Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)

1892-03-28 / 71. szám

Tizenharmadik évfolyam._________ SZERKESZTŐI IRODA Belmagyar-utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DÍJA: Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Egész évre Félévre 16 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. 71. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, Kolozsvár, hétfő, márczius 25. 1802 KIADÓ­ hiv­ATAL: Kolozsvárit, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1~1 czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Reclam sora: I frt. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. Lovagias ügy: Budapest, márczius utója. Legalább is különös egy eset az az affaire, mely Eötvös Károly és az Andrássy Tivadar orsz. képviselők kö­zött felmerült s a­mely még ez idő szerint sem nyert elintézést. Parlamenti és politikai körökben már napok óta élénk megbeszélés tár­gyát képezi az eset, mely, mint ilyen, arra szolgáltat precedenset, hogy a parlamentbe bármelyik szónok beszé­débe bele lehessen kötni, és ha úgy tetszik valakinek, minden parlamenti beszédből párbajügyet erőszakoljon ki. Mert nézzük csak az esetet a ma­ga valóságában, s főképen következ­ményeiben. Andrásy Tivadar gróf neki ront Eötvös Károlynak azért, mert ez azt állította gróf Andrássy Gyuláról, hogy ez nem volt csalhatatlan, Andrássy Ti­vadar pedig azt vitatja, hogy az ő atyja igen is csalhatatlan volt. Eötvös Károly az Andrássy Tiva­dar gróf indokolatlan fellépését azzal torolja vissza, hogy neki jogában áll Andrássy Gyuláról kritikát mondani, Andrássy Tivadarnak pedig nincs joga a kritika jogát megrendszabályozni. Ezúttal a­pa kötött ki Eötvössel az apáért, egy tisztán objektív kritikai megjegyzés miatt, mely a legcseké­lyebb mérvben sem tartalmaz olyan­féle dolgot, a­mi a párbaj ügyek so­rába tartozhatnék. Hisz’ ugyanazon jogon, a­melyen Andrássy Tivadar, akárki beleköthet bárkinek a kritikájába, csak azért, mert neki nem tetszik ez a kritika. Már most képzeljük el a parla­menti tanácskozásokat ilyen belekötési jelenetekkel ! Hát mi úgy nézzük, hogy bizo­nyos fiatal uraknak nagyon felnőtt a bátorságuk és a szereplési vágyuk. Erre a szereplésre ma holnap a parlament lesz a leghálásabb terrénum. Egyre-másra ismétlődni fognak amolyan indokolatlan kötődések, mi­nőre Andrássy Tivadar gróf is határozta magát. Hát a magyar parlamentben már eddig is elég sok ilyen kínos ügy ke­letkezett, de ehhez hasonló még a mi parlamentünkben nem fordult elő. Ki­váltképen nem abban a tekintetben, hogy minő precedens lehet ez arra néz­­ve, hogy bárkibe beleköthessünk, s mi­kor kiderül hogy az ügy maga a leg­nagyobb absurdum akkor ama han­gért kérjünk elégtételt, melyen az ille­tő szónok a kritikát gyakorolta. Merőben helytelen dolog, ha ma­gántermészetű ügyekbe testületek, vagy­­ pártok avatkoznak. Ámde a jelen esetben mindeneset­re helyes és szükséges dolog, ha a parlamenti pártok magukévá teszik az Eötvös megtámadtatásának ügyét és vétót mondanak az olyan furcsa okos­kodásnak, mint ezt a legújabb lova­­gias ügyet is szülte. Ezt a csodálatos észjárást ki kell irtani a magyar parlamentből, mielőtt az teljesen felburjánoznék. Lehetetlenné kell tenni főleg azt, hogy szerepelni vágyó gyermek­ hon­atyák felülkerekedni tudjanak a par­lamenti tanácskozások objektivitásán. Andrássy Tivadar grófnak egyet­len beszéde sem nyújtott anyagot any­­nyi megbeszélésre, mint ez a szo­katlanul sajátságos és meggondolatlan fellépése. És ha hozzávesszük az