Ellenzék, 1890. január-június (11. évfolyam, 1-146. szám)

1890-06-03 / 124. szám

h 8 5 t ti ti 4 4 ti 4 ti ti 4 ti ti Fülöp Géza. 1847-1890. m. (Vége.) Sepsi-Szentgyörgyről nyírt újabb adatok után közöljük a következőket: — Szentgyörgyre 1875. október 25-én ékezett 8 31-én köszöntött be. — A helybeli Hiké-tanoda addigi igazgatója Vájna Sándor, Háromszékmegye tanfelügyelőjévé neveztet- T® ki, tanerők hiányában szenvedett. A kollégiumi elöljáróság 1876. aug. 26-án tartott gyűlésének jegyzőkönyvében ez áll följegyezve: „A tanoda belügyeinek ideiglenes főfelügyeletével helybeli ref. lelkész F. G. bizatik meg, ki egyszersmind a tanórák beosztása ultimával meghatározandó számú vallástani órákat vállalt magára oly módon, hogy a főfelügyeletért elöljáróságunk által felajánlott honoráriumot nem fogadta el, s csakis a vallástanításért járó honoráriumban fog részerülni. Megbízatását oly buzgósággal teljesítette, hogy az elöljáróság 1 év múlva »meleg szavakban mondott köszönetet F. G. atyánkfiának a múlt tanévben tanúsított önfeláldozó, tapintatos és szakértő fáradozásaiért. — A szentgyörgyi egyház lelkészi állásáról 2 és fél évi hivataloskodás után 1878. tavaszán távozott el. Ugyanis az egyházi gyűlések jegyzőkönyvében 1878. május 7-től ezt találjuk:F. G. lelkész, mint elnök előterjeszti, hogy a szászvárosi egyházközség által f. évi márczius 3-án második pappá választatván, ezen választást, mint az isteni gondviselésnek ujjmutatását elfogadta.« — A gyűlés »teljes méltányló elismerést és köszönetet szavaz a távozó lelkésznek itt működése ideje alatt mindig tanúsított odaadó munkásságáért, szelíd és szeretetteljes modora és az egyház vezetésében való jó akaratáért — A »Székely Nemzet« idei május 22-iki számában ily szavakat szentel emlékének : »A halál ismét egyik jelesünket ragadta ki az élők sorából. Fülöp Géza, Szentgyörgy városának egykor szeretett és becsült lelkipásztora volt. Szószékben és társadalmi életben egyaránt egész ember, a ki távozásával kedves emléket, halálával mély és őszinte bánatot hagyott miközöttünk is maga után. Ennek a városnak polgárai, felekezet és rangkülönbség nélkül becsülték benne az egyháznak hivatott és ékesen szóló szolgáját; szerették benne az embert, a jó barátot. Ennek az őszinte ragaszkodásnak tanujelét is adta a város polgársága; mikor eltávozott szászvárosi új állomására, a búcsúlakomán több száz forint gyűlt össze, az ő emlékére létesítendő d a járdaalap javára. Több mint egy évtizede megvált már Sepsiszentgyörgytől, de az egyházi és társas életnek minden irányban tevékeny és kiváló férfia élénken élt itt a jók emlékezetében.« * * * Egy szemtanú és jó barát F. G. szászvárosi pappá választását s ottani további működését ekként írja le: »Dáné István szászvárosi ev. ref. első pap elhalálozásakor hosszas vajúdások és kísérletek meghiúsulása után Incze János akkori második pap lett az első papi állomásra megválasztva. Ennek folytán a másod papi állomás megüresedvén, ismételt erőfeszítések tétettek némelyek részéről arra nézve, hogy ezen állomás paptanár által legyen betöltve. A hívek egy csekély töredéke két más jelöltet is állított fel, kik közül egyik néhai Keresztes József n.enyedi theologiai tanár, s így nagyon is méltó és érdemes ellenfél volt. Tudjuk, hogy a választások mindenütt és mindenkor az emberi kedélyek hullámait felkavarják és sok iszapot is hoznak felszínre, de Géza pártját az az érdem illette, hogy minden presszió és kísérletek ellenére tántorithatatlanul ragaszkodott jelöltjéhez s az ellenfél erőlködése rész soraikban nem üthetett. Az a nymbus, mely Géza személyiségét — daczára hosszú idejű távollétének — körülövezte és híveinek szivében és lelkében a szeretet és ragaszkodás meleg érzelmeit meggyökeresítette, a választás napján oly megható lelkesültségben nyert