Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)
1889-11-22 / 271. szám
tizedik évfolyam. SZERKESZTŐ IRODA: Belmagya utca 47-dik szám, hová a lap szellemi részit illető közlemények czimzendők. AZELLENZÉKI ELŐFIZETÉS! DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . 16 frt. Negyedévre . . 4M. Félévre ... 8 frt. Egy hóra helyben 1 frt 60 kr. Egyes szám érs 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. 271 szám. Kolozsvár, péntek, november 22. 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárit, Belközép ntsesa 88. ssáv., HIRDETÉSI DIJAK: Egy czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegiletek minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek gr.rmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Takarodó. n sza Kálmán a nemzeti köztrzület és a parlamenti ellenzékkel szemben. ismét takaródét fog fújni. Végre i is nemzet és képviselők egyaránt elkeserednek, hol a folyton megújuló jogtiprás miatt, hol a nemzetellenes politka miatt, amelyet a kormány, a kormány élén a miniszterelnök, a miniszterelnökkel a többség, léptennyomon elkövet. A kormány, miniszterelnök és a többség legtöbb ténykedésében csak az látszik meg, hogy ők idegen politika zsoldosaivá szegődtek, idegen érdekek mellett harczolnak, az erőszak, a hazugság és a korrupció fegyvereivel. A monarchikus államokban unicum ez a kormány, amelynek politikája mellett nem szól az igazság, nem egyetlen józan argumentum, sőt még látszata sincs meg annak, hogy az a nemzetért volna, a nemzet érdekeit szolgálná. Tisza állít anélkül, hogy azt bebizonyítni tudná, és Tisza tagad a nélkül, hogy azt helyesen indokolná. A többség egy kicsiny része parlamenti hitelét sophismákkal és hamis argumentumokkal tengeti, a nagyobb része szavaz. Nincs is szükség egyébre. Ezek a votumok elégségesek arra, hogy egy eszmeszegény, egy tehetetlen, egy rokkant és megkopott miniszterelnököt ott tartsanak a hatalom polczán, hogy az közönséges prokátori fogásokkal vakíthassa a nemzetet és tovább is sütkérezhessék a nagyság verőfényén. Ám Tiszának nincs is más czélja, nincs más vágya , valami nagyobb alkotások utáni törekvések nem sarkalják be a sivár lelkét. Mert hogy sivár az a lélek, amely a miniszteri bársonyszékért, előbb elvetserélt, aztán minden olyan kérdésnél, he az híres többség bizonytalanná lenntett volna a nemzeti közérzület nyomása alatt, — mondom minden olyan kérdésnél takaródót fújt, — hogy sivár az a lélek, azt többé tagadni nem lehet. A véderővitánál Tisza Kálmán volt az első, aki kijelentette, hogy inkább törik, de nem hajol. Felvetette a kabinet kérdést is. Ám mikor látta, hogy a nagy garrel mondott szavakkal hogy készül farkasszemet nézni az ellenzék, hogy zúg ellene a közvélemény, hirtelen fordult egyet a sarkán. Kasza előtt intézem Hegedűs és fegyvertartóm Horváth Gyula, — csináljatok egy kis komédiát, hogy Igyen meg a helyes látszata legújabb köpenyegváltásomnak. Ekkor a kormányzárt kürtössel megfujták a takaródot és Tisza visszavonult — nem Gesztre, hanem a miniszteri székbe. Az ellenzék persze azért csak püfölte a kegyelmes hátát, mire a megszeppent generális fogta magát és elhúzódott a királyi palást alá. Ugron Gábor volt az, aki a megszorultan bujkáló miniszterelnököt előrántotta a királyi palást árnyékából, Gr. Károlyi Gábor pedig azt kiáltotta, hogy: mondjon le! Helyesen! Aki az elveivel játszik, a ki bujkál, a ki corrumpál, aki nevetséges lesz a nemzet előtt, aki elvesztette minden tekintélyét, annak nem a miniszterelnöki széken, annak a feledés homályába van a helye. Tisza Kálmán jól érezte, hogy positiója meg van ingatva. Remegett és vele együtt reszketett a gárdája. Érezte, hogy a nemzetnek minden rokonszenvét elveszítette és érezték az ő kreatúrái is, hogy a megingatott állással, megingottak a források is, melyek dúsan ontották