Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)

1889-07-22 / 168. szám

Kolozsvárt. 1889. Alapított programotokban T o­r­d­á­t is­­.Itték, mint olyant, a melyet meg kell ke- Let, Wy itt is alkalmat adjanak a kö­­rnek a Kultur egylet szent oltárán­ál­­' • _ reményeikben nem fognak csalódni. 1 nt igy gondolták, jól gondolták, mert ,ji csalódtak .... De tartsunk sort. Folyó hó 20-án reggeli 10 órakor ér­­iitek meg a debreczeniek a tordai vidékít­­, s hol már nagy közönség várakozott re­­t köztülk a tűzoltóság, a dalkör és a zene- Lat­taáilletilag. Még meg sem állapodott ■jgr éljenzés között berobogó vonat s már ‘­jjjé-egylet rázendítette a »Rákóczyt«, majd mjkor énekelte el a maga részéről üdvöz- , mire a debreczenieket Torda várossá ne­­vű városi főjegyző Nessefeld Miklós k.tözölte szép beszédben, óhajtását fejezvén­y­u iránt: Vajda a szent kapocs, a mely a spoltban a nagy Debreczent a kis Debreczen­­nel (Tordival) összefűzte volt, a jelenlegi ven­­tiilitis által meg szorosabbra fűződnék, még ked­őbbé válna! . . . Egy igazán szívből felhangzott éljenzés volt erre a helyeslő válasz a debreczeniek tá­ncról, kiknek nevében dr. Márk Endre vá­ltóit, örömének adván kifejezést, a nem re­gélt szép fogadtatás felett. A baráti kézszorítások kicserélése után megkezdődött a városba való indulás: elől a fene-egylet, azután a dalkör saját lobogója alatt és a tűzoltói csapat, ezek után a debre­ceniek kocsikon. A vendégek látására a tordai hídon (a­melynek bejárata fenyőfa gályákkal volt fel­­éken­tve s »Isten hozott« felirattal ellátva) mintén éljenzés hangzott fel, a mely — a­mig csak a megyeházához nem érkezett a menet — a betanulás közben többször meg­­újult Mindenütt, a hol az impozáns menet el­­u­ult, de távolabb helyeken is a különösen i piaczon nemzeti lobogók voltak kitűzve, örömére a napnak, hogy Torda városa szeret­te tévéit - egy oly nemes ügy szolgálatá­ban! — keblére ölelheti. A vendégeknek a lakásaikra elvitele a megyeházánól történt meg, minden vendég szállásadójánál szives othonra találván. A délután vendégeink egy részénél nyu­galomra volt szentelve, mig egy kis része felhasználván az időt és a sóbányát kereste fel, gyönyörködvén annak szépségében, ha­talmas méreteiben s meglepőnek találtán a bányai tiezhangot egy kihasznált nagy bá­nyacégnél, a mely a szótagot tizenötször adja vissza. A hangverseny esteli 8 órakor vette kezdetét a megyeház nagytermében, a­hova oly nagy számban jelent meg a közönség, hogy a nagyterem s a karzat szűk volt a közönség befogadására.­­ A hangversenynek a debreczeni dalegy­let által megállapított műsora a követke­ző volt: 1. Honfidal Huber K.-tól, előadta a deb­reczeni dalegylet nagy hatással. 2., Pusztai élet Zimaytól, előadta a deb­reczeni dalegylet. 3., Tannhäuser, előadták Lengyel Kris­­tófné Posoni Antal és Posoni Gábor. Méltó tapsot arattak játékukkal. A. Mandoki B. szavalta Ábrányi Emil­nek legújabb Kossuth Lajoshoz irt gyönyörű versét, a mely a közönségnél nagy hatást csi­nált, ugyannyira, hogy a jeles szavalót a kö­­zönség még egyszer hallani akarta. A sza­­valló engedett a kívánságnak s elszavallta »Heine« »Kevrálibucsu­« czimű­ költeményét. 6. Magyar népdalok, játszódta Rácz Károly. Nevezett szépen és hatással kezeli a nyirettyűt, s szívhez szálló népdalokat a kö­zönség 5-ször újrázta meg. 6. Olyan a te dalod, Hubertől, elő­adta szép őszhangal a tordai dalkör. 