kifejezést, hogy azzal szemben leghevesebb ellenei is elnémultak. Géza óriási nagy többséggel és lelkesedés között lett 1878 márczius 3-án megválasztva és midőn e sarok írója az örömhírt az egyik mulatóhelyre — hol a választásnál nem érdekelt más felekezetű és nemzetiségű polgárok is feszült várakozás között várták az eredményt — megvitte , akkora lelkesültség ragadta meg mindnyájokat, hogy a Gézához, Sz.Györgyre küldött üdvözlő táviratot kivétel nélkül mindenki aláírta és örömünkben össze-vissza csókolózva, sirtunk és nevettünk. Fájdalom, hogy ezen örömhír Gézára nézve nem birt már akkora értékkel és hatással mint az más körülmények között bizonyára birt volna. Kedves neje már kórágyon feküdt, a választás után alig egy néhány napra érkezett hozzánk halálhíre. Ezen közbejött fájdalmas eset megakadályozta Gézát abban, hogy új állomását azonnal elfoglalhassa. Itteni beköszöntéskor bárha a bánat és keservek néma érzése rajta meglátszott — oly ragyogó és tündöklő ékesszállásu beszédet tartott, hogy a minden rangú és rendű közönséggel zsúfolásig megtelt templomban egy szem sem maradt szárazon. Papi hivatalát elfoglalva első teendője volt — hogy a némelyeknél talán rosszulhangolt kedélyeket maga iránt kiengesztelje. Önkényt felajánlotta szolgálatát a collegimnak s a vallás tanításon kívül a gymnasium alsóbb osztályaiban a történelem tanítására vállalkozott. Kezdetben 10, később 14 heti órát vállalván, oly buzgósággal és lelkiismeretes kötelességérzettel teljesítette feladatát, hogy rövid fél év alatt tanár társait, az ifjúságot s a tanulók szüleit egészen megnyerte. Ekként Gézának a tanári pályán is fényes tehetségei csakhamar érvényre jutottak. Népszerűsége a társadalmi élet minden terén mindinkább növekedvén, rövid idő alatt kulturális intézményeinknél befolyása és tekintélye általánossá lett és tényező szerepet nyert. A dalárda elnökének, az állami leányiskola gondnokának, a kisdedóvoda egyesület alelnökének, később a casinó igazgatójának stk. egymásután megválasztatott.*) Géza Szászvároson a magyar társadalmi élet legkiválóbb alakjai és tényezői közzé *)Ezen mellékfoglalkozásairól nyilatkozik 1881 ápril 29-iki bizalmas levelében : „Tele a fejem gondokkal a sok mindenféle hivatalos és nem hivatalos, úgynevezett tiszteletbeli elfoglaltatás miatt melyekkel a „közbizalom“ felruházott. Nem volt elég, hogy papi hivatalom mellett van hetenként 14 órám, és voltam négyféle jegyző, — most már még kétféle elnökséggel is megtiszteltek, hogy szinte égek belé. No ha nem ez mind nem volna olyan nagy baj, csak egészség legyen !“ - ns tartozott; mindenütt higgadt mérsékletezékeny, nyájas és szeretetreméltó modtál hódítva meg a disszidens elein"t. Politikai magatartása is malommal a helyes érzék is tapir ‘___— .. kodott és soha sem lehetett működése, tevékenysége és a szenvedély által elragadtatni magát , olcsó! Már természeti hajlam... kább a mérsékelt irányzat f * ^ törekvése az ellentétek kieg|^*0 engesztelésre irányult s ha , inkább félrevonult, mintse még figyelmét, jó nézet és véleménykf^ta és nagyságban!, lakivel összeütközésbe pontosan eszközlök. Idejövetele után FERENCZI IGNÁCZ, valt, minden szabad czipész Kolozsvártt, és felnevelésére ford-------Ha azonban jár Kolozsvárt!rült, eleven, vidám pannora és nyajas mag f uAD U fi bilincselt és meghóltan krlönböző nemzetisé Ionos Kolozsvárt, tartotta mindig szn a n. é. közönség becses A szász nen*11182611* szakismereválasztatváni, hénjbl tetemesen bővített s selte városunkat berendezett Zongora-, régi földmivelét cimbalom-raktáromon lévő főispán, mint elsiszeres' nmvén, minden al:hibar-felekezett zongorák vei és bizalmává Matauschek, stb. kitűnő zonszászvárosi koll Trttól egész 1000 frtig folytositása érdekéd' árakon a I u I adatnak pl. Ejamilye amerikai b^csi harmoniuta e város polg^aiba^külömbség nélkül is gyárakból valók, oly osztatlan részkörért 6-7 évi kezesfájdalmának adotk válasok, méltó kifejezést. Erőltetnek és részletei Én mind idevaleak el zongorák, társamnak temetésétesi vagy külföldi gyárá nak részvétet, mely neifi/ rendeltetnek megi Tizenegyedik évfolyam. 