Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)

1892-04-08 / 81. szám

A A pokol munkája. Amint a modern élet rohamos léptekkel halad a fejlődés útján, azonképen teremt — ugyancsak e gyors haladás vágy — alkalmat arra, hogy bizonyos fanatizált emberek példátlan vakmerőséggel rontsanak le mindent, amit útjukban állónak látnak. Manapság a járványok korszakát éljük. A fanatikusok szektája uralkodó hatalommá avatta fel a puskaport, a dinamitot és rombol vele határtalan eszeveszettséggel, mindent a mi a közé, vagy a mi a másé. Ez a dinamitjárvány a borzalmas és félelmet keltő jelenség, mely abban áll, hogy ma Francziaországban, holnap Spanyolországban, azután Belgiumban és a jó ég tudja, még hol, nekivadult őrültek és fegyenczekből álló bandák polgártársaik életét és vagyonát ördögileg pusztító eszközökkel fenyegetik s megingatni törekednek azon alapokat, miken a társadalom, az állam és a modern műveltség nyugszanak. Gyilkosokból álló hordák, kikből minden erkölcsi érzék, a kötelesség, erkölcs, sőt még az állatoknál észlelhető létfenntartási ösztön paránya is ki van halva, nyilt harczban áll az emberi társadalommal, elkeseredett, kegyetlen, kimélytelen harczban, mely a modern társadalmat a legszélsőbb önvédelem legmagasabb fokára hajtja, hol alig lehet kikerülni a megtorlást, mely sok tekintetben talán borzalmas leend, de a kényszer paranczolja mégis, hogy az anarchizmus méregfaja törzsököstől, gyökerestől kiirtassék. A veszedelmes járvány annyira elharapódzott, hogy nagyítás nélkül állítható, hogy a modern Európa sokáig fenn nem állhat, ha kellő időben nem sikerül e gonosztevők nemzetközi szervezetének utolsó csíráját is megsemmisíteni. Párisban néhány arisztokrata palotáját, egy kaszárnyát, az államügyész házát akarták légberöpíteni e gazok, de czéljuk csak részben sikerült. Madridban a parlament házának és a királyi palotának szántak hasonló sorsot, és mindezen tömeges merényleteknél az a legborzasztóbb, ha elgondoljuk, hogy a kivitelt legtöbbnyire jelentéktelen véletlenek gátolták meg. Csak egy percz kellett volna még és Madridban a parlamentház a bennvolt emberekkel együtt a levegőbe röpült volna. Az egyszerű elképzelése e rettenetes tettnek, borzadálylyal futja végig az idegeket. Két szempontból tekintve veszedelmes Európa némely részében uralgó ezen dynamitjárvány, mint általános veszedelem, mint olyasmi, melynek még eddig párja nem volt, mert nem úgy jelentkezik az, mint egyes büntetők által elkövetett bűntények sorozata, hanem mint megfontolt, kitervezett és rendszeresen kivitt szörnytettek lánczolata, mint a rend ellenségeinek támadásai, mikkel a társaság megsemmisítésére irányzott harczot előkészítik. A spanyol anarchistáknál egy iratot találtak, mely a „Nemzetközi egyesületnek munkarend“-jét foglalta magában. A fenntebb jelzett két szempontok közül az egyik az, hogy az anarchisták rettenetességeik elkövetéséhez hol és mikép szerzik a szükséges eszközöket, és a másik szempont pedig az, hogy eljárásukban mily rendszert követnek. Eltekintve attól, hogy az anarchisták legnagyobb részben maguk készítik a robbantó anyagokat, alig telik el nap, melyen ne olvasnék, hogy egyik vagy másik gyárból nagyobb mennyiségű dynamitot vittek el s nemrég Brüsszelben egyik gyárból huszonöt kilogrammot loptak el. Amily veszélyes a dynamit, épp oly veszélyesek ez anarchisták tanai is. Párisban nemrég egy könyvet adott ki egy anarchista a „Tétlenség joga“ czím alatt s Ravachol, az elfogott dynamitárd, a vizsgálóbíró előtt e tan hívének vallotta magát. — Rabol és lop — mondá, — mert dolgozni nem akar; az embernek joga