Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)

1890-11-22 / 268. szám

is A kultur­harcz. A közoktatásügyi költségvetésnél m a már napok óta élénk parlamenti sírcz foly. A pártok vetélkedve viszik farizba legjobb erőiket. A csata foly trnel, elszántan, sőt némelykor szen­vedélyesen s a szemben álló ellenfelek hősiesen fogadják és osztják a csapá­sokat Szinte jól esnék látnunk ezt az élénk parlamenti harczot, ha ez Ma­gyarország nagy kulturális érdekében folyna, de nekem úgy tetszik, hogy sokat veszít jelentőségéből, mihelyt el­gondolom, hogy néhány száz gyermek elkereszteléséről van szó, a­mely hibát - ha már olyan nagy hiba — a wal­­lásfellekezetek kölcsönösen követték el. Nekem úgy tetszik, hogy az elkeresz­telt kérdéssel immár olyan kérdése­ket is komplikáltak, a­melyek szóró­la az egyházjogi politikába vágnak s­­ melyek igen alkalmasak arra, hogy a elkeresztelési vitát mind jobban­­jobban elmérgesítsék. Hiszen utóvégre is helyes az, hogy ez a kérdés is végre törvényes eszkö­zökkel rendeztessék s igy legyen vége a vallásfelekezetek közt fennálló súrló­dásnak, de hogy a magyar parlament teljes erejével, napokig olyan kérdés vitatásával fárasztja és lankasztja tett erejét, a­melynél égetőbb szüksége annyi és annyi van e nemzetnek, azt bajosan tudom megérteni. Hazánk kulturális ügye szinte minden téren silány viszonyok között A népoktatás ügye még böl­­van, a néptanítók helyzete tűrhetetlen. Szegénységük, nyomorúsá­guk közmondásossá vált, sőt a mi szé­gyen e nemzetre s a mire minden ön­érzetes magyar ember pirulva gondol: a magyar nyelv alkotmányellenes mel­lőzéséért a magyar parlamentben a magyar miniszterelnöknek leczkét kell tartani. Hány község van széles e hazá­ban, a melynek alig van számbavehető iskolája, vagy pedig egészen hiányzik. A nép tudatlanul nő fel. — írni, ol­vasni igen nagy százaléka nem tud a magyar köznépnek, mert nem is volt módjában azt elsajátítani. Mikor ilyen viszonyok állnak fenn, akkor nézetem szerint olyan eszközökről kell gondoskodni és tanácskozni a kultusz­miniszternek, a­melyek e súlyos bajt megszüntetik, — nem pedig kulturhar­­czot idézni fel. Évek óta a tinitek papajával vannak tele a hazai lapok. Éhségről, nyomorúságról s a csekély fizetés hiá­nyos megkapásáról panaszkodnak szün­­telenül. — Már most mit gondol a kultuszminiszter, hogy az a tanító, a melyik éhezik és nyomorog, hivatásá­nak miképen felelhet meg. Hát bizony semmiképen!­­És mit mondjak arról a szomorú jelenségről, a melynek közeli tanúi voltunk nem egyszer, s a mely egyike a legszégyenletesebb dolgoknak, a­mit mondjak ahoz, mikor felülről jövő in­tézkedések kissebbítették a magyar nyelvet, tagadták annak jogosultságát és alkotmányunk ellenére nem röstel­­ték a német nyelvvel tölcséresül, hogy azzal is hízelegjenek a vas osztrákok hiúságának. Szégyen kimondani, hogy Magyar­­országnak olyan miniszterei vannak, a­kik azt tartják, hogy a­ki csak ma­gyarul beszél az nem lehet jó katona és a magyar nyelv nem alkalmas arra, hogy a magyar királynak jelentést te­hessenek vele. De másfelől a kulturharcz felidé­zése vallási türelmességünk hírnevén is csorbát ütött. Vallási türelmességünk, mint érettségünknek, műveltségünknek, és humánus jellemünknek tanúbizony­sága, mindig elismerést szerzett szá­munkra a külföld előtt. Ámde ma olyan látványt nyújtunk, a­mely azt mutat­ja, hogy vallási türelmünk csak látszat és nem valóság volt. Azt nem hiszem, hogy ez az el­­keresztelési vita és az ezt előidéző el­­keresztelési esetek megzavarják a val­lásfelekezetek közötti jó egyetértést és békét, sőt reméltem, hogy a vita le­zajlása után ismét helyre áll a kedé­lyek nyugalma, sőt a csatározás ered­ménye lehet egy megnyugtató