124. szám. Kolozsvár, kedd, junius 3. 1890. SZERKESZTŐI IRODA: Bilmgyuntcia 47-dik szám, hová a lap szellend részét illető közlemények czimzendők. AZELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: ggén évre HWtv . 16 frt. 8 frt Negyedévre . . Egy hóra helyben 4 frt. 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és Ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárit, Belközép-ny01a 83. szám. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. Tanítók kongresszusa. A nagy szünidő alatt Magyarors összes tanítói — mintegy három iigren — közös értekezletre jönek őszre Budapestre. Hogy a tanítóknak vannak közötte megbeszélendő érdekeik, azt senki sem vonhatja kétségbe. A magyar népnevelés ügye és fejlődés a néptanítóval teljesen egybeforrott és emez eminens közügy csak atkor vesz intezivebb lendületet, ha ainiták nehéz hivatásukra legjobb kétségüket áldozzák a megeszményitiki élet nehéz harczában a kétségtelenül terhes pályát. Sajátos nemzetiségi viszonyok között nem lehet közömbös, hogy néptanítóink milyen lelkielégültséggel, csak beamter-lelkiismerettel, avagy eszményi rajongással — hogy úgy mondják - végzik hivatali kötelességüket. A csikkünk csak némely általános szempontokra terjeszkedik ki s röviden istárja azt a közhangulatot, mely ma ásító körökben uralkodik, hogy igy a olvasók kellően tájékozva legyenek a nyári országos kongresszus czélja ülői és fontosságát ezekhez képest bulják meg. Népoktatásunk ebben a modern spertümben nagyon is uj, 23 éves. 1867-ben rakódott le a mai alapos, midőn kimondatott az általános kolakötelezettség és a tanitók pályáikra leendő képezése az uj XXXVIII. Ez a két pont volt a sarkalós post, mely az újkor tanügyét megalkotta. Addig népnevelés nem volt. A spsék kevés érzéke volt a közművelődés iránt, a tanitó pálya meg asylum volt a kicsapott deákok, dologalan mesteremberek és egyéb kalandoroknak. Az 1868. t. sz. arra való tekinti, hogy a pórnép rendkívül zúgolódott a kényszeriskolázás miatt, a tanítók fizetését 300 forintban állapította meg mint minimumban. A dolog természetéből folyik, hogy nagyobb fizetéseket az iskolafentartó a helyi viszonyokhoz képest megállapíthat Azonban mi történt ! Az, hogy a iskolafentartó nem akarták, mert eleget vélt tenni, hogy a törvény követelményei szerint rendezi iskolaügyét s igy van az, hogy még ma is, 23 év után a tanítói állomások fele ilyen 300 forintos és történik az is, hogy midőn a tanítók fizetésük felemelését kérik , kapálni küldik. Ez furcsa dolog kétségtelen. Midőn a tanítók ilyenek megszüntetéséért küzdenek, jogosan teszik. A törvényhozásnak sürgős teendője ez iskolatörvény revíziója, mert a tanítókat tovább is kitenni nélkülözésnek, nyomorúságnak, nem művelt nemzethez való és ha modern iskolát akarunk, s abban pályájukra teljesen képzett tanítókat, úgy emberileg kell róluk gondoskodni. De várjon a tanítók csak éppen ez évben lépnek ki a küzdés porondjára s nem akartak egyetemlegesen állam és társadalomra hatni? Sőt igenis. Tanitók országos egyesülését megalkotni az „Aradvidéki“ egylet munkálta és már-már siker kecsegtetette, midőn a néhai ideges miniszter szétrebbentette az e nemű törekvéseket s hogy a tanítói aspirácziókat félrevezesse, szervezte az úgynevezett képviseleti rendszert, mely módon a tanítók kétszer tanácskoztak, illetve ártatlankodtak, mert a kormány úgy irányozta a tanácskozások rendjét, hogy helyzetükről hallgatniok kellett. A képviseleti rendszer azonban megbukott. Megbuktatta az állam. Az állam 1880-ban