Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)
1892-01-30 / 24. szám
Tizenharmadik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA ijelmatgyar-utcza 47-dik szára, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: Egyes szak, arab kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Egész évre Félévre 16 frt. 6 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy Lóra helyben 1 frt 50 kr. 24. szám. Kolozsvár, szombat, január 30. 1802. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárit, Belközép-utcza 33. szám HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1~1 czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedés iparosok árkedvezményben részesülnek. Reclam sora: I frl Bélyegilleték minden hirdetés után 311 kr. Nyílttéri”czikkek: garmond sora után 29 kr. fizetendő. Az osztrák párt diadala. A kolozsvári osztrák párt tegnap megnyerte az ütközetet. Ebből mindenki azt magyarázza ki, hogy már most a győzelem is a 16 részén van. Ám a győztes nem az osztrákpárt, hmem a legyőzött ellenzék. E különösnek tetsző állítás az osztrákpárti felfogás szerint nem egyéb paradoxonnál, ámde az is bizonyos, hogy igen sok paradoxonban van igen könnyen kimagyarázható igazság is. Az igazság itt az, hogy a kolozsvári osztrák párt egy megnyert ütközetből nem került ki győztesnek. Az osztrák párt csak leverte az ellenzéket, de nem győzedelmeskedett felette. Minden a fegyvernem és annak alkalmazási módjától frigg Ha már most azt nézzük, hogy az osztrák párt minő fegyvereknek mikép való használata mellett nyerte meg tegnap a csatát , úgy minden elfogulatlan ember bevallhatja, hogy csatát nyerni a nélkül is lehet, hogy a nyertes egyúttal a győzelem dicsőségét is joggal magáénak mondhatná. A tegnap megejtett választáson kitűnt számaránya a szavazatoknak a mellett bizonyít, hogy Kolozsvár város mindkét kerületében tényleg az ellenzéki és pedig kifejezetten a 48-as párt van többségben. Az első kerületben ugyanis Hegedűs Sándor részére csak 90, a másodikban pedig Sigmond Dezső részére alig 45 szótöbbséget tudtak össze- hozni. Aki már most elgondolja, hogy e csekély szótöbbség, minő mértéktelen erőszakoskodás mellett szereztetett meg, az bizonyítottnak láthatja annak igazságát, hogy az osztrák pártnak a kolozsvári győzelmen nem sok oka van örvendezni. Meg nem engedett eszközöknek erőszakos felhasználásával sikerült és sikerülhetett az osztrák párt jelöltjeinek ügyét győzelemre juttatni. Hetek óta a legszemérmetlenebb korteskedést űzték az osztrák párt fizetett zsoldosai. Nem a meggyőződéshez szóló komoly argumentumokkal kapacitáltak, hanem rálicitáltak a lelkiismeretre, a meggyőződésre és vásárolták a szavazatokat mindenféle pénz- ■ nemmel és mindenféle áron. Hetek óta egyebet sem tettek, csak kufárkodtak, lakmároztak és szemérmetlenkedtek. Hetek óta érezhették a kormánytól függő hivatalok alkalmazottjai ahatalom nyomását. Hetek óta folyt a megfélemlítés az állami hivatalnokokkal szemben. Minden képzelhető módját megkísértették a hatalmi túlkapásoknak arra, hogy a hatalomtól függő alárendeltek lelkei megnyeressenek a „szent ügy*-nek. És mikor bekövetkezett a cselekvés , ideje a kortesek mégegyszer neki