Ellenzék, 1890. január-június (11. évfolyam, 1-146. szám)

1890-02-14 / 37. szám

s Brassai Sámuel tanárrá választása 1837-ben. Emlékeimből. V. Az 1834—35. év folyamán uralgott li­berális és lojális (pecsovics) korszellem előtt az egyházi ajtók se maradtak zárva. Külö­nösen a hazai törvények által Erdélyben ki­vételesen biztosított keleli authonomiára he­lyezkedett protestáns felekezetek kormányza­tát a liberalizmus fényságára árasztotta el, így volt ez észlelhető az unitáriusoknál is, mint a lelkiismeret szabadságának zász­lóját fenn lobogtató előharczosoknál. E kor­szellem hatalma reconstruálta a szentlászlói zsinat után az egyházi képviselő és fő taná­csot (konsistorium) új nemzedékkel, fiatal erőkkel, szabadelvű lelkes hitrokonokkal. Er­ről előbbi »Emlékeim«-ben már megemlé­keztem. Most a határozott fellépés sikeréről az első győzelmes vívmányt említhetem fel. Most is úgy rémlik előttem, hogy mint mikor a terhes felhők közül véletlen egy fénysugár tör ki, úgy tűnt felém annak a válságos korszaknak egy nagy eseménye, hogy a levert bús hangulatot, s félénk kedélyeket felvillanyozza. Vésztjósló fellegek valának egyházunk egén. Körmöczi püspök tehetetlen, Fűzi Já­nost véletlen szélhüdés döntötte le erőteljes lábairól. A százesztendős, őszben is élénk ta­vaszi virulattal kedves Szabó Sámuelt kezei­nek reszketegsége s beszélő szervének s hang­jának érthetetlenségig ment retegére munka­képtelenné tette. Mindkettő nyugalomba he­lyeztetett 100 — 100 frttal. Ekkor a minden­­felölről felszólalt közvélemény és az iskolai társaság nyilvánvult érzékeny óhajtása figyel­meztette, mintegy sürgette a központi ha­­tóságot határozott lépésekre, s csakugyan az igazgatóság négy jeles ifjút szemelt ki, ter­jesztett az e. tanács elibe: Ágh István, Va­­dadi Fülöp Ferencz, kövendi Nagy Zsigmond és bölöni Mikó Lőrincz, a kir. líceumba ki­tűnő osztályzata joghallgatókat, kik az E. K. tanács előtt egyenként nyilatkoztak, hogy fi­zetés javítás mellett, választás esetére, vállal­koznak; de Molnár Dávid, akkor már Füzi J. helyett főjegyző (generalis nótárius) hatá­rozott tagadással felelt, mire a derék jelöl­tek szerényen visszavonultak. Mikó Lőrincz később a tordai k. posta­mester öreg Rüdiger Károly alapítványára a tanári karba belépett. Mily duó eredménnyel, hasznos sikerrel oldotta meg vállalatát .... Az élők emléke, a rémuralom alatti életkér­déses küzdelmek, az erőszakosság vakmerő tá­madásai ellen kifejtett ellentállás, a kétséges viszonyok s válságos körülmények közt is megtartott szilárd önállóság sokkal nagyobb s kimagaslóbb tényadatokban állítnak ki mel­lette fényes bizonyítványokat egyházi életünk évkönyvében, mintsem az én reszkető tollam tehetné. Hogy a kormányzó közegek valamit tenni láttassanak, az esperesekkel egyesülve különös udvarhelyközi hírhedt hatalmú Koncz Márton befolyásával, javaslatba, hozták uno­káját Árkosi Dénest tanárjelöltnek, azon fel­tétel alatt, hogy menjen ki a ravai ekklésiá­­ba nagy­apja mellé, s három évig gyűjtött képe jövedelemből saját erején fedezze az egyetemi látogatás szükségleteit. De ez idő alatt Árkosi Dénes is számot vetett; vég­re előnyösebbnek vélte itthon maradni­­ az egyház közpénztárába — a megtakarí­tott egyezer magyar forintot, — akkori húsz­oros ezüst pénzben betéve, mint becsületes szerény ember, s jó népszerű pap, hivatalát a legközelebbi időkig híven folytatta, s most kifáradtan az enyhítő nyugalmat élvezi. Ennyi vajúdás