Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)
1890-11-22 / 268. szám
is A kulturharcz. A közoktatásügyi költségvetésnél m a már napok óta élénk parlamenti sírcz foly. A pártok vetélkedve viszik farizba legjobb erőiket. A csata foly trnel, elszántan, sőt némelykor szenvedélyesen s a szemben álló ellenfelek hősiesen fogadják és osztják a csapásokat Szinte jól esnék látnunk ezt az élénk parlamenti harczot, ha ez Magyarország nagy kulturális érdekében folyna, de nekem úgy tetszik, hogy sokat veszít jelentőségéből, mihelyt elgondolom, hogy néhány száz gyermek elkereszteléséről van szó, amely hibát - ha már olyan nagy hiba — a wallásfellekezetek kölcsönösen követték el. Nekem úgy tetszik, hogy az elkeresztelt kérdéssel immár olyan kérdéseket is komplikáltak, amelyek szóróla az egyházjogi politikába vágnak s melyek igen alkalmasak arra, hogy a elkeresztelési vitát mind jobbanjobban elmérgesítsék. Hiszen utóvégre is helyes az, hogy ez a kérdés is végre törvényes eszközökkel rendeztessék s igy legyen vége a vallásfelekezetek közt fennálló súrlódásnak, de hogy a magyar parlament teljes erejével, napokig olyan kérdés vitatásával fárasztja és lankasztja tett erejét, amelynél égetőbb szüksége annyi és annyi van e nemzetnek, azt bajosan tudom megérteni. Hazánk kulturális ügye szinte minden téren silány viszonyok között A népoktatás ügye még bölvan, a néptanítók helyzete tűrhetetlen. Szegénységük, nyomorúságuk közmondásossá vált, sőt a mi szégyen e nemzetre s a mire minden önérzetes magyar ember pirulva gondol: a magyar nyelv alkotmányellenes mellőzéséért a magyar parlamentben a magyar miniszterelnöknek leczkét kell tartani. Hány község van széles e hazában, a melynek alig van számbavehető iskolája, vagy pedig egészen hiányzik. A nép tudatlanul nő fel. — írni, olvasni igen nagy százaléka nem tud a magyar köznépnek, mert nem is volt módjában azt elsajátítani. Mikor ilyen viszonyok állnak fenn, akkor nézetem szerint olyan eszközökről kell gondoskodni és tanácskozni a kultuszminiszternek, amelyek e súlyos bajt megszüntetik, — nem pedig kulturharczot idézni fel. Évek óta a tinitek papajával vannak tele a hazai lapok. Éhségről, nyomorúságról s a csekély fizetés hiányos megkapásáról panaszkodnak szüntelenül. — Már most mit gondol a kultuszminiszter, hogy az a tanító, a melyik éhezik és nyomorog, hivatásának miképen felelhet meg. Hát bizony semmiképen!És mit mondjak arról a szomorú jelenségről, a melynek közeli tanúi voltunk nem egyszer, s a mely egyike a legszégyenletesebb dolgoknak, amit mondjak ahoz, mikor felülről jövő intézkedések kissebbítették a magyar nyelvet, tagadták annak jogosultságát és alkotmányunk ellenére nem röstelték a német nyelvvel tölcséresül, hogy azzal is hízelegjenek a vas osztrákok hiúságának. Szégyen kimondani, hogy Magyarországnak olyan miniszterei vannak, akik azt tartják, hogy aki csak magyarul beszél az nem lehet jó katona és a magyar nyelv nem alkalmas arra, hogy a magyar királynak jelentést tehessenek vele. De másfelől a kulturharcz felidézése vallási türelmességünk hírnevén is csorbát ütött. Vallási türelmességünk, mint érettségünknek, műveltségünknek, és humánus jellemünknek tanúbizonysága, mindig elismerést szerzett számunkra a külföld előtt. Ámde ma olyan látványt nyújtunk, amely azt mutatja, hogy vallási türelmünk csak látszat és nem valóság volt. Azt nem hiszem, hogy ez az elkeresztelési vita és az ezt előidéző elkeresztelési esetek megzavarják a vallásfelekezetek közötti jó egyetértést és békét, sőt reméltem, hogy a vita lezajlása után ismét helyre áll a kedélyek nyugalma, sőt a csatározás eredménye lehet egy megnyugtató megoldás