elbizako­dottság ama mértékét, hogy épen egy gyermek ifjú merészel egy a parla­menti küzdelmekben megőszült, kipró­bált politikusnak nem a szavába, nem a kifejezésébe, hanem ítélőképessége, intellectuális erejébe és a kritika jo­gával élés szabadságába belekötni — beláthatja mindenki, hogy e fellépés nem csak megrovást és elítélést érde­mel, hanem gondoskodni is kell hasonló esetek ismétlődésének megakadályozá­sáról. Bizony nem ártana egy kis sep­rés a parlamentben, hogy oda csak ko­moly szereplésre alkalmas emberek jut­hassanak, mert ily fellépések oda szál­lítják a parlament színvonalát, hogy a komoly és érett tanácskozások ma­holnap lehetetlenné válnak Csak amiatt, mert a szereplési viszketeg minden kri­tikai megjegyzést lovagias ügygyé avat fel, s ezzel a tanácskozások objektivi­tásán át csorbát. A parlament tekintélye és a par­lamenti szólásszabadság megvédése szem­pontjából kívánatos, hogy ilynemű lo­vagias affairek kiszorittassanak a par­lamentből. Politikai hírek. Az állami költségvetés tárgyalása. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt szombat esti értekezletén tárgyalás alá vette az 1892. évi állami költsé­gvetést. A párt egyhangúlag elhatározta, hogy a költségve­tési javaslatot az általános tárgyalás alapjául sem fogadja el. Ily értelem­ben a párt nevében a képviselőházban H­e­n­­fy Ignácz fog felszólalni s határozati javas­latot is terjeszt be. — A képviselőház kü­lönböző bizottságaiba beválasztott párttago­kat megbízták, hogy szakmájukhoz képest a miniszteri tárc­ák költségvetéseit tanulmá­nyozzák át s megfelelő javaslataikat terjesz­­szék további elhatározás végett a párt elé. A román parlament mindkét háza a múlt héten minden nagyobb izgatottság nél­kül elintézte a felirati javaslatot s a vita szabályszerű lefolyásából azt lehet következ­tetni, hogy a Catargiu-kormány a képviselő­házban óriási, a szenátusban pedig tekinté­lyes többséggel rendelkezik. A szenátus kül­döttsége szombaton tisztelgett Károly király­nál s nyújtotta neki át a román főrendek feliratát. A király az üdvözlő beszédre igen meleg hangon felelt s szavaiból kitűnik, meny­nyire jól esik neki, hogy a parlamentben végre megbízható többsége van, mely lehe­tővé teszi a kormányzat stabilitását. A t. Ház, Budapest, márcz. 27. A képviselőház szombati ülésén nagyon érdekes volt A­t­z­é­l Péter felszólalása, mely­ben Atzél Péter a miniszterelnök azon állí­tásával szemben, hogy Aradon az államhiva­talnokok tetemes része az ellenzéki jelöltre szavazott, fölötte érdekes statisztikát terjesz­tett a képviselőház elé az aradi választásról. Ebből a statisztikából nemcsak az de­rül ki, hogy a miniszterelnök állítása téves informác­ión alapult, hanem kiderül az is, hogy kik között kell keresni a polgári füg­getlenséget. Aradon a választók összes száma volt 2227; ebből szavazott Atzél Péterre 869, Fáik Miksára 771, összesen szavazott 1640. És pedig háztulajdonos és földbirto­kos Faikra 97, Atzélra 254, kereskedő Faik­ra 158, Atzélra 95, iparos Faikra 51, Atzél­ra 329, tanító Faikra 17, Atzélra 22, orvos, gyógyszerész, ügyvéd Faikra 24, Atzélra 46, magánhivatalnok Faikra 57, Atzélra 66, ál­lami hivatalnok Faikra 292, Atzélra 40, me­gyei és városi hivatalnok Faikra 75, Atzélra 35. Tehát az állami hivatalnokok majdnem mind, és még a megyei és városi hivatalno­kok is túlnyomó részben a kormánypárti je­löltre szavaztak s ezek együtt véve majd­­nem felét tették ki a kormány­párti jelölt összes szavazatának, melyekhez a polgárságból a legnagyobb kon­tingenst