Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)

1890-10-10 / 231. szám

Kolozsvárt 1901 fc és lényegileg azonos. — Ha tévedek, szívesen veszem a felvilágosítást, de ha igazam van, akkor az is kétségtelen, hogy nem áll jól épei ez »Egyetértésnek« most az orthodox hitvallás szigorú konfessziójával büszkélkedni a minket a nagy átokkal sújtani , az Ugronék legraffinistabb tönkretételén naprólnapra és lapról-lapra következetesen buzgolkodni, a mely »Egyetértés«-nek tisztelt szerkesztője az 1878. jun. 26-án kelt proklamácziót 27 képviselő társával együtt helyeselte és aláírta, s nem mutat épen következetes eljárásra, ha azon 9 képviselő, ki agyar ezen okiratot szintén aláírta, most 12 év múltával minden közösséget megtagad velünk azért, hogy magunkénak vallunk olyan elveket, amelyeket ők már 12 év előtt helyeseltek. Azért szólok csak 9 képviselőről, mert a többi, időközben, vagy meghalt, vagy megszánt képviselő lenni s csak az egyetlen Komjáthy Béla, aki akkor is a czélnak lépésről-lépésre való megközelítését vallotta, maradt meg ezen állásponton, elfogadván a fokozatosságot elveink életbeléptetése körül. De bármiként álljon is a dolog, annyi bizonyos, hogy ha az ember ítéletet akar mondani, hasznos dolog az intektákkal megismerkedni, mert különben megeshetik, hogy elvi jelentőségű dolgokban is elkárhoztatjuk azt utólag, amit előzőleg helyeseltünk, egyszerűen azért, mert az emlékező tehetségünk cserben hagyott. Igaz tisztelője 1890. október hó 6-án. CZIRER ÁKOS, orsz. gyűl. képviselő. A pénzügyi bizottságból. Bpest, okt. 9. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt ülést tartott, melyentárgyalás alá vette a kereskedelemügyi tárcza költségvetését. Előadó Darányi Ignácz. Hefy Ignácz bizottsági tag semmi megjegyzést nem tesz a tárcára, sőt elismeri, hogy a pénzügyi eredmény kielégítő; felvilágosítást kér azonban a minisztertől, mily stádiumban van az általa tervezett kereskedelmi társaság ügye,továbbá hogy a jövő évben lejárván a kereskedelmi szerződések, mily irányban óhajtja a miniszter érvényesíteni a külkereskedelemre befolyását s mily lépések történtek e téren. Baross miniszter válaszolja Hellynek, hogy a kereskedelem fejlődése hazánkban lényegesen függ attól, mily mérvben vesz benne rész a hazai kereskedelmi világ. Ami a külkereskedelmi kérdéseket illeti, a kormány előtt tisztán állott az, hogy az 1892 ik évvel szemben ne maradjon készületlenül s a monarchia kormányai idejébenigyekeztek megállapítani azon irányt, mely a külkereskedelmi viszonyok terén az európai helyzettel szemben követendő lesz. A kormány ma is a szabadelvű kereskedelmi politika követését , érdekeink figyelembe vételénél szerződések kötését tartja helyesnek, s erre egész erejéből törekszik is, de ez nem csupán tőlünk függ. Bulgáriával a tárgyalások folyamatban vannak, de sietéma még nincs abban a helyzetben, hogy a bővebb felvilágostásokat adhatna. Törökországgal is folynak a remélhetőleg kedvező eredménnyel fognak befejeztetni a tárgyalások. A szerb ügyre nézve most folynak a földmivelési minisztériumban tárgyalások s szóló reméli, hogy a status quo acte helyre fog állíttatni. Gyurkovics kérdi, visszavonta-e a szerb kormány ama rendelkezéseit, melyek egyáltalában nem állnakösszhangzásban a kereskedelmi szenődéssel ? Boross miniszter válaszolja, hogy