van, nem dolgozni és annyit élvezni, amennyit lehet. — Ez az anarchisták tana és ez éppen elegendő arra, hogy megzavarja azon elégedetlenek fejeit, kik nem bírnak elég műveltséggel arra, hogy belássák, hogy ezen elvek részleges valósítása nemcsak a polgárság, de az egész világ elveszését jelentené. Okvetlenül kell valamit tenni, hogy az örökös rettegés ezen elviselhetetlen nyomásától megmenekedhessék a társadalom. Rómában nemrég nemzetközi kongresszust tartottak az örök béke ügyében, Velenczében pedig a kolera elleni védelem tárgyában; az anarchismus sokkal nagyobb csapás, mint a háború és kolera, s igy az európai államoknak nemzetközi intézkedéseket kell tenniök e közös halálos ellenség legyőzésére. Itt habozásnak és hosszas okoskodásnak helye nincs; minden eszköz jogosult ez ellenség letiprására, mert élet élettel áll szemben és pedig a a munkás, alkotó és hasznos emberek élete az őrjöngő gyilkosok hordájával szemben, kiket le kell bunkózni, mint a megdühödt ebeket, hacsak Európa nem akar lemondani méltóságáról, létéről és nem akarja műveltségét az őrjöngés tengerébe fojtani. A.d. * AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1892. április 8 . Tizenharmadik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA Belmagyar-utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Egyes szám ara 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Egész évre Félévre 16 frt. 8 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. 81. szám. Kolozsvár, péntek, április 8. 1892. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvártt, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1~1 czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Reclám sora: I frt. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Egy pár szó a divatról. (Felolvasás.) Szeretnék okosan beszélni, már csak azért is, mivel a hány tudományos felolvasást hallottam, nagyon megbámultam, arczomon a lelki élvezet oly képe tükröződött, milyent csak a mély értelem és lelki fönség tud kisugározni. S e hatás annál inkább fokozódott, minél inkább nem értettem az előadás tárgyát. Hallottam én egyszer egy franczia párbeszédet, annyi figyelemmel, hogy az én helyeslő fejbólintásaim mindkét fél magának vindikálta. Pedig egész franczia tudományom ebből áll: Bon zsur madám adió. Tudatlanságommal nem dicsekszem, de a mai világban az önbeismerés már nagy érdem, amidőn mindenki ért mindenhez, az adósságcsinálástól a képviselőségig. Én tehát ez alkalommal tudományos dolgokról nem beszélek önöknek, mert ahhoz önök jobban értenek, hanem beszélek egy nagyhatalomról, melynek uralma alól alig tudja magát kivenni a gyenge halandó, és valljuk meg igazán, nem is nagyon akarja. Pedig mily áldozatokba kerülnek e hatalom szeszélyeit kielégíteni, mily sötét háttere van sokszor e fényes képnek ! És mégis ez kényur, ez a nagy hatalom korlátlanul uralkodik a művelt emberiségen. Különösen a női nem hódol fantasztikus szeszélyeinek. Ez a nagyhatalom a divat! A miniszteri rendeletek ezreinek — melyek sokaságuk hatalmas tényezői a papíripar emelkedésének — nincsen annyi paragrafusa, mint ahogy megszabják a divat törvényei különösen testünk takaróját, díszét. Nyomait ott látjuk mindenütt: utczán, konyhában, szalonban, még az isten házában is. Hódol neki a rendszerbe alig szedhető rangfokozatok legalsó fokától a legfelsőig mindenki. A divat végtelen birodalmából, ezúttal csak a ruházatról szólok És ne vegyék zokonat, női hallgatóim, ha ebben nekik adom az elsőséget, mint az elismerés túl kiérdemelt szerény adóját. Ami a természettől nyert jó ízlést illeti , amely a ruházat