még a kereskedők szolgáltatták. Az ellenzék győzelmét előmozdították a ház­tulajdonosok, a földbirtokosok és az iparo­sok. Megoszlottak az ügyvédek, orvosok és a magánhivatalnokok. Dr. Szapáry Gyula miniszterelnök­nek azonban még a statisztikával szemben is volt kisegítő argumentuma, mert — úgy­mond — a hivatalnokok egy része más ka­tegóriába soroztatott. De hova? — azt nem mondta meg. És mégis azt felelte, hogy a felolvasott statisztika nem gyöngítette meg állítását. Hát legyen neki az ő hite szerint. A ház azután apróbb ügyeket vita nél­kül tárgyalt le és megválasztotta a közgaz- s dasági bizottság tagjává gróf Zichy Jenőt s a számvizsgáló bizottság tagjává F­i­rt­s­c­h Józsefet. Az ülés végén Neumann Ármin in­terpellálta a pénzügyminisztert a 26 millió tallér ügyében, mely 1857-ben a Németor­szággal kötött érem-konvenczió értelmében vezetett Ausztriában. W­e­k­e­r­l­e pénzügyminiszter megígérte a háznak, hogy erre nézve a jelentést be fogja terjeszteni. Ez értelemben a pénzügyminiszter vá­laszát az ellenzék is tudomásul vette. Tisztviselők fizetése. A pénzügyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt szombaton tartott ülésében gróf Andrássy Gyula előadó rövid indokolása után tudomásul vévén a honvédelmi miniszternek a Ludovica Akadé­mia állapotára s a közös tisztképző intéze­tekben levő alapítványi helyekre vonatkozó jelentéseit, tárgyalás alá vette az állami tiszt­viselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. L­u­k­á­c­s László előadó részletesen és behatóan ismertette az állami alkalmazottak jelenlegi fizetési és rangviszonyait s a tör­vényjavaslat rendelkezéseit, megjegyezve, hogy a lakbér és helyi pótlékra nézve talán helye­sebb lenne nem három, hanem" négy kategó­­riát állapítani meg. A javaslat III. fejezeté­nek ismertetése folyamán megfontolás tár­gyává kívánja tétetni azt a kérdést, hogy vájjon nem volna-e czélszerű a tisztviselők illetményeit a végrehajtási foglalás alól tel­jesen kivenni? Darányi Ignácz elismeréssel emeli ki azon körülményt, hogy a kormány a törvény­­javaslat előterjesztése által egy régi ígéretét beváltotta. A törvényjavaslatot komplikálja és nehezen megérthetővé teszi azon körülmény, hogy a fizetéseknek bizonyos arányban való javítása mellett régi aránytalanságokat akar a javaslat a külömböző napoli o­­­ztályok és fokozatok közt megszüntetni s erre való­­ irányzatban megtörténik, hogy némelyek arány­talanul sokat, mások pedig éppen semmit sem nyernek. Szóló régi álláspontjához hiven szüksé­gesnek tartja, hogy az alsó fokozatú tisztvi­selőkre nagyobb tekintet legyen. Horánszky Nándor a javaslatot ége­tő szükségnek tartja és pedig nem annyira a rangviszonyok szabályozása, mint inkább a fizetések javítása érdekében . Szóló ma a rangosztályba sorozás kérdését nem oldaná meg, hanem elhalasztaná azon időre, a­mikor az adminisztrác­iórendezés kérdése megolda­tott. A rangosztályba sorozásban látja az alap­ját annak, hogy a javaslat mint a rangosz­­tályba sorozás, mint a fizetés feljavítások tekintetében súlyos hibákban szenved, a­meny­nyiben a feljavítás egyenlőtlen, továbbá az alsóbb fokozatokon jelentéktelen, néhol sem­mi, máshol a semminél is kevesebb. Szóló más alapon oldaná meg a kérdést, t. i. a per­­centuáció alapján, még­pedig progresszív alak­ban, t. i. alul több, felfelé pedig fokozatosan kevesebb. Végül a fizetések lefoglalhatatlan­­sága mellett nyilatkozik és legalább is an­nak látja szükségét, hogy a 800 írtig terje­dő lefoglalhatatlanság 1500 - 1800 írtig