Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)

1892-03-05 / 53. szám

ks f »2--■ -- - - .... . .. . .■ , 1 MINDENFÉLE. Kolozsvár, márczius B. MAroshis 1-jével új előfizetést nyitott­un­k az „Ellenzékire. Kér­jük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetésük lejárt, azt m­egnyitani szíveskedjenek, a­kik pedig elő­­fizetési pénzekkel h­átralékban vannak, azokat megküldeni ke­gyeskedjenek.­­ A kolozsvári márcz. 15. ál­landó bizottság Deáky Albert elnök belma­­gyar utczai lakásán vasárnap délután 4 óra­kor, az ünnepély részleteinek előkészítése ügyében gyűlést tart. A gyűlésre meghivatik • Ábrahám Antal, Apáthy Árpád, Balogh Ká­roly, Bartha Miklós, Bénes Ferencz, Benign, Samu, Böckel Károly, dr. Csernátoni Gyula, Deáky Albert, Ditrói Mór, Eőry Ernő, dr. Ferenczi Zoltán, Hátsek Antal, dr. Hegedűs István, tiszt, tag, Hegyessy V., Hóry Béla Inczédy Sámuel, Incze József, Jékey Aladár, dr. Kerekes Gyula, Koleszár Sándor, Kor­­buly József, E. Kovács Gyula, Kovács János, Ruszkó István, Magyary Mihály, Nedoresztek János, Polcz Rezső, Sipos Károly Szabó Sá­muel, Szász Gerő, Szekula Ákos, Szigethy Miklós, Szilágyi György, dr. Teleki László, dr. Török Imre, dr. Török István, Vajda Emil, Váradi Aurél, Vincze István, Virányi István. Tárgy : az ünnepélylyel kapcsolatos ügyek­­tőkésítése. — Dávid Ferencz Egylet, hol­nap vasárnap délelőtt 11 órakor tartja meg e havi felolvasását az unitárius fogy. dísz­termében. Felolvasnak: Grátz Mór láth. pap és Nagy Gyula tanár. — Ifj doktorok. Ma avatták fel egyetemünkön az orvostudományok tudorává Voi­th Mihályt és Karácson Istvánt, egye­temünk nem rég végzett szép tehetségű és szorgalmas növendékét. — Dr. Goth Manó egyetemi m. tanár, orvos 100 frttal az E. M. K. E. ala­pító tagjai közé lépett. — Jutalomjáték. Szerdán Gáli Gyulának, színházunk e tehetséges tagjának lesz jutalomjátéka, mely alkalommal „Rozen­­krauer és Güldenstein“, a Klapp Mihály ki­tűnő vígjátéka kerül színre. E vígjáték 7 évvel ezelőtt igen szép sikerrel került a volt színre és abban Gabányinak volt akkor ki­látó jó szerepe, melyet jelenleg Gáli Gyula fog játszani. A darabot Csiky Gergely for­dította, s a Csiky ízlése bizonyosan biztosit arról, hogy a vígjáték sikerült irodalmi mű. — Tánczorgalom. A kolozsvári iparos-egylet lemondván a czifra redouti bá­lok rendezéséről, ezek helyett az egylet he­lyiségeiben rendez igazán kedélyes házi mu­latságokat, melyekből a fényűzés ki van zárva s a jelszó, egyszerűség, jó kedv. Ma este is egy ilyen mulatság lesz az egylet palotájában, mely 8 órakor veszi kezdetét. A ki szereti az igaz magyaros mulatságot, az el ne ma­radjon a mai estélyről. — Az 1848-49. Történeti Lapok 8. sz. a kö­vetkező tartalommal jelent meg: Honvédek albuma: Döllner Antal utászbán főhadnagy, a f­ogarasi honvéd­egylet elnöke, Jakab Iátván őrmester, Halászi János, Salamon János, Boldizsár József honvédek arczképeivel Okmánytár­­. Turinban kiállított honvéd igazolvány Közli: Schütz Sándor. Bem tábornok levele özv. gr Mi­kes Kel­emennéhez 1849 jan. 24 Közli: Várkonyi Endre Levelezés: Kolozsvárról Szász Lajostól. A háromszéki önvédelmi harczról, Petőfi otolsó fierczeiről, Zeyk Do­mokos vitéz elhulltáról Honvéd egyletek köréből . Le­vél a szerkesztőséghez Tisza László, Mikár Zsigmond Halálozások: Dőry Lajos báró, Tokody Ágoston, Pap János Márczius 15 . A kolozsvári állandó bizottság története. Ruszkó Istvántól. A kolozsvári állandó bi­zottság gyűlése — A bizottság névsora. — Kérés az ünnepélyekre. — A kolozsvári testületek előkészületei márcz. 