELLENZÉK« ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva, egész évre . . 16 frt. II Negyedévre . . 4 frt. félévre ... 8 frt. | Egy hóra helyben lfrt B0kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, 178. szám. Kolozsvár, péntek, augusztus 2. 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárit, Belközép utcza 88. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy Q czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. A magyar perrend reformja. Megbízható helyről vett értesülés nyomán adtunk hírt tegnap Szilágyi Iájos igazságügyminiszter által kilátásba helyezett igazságügyi reformtervezetről, s a nemsokára bekövetkező államtitkár változásról. Távirati hírünk azt tartalmazta hogy az új államtitkárjelölt, dr. Plusz Sándor budapesti egyetemi tanár, már dolgozik is a közvetlenség és szóbeliség elvére fektetett új polgári perrendtartás tervezetén. Amennyiben forrásunk hitelességében kételkedni okunk nincs , úgy tekinthetjük a kérdést, mint komoly és közelebbi megvalósításra szánt reformját Szilágyi Dezsőnek. E reform híte különben nem épen új keletű — amenyiben a miniszter már első beköszöntőjében hangsúlyozta a közvetlenség és szóbeliségnek a polgári perekben való behozatalának szükségét. Legfennebb e nagyfontosságú reform megvalósításának időpontja felől nem szerezhettünk magunknak pozitív tudomást. Másfelől e reform alapelvei és a részletkérdésekben voltunk találgatásokra utalva. Tegnap vett értesülésünk azonban e tekintetben is tájékoztató adatot tartalmaz, mint ismert dologgal számolhatunk e jelentős reform részletkérdéseivel is. 1i E szerint a járásbíróságok hatásköre jelentékenyen kiterjesztetik s a polgári jogigényeket tartalmazó perek felett első fokban a járásbíróságok fognak határozni, s másodfokban a kir. törvényszékek járnak el természetesen a szóbeliség és közvetlenség elvei szerint berendezett perrend formái között. E formák között előreláthatólag meg lesz adva az alkalom a perlekedő feleknek két fórum előtt személyesen és élő szóval tárgyalni a vitás perkérdéseket. A hazai perrend emez ús berendezkedésének tehát fő fontossága abban áll, hogy a peres felek a második fórum előtt is maguk végezhetik el az ügyeiket még pedig a nehézkes írásbeli performák kikerülésével élőszóval. Ezzel jelentékenyen meggyorsittatik az eljárás s a felek nem lesznek kénytelenek hónapokig sokszor még évekig is várakozni a másodfórum ítéletére. Már pedig minden jogkereső ember jól tudja, hogy a polgári peres igények feletti ítélethozatal gyorsasága sokszor maga felér egy pernyeréssel. De nem annyira az elintézés gyorsaságában, s a poros felek szóbeli védekezésének két fórumra való kiterjesztésében találhatók fel e reform jelentősebb mozzanatai, hanem abban a körülményben, hogy ezentúl két fórum hozhat ítéletet a peres felekkel való érintkezés közvetlensége s az ezen érintkezés közben szerzendő impressiók nyomán. A jogász világra nézve a jelen perrendet átalakító reformnak épen ez a részlete képezi a legfontosabb és a legnagyobb figyelmet keltő mozzanatot. Azt ugyanis felesleges még a laikus elem előtt is bizonyítani, hogy vitás perkérdések eldöntésénél rendkívül nagy különbség van azon anyag között, melyet a felek szóbeli előadásából állít össze a bíró és a között, melyet a másodforum bírái a per aktáiból formálnak össze és vesznek ítéletük alapjául. Ezért van a gyakorlatban olykor igen nagy ellenmondás az első és másodforum felfogása között a jogkérdésben, vagy ami aztán még gyakoribb eset, azért nem nyúl bele a másodforum bírója a perkérdés érdemi taglalásába, mert az aktákból kikapható peranyagból nem képes a perkérdést kikapni , s azzal könnyít a dolgán, hogy az első fórum ítéletét indokainál fogva helyben „hagyja.