7. Tavasz elmúlt, Lányitól, előadta a debreczeni dalegylet zaj­os tapsokat aratva, egy szintén zajos hatást keltett e dalegylet , Hubert Rikóczy indulójával, a­melyet zon­gorán kísért Lengyel Kristófné és hegedűn Kies Károly. Megemlítem, hogy a műsor első Bím­a után a tordai dalkör tagjaival megje­lent annak alelnöke Nagy Olivér az emelvé­nyen, és egy szép beszéd kíséretében a tordai dalkör nevében a debreczeni dalegylet lobo­góját egy sóvirágokból készített koszorúval megkoszorúzta, a szeretet kifejezésének szép tanújeléért Márk Endre mondott köszönetet a tordai dalkörnek. A hangverseny estvéli fél 11 órakor ért véget, a­honnan a közönség sietett le a kö­zelbe fekvő u. n. »Széchenyi ligetbe« a hol már a czigány húzta a talpalá valót. De a falum mostoha volt a debreczeni vendégek iránt: alig félórás idő múlva egy csúf ziva­tar elmosott mindent: haza űzte a debrecze­niek bosszúságára a szép tordai nőket; el­mosta a kilátásba levő vig lakmározást, a­melyet a fogadókban itt-ott megkezdett bo­rozás — bizony nem pótolt aztán egy csep­pet sem. Másnap (­ hó 21-én) vendégeink útra keltek ismét, magukkal vivén egy szives ven­déglátás édes emlékét, s tudatában annak, hogy a Tordára való jövetel nem volt oknél­­k­­li, mert az Emke részére a hangverseny 350 írton felüli tiszta hasznot eredményezett. Kisérje áldás és szerencse a debrecze­­nieket további útjokban is! . . r. I. MINDENFÉLE. Kolozsvár, julius 22. - Kérjük azon olvasóinkat, a­kik a most folyó évnegyedre még nem küldték be előfizetésüket, szíveskedjenek azt mihamarább megújítani, mert csak igy lesz minden zavar és a lap szétküldé­­sében az an­nyira kellemes lesi len­­­akadás kikerülhető. — Horváth Hyu­la országos kép­viselő beszámoló beszédet kiküldött tudósítónk gyors irói feljegyzései nyomán, lapunk más helyén veszik olvasóink. Előre ellehetően ké­szülve arra, hogy a magyar politikai közélet e jelesétől fontos politikai nyilatkozatok vár­hatók, gondoskodtunk arról, hogy e beszédet olvasóink gyorsan és és lehetőleg hű tartal­mában kaphassák. E czélból szerkesztőségünk egyik tagja szombaton Bonyhára utazott, s a beszédet­, mely főleg egyes részleteiben külö­nösebb politikai jelentőséggel bir, az ő gyors­írói feljegyzése nyomán adjuk, megelőzve an­nak közlésével a budapesti lapokat. — Esküvő. Dr. Kovács János a budapesti tanítóképző intézet tehetséges ifjú tanára tegnap délelőtt tartotta esküvőjét Ko­lozsvárt Szabó Sámuel ev. ref. főiskolai ta­nár szép és művelt szellemű leányával Klá­rával. Az esketés az örömapa Szabó Sá­muel házánál szűk családi körben folyt le. Es­küvő után az ifjú pár Budapestre a férj lak­helyére utazott. Egy ideig a Margit szigeten fognak lakni. Az ifjú pár szép frigyére min­den ismerős őszintén kiván szerencsét és bol­dogságot. — A hazatértek. Az írók és mű­vészek társaságával Párisba rándult kolozsvá­riak egy része tegnap tért vissza Kolozsvár­ra. A hazatérteket mindenfelől sűrű faggatá­sok, hosszas kérdezősködések fogadták. Vala­mennyien el vannak ragadtatva az út be­nyomásaitól, de jellemző, hogy intenzivitás­­ban, élénkségben a benyomások egyike sem ver­senyezhet a Kossu­tnál töltött napok emlé­kével. — Mindenki, rang és párt külömb­­ség nélkül elragadtatással szól a turini ag­gastyánról, arról a bámulatos szellemi erő­ről melylyel történelmünk e nagy alakja a leg­különbözőbb tárgyak felett uralkodik. Itália szépségei, a világkiállítás ragyogó pompája, az Eiffel torony csodálatos alkotása mind el­mosódnak, eltörpülnek a hazatértek előadá­sában Kossuth alakja mellett. Ez nyugtatja meg lelküket, ez vésődött legkiválóbban em­lékükbe.