Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)
1889-10-10 / 235. szám
Kolozsvárt 1891 számíthat a porta segélyére. A konstantinápolyi császárlátogatás elsőrangú békejel; az athéni látogatásnak politikai jelentősége nincs, mert Görögország a krétai ügy felhívásával kilépett a békét fentartó faktorok sorából. Orosz haderő szaporítás. A kaukázusi tartalék csapatok nagyobb kifejlesztése céljából az ott már meglevő tíz tartalékzászlóalj szaporítását elrendelő ukáz ezek számát tizenhatra emeli föl. A kaukázusi katonai kerület eddig mozgósítás esetén legfeljebb tíz tartalék gyalogezredet állíthatott ki, melyek közül nyolc a tábori szolgálatra állott rendelkezésre A legújabb császári parancs az ezredek számát húszra emeli fel, melyek közül tizenhat háborúban részt vehet. A »Novoazti« szerint legközelebb a kaukázusi tüzérség szaporítása is várható. Fenyegetőző régens. A »Daily News« belgrádi levelezője jelenti, hogy a keddi minisztertanácsban izgalmas jelenetek folytak le. Risztics szemébe lobbantotta a minisztereknek, hogy a királyné-kérdésben egyoldalúan járnak el és nem ragaszkodnak szigorúan az alkotmányhoz és nem figyelmeztetik a királynét makacsságának következményeire. Risztics végül azzal fenyegetőzött, hogy haza fogja hívni Milánt Francziaországból. A Gaulois a boulangúták és konzervatívok közt kötendő szövetségről ad hírt. — Lagurre egy interviewban úgy nyilatkozott, hogy a kormány majd meglátja, mit csinál majd ötven boulangista a képviselőházban. Leherisse azt véli, hogy a boulangisták alkalmasint várakozó állást foglalnak el. Dérouléde híve marad Boulanger-nak. — A Soleilben azt mondja Hervé, hogy a boulangisták a képviselőházban csak egy csoportot fognak alkotni, melynek vezetésében Niquet és Laguerre fognak buzgólkodni. Boulanger mint személy nem létezik többé. — Clemenceau választóihoz egy köszönő levelet intézett s abban a köztársaság egyik alapelvéről a szociális igazság kiterjesztését jelöli meg. — Constans miniszter Tomlouse-ba utazik, hogy a választási küzdelmek fáradalmait kipihenje. Kritikus helyzet. Kandiából érkező megbízható hírek szerint a helyzet Krétában egyre kritikusabbá válik. Az ellenzéki párt kiválóbb tagjait egyre-másra fosztják meg szabadságuktól. Sokan a hegyek közé menekülnek, vagy kivándorolnak. A török hivatalnokok elnyomják és zaklatják a keresztényeket. Az összeütközések a keresztények és a török csapatok közt igen gyakoriak. Hol vannak a milliók? Hajdú Böszörményről nagy feltünést keltő esetről értesítik a Bp. újságot. Az eset következő a Tisza-Kőrös-Maros ármentesítő társulat kedden tartotta rendes évi közgyűlését Károlyi Tibor gróf elnöklete alatt. Az érdekeltség mind a három megyéből felette nagy számmal jelent meg. Ez a nagy érdeklődés főleg abban leli magyarázatát, hogy a közgyűlésen mára volt kitűzve a Horváth Gyula kormánybiztossága alatt elköltött tíz millióra vonatkozó számadások megvizsgálása végett kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása. E számadások a legklasszikusabbak. A 7 millióból beépíttetett 8 millió kétszázezer forint, a többi 8 millió nyolczszázezer forint kezelési költségnek van elszámolva. A főszámszéktől beérkezett számadások között botrányos tételek vannak. Ilyenek közt itatós pa Az „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1889. Október 10. Egy asszony küzdelme. „Dóra“ szerzőjétől. Az »Ellenzék« számára forditotta: A mica. XXXIX .Folytatás.) (68.) Akkor ügyem valóban egy asszony háborúja lenne — mondá magában, — és azt jelenleg nem akarom. Allanért és önmagamért meg kell tudnom , miért ide jöttem. De ámbár nem mondta meg Adélnak oly különös modora lett iránta, hogy Cameron kisasszony nem értette. Néha hirtelen elibe lépett, megragadta a kezet, mintha valami nagyon fontos mondanivalója volna, és épen olyan hirtelen eleresztette azt néhány szót mormogva, s otthagyta. Viselkedése különösnek tetszett Adél előtt — de az ő társalgónője modora mindig különös volt, tehát nem szólott e tárgyról semmit. A féltékenység gyötrelme a Lady Ryleston életét lassan bár de biztosan emésztette. A szép arca elveszítette gyönyörű színezetét, halvány lett és elsoványodott; a sötét szemek zavarodott aggályos kifejezést nyertek. Szomorú lett és hallgatag; hangja elveszítette zenéjét; olyan volt mintha életét lassú láz emésztette volna. Adél gyakran figyelmeztette fiatal társalgónéját arra mi előtte a hanyatló egészség csalhatatlan jeleinek látszott, de Margarita mindig kész volt valami kitérő válaszszal. — Azt erősítette, hogy semmije sem fáj, — hogy semmire sincs szüksége. Pedig az idegenek is kik e szép nyugtalan arczra néztek csodálkoztak, hogy minő rejtett láz ég ereiben. Szinte fájdalmas volt ötét látni akár kint a napfényen a virágok között, akár bent a pompás termekben, mindig ugyan azzal a nyughatatlan arczczal, mindig azzal a zavarodott tekintettel szép szemeiben. — Szegénykét annyi féle félelem üldözte; életét árnyakkal való küzdelemben látszott eltölteni. — Félt, — hogy ha majd a férje visszatér haragudni fog azért amit tett. — félt, hogy hát ha elvégre is hiába tette ki magát e rettenetes veszélynek; félt — hogy valami — ő nem tudja, hogy mi arra készteti Allant, — hogy Adélt szeresse ; félt, hogy még abban az esetben is ha a végrendelet titkát felfedezi, nem lesz képes azon férfin segíteni, kit ő oly szenvedélyesen szeret ; de mindezek között a legnagyobb félelme az volt hogy ha bár felfedezései utál az Allan érdekeit anyagilag előmozdítja, mégsem bocsátja meg neki azt a mit tett; ezek az agyrémek okozták hogy sohasem voltak nyugodt perczei. — Rosszul meggondolt terv volt ez az enyém — ismeré el önmaga előtt; ezerszerte jobb lett volna nem kezdeni hozzá! De miután már a viharos tengerre szállt késő volt onnét a kikötőbe vissza menni, tehát csak az volt előtte, oly jól használni fel idejét, hogy férjével elfelejtesse és megbocsáttassa a módját a mivel tette. így telt el az idő szeptemberig. Erre az őszre hosszasan visszaemlékeztek az országban oly rakva voltak a fák gyümölcsökkel. A virágok fonnyadva bár de mind éltek mintha nem akarnának meghalni; a gyümölcsösök tele voltak zamatos gyümölcsökkel; nehéz fejüket lehajtó arany kalászok hullámoztak a szántóföldeken. — De az ősz gazdag és érett szépsége elveszett Margarita előtt, ő nem látott semmit — lelke tele volt aggodalommal. Egy reggel midőn a két nő a reggelizésnél ült — szept. második hetében — levél érkezett Beale úrtól, reményét fejezte ki, hogy a következő napon Cameron kisaszszonynál lehet és akkor a számadásokat s a végrendelet — másolatát is magával fogja hozni. Adél hangosan olvasta fel a levelet, s azt mondta Margarinnak : — Reményem, hogy ebben az unalmas ügyben ez lesz a legutolsó dolgom. — Margarita — kiáltá hirtelen — mi baja ? — Mert a fiatal asszony arcza hirtelen olyan fehér lett mint a halál, s a sötét szemekben