melegedtek a nagy munkának és folyt a vesztegetés az erőszakoskodás a legprczátlanabb nyíltsággal. Az ilyen fegyvereknek felhasználása mellett nyerte és nyerhette meg meg az osztrák párt a tegnapi ütközetet. És ezzel szemben az ellenzéki tábor mit vihetett harczba? Csak az argumentumokat, a nyílt meggyőződést, a lelkiismeret szabadságát és egy jobb jövőbe vetett hitet. Ezek a fegyverek pedig szemben az ellentábor reális fegyvereivel és lelketlenségével — a hatalmi párt ja-vára döntötték el az ütközetet. Ám, aki ily fegyverekkel küzd, ne örüljön a győzelemnek. Amilyen piszkos fegyverekkel küzdöttek, és olyan piszkos a győzelem is, melyet kivívtak. Pártunk e levezetés után is teljes joggal tekintheti magát a győzelem urának. E levezetés ne lankaszszon el senkit a sorainkban. Csak idő kérdése, hogy az osztrák párt ily eszközökkel még meddig tarthatja fenn magát a hatalom birtokában. Amely hatalom ily tisztátalan eszközökkel harczol — és csak hatalmi érdekekért küzd, az csak rövid hideg bitorolhatja a hatalmat, mert el kell jönnie a leszámolás nagy napjának, amikor a nemzet ítéletet tart a hűtlen sáfárok felett. Ez az ítélet aztán majd eldönti azt is, hogy ki az Úr ez országban a győző-e, vagy a legyőzött? Politikai hírek. A pártok számaránya. Az eddig lefolyt választások eredményéből láthatólag az országgyűlési pártok számarányában jelentékeny változás nem lesz, de az ellenzék megerősödve kerül bele az új képviselőházba. Megerősödve nem annyira számban, mint erkölcsi tekintély dolgában, mert az erkölcsi diadalt kétségtelenül az ellenzéki pártok aratták, úgy, hogy igen sok kerületben az ellenzéki pártok veresége is e pártoknak erkölcsi fölényét mozdítja elő. Az első nap választási eredményének képe még azt mutatja, hogy az új házba özönével kerülnek be az új emberek. Szapáry Gyula gróf bevisz a házba egy nagy csomó fiatal mágnást, akik aligha fogják ott előmozdítani akár az igazi demokratizmusnak, akár a tiszta liberalizmusnak diadalait. Erőszakoskodás. Szászvárosról írják: „Gróf Teleki Árpád kormánypárti jelölt győzelme érdekében hívei az erőszakoskodások hallatlan eszközeit veszik igénybe. A szászok szerdáig részint ellenzéki hajlamúak voltak, részint passzív magatartást követtek. Szerdán idejött az alispán s ennek ígéreteire délután elhatározták, hogy valamennyien a kormánypártra szavaznak. A helybeli románok passzivok. A Maroson túl levő községekből lehetetlen szavazatokat behozni a jégzajlás miatt. A hivatalos apparátus teljes mozgásban van. Valóságos lélekvásárlás foly, mely kétségessé teszi az ellenzék győzelmét.* Pártválság Ausztriában. Az osztrák-német-liberális pártban rendkívül mélyreható mozgalom észlelhető a cseh feudális nemesség magatartása miatt, mely a kiegyezést cserben hagyni készül; a csehországi német képviselők pedig — mint hírlik — le akarják tenni mandátumaikat. A fő oka azonban a pártban uralkodó lehangoltságnak e pillanatban nem annyira a kiegyezés kedvezőtlen kilátásai, mint inkább az a körülmény, hogy Plener esetleg lemond a pártvezérségről. Plener ugyanis nem halaszthatja továbbra elhatározását, hogy elfogadja-e a közös legfőbb számvevőszék elnökségét vagy sem. A német liberális