­­ A kolozsvári javító Intézet­ben az évi zárvizsgálatok szombaton fejez­tettek be, s tegnap délelőtt volt a zárünne­pély, melyen igen nagyszámú érdeklődő kö­zönség jelent meg. A vizsgálatok eredménye ékesen dokumentálja, hogy az intézet igazga­tója Latzkovszky Lajos a tanítói kar minő nagy buzgalmat és oda­adást fejtettek ki a növendékek oktatása körül. A felmutatott eredmény mindenkit meglepett. — Végtisztesség. F­e­r­e­n­c­z­i Ig­nácznak, Kolozsvár érdemes iparos polgárá­nak korán elhalt nejét — e tisztelt és becsült jó asszonyt — tegnap délután nagy részvét mellett temették el. A gyászszertartást dr. Éltes Károly spárplébános végezte, ki a sírnál mindenkit könnyekig megható beszédet tartott. Az elhunyt ravatalára következők küldöttek koszorúkat: »A szeretett testvér­nek« Hancz Károlyné és családja, »Kedves Matildunk« nagybátyjai, »Keresztanyánknak« Jani, Róza, Károly, Ernő, »Felejthetlen Ma­­tildomnak« H. Róza, »A szeretett bérma­­anyának« Veresné­ Matild, »A felejthetlen ba­­rátnénak« a Demjén családtól, »Utolsó isten­­hozzádni drága barátnőnk« Ö­t családja Nagy­szeben, »Szeretett jó sógornőnknek« Lakatos Mihály és neje, »Ferenczi Ignácznénak« Cser­­nyánszki és neje, »Ferenczi Ignácznénak« Ma­­tucsek Józseftől, »Ferenczi Ignácznénak« He­gedűs Ferencz és neje, »Felejthetlen főnök­­nénknek« az üzleti személyzettől és még többen. — A kolozsvári iparos ifjak egylete által a párisi világkiálatás tanulmányozása czél­jából kiküldendő iparos segédek útiköltségei­nek fedezésére tegnap a lövölde nagy termében tánczvrgalom rendeztetett, melyen nagyon so­­kat vettek részt és a kora regeli órákig igen jól mulattak. A védnöki tisztet a róla már megszokott ügybuzgalommal és lelkes odaadás­sal B­e­n­i­g­n­i Sámuel nagyiparos teljesítette, kinek igen sokat köszönhet az egylet az el­ért sikerért. — Több világosságot! Olyan nagy forgalmú helynek, mint a belhid-utcza, való­ban nagyon gyér az a világosság, mit az a 3­4 utcza-lámpa nyújt. E mellett, ha hold ragyog, a naptárban még ezt a csekély fényt is nélkülözni kénytelen az ott közlekedő kö­zönség. — Kérjük azt, kit e tekintetben az intézkedés joga illet, hogy ha a lámpák sza­porítása most nem is jöhet szóba, — legalább a meglévők szükségszerű meggyújtásáról ne terheljelek gondoskodni. Mert ha a hold mindjárt az égen és nem a naptárban is ra­­gyog, azért több világosság ártani még se fog. — Kereskedők dalköre. Emlí­tettük annak idején, hogy a kereskedő ifjúsá­gi dalegylet kimondotta feloszlását, illetőleg fuzionált a­­kolozsvári kerekedők és kereske­dő ifjak társulatával. A dalkör ügye azóta meglehetősen elaludt. A társulat szombaton tartott választmányi ülése elhatározta, hogy gondoskodni fog egy dalszakosztálynak a tár­sulat kebelében való szervezéséről s a továb­bi lépések megtételére három tagú bizottságot küldött ki. Részünkről nagyon óhajtjuk, hogy e hármas bizottság művölését siker koronáz­za. A volt dalegylet különben eléggé indokolt megszűnése csupán a jövő eddiginél nagyobb sikerében találhatja igazolását.