Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)
1890-10-18 / 238. szám
Tizenegyedik évfolyam, 288. szám Kolozsvár, szombat, október 18. 1890. SZERKESZTŐI IRODA: Betaitva a to» 47-dik »4m, hová » lap szellemi részét illető közlemények ,simzendők. AZELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: Egyet szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza trlli írre fílém . 1 írt. 6 írt. Negyedévre , . 4 írt. Egy horo helyben 1 írt 60 kr. KIADÓ H I V A TA L: Kolozsvártt, Belkosépntero 88. esla. HIRDETÉSI DIJAK: Egy Lesentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hiredetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. Ismét az 1 millió. II. Éjfél van. Fekete fellegek borítják ilyet. Kolozsvár utczáin néma pusztjig. Megkondul a piaczi templom tréja; tizenkettőt üt. Kakas kukoriga- L hallatszik. Rémes éjfél van! Ekkor a Torda-utcza sarkánál, az 11. M. Bank fiók épületének kapu-boltpnti alól egy sötét alak lép elő. Csak tót szeme ég, mint a parázs, egyéb tüdén fekete rajta. Hosszú ruhája surogva húzódik utánna, nesztelenül lebon tova. Betér a Király-utczába s megáll egy emeletes épület előtt, melyek falain belől a ref. egyházkerület vagy Wertheim-kasszája őrzi a megfolyatkozott papirjáradékokat. Az a ki felettük pihen, csendesen alhatik; nem izngtalanitja álmait az alatta felhalmozott 2 millió. A bank szelleme átveti magát a áron; bukfenczet vet az aszfaltos udfsron és Uram segély! tizenkét daubra szakad. Tizenkét kisértet. .átuk csillogó arany ruha; hátukon :osszu köpeny, ezres bankókból összegetésve. Megszólal a bankszellem parancssava; oszoljatok és tegyétek köteleseket! Mindenik jótálló felelősséggel tartozik egy-egy igazgató-tanácsosért. Eltűnnek, mintha a föld nyelte volna el. — Tizenkét csöndes teremben, hol a szomszéd szobákban itt-ott lassú gyermek-pihegés hallatszik, egyszerre retten föl 12 békés családapa. Egy-egy kísértet szeme mered rájuk, baljában éjjeli lámpa, jobbjával revolvert szegez fellükre. .Ki vagy?* — Millió! .Mit kívánsz?“ — Tárczádat. ,Az üres, kérj egyebet.“ — Hát ‘teljes jótállást és titoktartást. .Megadom.* — Esküszöl? — „EsiÜlöm.® A kakas újra megszólal. A kisértet eltűnik. Ez igy megy minden éjjel. Oh! irgalom atyja ne hagyj el. * * * Zeyk urnák, legilletékesebb helyen a osztrák-magyar bank áldozatkészéről ezt mesélték: — Az osztrák-magyar bank eléggé sem dicsérhető és nagy elismerést érdemlő készséggel, a kulturális ,humanisztikus czél iránti felemből, az erdélyi ev. ref. egyházkerületnek 1 millió forint kölcsönt adott, *11.000 forint zálogra, 4 százalékos kamatláb mellett; 1 évig a tőkét nem mondja fel s a kamatlábat sem emeli, s ennyi igaz. A többi titok, azonban teljes megnyugtatására az egyházkerület tárgyilagosan gondolkodó tagjainak, el-múlnak belőle ennyit: Az osztrák-magyar bank b0081 kormányzó igazgatósága (tehát a legfőbb bankhatóság!) a közölt és közöl- 1 t e tő előnyökön kívül, még oly ked- fezményeket és biztosítást is nyújtott, mely az 1 milliós kölcsön üzletet min- den kényszerhelyzetbe jutástól megóvja, s azt teljesen biztossá, telesen kockázat nélkülivé teszi. ■ Ezt csak nekünk tette, másnak nem, mert alapszabályai tiltják, de , mi kedvünkért alapszabályait is megértette. Azonban, hogy ezt a világ meg ne adhassa, a kormányzó igazgatóságot felelősségre ne vonhassák érette, eshetőleg mások, hasonló kulturális czélokra hasonló kedvezményeket ne sürgethessenek tőle, arról Zeyk úr szerint, ekkérben van gondoskodva: „ Midőn a bank ily szokatlan, alapszabályait, a bevallhatónál is messze túlhaladó kedvezmények mellett nyújt egyházkerületünknek kölcsönt, és azért ezen feltételre nézve írott kötelezettséget nem vállalhatott, annak nyilvános gyűlésben kötelező modorban való tárgyalásába bele nem egyezhetett.