s meddő kísérlet után esett kijelölés és választás a szorgalmas ta­nuló, szerény ifjú Székely Mózesre, két évig külföldi egyetemek látogatása határoztatván el. Ez emlékre lehangoltabb vagyok, hogy sem ismertető rajzot koc­káztathatnék. Augus­­tinovics Pál rokonai tekintetéért, de nézete ellen ment keresztül e választás, mire a te­kintélyes rokon latin mondata, érzékeny fü­lembe s szivembe, mint ha most is basán hangzanék. Szabó Sámuel helyett Tordáról Székely Sándor jött a hittan­, s több kap­csolatos tárgyú tanári székre, melyet szép költői és lelkesült vallásos buzgósággal telje­sen betöltött. Közbe vezette a történelem, s más tantárgyak előadását s az igazgatói kö­telességet püspökségéig. Azonban Füzi J. helye, a filosofiai tan­szék még üre­sen gyászolt. Ezt sietve betöl­teni, ennyi bonyodalomból kibontakozni, s egyházunk egére tornyosult sötét fellegeket eloszlatni, akkori csekély erőnket túlfeszítő feladatnak mutatkozott. Hanem most is be­bizonyult, hogy »az igaz hívők Istene hívei felett őrködik.« A terhes fellegek közül tért ki egy fénysugár, talán mint a megváltáshoz vezető fényes csillag, vagy mint az apostolokra özön­lő jó lélek sugallata s az unitáriusok szabad­elvű, nagy többségű párthiveinek komolyan érdeklődő figyelmét egyszerre Brassai Sámuel felé irányította. És ez ébredés, mint evangé­liumi örvendetes hír hangzott el a véghatá­rokig, hol csak unitáriusok léteztek, hiszen Brassai Sámuel már akkor a rohamosan fej­lődni indult tudományos világnak elismert előharczássaként tűnt fel, s valóban volt is, mint az manapság is. Ezek után bekövetkezett a választás napja. Az egyházi tanács összehívását az iskolai igazgatóság eszközölte. Az első­­éves togás diákok (isk. nyelven »noviciusok«) voltak kö­telezett behívó polgárok, sorrendben szomba­tonként a vasárnapi délelőtti ülésre. Két ki­küldött által az esküdt tanácsosok meghivat­­tak. A­mint az elő­értekezleti titkos ülésből kitört a hírhang, hogy Brassai Sámuel vá­lasztása is kitüzetett, az iskolai társulat na­­gyobbjai nem hagyták­ a fiatal ismeretlen pol­gártársakra, hanem mellettök, s kivülök, a tanítók tanítványaik révén, mások ismeretség és rokonság útján siettek ismerőseiket,­­prin­­czipálisaikat s rokonaikat meghivni, s értesí­teni ez új és nagy horderejű választási kér­désről. Én is tudom, hogy Farkas Sándoron kezdve Váradi Jánosig tíz buzgó consistort lelkes kéréssel hívtam meg. Az E. K. Tanácsnak ennél népesebb ülése nagy idők alatt nem volt. A szabadelvű párt nagy többségben jelent meg. Rövid elő­­értekezlet után a választás kitüzetett. Egy öreg aristokratikus merev tekintély koc­káz­­tatta ugyan azt az ismert laconicus megjegy­zését : »Ex omnibus aliquid, ex toto nihil«, de nem is várhatta be a választás eredmé­nyét, ott kellett hagyni dignitárius székét A választás általános volt. A kevés ellenzék nem is szavazott, úgy hallottak. A város már at nap betölt az öröm­hírrel, mindenki figyelemmel kitörte, e csak­nem országos kérdés kimenetelét. A kolozsvári úri kaszinóban, minek én is meghívott tisztetbeli tagja voltam, — most is tiszteletben megtartott díszoklevélnél fogva — vasárnap délután a társalgó teremben ezen egy tárgy felett folyt élénk vitatás, kölcsö­nös értekezés, bírálat és határozott elismerés. Báró Wesselényi Miklós, Farkas Sándorral szembe állva,­­(mintha most is hallanám dör­gő hangját) »Ti büszkék lehettek Brassai­tokra, sokan elperelnek, ha lehetne, tőletek, de mégis