mindenintézkedések feltétlen abbahagyása szükséges ahoz, hogy részünkről a status quo ante viszállstaseék. Gaál Jenő (pécekai) megjegyzi, hogyha a szerződése politikát egy irányban nem érvényesíthetjük, annak más irányba való fzövetése érdekeinkre nézve csak káros lehet. Wekere miniszter Gaál Jenőnek a a pénzüegyigazgatósági közegek nyomása elleni vádjára megjegyzi, hogy a harmadosztályú kereseti adó igenis emeltetett az értelmi foglalkozásnál, néhol a kereskedőknél, de egyáltalában nem emeltetett az iparosoknál, sőt szóló az ipar- és kereskedelem érdekeire nézve a legkedvezőbb utasításokat adta közegeinek és azon álláspont is, melyet szóló a házban annak bizottságaiban ismételve elfoglalt, elég figyelmeztetés volt közegeire nézve, hogy az iparosokkal s kereskedőkkel szemben mily eljárást kövessenek. Baross miniszter részletekbe nem bocsátkozhatik, de ismétli, hogy kereskedelem-politikai téren sem követhet más elvet, mint azt, hogy az ország érdekeit az adott viszonyokkal szemben minden körülmények közt óvjuk meg. Ami a szakoktatást illeti, nem az a döntő, melyik miniszter kezeli ezt, hanem hogy helyesen kezeltessék; erre nézve tárgyalások vannak folyamatban, s szólónak azt jegyezheti most meg, hogy a közoktatási kormány is e téren mindig képes lesz azt az eredményt elérni, melyre Gaál Jenő a kereskedelmi minisztert tartja hivatottnak. A fegyvergyár kérdésében a magyar kormány a legteljesebb szabatossággal járt el, a csakis ellenségeink állíthatják, hogy ebből ipari fejlődésünkre nézve hátrányok származhatnak. Különben nincs is kizárva annak lehetősége sem, hogy a fegyvergyár ügye oly alakulást fog venni, amely az ipari érdekeket mozdítandja elő. A központi igazgatás, államépítészeti hivatalok és közutak szükséglete vita nélkül megszavaztatott. Az ipari, kereskedelmi és külkereskedelmi czéloknál Hegedűs Sándor az államháztartás természetével nem tartja összeegyeztethetőnek külön ipari és kereskedelmi alapnak a javasolt formában való felvetését s a szükséges összeget átalány alakjában óhajtja a miniszter rendelkezésére bocsáttatni Pécskai Gaál Jenő az ipar és kereskedelem ápolásának gyakorlati szempontjából megengedhetőnek tartja az itt javasolt kivételes formát. György Endre és Matlekovics hasonló értelemben nyilatkozik. Helfy pártolja Hegedűs javaslatát. Wekerle és Baross miniszterek a mi viszonyaink között az iparfejlesztés érdekében szükségesnek tartják ily alap létezését. Falk M. elméletileg igazat ad Hegedűsnek de gyakorlati szempontból a miniszter álláspontját kell helyeselnie e kérdésben pedig a gyakorlati szempont a döntő. A bizottság változatlanul megszavazza az előirányzatot. Az államvasutaknál Baross miniszter részetesen indokolja a kiadások és bevételek előirányzatát s kimutatja, hogy az teljes realitással készült s hogy az államvasutak pénzügyi eredményei teljesen megnyugtatóknak tekinthetők. Gyurkovics megjegyzi, hogy Horvátországban sok a panasz az államvasutak közegei ellen, hogy min bírják a horvát- szerb nyelvet. Ezzel a tárgyalás folytatása holnap délelőtt 10 órára halasztván, az ülés véget ért, amely, mondjuk, nemes, de gyönge és meggondolatlan kedélyeket felszóratni képes. De bár látszat szerint a hazáért való meleg költői lelkesedés szébe van öltöteve, az irredentizmus ma a tévelygések legkárosabbika Olaszországban s ellensége