rémület látszott. — Holnap — ily hamar ? — mormoga. — Hamar ! — ismétli Adél. — Nekem úgy tetszik, — hogy ez a dolog elég régóta tart : nagyon meguntam. — Margarita, mi baja, magának elfehéredtek az ajkai ? Reményem nem fél Beale úrtól ? Lady Ryleston igyekezett összeszedni magát. — Nem, én nem félek tőle. — Miért félnék ? — Beale úral csak egyszer találkoztam , és akkor figyelemre is alig méltatott. — Van valami köze lord Rylestonnal ? E kérdést hirtelen s majdnem élesen intézte; ez a gondolat egy pillanatban fordult meg agyában. Adél nevetve nézett fel. — Mily különös lord Stylestonról hallani magát kérdezősködni! — mondá. — Úgy gondolom először történt hogy a nevét említette. — Oh igen, Beale úrnak nagyon sok dolga van lord Rylestonnal; az ő ügyvédei; ő a Waltoni birtok minden dolgát ismeri. A Ryleston családnak az egész történetét könyv nélkül tudja. — Épen azt akartam mondani, hogy lord Rylestonnal senkinek sem volt több dolga mint Beale úrnak, de talán nagyon sokat mondanék azzal. Margarita nem tett megjegyzést. Azt gondolta magában, hogy ha Beale úr a meghalt lord bizalmas tanácsadója volt — úgy tudnia kell a végrendelet titkát — sőt talán ő volt az, aki csinálta. — Szive sebesebben dobogott, arczát ideges pír borította; még akkor sem érezhetett volna erősebb felindulást, ha a végrendelet előtte lett volna. — Engem mulattat — folytatá Cameron kisasszony — hogy maga ilyen kérdéseket tesz. Én gyakran gondoltam hogy maga nem kiváncsi — örülök hogy emberi gyarlóságot tapasztalok rajta. — Én nem tudom hogy mi indított e kérdésre — mondá Margarita, igyekezve könynyedén beszélni. Úgy tetszett előtte mintha annak s. rejtélynek a küszöbén volna — mit oly keményen igyekezett áthatni. A hozzá intézett kérdés beszédre indította Adélt Az együtt töltött hónapok alatt lord Ryleston egyszer sem képezte társalgásuk tárgyát. — Abban a szobában ültek hol az ő arczképe fügött, s mindegyik óvakodott arra nézni — Margarita az ő nagy szerelme miatt, nehogy elárulja — Adél attól félt hogy róla beszélve titkát nem tudja megőrizni. De most hajlandó volt róla csevegni. Kellemesnek tetszett nevét kimondani — és azt hallani — csudálkozott hogy eddig miért vonta meg magától ezt az élvezetet — miért nem beszélt róla e keden nőnek kinek szemei tele voltak tűzzel. — És azt gondolom hogy magának tetszene lord Rylesson — mondá a szép arczra, a nedves fényben úszó sötét szemekre, s szomorú édes ajkakra nézve. Bizonyosan látni fogja őt. — Valóban? Honnan tudja? — kérdé Margarita. — Mert novemberben visszajön Kanadából, és akkor bizonyosan eljön ide — válaszold Adél. A szép barna arczét égő pir borintotta el. — Honnan tudja oly bizonyosan, hogy ide jön ? — kérdé. S volt a hangjában valami, ami Adélt arra készteté, hogy rögtön femés*zen reá. — Azért mert Walton az ő otthoni, — válaszold — s reményiem, hogy át fogj* azt venni. — És kegyed hova megy akkor ? —lél* de Margarita. És ő tudta, hogy e kérdést nem •* Adél jólléte iránti aggodalomból tette, hanem azért, hogy lássa, ha várjon mindig táplál-e szerelmet szívében az ő feje iránt. — Nem tudom. Azt hiszem, hogy utazni megyek. Reményem eljön velem, külföldre megyek. Maga nélkül soha sem szélt boldog. — Nem tudom megígérni — mondá Margarita elgondolkozva. E pillanatban ez Adél meglepetését í* tette maga elibe, midőn külföldi útjáról vi**‘szatérve, ötét Waltonban találja, mint lesht* tulajdonosadnak a feleségét. — Én