körök attól tartanak, hogy Plener elfogadja az állást, mely esetben komoly pártválság fenyeget, sőt arról is beszélnek, hogy az egyesült baloldal több csoportra oszlik szét. ^.páry bukása. Lapunk csütörtök^.» megjelent számában távirati értesítést adtuu' '■'ról, hogy Szapáry grófot a legfelsőbb körök nem Boa'’ra elejtik. Erre az osztrák párt helybeli lapja azt mondta: sült koholmány és kortesfogás az egész híresztelés. A „Kolozsvár* nevetséges cáfolgatási mániájának illusztrálásául adjuk aBudapesti Hírlap* mai számának eme rövid közleményét, mely ismételten megerősíti a bécsi tudósító értesüléseit. A czikk igy szól: ,A Budapesti Hírlap mai számának közleményét Szapáry bukásáról, mely nagy feltűnést keltett, az avatatlanabbak kortesfogásnak nézték, némelyek még hirdették is. Mi meggyőződésünknek mindenkor nyilt és világos kifejezést szoktunk ugyan adni s ha valami fellelkesit bennünket, lelkesedésünket sem rejtjük véka alá, de kortes- és pártpolitikát nem űzünk. Ki kell tehát emelniük, hogy a kérdéses közlemény nem kortesfogás, hanem hála Isten komoly dolog, komoly forrásból és független a téli választások formai eredményétől, mert az országhangulat sugalta a Új képviselők. Az első napon megejtett választás eredményében következőkben állítjuk össze az új országgyűlés képét: a 1,- 48-as pártbeliek Holló Lajos, Ugrón Gábor (2 helyen), Ugrón Ákos, Lis Gyula, Matkovits Tivadar, Sima Ferenc, Stuttmann György. ♦ Nemzeti pártiak: Gróf Apponyi Albert, Horváth Gyula, Balogh Géza, Horváth Lajos, Királyi Pál, Hodossy Imre, Ivády Béla, Bolgár Ferencz, Bernáth Béla, Nagy István Kende Mihály, Zselenszky Róbert, dr. Sennyey István, Kék Lajos, Tomcsányi László, Bánó József, gróf Bethlen Bálint, gróf Károlyi László, Gaál Jenő, dr. Reiter János, Hedry Lőrincz, Hock János, Sesekutz Viktor, Atzél Péter, Kund Jenő, Nedeczky Jenő, Beöthy Ákos, Kálman János, Boda Vilmos, Sághy Gyula, Schaffer Dezső, Szentiványi Kálmán, Hadzsy János, Drukalics István, Gullner Gyula, Purdy János. * Függetlenségi és 48-as partiak: Irányi Dániel, Meszlényi Lajos, Bornemisza István, Madarász Imre, Szederkényi Nándor, Uray Imre, Kapottffy Jenő, Horváth Ádám, Lun Miklós, Isaák Dezső, Kiss Albert, Csanády Sándor, Pap Elek, Lakatos Miklós, Thaly Kálmán, Várady Károly, Okolicsányi Sándor, Chernel Gyula, Hentaller Lajos, Szluha István, Kováts József, Polónyi Géza, Baky István, Tóth Ernő, Csávolszky Lajos (2 helyen), dr. Jeszenszky László, Pázmándy Dénes, Jenszenszky Ferencz, Pap Elek, Kolozsváry Kiss István, Reviczky Károly, Visontai Soma, Horváth Géza, Foltvszek Sándor, gróf Károlyi Gábor, Papp Béla, Farkas Balázs, Szalay Imre, dr. Babó Emil, Szabó László, Thold Dániel, Deésy Zoltán, Heckenaszt György, Pogrányi József, Szalay Károly, Kürthy Sándor, Noszlopi Gyula, gr. Zichy Herman, Vikár István, Helfy Ignácz, Bossay János, Putnoky Mór, Konkolyi József, Papp Béla, Zboray János, Veres János. * Osztrákpártiak: Andrássy Gyula gróf, Berzeviczy Albert, Wahrmann Mór, Tolnay Lajos, Fejérváry G. Morszányi Károly dr., Podmaniczky Frigyes báró, Darányi Ignácz, Horváth Béla, gr. Csáky Kálmán, Baross Gábor (három helyen), Halassy Gyula, Szalay Ödön, Zsámbokréthy