is; de ha a nyugalmat a bé■ ér őszintén óhajtják, — úgy kívánatos hogy a máris elmérgesedett vitát, olyan kérdésekkel ne forszírozzák, amelyek a további viszályoknak melegágyul szolgálhatnak. Azt ismétlem — nem akarom elvitatni, hogy az elkeresztelések zavaros ügyét végre valahára nem kell rendezni, de azt állítom, hogy hazánnk sokkal sürgősebb, sokkal fontosabb kulturális kérdései várják a szorgos megoldást. Igaza van annak a képviselőnek , ki azt mondja : Ne arról a pár szis elkeresztelt gyermekről beszéljünk, ha pí i xsimsmmammnmmmmmmmmmaimauBmmmmMmt'mi m «e&u nem azoknak a gyermeküknek megszámlálhatatlan ezreiről, a kik rongyosan és éhesen csatangolnak a városok és faluk utczáin s a kik nem járhatnak iskolába, mert nincsen sem ruhájuk, sem kenyerük sem könyvük és ehez bátran odatehetem, hogy akárhány helyen még iskolájuk sincs. Bizonyára kívánatos, hogy az elkeresztelési vita, — amely már gyűlöletes kulturharczczá kezd fejlődni — véget érjen s a képviselőház Magyarország fontos kulturális kérdéseire fordítsa ügyeimet.És mindenesetre ebből több haszon háramlik a nemzetre. D. N. genegyedik évfolyam. Beim ág?81 Egész évre félévre • Egyes szám ara 5 kr. .Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKA ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. SZERKESZTŐI IRODA: •utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimrendák. AZ ELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: 16 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. 268. szám. Kolozsvár, szombat, november 22. 1890. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvártt, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1_ czentimeterinyi tér ára 4 kr. fővárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. November 22. Már késő! (Amerikai történet.) — Halló, kalauz, jegyszedő, gépész! — Miféle nyomorúság ez ? ! Negyed tizenegyre , a vonat meg sem indul. Panaszt teszek az igazgatóságnál. — Repürlöm a társaságot.— Hallatlan ez, ennyire megvárakoztatni az embert! — Ah uram, ne kiabáljon oly békétlenül. Egész idegessé tesz. — De a drága időt így pazarolni. — Útközben behozza a gép a késedelmet. — Az én időm mégis csak kárba vész. A gép a saját mulasztását hozza be, nem pedig az enyémet. — Ennyi idő alatt mennyi mindent cselekedtem volna ! Itt a berekeszelt úti kalitkában alig foghat az ember valamihez. — Olvasson hírlapot. — Úgy, igaz! Az éppen kezemben van. Hozzá is fogok mindjárt. Köszönöm szives figyelmeztetését. Mielőtt azonban belemélyednénk az olvasmányba, szabad tudnom, kinek köszönhetem e tanácsot? Én Dick Anathász vagyok a telefongyáros. _ Örülök uram a szerencsének, Reg . v-_xhöl — Én Peace Beatrix vaísmerem a nireooi. ^ , gyök, a ,Török papucs“ ez. czipogyar tulajdonosának a leánya, ki krokodilus-borbol azokat a — Szolgálatára. — Rendkívül örülök a szerencsének ! bocsánatot kérek iménti kifakadásaimért. Nem eszek többé terhére. Meg fogja engedni nemré, ha most már beletemetkezem a hirlapomba ? — Csak tessék. A vonat ezalatt megindult, s Peace Beatrix, ki a megnyerő külsejű 24—80 éves nissek közzé tartozott, kikönyökölve az abakon a vasút mellett folyvást változó panoámában kezdett gyönyörködni, mialatt Dick Vthanász a két kézzel arrafelé feszített lapmi a hirdetéseket böngészte. Nem is tartják Amerikában valamicsadás gyárosnak, aki egyebet is olvas a lapokban hirdetéseknél. Peace Beatrix és Dick Athanáz egyszerre untak bele a saját szórakozásukba. A miss ott hagyta az ablakot s leült, a gyáros meg zsebre gyűrte a lapot s nagyot ásított. — Ne ásítson uram, mert engem is arra késztet. — Igaz nincs gúnyosabb a tátogó szájnál, mely hasonlít egy