Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)

1892-01-30 / 24. szám

Tizenharmadik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA ijelmatgyar-utcza 47-dik szára, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendő­k. AZ­­ELLENZÉK­ ELŐFIZETÉSI DIJA: Egyes szak­, ara­b kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Egész évre Félévre 16 frt. 6 frt. Negyedévre . . 4 frt. Egy Lóra helyben 1 frt 50 kr. 24. szám. Kolozsvár, szombat, január 30. 1802. KIADÓ­ HIVATAL: Kolozsvárit, Belközép-utcza 33. szám HIRDETÉSI DIJAK: Egy 1~1 czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, keresked­és iparosok árkedvezményben részesülnek. Reclam sora: I frl Bélyegilleték minden hirdetés után 311 kr. Nyílttéri”czikkek: garmond sora után 29 kr. fizetendő. Az osztrák párt diadala. A kolozsvári osztrák párt tegnap megnyerte az ütközetet. Ebből mindenki azt magyarázza ki, hogy már most a győzelem is a 1­6 részén van. Ám a győztes nem az osztrákpárt, hmem a legyőzött ellenzék. E különösnek tetsző állítás az osztrákpárti felfogás szerint nem egyéb paradoxonnál, ámde az is bizonyos, hogy igen sok paradoxonban van igen könnyen kimagyarázható igazság is. Az igazság itt az, hogy a kolozs­vári osztrák párt egy megnyert ütkö­­­zetből nem került ki győztesnek. Az osztrák párt csak leverte az ellenzéket, de nem győzedelmeskedett felette. Minden a fegyvernem és an­nak alkalmazási módjától frigg­ Ha már most azt nézzük, hogy az osztrák párt minő fegyvereknek mi­kép való használata mellett nyerte meg tegnap a csatát , úgy minden elfogulatlan ember bevallhatja, hogy csatát nyerni a nélkül is lehet, hogy a nyertes egy­úttal a győzelem di­csőségét is joggal magáénak mond­­­­hatná. A tegnap megejtett választáson kitűnt számaránya a szavazatoknak a mellett bizonyít, hogy Kolozsvár vá­ros mindkét kerületében tényleg az el­lenzéki és pedig kifejezetten a 48-as párt van többségben. Az első kerületben ugyanis He­gedűs Sándor részére csak 90, a má­sodikban pedig Sigmond Dezső részé­­­­re alig 45 szótöbbséget tudtak össze-­­ hozni. A­ki már most elgondolja, hogy e csekély szótöbbség, minő mérték­telen erőszakoskodás mellett szerezte­tett meg, az bizonyítottnak láthatja annak igazságát, hogy az osztrák párt­nak a kolozsvári győzelmen nem sok oka van örvendezni. Meg nem engedett eszközöknek erőszakos felhasználásával sikerült és sikerülhetett az osztrák párt jelöltjeinek ügyét győzelemre juttatni. Hetek óta a legszemérmetlenebb korteskedést űzték az osztrák párt fize­tett zsoldosai. Nem a meggyőződéshez szóló ko­moly argumentumokkal kapac­itáltak, hanem rálic­itáltak a lelkiismeretre, a meggyőződésre és v­á­s­á­r­o­lt­á­k a szavazatokat mindenféle pénz- ■ nemmel és mindenféle áron. Hetek óta egyebet sem tettek, csak kufárkodtak, lakmároztak és szemér­­metlenkedtek. Hetek óta érezhették a kormány­tól függő hivatalok alkalmazottjai a­­­hatalom nyomását.