“ Az új perrend keretében már az e fajta kényelmeskedési hajlamok ritkábban érvényesülhetnek s a másodfok birái és kénytelenek lesznek alaposan megismerkedni, még pedig a felek szóbeli előadásai nyomán a vitás perkérdésekkel és közvetlen hatás alatt hozhatnak, mindenesetre igazságosabb ítéletet mint ahogy eddig tehették. Ennyiben tehát az új reformjavaslat épen ama nagy hiányon van hivatva segíteni, mely eddig az első (szóbeli előadás alapján és a másod a peres ügy aktái nyomán) ítélő fórum között vagy ellentéteket szült, vagy legtöbb esetben csak a kényelmességi hajlamokat növelte nagyra. Ez által csak nagyjában kívántunk rámutatni e jelentős reformtól várható előnyökre; annak idején, ha a reformjavaslat nyilvánosságra kerül , lesz alkalmunk bővebben is foglalkozni vele. Addig is örülünk, hogy valahára mégis csak akad miniszter, aki igazságos ügyünk javítására vezető úton legalább az első lépésre ráhatározta magát. III-————Az „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1889. Augusztus 2. A hasonlat és ellentét figurájáról. Főleg Petőfinél. Irta: BORBÉLY GYÖRGY. (Vége.) A regényes kősziklák fején arany felhők lebegtek fürtök gyanánt ... a várba lát fehér fejével a hegyek nagy apja, a vén Retjefét. Olyan, mint vén királynak feje, a sivatag; hajszálai a füvek, csak gyéren ingának. Hová az idő lép, omlik, ha kő, havas. A századoknak döntő lábai elgázolák a vár tornyait (Silgó). Ritkán találhatni, leginkább Schaksperénéiéhez hasonló merészséget: a század viselő, születni fognak nagyszerű napok. Továbbá. A gyönge szelíd szellő tenyerére veszi a kicsiny bogarat. S ritkán ad egy képet magára, egész csoportozatot tár föl. Nem a terhes szekér, nem a vitorlátlan hajó, te jösz lassan te vén idő, — alig bírod magad, el is töröd lábad, — öledben ásító fiaid a napok; de mint fogsz futni majd, ha én nem akarom, vén bőröd leveted s öltesz sasszárnyakat köszvényes láb helyett. Vagy : A csárda is vénült, vénült és roskadott, leütó fejéről a szél a kalapot, a födelet; ekkép áll hajadon fővel, mintha urával beszélne az idővel. Alig van költő, kinek oly bő is oly merész képzelete volna, mint Petőfinek, mert melyik költő akarná »svivével a világot melegitni nap helyett«. Ily nagyításra érzés híjával nem lehet emelkedni, a phantasának alapja pedig a szemlélődés mellett az érzés. Az érzés indítja s lemisélődésre , a szemlélődéig nyert behatások viszont növelik az érzést s a felfogó tehetségben felhalmozott képek, tárgyak, eszmék, gondolatok testvériesen csoportosulnak, hasonlók hasonlókkal s igy lesz a költő beszédje kettős vagy többszörös beszéd, vagy a dal, gondolat dala , mert az egyszerű, a nem képes beszéd nem nevezhető dalnak, csak ráfogással. Nem is tarthat igényt fenmaradásra a szív történetének egyszerű elmesélése, ha a nagy természet életével nincs párhuzamba állítva, mint: »Fütyöl a szél, az idő már őszre jár. Szebb hazába megy vigadni a madár: Én is mennék« stb. »Szép vagy lány, szeretlek«. Van benne igazság, de nincs dal; a költő ezt így mondja: Szép vagy, mint a nyári regg, mint a liliomszál, mint a hajnalcsillag; szeretlek, mint hármat a virágot, mint féreg a gyümölcsöt, mint a nap az