kinyitott paktáskához. De mit tegyek ? A lapból kifogytam, mivel éljem el most már az időt ? — Tegyen, amit akar. Nekem nincsenek folyvást tanácsaim az ön számára. A gyáros elővette zsebóráját, valamit mormogott magában, s azután jó ideig rajta felejtette a szemét a leányon. — Édes Alicze kisasszony! — Szabadna egy bizalmas kérdéssel alkalmatlankodnom ? — Miért nem is vagyok. — Én sem élvezem még a hymen rózsalánczait. Maholnap kivonülök. Ideje volna már asszony után néznem. Telefongyáram jövedelmez annyit, hogy zavarba nem jövök, hanem nyaranta tengeri fürdőbe kívánkozik. Az időm drága, alig érek rá, hogy magamat itt-ott bemutatnám. Nőkkel ritkán jövök öszsze. Nekem a kisasszony tetszik, szabadjon a kezéért esedeznem! — Ali uram ! Szavaival egészen zavarba hoz. Alig tudom, mit feleljek ? Váratlanul lep meg kérelmével. — Nézzük meg jól, s feleljen valjon, tetszem-e ? — Sajnálom, de nemmel kell felelnem. — Őszintén megvallva? rendkívül önfejű vagyok. Férfiak irányában túlságosan követelő. Képzeletemben alkottam magamnak egy minta-ideált . . . — S az ? — Legkevésbbé hasonlít önhöz. — Sajnálom. Rendkívül sajnálom. Szerettem volna az utazás idejét a házasságkötésre, a régi kedvencz eszmém megvalósítására fordítani. Így most már várakoznom kell néhány évig, mig újból hosszabb utam akad s fiatal nővet hoz a sors össze. Ha ugyan meg nem feledkezem e témáról, — Kár, hogy több nő nem utazik velünk. Legalább kisegíthette volna önt valamelyik a bajból. Igy kárba vesz ideje s én valóban méltányolni tudom veszteségét. — E hosszú ut és elegendő lett volna arra, hogy az egybekelés szertartásain is könyedén átessünk — Hol óhajtotta volna azt végrehajtani ? — Háromnegyed óra járásnyira van innét Louisville, ott fél órát időzik a személyvonat. — Annyi éppen elegendő lett volna arra hogy e polgármester minket összadjon. — 8 ön nejét engedte volna egyedül utazni tovább, hogy megbízásának eleget tegyen ? — Miért ne ? Az időt tetszése szerint tűzhette volna ki a hozzám harczolkodásra. Hiszen a nőknek is rendbe kel hozniok saját ügyeiket, mielőtt férjeik dolgát s a házi teendőket nyakukba vennék. Tudom én jól, hogy mennyit lehet egy nőtől követelni. — Így ni ! Hanem most már mielőtt rágyújtanék, nem fog ártani egy kortyantás brandy. Nyissa csak föl a brandys üvegjét — Ah! Hiszen ez így együtt valóságos élvezetes utazás lesz ! Mindenben ugyanazt szeretjük ... No lám ! ... De hát miért is ellenszenvezett az imént? . . . — Tanulmánozni akartam az ön gondolkozásmódját, szokásait és természetét, ha vájjon tud-e uralkodni a szenvedélyein? Mert újabb és határozottabb választ óhajtottam adni iménti kérelmére. — Melylyel kezéért esedeztem ? Igen. És most a tapasztaltak és halottak után . . . — Ah! szabad tán reménylenem ? — Teljesen bírja vonzalmamat. — Ah! én boldog halandó! , boldogtalan . . . — Hogyan ?! — Nem kelhetünk össze. — És miért? Az ég szerelméért. — Éppen az imént hagytuk el azt az állomást, amelyen fél órai időzés alatt egybekelhettünk volna. Most én a következő állomásnál kiszállok és végzem teendőimet. Az állomásnál már egy sereg megrendelőm vár. — Mit tegyünk ? ■— Várnunk kell, a mig véletlenül ismét találkozunk s lesz felesleges időnk, melyet az egybekelésre fordíthatunk, nagyszerű téli czipőket gyártja? IV s mégis Politikai hírek. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nov.25-én a kiküldött bizottság által kidolgozott alapszabályokat tárgyalni s egyszersmind a hiányzó tisztviselőket (két alelnökit és jegyzőket) fogja megválasztani. Uj honvédminiszter. Megbízható forrásból hallatszik újra az a többször fölmerült hír, hogy Fejérváryfléza báró a közös hadügyminiszter állásával cseréli föl már legközelebb a honvédelmi tárczát. Utódjául Barkassy Béla táborkari alezredest emlegetik, aki most a közös hadügyminisztérium elnöki osztályához van beosztva s a magyar delegáczió előtt évek óta képviseli a hadügyminisztert. Barkassy alezredest természetesen áthelyeznék a honvédséghez. A külügyminisztériumból. Jól értesült politikai körökből halljuk, — írja a „Bp. H.« — hogy a külügyminisztérium második osztályfőnökéül Jősik a Sámuel bárót, Kolozsmegye volt főispánját hívják meg. Harmadik osztályfőnökké, mint már napokkal ezelőtt jelentettük, Andrássy Gyula gróf országgyűlési képviselőt fogják kififejezni." (Mi a báró Jősik a Sámuel meghívásáról már 10 nappal ezelőtt adtunk hírt, s hogy most több oldalról is felemlíttetik a kinevezés híre, azt bizonyítja, hogy a báró kineveztetése legközelebb megtörténik.) Egyveleg. Bécsi házalók kiutasítása. Budapesten a kereskedők népes értekezletet tartottak, melyen elhatároztatott, hogy memorandumot terjesszenek a kereskedelmi miniszter elé, kérve a minisztert, hogy akár rendeleti, akár törvényhozási úton intézkedjék a házaló Bécsnek Magyarország területéről való kitiltása , illetve az iránt, hogy külföldi áruczikkekkel külföldi áruházak házalói Magyarországon, különösen Budapesten, ne üzérkedhessenek. Ko— Van-e már választottja? Odaigérkezett-e már valakinek ? — Nem, uram! Én még egészen szabadlozsvár kereskedőinek sem ártana e memorandumhoz csatlakozni. A nihilisták áldozata. Lapunk tegnapi számában részletesen leírtuk Seliverszov orosz tábornok meggyilkoltatását. A tábornok meggyilkolása ügyében a vizsgálat mindeddig eredménytelen maradt, de hír szerint a rendőrséghez távirati jelentés érkezett, hogy egy oly ember, akire Padlovszky személyleírása ráillik, kedden este lépte át a belga határt. E jelentés következtében Belgiumba rendőrügynököket küldtek. Gruics szerb miniszterelnök, N a tá- i a királynéhoz levelet intézett, megcáfolandó a királynénak ama szemrehányását, hogy Gruicsnak szándékairól és terveiről hamis híreket terjesztett, különösen azt a hamis állítást, mintha Natália apanaget akarna követelni a törvényhozástól. Gruics tiltakozik e szemrehányás ellen ; kijelenti, hogy a királyi ház érdeke kívánta meg, hogy a válási ügynek a szkupstina elé vitele abban maradjon; a kormány tehát tudni fogja a módját annak, hogy ez ügynek a szkupstina elé kerülését megakadályozza. Gruics leveléből kiderül továbbá, hogy a király anyja az összes illetékes oldalról tett közvetítő indítványokkal szemben visszautasító magatartást követett. S Németország pénzügyi helyzete. A porosz- német képviselőházban Miquel pénzügyminisz- ter felszólalva Poroszország pénzügyi helyze- tét kedvezőnek mondta; a jövedelmi adó ke- resztülvitele lassan kint el fogja tüntetni a hozadékadókat. Az örökösödési adó szüksége t képei kiegészítése a jövedelmi adónak, éppúgy az iparadó, melynek révén hozzáférhetőbbé válik a nagyipar. Végül kijelenté Miquel, hogy a kormány nem folytat egyoldalú szociális politikát, sem agrárpolitikát, sem annak ellenkezőjét; örül a lakosság bármely osztályának jóllétben való gyarapodásán. A kiegyenlítő igazság érvényesüléséről van szó , ahol pedig az igazságosságot hangoztatják, ott Poroszországban nincsenek pártok. Megsértett zászló. Nizzából sürgönyzik. A czirkusz tegnapi előadásán egy embernek, kinek Riciotti Garibaldit kellett volna ábrázolnia, letépte a német lobogót. A német konzul azonnal a czirkuszba ment, kiadatta a letépett lobogót, aztán panaszt tett a prefektusnál. A vizsgálatot megindították. Az „1l Pensiere“ czímű szeparatista lap ez alkalomból hevesen megtámadta az eset