­­ Hetek óta folyt a megfélemlí­­tés az állami hivatalnokokkal szemben. Minden képzelhető módját meg­kísértették a hatalmi túlkapásoknak arra, hogy a hatalomtól függő aláren­deltek lelkei megnyeressenek a „szent ügy*-nek. És mikor bekövetkezett a cselekvés , ideje a kortesek mégegyszer neki me­legedtek a nagy munkának és folyt a vesztegetés az erőszakoskodás a leg­prczátlanabb nyíltsággal. Az ilyen fegyvereknek felhasz­nálása mellett nyerte és nyerhette meg meg az osztrák párt a tegnapi ütközetet. És ezzel szemben az ellenzéki tá­bor mit vihetett harczba? Csak az argumentumokat, a nyílt meggyőződést, a lelkiismeret szabadsá­gát és egy jobb jövőbe vetett hitet. Ezek a fegyverek pedig szemben­­ az ellentábor reális fegyvereivel és lelketlenségével — a hatalmi párt ja-­­­vára döntötték el az ütközetet. Ám, a­ki ily fegyverekkel küzd, ne örüljön a győzelemnek. A­milyen piszkos fegyverekkel küzdöttek, és olyan piszkos a győzelem is, melyet ki­vívtak. Pártunk e levezetés után is tel­jes joggal tekintheti magát a győze­lem urának. E levezetés ne lankaszszon el sen­kit a sorainkban. Csak idő kérdése, hogy az osztrák párt ily eszközökkel még meddig tart­hatja fenn magát a hatalom birto­kában. A­mely hatalom ily tisztátalan eszközökkel harczol — és csak ha­talmi érdekekért küzd, az csak rövid hideg bitorolhatja a hatalmat, mert el kell jönnie a leszámolás nagy napjának, a­mikor a nemzet ítéletet tart a hűtlen sáfárok felett. Ez az ítélet aztán majd eldönti azt is, hogy ki az Úr ez országban a győző-e, vagy a legyőzött? Politikai hírek. A pártok számaránya. Az eddig lefolyt választások eredményéből láthatólag az or­szággyűlési pártok számarányában jelenté­keny változás nem lesz, de az ellenzék megerősödve kerül bele az új kép­­viselőházba. Megerősödve nem annyira számban, mint erkölcsi tekintély dolgában, mert az erkölcsi diadalt kétségtelenül az el­lenzéki pártok aratták, úgy, hogy igen sok kerületben az ellenzéki pártok veresége is e pártoknak erkölcsi fölényét mozdítja elő. Az első nap választási eredményének képe még azt mutatja, hogy az új házba özönével kerülnek be az új emberek. Szapáry Gyula gróf bevisz a házba egy nagy csomó fiatal mágnást, a­kik aligha fogják ott elő­mozdítani akár az igazi demokratizmusnak, akár a tiszta liberalizmusnak diadalait. Erőszakoskodás. Szászvárosról írják: „Gróf Teleki Árpád kormánypárti jelölt győ­zelme érdekében hívei az erőszakoskodások hallatlan eszközeit veszik igénybe. A szászok szerdáig részint ellenzéki hajlamúak voltak, részint passzív magatartást követtek. Szer­dán idejött az alispán s ennek ígéreteire délután elhatározták, hogy valamennyien a kormánypártra szavaznak. A helybeli romá­nok passzivok. A Maroson túl levő községek­ből lehetetlen szavazatokat behozni a jég­zajlás miatt. A hivatalos apparátus teljes mozgásban van. Valóságos lélekvásárlás foly, mely kétségessé teszi az ellenzék győzelmét.* Pártválság Ausztriában. Az osztrák-né­­met-liberális pártban rendkívül mélyreható mozgalom észlelhető a cseh feudális nemes­ség magatartása miatt, mely a kiegyezést cserben hagyni készül; a csehországi német képviselők pedig — mint hírlik — le akar­ják tenni mandátumaikat. A fő oka azonban a pártban uralkodó lehangoltságnak e pilla­natban nem annyira a kiegyezés kedvezőt­len kilátásai, mint inkább az a körülmény, hogy Plener esetleg lemond a pártvezérség­­ről. Plener ugyanis nem halaszthatja tovább­ra elhatározását, hogy elfogadja-e a közös leg­főbb számvevőszék elnökségét vagy sem. A német liberális körök attól tartanak, hogy Plener elfogadja az állást, mely esetben ko­moly pártválság fenyeget, sőt arról is be­szélnek, hogy az egyesült baloldal több cso­portra oszlik szét. ^.páry bukása. Lapunk csütörtök^.»