eget. Megható történet a szép lány könyhullatása, elhalványulása, halála s örök élete; de dalban sokkal több Hull a levél a virágról, Elválok én a babámtól; Sárgul a hold az ég alján, Mind akettőnk oly halovány; Hármat hull a száraz ágra, Könnyek hullanak orczánkra; Lesz még virág a rózsafán, Egymást még mi is látjuk tán. Inkább elhisszük az örökéletet a természet hallhatatlanságának hasonlatosságával mintegy bebizonyítva. Hogy a Petőfi megszámlálhatatlan képének és hasonlatának alkalmazásáról némi tájékozást szerezzünk, tekintsük meg e nagyjára vázlatos táblázatot: 3. c. Érzéki — Érzéketlen 2. . b. Élő — Élettelen 1. a. Lelkes — Lelketlen a Quintiliántól mondott jobb, jelentősebb és ékesebb fogalom az 1-az a-nál, a 2 a b-nél, a 3 a c-nál. E képlet. C jót, vagyis az abstract fogalmakat igyekeznek a költők szemlélhetőbbé, erősebbé tenni a 3. 2. 1. számokkal, melyek mindig jelentősebbek, — apúgy a b-t a 2. 1-gyel, s az a-t az l-gyel. Ez a personificatio útja. Ez az előnyösebb metaphora. Petőfi képeinek kétharmada van ez előnyben, hogy t. i. a nagyszámú elvont fogalmakat helyettesíti és erősíti érzékiekkel, továbbá élettelent élővel, lelketlent lelkessel. Ez irányú csoportokban érdekesen lehet családokat megkülönböztetni, hogy pl. az abstract fogalmak közül, melyekkel hányszor és hogyan foglalkozik. 1. Lélek-, szellem-, ész stb. a) a költő sajátja, b) kedvese sajátja, c) általános, továbbá: ifjúság, barátság, szerelem, dicsőség, élet, halál stb. s igy tovább a többi csoportoknál is, hogy mikhez hasonlítja felvett tárgyát. A képek száma és milyensége a költő szellemének hőmérője. A próbaként felállított képlet kívánalmához Petőfi képeinek mintegy egyharmada nem alkalmazkodik, amennyiben megfordított rendben megy, élő és lelkes dolgokat hasonlít lelketlenhez, élettelenhez, sőt érzéketlenhez. A hasonlításnak ez a második nagy osztálya. Azonban ez épen nem hátrányos, mert egyfelől az ember elvont tulajdonságait hasonlítja a természet jelenségeihez, ritkábban az egész embert (a kislány olyan, mint a megszületett tavasz), másfelől a természet jelenségeiben minden élőnél több az erő, a méltóság, a báj. »Hány csillagból ven a szemed Mariskám, hogy az egész menyországgal tekintsz rám.« Megjegyzés alá legfeljebb az ilyen eshetnék : Sötét az éj, mint a kibérelt lelkiismeret. De mikor önmagát és szeretteit a világhoz, vagy a borongó felhőhöz, vagy a derült éghez, a naphoz, a csillaghoz, a viharhoz, vagy a tenger hatalmához és méltóságához hasonlítja, a természet őserejével ruházza fel. A vén ember fehér szakállával olyan, mint egy sírkereszt, nem, egész temető, melyben annyi a halott, az öröm van legrégebben eltemetve ott. — Lelkesítő csatadal, ha azt mondja, hogy Bem Osztrolenka véres csillaga s a katona tenger hullámaként rohan a csatába, ha azt énekli: »Ott megy ő, a vén vezér, utána a hazánok ifjúsága mi:igy kísérik a vén zivatart a tengerek szilaj hullámai.« És a javítás ostora e kép: Ti sekélyek a hazának testén. . . . Az ez irányú hasonlatainál is felette érdekes megtekinteni, hogy önmagával kedvesével, hőseivel hogyan, hányszor foglalkozik, mikhez hasonlítja , ha nem a természeti őserőkhöz is, de eszmékkel terhes tárgyakhoz : Szentegyház keblem belseje, oltára képed (a haza képe), te állj, s ha kell, a templomot eldöntöm érted, s hogy e metaphora igaz érzésből született, igaz érzéssel teljes, mi bizonyítja inkább, mint az, hogy ő csakugyan — épen mint Jézus — elrontotta istennek a templomát, mely Jókaiként tele volt istenséggel. Képzeletéről maga mondja, hogy az nem a pár magazatja, menydörgés volt apja, villámlás az anyja, néha alant jár ugyan, leszáll a legmélyebb tenger — a szív fenekére, onnan a magasba tör csillagról csillagra, s »ott, hol már megszűnik az isten világa, uj világot alkot mindenhatósága.