16-ére. — Felhívás a szobor javára. Irodalom Honvéd névkönyv — Szinnyei József: Magyar írók Élete és Művei. — Aradi vésznapok Margitay Gábor, tói — Csángó-szobor története Koós Ferencztől. Is­merteti: Gy. : Adományok az 1848 — 49 orsz ereklye múzeumnak. Különfélék : A honvéd névkönyv. — Petőfi szobra Segesvárt. — Petőfi fényképe. Kérdések és feleletek Szerb üzenetek A lapot kiváló gonddal és nagy szakértelemmel Kuszkó István, az ereklye mu­zeum elé állította össze Megrendelések Hosszú utcza 8 fi a. Kolozsvárra intézendők/ g Ctyászhir. Alulírottak a maguk és számos közelebbi és távolabbi rokonaik nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik, hogy forrón szeretett édes anyjuk, illetve testvérük és anyósa özv. Tutsek József­•D u­ó szül Kiss Czeczilia úrnő, életének 54- ik, gyászos özvegységének 9-ik évében, a ha­lottak szentségének ájtatos felvétele után f. hó 3-án d. e. 10 órakor 13 napi szenvedés után, tüdőlokban, az Urban elszenderült. A boldogultnak földi maradványai f. hó 4-én délutáni fél 3 órakor fognak a gyászházban (IX., Kinizsi utcza 14. sz.) a róm. kath. val­lás szertartásai szerint beszenteltetni és on­nan a józsefvárosi pályaudvarra kiszállíttatni. A végleges nyugalomra helyezés f. hó 6-án d. u. 3 órakor a kolozsvári vasúti indóház­­tól történik. — Halhatatlan lelkéért pe­dig az engesztelő szent miseáldozat f. hó 7- én d e. 11 órakor fog a kolozsvári főtéri templomban az egek urának bemutattatni. Budapest, 1892. márczius hó 3-án. Béke hamvaira ! Kiss Móricz, Kiss Károly, Kiss Ferdinand, Kiss Sándor, Kiss József, Kiss Mária, Hrdina Gáspár Józsefné, Kiss Em­­ia, Kiss Antónia, özv. Tauffer Gyuláné, Kiss Paula, özv. Hancke Vilmosné, mint testvérei. Dr. Tutsek Sándor, Tutsek Margit és férje Bogdán Emil, Tutsek Anna, Tutsek József. Tutsek Irma, mint gyermekei és veje. — Márcz. 11m. a vidéken. Bánffy Hunyadon — mint értesülünk — ez év­ben nem ünnepük meg a márcz. 15-ikét. Az ottani állandó bizottság, tekintettel a válasz­tás utáni szomorú hangulatra, jónak látta az ünnepély rendezésének elejtését, nehogy a lelkesültség még izgatottabbá tegye a népet. — Páska Zoltán vívótermében, a Grand-kávéház udvarán 5—6 óráig lehet be­iratkozni. — A dicső-szent-mártoni jóté­­konyczélu műkedvelői egyesület a márczius 15-iki ünnepséget előkészítő és magát szá­zas bizottsággá kiegészített s ennek kebeléből kiküldött rendezőség, f. évi márczius hó 15- én jótékonyczélű hangversennyel és tánczc­al egybekötött nemzeti ünnepséget rendez az ottani vármegyeház dísztermében H. Gál Do­mokos elnöklete alatt. — Hoczalszki Kául a 7 éves udvari zongoraművész f. hó 16-án a redouteban tartandó hangversenyére az elő­jegyzések már nagyban folynak. Figyel­meztetnek tehát azok, kik maguknak jó he­lyet akarnak fentartani, hogy az előjegyzés­sel siessenek. Mától fogva jegyek is kaphatók Lehmann V. Sándor könyvkereskedésében. Koczalszki