azt hiszem, hogy lord Ryleton egyenesen Waltonba jön, — mondád' — Kiváncsi vagyok, hogy maga mit fog gír dőlni róla. De Margarita azt mondja maga, hogy férje nem fog ide jönni. Ő vissza inog? a merpethi csinos villájukba, és ott fogja ota tartani. Ő nem engedi, hogy férje ezt a síé? aranyhaju leányt lássa, ki őtet annyira réti. Hadd menjen külföldre és maradjon de soha sem fog alkalmat nyerni reá, hogy az ő férjén befolyását és igézetének a botlámát gyakorolja. (Folyt, köv.) pirosra tizenöt ezer forint. Más tétel: a Pecsétőr évenkint két ézr négyszáz forintba került. A népes gyűlés a lehető legingerültebb hangulat között nyílt meg, mert az utolsó közgyűlésen Fekete Márton igazgató bejelentette, hogy a tiz millió már egy kr.jczkig el van költve s újabb kölcsönt kell felvenni, pedig már az ártéri birtokosok eddig is az egyenes adó háromszorosával vannak ártéri költségekben megterhelve. A kiküldött bizottság látván, hogy az ingerültség a legmagasabb pontra van fokozva, nem tett jelentést a tíz millió elszámolására vonatkozólag, azt adván okul, hogy »még most nem tehet jelentést, mert teljesen behatóan nem vizsgálhatta meg a számadásokat.« így a vihar a legközelebbi közgyűlésig elodáztatott. A számadásokról mindenfelé botrányos dolgokat beszélnek. Az érdekeltség hangulata elkeseredett, s felette izgatott. Lehetetlennek tartották, hogy ez a tíz millió forint el legyen költve, mert Horváth Gyula kormánybiztos úr egy közgyűlésen nemrégiben kijelente, hogy még több mint két millió forint van takarékpénztárba helyezve a tíz millióból A czár Berlinben. A czár mint jól értesült körökben beszélik, a német császárnál teendő látogatása alkalmával többet lesz Berlinben mint Potsdamban. Hogy mikor fog megérkezni, még mindig nem tudni, annyi azonban kétségtelen, hogy a császár rendeletet küldetett az operaházhoz, mely szerint pénteken díszelőadás lesz. Ebből azt következtetik, hogy a czár aznap délelőtt érkezik. A sajtó úgyszólván kizárólag a czár utazása által keletkező helyzettel foglalkozik. A Grazsdanin-nak, mely azt írja, hogy a czári látogatás német orosz kibékülésre vezethet, ha Németország lemondana az osztrák politikának támogatásáról, a keresztes lap ezt feleli: »Erre ugyanvárhatnak. Ha Oroszország semmit sem ígér és csak lehetetlen követelésekkel áll elő, úgy a czári látogatás esik azt fogja előmozdítani, hogy a fellegek szétszettessenek.« A Novoje Vremjának, mely azt mondja, hogy Németország soha sem fogja teljesíteni az osztrák óhajokat, Bulgária elismerését illetőleg és ha tenné, úgy a hatalmak e lépése Oroszországot szabaddá tenné, a National Zeitung a következőket válaszolja : E fenyegetések nem változtatják meg a helyzetet. Oroszország régen megtörtnek tekinti a berlini szerződést. A Vossische Ztg. a Grazsdanin-nak említett czikkére azt jegyzi meg, hogy az orosz németellenes párt jobban tenné, ha minden teljesítletlen várakozástól óvna és különösen eloszlatná a még mindig táplált balfelfogást mintha Németország valaha arra gondolhatna, hogy Ausztriának, e legközelebbi és legbensőbb szövetségesének árán, Oroszországgal kétes viszonyba bocsátkozhassák. A kívánat, hogy Németország Ausztria érdekeit feláldozza és azokat Oroszországnak kiszolgáltassa, teljesen kilátás nélkülire? Dr. Kovács Ödön beszéde. (Vége.) Engedjenek meg egyet, amire a kegyelet kényszerít ! Még nem telt egy év azóta hogy eltemettük Keresztes Józsefet. Kérdezzenek meg