Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)

1889-09-12 / 211. szám

tizedik évfolyam.­tra érre félévre . 411. szám. SZERKESZTŐI IRODA: S,­B»gyu­ntosa 47-dik szám, hová a lap szellemi résiát illető költemények czimzendők. AZ »ELLENZÉKTÉÍTŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben hárhol hordva. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnep­napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, csütörtök, szeptember 12 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolossvártt, Belkösép nteia 88. ssás. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 8 czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 80 kr. Nyílttéri czikkek g­raoad sora után 20 kr. fizetendő. Emberkínzás. Kókán János, a sikkasztó számta­na a vizsgálati fogságban jlentékenyen lesoványodott. Ezt konstatálják a budapesti lapok tegnap megkezdett bünper tárgyalá­­a­lkalmából. Ugyanezt lehet különben konsta­­tálni nem csak Kókán Jánosról, hanem iden vizsgálati fogolyról, a ki ha ,ak nehány heti vizsgálati fogság után ikerül a tek. kir. Törvényszék szi­­je elé. Hogy in specie Kókán János a vizsgálati fogságban alaposan elsová­­nyodott — az magában véve még nem­­szagos érdekű esemény. A végén az ő privát dolga, ha nem olyan a ter­mészete, hogy a börtön levegőjén és latján meghizzék, vagy legalább­ meg­áradjon a normális egyensúlyban. És ha mi most szóvá tesszük a Kokán lesoványodásának esetét, azt nem szért tesszük, mert Kókánnal esett meg ez a dolog, hanem azért, mert ez ki­vétel nélkül minden vizsgálati fogollyal megtörténik. Lennie kell tehát ez általános le­­soványodási processusnak sokkal mé­lyebben fekvő okainak is, a­melyek már megérdemlik a nyilvános megbe­szélést. Így kell lenni, hogy a fogházak levegője és a foglyok kosztja nem állja le a kritikát Más­ok e kérdésbe nem játszhatik mint épen a levegő és az élő­évi feltétlen rosszasága. És itt önként előáll a kérdés: Van-e a büntető hatalomnak a még vég­érvényesen el nem ítélt bűnösöket — kiknek bűnössége különben még nincs is dokumentálva — olyan ellátásban részesítenie, hogy személyes szabadsá­guk megvonásán kívül — a­mi már egymagában is elég kemény büntetési — még a testi erejükben és ép­­ii is jelentékenyen megfogyat­kozzanak. Úgy az egyetemes igazság, mint a közszabadsági, s főleg az emberiességi elméletek alapján az államnak ilyen joga nem létezhetik és nem is gyako­rolható, s ha még­is megtörténik, úgy ez csak visszaélés a hatalommal, mely a kezébe jutott emberekkel szemben épp azt a jogtalanságot engedi meg magának, a­melyet a bűnösben megto­rolni igyekszik. Nem vagyunk barátai annak, hogy az állam a jogrenddel összeütközésbe jövő embereket elkényeztesse,­­ épp ezért azt sem kívánjuk, hogy a vizs­gálati foglyok részére akár élelem, akár egyéb szükségleteikben fény­űzési hajla­moknak hódoljon, de azt igen­is meg­követelheti minden jóérzületű és igaz­ságszerető ember, hogy a még el sem ítélt , tehát csak vélelmezett bűntet­tesekkel szemben visszaélésekre ne adja magát. Már­pedig, midőn a vizsgálati fog­lyok bármi rövid tartamú fogságuk alatt rendszerint lesoványodnak és elbetege­­sednek — akkor ez csak a hatalom túlkapásainak lehet a természetes kö­vetkezménye. Annak a következménye, hogy a börtönök levegője tisz­tátalan és a foglyok élel­­me a szó szoros értelmében e­z a­d­a­r. Semmiféle merev vagy még oly szigorú jogelmélet alapján sem lehet a jogosság és törvényesség jellegével fel­ruházni az állam koplaltatási és mes­terséges elbetegítési