emel­tessék fel. A részleteknél számos módosításo­kat jelent be. W­e­k­e­r­­­e miniszter a kérdés tüzetesek megvilágítása szempontjából kötelességének tartja már most némelyeket elmondani. Kiemel­ve mindenekelőtt a kérdés megoldásának rend­kívüli nehézségét, megjegyzi, hogy föltét­lenül megóvandó elvnek tekinti, hogy lehető­leg azon járulékok emeltessenek, melyek a nyugdíjba nem számíttatnak be. Egyoldalú fizetésemelésekkel a tisztviselők helyzete ál­landóan nem sajnálható. Összefügg ez az élel­mezés kérdésével, melynek megoldása nélkül a tisztviselők helyzete maradandóan nem old­ható meg. Ami azt illeti, hogy rangosztályba sorozástól ezúttal tekintsünk el, szólót nagy elvi differencia választja el e felfogástól. Ha most egyszerűen percentuális emelés történ­nék, még nagyobbak lennének az arányta­lanságok. Ami a lefoglalás kérdését illeti, szóló nem foglal el elvileg ellentétes állást avval, hogy a fizetések lefoglalhatók ne le­gyenek. A javaslat aránytalanul több ma­gasabb állást teremt, mint a­mennyi eddig volt, amely állásokba az illető tisztviselők nagy része azonnal belép. Jelentősége tehát nem ítélhető meg pusztán a fizetések emel­kedésének mértékeiből, hanem figyelembe veendők a nagyob­bérvű előlépés esélyei is. Ami azt illeti, hogy a fizetés javítás egyenlőtlen, arra megjegyzi, hogy ez nem kerülhető ki,­­ ha azt akarjuk, hogy a jelenlegi fizetések közti aránytalanságok le­hetőleg megszüntessenek s az illetőknek meg­élhető állás biztosíttassák. A javaslat alkal­mából benyújtott kérvények legnagyobb ré­szének tartalmára megjegyzi szóló, hogy a lakbér kategóriákra nézve igazságosabb ala­pot nem tudott felvenni, mint a katonai lak­ó­béreket. Egyébiránt azt nem fogná esetleg­­ ellenezni, ha az 6-ik és 6-ik katonai osztá­lyokból közbeeső kategória átalakíttatnék. Hieronymi a javaslatot általános­ságban elfogadja Vannak azonban észrevéte­lei egyes részletekre nézve, s reméli, hogy azok némelyikéhez a bizottság is hozzá fog já­rulni. A rangosztályok külön csoportja lenne megállapítandó a magasabb s káen a cse­kélyebb kvalifikációjú tisztviselőkre nézve, a magasabb kvalifikácziójukra nézve kisebb fi­zetési fokozat felállításával, úgy a mint az más államokban is történt. A tisztviselők rangosztályba sorozása, szóló nézete szerint is be lenne foglalható magába a törvénybe. Szóló osztja e tekintetben Darányi nézetét. Bármilyen helyes is a megállapított rangbe­osztás, a­mit szóló teljes elismeréssel emel ki, de egyes tárczáknál a rangosztály elvi helyességét teljesen illuzóriussá teszi a lét­szám megállapítása, a­minek döntő fontossága van a kérdésnél. W­e­k­e­r­­­e miniszter és Láng állam­titkár részletes felvilágosításai után a tár­gyalás hétfőn délelőtt 10 órára halasztatván, az ülés véget ért. Eötvös­ Andrássy ügy. Mint lapunknak Budapestről, szombati kelettel írják, az­­tani politikai körökben s főleg a parlamenti pártklubokban szinte más­ról sem folyt a beszélgetés, mint Andrássy Tivadar gróf és Eötvös Károly képviselők lovagias ügyéről. Izgatottsággal tárgyalják szélü­ben a kérdést s kivált a ma történtek után a legeltérőbb vélemények nyilvánulnak az ügy végleges elintézéséről. Ez a legújabb politikai affaire tanács­kozás tárgyát is képezte az ellenzéki pártkö­rökben. A függetlenségi és 48-as pártkör­ben, úgy a nemzeti párt tartott bizalmas ér­tekezletén megbeszélés tárgya volt, hogy az ellenzéki pártok magukévá teszik az ügyet s akc­ióba lépnek. Az ügyben beállott fordulatról és a ma történtekről a következő tudósításunk