nemcsak az egységnek, melynek betetőzésével kakadik, de a békének is, bár a béke apostolának hirdeti magát. Kihívó szózata, mely egész Európához van intézve, valóban barczi riadó, arely a nemzetnek létét is kérdésessé tehetné. Az egység javainknak aza legelsője, melytől a többiek is függnek, és hogy az egységet élvezhessük, békére van szükségünk. Nem megtagadnánk kellna újjászületésünknek jogalapját, hanem megértenünk kellene azt, és alkalmaznunk úgy, amiként azt a becsület, a kötelesség és a konvenianczia tanácsolják. A nemzetiségi elv végső nyilvánulásában csakugyan nem lehet állandóan kizárólagos szabálya a politikai és diplomatikai jogrendnek. Az Ausztria-Magyarországgal szövetséges Németország, mely új és máris nagy érdemeket szerzett kancellárja alatt további dicsőségnek néz elébe, s Vilmos császár, aki Helgolandot mint az utolsó tárgyat jeleli meg a visszacsatolásra irányuló német követeléseknek, bizonyítják, hogy a kórusánok a nemzetiségi elvvel szemben bölcs mérsékletet kell, hogy tanúsítanak. Az irredentisták politikájának elkerülhetetlen végső következése — daczára annak hogy tiltakoznak ez ellen, nehogy népszerűtlenekké váljanak — a háború volna, mely lefegyverkezve találna bennünket; mert további követelésük a lefegyverkezés, háború és lefegyverkezés pedig kizárják egymást. Az irredentisták agitácziójának közvetlen czélja a hármas szövetség megbontása. Lobogójuk csak a keleti határ felé lobog; azzal hizilegnek maguknak, hogy ekkor nem keltenek máshol gyanút, de nem veszik észre Francziaország courtoisieját — s ki tehetne ezért szemr-bátyáit Francziaországnak — Ausztria-Magyarország iránt. Nem értik meg a vádakat, melyeknek a máltai vallási villongások és a tessuini forradalom szolgálnak ürügyül; nem fogják fel. Hogy egy oly párt törekvéseit is támogatják, mely idebent ellensége Olaszországnak. Természetes, hogy az a párt, mely a pápa részére a világ hatalmát revindikálja, a hármas szövetség felbomlását kívánja, abban a reményben, hogy a Vatikán javára újra létre fog jönnia katholikus hatalmak szövetsége, mihelyt Ausztria-Magyarország nem lesz többé barátja és szövetségessé Olaszorsán valaki Herringhamban aki önnek azt a kívánságát, hogy engem itteni magára várakozva találjon — bár mikor térjen visza megakadályozza. — Mindegy, azért esküdjék meg reá. — Esküszöm. — Azok a többi tanítványok megcsókolták magát valaha? — kérdé Grantley. — Igen, néha, mikor még kis leány voltam. — Szabad kérnem, hogy a nagy leány első csókját én kapjam? Nem a Danison Grantley ajkainak úgy szólva szűzies érintése volt az, mi a leány arczát bíborszinre festette, — hanem a tegnap esteli csók emléke ; ekkor a harangok, melyek néhány perczig elhallgattak ismét megszólaltak s könnyek tolultak a Marriott Jane szemeibe és zokogni kezdett. A leány felindulását látva, Grantleyt rögtön elhagyta tartózkodó bátortalansága, karjaiba vette a hiányt, gyöngéd szavakkal s csókjaival vigasztalta, s oly természetesen jött ez neki mintha mindennapi feladataiért von*. — Mi a baja ? — Azért bát a miért falmegyek ? — Ján, ne sírjon — mondja meg mi a baja ? — Azok — azok a harangok — zo - bogja Ján — a harangok és a maga elmenetele. — Édesem, azoknak a harangoknak az ércznyelvei a mi mennyegzőnket is fogják hirdetni. — Visszajövök és akkor mi értünk laknak. Azt hiszem, hogy