József, gr., Gyürky Ábrahám, Radvánszky György, Lehóczky Egyed, Dokus Ernő, Szájhely Gyula, Wekerle Sándor, gr. Szapáry Gy. (két helyen), gr. Pongrácz Károly, Bornemissza Ádám, gr. Bethlen Balázs, Harkányi Frigyes, Molnár Antal, gr. Károlyi István, Véghsy Gellért, Fabiny Teofil, Lukács László, Bornemissza Alajos, gróf Andrássy Tivadar, Beöthy László, Asbóth János, gr. Teleky G., Boros Béni, Rohonczy Gida, dr. Reiter János Matuska Péter, Szende Béla, gr. Bethlen J. Pálffy Elemér, Kubinyi Árpád, Szalavszky Gyula, Degey Gusztáv, Nedeczey János, Perényi Zs. Zakó Miklós, Klobusiczky J., Jókai Mór, Kajuch József, gr. Szálfy Vilmos, Bobula J. gr. Pálffy Elemér, dr. Boish Milos, gr. Bethlen Balázs, Szmialovszky Valér, Rakovszky Géza, Urbanovszky Iván, Beksich Gusztáv, Király Ferencz, Körössy Sándor, Láng Lajos, Miksa Elek, Busbach Péter, dr. Nákó Kálmán, Csávossi Béla, Bornemisza Lajos, Magyary Kossa Géza, dr. Papp Géza, Belicska Béni, dr. Nikolics Fedor, dr. Kemény Ákos, Perényi Péter, Balázs Antal, Szabó Imre Smertics István, Rezey Sylvius, Latkóczy Imre, László Mihály, Bokros Elek, Hadik-Barkóczy Endre, Mohay Sándor, Bujanovics Sándor, Bornemisza Ádám, Ürményi Bernát, Ilyeromini Károly, Vojnits István, Kraitz Béla, Bessenyei Ferencz, Kiss Pál, Kende Mihály, Frayyessy Ferencz, Tubay János, Mandel Pál, Cigó Pál, Tóth Aladár, báró Ambrózy Béla, Teleszky Béla, Teleszky István, Solymossy László, Schwarz Gyula, Ivanoics István, Perényi Zsigmond, Perényi Péter, dr. Bölönyi István, Nedeczey János, Dégen Gusztáv, Rohonczy Gedeon, Jakó Milán, Popper Ármin, Holóssy Gyula, Radvánszky György, Grómon Dezső, dr. Bogdán Virgil, Mikszáth Kálmán, Fest Lajos, Vuja Péter, Amon Ede, Rakovszky István, Bujanovits Sándor, Just György, Viktoria Miklós, Fai Gyula, Kubinyi Géza, gr. Zay Albert, Klobusitzky Jányos, Lévay Antal, gróf Teleki Sándor, Jellenik Arthur, Lippa Péter, Görgey Béla, Szerb György, Ésámbokréthi Emil, gr. Andrássy Sándor, gr. Andrássy Géza, gr. Andrássy Tivadar, Stcóll Ákos, Szende Béla, Drescher Ede, gr. Bethlen Ödön, Pálffy Elemér, Kubinyi Árpád, Pongrácz Károly, gr. Festetics Andor, Antal Gyula, Asbóth János, Borosa Béni, Harkányi Frigyes, Szily Pongrácz Véghső Gellért, Földváry Miklós, Pap Samu, Dániel Ernő, Toroczky Miklós, Széll Kálmán, Perczel Dezső, Latkóczy Imre, Teleky Domokos, Pap Béla, Szibó Imre, Rónay János, Peski Tamás, Prileszki Tádé, Probsztner Arthur Vargics Imre, Janitsáry János, Szilágyi Dezső, Neuszidler Károly, Beöthy Algernon, Kommerer Ernő, Teleki Samu, Münnich Aurél, Sepeki Sándor, Schoberer. Hódított kerületek. A függetlenségi és 48-as párt elhódítottta a kormánypárttól a következő kerületeket: a szegedi II. kerületet, a zalaegerszegi, a győrszigeti, a fülöpszállási, a csákvári, a gödöllői, az újvidéki, a tatai, a paksi a kaposvári kerületet. Az Ugron-féle negyvennyolcasoktól a czeglédi, és a pártonkivüliektől a csengeri kerületet. Pártonkivüliek: Báró Kemény Endre Hortoványi József. Két helyen változtattak meg: Baross Gábor, Ugrón Gábor, Beöthy Ákos, Csávolszky Lajos, gróf Szapáry Gyula, Veszter Imre. A nemzeti párt elvette a kormánypárttól a következő kerületeket: a kassai, szepesszombati, a