­­ A Sidoli-féle czirkusz részére már építik a fapiacztéren a fabódét. A társaság hír szerint e hét vége felé érkezik Kolozs­várra és szombaton kezdi meg az előadásait. Itt időzésük egyelőre három hétre van ter­vezve. — Adakozás. A süketnémák kolozs­vári intézetének a feketehegyi fürdőben Lom­­nicky Vilmos ur 15 frt 50 krt gyűjtött.. — b­unkét Horváth­­Ayala tisz­teletére. A te nap Horváth Gyula tisz­telt­­ író Bethlen Árpád gróf­ bonyhai kasté­lyában rendezett 250 terülékű banketon a kö­vetkezők vettek részt: Pu­sztey Károly, Krajcsik Ferencz, Boncza Miklós, Szivák Imre ország. képviselők. Jelen voltak továbbá Hilibi Gaál Domokos, Szentkereszty báró, Apor Ist­ván báró, Gyárfás Ferencz, Mikes Gyula, Fe­kete Pál, Gyöngyössy István, Horváth Mihály, Géza, és Kálmán, Vita Sándor, Gyöngyössy I, Pongrácz György, Kerekes Újvárosi, Apithy Péter, Potsa Bertalan, Kabos Ferencz, Frits Dezső, Csató Gábor, Madarasy Ferencz, Szant­­ner, Lázár Ádám gróf, Benkő Sámuel, Kut­­hy Gyula, Derzsi János, Horváth Albert, Belle Lajos, Gecze László, Horváth Ákos, Farkas Viktor, Rohonyi Géza, Szabó Sándor, Kovács Domokos, Horváth Albert, Zöld Ist­ván, Zöld Gábor, Beöthy Albert, Nagy Ger­gely, Guzsar György, Végh Farkas, Majai György, Rozsnyói István és még számosan. — Visszaélések szeszgyárakban. Több erdélyi szeszgyárban nagyobb visszaélé­­seknek jöttek nyomára a pénzügyi hatóságok. Az eddigi nyomozatok szerint Gerenden, Zila­­bon és Krasznán követtelek el a kincstár kárára vi­szaélések. Gerenden Hirsch Mayer szeszgyáros még márciiusban egy pénz­ügyőrrel összejátszott a szeszgyártásnál s mint­egy 4000 frt fogyasztási adóval károsította meg ilyenformán a kincstárt. A kolozsvári pénzügyigazgatóság kiküldöttje , Puskás Antal, derítette ki a visszaélést, melynek kö­vetkeztében a bűnös szeszgyáros vagyonát rögtön lefoglalták. A jövedéki vizsgálattal Hecken­ast Kálmán főbiztost bízta meg a p. v. hatóság. A kincstár kára megtér­­t", mert a lefoglalt vagyon mintegy 36 ezer­ért. A bír­ságösszeg azonban nem lesz behajtható, mert Heckenast a vizsgálat folyamán több rendbe­li más visszaélést is derített ki, s ezekért a visszaélésekért összevéve mintegy 400 ezer frt volna a törvényszerinti pénzbírság.­­ A szilágymegyei szeszgyáraknál szintén több visszaélésnek jött nyomára Puskás Antal pénz­ügyőri biztos. A vizsgálattal ott is Heckenast Kálmán van megbízva. Hivatalosan eddig két gyár ellen állapítottak meg visszaéléseket: Krasznán a Glück Elek-féle és Zilahon a Czell és társai gyára ellen. Ezek a gyárak már évek óta űztek visszaéléseket és pedig főleg azáltal, hogy jogtalanul élvezték a me­zőgazdasági jelleget. Mind a két gyáros vagyo­nát lefoglalták. — Debreczeniek. Déván. A deb­reczeni dalegylet e hó 28-án érkezik Dévára. Fogadtatásukra s általában az ünnepély ren­dezésére az Emke hunyadmegyei választmá­nya által egy bizottság lett kiküldve, mely Issekutz Antal polgármester elnöklete alatt minden lehetőt megtesz arra nézve, hogy a vendég dal egylet méltó fogadtatásban és el­látásban részesüljön. A bizot­tság többi tagjai: K. Sándor József, Doraján Pál, Kan Róbert, Szöllősy