« Ez a phantasia feladata, mely nem egyéb, mint az úgynevezett, hypothesis felállítása, melynek bebizonyítására indul el a tudós. Előbb a költő képzeli el az újvilágot, a tudós azután kutatja fel és bizonyítja be, hogy hiába fejüik bármily magasra és mélyre a tudomány, mit a költészet ellenségének szoktak tartani, a költést meg nem állítja, csak az eddigi képzeletet teszi valósággá, de ezzel új táplálékot adott egy új képzeletnek, a jövő költészetének. Tudomány és költészet egymást segítő testvérek. Hol az egyik van elől, hol a másik, de sohasem ellenségeik egymásnak. Tudás kell a költőnek is. Nem elég a fájó vagy ujjongó érzés, s épen nem való a szertelen hódottság. Sokat kell szemlélni, öszszevetni szétválasztani, ítélni, hogy új képet teremtsen. Éles szemmel meg is látja a hasonlókban az ellentétest s az ellentétesekben a hasonlót. Innen az a sok anthitesis és paradox a Petőfi költeményeiben, melyeknek száma az ezeret közelíti meg, mihez képest a többi magyar költő szegény; hogy az idegenek közül kik és hányan közelitik meg s tán haladnak rál, nagyobb de nem háládatlan feladat volna. Ez ellentétekkel való játszás második fősajátsága Petőfinek, mely figura rendesen a hasonlatokba olvadva szerepel: »Te vagy a nap, én az éjjel« . . . vagy: Földjét a földmives felszántja, aztán beboronálja; képünket az idő felszántja, de be nem boronálja. A bő szemlélődésből nyeri az éles ítéletet. Közönséges ember fenakad az ilyen mondáson: »Bűnöd csak egy volt az erény.« (Byron), s költőnknél. Minél inkább hallgatsz, annál többet, annál szebbet mondasz (a természet), amint sokan fenakadtak a költő saját lényének s költészetének sokoldalúságában rejlő ellentétein, melyről panaszkodik is: »Nem ért engem a világ, nem fér a fejébe, hogy lehet egy embernek éneke kétféle.« . . . Bizony nagyon sokféle az ő éneke, a szelíd gólyától a viharmadárig, a fűszáltól a tölgyig, a tenger vizétől a lángoló napig, suttogó szellőtől a zugó, bőgő viharig, porszemtől az üstökös csillagig, a megjemlntő pessimismustól az eget verő életig. Miért ? mert az embervilág a nagy természet hasonmása. »Hány csep van óczeánban ? hány csillag az égen! az emberiség fején hány hajszál van —s hány gonoszság szivében !« Optimista korában elmondhatná, hogy ugyanannyi jóság és szépség is van, amint azt elmondja, hogy »van minden évben kikelet, van szép leánya minden falunak; s ha itt egy ember sir, ott más nevet; — mily tréfás még maga a bánat is, szív s fejre mily különbözőleg hat, sötétre festi a fehér szivet s fehérre festi a sötét hajat.« Miért hat benne a sokoldalúság egész az ellentétességig ? a természet sokoldalúságáért. Ennek tüneményei az emberi természet tüneményeivel vannak párhuzamban, testvériségben; minél nagyobb közötttük a hasonlóság, annál inkább szeretik egymást. Petőfi szerette a természetet, mert nagy rokonságban volt vele. Magát a szélhez is hasonlítja. Erről pedig azt irja: ma olyan csendes, hogy létezését csak a kis méhe tudja, s olyan jótevő, hogy a fáradt bogarat tenyerére veszi, úgy segíti elő lankadt röpülésit, holnap ősi tölgyeket szakit, s a hajó szárnyát, a lobogó vitorlát kitépi b árdoczával irja a Politikai hírek. Báró Fejérváry és báró Bauer. Bécsből, jól értesült forrásból írják a »P. N.