ad számot: Előre volt látható, hogy az Andrássy Tivadar gróf és Eötvös Károly képviselők közt fölmerült lovagias ügy nem nyert vég­leges elintézést a segédek által tegnap föl­vett jegyzőkönyvvel, melyet lapunk legutóbbi számában közöltünk. És tényleg ma további lépések történ­tek. Bokross Elek és Rohonczy Gedeon kép­viselők, kik tudvalevőleg Andrássy Tivadar gróf segédei, ma délelőtt úgy lakásán, mint ügyvédi irodájában keresték Eötvös Károlyt, de nem találták, mert Eötvös hivatalos ügy­ben a törvényszéknél volt elfoglalva. Délután 3 órakor Eötvös Károly leve­let kapott Bokros Elektől, Andrássy gr. egyik segédjétől, melyben ez arra kéri Eötvöst, hogy tűzze ki a helyet a hol délután 6 óra­kor feltalálható volna, mert értekezni óhaj­tanának vele. Eötvös e levélre nyomban vá­laszolt s tudtára adta Bokrosának, hogy ha Andrássy Tivadar gróffal való ismeretes ügyé­ben akarnának ő vele értekezni, úgy a ta­lálkozás felesleges, mert ő ezt az ügyet telj­hatalommal megbízott segédei: Károlyi Gá­bor gróf és Komjáthy Béla képviselők ke­zeibe tette le, tehát keressék az érintkezést ezekkel. Értesülésünk szerint Andrássy Tivadar gróf segédei, Bokross Elek és Rohonczy Ge­deon oly czélból keresték ma Eötvös Károlyt, hogy megkérdezzék tőle, szolidaritást vállal-e segédeinek jegyzőkönyvileg kifejezett határo­zatával, hogy Andrássy Tivadar gróffal szem­ben megtagadják a felmerült ügyben a lova­gias elégtételadást. Úgy látszik, hogy az ügy oly fordula­tot készül venni, hogy Andrássy Tivadar gr. és Eötvös Károly atfaire-je az ügyben sze­replő segédek ügyévé alakul át s ezek ke­rülnek egymással szembe. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt mai értekezletén Helfy Ignácz indítványt terjesztett elő arra nézve, hogy amaz alka­lomból, mert Eötvös Károly képviselő min­den sértő szándék nélkül való és tisztán po­litikai nyilatkozatért Andrássy Tivadar gróf részéről magánúton felelősségre vonatott, a parlamenti szólásszabadság és a politikai sza­­badvélemény nyilvánithatása érdekében a pártnak állást kell foglalnia. E czélból a pártnak a parlamentben zárt ülés megtartá­sát kell indítványoznia, melyben a párt ily irányban egyetemlegesen nyilatkozni fog. Eötvös Károly az ez ügy fölött való tanácskozásban nem vett részt, de előzőleg kijelenti, hogy ő nem óhajtja, hogy ez in­­c­idensből történjék csupán általános értelmű­ felszólalás. Az ő személyes ügyét pedig szin­tén nem óhajtja a mai viszonyok közt tár­gyalás alá vétetni. E kijelentés után Eötvös a tanácskozási teremből távozott. Az értekezleten aztán több indítvány merült föl, melyek közt az is foglaltatott, hogy a pártnak egészében magáévá kell tennie az ügyet, s azt is indítványozták, hogy formulázott javaslat készítése végett ,bizott­ság küldessék ki, s hogy úgy a nemzeti párttal, mint a 48-as párttal lehetőleg azo­nos megállapodásra kell jutni. Erre Eötvös Károly újra megjelent a tanácskozási terem­ben s előterj­eztő, hogy miután az ügy sze­mélyes oldala az ő újabb értesülése szerint még befejezve nincs, (Eötvös arra c­élzott, hogy Andrássy gróf segédei újabb­­lépéseket tettek) ennélfogva az ügy tárgyalásának leg­­alább is elhalasztását kéri. Eötvös kérelméhez képest az értekez­let az ügy tár­gyalásának elhalasztását egy­hangúlag elhatározta. * Vasárnapi kelettel a következő legújabb értesítést kaptuk: Andrássy Tivadar gróf és Eötvös Ká­roly képviselők lovagias ügye még szomba­ton sem nyert befejezést. Andrássy Tivadar gróf segédei: Bok­ross Elek és Rohonczy Gedeon pénte­ken többször