hatalmát. A büntetőtörvény meghatározza, hogy egyes bűnesetekben a tettes mi módon büntettessék. A büntetési nemek között a test rendszeres sanyargatása, az egészség­nek rendszeres megrontása egyáltalán nem foglaltatik, ennélfogva gondoskod­ni kellene arról, hogy a vizsgálati fog­lyokra nézve ezek a törvénytelen kö­vetkezmények be ne állhassanak. Gondoskodni kellene az egészséget nem veszélyeztető börtönlevegőről és a foglyoknak az egészségügyi kívánal­maknak megfelelő élelmeztetéséről. Nem szabad eltűrni, hogy a fog­házak levegője állandóan beszennyezett legyen és hogy a fogházi élelmezők a foglyok kárára és veszélyére gazdagod­hassanak. A­ki csak egyszer is megfordult a börtönökben, az minden feltételt meg­talált arra, a­mit csak kórházakban szokás keresni, és mindenütt láthatta, hogy míg a foglyok — elsoványodnak — az élelmezők zsebe annál jobban meg­telik. Ez pedig csak elég természet és jogellenes jelenség. A végeredményben az állam nem azért ruháztatik fel bizonyos hata­lommal, hogy maga zavarja fel a természetes és a különös jogrendet, hanem azért, hogy a megzavart jogrendet helyreállítsa, s mert a vizsgálati foglyok mesterséges és czélzatos koplaltatása és egészségük tönkretétele nem a jog­rend követelménye — kétségtelen, hogy az elbánás és ellátás, melyben része­sülnek, voltaképen beleütközik úgy a természetes, mint a törvényesen sza­­bályozott jogrendbe. Minthogy pedig ennek az állapot­nak fenntartása egy rendezett jogállam­ban meg nem engedhető, nagyon is elér­kezettnek látjuk az időt arra, hogy a csak rendeletileg meghatározott börtön­szabályok ne csak alapos revisió alá vétessenek, hanem mód nyúttassék arra, hogy a büntető törvény rendel­kezései, s általán a jog szellemével , főkép a humanistikus elvekkel össze nem egyeztethető börtönszabályok he­lyett megfelelő törvény alkottas­sák, s hogy az erre egyedül hivatott fak­torok határozzák el azoknak ideiglenes sorsát, a­kik bármi tekintetben össze­ütközésbe jöttek a törvényes jog­renddel. Mi legalább nem hisszük, hogyha er­re alkalom adatik, a törvényhozás ma­ga is szentesítse a fogházban eddig kö­vetett egészségrontó házi rendet. A büntető hatalom kezébe adott fegyver sem lehet úgy használható, hogy az még ott is sebet üssön, a­hol min­den sebhely a hatalom visszaéléséről tesz szomorú tanúságot. Szilágyi Dezső maradandó érdemet szerezne magának a börtönszabályok alapos revíziója s főkép egy ezt helyet­tesítő törvény megalkotása által. Politikai hírek. Változások a hadseregben. A »Reichs­wehr« katonai Kp. a tábornoki karban leg­közelebb várható nagy változásról hoz hírt. Frigyes fbg. Catty táborszernagy helyett a pozsonyi hadtest parancsnokságát kapja. Philippovics utóda Prágában az eddigi jozef­­stadti hadtest parancsnoka, G­r­ü­n­n­e gróf lenne. König bécsi hadtestparancsnok Ru­dolf trónörökös utódjául a gyalogság főfel­ügyelőjévé van kiszemelve, — az ő helyébe Schönfeld gráczi hadtestparancsnok lép, mig Gráczka János főherczeg megy pa­rancsnoknak. A józsefstadti parancsnokságot C­r­o­y gróf, a lovasság főfelügyelője veszi át, mig lovassági főfelügyelő Nexküll a lem­­bergi lovas hadosztály parancsnoka lesz. A tüzérség új tábori ágyúját, a már tervben elfogadott 12 centiméteres ostrom­­ágyút szintén tényleg behozzák; egy telep­ben 4—4 ágyút egyesítenek. Minden tüzér­dandár 3 tábori ostrom­ágyu-telepet kap. A 12 centiméteres ágyú már volt ismertetve; hatos fogatú lesz s oly módon alkotott, hogy a csapatokat mindenüvé követhesse és arra a czélra