szervezte e gyűléseket. Meghívott minden tanítóegyletet képviselőik útján, az összes tanítóképezdei igazgatókat és tanfelügyelőket, e közömbösítő elemeket. A képviselőknek napidijjat ajánlott fel. A napidíj egyik-másik tanítót csiklandozta, így történt azután, hogy mert az előmunkálat nem vette számon, hogy hány tanítóegylet is van ? — voltak helységek, hol a két tagból álló tanító testület egyletté tömörült és felküldte a maga képviselőjét. Ez az egyik ok, a dolog pénzügyi része. Mert az állam a 30.000 forintocskát nem látta arányban azon eredményekkel, amik az ilyen képviselősdi után mutatkoztak. Még ez azonban nem érieltette meg a bukást. A közoktatási kormány elvégre mégis czélját érte: elnyomta a tanítói közvéleményt, de veszedelmes tünetek mutatkoztak más téren. A felekezetek kijelentették, hogy: Ugocsa non coronat. És külön váltak így bukott meg a képviseleti s következik a tanítói egyesülésnek egy uj, egy jobb formulája, mely nem a miniszter gyámkodásán alapul, hanem a tanitók önerejéből s részt vesz azon 25.000 tanitó közül mindenki, aki akar. Ez a nagy tanítói kongresszus, kétségtelen nagy hullámokat fog felkavarni. Nagyon sok kérdés érett meg már arra a népnevelés magasztos ügye körül is, amire ki kell mondani a sententiát: „Ne legyen úgy, mint volt régen.“ te „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. Junius 3. Politikai hírek. A magyar delegáczió tagjai a legközelebbi napokban gyűlést tartanak, hogy a bizottság tisztviselőit megválaszszák. Elnöknek ezúttal Tisza Lajos grófot választják meg; alelnök Zichy Ferencz gróf, háznagy Wodáner Albert báró lesz. A delegáczió magyar tagjai a külügyi albizottságban a Balkán-kérdést alapos vita tárgyává szándékoznak tenni. Beszámoló: Majthényi Ádám orsz. képviselő, pártunk tagja, vasárnap tartotta beszámoló beszédét Borsod-Mező-Keresztúron. A városba gyűlt ez alkalommal az egész választókerület polgársága s a beszámolót zajos lelkesedéssel fogadták. Majthényi beszéde mély hatást telt. Bajor miniszterválság. Báró Lutz bajor miniszterelnök és vallásügyi miniszter lemondását Luitpold herczegregénd, mint távirataink jelentették, elfogadta s a kabinet elnökségét báró Crailsheim külügyminiszterre ruházta át, míg vallásügyi miniszterré dr. Müller müncheni rendőrfőnököt nevezte ki. Egyszersmind elrendelte, hogy a bajor miniszterelnökséget jövőre mindenkor az viselje, ki a külügy és királyi ház minisztériumának élén áll. A képviselőházból. Budapest, június 2. A képviselőház mai ülésén letárgyalták az italmérési jövedékről szóló törvényt általánosságban, a részleteknél pedig a ház a 8. §-ig haladott. Az általános vita első szónoka volt Szalay Károly. Őt követte Csatár Zsigmond, ki azt állította, hogy a pénzügyminiszter egyes bérlő-konzorcziumok kedvéért nyújtotta be a törvényjavaslatot és név szerint Sigmond Dezső és Hegedűs Sándor képviselőket, tehát épen a pénzügyi bizottság előadóját nevezte meg, mint akik ily bérlő-konzorcziumnak szintén tagjai. Hegedűs Sándor a vádat visszautasította, de e kérdésből hosszas inkopatibilitási vita keletkezett, (melyről tegnap már részletes távirati értesítést adtunk) amelyben részt vettek báró Baas Ivor, Ericsfalussy Vilmos és Gulácsy Dezső is. Ezután, az általános vita befejezéséül, Wekerle S. pénzügyminiszter szólalt fel. A részletes vitában szólották : Gaál Jenő (pécskai), Papp Elek, Mudrony Soma. Szarvasmarha-tenyésztés. Zsibó, május 25. I. Egan Ede a földmiv. m._kir. miniszterium állattenyésztési osztályának vezetője, az »Erdélyi Gazdasági« egyesület állattenyésztési szakosztályának 1889 évi közgyűlésén, egy igen érdekes felolvasást tartott. A gazdasági egylet ezt kinyomatva a napokban küldte szét; többek közt én is kaptam egy példányt, azon felszólással, hogy arra észrevételeimet tenném meg. Annyira nagy fontosságú