­ megjelent számá­ban távirati értesítést adtuu' '■'ról, hogy Szapáry grófot a legfelsőbb körök nem Boa'’ra elejtik. Erre az osztrák párt helybeli lapja azt mondta: sült koholmány és kortesfogás az egész híresztelés. A „Kolozsvár* nevetséges c­áfolgatási mániájának illusztrálásául adjuk a­­Budapesti Hírlap* mai számának eme rövid közlemé­nyét, mely ismételten megerősíti a bécsi tu­dósító értesüléseit. A czikk igy szól: ,A Budapesti Hírlap mai számának köz­leményét Szapáry bukásáról, mely nagy fel­tűnést keltett, az avatatlanabbak kortesfogás­nak nézték, némelyek még hirdették is. Mi meggyőződésünknek mindenkor nyilt és világos kifejezést szoktunk ugyan adni s ha valami fellelkesit bennünket, lelkesedésünket sem rejtjük véka alá, de kortes- és pártpo­litikát nem űzünk. Ki kell tehát emeln­iük, hogy a kérdéses közlemény nem kortesfogás, hanem hála Isten k­o­m­o­ly dolog, komoly for­rásból és független a téli válasz­tások formai eredményétől, mert az ország­hangulat sugalta a Új képviselők. Az első napon megejtett választás ered­ményében következőkben állítjuk össze az új országgyűlés képét: a 1,-­ 48-as pártbeliek Holló Lajos, Ugrón Gábor (2 he­lyen), Ugrón Ákos, L­i­­­s Gyula, M­a­t­k­o­­v­i­t­s Tivadar, Sima Ferenc­, S­t­u­tt­m­a­n­n György. ♦ Nemzeti pártiak: Gróf Apponyi Albert, Horváth Gyula, Balogh Géza, Horváth Lajos, Királyi Pál, Hodossy Imre, Ivády Béla, Bolgár Ferencz, Bernáth Béla, Nagy István Kende Mihály, Zselenszky Róbert, dr. Sennyey István, Kék Lajos, Tomcsányi László, Bánó József, gróf Bethlen Bálint, gróf Károlyi László, Gaál Jenő, dr. Reiter János, Hedry Lőrincz, Hock János, Sesekutz Viktor, Atzél Péter, Kund Jenő, Nedeczky Jenő, Beöthy Ákos, Kálman János, Boda Vilmos, Sághy Gyula, Schaffer Dezső, Szentiványi Kálmán, Hadzsy János, Drukalics István, Gullner Gyula, Purdy János. * Függetlenségi és 48-as partiak: Irányi Dániel, Meszlényi Lajos, Borne­misza István, Madarász Imre, Szederkényi Nándor, Uray Imre, Kapottffy Jenő, Hor­váth Ádám, Lun Miklós, Isaák Dezső, Kiss Albert, Csanády Sándor, Pap Elek, Lakatos Miklós, Thaly Kálmán, Várady Károly, Oko­­licsányi Sándor, Chernel Gyula, Hentaller Lajos, Szluha István, Kováts József, Polónyi Géza, Baky István, Tóth Ernő, Csávolszky Lajos (2 helyen), dr. Jeszenszky László, Páz­­mándy Dénes, Jenszenszky Ferencz, Pap Elek, Kolozsváry Kiss István, Reviczky Károly, Visontai Soma, Horváth Géza, Foltvszek Sán­­dor, gróf Károlyi Gábor, Papp Béla, Farkas Balázs, Szalay Imre, dr. Babó Emil, Szabó László, Thold Dániel, Deésy Zoltán, Hecke­­naszt György, Pogrányi József, Szalay Ká­roly, Kürthy Sándor, Noszlopi Gyula, gr. Zichy Herman, Vikár István, Helfy Ignácz, Bossay János, Putnoky Mór, Konkolyi József, Papp Béla, Zboray János, Veres János. * Osztrákpártiak: Andrássy Gyula gróf, Berzeviczy Albert, Wahrmann