szolgál, hogy födözetek mögött levő csapatokat s magukat a födözeteket űrlöve­­gekkel lődözze. Muszka hóbort. A Presse jelentése s­e­­rint Szerbiában, Bulgáriában és Romániában tömegesen kolportálják az »Oroszország tirpa­­rancsa” czimű pamfletét, melyben az Ausz­tria és Magyarország elleni háborút elkerül­hetetlennek állítják, s melynek vége az len­ne, hogy a keleti Galicziát Oroszország fog­lalja el, Erdély, a volt temesi bán­ság és Bukovina Romániáé lenne, Bosznia, Szlavónia, és a Bácska pedig Szer­biához csatoltatnék. Miklós montenegrói fe­jedelem lenne Szerbia királya.* Károly ro­mániai király elűzntésével és egy ó-hitü fe­jedelem által való helyettesítésével az összes ó-hitü egyházak egyesittetnének az orosz ál­lamegyház alatt s a Balkán országokból min­den katholikus és protestáns kiűzetnék. Ez az orosz politika czélja, Külföldről. Orosz készülődés. A c.­ár Wajnovszky hadügyminiszter javaslatára elhatározta, hogy a délkeleti vas­utak, valamint a Visztula vasút járművei sza­­poríttassanak, hogy a vasutak az esetleges katonai igényeknek megfelelhessenek. A czár egyúttal utasította a pénzügyminisztert, hogy e czélra 2.780.000 rubelt azonnal folyósítson. A megrendelések orosz gyárakban már meg­tétettek. Olasz készülődés: A jövő üzleti évben a királyság vala­mennyi vasútja tartozik kocsiállományát ki­egészíteni, hogy esetleg csapatszál­­­­í­t­á­s­n­á­l akadály ne legyen. Szerb-román szövetség. A „Narodni Daewaik“ feltűnést keltő czikket közöl, mely sajnálattal tesz említést, hogy bár Szerbia földrajzi fekvésénél fogva arra van utalva, hogy Bulgáriával barátság­ban éljen, a barátságos viszony e két ország között különféle szerencsétlen körülmények által megzavartatott. A „Narodni Dnevnik“ szerint ezek után igen hálás feladat volna Románia és Szerbia között szoros szövetséget létrehozni, mely első lépés volna arra, hogy a balkánfélszigeti államok szolidaritása megvalósuljon. A »Nar. Dnew.c szerint ezt mi sem akadályozhatná, miután Szerbia és Románia érdekei semmiképen sem ellentétesek, de sőt sok tekintetben teljesen azonosak. No de ez még hagyján akár ül vagy’,áll a gyerek, valami még­is csak reá ragad az oktatásból ha benn van a tanteremben, mert találkoznak ám olyanok is, kik kívül reked­tek. 100-nál több iskolás gyereket utasítot­tak vissza a fölvételnél. Hiába kértek és ri­­mánkodtak a szülők , nincs hely, ez volt ez elutasító végzés egyetlen indoklása. Nohát ezek botrányos állapotok. Minek szervezni óriási költséget elnyelő tanfelügye­­őségeket, ha még ilyen visszásságokra sem terjed ki figyelmük, minek fizetni drága pén­zen tanügyi dignitáriusokat, midőn itt az er­délyi részek központján, még fedelet sem ké­pesek nyújtani a jelentkező tanköteleseknek. Nem csoda tehát, ha ennyi az iskola­kerülő tanköteles. Hogy nézhet ki a vidék, ha itt, kis Athénben ilyen és eh­ez hasonló mizériák uralkodnak ? A román kabinet. Bukaresti hírek szerint a kabinet kiegé­szítése egyáltalán nincs a napi kérdések kö­zött, mert a tárczák ideiglenes betöltése tel­jesen megfelel a viszonyoknak, Gherassi igaz­ságügyminiszter még mindig nem vonult vissza, bár ezt jó ideje várják. A külföldön nem nagy jelentőséggel bír a miniszterjelöl­­tek listája, mert a külföld csak a kabinet ál­talános politikája iránt érdeklődik, a­mi va­lószínűleg a konzervatívok kezében marad. Ha még­is rákerül a sor a kabinet kiegészí­tésére, nem lehetetlen, hogy a juminista párt némely tagja bejut a kabinetbe, feltéve azt, hogy elfogadják a konzervatív irányzatot. A konzervat­ívok és a juministák közt való tár­gyalásokról szó sincs. A porta és bulgária. A Balkan-Correspondene szerint a porta meggyőződvén Szerbia legutóbbi katonai in­tézkedéseinek ártatlan voltáról, attól tart, hogy Bulgária mozgósított hadseregé­t a török határra akarja indítani, minélfogva a bolgár kormánynak adott válaszában különösen ki­emelte, hogy Bulgária integráns része a tö­rök birodalomnak. Tanügyi mizériák. 