a kérdés, melyet Egan oly sok szakértelemmel tárgyal és annak kedvező megoldása annyira kívánatos nemzetgazdászati szempontból, miszerint azt csak úgyben petit comitén tárgyalni nem tartom elégségesnek, annak mentős több oldalról való megvitatása volna a nyilvánosság előtt szükséges, mert csak az eszmék tisztázására szolgál, ha mentői többen szólanak a kérdéshez. Az Erdélyi Gazda par exaellence állattenyésztésre van utalva, meg is tesz e téren sok közülök minden tőle kitelhetőt, de ez elszigetelt törekvések kielégítő sikerre nem vezethetnek; mostoha viszonyaink közt együttes működésre volna szükség, de mi bizonyos averzióval viseltetünk minden társulati mozgalom iránt. Az erdélyi lapokba állandó rovatának kellene lenni a mezőgazdaság- és fő kép az állattenyésztésnek*). Ha jelenik is meg nagy úttán egy-egy ilyen közlemény, rendesen elhangzik minden viszhang nélkül, pedig ezeknek czélja épen az volna, hogy üdvös eszmecserét keltsen fel a gazdaközönség köréből. Engedje meg tehát tisztelt Szerkesztő úr, hogy becses lapját keressem fel válaszommal. Amit Egan felolvasásában elmondott magyar szarvasmarha tenyésztésünk jelen állapotáról, ha képe a valónak. Erdélyi ma*) Tökéletesen igaz, és ha e rovat nem állandó, az nem a mi hibánk, hanem a gazdák mulasztása, kik saját érdekeiktől is sajnálják a tintát. Szert. gyár szarvasmarha fajunk nyomorúságos gazdálkodási viszonyaink közt valóságos kincset képez, de fájdalom, nagyon közel állunk ahoz, hogy e kincset elveszítsük, és ideje már valamit tenni, ennek megmentésére. Mindazon módozatokat, melyeket Egan nagyjában ajánl, a faj tisztán való fentartására elfogadom. Teljesen egyetértek azzal, hogy sem a vidéki gazdasági egyletek, sem az állami, állatorvosok nincsnek arra hivatva, hogy a szükséges óvintézkedéseket a faj tisztán fentartása érdekében megtegyék, és azt keresztül is vigyék, és magam is azt tartom, hogy az állattenyésztés vezére és őre csak a gazda lehet. Ezen szervezet csakugyan máskép nem képzelhető, mint egy megyei állattenyésztési bizottság alakjában a lótenyésztési bizottságok analógiájára. Reánk nézve épen olyan fontos nemzetgazdászati fictor a magyar-erdélyi faj szarvasmarha tenyésztés, nát a lótenyésztés; mindkettőnél szükség van ma még bizonyos mérvű tutorkodásra úgy a kisebb birtokosokkal, mint azokkal szemben, kik nincsenek tisztában a helyes tenyésztési alapelvekkel és iránynyal. Az összes ami e téren eddig történt: a községi tenyészbikáknak az illető szolgabirák által kinevezett bizottságok közreműködésével eszközölni szokott megvizsgáltatása. Ez is valami, kivált ha szigorúan vitték keresztül, de a czélnak még így se felelt meg. Nem is minden megyében van ez életbe léptetre és ahol van is erre szabályrendelet, nem mindig járnak el teljes szigorral. Tudnék hiteles adatokkal igazolható eseteket felhozni, mikor is a bizottság egész szabályszerűen járt el és jegyzőkönyvre vett bírálat alapján tenyésztésre alkalmatlannak ítélt egyegy bikát és a szolgabiró ezen ítélet alapján elrendelte annak kimetszetését, de az illető község megfellebbezvén e határozatot, az állami állatorvos — kivel a többek közt az is megtörtént, hogy az általa megvásárolt jól kifejlett kan füldőt előbb koczának, később pedig alapos megvizsgálás után ártánynak nézte — a kifogásolt bikát tenyésztésre alkalmsának ítélve, a bizottság végzése megsemmisittetett és a pókos kardiába, hegyes fara, gyenge végtagu, hosszú lágyéku bika tovább is plántálta át öröklő bibáit ivadékaira, a zöld asztalnak és a Hohenheimi tudománynak nagyobb dicsőségére. Vannak az állatorvosok közt olyanok is, kik foglalkozván a tenyésztéssel is, értenek is hozzá; de ez a kisebb rész, legtöbbnek, nem foglalkozván vele, fogalma sincs arról, és amíg ezek ítélete dönt végérvényesen az elbírálásoknál, vajmi kevés sikert