Lajos és Szőts Sándor, kik mellé még néhány lelkes ifjú sorakozott. Lesz ün­nepélyes fogadás, közebéd, hangverseny, táncz stb., melyek együttvéve és külön-külön is valódi nemes élvezetet ígérnek. — Holttest a szénában. Hátszeg város végén, a járási orvos kertjében, a na­pokban egy régi szénakazalt bontottak szét az orvos béresei. Mikor a kazal aljára értek, a kocsis villája egy emberi holttestről hány­ta le a szénát, mely egészen el volt már szá­radva és ülő állapotban volt odahelyezve a széna közé A helyszínére azonnal kiment a vizsgálóbizottság s az elszáradt halottban egy koldust ismertek fel. Azt hiszik, hogy a sze­gény ember nem gyilkosság áldozata, való­színűleg míg a múlt nyáron betegen bújha­tott a széna közé s ott vagy meghalt, vagy betegsége következtében halt meg. A vizsgá­latot megindították. — Dernyeszegen az ottani ev. ref. iskola javára aug. 4-én zene felolvasás és sza­valattal kapcsolatos tánczvigalmat rendez egy 11 tagú bizottság. A hangverseny esti 8 óra­kor kezdődik a következő műsorral : 1. Nyi­tány a népzenekar által. 2. Szaval Osvát Ele­mér ur. 3. Hegedű tolo: »Legenda« Wieni­­awszkitól. Dr. Papp Gyula ur által. 4. Felol­vas Elekes László ur. 5. Szaval Elekes Sán­dor ur. 6. Fuvola-Duett Klink Ferencz és Szász Béla urak által. — Kossuth Lajos rokona. Öz­vegy Szilássy Józsefné született Lefevbre Sze­­rafin szombaton meghalt Nezsiderben. A meg­boldogult rokona volt nagy hazánk fiának Kossuth Lajosnak. Az volt legnagyobb vá­gya, hogy halála előtt még egyszer láthassa Kossuthot. Hatvanhat esztendős törődött testé­vel el akart menni a hosszú útra s most a magyar kivándorló társasággal el akart láto­gatni Olaszországba, de betegsége visszatar­totta. Ebbe a betegségbe bele is halt, a nél­kül, hogy Kossuthot láthatta volna. — Leégett csángók. Tatrang csán­gó községben — mint Brassóból távirják — nagy tűz pusztított pénteken délelőtt. A köz­ség lakóinak nagy része a mezőn foglalatos­kodott s csak mikor már több ház állott láng­ban, vették észre a fenyegető veszélyt. A sze­gény munkások rohantak haza, hogy meg­mentsék a menthetőt, de hasztalan volt min­den fáradtságuk, a hirtelen k­itörő szól­ő szét­­dobálta az égő üszköt házról-házra, silángban állt már a községnek majdnem mindenik há­za. Huszonnégy ház, számos melléképülettel és igen sok házi állat lett a tűz áldozata. — Azt mondják, hogy a tűzet néhány játszó gyermek vigyázatlansága okozta. — Két város hadilábon. Régi dolog, hogy »Debreczen« és »Nagyvárad« úgy állnak egymással szemben, mint Mon­tekci és Capelett vára egykoron. Ez a régi torzsalkodás nemrég tudvalevőleg oda veze­tett hogy a nagyváradi rendőrkapitány be­tiltotta azt a hangversenyt, melyet a debre­czeni dalárda ott az Emke javára akart ren­dezni. Erre jöttek el a debreczeniek hang­versenyezni Kolozsvárra. Nagyvárad polgár­mestere igyekezett a főkapitány hibáját hely­rehozni olyanformán, hogy táviratban értesí­tette a debreczenieket a sérelmes főkapitányi határozat megsemmisítéséről. A debreczeniek haragját ez nem hűtötte le s most midőn Kolozsvárra utaztak, tüntettek is egy kicsit Nagyvárad ellen. Akarva nem akarva keresz­tül kellett utazni a haragos városon, de a debreczeni társaság egyetlen egy tagja se tette ki lábát a kupékból nagyváradi földre. A hadakozás már nem is