széles Magyarországon bárkit, aki a dologhoz ért, én úgy gondolom, hogy mindenki egyhangúlag el fogja ismerni, hogy az, ELLENZÉK (948) mit ifjaink Keresztes Józseftől, a tudományból nyertek, nem nyomorult morzsa volt. (Igaz!) Magamról nem szólok, (Éljenzés.) de megír az a két kötet, melyeket kezükbe adtam, szintén jó darab morzsa ! Legalább ők nem egy nap tudják megemészteni! (Nem erről van szó.) Elhiszem, hogy nem arról, hanem arról, hogy a papot ne szaktudományilag képezzék. De ha erről van szó, akkor aztán daczára, hogy a papképzésre nézve nem az a fő, hogy Kolozsvár vagy Enyed, akkor én fontosnak tartom, hogy a thiologia Kolozsvár i ne legyen. Mert prot. világban még nem gondolták azt, hogy a papot egyéb által kellene képezni ez ő elhivatására, mint az ő szaktudománya által. (Igaz!) Igen természetes az a kérdés, hogy hogy képezzük a papot, attól függ, hogy mit kívánunk a paptól ? Ez fontos kérdés, melynek behatóbb tárgyalásába én itt bocsátkoni nem akarok. Méltóztatnak tudni, a prot lelkésznek valódi saját neve az, amit a latin kifejez: »verbi divini minister«, vagy praedicator névvel, mit minden ország a maga nyelvére fordít le s mi is igehirdetőnek mondunk. Isten igéjét, az eredeti tiszta keresztény vallást, krisztusi egyszerűségében és magasztosságában kell a papnak hirdetnie s a hívek lelkébe átültetnie. A ki ezt teljesiti, én azt hiszem, ha tán sok egyébben járatlan is, ha tán a világi okk dolgában nem állja meg mindenütt a parkéten a helyét, — az a pap még is méltán mondhatja magát a Krisztus szolgájának méltóbban mint a ki minden egyebet teljesít, de ez egyban hátra van (igaz). Hogy isten igéjét hirdethesse és alkalmazhassa a mai kor viszonyai szerint, oda sök theologiai szakismeret kell. Isten igéjét megismerni, kikutatni megérteni a bibliából kell elsősorban, és már csak ezt megérteni, belőle a valódit kiismerni is oly feladat, hogy annak buzgó teljesítése és végzése mellett ereje és ideje nem lehet még egyéb tudományokba is belekostolgatni! Nem akarom hosszasabban folytatni, csupán arra kell reflektálnom, amit a főt. püspök úr különös nyomatékkel hozott fel, hogy t. i. igen nagy baj az, hogy míg a görög, hath. egyháznak számos papja tanárságra készült, addig a mieink attól el vannak zárva. Tiszt, közgyűlés ! Bátor vagyok azt kérdezni, hogy azon egyháznak a papsága-e az, mely egyetemre küldetik, hogy ott tanárrá képezze magát. Én úgy tudom, hogy nem a papsága, hanem a szerzetesei a tanító szerzetek tagjai. Márpedig igen jól tudjuk, hogy a világi katholikus pap és a szerzetes között nemcsak különbség, hanem sokszor ellentét is van. A katholikusoknál vannak gymnasiumok, hol tanár csak szerzetes lehet , azért jönnek az egyetemre a szerzetesek, hogy tanárok lehessenek. S ezeket sem képezik ugyanazon idő alatt papokká és tanárokká. A papi tanulmányokat elvégzik előbb. És ez megtörténhetik nálunk is, hiszen jelenleg is van az egyetemen oly ifjú, ki a thelogia elvégzése után végzi hamarább és jobban a tanári tanfolyamot, mintha egyenesen érettségi bizonyítványnyal ment volna oda. De soha még nem hallottam, hogy valahol lehetségesnek tartották volna, hogy valaki két külön és meglehetős nehéz pályára egyszerre készüljön, mert aki ezt felteszi, az vagy a tanári vagy a papi készületet veszi igen könnyűnek (közbesz, ezt nem állítja senki! benne van a javaslatban ! halljuk ! Ez benne van a javaslatban, mert a theologia ide költöztetése