1. Hog­y is hívjuk csak mi városunkat ün­nepélyes alkalmakon, banketten, felköszöntők­ben és szavalatokban ? — Kis-Athén! Bösz­­kén hangoztatjuk, hogy az egész országban egy vidéki városnak sincs annyi kultur­intéz­ménye mint nekünk ; külföldről kell a példá­kat beszereznünk, a kis Janát, Bonnt és Hei­­delberget, hogy összehasonlításokkal élhessünk. Nincs is ebben semmi tulzás, míg ezek a dicsőítések a középiskolai és egyetemi okta­tásra vonatkoznak;­­ üres frázissá csak ak­kor fajulnak, ha népünk alsó rétegeinek és a gyermekek tanítási­ ügyének hiányos és nyomorúságos állapotát akarjuk palástolni velük. Elemi oktatásunk fölötte gyönge lábon áll; ebben a tekintetben éppen ellenlábasai vagyunk a fővárosnak, melynek a középisko­lái bizonyultak szűköknek a nagy számmal jelentkező tanulók befogadására, de az elemi iskolák palotaszerű tágas épületekben helyez­­ték el és úgyszólván fényűző egészségügyi és pedagógiai fölszerelésekkel vannak ellátva. Saját tapasztalásból beszélünk. Megnéztük városunk elemi iskoláit és meggyőződtünk, hogy sok helyt nem csak hogy meg nem felelnek a közoktatásügyi minisztérium által előírt feltételeknek, de még rendőri szempontból is előbb- utóbb orvoslást kívánnak, így pl. a hidelvi király-utczában lévő ev. ref. elemi iskolában négy kis szobában 375 iskolás gyereket szorítottak össze. Még elegendő üllő­helyekről sincs gondoskodva, a tanulók nagy része a földön ül és fekszik, mint a sertések az ólban. Asbóthiáda. Asbóth János orsz. képviselő tegnapelőtt megjelent választói körében és beszámolt a par­lament tavalyi működéséről. Ugyanazokat ismételte a­miket a véderő vitában már elmondott csakhogy a választóknak ilyen forma gamb­unggal találta fel: »Mi az ami el van érve ? A pénzpiacz­nak bizalma a magyar pénzügyi politika iránt már már oda volt veszve. Alig volt a budgetnek olyan fontosabb tétele, mely ha­misnak nem bizonyult volna a zárszámadá­sokban. Minden miniszter költekezett a maga szakállára . . . Ilyen viszonyok között nagy vívmány volt hogy Tisza Kálmán (Élénk él­jenzés) erős keze megfogta a lefelé rohanó kereket . .. És most kérdem önöket­­, választók mit mondanak önök az olyan ellenzékhez, mely kezettfogva a társadalom söpredékével — addig hízeleg neki, addig bujtogatja, hogy bizony nem rajta mott, ha nem sikerült ezt a férfiút (Tiszát) megköveztetnie . . . (Ötven lépéssel tovább ugyancsak a véderővitáról.) Az egész mozgalom alapjában és lefo­lyásában a tiszta humbug volt (Közben pedig ilyesféle igazságok .) A legjobb kormányzat sem népesítheti be az országot sült galam­bokkal, melyek a tátott szájakba repülnek... A parasztfia életet nem szabad elpaza­rolni azért, hogy az urfi élete könnyebb le­gyen ... Az ellenzéki sajtó általában jobban van szervezve, mint a kormánypárti . .. (És végül a következő hatásos befejezés :) És mivel ilyen viszonyok közt az abdi­­káczió egyenes kötelességszegés volna, látják önök, hogy a szabadelvű párt tüntetőbben, mint valaha, tömörül régi vezére körül, lát­ják, hogy a kormány nem gyöngült, hanem jelentékeny szellemi és tetterővel