csak ott van ő a maga helyén. Va­lóban lestük, mit tesztek? most látják, hogy az első helyre méltók vagytok.» Eljött azután a székfoglalás ideje is, az ifjúságnak, az iskolának örömünnepe. A phi­­losofiai tanszéket foglalta el, de azután időn­ként a főiskolánkban létezett és kezelt vala­mennyi tantárgyakban szerepelt, tanított, hiányt, szükséget pótolva, a mint képzett s avatott szakember, sok­oldalú ismereteivel le­geltette, táplálta éhező és szomjúhozó tanít­ványait a valódi élettudomány eledelével és italával. A nevelés és tanítás módszere, órarend és tananyagok feldolgozása új lendületet nyert, mert Brassai Sámuel tanár az alsóbb osztá­lyokra szoros figyelmet fordított. A paedago­­giát merőben újjászervezte. Az osztályokat szakkönyvekkel lehetőleg ellátta. A köztaní­­tókat az újabb módszer ismeretére s kezelé­sére oktatta, bevezette, s iskoláinkat a haladó kor színvonalára emelte. De mindezeket még sokkal több és ne­mesebb vívmányt, kimondhatatlan nyereség­gel túlhalad az a nemes, erkölcsi és szellemi győzedelem, melyet Brassai Lánosl önzetlen tanári jelleme, minden jóra és szépre képes , önfeláldozásig kész humánus érzéke oly rö­vid idő alatt, s oly szépen kivívott Kolozs- Tizenegyedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belmagyar utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ ,ELLENZÉK~ELŐFIZETÉSI DIJA:­­ ígési évre . . 16 frt. Negyedévre . . 4 frt. Félévre ... 8 frt . Egy hóra helyben 1 frt 60 kr Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. 37. szám. ELLENZKK POLITIKAI ÉS TÁRSADAMLI NAPILAP. Kolozsvár, péntek, február 14. 1890. KIAD­Ó­ H­I­V­A­T­A­L: Kolozsvárit, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy új czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. A mi gazdaságunk. ii. Ha el lehetne képzelni, hogy egy jutalom, mely egy másik nemzetet le­győzött, ennek minden intézményét, még hadseregét is meghagyja, s önál­lóságát s függetlenségét minden más téren csorbitatlanul föntartja, de módot talál, hogy gazdasági fejlődését meg­akassza s egy alsóbb fokra szorítsa, "a legkegyetlenebb csapást mérné reá, mert ez egymagában elég, hogy a nemzet növését megakassza, egyéniségének meg­­é­rése, megerősödése lehetetlenné váljék. Azért az öntudatos nemzetek tör­ténetében nagy szerep jut a gazdasági érdekeknek s nem egy háború folyt miattuk. Az éjszak-amerikai államok elszakadását Angliától szintén gazdasági okok idézték elő. A gazdasági elnyomás és kizsák­mányolás egy idegen ország által a­­­­egtölthetetlenebb sors­a mi nemzetet érhet. Ez a függésnek legvégzetesebb formája egy nemzetre nézve. Nem öli meg, de szükségkép nyomorékká teszi. Magyarországot ez a sors érte 1868-ban, 1878-ban, 1888-ban a tíz évenként megújítandó gazdasági kiegye­zések alkalmával. Miután Európában nincsenek gyarmatok, tehát nem is le­het európai példához hasonlítani Ma­gyarország gazdasági állapotát. Ha más ország volna abban a helyzetben mint mi, kinevetnék, kifiguráznék és operette­­országnak neveznék. Évezredes államiság­ról ,szuveranitásról, külön fejlett köz­jogról beszélünk, mely be van iktatva a nemzetközi kódexbe. Van parlamen­táris kormányformánk, van honvédsé­günk, és cs. kir. közös hadseregünk, háromszázötven milliós budgetünk, négy millió nyolczszázezer forintos királyi ud­vartartásunk, négy haj­ókázható folyónk, aztán tengerpartunk s rajta drága ki­kötőnk, közel öt­ezer km. állami vasút­hálózatunk ............ tehát be vagyunk rendezve, miként­ egy középeurópai nagy­hatalomhoz illik; katonaságunkra negy­­­­ven milliót költünk évenként, várakat­­ építünk éjszakán Krakkó, délen Póla körül; tartunk hetvenezer tisztviselőt, építünk tizennyolcz milliós országházat; operaházunkban az Excelsior előadása fényesebb, mint a Párisi, s Perottinak és Torollának nyolcvannégyezer forintot fizettünk évenként; körútjaink vannak, miként Bécsnek és Boulevard-nak mi­ként Párisnak .... valóban az emberi agy szédül, ha e hatalom nagyságára gondol és az emberi szem káprázik, ha e pompa fényét látja. És ki hinné................? Ez a*, szédítő hatalom nem egyéb, mint szédelgés; ez a fényes pompa nem egyéb,mint szappanbuborék! Mert abból a hatalomból csak annyi igaz, hogy egyet­len várbástyán sem leng Magyarország lobogója, s hogy hazánk egyetlen cs. és kir. káplárral sem rendelkezik bécsi engedély nélkül. A fény és pompa pedig szemfényvesztés, mert Magyarország sze­gény ország, mely csak egyoldalulag termel s mely fülig el van adósodva. El van adósodva az ország, el vannak adósodva a városok és községek és el van adósodva minden egyes ember. Ezermillióknak fizetjük mi a kamatját. Miből? Az ingatag és bizonytalan ter­méseknek kétes piac­okon értékesített áraiból, jól megértendő. A termésekből — a kétes termésekből él az ország. Mert iparunk még nincs; a­mi volt, az a czéhekkel együtt elpusztult. Tehát ezen a téren nem gyümölcsözik a nemzeti munkásság. Mi kizárólag a barázdára vagyunk utalva. És minő kalamitásai vannak en­nek a termelési ágnak is! Adóterhe nagyobb, mint bárhol. Biztos piacra nincs. A legtermékenyebb vidéken hi­ányzik a munka­erő. A termelő min­denütt messze esik a fogyasztótól. A keső beruházásra hiányzik a tőke. Tör­vényeink fogyatékosak. Mezőinknek, er­dőinknek nincs rendőrsége. Tagosítás, arányosítás, birtokrendezés, évekig tartó költséges és bizonytalan port jelent. E kalamitások daczára, mégis csak a földművelés a fundamentuma egész gazdasági rendszerünknek. Innen várjuk a jóllétet, innen féljük a szűk időt. Ez a barometruma a mi fizetésképességünk­nek. Ez a főforrása az országos bud­­getnek. Ez csinálja hazánkban a szám­ba vehető forgalmat. Ez tartja fönn tengődő iparosainkat, s ez ad életet kereskedelmünknek. Bizalmunk, reményünk, jövőnk, je­lenünk, existenciánk a földművelésen alapszik. Ez a mi gazdasági rendsze­rünk alfája és ómegája. Ennek virág­zásától függ úgy az ország mint az egyesek jólléte, s ennek hanyatlása maga után vonja az országnak és az egyeseknek hanyatlását. Nos ,... Ki hinné el, ha nem tudná, hogy akkor, midőn egész gazda­sági életünk súlypontja a földművelés: a földm­ivelőnek nincsen annyi szabad­sága, hogy egyetlen szál dohányt ül­tessen és értékesítsen! Egészségügyi igazgatás. A kormány közelebb tervbe veszi az egészség­ügyi igazgatás rendezését. E tárgyban már folytak eszmecserék és valószínű, hogy a köz­egészségügy intézésére hivatott különféle osz­tályokat az egyes minisztériumokból a köz­oktatási minisztériumba fogják áthelyezni egy­séges vezetés végett._____­­ _ A vízjogi törvény s a bélyeg­­illetékmentesség. A vízjogi törvény végrehaj­tásánál előforduló bélyegek és illetékek tár­gyában a földmivelési miniszter a magyar kir. pénzügyi, valamint a magyar kir. ke­reskedelemügyi miniszterekkel egyetértőleg rendeletet intézett valamennyi törvényható­sághoz. E rendelet szerint bélyeg- és illeték­­mentesek: a víztársulatok alapszabályai, az ezen