ki Európai körútjában jelenleg Budapesten hangversenyez, az egész zenevi­lág bámulatát vívta ki s a lapok egész ha­sábokat szentelnek dicséretére. — Katonai brutalitás. Nagyvá­radon egy huszárközli­gényt temettek el csü­törtökön délután, megfelelő katonai diszszel. A szerencsétlen haláláról a következőket beszél­ik azok, kik közvetlen tanúi voltak a tör­ténteknek . Néhány napja háromszor jelen­tett beteget nyeregtörés miatt, ennek daczára fellebbvalói nem engedték be a kórházba, sőt továbbra is lovaglásra erőltették, s ked­den addig űzték, hajtották, míg ájul­­tan esett le lováról. Ekkor aztán fél­halva bevitték a kórházba, hol a kiállott szenvedések folytán meghalt. Teste fel volt sebezve s ütés okozta kék foltokkal tele. — Hát nálunk nem akad egy szász herczeg ? — Udvari ebéd. Csütörtökön este 6 órakor 30 teritoriü udvari ebéd volt, me­­lyen résztvettek ő Felségén kívül : Gróf Szat­páry Gyula miniszterelnök, Szögyény és gróf Bethlen miniszterek, gróf Dessewffy Aurél, gróf Bánffy Miklós, gróf Széchenyi Gyula, báró Orczy Béla, Széll Kálmán, gr. Hunyady László, gróf Zichy Nándor, báró Kemény Kálmán, Pápay osztályfőnök v. b. titkos ta­nácsosok, Gajzágó Salamon, az állami főszám­szék elnöke, gróf Nákó Kálmán, gróf Czeb­­rián László, báró K­advánszky Géza, gróf Zichy Béla ka­carások, gróf Károlyi Tibor, báró Bánffy Dezső, Trakovich József, Gromon Dezső és Fejér Miklós államtitkárok, Ráth Károly főpolgármester, gróf Széchenyi Béla — Angol játék. Angol úri körök­ben tréfás játékot kaptak túl, a mi abból áll, hogy urak és hölgyek padló-fényesitő keféket kötnek föl s azzal tánczolnak a sima parketten. Jókedv kell hozzá, s akkor jól megy a mulatság. — Petőfi „nemzeti Ital“-a a sza­badságszobor javára. Az 1848 49 Történelmi Lapok márczius 15-i száma gazdag tartalom­mal, ünnepi kiadásban jelenik meg. Közölni fogja Petőfi »Nemzeti Dal“-át a »Talpra ma­gyart“ azokkal a betűkkel a melyekkel az 1848 márcz. 15 első lenyomat készült. Mi­után az eredeti lenyomat ritka ereklye szám­ba megy, becscsel bir annak az eredeti be­tűkkel való utánnyomása is. A Történelmi Lapok szerkesztősége, ha legalább 20 példányt megrendelnek, a márcz. 15. ünnep rendező bizottságoknak készséggel bocsát e füzetek­ből B kr. után nyomási és papír árban ven esedelkezésre bár­mily mennyiséget abban az iben, ha a füzeteket e hó 10-ig megren­delik és a megrendelt füzeteket példányon­­kint 20 kijával a szabadságszobor javára ér­tékesítik és a befolyt pénzt a „kolozsvári márcz. 15. bizottságnak beküldik, mely bi­zottságnak eddig már 2513 frt. tőkéje van erre a czélra. A füzet a Nemzeti dalon kí­vül ismertetni fogja a márcziusi napok ifjú Demosthenesének, Vasvárinak a képét, egy képet a nagygyűlésről a nemzeti muzeum s 16 oldalon több érdekes leírást. A megren­delés posta utalványon az ,1848—40 Tör­ténelmi ‘Lapok Kolozsvárt“ czim alatt teendő. — Az országos közegészségi egylet kolozsvárvidéki osztálya kedden 1892. évi márczius hó 8-án, délután 3 órakor az egyetemi közegészségtan intézetében IV. nyit­hallgatott ezután, verejték halt róla, — város szakülését tartja. Napirend: 1. dr. Ró- t még a kőszívű is megsajnálta volna, — pa­ Koloaivir, 1892. Ott olvadunk el a puha