gyarapo­dott és látják, hogy a magyar állam békés és biztos megerősödését nemcsak megakaszta­ni nem engedjük, de sőt annyival inkább újabb nagy reformokkal előre vinni mindany­­nyian el vagyunk szánva. (Ez elszánt vég­nyilatkozatot hosszantartó lelkesült éltemés követte) s­el bírnak és igazolják, hogy saját költségü­kön szolgálni nem képesek, az állomány csa­pat által megengedendő, hogy tényleges szolgálatukat az állam költségén teljesítsék ; ha az ily egyévi önkéntesek a lovassághoz tartoznak egyidejűleg saját választásukhoz és alkalmasságukhoz képest, valamely más fegy­vernemhez helyezendők át. Azon egyévi ön­kéntesek, a­kik saját költségükön nem képe­sek szolgálni és az államköltségen való szol­gálathoz megkívántató tudományos képesítés­sel nem bírnak, ez­által elvesztik az egyévi tényleges szolgálat kedvezményére való igé­nyüket. Az e részbeni határozathozatal az egyévi önkéntesnek állomány csapatját illeti meg; az egyévi önkéntesnek jogában áll ezen határozat ellen felebbezéssel élni. Ezen ren­delkezések akkor is alkalmazásba veendők, ha a viszonyok a tényleges szolgálat alatt vál­toznak meg. Az egyévi önkéntesek, elméleti kikép­zés végett, elvileg az egyévi önkéntesi iskolá­ban egyesíttetnek. A megszállott területen ily iskolák nem állíttatnak fel. Hogy czélszerű kiképzés legyen elérhető, az erre élrtékes pa­rancsnokságok, illetőleg a közös hadügymi­niszter akként intézkednek, hogy az egyes is­kolák a sikeres kiképzésnek megfelelő szám­ban kapjanak egyévi önkénteseket.*) A területi had- (hadtest) parancsnokság, illetőleg a közös hadügyminiszter szeptember 25-éig megállapítja, hogy mely alantas csa­pattesthez osztandók be az egyévi önkéntesi iskolákban való kiképzés végett idegen csapat­testekhez tartozó egyévi önkéntesek. Az egy­évi önkénteseknek más csapattestekhez leendő beosztása lehetőleg ugyanazon helyőrségen belül történjék. Ha ez nem volna lehetséges, úgy e czélra a legközelebb fekvő csapattes­tek választandók. Az egyévi önkéntesek, a gyakorlati ki­képzés és szolgálatteljesítés czéljából elvileg a csapattestük törzsállomáshelyén levő osztá­lyokhoz kötelesek bevonulni Ha ezáltal ezen alosztályoknál, az egyévi önkénteseknek a csapatiskolákra vonatkozó utasítás szerint meg­határozott legnagyobb szám meghaladtatnak, az ilyenek csapattestüknek külső, de a had­test területén belül fekvő alosztályaihoz be­oszthatók. Ha valamely csapattestnek törzs­állomása a megszállott területen van, az egy­évi önkéntesek csapattestüknek a belföldön levő részéhez vonulnak be. Feltétlen szükség esetén az egyévi önkéntesek a saját fegyver­nemük idegen csapattesteihez is beoszthatók, illetőleg meghagyhatók azon csapattesteknél, a­melyeknél elméleti kiképeztetésüket nyerték. A­mennyiben az egyévi önkéntesi isko­lák állomány­viszonyainak szabályozása és a gyakorlati kiképzés czéljából kiegyenlítésnek szüksége áll elő, a külső állomásokra elő­sorban államköltséges egyévi önkéntesek má­sod­sorban pedig oly saját költséges egyévi önkéntesek osztandók be, a­kik erre önként jelentkeznek. Ha ezen módon a szükséges ki­­egyenlítés nem érthető el, ez esetben más saját költséges egyévi önkéntesek is beoszt­­hatók. Ezen beosztásnak mindenkor a beso­rolás napja szerint, a legkésőbbin kezdve, kell történnie. A már megtörtént beli írás után áthe­lyezés iránti kérelemnek nincs helye. Azon egyévi önkénteseknek, a­kiknek csapatestök a helyőrséget változtatja, béke idején és szol­­gálatilag figyelembe vehető és egyénileg mél­tánylást érdemlő