is keresték Eötvös Károlyt úgy lakásán, mint irodahelyiségében s mert nem találták, levélben tudatták vele, hogy András­sy Tivadar gróf részéről közleni valójuk van s e czélból délután 6 órakor lakásán fogják felkeresni. Eötvös Károly levélben azt válaszolta Andrássy gróf segédeinek, hogy a kitűzött időben nem fogadhatja, hanem szombaton 9 órakor irodájában található lesz. Egyúttal megírta Eötvös azt is, hogy Andrássy Tiva­dar gróf részéről a köztük fennforgó lova­gias ügyben semmi közlést el nem fogadhat közvetlenül, hanem e részben Károlyi Gábor gróf és Komjáthy Béla segédeihez utasítja őket, a­kik teljhatalmú megbízottai. Bokross Elek ennek következtében még pénteken levelet intézettt Eötvös egyik segédéhez Komjáthy Bálihoz, s e levélben a két fél segédei közt találkozóst hoz javas­latba. A találkozásra mindjárt időt és helyet is ajánlott. Komjáthy Kecskemétről, hol teg­nap járt, csak késő este érkezett vissza a fővárosba s csak ma válaszolhatott Bokross levelére. Komjáthy Béla levelében megírta, hogy ő az Andrássy-Eötvös-ügyet ugyan befejez­etnek tekinti, de a netaláni bonyodalom megelőzése végett a találkozást nem ellenzi s e czélból ma délután 3­5 óráig otthon marad, a József­ körút 28. szám alatt levő lakásán. És délután 3 órakor a segédek között tényleg megtörtént a találkozás Komjáthy lakásán. Andrássy Tivadar gr. segédei; Bok­ross Elek és Rohonczy Gedeon, Eötvös Ká­roly segédei; Károlyi Gábor gróf és Kom­játhy Bélával összeültek tanácskozásra. And­rássy gróf segédei eladták, hogy ők felük nevében és részéről szóbeli kijelentést akar­nak tenni, melyet ugyan írásba is foglalnak, de alá nem írják. Egy ily alakszerűség nélküli kijelentés meghallgatására Károlyi Gábor gróf és Kom­játhy Béla készeknek nyilatkoztak. Bokross Elek és Rohonczy Gedeon kijelentése And­rássy Tivadar gróf részéről és nevében lénye­gileg abból állott, hogy Andrássy Tivadar gr. ez ügyben további lépést ugyan tenni nem akar, de az ily módon történt befejezést he­lyesnek nem tartja. — Erre Károlyi Gábor gróf és Kom­­játhy Béla felük Eötvös Károly nevében újra kijelentették, hogy felük kész minden sérté­sért lovagias elégtételt adni, — a maguk ré­széről mint segédek azonban egyúttal kije­lentik azt is, hogy Eötvös Károlynak sem parlamenti nyílt beszédében, sem Andrássy Tivadar gróffal való szóváltásában sértést nem találnak s ennélfogva nem látják helyén levőnek a lovagins elégtételadást sem. Az ügyet különben az e hónap 24-én felvett s a lapunkban közölt jegyzőkönyvi nyilatkozatukkal befejezettnek tekintik. A segédek kölcsönös nyilatkozataikat irásba foglalták ugyan s egymás közt kicse­rélték, de ezt a nyilatkozatot alá nem írták. — Andrássy Tivadar gróf segédei ezzel tá­voztak. Előléptetés a vasútnál. — Amolyan pl és tojás file — Mint Budapestről értesítenek a m. kir. államvasutaknál szokásos tavaszi előléptetés az idén meglepően nagy arányokat fog ölte­ni. Az államvasutak véglegesen kinevezett hi­vatalnokainak kinevezése és előléptetése tár­gyában tudvalevőleg az igazgatósági összü­­lés, mely a külömböző szolgálati ágak igaz­gatóiból és a kereskedelmi és pénzügyi mi­niszterek kiküldött tanácsosaiból áll, van hivat­va dönteni. Kivételt csakis a véglegesen ki­nevezett altisztek tesznek, kiket bizonyos fi­zetési fokig az államvasutak elnöke van jo­gosítva kinevezni és előléptetni, továbbá a főhivatalnook bizonyos fokozatai (főmérnök, főellenőr és titkártól felfelé), kiket az üsszil­­lés javaslatai alapján a kereskedelmi minisz­ter nevez ki.

Next