az áldást. Ekkor Tisza sírásra fogta a dolgot. A dunántúli ref. egyházkerületi közgyűlés alkalmával zokogva panaszolta el üldöztetését; később a nagyváradi beszámolóban vén asszony módjára kunyerálta vissza a nemzet rokonszenvét, ígérte ezt is, azt is. Fenyegetőzött erre is, arra is. Ekkor kapott vérszemre a prezencz-marokok nagy mestere Hegedűs Sándor is. Összeszorított ököllel fenyegette meg az ellenzéket, és fogcsikorgatva kiabálta, hogy most már nem engednek többé egy hajszálat sem. És ha máskép nem boldogulnak, hát a nekik adatott hatalomnál fogva elnémítnak minden hangot, amely ellent mond. Oh, hogy puffogott ez a szélpuska, hogy fenekedett, hogy verte a mellét ez a Tisza Kálmán legfőbb adócsinálója. Nos hát hová lyukadt ki ez a nagy hangú tervelgetés, mivé zsugorodott az a megfélemlítésre szánt hatalmas fellépés a legfőbb adócsináló ? Most Kossuthot akartátok hontalanná tenni. Csakhogy az ellenzék ismét résen állt s az aluszékony nemzeti közérzületet újra kezdte talpra szólítani a haza minden részében, — míg maga az ország szivében készült erélyes ellentállásra. És te kegyelmes úr, ismét megfujtad a takaródét. Örvendünk rajta. Ám nem kevesebb öröme lehet a kormány és pártjának sem ezen a legújabb jogváltoztatáson, mert bizony jó volt meggondolni, hogy akik annyira szeretnek a hatalom fényében sütkérezni, akik annyira megszoktak a húsos fazakok ingerlő gőzkörében élni, azoknak nem jó paczkázni, azzal az erős ellenzékkel, melyet a nemzet osztatlan közvéleménye támogat akkor, mikor a Kossuth Lajos imádott személyéről van szó. Ám az eljátszott bizalmat, a megingatott tekintélyt ilyen fogásokkal bajos lesz helyreállítani. A nemzet, mely végre is kezdi felnyitni szemeit, immár tisztán lát és észrevette azt is, hogy a roskadozó kormány miként erősítgeti magát ellenzéki elemekkel, mert ő maga többé nem életképes. Ott az enyészet, a rothadás, a pusztulás van, melynek romjaiból nemsokára a nemzeti újjászületés erős fája fog kihajtani, amelynek egyetlen ágát sem vághatja le az osztrák telhetetlenség, az osztrák gőg, az osztrák erőszak, mely 300 esztendő óta adófizető provincziának tekinti ez országot és rabszolgájának e nemzetet. (Budapest, nov. 21.) A regalekártalanítás ügyében összehívott szaktanácsozmány Teleszky államtitkár elnöklete alatt kedden és szerdán tartott üléseiben a rendelet-tervezet 1-14 .§-ainak részletes tárgyalását befejezte. A tervezet beható megvitatás után a következő lényegesebb pótlá okkal fogadott el. Kimondatott, hogy ugyanazon törvényszék területéhez tartozó több községbeli egalejogra ugyan azon jogelapon, ugyan a személyek között fenforgó vitás igények tárgyalása egyesíthető és hogy a törvényben előít fételeknek meg nem felő igénybejelentéseknek kívánatból való visszautasiása kérdésében a másodbiróság (kir. tábla) végérvényesen határoz. A szakbizottság továbbá abban állapodott meg, hogy ha közbirtokossági tagok közt a részesedési arány vitás és az aranykulcs rendes arányosítási eljárás során megállapítva nincs, akkor a kibocsátandó rendelet szerinti eljárás során a területi kulcs alkalmazásának eseteiben a netalán létező hieles felmérések alapján — ilyenek nem létében vagy ezek kielégítéséül pedig az adókataszteri munkálatokban felvett térmérték alapján állapítandó meg a közbirtokosok részesedési aránya. Ezen rendelkezés folytán a mérnöki felmérés — mely különben esetleg szükségessé válhatott volna — mellőzve lesz. — A szaktanácsi kormány a részletes tárgyalást folytatni fogja. Kadás állott le : a köztársaságiak két pártra, centralisok és föderalisták pártjéra oszlanak. Ez az államjoggi antagonizmus különösen az ózaki és déli tartományok közt kezd kirívóvá lenni. Pernambucoból érkezett hirek azt jelentik, hogy Brazília tizmegy északi tartományában ellenforradalomra készülnek az elűzött császár érdekében. Az „ELLENZÉK“ TÁRGYÁM 1889. November 22. Galambodi Sándor. (Népdráma 3 felvonásban dalokkal. Irta Jakab •ülön. Zenéjét szerezte No és János. Először »itatik a kolozsvári nemzeti színházban 1889. November 23-án.) Ismerteti: E. Kovács Gyula. — Az a mámor, melylyel a negyvenes bekben, ifjúi forrongatunk ama nevezetes korszakában a Szigigeti népszinműveit a szinházi közönség körülrajongta, — részint mert a nagy kezdeményező által proklamált irány negyven év alatt tulbégésig mivelődött, részint mert uj nagy tehetségek szülésére s az idők méhe felszívadottnek látszik, — Míz önfeledt boldog, hazafias mámor teljesen elpárolgott. A nemzet kijózanos, elférfiasodott. Teremtési vágyaiban, alkotási ösztöneitől vonítva elmélkedésre, vizsgálódásra emelkedett. Szellemi világában is építkeznikar. E czélból sz emlét tart az életrevaló és haszontalan anyagok fölött. Kiválogatja , jót , eldobálja az alkalmatlant. Irodalmi építkezéseink conceptioiml az avatottabb szemle-ezek, szépiróink egy kis része meggyőződés- 81 hirdeti, hogy nemzeti életünk fejlesztésében a népszint irodalomnak felette fontos vndeltetése, missiója van; érzi egyszersmind is, hogy a népszínmű jelen alakjában e rendeltetésének esik hiányom, csak zavaróan vagy talán sehogy se flel meg. A Szigligeti, Szigeti, Tóth Ede és Csepreghy darabjaiból, nyíltan vagy hallgatásn elvont elmélet, úgy idegensen körvonalozott bizonyos műformát a népsünműirók számára , de ma már e műforna is ingadozónak, tarthatatlannakbizonyult. Errűforma keretében nem fér meg a biterr gén elemű hatalom K külön elem vív benne örök egyenesen harczot egymással. A komoly csavig. A legnagyobb drámaírónál Shaksperen él a gyakorlat bizonyítja, hogy tragédiába, a zordon, szomorú képek enyhítéséül, bejátszhatók vig, sőt bohozatos elemek is. (Romeo és Julia, Meckbeth, Lear, Hamlet.) Ha egészen vígermészetű, komikus levegőjű színművek, kiállíttatlanokká válnak a valóban komoly vagy épen tragikus hangulatú epizódok beerőszakolásával. Ez a természetien és művészietlen mixtúra még magának a nagy bűvésznek, még Schaksperenek sem igen sikerült. Például: ki előtt nem lélekháborító dissonanti» a »Sok hűhó semmiért« című vígjáték játszi derűjében a gonoszul megrágalmazott ártatlan »Vóré« sarjának tragikus színezetű rajza ? Rövid m: a népdrámának okvetlen, és minél előbb ki kell válnia a mai népszínműből. Ami ezután ott marad az képződik majd népies vígjátékká, vagy énekes vidám népszínművé, a mai limonádé-szerű francia sznművek illedelmes elérzékanyülésének néhány grammnyi adagával, vagy annyi komoly elemmel, mennyi ez örömérzetet három óráig elviselhetővé teszi. A különvált komoly elemből pedig megimásodik egy hatalmas, életerős nemzeti nőifaj, melyben — ha geniáns mivelőit megtaulálja — népünk életének egy egészen elzárt, iszabtlen kincses bányája fog eltáruni. Mily millyöny’r lesz egykor egy »Bánkbánt nal egyenértékű, megrágó igazságoktól duzzadó eredeti magyar népdrámát, vagy népthiigédiát végig élvezni! E megás Cél lelkesithette Abonyi Lajost »Gyuri Bandita« megírására. Mi kár hogy hatalmas dránai ere regényeiben elfalt. E czél felé törekedett Jakab Ödön alig pár éve oda ott első művében a »Szegény Radóné«-ban jelentékeny sikerrel. E czél felé tett egy merészebb és biztosabb epést most Galambodi Sándoréval. Jakab Ödönnek már is sok öreges előnye van a mai conventionatus népszinműgyártók serege fölött. Őz nem a lobogós ingujjak, nem a czifra kurta viganók tarka hullámzata ragadja a népszinműirást. de szive Nála nem a sallangos, kacskaringós frázisok zagyvalékéban áll a népies nyelv; mint igazi költő az igazán népies, költői irányt rég bírva — most művészileg alkalmazza. Nem a hírneves ábrázoló művészek, — vagy művésznőkre szabja alakjait, mint nem egyszer maga a jó Szigligeti istere s toszk ma kivétel nélkül elő’Jen utódai. Nem