megol­dás is; de ha a nyugalmat a bé■ ér őszintén óhajtják, — úgy kívánatos hogy a már­is elmérgesedett vitát, olya­n kérdésekkel ne forszírozzák, a­melyek a további viszályoknak melegágyul szol­gálhatnak. Azt ismétlem — nem akarom el­vitatni, hogy az elkeresztelések zava­ros ügyét végre valahára nem kell ren­dezni,­­ de azt állítom, hogy hazán­n­k sokkal sürgősebb, sokkal fontosabb kul­turális kérdései várják a szorgos meg­oldást. Igaza van annak a képviselőnek , ki azt mondja : Ne arról a pár szis elkeresztelt gyermekről beszéljünk, ha pí i xsimsmmammnmmmmmmmmmaimauBmmmmMmt'mi m «e&u nem azoknak a gyermeküknek meg­számlálhatatlan ezreiről, a kik rongyo­san és éhesen csatangolnak a városok és faluk utczáin s a kik nem járhat­nak iskolába, mert nincsen sem ruhá­juk, sem kenyerük sem könyvük és ehez bátran odatehetem, hogy akár­hány helyen még iskolájuk sincs. Bizonyára kívánatos, hogy az el­­keresztelési vita, — a­mely már gyű­löletes kulturharczczá kezd fejlődni — véget érjen s a képviselőház Magyar­­ország fontos kulturális kérdéseire for­dítsa ügyeimet.­­És mindenesetre ebből több ha­szon háramlik a nemzetre. D. N.­ genegyedik évfolyam. Beim ág?81 Egész évre félévre • Egyes szám ara 5 kr. .Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKA ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. SZERKESZTŐI IRODA: •utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimrendák. AZ ELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: 16 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. 268. szám. Kolozsvár, szombat, november 22. 1890. KIADÓ­ HIVAT­A­L: Kolozsvártt, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1_­ czentimeterinyi tér ára 4 kr. fővárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1890. November 22. Már késő! (Amerikai történet.) — Halló, kalauz, jegyszedő, gépész! — Miféle nyomorúság ez ? ! Negyed tizenegyre , a vonat meg sem indul. Panaszt teszek az igazgatóságnál. — Repürlöm a társaságot.— Hallatlan ez, ennyire megvárakoztatni az embert! — Ah uram, ne kiabáljon oly békétle­­nül. Egész idegessé tesz. — De a drága időt így pazarolni. — Útközben behozza a gép a kése­delmet. — Az én időm mégis csak kárba vész. A gép a saját mulasztását hozza be, nem pe­dig az enyémet. — Ennyi idő alatt mennyi mindent cselekedtem volna ! Itt a berekeszelt úti kalitkában alig foghat az ember vala­mihez. — Olvasson hírlapot. — Úgy, igaz! Az éppen kezemben van. Hozzá is fogok mindjárt. Köszönöm szives fi­gyelmeztetését. Mielőtt azonban belemélyed­nénk az olvasmányba, szabad tudnom, kinek köszönhetem e tanácsot? Én Dick Anathász vagyok a telefongyáros. _ Örülök uram a szerencsének, Reg . v-_xhöl — Én Peace Beatrix va­ísmerem a nireooi. ^ , gyök, a ,Török papucs“ ez. czipogyar tulaj­donosának a leánya, ki krokodilus-borbol azokat a — Szolgálatára. — Rendkívül örülök a szerencsének ! bocsánatot kérek iménti kifakadásaimért. Nem eszek többé terhére. Meg fogja engedni nem­ré, ha most már beletemetkezem a hirla­­pomba ? — Csak tessék. A vonat ezalatt megindult, s Peace Be­atrix, ki a megnyerő külsejű 24—80 éves nissek közzé tartozott, kikönyökölve az ab­­akon a vasút mellett folyvást változó pano­­ámában kezdett gyönyörködni, mialatt Dick Vthanász a két kézzel arrafelé feszített lap­­mi a hirdetéseket böngészte. Nem is tartják Amerikában valamicsa­­dás gyárosnak, aki egyebet is olvas a lapok­ban hirdetéseknél. Peace Beatrix és Dick Athanáz egyszer­re untak bele a saját szórakozásukba. A miss ott hagyta az ablakot s leült, a gyáros meg zsebre gyűrte a lapot s nagyot ásított. — Ne ásítson uram, mert engem is arra késztet. — Igaz nincs gúnyosabb a tátogó száj­nál, mely hasonlít egy kinyitott