csákovai, a nagyenyedi, a csongrádi, vízaknai és újverbászik. A pártonkívüliektől a békéscsabai kerületet. A kormánypárt elvette a nemzeti párttól a következő kerületeket: a magyaróvári a függetlenségi és 48-as párttól, a szentgotthárdi, a székesfejérvári, a kölesdi kerületet. Új képviselők: Dézsi Zoltán, Bozzi János, Putnoki Móricz, Szily Pongrácz, Ivanovics Iván, Purghli János, Antal Gyula, Hadzsi János, Szmertics Iván, Papp Béla, Zboray János, Sporzon Ernő, Bakó Emil, Sima Ferencz, Aczél Péter, Noszlopi Gyula, Fesztetich Andor, Drakulics Pál, Nádassy Ödön, Zichy Hermann gróf, Vikár István, Kund Jenő, Papp Béla, Nedeczky Jenő, Tompa Antal, Atzél Béla báró, Kullmann János, Séfer Dezső, Csigó Pál, Lakatos Miklós, Kovács József, Tubar János, Baky István, Bánó József, Kolozsvári Kiss István, Hortoványi József, Horváth Géza, Visontai Soma, Váradi Károly, Szluha István, Ságh Gyula. * A belügyminisztérium a következőleg állította össze a pártok mérlegét: Este 11 óráig ismeretes 194 választásnak eredménye, ezek közül megválasztatott 123 szabadelvű párti, 30 nemzeti párti, 36 függetlenségi, 3 negyvennyolczas és 2 pártonkívüli. Ezekből nyert a szabadelvű párt 17 kerületet és pedig 4-et a nemzeti párttól, 5-öt a függetlenségi párttól, 2-öt a negyvennyolczasoktól s 6-ot a pártonkivüliektől, veszített pedig 15 kerületet, ezekből nyert a nemzeti párt at, a függetlenségi párt 5-öt, a negyvennyolcas párt 1-et s a pártonkívülik 1-et. A szabadelvű párt nyert tehát 2 kerületet. A nemzeti párt eddig nyert 11 kerületet s veszített 5-öt tehát tényleg nyert 6 kerületet. A függetlenségi párt nyert 7-et 8 veszített 6-ot, tehát nyert csak 1 kerületet. A 48-as párt nyert 1-et s vesztett 4et, tiszta vesztesége 3 kerület. A pártonkívüliek, kik 1 kerületet nyertek, 6 kerületet vesztettek. A megválasztottak között van 41 új képviselő; pártállást nem, de képviselőt változtatott 27 kerület, nagy bukott el. Csongrádon Szávák, Zala-Egerszegen Radócza, Csákován Wodianer Béla, Ó-Budán Országh Sándor, Pakson Szeniczey Ödön, Letenyén Dárday Sándor, Battonyán báró Waster Adolf, Tatán Feszthy Árpád, Gödöllőn Bossányi László kormánypárti oszloposok maradtak ki. Elvesztette a kormány ezeken kívül Uj Aradot, Szepes-Szombatot, Nagy-Idát Újvidéket, Nagy-Enyedet. Ezen érzékeny, nagyon érzékeny veszteségek szaporodni fognak még A 48-as párt is hódított, elvette Boros Bálinttól Ugrón Szatmár-Németit. A függetlenségi párt győzelmeit csak részben tudjuk, de Poonyi Szolnokot vette el a kormánypárttól. Ezek csapások Szapáryra, melyeket újak fognak követni. Gajáry Ödön Duna-Patajon bukott meg. Szemben ennyi nyereséggel, nem számít, hogyha a belvárosban a kormány 530 hivatalnokkal kiszorította K a a sávort. Károlyi Gábor Székesfehérvárott elesett, de meglett Czegléden, Lovrint, Balassa-Gyarmatot és Aranyos-Marótot, valamint Komáromot a miniszter elkobozta s Pécs megadta megát Barossnak, ki ott fogja hagyni a faképnél. Nevezetes volt az Apponyi térfoglalása Pozsonyban. A kormány ez erős vára, Szilági Dezsőt majdnem mandátum nélkül hagyta. Apponyi által Pozsonyban Szilágyi megveszeztetett s népszerűségének utolsó maradványait Magyarországon elvesztette. A