a kedvencz játzík szeretetreméltó tulatonságoin függ ezeme, midőn írása közben tova peszeg, hanem dúzsája lehelletén melegülve önnön ihletettelkéből szedi a mit ir. Emberei nem beszelik agyon egy mást vizenyősre nyúlt émelygős dialógokban. Dologra beszéltet mindenkit, álláa, jelleme, lelke, hangulata szerint. Nem énekeltet derűreborura, ha kell, ha nem. Nála a nóta nem czél, hanem eszköz a költői czél elérésére. Nem cődíti tele a színpadot, mint a mindennai szükségletekre termelő napszámos irók, cselekményen kívül eső epizód-alakokkal, színgazdagságra, mulattatás a törekedve, de tulajdonképpen boszantva és idétlenkedve. Fő alakjaival szerves összefüggésben áll minden mellékalak. Hősei megvilágítása, kidombontására működik közre öntudatanul mindenki, ha még ely kornszerű karakter is. A reflexiók, az úgynevezett »bölcs mondatok« nem prédikátor unalmas oktatások, ha a helzetek, a lélekállapotok, a jellemek, az egyéni szenvedélyek önkénytelen kifakadásai. Légiessé finomított »ne m 1 5 n y«-eket egészséges vénája nem ismer. Sint'menalizmustól teljesen mond Hús és vér mindenütt. Meséje U’ágo?, egyszerű, tiszta annyira, hogy a költemény mögött, az épület alapjául, majdnem egy ismert konkrét esetet kell sejtenünk. Mindez azonban még nem azt jelenti, hogyGalambodi Sándor egy kifogástalan remekmű. Annak ki az álmodott korszakalkotó népdrámát meg fogja írni: az elősoroltam tulajdonokat fokozottabb arányokban kell birnie. Az a maga nemében épen oly tüneményszerű lángelme lesz, mint Katona József, az egyetlen remek magyar tragédia megteremtője. De a lángelmék pályáját a tehetségek előzetes ütörései egyengetik és kisütik elő. Jakab Ödön mint nagyon számba veendő tehetség lépett sorompóba a népszínművek reformácziójának kesztülvitele mellett. Sőt, aki Galambodi Sándorét figylemmel végignézi velem együtt, teljes bizalommal vár tőle olyan maradandó becsű tiszta népdrámát is, mely a jövendő igazi remeke mellett sem fog egy ezen árnyéklom állam. Hangsúlyozva használtan a »tiszta« jelzőt. Mert Galambodi még nem az. A konvenczónás, divatos kötelelményeknek még hódol a szerző Kádár Gonosz Pinta szerű körmönfont alakjában. Neki is kell még a falvak elzüllött kedüjek tipikus ezermestere. (S meg kell adni, hogy e»vén tolvaj« karikteret pompásan kifestette.) A ligszebben sikerült harmadik felvonáson még ő is dalterhessé teszi kissé a magikussá ko morult levegőt De concaptiója, compesit ója a manev, lényegében, erős összeütközésben, általános összhatásában elvitázhatlanul népdrámai. Lehetetlen különösen meg nem dicsérnam Jakab Ödönt azon négyszeres merészségéért melyet e második föllépésével tanúsít. Merészelt először népdrámát írni; másodszor merészelt a legújabb divat ellenére férfit választani darabja központjául; merészelte harmadszor ének nélkül szerepeltetni a nőt, kit hőse oldala mellé állított; és negyedszer nem félt eredeti székely nemzeti szint, itt, zamatot önteni a fölvett karakterein. E nemes önbizalma, e frfias önállósága a költőnek sok szép reménmel kecsegtet a jövőben. S érdekes dologról tesz tanúbizonyságot a jelenben. íme, nem is oly nagy szerencs Politikai hírek. A legifjabb köztársaságból. A Río de Juneiróból érkezett leguobb táviratok arról adnak hírt, hogy a köztársasági pártban szaA Reichsrath megnyitása O felsége e hó 18-án kelt, Tatfis gróf miniszterelnökhöz intézett legfelsőbb iratával a reichsrathot deczember 3 lkára hívja össze. Kossuth honossága. Kossuth Lajos m°.gar polgárjogának fenntartása érdekében megindult; mozgalom egyre országos jellegűvé válik. Főleg ama városok, melyeknek a nagy hazafi díszpolgári, buzgólkodóak a mellett, hogy a honvallási törvény rendelkezései alól Kossuth személye kivétessék. Az ez irányu mozgalomról újabban a következő tudósítások érkeztek: Makó város képviselőtestülete e hó 18-án Szirbik Ferencz indítványára Bánffy Gyula városi f. ügyész pártoló felszólalása után egyhangúlag elhatározta, hogy Kossuth Lajos honossága ügyében feliratot intéz a képviselőházhoz. A felirat szerkesztése Th.I Bánffy ügyészt bízták meg. * H.