paktáská­­hoz. De mit tegyek ? A lapból kifogytam, mivel éljem el most már az időt ? — Tegyen, amit akar. Nekem nincse­nek folyvást tanácsaim az ön számára. A gyáros elővette zsebóráját, valamit mormogott magában, s azután jó ideig rajta felejtette a szemét a leányon. — Édes Alicze kisasszony! — Szabad­na egy bizalmas kérdéssel alkalmatlankod­nom ? — Miért nem is vagyok. — Én sem élvezem még a hymen ró­­zsalánczait. Maholnap kivonülök. Ideje volna már asszony után néznem. Telefongyáram jövedelmez annyit, hogy zavarba nem jövök, ha­nem nyaranta tengeri fürdőbe kívánkozik. Az időm drága, alig érek rá, hogy magamat itt-ott bemutatnám. Nőkkel ritkán jövök ösz­­sze. Nekem a kisasszony tetszik, szabadjon a kezéért esedeznem! — Ali uram ! Szavaival egészen zavarba hoz. Alig tudom, mit feleljek ? Váratlanul lep meg kérelmével. — Nézzü­k meg jól, s feleljen valjon, tetszem-e ? — Sajnálom, de nemmel kell felelnem. — Őszintén megvallva? rendkívül önfejű va­gyok. Férfiak irányában túlságosan követelő. Képzeletemben alkottam magamnak egy min­ta-ideált . . . — S az ? — Legkevésbbé hasonlít önhöz. — Sajnálom. Rendkívül sajnálom. Sze­rettem volna az utazás idejét a házasságkö­tésre, a régi kedvencz eszmém megvalósítá­sára fordítani. Így most már várakoznom kell néhány évig, mig újból hosszabb utam akad s fiatal nővet hoz a sors össze. Ha ugyan meg nem feledkezem e témáról, — Kár, hogy több nő nem utazik ve­lünk. Legalább kisegíthette volna önt vala­melyik a bajból. Igy kárba vesz ideje s én valóban méltányolni tudom veszteségét. — E hosszú ut és elegendő lett volna­­ arra, hogy az egybekelés szertartásain is könyedén átessünk — Hol óhajtotta volna azt végrehaj­tani ? — Háromnegyed óra járásnyira van innét Louisville, ott fél órát időzik a sze­mélyvonat. — Annyi éppen elegendő lett volna arra hogy e polgármester minket összadjon. — 8 ön nejét engedte volna egyedül utazni tovább, hogy megbízásának eleget te­­gyen ? — Miért ne ? Az időt tetszése szerint tűzhette volna ki a hozzám harczolkodásra. Hiszen a nőknek is rendbe kel hozniok sa­ját ügyeiket, mielőtt férjeik dolgát s a házi teendőket nyakukba vennék. Tudom én jól, hogy mennyit lehet egy nőtől követelni. — Így ni ! Hanem most már mielőtt rágyújtanék, nem fog ártani egy kortyantás brandy. Nyissa csak föl a brandys üveg­jét — Ah! Hiszen ez így együtt valóságos élvezetes utazás lesz ! Mindenben ugyanazt szeretjük ... No lám ! ... De hát miért is ellenszenvezett az imént? . . . — Tanulmánozni akartam az ön gon­­dolkozásmódját, szokásait és természetét, ha vájjon tud-e uralkodni a szenvedélyein? Mert újabb és határozottabb választ óhajtottam adni iménti kérelmére. — Melylyel kezéért esedeztem ? Igen. És most a tapasztaltak és hal­ottak után . . . — Ah! szabad tán reménylenem ? — Teljesen bírja vonzalmamat. — Ah! én boldog halandó! , boldogtalan . . . — Hogyan ?! — Nem kelhetünk össze. — És miért? Az ég szerelméért. — Éppen az imént hagytuk el azt az állomást, a­melyen fél órai időzés alatt egybe­kelhettünk volna. Most én a következő állo­másnál kiszállok és végzem teendőimet. Az állomásnál már egy sereg megrendelőm vár. — Mit tegyünk ? ■— Várnunk kell, a mig véletlenül is­mét találkozunk s lesz felesleges időnk, melyet az egybekelésre fordíthatunk, nagyszerű téli czipőket gyártja? IV s mégis Politikai hírek. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nov.