egyrészt azzal van ajánlva, hogyha a theologusok heti 7 órát járnak az egyetemre, akkor nekik meglesz engedve, hogy egy évi külön hallgatás után tanári vizsgát tegyenek. Tehát a 4 évi theologiai tanfolyam alatt tanárságra is készüljenek. Hogy a célzat ez, az bizonyos. És ha ezt kivihetnők is, akkor is én azt hiszem, hogy szükségképen be fogna következni az a helyzet, hogy elmondhatnók az eredményre azt az ítéletet amit Krisztus mondott volt. »Senki sem szolgálhat egyszerre két úrnák, mert vagy az egyiket szereti a másikat gyűlöli, vagy az egyikhez ragaszkodik a* másikat el hagyja.« Tiszt. egy I. kerületi közgyűlés! A legfontosabbakat melyeket szigorúan a papképzés szempontjából mondani akartam felemlítettem , magamat sem akarom hosszabban fárasztani, a közgyűlést sem (halljuk). Én nem tartozom azok közé a kik higgyek, hogy cak nekik van igazuk. Megszoktam, hogy midőn ellenkező irányt látok a tudományban mindig szeretek abban valami igazat találni. Hasonlóan a párt életben is mindig megtudtam találni az ellenvéleménynek is bizonyos jogosultságát. Én kerestem és találtam most is. Megtaláltam benne azt az eszmét, mely fiatal koromban nekem is kedves eszmém volt, hogy a theológiának igazi helye a legmagasabb műveltséget tekintve az egyetemen van, de ugya mint van Németországon, hol a kettő valóságos szerves egész. Az összes külföldi prot. felfogás szerint az egyetem theologia nélkül csonka a theologia nem teljes egyetem nélkül mert a kettő szerves egység. Tiszt. közgyűlés! Volt nekünk egy nagylelkű cul-tusminiszterünk ki ez irányban törvényjavaslatot is készítgetett de akik figyelemmel kísérték az ügyet, és én azok közé tartozom mivel a javaslat társaságában élénk részt vettem, átláthatták, hogy nálunk az jelenleg non des? tempore. De azon eszme nálunk is realizálható lesz , akkor a püspök úr szándéka valósítható lesz az eszmének megfelelő alakban. De azon alakjában ,hogy most előttünk áll, erős meggyőződésem szerint, nem megfelelő az eszmének, szinte mondhatnám megtagadása annak. És senki se mondja nekem, hogyha nem is az, de legalább kezdete annak. Nem tisztelt közgyűlés, ami tagadása az eszmének, a mi nem jó, sőt a szakképzés szempontjából rész, az nem visz közelebb azon eszméhez, az akadályozza annak megvalósítását. Ezért nem fogadom el az igazgató tanács javaslatát, hanem csatlakozom a Zeyk József indítványához. — (Éljenzés.) Ováczió a püspöknek. Piski, október 8. Lönhárt Ferencz erdélyi r. kath. püspöknek 70 éves születése és névnapja alkalmából a hálás piskii közönség e hót ikén, mert előző nap az esőzés miattnem történhetett meg — fényes ovácziót rendezett. E nap estéjén t. i. Daruvári Paulé Iván állomásfőnök, mint a telepi r. kath. egyház főgondnokának vezetése alatt nagy fáklyásmenet volt az agg főpásztor tiszteletére, mely tűzijátékokkal lett egybekötve. Egyrészt a látványosság, másrészt a népszerű főpap személye iránti tisztelet oda csőtizte az egész telep lakosságát, úgy, hogy a nyári palota tágas udvarkertje egészen tömve volt emberekkel. A zenekar játékának elhangzása után fentnevezett főgondnok lelkes szavakban köszönte fel ő excellentiáját, kívánván az egek urától neki hosszú életet s kérte őt, hogy Piskitelep közönségét még sokszor részegítse az ily nagy fokú kitüntetésben, hogy életének legnevezetesebb napját máskor is ülje meg itt. Ő exczellentiája először töltötte névnapját a piskiek körében, s a szeretetnek e nem