kézben, a ró­­zás arczon, a fehér nyakon, melyeknek szö­get bája édes kábulatba ejt, a miből nem ébredünk fel többé. Életünk a milyen rövid, épen olyan fenséges! És mi mennyire boldogok vagyunk, hogy odafön a légkörben a természet örökké alkotó és örökké romboló keze épen egy már­ciusi reggelen gyúrt minket idétlen pará­szokból ilyen patyolat márcziusi hóvá. Köszönjük hatalmas őserő, hogy nyo­morult zsarnokok helyett, ilyen gyöngéd hi­­vatásra alkotói. SEBESI SAMU. K L L O U K (211) zsahegyi Aladár: Néhány bevezető szó az évi közegészségi jelentésekhez. 2. dr Bartha János: Jelentés Kolozsvár polgári népességé­nek közegészségi viszonyairól 1891-ben. 3. dr. Ebul Lajos: A kolozsvári helyőrség köz­egészségi viszonyai az 1891 évben. 4. dr. Spányik József: Jelentés a kolozsvári hon­védhelyőrség és m­. kir. cserdőrség egészségi viszonyairól az 1891. évben. — Eladó Torda-Arany­os megyében egy 80 holdból álló első osztályú minőségű tagositott birtok, egy 5 holdas fiatal gyü­mölcsfákkal beültetett kerttel, úri lakóházzal és gazdasági épületekkel. Értekezhetni az el­adás iránt az­­Ellenzéki kiadóhivatalában. A szerkesztőség üzenete. Piroskának. Nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is úgy van. Pld. Ang­liában a legutóbb tartott népszámlálás sze­rint egy millióval több nő van, mint férfi. E körülmény egyik fő oka az, hogy az angol férfiak mindinkább külföldre és a gyarmatok­ba mennek, a­miért aztán a nők nagy része nem mehet férjhez. A nők aztán, kik így neki részesülnek a házas élet áldásaiban, több­nyire kereskedelmi, vagy állami hivatalosok­­ban nyernek alkalmazást. V. 6 iparosnak a­helytt. A kitüntetés úgy látszik elmarad, pe­dig B. L. a nagy „puhító“ erősen számított reá- Sz. N. tanárnak — Brassó. Kívánsága sze­ri­nt, mihelyt időnk engedi, megkeressük Mol­dovan Gergelyt, a­ki bizonyára készséggel fogja adni belegyezését. Nemonak — N.­Sze­­ben. Sohse féltse a szászokat A paktum­ból bizonyára csak nekik lesz hasznuk. Füg­­getlensginek — Helytt. A 48-as pártnak szintén lesz válaszfelirati javaslata. — A fel­irat megszerkesztésére egy bizottság lett kiküldve, Ugron Gábor elnöklete alatt. — Választónak. S. Szt. György. Horváth Gyula a budai mandátumot tartotta meg s igy Ko­va­znán uj választás lesz. Az osztrák párt végre­hajtó bizottsága még nem állapodot meg a jelölt személyében. Körülbelül Csernátony, Fálk, vagy Gajáry fognak szerencsét próbálni, de reméljük-eredmény nélkül. — Színházlátoga­tónak. A szerződések, ha jól tudjuk apr. 1-vel lejárnak. A személyzetben nagy változás aligha fog történni. Különben ez tisztán Ditrói igazga­tótól függ, a­ki bizonyára, ha nyárára nem is, de őszire fel­frissíti társulatát egy pár jó erővel, 100-nak. Nem tehetünk róla. Minde­nütt nem lehetünk jelen Ha önöknek oly nagy érdekükben állott, hogy az­­Ellenzék­ is tudomást vegyen dolgukról, egy pár sor­ban értesíthették volna lapunkat. Panasz. Halkan kopogtatta valaki az ajtót, — azt hivom hirtelen nem is ember, — de jót. Azután megcsosszant, — húzta a két lábát, köhintett és ilyen szókra tátó száját: „Téni szerkesztő urak, nehéz sorsom vagyon — a múlt napokban megbosszantottak nagyon; ám ez még nem minden — hacsak ennyi volna, bolonduljak meg, ha szót is szólnék róla; — de tessék megnézni fejemen e bogot, — úgy elvertek, mint a kétfenekű dobot!