­­25-én a kiküldött bizottság által kidolgozott alapszabályokat tárgyalni s egy­szersmind a hiányzó tisztviselőket (két alel­nökit és jegyzőket) fogja megválasztani. Uj honvédminiszter. Megbízható forrás­ból hallatszik újra az a többször fölmerült hír, hogy F­e­j­é­r­v­á­r­y­fléza báró a közös hadügyminiszter állásával cseréli föl már leg­közelebb a honvédelmi tárczát. Utódjául Bar­­kassy Béla táborkari alezredest emlegetik, a­ki most a közös hadügyminisztérium elnöki osztályához van beosztva s a magyar dele­­gáczió előtt évek óta képviseli a hadügymi­nisztert. Barkassy alezredest természetesen át­helyeznék a honvédséghez. A külügyminisztériumból. Jól értesült po­litikai körökből halljuk, — írja a „Bp. H.« — hogy a külügyminisztérium második osztály­főnökéül J­ősik a Sámuel bárót, Kolozsme­­gye volt főispánját hívják meg. Harmadik osztályfőnökké, mint már napokkal ezelőtt jelentettük, Andrássy Gyula gróf országgyű­lési képviselőt fogják kififejezni." (Mi a báró J­ősik a Sámuel meghívásáról már 10 nap­pal ezelőtt adtunk hírt, s hogy most több oldalról is felemlíttetik a kinevezés híre, azt bizonyítja, hogy a báró kineveztetése legkö­zelebb megtörténik.) Egyveleg. Bécsi házalók kiutasítása. Budapesten a kereskedők népes értekezletet tartottak, me­lyen elhatároztatott, hogy memorandumot ter­jesszenek a kereskedelmi miniszter elé, kérve a minisztert, hogy akár rendeleti, akár tör­vényhozási úton intézkedjék a házaló Bécs­­nek Magyarország területéről való kitiltása , illetve az iránt, hogy külföldi áruczikkekkel külföldi áruházak házalói Magyarországon, kü­lönösen Budapesten, ne üzérkedhessenek. Ko­— Van-e már választottja? Odaigérke­­zett-e már valakinek ? — Nem, uram! Én még egészen szabad­lozsvár kereskedőinek sem ártana e memo­randumhoz csatlakozni. A nihilisták áldozata. Lapunk tegnapi számában részletesen leírtuk Seliverszov orosz tábornok meggyilkoltatását. A tábornok meg­gyilkolása ügyében a vizsgálat mindeddig eredménytelen maradt, de hír szerint a rend­őrséghez távirati jelentés érkezett, hogy egy oly ember, akire Padlovszky személyleírása ráillik, kedden este lépte át a belga határt. E jelentés következtében Belgiumba rendőr­­ügynököket küldtek. Gruics szerb miniszterelnök, N a t­á-­ i a királynéhoz levelet intézett, megc­áfolandó a királynénak ama szemrehányá­sát, hogy Gruicsnak szándékairól és terveiről hamis híreket terjesztett, különösen azt a ha­mis állítást, mintha Natália apanaget akarna követelni a törvényhozástól. Gruics tiltakozik e szemrehányás ellen ; kijelenti, hogy a ki­rályi ház érdeke kívánta meg, hogy a válási ügynek a szkupstina elé vitele abban marad­jon; a kormány tehát tudni fogja a módját annak, hogy ez ügynek a szkupstina elé ke­rülését megakadályozza. Gruics leveléből ki­derül továbbá, hogy a király anyja az összes illetékes oldalról tett közvetítő indítványok­kal szemben visszautasító magatartást kö­­­­vetett. S Németország pénzügyi helyzete. A porosz-­­ német képviselőházban Miquel pénzügyminisz-­­ ter felszólalva Poroszország pénzügyi helyze-­­ tét kedvezőnek mondta; a jövedelmi adó ke-­­ resztülvitele lassan kint el fogja tüntetni a hozadékadókat. Az örökösödési adó szüksége t képe­i kiegészítése a jövedelmi adónak, épp­­­úgy az iparadó, melynek révén hozzáférhe­tőbbé válik a nagyipar.­­ Végül kijelenté Miquel, hogy a kormány nem folytat egy­oldalú szoc­iális politikát, sem agrárpolitikát, sem annak ellenkezőjét; örül a lakosság bár­mely osztályának jóllétben való gyarapodásán. A kiegyenlítő igazság érvényesüléséről van szó , a­hol pedig az igazságosságot hangoz­tatják, ott Poroszországban nincsenek pártok. Megsértett zászló. Nizzából sürgönyzik. A czirkusz tegnapi előadásán egy ember­nek, kinek Riciotti Garibaldit kellett volna ábrázolnia, letépte a né­met lobogót. A német konzul azonnal a czirkuszba ment, kiadatta a letépett lobogót, aztán panaszt tett a prefektusnál. A vizsgá­­latot megindították. Az „1l Pensiere“ czímű szeparatista lap ez alkalomból hevesen meg­támadta az eset előidézését. E