szegények leszünk — öt év alatt nem haladhatok sokra , de mit törődünk mi a szegénységünkkel mig znaga hil marad hozzám ]]és vár ream 'után, higgje el nekem, hogy a szegénységnél rosszabb dolgok is vannak, Grantley azt gondolhatja az ő jobb tapasztalataival , de a leány, ki egész életében a szükséggel és nélkülözéssel kötött ismeretséget, más véleményen veti. — És különben is — folytatá az ifjú biztató hangon — sok minden történhetik. — Jelenleg nincs semmim , de sokféle kilátásaim vannak . Ján, édesem, én nagyon szeretem magát — és ma oly szép — oly csinos ! Ján szeret engem ? — Nem tudom — azt hiszem, hogy igen , igen, igen — de ne mondja meg Diknek — mert kinevetne. — És megígéri hogy a régi tanítványoknak nem ir többet? — Ha kívánja, szivesen. — És azt is megígéri hogy az uj taitványok nem jönnek közibünk ? — Idősebb vagyok már mint hogy az uj tanítványokra gondoljak. — És másokat sem engd közibünk jönni? — Ugyan kik volnának azok? — kérdé a leány gúnyosan. Épen fordítva áll a dolog, ezeket az ígéreteket maga lelene hogy tegye nem én, de azért megígérem. Míg a tavaszi est homálya hideg csillagos éjszakává nem változott, addig a két ifjú ként sétált a komban, és Grantley, telhetetlen volt az ígéretek kérésében, és Ján fogadkozott, mig végre engedelmeskedtek akik többszöri kiáltásának, ki ezet reporálni birta, a lassan mentek be hogy a családi körben a szerény asztalnál helyüket elfoglalják. — Pompás villás reggelit adtak a Rektorék, — mondánik, a házi kenyér melá a sajtot szétdélvé, mely a nehéznek látszó nagy hideg pudinggal képezte a vacsorájokat. Azt hiszem hogy az eprek Grossman adta hozzá. Az öreg Green maga elibe kaparitotta a tálat, s gondja volt rá hogy mindvégig ott maradjon. Nagy fáradságomba került míg Lollynak tudtam belőle néhány szemet venni. A Tubio lefekvésének az ideje már rég elmúlt, de Tubica és a körülte levők, a gyermek egészsége rovására nagyon gyakran megfeledkeztek arról az óráról. Az »eper« szó említésére szép szemeit nagyon felnyitotta, és kérdéseket intézett a testvéreihez, melyeknek nagy részét számba se vették — kérdezte hogy annak a kívánatos gyümölcnek milyen volt a nagysága — a menyisze, szine, minősége és ize ? A szegény biteges gyermek kivánta azokat a fintl dolgokat, melyek javára váltak volna — de szegénységük mint ritkán részesitetett bennük. A sajt, és a puding nem ingerelte étvágyét. — Szerettem volna egy szem földiepret enni mondá — csak egyetlen egy szétrak épen hogy megkostoljam’mielött lefeküdném. Eoszik, forasztó sokba kerülne neked, hogy épén csak egy szemet hozz nekem? — jüs a mindig olyasta kivan amit nem kaphat meg — mondá abeteg anya, a ki díványon fekve csendesen fogyasztotta a maga pudingját. Majd mikor gazdagok leszünk mi is ebenünk epret erösítő Tubca. Én azt gondolom hogy ha Shebe nagybátyja minden délben azt eszik. — Ez a gyerek örökösön Shebáról baricsát monda Jon ki se ingerült hangon. Ha ráadásul a Sheba nagybátyával is traktál bennünket azt hiszem hogy egy kicsit sok lesz belőle. — Nem kellene megengedni hogy az a gyermek annyit legyen a cselédek társaságában ki tudja milyen szavakat, s mondatokat tanul el tőle — mondá Derrisolas ő fensőbbséget igénylő mély vontatott hangján s bosszúsan nézett jövendőbeli kis sógoraszszonyára. A Sbeba nagybátyja szörnyű gazdag és én szeretném ha megl a*na