maradt meg e té­ren, a mennyiben a két város lapja és pedig a »Debreczen« és a nyáradi »Szabadság« is összekaptak és erősen ijesztgetik egymást a különös — bátorságokkal. A ki kiváncsi a bonyodalmak végére, tán megtudja — vala­mikor. — A csi­ki vasút ügye újabb for­dulót vett. Egy bécsi bank vállalkozója aján­latot tett a székely vasút kiépítése iránt s az engedményesekkel alkudozást kezdett meg. 400.000 forinttal kér többet törzsrészvény­ben, mint a mennyi tényleg rendelkezésreál mivel Gy.­Szentmiklóstól Csik-Szeredáig nem vic­inális, hanem másodrangu pálya kiépítése kívántatik a hadügyminiszter által. Udvar­helymegye azonnal megajánlott 100,000 frtot. A hiányzó 300,000 frtot a kormány kell hogy adja, mi­által a subvenczió 650,000 frtra emelkednék, a postaváltsággal együtt pedig 1.050.000 frtra. Udvarhely megyének 68 kilo­méter vic­inális vasútja 600,000 frtjába ke­rült, Csikmegyének pedig 86 kim. vasútja — melyből 54 kim. másodrangú — csak 700,000 frtjába kerülne 7 esetben. A vállalat megbí­zottjai a napokban tekintették meg a vona­lat s véleményük nem kedvezőtlen az ügy megoldására nézve. — Paks veszedelme. A szeren­csétlen Paksot már ismét megrendítő kataszt­rófa érte. Most két esztendeje annak, hogy egy komp felborulása folytán több száz pak­si búcsus a Duna hullámaiba fuladt s szom­baton es­te a táviró azt a hirt hozta, hogy Paks ég, sőt már esti kilenc óráig, midőn a távirat elküldetett, több mint félezer ház lett a lángok áldozatává és több emberélet ve­szett el a borzalmas tűzvészben. A tűz az uj­ utcában délután egy órakor ütött ki és a lángok oly rettenetes gyorsasággal s oly min­dent elkábitó, minden mentési kísérletet ki­­kigunyoló módon dühöngve terjedtek szét, hogy két órai idő alatt ötszáz ház lett a tűzvész martalékává. Idegrázó, leirhatlan jelenetek játszódtak le a tűz színhelyén, s a városban.­­ Szerb rablók magyar terü­leten. Orsováról írják, hogy a Szerbiában portyázó rablóbanda négy tagja pénteken éj­jel csolnakon az Orsova mellett levő Jeselni­­czán magyar partra menekült. A lakosság, mely már hallott a rablók kegyetlenkedései­­ről, nagyon fel van izgatva; a csendőrség nyomozza a rablókat. — Elhalasztott találka. Ezelőtt öt évvel a borszéki fürdőn időzött báró Splé­­nyi Ödön bpesti detektív főnök és neje Bla­­ha Luiza indítványára az akkor ott jelen volt 11 tagú fürdöző társaság elhatározta, hogy 5 év múlva, vagyis 1889 aug. 5-én ismét össze jö egy közös találkára. Minthogy dr. Splényi és neje a megjelenésben akadályozva vannak, az érdekeltek elhatározták hogy a találko­zás időpontját kitolják egy évr­e, s így a talál­ka 1890 évi augusztus ötödikén lesz Bor­széken. — A legújabb „busás“. A híressé vált temesvári lutrin szombaton volt az első új húzás a Farkas úr t­riója után. A húzás iránt természetesen nagy érdeklődés nyilvánult, úgy hogy a terem csak kis részét fogadhatta be a kiváncsiaknak, egy nagy része az ud­varon és az utczán helyezkedett el. A rend fenntartására kettőzött rendőrség ügyelt. A húzás szabályszerűen de általános izgatottság közt folyt le. Hogy Farkas Menyhért meg­ütött-e egy újabb tornát — eddig még nem tudják. E hírrel kapcsolatban érdekesnek tart­juk felemlíteni, hogy beavatott körök a Far­kas féle csalást csak­is úgy vélik végrehajt­hatnak, ha a húzásnál