“ Pihenőt tart János — mert hiszen igy hívták — morzsolja kezében összegyűrt kalap­ját. Aztán fájdalmasan és mélyen sóhajtva, szomorú esetét imigyen folytatja: „Szép fehér ingem — ni! darabokra tépve, de kérem alásan még itt sincsen vége, — mert hogy megczibálta fülemet hajamat, — lábával taposta tollas kalapomat. Pedig a­mig el nem verte a pénzemet — nyalt-falt, czirogatott és szinte megevett S most tessék .... — mu­tatja kalapját, mely kajla, — hogy tévé po­csékká az a pimasz frajla! Kilökött a házból, utczára kergetett, — pedig isten vcscse egykoron szeretett. Legalább úgy mondta és én hittem neki, s mi a jóságomat miképen fizeti ...­­“ Ismét szuszszan János, mint igavonó ló, homlokára ránéz gyűl — mélyen, gondra val­ló — ötöl-hatol, aztán gondolkozik azon, — váljon elmondja, hogy mindez miért vagyon? »Kérem csak most történt — ép hús­hagyó este, — azt vettem észre, hogy kutya van a kertbe . . . Ismét szorongatja ka­lapját, mely kajla. — »Azt vettem észre, hogy mást szeret a szajla. Felforrott benn uram minden csepnyi vérem s kujakkal az asszonyt egyszer hátba mérem, — erre nekem fordul ... jaj az ebugattát - hát már csak beval­lom — én húztam a kurtát . . . Ezek után most már lustálom aláson — nyomtassák ki, — hogy hát — sok van a rováson. Hogyha érte talán fizetni is kéne — (lemélyeszti ke­zét zsebe fenekére.) Hát azt is megteszem, nem hagyom annyiba .... Úgy se számit most már egygyel több galiba. — De a me­nyecskének megmutatom még ma, hogy saját házamba én vagyok a gazda!“ * * Agglegények. (Vígjáték öt felvonásban írta : Sardou V.) Tegnap Sardou Victor vígjátékét az , Agglegények“-et mutatta be először a ko­lozsvári nemzeti színház. Sardou sok olyan jó tulajdont egyesít magában és megjelenít darabjában, a­melylyel a nevesebb franczia színműírók dicsekedhetnek. Van benne sok szellem keresettség nélkül, van humor eről­ködés nélkül, van pikantéria frivolitás nélkül. Sardou valamennyi előnyös tulajdonságát pa­zar kézzel használja darabjában s épen nem fukarkodik az úgynevezett sikamlóságokkal is, bár soha sem lesz izetlen és soha sem durva. És mikor a pikáns részletek bőalkal­mazását viszi színpadra semmi különösebb bűnt nem követ el, mint hódol a párisiak ízlésének és hódol a korszak divatos hóbort­jának. Talán kötelességszerűleg teszi, hogy annál hivebb legyen a kép, melyet annyira találó vonásokkal festett az agglegénység hibáiról vétkeiről és könnyelműségéről. Sardou Viktor e darabjának tulajdon­képen olyan vékony meséje van, a­miről megemlékezni is szinte fölösleges, de e vé­kony mese annyi szellemességgel van kitölt­ve, hogy senkinek sem jut eszébe, hogy ő most csak­is az író gazdag vénájának szik­ráit látja különösebb tartalom nélkül. Mortemer (E. Kovács), Veancourtois (Megyeri) és Clavieres (Gál Gyula) három agglegény avval tölti minden idejét, hogy a­kit elől-hátul találnak (legyen az asszony vagy leány) annak udvarolnak és ha lehet elcsábítják. Ezeken a kalandos utakon talál­kozik Mortemer egy bájos, romlatlan leány­kával Antoinettevel (K. Gerö Lina), a­ki a vén rugó tetszését megnyeri és vágyait fel­tüzeli. Ugyde