mormogó Tubica megáltallodottsággá. — Gyerek fogd be a szád érted ? kiáltózik türelmetlenül. Azt gondolod, hogy a Sheba ostoba meséit végig bulgatjuk tőled ? Miért neha feküdtél le ? neked már aludni kellene. Ján miért nem fektettétek le azt a gyermeket? — Valakivel azt kellett volna tenni, válaszoló Ján, ki nagyon szép volt amint a széken hátra dőlve ült s a vacsoráját érintetlenül hagyva más gondolatokkal volt elfoglalta. — Tubbica, te iasad is lefekedtél volna a nélkül hogy küldjenek mondá az anyja panaszos hangón. — Ez olyan feledékenység a mit szerneszre könnyen helyre lehet hazai tévé hozzá Derrison s a*, asztal melöl felállva meghúzta a cengetyü*. A Tubica lefekvésének a kérdése olyan tárgy volt melyet a Majorban való lakása óta minden áldott este majdnem ugyan azon szavakkal hallotta megvitatni s a vitatkozást reodasen 5 fejezte be ugyan azt cselekedve a mit mert tett. Tubica jöjjön az ágyába ! mondá Sheba az ajtóná' meg e’enve'jól tudva, hogy mit csengettek. Jöhetett volna szivem előbb, is a nél iül hogy utánna jöjjek. — Sheba kiáltá a retenthetetlen gyernek élénken úgy van magának egy öreg nagybátyja a ki olyan gardig hogy ? — Diki's a többiek nem akarják elhinni. Sbeba lebigyepzette nagy nzájánk ízéleit s megvetéssel nézett a társaságra. (Folyt. köv.) Az irredentistákról. Crispi olasz miniszterelnök a napokban Florenciben egy tiszteletére rendezett lakomán nagyérdekű beszédet mondott, melyben többek közt a következő érdekes nyilatkozatok foglaltatnak : Egy idő óta azzal a veszélyes törekvéssel igyekeznek insinuálni a népet, hogy olasz területek követeltessenek vissza, melyek a királysággal nincsenek egyesítve. Ez oly anyag. ELLENZÉK (928) Lutheránusok egyetemes gyűlése. Budapest, okt. 17. • Ma délelőtt kezdődött az ág. hitv. ev. egyház egyetemének közgyűlése. Az ünnepies gyűlést isteni tisztelet előzte meg a Deák-téri templomban, mely ez alkalommal zsúfolásig megtelt a gyűlésre érkezett egyházi és világi cotabilitásokkal. Az egyetemes gyűlésen br. Prónay Dezső elnökölt, világi, Kassay püspök egyházi részről. Br .Prónay Dezső nyitotta meg a gyűlést nagyobb beszéddel. A gyűlésen újra fölmerült a Kievben járt Mudrony Pál és Dulla Máté felvidéki pánszláv ügyvédek odiózus ügye , majd másfélórai izgalmas vitát provokált. Tresztyénszky pozsonyi főesperes terjesztette elő a liptói és turóczi esperetségi kerületek által megejtett vizsgálattól a Dunábinnem kerület jelentését, melyben a kerület indítványozza, hogy az egyetemes gyűlés térjen napirendre e kérdés fölött. Bedő Kálmán pártolja a napirendre térést, tekintettel Baltik mai kibékítő nyilatkozataira. Szentiványi Árpád artaé, ha az egyház egyszer mér leszáncolna a pánszláv izgatókkal s azért az ügyet visszaküldené a kerülethez, a vizsgálat erélyes fogatosítása végütl Kubinyi Géza is uj vizsgálatot sürget. Dulla Máté maga is fölszólal, nagy derültség közt jelentve ki, hogy ő vezette a vizsgálatot s mondhatja, hogy a kiéri ünnep nem volt politikai jellegű. Dr. Prónay Dezső fölkéri Radó főispánt indítványa szövegezésére, aki a következő szöveget olvassa föl: »Mondja ki az egyetemes közgyűlés, hogy tekintettel a dunántúli kerület püspöke által tett békés nyilatkozataira, és arra, hogy a nevezett kerületnek jelenlevő több képviselője is igazolja, hogy az egyetem által a múlt évben elrendelt előnyomozás megtörtént, az egyházkerület jelentését az egyetemes gyűlés tudomásul veszi.