egy előre elké­szített külön szerencsekerék a­l­­kalmaztatik, melynek falára az a bizo­nyos öt számot rejtő tok illesztetett. Ha tehát a húzás után összeszámították volna a tokocs­­kákat rögtön kiderült volna, hogy 90 helyett 95 tok volt elhelyezve a szerencsekerékben, s s igy a turpisság azonnal kiderült volna. — András«­ Oyul» gróf beteg­sége. A gróf egészségi állapotáról az utóbbi időkben gyakran merültek fel aggasztó hí­rek. Egy szombaton érkezett félhivatalos je­lentés elmondja, hogy gróf Andrássynak da­­ganatja van, mely esetleg operácziót tesz majd szükségessé. Az M O. É.” szerint ugyan­is Andrássy, ki Tisza-Dobon időzik, oda táv­irati uton kérette magához a Tátra-Füreden nyaraló Antal Géza egyetemi tanárt. Antal dr. Szalay Béla segélyével két napot töltött a betegnél s eltérőleg az eddigi diagnózisok­tól, konstatálta, hogy a daganat jó indulatú. Antal a jövő héten ismét meg fogja látogat­ni betegét. — Európa legjobb lovasezrede — magyar. Nagy katonai gyakorlat volt e hó 11-én Bécs mellett a Schm­elz­en. 11-ik magyar huszárezred mutatta be képzettségét a hadiskola magasabb rangú tisztjei előtt. A gyakorlat pompásan sikerült. Ebből az alka­lomból a nevezett ezredre vonatkozólag a kö­vetkező érdekes dolog elevenülik fel: 1888- ban a nagy hadgyakorlatok alatt az ezred a király előtt is végzett gyakorlatot. Az ural­­kodó kíséretében ott voltak az idegen hatal­mak küldöttei is. Egy remekül kivitt gyakor­­at után az orosz attasé, a­ki véletlenül a német attasé mellett állott, a legnagyobb el­ragadtatással így kiáltott fel: »Ez a legjobb lovasezrede egész Európának!« »S ezt egy orosz tiszt mondja?« kérdezte csodálkozva a német. »A mi ezredeink közt nincs ilyen« felelt az orosz. »De a miénk közt sincs«, mondta neki a német súgva. — Nagy áramlasok Amerikában. New Yorkból jelenti egy újabb távirat: Chi­cago és Cincinnati vidékén, valamint a Ka­­nawda-völgy más pontjain a nagy esőzések következtében áradások vannak. Az árvíz és a felhőszakadások által okozott kár igen nagy. Az elemek dühének több emberélet is esett áldozatul.­­ Egy Farkatt-t­zám. A legutóbbi prágai húzás alkalmával Bécsben, szerdán, a Farkas Menyhért nyerő­számainak egyikére, a 48-asra, ismét nagyobb nyeremény esett. A nyerő e számra négyszáz forintot tett extra­­torra s megtette ugyanezt három helyen, úgy hogy összesen tizenhatezer forintot nyert. Az egyik hely, hol számát megtette ugyanaz, hol Farkas Menyhért a 144,000 frtot nyerte. A szerencsés nyerő bécsi ember és régi kombi­náló játékos. — Egy ortiz. képviselő és a horvát rendőrség. Linder György orez. képviselőnek, ki most Szerbiába és Bulgáriá­ba megy, súlyos kellemetlenségeket okozott a vukovári rendőrség. A képviselő úr ugyanis táviratban közli velünk, hogy Vukovárott va­ló tartózkodása alatt a rendőrség felügyelet alá helyezte őt. Linder azonnal táviratba­n kért felvilágosítást a horvát bántól a rendőrség kü­lönös magaviseletéért. — Azt hiszik, hogy az egész eljárásnak okzvetlenül valami nagyon ominózus félreértés lehet az oka. — Fanatikus pórnép. Körösről érkező jelentések szerint a fanatikus vallás­mozgalom Szent­ Péteren veszélyes mérveket ölt s a hatóság kiküldöttjét, valamint a csend­őröket a tízezer főre terjedő tömeg elűzte. A Belovárról kiküldött század katonaság gyengének