várt meleg nyilvánulása úgy meglepte, hogy a meghatottságról alig tudott beszélni. Meleg szavakban köszönte meg leghálásabb és legkedvesebb híveinek ragaszkodását, s ígéretet tett, hogy mint eddig, úgy ezután is szivén fogja viselni piskis híveinek érdekeit. Daruvári Pauló Iván főgondnokot, akinek — a püspök szavaival élve — úgy az egyház, v niWMiwm—aga——rw— Október 10 mint az iskola s az egész telep felvirágzása érdekében elévülhetlen érdemei vannak,többször megölelte s megcsókolta s ajánlotta hívei becsülésébe. Püspöknél 3-ikán tisztelegni voltak: az iskolás gyermekek, a helybeli r. k. és ev. ref. egyházak küldöttségei, a községi elöljáróság, a tanítói kar, a dívai polgármester az odavaló zárdafőnökkel, az ardiszletvezetőség képviseletében Daruvári Paulé Iván állomási főnök, kiket külön-külön kegyesen fogadott ő exczelientiája. 4-ikén fényes segédlettel ünnepelt« Te Deum volt, melyen maga püspök úr misézett. Kívánunk ő excellentiájának e helyen is hoszszu, boldog életet, hogy tevékeny és áldásos működésével minél többeket boldogítson ! r. I. A közigazgatási bizottságból. A városi törvényhatóság közigazgatási bizottsága tegnap d.lután rendes havi ülést tartott a főispán elnöklete alatt, mely 1 11 n.lommal az egyes szakelőadók terjesztették elő szokásos havi jelentéseiket, ezek közöl Hegedűs Ferencz pénzügyigazgatónak több érdekű adatot tartalmazó jelentését, mely igynis. Beérkezett összesen 4793 drbelintéztetest 3745. Ebből ujhízak adómentesség érvényesítése iránt 38 laküresedés czimén adóleirás iránt 12 bejelenés foglaltatik. Adómen Iesség 13 uj ház után lett engedélyezve. A pénzügyi administrate köréből fontosabb intézkedés az italmérési adónak és illetéknek Kolozsvár szab. kir. város területén 3 évre leendő biztosítása iránt történt. Azonban úgy az adóköteles felekkel valamint 1 várossal megpróbált helyesség nem sikerült. Kolosvárt levő 6 ipari és 1 mezőgazdasági szeszgyár közül September havában 2 ipari szeszgyár szünetelt. Termeltetett e hóban 432 50 hectoliter fok és elszállíttatott 645.53 hectoliter fok alkohol. A mull éri hasonló időszakból egybe hasonlítva es évben a termelés 1.129.03 hectoliter fokkal az elszállítás pedig 290.21 hectoliter fokkal volt kevesebb. Az egyes adónemekből a folyó September havában befolyt 1., Bor, has csukor Borfogyasztási adókban . . 5096 frt 92 fr. Tehát a folyó hóban a fogyasztási adónál 674 f. 8 kr. az egyenes adóknál 2869 f. 62 kr. a jogilleték és dijaknál 2117 frt 65 krral és a bélyegnél 6883 fr 59 krral több, ellenben a dohánynál 506 fr 41 kr a hatszvámnál 2196 frt 84 kr és a szesz adónál 10157 frt 35 krral kevesebb a bevétel. Végül az adóbehajtás kezelésének szept havi eredményéről beterjesztett kimutatás szerint foglalás történt 1333 esetben. Áttérés 485 tűzetett ki, azonban kiegyenlítés folytán egyetlen egy sem foganatosíttatott. 2., Egyenes adókban . . 16832 , 02 , 3., Hadmentességi díjban 64 „----4 , Dohány eladásból . . 28713 , 83 , 5., Jogilleték és dijakból 6132 , 80 , 6, Bélyegből .... 11600 , 06 , 7., Határvámból .... 3419 , 42 , 8., Szeszadóból .... 22593 , 55 , önrehasonlitva 1788. szept. havával: 1, Fogy. adóban befolyt 7596 frt 92 kr, 2., Egybnes adókban . . 13962 , 40 , 3., Hadmintességi díjban 87 , 70 , 4., Dohány eladásból . . 29220 , 24 , 5., Illeték és dijakból . . 4015 , 15 , 6., Bélyegekből .... 4716 , 26 , 7, Határvámból .... 5616 , 26 , 8., Szeszadóból .... 32750 , 90 .