«-nak: A közös minisztériumban, írA: talán a hó, de legkésőbb a jövő hónap folyamán igen fontos személy változás fog történni. Báró Bauer Nándor közös hadügyminiszter, aki másfél évi minisztersége alatt igen nagy odaadással dolgozott és a hadsereg szervezésében kétségtelen eredményeket ért el, korára és egészségi állapotára való tekintettel vissza fog vonulni a közös hadügyminiszterségtől s utódja — a mint ezt mint bevégzett tényt lehet tekinteni — báró Fejérváry Géza m. kir. honvédelmi miniszter lesz. Ez a kombináczió elvben már el van döntve, de kivitele egyelőre abba a nehézségbe ütközik, hogy dr. Fejérváry Géza utódját a m. kir. honvédelmi miniszterségre még eddig nem tudták megtalálni. A kérdés, hogy dr. Fejérváry utódja a parlament vagy a hadsereg köréből vétessék-e ? még nincs eldöntve, s igen fontos és nyomós szempontok szólanak úgy az egyik, mint a másik mellett. Ha az új honvédelmi miniszter a hadsereg köréből vétetnék, akkor csakis a közelebb nyugdíjazott honvéd tábornokok egyikéről lehetne szó; ha pedig a parlamenti körökből kellene választani, akkor elsősorban Gromon Dezső, a jelenlegi honvédelmi államtitkár jöhetne szóba. Báró Fejérváry utódjának kérdése most már másodízben okoz fejtörést úgy a bécsi köröknek, mint a magyar kormánynak. Már Brandt-Rheidt gróf visszalépése alkalmával dr. Fejérváry lehetett volna a közös hadügyminiszter, ha alkalmas utódját meg lehetett volna találni. Most azonban e nehézség, ha újból fennt is forog, aligha lesz oly legyőzhetetlen, mint egy év előtt volt. Vérontások Kréta-szigeten. Krétából rossz hírek érkeznek. A sziget különböző részein egyre fordulnak elő harczok nagy vérontással és sok emberáldozattal. Egy keresztény falu, melyben 150 család lakott, a lángok martaléka lett. A városokban, hol mohamedánok s keresztények vegyest laknak, nagy a pánik. A görög konzul családját Argiába küldte, mert tart attól, hogy annak biztonsága veszélyeztetve talál lenni. A Boulanger-mozgalom. Szerdán Parisban a legképtelenebb hírek keringtek Boulangerről. Azt beszélték, hogy öngyilkosságot követett el, mi azonban üres koholmánynak bizonyult. Másfelől azt híresztelték, hogy új manifesztumot fog kibocsátani, melyben a megyebizottsági pótválasztásokban a jelöltségtől mindenütt visszalép s híveit felszólítja, hogy az általános képviselőválasztásokban csoportosuljanak köréje. Vasárnap Boulanger hat városi és hat vidéki kerületben választatott meg. Összesen valami 158.000 szavazat esett rá, ellenben a monarchisták 600.000, a köztársaságiak 1 és fél millió szavazatot kaptak. A boulangisták most azt mondják, hogy a közigazgatás óriási pressiót gyakorolt a választókra; a franczia paraszt különben sem szeret a megyei választásokban politizálni, de majd megtesz kötelességét a képviselő-választásokban. Kossuth és Tállya. Kossuth Lajos, kinek névnapját ez évben országszerte kiváló módon készülnek megünnepelni született 1802. szeptember 16-án Monokon, Zsmlén megyében. Monokon nem lévén ev. egyház, Kossuth a szomszédos tállyai ev. egyház templomában kereszteltetek meg. Hogy valóban ott, arról a tályai ev. egyház Kossuth Lajosnak saját kézzel írott levelét leírja. A tállyai egyház mintegy 410 lélekből áll, a kik azonban évről-évre kivándorlás által fogynak, miután aBokszéra a szőlőket ott majdnem végkép