Antoinettet más is szereti; egy lovagias és derék fiatal­ember Nantya (Balla K.), a­ki viszont szerettetik. Ez a tiszta és boldog szerelem minduntalan zavar­ja Mortemer kalandos terveit, de azért nem mond le az ostromról s érzéki szenvedélye újabb és újabb kísérletre serkenti. E közben Nantya csípős megjegyzéseket tesz Morte­­merre, a­ki nem hajlandó észre venni a sér­tegetést s közönnyel fogadja a fiatal­ember kifakadásait. A harmadik felvonásban egy véletlen Antoniettet Mortemer lakására viszi. A kéjencz agglegény eltávolít mindenkit, és heves ostromot intéz az áldozat ellen, de mind hiába, mert Antoni­ette ártatlanságán, tiszta­ságán hajótörést szenved minden erőlködése Mortemernek, kit végre annyira megindít a leány naiv ártatlansága, hogy könnyekre fa­­kad, leányának nevezi és ő maga sürgeti, hogy gyorsan hagyja el lakását. Antoinette távozik, ha ekkor a szobába tör Nantya és követeli, hogy Mortemer nevezze meg azt a hölgyet, ki az előbb lakását elhagyta. Mor­timer egy ideig szabadkozik és azt feleli, hogy nem volt nála senki, de éppen ekkor belép az inai és kéri a kisasszony ott felejtett ,looát­ját. Többé tagadni nem lehet és Mor­temer, a­ki minden hibái mellett is, mint igazi franczia lovagias és bátor, elfogadja nyomban a Nantya kihívását. E frappáns jelenet után Mortemer egye­dül marad és a régi kedveseitől kapott leve­lek közt kutat. Egyet el is olvas, a­melyet névtelenül írtak, de hogy ki írhatta? már ő sem emlékszik rá. Majd Clavieressel beszél a párbaj eshetőségeiről, mialatt levelet kap Nantyától, melyben ez azon eljárását men­tegeti, hogy egyik tanúnak Antoinette nagy­bátyját kérte fel. Ezenközben rá­jó, hogy Nantya olyan pecsétet használt, a­mely sza­kasztott párja azon levél pecsétjének, melyet ő kapott valamikor régen egy ismeretlen ked­vestől. Mortemer zavarba jő,­­ megfeledkezik párbajáról és kutatni kezdi, hogy miféle jognál fogva használja Nantya azt a czímeres pe­csétet. Talán asszony van a játékba ? talán egy­szerű boszú műve az egész história? talán Nantya nem is Antoinettért akar verekedni Ilyen izgalmas lelki állapotok közt habozik, töpreng és késedelmezik. E közben megér­keznek Nantya segédei és sürgetik a dolgot. Mortemer Chavenaytól felvilágosítást kér, hogy ki és micsoda az a Nantya, a­ki pecsétjén nem a saját nevét használja. Chavenay (Föl­­desi), a­kinek Nantya korábban bevallotta, hogy ő egy jószágának nevét viseli, mert törvényes atyja nem volt, megmondja Mor­­tomernek az igazat, és a bűnös agglegény megtudja, hogy saját fiával akar megvere­­kedni. E közben megérkezik Nantya is, a­ki türelmetlenül várakozott és következik egy rendkívül izgató és hatásos jelenet. Az atyának és fiúnak e különös talál­kozása, nem tartozik a teljesen új színpadi helyzetekhez, de Sardou teremtő ereje, izmos szelleme olyan megkapó hatással állítja a nézők elé, hogy az ember egészen megfeled­kezik arról, hogy már látta valahol. Pedig Sardou a fiúval itt még nem ismerheti meg bűnös atyját csupán megalázza, mert Morte­mer kénytelen eltűrni, hogy gyávának ne­vezze és arczul akarja csapni. Ezután következik a darab szerencsés, megoldása a­mikor Nantya is megtudja hogy Mortemer neki atyja és feleségül veszi Antoinettet, hogy