viszonyok között a területi had- (hadtest-)parancsnokság megengedheti, hogy tényleges szolgálatukat ugyanazon fegy­­vernem valamely csapat testénél az eddigi hely­őrségi állomáson folytathassák, feltéve, hogy az különben is állandó lakóhelyük. Ezen sze­mélyi viszonyok alatt különösen azon eset értendő, hogy az egyévi önkéntes szüleinél vagy hozzátartozóinál lakik, azok által tar­­tatik el és igazolja, hogy a tényleges szolgá­latnak a helyőrségváltozás által okozott költ­­ségtöbletét sajátjából fedezni nem képes. Az egyévi önkéntesek, ha önköltségükön magánszállást tartanak, a laktanyában való lakásra nem szoríthatók, ha csak különös ka­tonai szolgálati, kiképzési vagy fegyelmi te­kintetek ez alól kivételt nem követelnek, mint például: a csapattestnek távol fekvő erődök­ben vagy sátorokban stb. való elhelyezésénél, vagy pedig, ha az egyévi önkéntesnek ma­gaviselete által a szolgálat hátrányt szenved, vagy ha azok ezen engedéllyel visszaélnek; mindkét esetben, ha e miatt már büntetve voltak. Ezen engedélynek esetleges megvo­nása azon csapattest (csapatrész) parancsno­kát illeti meg, a melynél az illető tényleg szolgál, illetőleg a melynél az egyévi önkéntes a kiképeztetésben tényleg részesül Azon egyévi önkéntesek, a­kik az első tényleges szolgálati év alatt megszakítás nél­kül három hónapnál tovább betegek voltak, vagy betegség miatt szabadságoltattak, az ez által elmulasztott tényleges szolgálatot után­­pótolni tartoznak. Azon módozatok, a­melyek szerint a bevégzett egyévi tényleges szolgálat után a törvényben megszabott vizsga letétele, továb­b) Az idevonatkozó rendelkezések a csapat­­iskolák számára kiadott utasításban foglaltatnak, mely eddig még nem került nyilvánosságra, de melynek e hó folyamán okvetlenül meg kell je­­lennie. (A szerk.) Az egyéves önkéntesek és az uj védtörvény. Az egyéves önkéntesek tényleges szol­gálatára vonatkozólag intézkedik a honvédel­mi miniszternek az új véderőtörvény végre­hajtására vonatkozó utasításainak 0-ik része, melyet a napokban fognak szétküldeni. Ez utasításnak főbb és általános érdekű részeit, melyek kiváló figyelmet érdemelnek, a követ­kezőkben közöljük: Az egyévi önkéntesek tényleges szolgá­lata október 1-én kezdődik. A csapattestek parancsnokságai határozzák meg, hogy a be­hívásnak mely állomásokra kell történnie. A saját költséges egyévi önkéntesek köz­vetlenül a behívó­jegyen megnevezett csapat­­testhez (csapatrészhez) tartoznak bevonulni, hasonlóképen azon államköltséges egyévi ön­kéntesek, a­kiknek bevonulási állomásuk tar­tózkodási helyüknek hadkiegészítési kerületé­ben fekszik, vagy ezen kerületen kívül van ugyan, de az tartózkodási helyükhöz köze­lebb esik, mint a hadkiegészítési kerületi ál­lomás. Minden más államköltséges egyévi önkéntesek szolgálatuk megkezdése végett tar­tózkodási helyüknek hadkiegészítési kerüle­ti parancsnokságánál jelentkezhetnek, a­mely parancsnokság intézkedik azután bemutatot­taknak rendeltetési helyükre való elküldé­se iránt. Az államköltséges egyévi önkéntesek, ha tényleges szolgálatukat nem besorozási évük­ben kezdik meg, kötelesek egy hóval a tény­leges szolgálat megkezdése előtt, legkésőbb azonban a tényleges szolgálat megkezdése al­kalmával igazolni, hogy azon anyagi viszo­nyok, a­melyeknek alapján nekik a tényleges szolgálatnak államköltségen leendő teljesítése megengedtetett, még mindig fennállanak. Azon saját költséges egyéni önkéntesek­nek, a­kik az államköltségen teljesítendő szol­gálathoz megkívántató tudományos képesítés­

Next