elpusztította. Ehhez járul, hogy a szegény egyház súlyos kényszerhelyzetbe jutott az által, hogy repedezett , roskadozó templomát nagy költséggel kényszerül helyreállítani. E költség a szakértő építészek számítása szerint 12.000 írtra tétetik. Az egyház nem tudván nagy szegénységében magán máskép segíteni elhatározta, hogy országos gyűjtést fog rendezni azon szerencsés körülmény alapján, hogy nagy hazánkfia a tállyai ev. templomban megkereskeltetett. Hisszük, reméljük és óhajtjuk, hogy a gyűjtés sikeres lesz, s hogy Kossuth Lajos iránti köztiszteletből minden hazafi sietni fog — párt- és valláskülönbség nélkül — a szeretet filléreit a fentebb érintett szent czél oltárára letenni. Üdvözlet az Emkének. Az Emke nagygyűlésének meghívói immár szétküldettek. Még egy néhány hét és Szamosujvár ölébe fogadja a magyar művelődés egyik palládiumát, a magyar szellem ébresztőjét, a magyar hazafiság lelkesítőjét. Igen! Itt van szeptember 3-ika, Szamosujvár megszentelt földjére az Emke hű gyermekei vándorolnak, beszámolni egy elfutott év munkájáról. Egy ország szemei vannak Szamosujvár — Erdély e kis városára irányozva. Ide tekint mindenki, ki az Emke gyűléseit komoly figyelemmel szokta kisérni. S midőn, mint e városuak polgára, örömmel gondolok ama feltűnő nap fenségére; érzem szivemben a hála szózatát, mely hangos kiáltás helyett némán száll Magyarország lelkes leányait és fiaihoz, kik nemes lelküküleg a honszeretet erős pánczéljával vértezett szívvel ide sietnek, megmutatni, hogy nem elhalt parázs, nem lankadt érzelem honol a szív bensejében, de folyton élő munkára edzett erős akarat, mely nem ismer fáradságot, tettre kész s önfeláldozásig harczol a magyarnak jogaiért. A mily rövid e szó Emke, ép oly óriási a feladat, mely reá vár. Minden egyes betű fölé felszámithatatlan súlyú teher, végtelen mennyiségű leróni való van helyezve, mit czélhoz juttatni csak akkor és úgy lehet, ha e négy betű lengő árnya alá az »Emke« felszentelő zászójának messze terjedő koreaija alá mindenki alávonul nem pihenni, de telhetőleg az óriás épület betetőzéséhez — melynek ormán, az Emke ormán lengeni fog a nemzet leányainak filléreiből készült lobogó — egy-egy szög beütésével hozzájárulni. Szamosujvárt tisztelet éri, midőn falai között ez országra szóló esemény tartatik meg. És e megtiszteltetést hogyan tudnák meghálálni, kegyelettel viszonozni ? Szebben nem, mintha azon hamar letűnő, de nagyjelentőségű napot feljegyezzük Szamosujvár történetének lapjaira, megörökítve az utódok számára, kik bizonnyára nemes büszkeséggel hivatkozhatnak az 1889-iki év szept. 3-ikára. Aki tisztában van az Emke magasztos feladatával, az nem nézheti elzárkózva annak időnkénti működését. Erősen szükségét érzi e kisded része — Erdély — a nagy Magyarországnak, hogy kulturális viszonyai előmozdulssisnak és pedig oly módon és oly eszközökkel, minővel az Emke valósítja kitűzött programmját. A ki tehát tudni akarja, hogy mit milyst az Emke, miként nyújtja ki alamizsnát osztogató karját, segítve ott hol hiányt lát, az jöjjön el, nézze , halgassa végig e nagygyűlést. Mi szívesen fogadunk mindenkit ! S midőn üdvözöljük az Emkét, mely ideje, hogy míg egyrészt a magyar szellemet termő magot széthintse az ország minden tájára, másrészt beszámoljon az elmúlt év munkájával — üdvözöljük egyszersmint annak minden egyes tagját, s örömmel mondunk »Isten hozott«-tat. Bár nagyobbára örmény gyermekei vagyunk Szamosujvár városának — és igy e