bizonyult a mozgalom elfojtására. Ezért bizonyára még több katona indul majd a helyszínére. A fanatikus tömeg támadásait a különösen a városiasan öltözött személyek ellen irányítja, s kegyetlenül bántalmaz min­denkit, ki a Szűz Mária megjelenésében hin­ni nem akar. Napról-napra mind nagyobb tömegek gyűlnek egybe. Még Szlavóniából, Magyarországból és Szíriából is sok ember csatlakozik a mozgalomhoz, hogy a »csudát« láthassa. Az egész dolgot úgy látszik egy élelmes korcsmáros eszelte ki. — Kegyelem egy költőnek. Az orosz czár, mint Pétervárról jelentik, meg­kegyelmezett Csernysevszki regényírónak, kit forradalmi törekvéseiért még 1864-en élethosz­­szilaglan Szibériába internáltak. A czár meg­engedte a regényírónak, hogy Saratovban te­­lepedhessük le. — Nagy tűzvész Stambulban, Konstantinápoly legtörökebb városrészét — Stambult, — mint onnét táviratozzák — nagy csapás érte. Egyike dühöngött ott pénteken azoknak a nagy tiszeknek, a­melyekkel szem­ben az emberi erő rendszerint megbénul, mert az egymásra zsúfolt házak közt roha­mosan emésztő lángoknak alig lehet útját vágni. Ezúttal is több mint kétszáz ház pusz­tul el s nagyon sok család lett hajléktalan­ná. A Széchenyi pasa híres tűzoltó ezrede roppant erőfeszítéseket tett a tűz elfojtására, a­mi mindenesetre nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a veszedelem még szörnyűbb mér­tékű nem lett. — ISO éves teknősbéka. A can­­terbury-i érsek nemrég kerti ünnepet rend­­dezett, mely alkalommal bemutatta vendége­inek egy teknősbéka marad­ványait s elbe­szélte, hogy az állat azázharmincz évig élt az érseki palota kertjében , ez idő alatt nyolcz egymásra a következett érsek volt a gazdája. Még tovább ia elélhetett volna, ha a kertész a­ki télen nagy hidegnek tette ki, vigyázatlan bánásmódjával meg nem öli. — Orosz babona. Egy Moeer nevű német utazó meséli, hogy a Kukariban állo­másozó orosz gyalogosok furcsa módon gya­korolják a rohamot. A katonák vezényszóra hanyatt fekszenek, lábukat az égnek emelik, azután hirtelen talpraugranak és »hurrah« kiáltással rohamra indulnak. Ennek a gya­korlatnak az a története, hogy a sz&murkandi orosz hadjárat alkalmával a katonáknak a roham előtt egy folyócskán kellett átgázol­­niok, s hogy könnyebben szaladhassanak, bá­nyát fektették őket, hogy a beszivárgott viz kifolyjon csizmáikból. A roham véletlenül si­került s most azt hiszik, hogy hanyatfekve győzhetetlenek. A Nupttzurá* ellen egy franczia orvos a következő egyszerű és könnyen be­szerezhető szert hozza ajánlatba Amint e baj első jelei mutatkoznak, olvaszszunk fel egy evőkanálnyi sót egy evőkanál vízben s csepegtessük ezt a folyadékot a betegnek mind a két fülébe. Erre rögtön kellemes ér­zet szállja meg a beteget s rövid idő alatt eltűnnek a gyuladási előjelek. Ez a szer ál­talános használatban van rég idők óta a be­duinoknál, kik csalhatatlannak tartják. — Felrobbant hajó. Egy londoni távirat jelenti. A thameshaveni petróleum­­kikötőben egy naftát száll­ító hajó fedélzetén robbanás történt. A legénység fele a robba­nás szörnyű ereje következtében darabokra marczangoltatott. A többiek súlyosan megsé­­ültek. A hajó teljesen leégett. ELLENZÉK (681) Július 22. Felelős szerkesztő: KARTHA MIKLÓS.­­ Segédszerkesztő és kiadó-laptulajdonos :­­ MIUYAKI MIHÁLY.

Next