fővárosban igaz, hogy győzött s ismét csak egy kerülete van az ellenzéknek, de minő különbség hajdan és most! Mindenfelé erős kisebbségek, szervezett ellenzéki pártok tesznek tanúságot a független polgárok ellenzéki érzelmeiről. Fejérváry miniszter megválasztása botrányos módon a záróra idő előtti kitűzésével és a választópolgárok szavazati jogának elkobzásával vitetett keresztül. Az ilyen mandátum semmis s a minisztériumra szégyen, így állunk tehát s a futó ellenséget üldözni fogjuk. * Újabb táviratok jelentik, hogy a kormány elveszté Győr-Szigetet, hol Földváry Elemér bukott; Nagy-Kanizsát, hol Wlassits Gyula bukott; Csengert Szatmárban, hol Tisza hive, Domahidy István maradt ki, Jakóhalmát, honnét Éles Henrik pusztult el; a függetlenségi párt még elvette Tabot, hol Pulszky Károly volt képviselő, Szeged II .. kerületét, Tápét, Ú-Kanizsát. A nemzeti párt még megnyerte Szempczet, hol Eszterházy Mihály gr. választatott meg és Galanthát. Ezekkel szemben a kormány elvette Dárdát, Makót és Szarvast a függetlenségi párttól, kiszorítván Just Gyulát és Haviár Dánielt. Az ellenzék győzelme. Az ellenzéki pártok megnyerték az ütközetet. A döntő ütközetben a Szapáry-minisztérium megveretett. Ha számszerinti többsége a kormánypártnak lesz is, erkölcsileg tönkre ment. Politikailag nagy dolog történt, mert Szapáry azért oszlatta fel az országgyűlést, hogy az ellenzéket megsemmisítse, ez pedig visszakerült nagyobb erővel és elszántsággal. Kell-e mondanunk, hogy a csatában elestek mindkét részről sokan, de a veszteség felett fájdalmat nem érez a győztes. Még foly az ütközet, de az eredmény nem kétes többé. Az ellenzék győzött és hódított Kassán, hol Beöthy Ákos megválasztatott, Abaúj-Szepsiben, hol Horánszky lett meg; Aradon, hol megbukott Fáik Miksa; Vízaknán, hol megbukott Tisza István; Uj-Verbászon, hol megbukott Pulszky Ágoston; Keszthelyen, hol Fejér államtitkár; Kápolnán, hol Almássy Géza ház A választások. Hosszas harcz után tegnap megtört ent a döntő ütközet. Amint előre lehetett tudni: a harcz az osztrákok győzelmével végződött. Olyan körülmények között, mint ahogy Magyarországon végzik az alkotmányos választásokat, isten csodája, hogy néhol ellenzéki képviselőjelölt neve is győzelemmel kerül ki az urnából. Hiszen nálunk a választási lajstromot az osztrák párt készíti el tetszése szerint; a választási elnököt — rendesen elvakult pártemberei közzül — az osztrák párt választja — a választásokat ő vezeti, tetszése szerint, intézteti békésen vagy fegyveresen. Ha az osztrák pártnak úgy tetszik , elfogatja hamis ürügyek alatt az ellenzéki választókat; ha úgy tetszik zavart idézhet elő és ekkor a népre lövet, ha úgy tetszik terrorizál és minden emberben elfojtja a szabad vélemény nyilvánulását; ha úgy tetszik kinevez egyszerűen. Nálunk az alkotmányos választásnak még a helyes látszata sincs meg, és amit látunk az mind az absolutizmusra emlékeztet. A választópolgárok lelkesedésével ők szembe, állítják a szuronyt, és az elszegényített néppel szembe állítják a judás pénzt. Nincs elég erős szó, arra mely a kormány gazságait helyesen jellemezze. Maga a párt mindenben kormányának kreatúrája. Ugyanolyan erőszakos, ugyanolyan