miatt a lap szerkesztője és egy olasz lap levelezője közt verekedés támadt. A képviselőházból. Budapest nov. 21. A Ház mai ülése azzal vette kezdetét, hogy az elnök utólagosan megrosszalta Hock János tegnapi beszédének azt a pontját, mely a püspöki karra vonatkozott. Hock János erre higgadtan s tapintatosan személyes kér­désben szólalt fel, mire ismét Gaj­áki Ödön felelt, gróf Csáky miniszter pedig kijelen­tette, hogy ő a püspöki kart nem vádolta kétszínűséggel. Az elkeresztelési vitát Komlóssy Fe­rencz kezdte és igen éles kifejezéseket hasz­nált gróf C­sáky ellen. Védte a püspöki kar eljárását s azt, a mit gróf Csáky a püspöki kar eljárásában megrótt, azt Komlóssy éppen a konczilans hajlam kifejezésének deklarálta, jeléül annak, hogy a püspöki kar a kultur­­barctot nem előidézni, hanem elkerülni kí­vánja. Komlóssy azt vitatta, hogy az 1866-ki törvény végrehajtható a nélkül, hogy kon­fliktusnak kellene származnia. Azt a módot ajánlotta erre nézve, hogy ne a papot kény­­szerítsék az anyakönyvi kivonat áttételére, hanem a szülőket. Ebben az értelemben adta be határozati javaslatát. Gróf Csáky miniszter felelt Komlós­­synak és kiterjeszkedett Hock János tegnapi beszédére is. Mai beszédével, mely nagy ré­szében polémia volt, ismét nagy hatást ért el. Következett Grünwald Béla, kinek mai beszéde ismét egyik remeke volt az ál­lamférfi­ eszmék logikus rendben való ki­­domborításának. Grünwald Béla szellemesen jellemezte az elkeresztelési vita jelentőségét, s a S­z­i­v­á­k által beterjesztett határozati javaslattal szemben megjelölte álláspontját. A határozati javaslatnak ama pontjait, melyek az 1868-iki törvény fentartására és végre­hajtására vonatkoznak, elfogadta; a kormány rendeleteinek törvénységét nem vitatta, sőt a maga részéről inkább hajlik azok felé, a­kik e rendelet törvényességét védik, mint azok­hoz, akik támadják; — de a­mi a határozati javaslatnak azt a részét illeti, mely helyesli a kormány eljárását, ehhez nem járulhat, mert a kormány eljárását nem tartja czélsze­­rű­nek s meg van arról győződve, hogy a kor­mány nem tarthatja fenn elfoglalt álláspont­ját. Grünwald mindezt nagy objektivitással és éleslátással fejtette ki. Aztán áttért a polgári házasság kérdé­sére, s ezzel kapcsolatban a zsidókérdésre, s beszédének e része az egész házra mély be­nyomást tett. Öt percznyi szünet követte Grümnwald beszédét, mely után Holló Lajos szólalt fel és nagy jogi apparátussal és szónoki hév­vel vitatta a február 26-iki rendeletnek tör­vénytelenségét. Beszédét nagy élvezettel hall­gatták nemcsak a szép előadás, hanem a tö­mör és kerekded forma miatt is. Utolsó szónoka volt a mai ülésnek A­s­­b­ó­t­h János, kinek beszéde azért volt érde­kesebb, mint máskor, mert ő volt ma vezér­szónoka a kormánypárt azon árnyalatának, mely a kormány elfoglalt álláspontjával el­lentétben áll. Holló Lajos beszéde. A képviselőház tegnapi ülésén Holló Lajos a 48-as kör kitűnő fiatal tagja a Ház figyelmét lekötő s nagy hatást keltett beszé­det mondott. A Kegyetlen rokonok. Angolból forditutta: AmiCa. Vili. Kivonat a lady Nugent Adéla naplójából 188-junius 9. (Folytatás.) (19) — Szükségtelen kerülő szavakat hasz­nálni. Tudhatod jól, hogy tegnap este az volt a szándékom, hogy megérts, épen mint a ba­­denbe írt levelemet meg kellett értened. És reméltem, hogy már teljesen meg­értettél ? Nos, mond meg, hogy a­mennyire Nugent Adelát­­ismered, mit gondolsz róla ? — Oh, elég csinos kis leánynak lát­szik ! — viszonzá­suk hidegvérrel. — Örülök, hogy a tetszésedet meg­nyerte. Ámbár a modora sokkal faragatla­nabb mint a­hogy gondoltam és óhajtottam, de az kétségtelenül javulni fog. Azonban meg kell vallani, hogy a maga nemében vonzó éjj

Next