“ Az oly sokat emlegetett szerződés tehát megvan, de nem lehet megmutatni, mert csak szóbeli ígéret, nincs írásba foglalva, két egyén közt történt, egyik adta, másik elfogadta. Megtartják addig, míg valamelyik fel nem mondja; hivatalából ki nem lépik,meg nem hal stb. Másokra nézve nem kötelező. Kérdik az aggodalmaskodók: Az o. m. bank hite két világrészre szól; eljárását országos törvények szabályozzák, melyeket megtartani köteles; s ha megsért, s ez napfényre jön és nyilvánosan az „Ellenzék“-ben tárgyaltatok, hitele romlik, s ez neki az üzletvilágban egy 24 óra alatt 100 milliókra menő károkat okozhat? Erre is van felelet a Zeyk úr biztosítékai közt, de annyira elburkolva, hogy csak a beavatottak érthetik meg, Így hangzik: A bank ezen kölcsönt, a kulturális és humanisztikus czél iránti figyelemből „valamely alapjából“ adta. Tehát nem a rendes alapból, melynél a törvények korlátozzák, hanem a titkos, rendelkezési alapból, tartalékból sat. sat... . Ez úgy hangzik, mint valami csudálatos isteni kijelentés vagy a dodonai orákulum hangja. Az orákulum jóslalatainak pedig csak addig hittek, míg kiderült, hogy a barlang kábító gőzétől őrjöngő állapotba jutott papné mondja. Gyermek-mesének való! Ignotos fallit, notis est derisui. * Volt-e az igazgató tanácsnak joga a milliós kölcsönt kötni ? Nem. Van-e az egyházkerületnek 440 ezer forint közalapja? Nincs. Vállaltak-e az ig. tanácsosok az üzlet megkötésekor jótállást? Nem. Adhatott-e nekünk a bank kockázat nélküli, nyilvánosan be nem vallható, alapszabályait sértő kölcsönt ? Nem. Fentartandó-e ezen üzlet? Nem. Megfeleltem. H. J. Tanfelügyelők értekezlete. A magyarországi tanfelügyelők Csütörtökön értekezletet tartottak, melyen 22 vidéki tanfelügyelő vett részt. Elnökölt Koós Ferenci Brassó megyei tanfelügyelő. Az értekezleten elhatározták, hogy tanfelügyelői kongresszust tartanak, ezután minden évben egy pedagógiai és egy gyakorlati közigazgatási kérdés megvitatására. A kongresszusokat minden évben más-más helyen tartják meg ■ az első kongresszus Budapesten lesz jövő év május havában. Megállapították a mai értekezleten már az első kongresszus tárgyait is. A gyakorlati kérdés a tanfelügyelő hatáskörének kibővítését és anyagi helyzetének megvitatását öleli fel. E kérdés előkészítésére bizottságot is küldtek ki. „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. Október 18. Paraszt-becsület. — Elbeszélés. Irta: ABONYI ÁRPÁD. (Vége.) HL — Lássuk a vérit a földön ! Adjatok Hi gyulát. — Megbomlott kend ? Jót áll kendtók, hogy az a gezamber nem leskődik e ’»Istol reánk, — suttogta halk hangon a legény — a ha meglátja a világosságot .. . No ? Érti kend ? — Érten hát ! 8 ez a biztatás éppen elég volt az öregek, hogy haza igyekezzék erről a veszedelmet helyről. Szaporázta is a lépést, mintha kergették volna. Csak hamor aztán a Gecző Bálint emberei is haza mentek, s az utcza esendes lett megint.* Reggel öt óra tájban aztán lovas legény vágtatott ki Geczőéktől és szintúgy repült a kedvet országúton. Az eső permetelt, szél indult, kellemetlen borús idő támadt. Nagy beteg van a Gecző házban , a vetrony heves lázba esett és jóformán kiméletlenül feküdt a hófehér ágyban. A lovailegény a járási orvos után indult. Addig is szomszédból hívtak oda egy asszonyt. Alig egy félóra múlva viszont két lovas csendőr poroszt ált be a faluba, megálltak a bíró háza előtt, bezörögtek, de nem mentek be. A bíró kijött az ajtóba. — Kit keresnek ? Jöjjenek beljebb — — Nem lehet biró uram — felelte rosszkedvűen az idősebb csendőr, s lerázogatta köpenyegéről a vizet, — mennünk kell. Hol lakik itt egy idevaló