« Dr. Prónay Dezső elnök konstatálja, hogy a többség ezt az indítványt a béke kedvéért elfogadja, aztán felállva elnöki székéből, az egyik széksorban meghúzódva ülő Mudrony Pál felé fordult, azt mondván, hogy abból a székből, mely az egyetemes egyház elnökének széke, még aligha hangzott olyan szózat, mint a mityeit ő most mondani akar. Azért amit mond, Prónay Dezső mindenkor elvállalja a felsőséget, de ha Prónay szava nem lesz elég nyomatékos, az egyetemes egyházi felügyelő is tudni fogja a kötelességét. Az, amit mondani akar, nem új dolog, csak három szóból áll ez a három szó: »Quouque tandem abutere?« E pillanatban az egész egyetemes gyűlés fölállt , perczekig tartó éljenzésben és tapsolásban tört ki Mudrony pedig sápadtan hallgatta végig a Prónay szavait. Sokáig tartott, míg ez egyetemes gyűlés le csillapulva folytathatta tanácskozását. Az anyakönyvek magyar nyelven való vezetésének ügye került ismét sorra. Az egyetense gyűlés régen kimondta, hogy anyakönyvek magyarul vezetendők s csak kivételes esetekben engedhető meg más nyelven való vezetésük, midőn t. i. az anyakönyv vezető már öreg ember s nemképes a magyar nyelvet megtanulni. Ez ellen a határozat ellen ir föl az egyetemhez a dunáninneni kerület Levél. M.-Vásárhely, szept hó. Öt esztendő sok idő. Épen elég arra, hogy az ember elfelejtse vagy legalább is homályosan emlékezzék olyan dolgokra, amelyek egy cseppet sem kellemesek a visszaemlékezésre. Tisza Kálmán, midőn, az ötéves mandátumot keresztül erőszkolta az országgyűlésen, úgy lábzik e körülményt nem hagyta számitáson kívül. S hogy nem rosszul számított, bizonyítja számtalan, példa. Még nincs is öt esztendeje, hogy a választási urnánál gyakoroltuk egyik legszebb polgári jovunkat s már is olyan messzinek tetszik ez idő, hogy alig bírjuk az akkor történteket híven visszaidézni emlékünkbe. Pedig ráánk marosvásárhelyi választópolgárokra nőve már csak azért is fontos az akkor történt dolgok ha megőrzi, hogy jövőre sok de nagyon sok tanulságot vonhatunk le bele . Az igaz, hogy nem valami kellemes tanulságokat, de egyet mindenesetre megtanulhatunk belőle, tudniillik azt, hogy az a sem csak csalogató, sokakat tőrbe ejtő ígéret, kormánypárti képviselők milyenket ujj, egy víros érdekébe, épen olyan üres f,át minthogy Magyarországon s magyar, Szeretném, de ez állításom megtudj cáfolni, nem a saját, de szülővárosom fedeékében, a mely mostani nagy kormányt Irsága deczíra te ahogy valami gondokodn bsában részesülne a kormánynak, di kiről, tábláját is csak azért nem vették el, Szilágyi Dezsőnek nem tetszik Fáik ábrázatja. Az igaz, hogy néma gyermeknek m... érti a szavát. A mi drága képviselőink pedig Deis, némák, de süketek is voltak e nézve négy fontosságú kérdésben. De nem csak ebben, hanem minden egyéb helyi vagy országos kérdésben, hisz, keressük képviselőink tevékenységét, itt sem találjuk, mert szólt, úgy látuik, azt iszik, hogy elég volt ígérni a választások shkaiméval, minek most törni magokét tudnak beváltásával is. De bocsánat, nem jól mondom, Bencza képviselő úr mégis tett valamit, t., jobban mondva a botja, a egy kevés idős városunkat is ezért esküa emlegette ároni. Országra szóló tény volt, elismerem. De már engedelmet kérünk, ilyen is, csöveget nem szeretnék ha még egyszer tízrorunkra hozna. Különben úgy hiszem, aligha lett tákolnia rá, mert öt év alatt csak kijózanodik városunk polgársága a rátukmált mámérultságból. K. Az aradi Október 6-ika alkalmival a buti kipál felemlítették a hósök hóhérinak nevét is, i le Mayernek hívtak. Esen alkalomból a .B. H.