előidézését. E miatt a lap szerkesztője és egy olasz lap levelezője közt verekedés támadt. A képviselőházból. Budapest nov. 21. A Ház mai ülése azzal vette kezdetét, hogy az elnök utólagosan megrosszalta Hock János tegnapi beszédének azt a pontját, mely a püspöki karra vonatkozott. Hock János erre higgadtan s tapintatosan személyes kérdésben szólalt fel, mire ismét Gajáki Ödön felelt, gróf Csáky miniszter pedig kijelentette, hogy ő a püspöki kart nem vádolta kétszínűséggel. Az elkeresztelési vitát Komlóssy Ferencz kezdte és igen éles kifejezéseket használt gróf Csáky ellen. Védte a püspöki kar eljárását s azt, a mit gróf Csáky a püspöki kar eljárásában megrótt, azt Komlóssy éppen a konczilans hajlam kifejezésének deklarálta, jeléül annak, hogy a püspöki kar a kulturbarctot nem előidézni, hanem elkerülni kívánja. Komlóssy azt vitatta, hogy az 1866-ki törvény végrehajtható a nélkül, hogy konfliktusnak kellene származnia. Azt a módot ajánlotta erre nézve, hogy ne a papot kényszerítsék az anyakönyvi kivonat áttételére, hanem a szülőket. Ebben az értelemben adta be határozati javaslatát. Gróf Csáky miniszter felelt Komlóssynak és kiterjeszkedett Hock János tegnapi beszédére is. Mai beszédével, mely nagy részében polémia volt, ismét nagy hatást ért el. Következett Grünwald Béla, kinek mai beszéde ismét egyik remeke volt az államférfi eszmék logikus rendben való kidomborításának. Grünwald Béla szellemesen jellemezte az elkeresztelési vita jelentőségét, s a Szivák által beterjesztett határozati javaslattal szemben megjelölte álláspontját. A határozati javaslatnak ama pontjait, melyek az 1868-iki törvény fentartására és végrehajtására vonatkoznak, elfogadta; a kormány rendeleteinek törvénységét nem vitatta, sőt a maga részéről inkább hajlik azok felé, akik e rendelet törvényességét védik, mint azokhoz, akik támadják; — de ami a határozati javaslatnak azt a részét illeti, mely helyesli a kormány eljárását, ehhez nem járulhat, mert a kormány eljárását nem tartja czélszerűnek s meg van arról győződve, hogy a kormány nem tarthatja fenn elfoglalt álláspontját. Grünwald mindezt nagy objektivitással és éleslátással fejtette ki. Aztán áttért a polgári házasság kérdésére, s ezzel kapcsolatban a zsidókérdésre, s beszédének e része az egész házra mély benyomást tett. Öt percznyi szünet követte Grümnwald beszédét, mely után Holló Lajos szólalt fel és nagy jogi apparátussal és szónoki hévvel vitatta a február 26-iki rendeletnek törvénytelenségét. Beszédét nagy élvezettel hallgatták nemcsak a szép előadás, hanem a tömör és kerekded forma miatt is. Utolsó szónoka volt a mai ülésnek Asbóth János, kinek beszéde azért volt érdekesebb, mint máskor, mert ő volt ma vezérszónoka a kormánypárt azon árnyalatának, mely a kormány elfoglalt álláspontjával ellentétben áll. Holló Lajos beszéde. A képviselőház tegnapi ülésén Holló Lajos a 48-as kör kitűnő fiatal tagja a Ház figyelmét lekötő s nagy hatást keltett beszédet mondott. A Kegyetlen rokonok. Angolból forditutta: AmiCa. Vili. Kivonat a lady Nugent Adéla naplójából 188-junius 9. (Folytatás.) (19) — Szükségtelen kerülő szavakat használni. Tudhatod jól, hogy tegnap este az volt a szándékom, hogy megérts, épen mint a badenbe írt levelemet meg kellett értened. És reméltem, hogy már teljesen megértettél ? Nos, mond meg, hogy amennyire Nugent Adelátismered, mit gondolsz róla ? — Oh, elég csinos kis leánynak látszik ! — viszonzásuk hidegvérrel. — Örülök, hogy a tetszésedet megnyerte. Ámbár a modora sokkal faragatlanabb mint ahogy gondoltam és óhajtottam, de az kétségtelenül javulni fog. Azonban meg kell vallani, hogy a maga nemében vonzó éjj