legény, akit úgy hívnak, hogy Kovács János ? A biró elképpedt. — Csak nem azt kéretik, imitálom ? — Da bizony azt. — Az anyjával a felszegen lakik, — — felelt csodálkozva a biró, — hetvenkettős a fcázuk numerusfa. Tévedés lesz ebben a dologban, őrmester ur. A csendőr vállat vonz. — Parancs , parancs ! Majd megválik. Egyebekben pedig tudja meg nemzetes uram, hogy Gecző Bálintot az éjjel fél tizenkettőkor agyonlőve találták a fiát falvi erdő alatt. — Gecző ! — kiáltotta elszörnyedve a biró. — Meghalt. A kocsis szintén kapott egy lövést, de kiépült. Már ki is vallatták . Kovács Jánosra vallott ; azt állítja, hogy őt látta a sötétségben ráesküszik. — Az lehetetlen ! — Megválik. Adjon Isten! A csendőrök ellovagoltak. Olyan gyorsan és feltömés nélkül fogták el a legényt, hogy mindössze egy-két bámész cseléd leány látta. Nem is a biró felé vitték el, hanem a temetőn keresztül, a mezők felé. Reggel hét órakor persze megtudta az egész falu. Szörnyüködtek, találgattak . .. Gecző megölve, a felesége eszméletlenül, nehéz betegen és az a boldogtalan legény vasban, gyilkosság vádja alatt. Szörnyűség ! Néhány óra alatt három ember semmivé téve. A biró nem tudta, mit tegyen. Az elfogott legény özvegy édesanyja rimánkodva könyörgött neki, hogy szabadítsa ki szerencsétlen fiát, nem ölt az, nem gyilkos az, hiszen ismeri minden ember, hogy szegények ugyan nagyon, de becsületesek és istenfélők! Oh jaj !.. És olyan mély fájdalommal zokogott a szegény asszony, hogy a biróná is sírva fakadt. — Menjen édes uram, lelkem, — bizonyítsa annak a gyereknek az ártatlanságát t — unszolta szepegő bangósaférjét, — ne féljen Kovácsné néném, nem lészen bántódása a Jánosnak, — oda megyünk mind az egész község és hitet teszünk az ártatlansága mellett, igen bizony lelkem, én leszek az első ... Én bizony ! A biró aztán mégis elhatározta, hogy kideríti ezt a kegyetlen tévedést, mert Jóvak tévedés lehet — Kovács János becsületes legény , heves is, lobogós is, de becsületes. Befogatott tehát és még aznap délelőtt beindult a városba, ahol fogva tartották a legényt. Ott azonban nem tudott meg semmit. A vizsgálóbíró mindössze annyit mondott, hogy a gyanú nagyon is alapos, s a körülmények igen sok terhelőt tartalmaznak a fogoly ellen. Ezzel a bizonytalan válasszal be kellett, hogy érje. Ez persze nem nyugtatta meg a siránkozó özvegyet és nem a faun népét sem, a mely ettől a pereztől kezdve jó formán kivétel nélkül a szerencsétlen legénynek fogta pártját. Gecző Bálint holttestét minden részvét nélkül temették el. IV. A vizsgálat és kihallgatások alatt Kovács János nagyon nyugodtan viselte magát. Szép, szálas, barna legény volt, — megnyerte a vizsgáló biró rokonszenvét is. Értelmesen, szilárd hangon felelt minden kérdésre, csupán arra az egy kérdésre nem adott választ, a midőn azt kérdezte tőle a vizsgáló biró, hogy hol volt hát azon a fatális éjszakán, a midőn a gyilkosság történt? Haim azt állítja, hogy tiszta a keze a vértől, bizonyítsa be, hogy hol volt, otthon ő vagy máshol, — mert a megölt ember kocsissá azt állítja, hogy ő volt, a ki Gecző Bálint kocsiját megállította a fiátfülvi erdő alatt, ő a ki halállal fenyegette és ő, a kire Gecző Bálint rálőtt — — Édes fiam, mondotta komoly intéssel a bíró, — a meggyilkolt ember pisztolyából hiányzik a golyó, Gecző reálőtt támadójára és a te vállad még most is véres. — Nem onnan való, — mormogta lesütött fejjel a legény. — Hol kaptad? — Nem mondhatom meg .... — Azt sem, hogy hol voltál azon az éjszakán? Vigyázz ! Nemamarkodd el a választ. A bíróság tudja, hogy ellensége voltál a megboldogultnak, sokszor fenyegetted, tanuk vannak reá, nem tagadhatod . . . — Nem tagadom. — Az édesanyád pedig azt vallotta, hogy