minéműségének feltétlen szükségességét kellene, hogy képezze, ebben a nők szerintem a férfiak fölött állanak; különösen ami azon tehetségek illeti, mely által önmagukat szebbé és bájosabbá igyekeznek tenni. Mert ahhoz nem kevés ízlés kívántatik, hogy a női szépség eszményének megfelelő formák a ruházat által előnyösen feltüntessenek. Csakhogy sokszor a divat ízléstelen védszárnyai alatt meszsze eltérnek azon úttól, mely a jó ízlés birodalmába vezet. A férfiviselet egyhangúsága egészen eltörpül a női ruházat ezer változatai mellett. Amazon mindig meglátszik, hogy az ember 4 ágú. Azt az 1 pár ruhát, mely vállunkat fedi, a divat nem képes fantastikus figurákba idomitni: kevés hozzá az anyag; leginkább a nyakkendőn tud egy kevés színkavarékát és szövetgörcsöt előállítni. De térjünk át a másik részre : tekintsünk a szépség báj, gyöngédség azon díszes keretét, mely hivatva van a benne levő kép értékét külső fénynyel emelni, irigyeltté tenni. A leányoknál eztmég — eszemmel — fel tudom fogni, mivel náluk a czél szentesíti az eszközt; de hogy a nők, asszonyok fantáziája miért nem irányul a ruházatban a jó ízléssel párosult egyszerűség felé, ezt nem értem. Többször láttam, és olvastam, hogy egy jó férjnek, mily végtelen örömet okoz, ha nejét irigyeltté teheti azon fény és elegantia által, melyet őt képes körülvenni, nem is annyira nejében gyönyörködik, mint ama hatásban, melyet vele kivívott. Eszembe jut egy gyermekkori históriám : volt nekem egyszer egy szép kanári madaram. Észrevettem, hogy a macska végtelen sóvárgó pillantásokat vet reá. Mit tettem? A földre helyeztem a galiczkát, s midőn a czicza vágyait körmével majdnem elérte, egy ostorral vertem ki szép reményeit. Gondolhatják, hogy ezt a könnyekig megható jelenetet többször ismételtem. Hiszem, hogy van a világon még több kanári, meg ostor, de láttam én olyan macskát, amelyiknek az ostor sem használt! Egy módfeletti fényes ruha, már a tetszeni vágyásnak az alapja. A tetszésvágy már első kezdete az én kanári históriámnak. A fény az emberi lelket elbűvöli, izgatja a nemes egyszerűség t sztéléjét és igaz érzelmeket ébreszt. Mióta az emberiség ruhába kezdett öltözködni, a fügefa levéltől a brüszszeli csipkéig, a divat végtelen változásokon ment keresztül. Világítsunk meg a régi korból egy darabot. A régi görög viseletét hasonlítsuk egy pár szóban össze a mostanival. A régi műveit kor ízlését a ruházatban is a plasztikai szép irányadójául ismerik el a jelen időben is. A ruházat főczélja volt az alak formáit a kellő színvonalra emelni. Akkor a nők képesek voltak csak egy drb szövetből is ízléses és művészi ruhát ölteni, melynek keresetlen ránczait és töréseit és ezeknek természetes elrendezését csak bámulni tudják a régi szobrokon, de utánozni nem! A görög nők különösen hajukat tudták mesterileg elrendezni, a fürtöknek csiga v. hullám alakot adtak. Ők már tudták, hogy a természet a szép női hajat arra rendelte, hogy a nő magát vele ékesítse. Nézzük a mai viseletét! Ma már a ruha nem készül a termetre, nem idomul formái után, hanem a divatos, kész ruhába dugják az alakot A ruha töréseit a divat szabja meg. Az üres helyeket a szabó, vagy divatárusnő tölti ki, ezt már nem tudom! Hogy is készül ma egy divatos női ruha ? Először is veszik a drága szövetet, és egy ollóval szétfaragják 77 felé és ezek mindenikének más-más az alakja. Egyik olyan, mint egy nagy C, a másik olyan, mint egy D, ez a két drb, a betűk szomszédsága folytán, hiszem hogy egymás mellé kerül. A 3-ik egy X-hez, míg a 27-ik már csak a jó isten tudja mihez hasonlít. És ezeket a kikanyargatott figurákat képes a varrónők, leányok művészete egy kész egészszé összerakni! Mi ehhez képest a kalendárium csinálása vagy egy generál minden tudománya , hiszen egy ágyút akárki el tud sütni, de a varrónők-leányok ügyessége előtt leveszem kalapom és térden állva fejezem ki előttük respektusomat. (Vége köv) Politikai hír. A kormánypárt szervezkedése. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök pár nap előtt a képviselőházban kijelentette, hogy szemben a nemzeti párt szerveszkedésével ő is országszerte szervezni fogja a szabadelvű pártot. Azt elhallgatta, hogy nem önálló polgárokkal akarja szervezni a pártját, hanem hatóságilag, hivatalos úton. Mint értesülünk, Szapáry miniszterelnök bizalmas utasítást küldött több főispánnak, hogy kezdjék meg megyéjükben a kormánypárt szervezését. Ezt az utasítást azonban nem mindegyik főispán kapta , ezt úgy fogják föl, hogy az illetők megyéjében a kormánypárt szervezését más ember valószínűleg más főispán fogja végrehajtni. Hevesmegye főispánja már meg is kezdte a szervezést, a hivatalnokok egész erélylyel nekifeküdtek a dolognak. (Hát ezért fizeti őket az állam ?) A t. Ház, Budapest, ápr . A képviselőház mai ülése csak apróbb felszólalásokból állott, a melyek azonban erősen csípős hatással bírtak s nem egyszer kegyetlenül sújtották a jelenleg uralkodó rendszert s annak híveit. A fiumei kormányzóság tételének megszavazásával kezdődött az ülés. Egyetlen felszólalója volt csak ma e tételnek, Madarász József, ki élesen bírálta meg a fiumei állapotokat. Ezután érdekes vita fejlődött ki a rendelkezési alap megszavazása körül. Elsőnek e tételnél Ernuszt Kelemen, a nemzeti párt kiváló alakja szólalt fel, ki kis-AT-JULIs jelentette, hogy azért nem szavazza meg, mert ez egyszersmind a bizalom nyilvánítása is lenne, márpedig ő a mostani kormány iránt semmi bizalommal nem viseltetik. Pázrándy Dénes a választási visszaélések felsorolásával kezdte beszédét s sok megdöbbentő adatot hozott fel az osztrák párt visszaéléseiről. Szederkényi Nándor kérdést intézett a miniszterelnökhöz, hogy igaz-e, hogy ő utasította volna a főispánokat vármegyéikben az osztrák párt szervezésére. Szapáry nagy hebegések közt kijelente, hogy egyenes utasítást nem adott ugyan egynek sem, de jó néven veszi főispánjainak ilynemű buzgalmát. A volt elnök Péchy Tamás szavai keltettek ezután nagy hatást, aki kijelentette, hogy tízszeri megválasztatása soha költségekbe nem került. Károlyi Gábor tudni akarván, hogy ki kapott választásokra pénzt, felszólítja a kormányt „őszinte“ nyilatkzattételre. Horváth Gyula szintén csatlakozott e tekintetben Károlyihoz, mire érdekes vita támadt Horváth és Jókai között a következő módon: Horváth Gyula konstatálja, hogy a szabadelvű párt két részre oszlik : arra, a mely tiltakozhatik és arra, a mely nem tiltakozhatik. (Nagy tetszés balról.) Jókai Mór : Vannak ott is a kik költöttek. Horváth Gyula : Meg vagyok győződve s az egész ország is, hogy az oraviczai oláhok a nemzet nagy költőjét csupa lelkesedésből választották meg. (Derültség.) Az osztrák vasutra vonatkozó vitát a pénzügyminiszter felszólalása után föltétlenül elintézettnek látja. (Helyeslés.) Nem tartja helyesnek, hogy bizonyos választási költségekről, mint jogosakról, beszélnek itt a házban s ezzel hozzászoktatjuk magunkat és másokat, hogy létezhetnek csakugyan jogos választási költségek. Reflektál ezután arra a válaszra, melyet a miniszterelnök Szederkényinek adott. A kormánypártnak szervezkednie szabad, de a főispánnak a szervezkedésbe befolynia nincs joga, így hatalmi pártokat szoktak szervezni, de nem politikai pártokat. A tételt nem