egy boldogabb élet kez­dődjék. Sardou darabja olyan vígjáték, a­mely igazán komoly drámai részletekben is gaz­dag; olyan vígjáték, mely erős leczkét ad az agglegényeknek, de miből a léha férjeknek is kijut. A darabnak legjobban megrajzolt alak­ja Veancourtois egy elvénült, egy kiélt, kösz­­vényes és meghibbant elméjű agglegény, ki­nek testét és szellemét egyaránt megrongálta a kéj és a feslett élet. Ezt a köszvényes ké­­jenczet Megyeri játszta kiváló sikerrel és nagy alakító tehetséggel.­­ Kovács Gyula Morte­mer nehéz szerepét vitte dicsőséges diadalra. Gál Gyula ma is jól állotta meg helyét - mint mindig és Balla Kálmán jobb volt mint eddig. Nantya szerepét tagadhatatlanul siker­rel játszta és haladását szívesen konstatálom. A nők közzül K. Gerő Linát kell első helyen említenünk, ki a naiv és ártatlan Anto­inette szeretetreméltó jellemvonásait sok művészettel domborítá ki. Dicsérettel kell felemlítenünk Hunyadi Margit, Szentesi Hon és Szerémi Gizella játékát, a­kik egyenként jól megállották helyüket, s ne érje kevesebb elismerés a kisebb szereplőket is, a­kik az Öszhangot gondos játékukkal emelték. Időnyerés szempontjából valamivel ke­vesebbre kellene vonni a felvonás közöket, mert a darab vége majdnem belenyúlt az (t. p.) nászát felvettük egy karajczár nélkül, — igy talán sorsával valahogy megbékül. TÜSKE P. F­EK­EJÍCZI IGNÁCZ czipász, Kolozsvárt. Ajánlja több ezer párra menő s­aját ké-­szitményü czipőjét Március 5. Idegenek névsora. (Márczius 5.) Központi szálló. Csobánczi Pál körjegyző Tűre, Mont­­bach Sándor birtokos Válaszút, Rutter Emil postatitkár N.­Szeben, Vass Félix kereskedő Bp Bt, Grizman Jakab hivatalnok Bpest, Berlocher N. Sramek N. utazók Bécs, Grün­­wald Vilmos Weisz Béla utazók Bpest, Frid­­mann Albert bérlő Hadrév. Hungária szálló, Szidoli Czézár lovardaigazgató Florencz, Skutzky Lipót kereskedő Brün, Deutsch D. kereskedő Gy .­Fehérvár, Reisz Izidor keresk. Bpest, Gonczmann Emil, Stein Emil, Joa­­chim Mór utazók Bécs, Biazini szálló, Klimm Dénes gazdatiszt Szeged, dr. Csuta Demeter ügyvéd Besztercze, Nagy Anna magánzó Torda, Grand Miklós méhész fel­ügyelő Deés, Hosszú Feofil birtokos Mocs, br. Metelszkipf J. Berend. Nemzeti színház. Kolozsvárt, vasárnap, 1892. márczius 6-án másodszor: CZIGIWYKONTES*. Énekes bohózat Felelő* sxerkeaxtá : BARTHA HIKLÓR. Segédszerkesztő és kiadóleptulajdonos KAIIVAKT MIHÁLY. NYILTTER. 5°j0 Takarék-pém 5° 10 betéteket elfogad 5*/.-ra az Érd. Magyar Jelzálog Hitelbank Kolozsvártt. Alaptól** 400.000 forint. Igazgatóság: Gróf Bethlen Gábor, dr. Bánffy Dezső, Lukács László, Péterffy Zsig­­mond, gr. Vass Béla, Horváth Gyula, dr. Kiss Mór, Merza Lajos, Deáky Albert, Dal­mai Géza, dr. Weisz Miksa. Felügyelő bizott­ság: Gróf Kornis Victor, Szász Domokos, gr. Bethlen Bálint, Sombory Lajos, Pelitze Zsigmond. Legelőnyösebb tőke elhelyezi**. Az erdélyrészi Magyar Jelzálog-Hitel­bank 5 százalékos óvárnak kipest zálogleve­leket ad el parin alóli árfolyamon. Ez­en záloglevelek tehát nemcsak a legbiztosabb tőkebefektetést képezik, hanem egyszersmind az összes piaczon levő záloglev­eknél ma­gasabb kamatot hajtanak. Iroda és pénztár: Kolozsvártt Berszeny utcza 3. sz. I. emelet, 170 (7­32)

Next