-Böszörmény város függetlenségi és 48-as pártjának elnöke, ifj. Sóvágó Gábor ügyvéd e hó 17-ére értekezletet hivott össze, melynek egyetlen s fontos tárgya az volt, hogy miként tegyen kedvezményező lépést a párt arra nézve, hogy Hajdú Böszörmény város — melynek Kossuth Lajos díszpolgára — az 1879. évi L. törvényczikknek hatályon kívül helyezését az országgyűléstől kérje. Az elnök ismertette a törvényt, melynek egy intézkedésével állampolgári jogától akarják megfosztani abban az országban, melynek 17 millió laktósa számára ő teremtette me a polgárjogodat. Két indítvány benyújtása volt tervben, az egyik szerint a feliratot egy népgyűlés juttassa az országgyűléshez, a másik helyesebbnek véli, ha a képviselőtestület határozza el a feliratilag való kérelmezést, mivel a városi képviselet a város közönségének egyetemében beszél és Kossuthot is éppen ez a képviselet választotta a város díszpolgárává. Ez utóbbi értelemben Kovács Sándor ügyvéd tett indítványt, mihez Uzonyi Péter és id. Sóvágó Gábor pártoló felszólalása után a jelen voltak hozzájárultak. A polgármesterhez a rendkívüli közgyűlés összehívása iránt kérvény vitáztatott, mely azonnal aláíratott mintegy 30 képviselő által. Elhatározták továbbá, hogy a gyűlés összehívása e hó 24-ére keressék és annak napirendjére semmiféle más tárgy fel ne vétették, hogy az által díszgyűléssé váljon. Az indítvány megtételére Somossy Bea országgyűlési képviselő kéretik fel, ha pedig akadályozva lenne, Sóvágó Gábor ügyvéd fogja megtenni a rendkívüli közgyűlésen az indítványt, mely előreláthatólag nagy lelkesedéssel fog egyhangúlag elfogadtatni. A T. Házból. Bpest nov. 21. A ház mai ülésen folytatták a költségvetési vitát, melynek fő érdekességét Beöthy Ákos nagyszabású beszédje képese. Feszült figyelemmel hallgatta Beöthy Ákost az egész ház. Beöthy Ákos beszédének egyik kiemelkedő része az, melyben a budgetcmegszavazás vagy elvetés kérdését fejtegette, megtávta az összehasonlítást az angol eljárással. Az pedig a legnagyobb derültsége keltette, midőn Beöthy Ákos helyreigazította Ábrányi Kornélnak azt az állítását, hogy Bismarck sohasem kívánt találkozni Tiszával. A tény az, hogy egy diplomata ebédjén találkozik, de Tisza egy szót sem szólt Bimarckhoz, a Bismarck az ebéd végén azt kérde a háziúrtól: mindig ily hallgatag az önök miniszterelnöke ? Beöthy Ákos beszéde második részében belement a közjogi s katonai kérdésekbe is, valamint a miniszterelnök politikai rendszerének bírálatába. Beöthy Ákosnak zajos tetszéssel fogadott beszéde után Tisza miniszterelnök úr állt föl, hogy megtörje állandó hallgatását, melyet Beöthy Ákos is szemére vetett mondván, hogy vagy legyen a miniszterenÖ£ a parlament vezére, vagy ha nem érzi erre a képességét akkor ne legyen miniszterelnök. Tisza minisztereinek beszéde alatt ismét zajos és igen kínos jelenetek támadtak. A miniszterelnök Helfy, Ábrányi és Beöthy beszédeire reflektált és a közjogi kérdések terén megmutatta ismét, hogy minden vádas szemrehányás, melyet e ter**n fölhoznak ellene, mily jogos és mily alapos! A miniszterelnök polémiája, abszurdumokkal volt tele. A k k. und k.c megoldásának firmáját, arra a preezedensrs épire, hogy midőn a dplomácziai czímeket eldöntötték, ezt a kéziratot is a külügyminiszter írta alá. Ámde, a külügyminiszer resszortjába tartozó dolgokban, nem is lehetett volna másnak eljegyezni: de hogyan szolgázhat ez preczedensül a katonai czimzések megoldási formájánál? Itt tehát a miniszterelnök egyszerüen csak kibújt ismét s elhajt egy preczedens mögé, de semmit sem tisztázott. A közös hadseregtől Ábrányival szem-