azon az éjszakán esti kilencz órától — éjfél után —, tehát éppen a gyilkosság idején: nem voltál otthon. Igaz ez ? — — No most hát még egyszer kérdem Kovács, katona voltál, megszoktad az őszinteséget, felelj nekem nyiltan, férfiasan, szégyen és tartózkodás nélkül: hol voltál akkor éjjel ? Bántó csendesség támadt. A legény vívódott, kipirult, majd pedig halálra sáppadt, kiverte homlokát a forró verejték, térde reszketni kezdett . .. A biró megérintette a vállát és reárivallt : — Felelj nekem! — Nem . .. nyögte összerázkódva a legény, — nem mondhatom meg . . . Többet aztán hiába kérdezték, mert nem felelt. Maga a vizsgáló bíró is gyanakodni kezdett, hogy valami kegyetlen titok lappang ez alatt a makacs hallgatás alatt, de nem segíthetett rajta. Így történt aztán, hogy a bíróság a néhány hét múlva megtartott végtárgyaláson tizenkét évi súlyos fegyházra ítélte a legényt. Az ügyész nem fellebbezett, Kovács János megnyugodott ez ítéletben: sorsa el volt döntve. Egy hét múlva fegyház lakója lett. Aztán repült Gebceszárnyon az idő, s íme rabságának ötödik esztendejében egy késő őszi délutánon egyszer csak maga elé rendelte a fegyház igazgatója és tudtára adta, hogy a biróság rendeletéből e pillanattól kezdve szabad ember, mehet a hová akar. Szörnyű tévedésnek volt áldozata, mert is előkerült Gycző igazi gyilkosa, egy ország- Politikai hírek. »Oláh irredentisták.« A berlini Keutzeitung valami ilyesféléket is lát már Magyarországon. Ezt a felfedezést legújabb számában teszi, melyben egy Nagy-Szebenből keltezett dühös levelet közöl, mely a magyaroknak a románok ellenében való elnyomási (?) törekvéseit keményen ostorozza s konstatálja a román irredentista agitíczió (?) növekedését. Az ismert magyarfaló német lapnak ez újabb ráfogása bizonnyára ama csodabogarak és bolondgombák közé tartozik, mikkel a nagyszebeni szászok elég gyakran szokták a németországi lapokat szerencséltetni. Ez éretlen törekvések értékét persze mindenki ismeri Magyarországon, s így azt is meg tudja ítélni, hogy a berlini lap legújabb csodabogara azdéli irredentizmus, miféle fán termett s minő politikai jelentőség tulajdonítható neki. Vámpolitikai egyesség. A berlini Kreuzzeitung azt az értesítést kapja Bécsből, hogy az Ausztria-Magyarország és Németország közötti vámpolitikai közeledés tárgyában az első bizalmas eszmecserét még a rohnstocki találkozás előtt váltották. Válság a franczia kormányban. A franczia parlamenti ülésszakot rendesen megszokták előzni kormányválságról szóló hírek. Most is már hetek óta beszélik, hogy Freycinet miniszterelnök ez állásáról lemond s csupán a hadügyi tárczát tartja meg. Jóakarói szerint ez utóbbi tárcsa is eléggé elfoglalja, ellenségei azonban azt hirdetik, hogy az ismert boulangista leleplezések következtében, melyek kétségkívül őt is kompromittálták, nem tarthatja meg a vezérlő kabinetfőnöki állást. Mind e hírek egyelőre még kevés alappal bírnak. Ellenben kétségtelen, hogy Rouvier pénzügyminiszter igen komoly nehézségekkel kénytelen küzdeni, melyek könnyen lemondására vezethetnek. A pénzügyi bizottságból. Bpest, okt. 17. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette az igazságügyi tárca költségvetését. Előadó Busbach Péter. A központi kiadásokat minden felszólalás nélkül megszavazta a bizottság. A királyi kúriánál Darányi megjegyzi, hogy a bírák 600 frt ért lakpénze nincs összhangban a kir. táblai tanácselnökök részére törvényesen megállapított 1000 frt lakpénzzel, s hogy kívánatos lenne e tekintetben a kiegyenlítés. Szilágyi miniszter válaszolja, hogy ez előterjesztést a fennálló törvénnyel összhangban kellett megtennie. Különben is a kir. táblai tanácselnökök felemelt illetményei