alapszabályok jóváhagyása iránti kér­vények, a vízjogi törvény határozataiból ki­folyólag a hatóságokhoz intézett beadványok, a vízjogi törvény határozmányai alapján fel­vett azon jegyzőkönyvek, melyek beadvány jellegével bírnak, a vízimunkálatokhoz szük­séges hatósági engedély elnyerése és meg­újítása iránti kérvények, a társulatok által beadott fellebbezések, a szorgalmi eljárásra, az ártérfejlesztés és hozzájárulási arány te­kintetében meghatározott eljárásra vonatkozó beadványok, a vízrendőri kihágásokra vonat­kozó beadványok. Ellenben bélyegkötelesek a magánszerződések, a társulatok részére kiál­lított engedélyokiratok stb. A középkereskedel­m­i oktatás reformja. Gr. Csáky Albin gróf közok­tatási miniszter a napokban leiratot intézett az országos közoktatási tanácshoz, melyben elrendeli, hogy a középkereskedelmi iskola tantervét revizó alá vegyék, a a rendtartást dolgozzák át. E felad­atot szakférfiakból egy­behívandó banket fogja megoldani, melyet nemsokára meg is tartanak, mert a megálla­podásokat még ez iskolai tanév folyamán kell felterjeszteni a miniszterhez. Az „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. Február 14. Politikai hírek. Báró Bornemissza Károlynak Szol­­nok-Doboka főispánjává leendő kineve­zése, mint táviratilag értesülünk a mi­nisztertanács által elfogadtatott és ő Felsége elébe terjesztetett. Tehát be­­végzett tény, daczára a vélemények el­térésének. Ugyancsak ezen miniszteri tanács­ból Heves megye főispánjául K­á­t­­­a­y Zoltán kinevezését határozták el. Mit mond Tisza? A­siczmándi Ödön egyéves önkéntes öngyilkossággá ügyében a kormányelnök és honvédelmi miniszterhez in­tézett interpelláczióra Tisza legközelebbi na­pon fog válaszolni. A »Bp. H.« tudat véli, hogy Tisza válasza ez lesz: »Még az interpellácziók megtétele előtt megindították ez ügyben a vizsgálatot és pe­dig úgy közigazgatási, mint katonai bírósági után. Kiderült a vizsgálatból, hogy Wiczmindy hanyagság és rendetlenségek miatt ismételve részesült ugyan a katonai szabályok által meghatározott fegyelmi büntetésekben, de a vádolt kapitány részéről szándékos üldözés­nek, szekírózásnak, vagy helytelen eljárásnak esete egyáltalán nem forog fenn. A fegyelmi büntetéseket a kapitány két ízben egyenesen az önkéntesi tiszti iskola egyik tanárának kezdeményezésére volt kénytelen alkalmazni. Hogy az iskola élén álló kapitány egyáltalán nem viseltetett ellenséges indulattal a magyar önkéntesek iránt, bizonyítja ez iskola taná­raihoz intézett utasítása is, melyben meg­­h­agy­ja, hogy minden tantárgyat először ma­gyar nyelven adjanak elő, illetőleg magyaráz­zanak meg az önkénteseknek. Viczmándy hát­rahagyott leveleiből az tűnik ki, hogy bús­­komor, életuntságban szenvedett a mint jel­lemző körülményt konstatálja a vizsgálat azt is, hogy öngyilkosságának elkövetése után zsebeiben egy játék tarokkártyát s több zá­­logc­édulát találtak.­­ E szerint tehát Viczmándy ügyében a hadsereg szelleme és a kapitány ai olyan ár­tatlanok, mint a húsvéti bárány, s Wiczmán­­dyt kizárólag búskomorság vitte a halálba. Hát ennél kényelmesebb védelmi eszközt Tisza nem is használhat fel a hadseregben dívó kegyetlenkedések mentegetésére, mint ráfogni egy halott emberre az életuntságot. Ez ellen a halott már úgy sem tehet semmi észrevételt. A hardinándok és kapitányok pe­dig ezentúl is szabadon embertelenkedhetnek Tisza Kálmán kormányrendszerének nagyobb dicsőségére. Hoch ! ! ! Puhatolózás. Bécsi