fogadja el. Jókai Mór személyes kérdésben szólal fel. Neki szemére vetik, hogy nemzetiségi vidék küldte fel képviselőnek. Szerinte nem követnek el politikai eszélyességet azok, kik a jól megszövött magyar zászlót szálaira bontják s elemezgetik, hogy a piros szál a magyar, a fehér a szász, a zöld az oláh elem. Megválasztották volna őt magyar vidékeken is, de nem akart politikai és felekezeti küzdelmek árán mandátumhoz jutni, s ezért fogadta el a másik mandátumot melyre büszke. Jókainak Apponyi felelt meg s tiltakozott az ellen, mintha ő és elvtársai felekezeti küzdelmek árán szereztek volna meg mandátumokat. A 48-as párt részéről Molnár József beszélt hosszasabban a rendelkezési alap ellen. Ugron Gábor két ízben is felszólalt nagy hatással. Ugrón felemlítette: 1850 után a magyar czimert nem hogy respektálták volna, de üldözték. Ha történelmileg meg akarják becsülni, falazzák a kapu alá annak elékéül, hogy egy időben erőszakkal helyezték el a magyar czimer helyébe. Beöthy Ákos szintén károsnak tarti nemzeti szempontból. Ha az eltávolítás csak pénzkérdéstől függ, azt szívesen megszavazza, méltóztassék a miniszter úrnak intézkedni. Több kisebb felszólalás után az ülés végén a belügyminiszteri tárca költségvetésének tárgyalása vette kezdetét. 1.) Hogy jutott mandátumhoz Pulszky Ágost ? A magyar parlamentnek az egyik legosztrákabb vitéze, mint most kiderül, ugyancsak czifra módon jutott a képviselői mandátum birtokába. Pulszky megválasztása ellen ugyanis kérvényt adtak be, amelyet a képviselőház bizottsága szerdán vett tárgyalás alá. E kérvényben foglalt adatok szerint Pulszky megválasztása a legnagyobb mértékben elkövetett etetés, itatás, pénzzel való visszaélés, a hatósági közegek hivatalos preszsziója, az alkotmányos istitucziók iránt nyilvánuló lelkiismereti szabadság megsértésének az eredménye. A jogtiprások, az alkotmányos fegyerekkel való visszaélések — úgymond a kérvény — szemeink előtt folyt le. A legnemtelenebb módon való lélekvásárlás napirenden volt. És csak a közhit szerint kiadott 98 ezer írtnak volt köszönhető, hogy Pulszky 96 szavazattöbbséget kapott. A kérvény a házszabályok 74 §-ának a) pontja értelmében kéri a választás megsemmisítését, mert köztudomású dolog, hogy Pulszky azzal korteskedett maga mellett, hogy több verbászi közintézetnek, arra az esetre, ha a verbásziak rászavaznak, tekintélyes öszszegű ajándékot ígért. El is érte azt, hogy ezen ígéret folytán sokan rászavaztak. De eltekintve az etetés-itatás és vesztegetés eszközeitől, a lazítástól sem riadnak vissza, hogy Pulszkyt győzelemre segítsék a kortesek. A szerb pápok lázító beszédeket tartottak, a melyben azt mondták a népeknek : ne szavazzon a nemzeti párt jelöltjére, Magda. Irta: M. H. Tennyson. Angolból fordította: Amica. XXXIV. (Folytatás.: (79) Aztán még feszültebb figyelemmel hallgatódzva lihegve folytatám: — De ők nem eveznek, mert akkor az evezők egyenlő ütésének a zaját hallanám. A függöny szárnyait az egyik kezemmel még mindig összetartottam, míg a másikkal a tetején éppen csak annyi nyílást csináltam, hogy keresztül láthassak rajta. Ekkor az előttem teljesen érthetetlen látványtól megdöbbenve, önkénytelenül elkiáltottam magamat. Az emberek nem aludtak, és nem eveztek, mindnyájan teljesen s a reményteln kétségbeesés kifejezésével arczukon néztek maguk elibe. A hozzám legközelebb levő ülésen Krisztián foglalt helyet, arcza a két kezébe volt rejtve. A csalnak másik végén, a kormány udat kezében tartva, mogorva s ha ott alvány arczczal Findlay adott üzlete a kis hajósinas kuporgott, kisirt szemekkel s környéktől áztatott arcczal.