csak a jövő évi május hó 1-én lépnek életbe, tehát nem lett volna indokolva a kúriai bíráknál ezt január 1-től fogva tenni meg. Szóló egyébiránt elismeri teljes jogosultságát a budapesti illetmények bizonyos egyenlősitásó□ek, s a pénzügyminiszter ki is jelenti, hogy azállamszolgálatban levők javadalmazásának szabályozása tárgyában előterjesztést fog tenni. Ez általános nyilatkozatnál tovább szóló nem mehet e pillanatban. Wahrmann hangsúlyozóa annak szükségét, hogy mind a kúria, mind a budapesti kir. tábla számára az igényeknek megfelelő épület emeltessék. Szilágyi miniszter csak köszönettel veheti e figyelmeztetést s kijelenti, hogy az eszmével tényleg foglalkozik s tényleges megvalósításának időpontját el is érkezettnek tekinti. Hogy ez alkalommal előterjesztést nem tett, oka az, mert pénzügyi tekintetből a fokozatosságot szem előtt akarta tartani. A jövő évi költségvetés alkalmával azonban erre nézve előterjesztést fog tenni. A bizottság megszavazta az előirányzatot, jelentésében felemlítendőnek határozván, hogy elérkezettnek látja az időt arra, hogy a kúria számára megfelelő alkalmas épület emeltessék. A királyi tábláknál Darányi elismerését fejezi ki a miniszter iránt, hogy a táblák decentralizálását a lehető megtakarítással vitte keresztül. A bizottság megszavazza az előirányzatot, tekintettel az átmeneti stádiumra, kivételesen ez évre engedélyezendőnek határozván az átruházási jogot a kit. táblák és főügyészségek szükséglete között. A törvényszékek és járásbíróságoknál Darányi kürdi, hogy a sommás eljárás reformjára s az első bírósági szervezet módosítására vonatkozó kapcsolatos törvényjavaslatokat mikor szándékozik a miniszter előterjeszteni. Szükségesnek tartaná szóló, hogy a gyakorlati vizsgálatoknál hivatalból figyelem fordíttassák a fiatal tehetségesebb emberekre, hogy ezek a bírói szolgálatnak megnyeressenek., Szilágyi miniszter válaszolja, hogy mindkét reformjavaslat még ezen ülésszak tárgyát fogja képezni. Ami az előtte szóló által említett másik kérdést illeti, azoknak nevei, akik kitüntetéssel tették le úgy ez elméleti, mint a gyakorlati képesítési vizsgákat, azoknak nevet már egyév óta a miniszternek bejelentetnek s az illetőknek szóló határozott előnyt ad. Kötelező szabályzattal lesz meghatározvaa, hogy azon időt, melyet az elméleti és gyakorlati vizsga közt töltenek el az illető fiatal emberek, a minden oldalú gyakorlatikiképzés érdekében miként oszszák be a hivatali főnökök. A jelzett cél szempontjából hasznos eredménye lesz a joggyakornoki javadalmazások fokozatszerű javallásának, s etalában a bírói fizetések pénzügyi viszonyainkhoz mért emelésének. Hegedűs kérdi, való-e a hír, hogy a miniszter a házassági jog tárgyában külön előterjesztést szándékozik benyújtani? Szilágyi miniszter válaszolja, hogy határozott kötelességének tekinti egyszer már egyöntetű törvénynyel véget vetni a házasságjog terén hazánkban uralkodó ziláltságnak. Kötelessége ebben az irányban e teljesen megérett kérdésben a kezdeményezés, de az elkülönített előterjesztést szóó se nem ígérte, se helyesnek nem tartaná. Hosszabb idő óta munkában van már a családi jog és házassági jog minden irányzatában. Hogy mikor lesz ez előterjeszthető, arra nézve szólószabadságot kér magának, megjegyzi azonban, hogy a siettetést rassolabilis határok közt nem mulasztja el. A lovasság jövője. A Bécsben megjelenő N. Fr. Pr. péntekre kiedott számában igen érdekes katonai cikket közöl melynek írója kifejti hogy a legutóbbi nagy háborúk, különösen a német-franczia és az orosz-török háborúk tapasztalatai után a lovasság szervezetének, fölszerelésének és taktikájának alapos megváltoztatása szükséges. Már az orosz-török háború alkalmával