hírek sz­erint Bismarck herczeg e hónap 9-én bizalmas átiratot kül­dött a bécsi és római német nagykövetnek, megbízván őket annak kipuhatolásával, vájjon Ausztria-Magyarország és Olaszország részt­­vesznek-e a II. Vilmos császár által javaslatba hozott nemzetközi konferenciában. Ausztria- Magyarország részvételét bizonyosnak tartják. A bulgáriai összeesküvés­ Szófiából ér­kezett levélbeli értesítések szerint az összees­küvők ellen megindított vizsgálat valószínű­leg még e hét végén be le­sz fejezve úgy hogy a bűnper tárgyalása nemsokára meg­kezdődhetik. A vádnak kevés anyag áll ren­delkezésére, azonban mégis sikerült Stambu­­lovnak ama levelek leb­ifzírozása által, me­lyeket Kalupkov orosz kapitány Paniczához intézett, az államügyésznek borzasztó fegyvert adni kezébe. Panicza és Riszov beismerik, hogy a fejedelmet ki akarták űzni az ország­ból, de a leghatározottabban tagadják, hogy orosz ügynökökkel összeköttetésben állottak volna. Riszovs­ki Ferdinándnak fejedelemmé való választásakor a nagy szokvány­ tagja volt az egyetlen volt, a­ki akkor Ferdinand ellen szavazott. Minisztérium vád alatt, a romániai kép­­viselőház keddi ülésén befejezték a vádalá­­helyezési indítvány felolvasását a­mi öt ülést vett igénybe, ■ szerdán Cogolniceanu szólott az indítvány ellen. Manu tábornok miniszte­relnök kijelentette azután, hogy a kormány teljesen pártatlan állásponton áll és nem akar­ja befolyásolni a ház határozatát, de arra kéri a házat, fontolja meg jól határozatát, nehogy azzal vádoltassék, hogy a boszú vagy a politikai szenvedély vezérelte. (Tetszés.) Catargi Lázár az indítvány mellett szólott. Erre a ház megkezdte a szavazást, még­pe­dig minden egyes miniszterre nézve külön szavaznak. Először is Bratianu Inon vád alá helyezését illetőleg szavaztak és a vád alá helyezést 86 szavazattal 82 ellenében elve­tették. Négy képviselő nem szavazott. A sza­vazást folytatják. A képviselőházból. Budapest, febr. 13. A kép­visel­őház ma folytatta a pénzügyi tárc­a költségelőirányzatának tárgyalását. Elsőnek Széll Ákos szólalt fel, a­ki adóhivatalok szervezését kívánja a telekkönyvi hatósággal bíró járásbírósági székhelyeken. Orbán Balázs az adóhivatalok hely­telen felosztására és tetemes költségeire utal. Veres József adóhivatalt kíván Oros­háza számára. Mind a felszólalásokra a pénz­ügyminiszter részletesen válaszolt, kijelentve, hogy az adóhivatalok számát maga is negy­vennel tartja szaporítandónak. A pénzügyőrség c­íménél Orbán Ba­lázs a pénzügyőrség költségeinek folytonos szaporodása ellen szól. Alapos és gyakorlati irányú volt G­a­á­l Jenő felszólalása, mely a kataszteri nyilván­tartásról szóló 1885 évi törvény módosítására vonatkozván egyben meg is jelölte a reform útját külön novella előterjesztése nélkül. Az egyenes adók czíménél S­i­m­o­n­f­ay János és Wekerle miniszter szólották el az utóbbi nyilatkozatot később Szentkirályi Albertnek a szeszadó-reform által keltett visz­­szásságokat illető figyelmeztetéseire is. Élénkebb vita keletkezett az italmérési jövedék czíménél, a­melynek tárgyalása kü­lönösen Horánszky Nándor, Helfy Ig­­nácz és Wekerle miniszter felszólalásai által vált érdekessé. Horánszky utalt arra, hogy az italmé­­rési jövedékről szóló törvény rendelkezéseivel szemben az utasítás oly állapotokat teremt, melyek a törvényes határozatokkal összhang­ban nem­ állanak. A miniszter a törvény és az utasítás analóg szellemét igyekezett bizonyítani, a nél-

Next