- nak egy Sir honvéd levelet irt, mely szerint nem Miytr volt aradi hóhér, hanem bizonyos Bott írnia egy veres hajú kancsal ember, ki később más szegénységben halt meg. A levélre a B. H. a következő megjegyzéseket teszi : E levél írója téved. A kilenci virtuoki héra mégis csak Uayer brilnni bakó volt hajbkezű aláírása ma is olvasható az aradi vb hivumiban levő végrehajtási költség-lajetromtkr, mely a kivégzés útán az ezredparaneltáig ill került kifizetés végett. E lajstromban a „kiírni fej* negyvenöt pengő írttal van filsiininn,Hf hóhérszokis szerint 5 pengő lévén egy-egy ,hj.‘ (egy-egy kivégzés) dija. Az összen költnéjú azonban több száz pengő írtra rúgnak. Bírt hóhérnak külön fizetségek jártak a bitók felüld tsiért, a kötelekért aholttestek levételéért, temetésért stb. Uayer az ezredessel ment Aradra. Sál magatermetés, erő« ember volt, 35 éves ion». A borzasztó aktusnál skirlitpiros, amypmtmántos hóhérrahit viselt, mert sír csak tandenben centralinló Bach rendelte el később, köp bakó is „k. k. Justiz-Offiaiale-nak vétessékh egycsillagos (hadnagyi rangnak megfelelt) ibolyessm-bajtakán uniformisban járjon.] Ausatiiiban igy van ez ma ia s a haliloo ítéletek végrehajtóját, mint tisztet, ,Her Lehr frichter* czim illeti meg. Mayer hóhér már az ötvenes évek elején elkerült Brünnból, némelyek azt mondják, köp .fegyelmi vétség* miatt mozdították el,tidniillá babonás népeknek köteleket és aksiitott ,akt, hajat árulgatott. Ez azonban nem valószínű, mert kétségtelen, hogy Mayer penziót kapott és Griesku éldegélt, sőt talán éldegél most se. Az ositrik penziósok e városában beszélt vele a hetven évek elején Tiszti Lajos, s a hóhér a többi felőtt azt mondta, hogy az ő kezén több sajte bér halt meg, de oly bátor, nyugodt elitéltte soha nem látott, mint a minők az ,aradi fölkikvesérek* voltak. Az bizonyos, hogy az ötvenes évek eleji* valami baja lehetett e sötét embernek, mert oly péniszükségbe jutott, hogy eljött Brttnnből Magyarországba e az aradi vértanuk több rokos** fölkereste s megvételre kínálta a mártírok op' némely nála maradt holmiját. (Akkoriban megvolt az úgynevezetthéberjog*, mely a bakó tulajdona minden ingóság, a mit a kivégzett körül pallosával elérhet.) Így történt Mayer habár elment Pozsonyba is, ahol Lába* tábornok testvérhúga lakott. A bakó a vértanú zsebóráját akarta eladni az úrnőnek. Ekkor történt az a csodálatos eset, melyre. még ma is élők tehetnek tanúságot s a mi? telepathia rejtelmes tüneménye mellett siet. Mikor ugyanis a hóhér befordult abba Mantezába, ahol Láhner húga lakott, a szobáját*8 levő úrnő hirtelen rosszul lett és idegen rém*)’*1 fogta el. S mire a bakó átlépte a bál ktteaBb*-ájbtan rogyott a földre. Aléltan fekve talált»11 a szobaleány, a ki egy-két perc* mtdva beese»^ jelenteni, hogy az előszobában egy ismeretlen f I ember várakozik s a nagyságos asszonynyil ^V vetne beszélni. Megjegyzendő, hogy Meyer bár egész Pozsonyban nem ismerte egy lélek •** Az órát aztán megvette férje, tőle a vértanú bugárd Október 10.