Mór, Tolnay Lajos, Fejérváry G. Morszányi Károly dr., Podmaniczky Frigyes báró, Darányi Ignácz, Horváth Béla, gr. Csá­­ky Kálmán, Baross Gábor (három helyen), Halassy Gyula, Szalay Ödön, Zsámbokréthy József, gr., Gyürky Ábrahám, Radvánszky György, Lehóczky Egyed, Dokus Ernő, Száj­­hely Gyula, Wekerle Sándor, gr. Szapáry Gy. (két helyen), gr. Pongrácz Károly, Bornem­issza Ádám, gr. Bethlen Balázs, Harkányi Frigyes, Molnár Antal, gr. Károlyi István, Véghsy Gellért, Fabiny Teofil, Lukács László, Bornemissza Alajos, gróf Andrássy Tivadar, Beöthy László, Asbóth János, gr. Teleky G., Boros Béni, Rohonczy Gida, dr. Reiter János Matuska Péter, Szende Béla, gr. Bethlen J. Pálffy Elemér, Kubinyi Árpád, Szalavszky Gyula, Degey Gusztáv, Nedeczey János, Pe­­rényi Zs. Zakó Miklós, Klobusiczky J., Jókai Mór, Kajuch József, gr. Szálfy Vilmos, Bobula J. gr. Pálffy Elemér, dr. Boish Milos, gr. Beth­len Balázs, Szmialovszky Valér, Rakovszky­ Géza, Urbanovszky Iván, Beksich Gusztáv, Király Ferencz, Körössy Sándor, Láng Lajos, Miksa Elek, Busbach Péter, dr. Nákó Kál­mán, Csávossi Béla, Bornemisza Lajos, Ma­­gyary Kossa Géza, dr. Papp Géza, Belicska Béni, dr. Nikolics Fedor, dr. Kem­ény Ákos, Perényi Péter, Balázs Antal, Szabó Imre Smertics István, Rezey Sylvius, Latkóczy Im­re, László Mihály, Bokros Elek, Hadik-Bar­­kóczy Endre, Mohay Sándor, Bujanovics Sán­dor, Bornemisza Ádám, Ürményi Bernát, Ilye­­romini Károly, Vojnits István, Kraitz Béla, Bessenyei Ferencz, Kiss Pál, Kende Mihály, F­rayyessy Ferencz, Tubay János, Mandel Pál, Ci­gó Pál, Tóth Aladár, báró Ambrózy Béla, Teleszky Béla, Teleszky István, Solymossy László, Schwarz Gyula, Ivanoics István, Pe­­rényi Zsigm­ond, Perényi Péter, dr. Bölönyi István, Nedeczey János, Dégen Gusztáv, Ro­­honczy Gedeon, Jakó Milán, Popper Ár­min, Holóssy Gyula, Radvánszky György, Gróm­on Dezső, dr. Bogdán Virgil, Mikszáth Kálmán, Fest Lajos, Vuja Péter, Amon Ede, Rakovszky István, Bujanovits Sándor, Just György, Viktoria Miklós, Fai Gyula, Kubinyi Géza, gr. Zay Albert, Klobusitzky Jányos, Lévay Antal, gróf Teleki Sándor, Jellenik Arthur, L­ippa Péter, Görgey Béla, Szerb György, É­sámbokréthi Emil, gr. Andrássy Sándor, gr. Andrássy Géza, gr. Andrássy Tivadar, Stcóll Ákos, Szende Béla, Drescher Ede, gr. Bethlen Ödön, Pálffy Elemér, Ku­binyi Árpád, Pongrácz Károly, gr. Festetics Andor, Antal Gyula, Asbóth János, Bo­rosa Béni, Harkányi Frigyes, Szily Pongrácz Véghső Gellért, Földváry Miklós, Pap Samu, Dániel Ernő, Toroczky Miklós, Széll Kálmán, Perczel Dezső, Latkóczy Imre, Teleky Do­mokos, Pap Béla, Szibó Imre, Rónay János, Peski Tamás, Prileszki Tádé, Probsztner Arthur Vargics Imre, Janitsáry János, Szilágyi De­zső, Neuszidler Károly, Beöthy Algernon, Kommerer Ernő, Teleki Samu, Münnich Au­rél, Sepeki Sándor, Schoberer. Hódított kerületek. A függetlenségi és 48-as párt elhódí­tottta a kormánypárttól a következő kerüle­teket: a szegedi II. kerületet, a zala­eger­­szegi, a győrszigeti, a fülöpszállási, a csák­­vári, a gödöllői, az újvidéki, a tatai, a paksi a kaposvári kerületet. Az Ugron-féle negy­­vennyolc­asoktól a czeglédi, és a pártonki­­vüliektől a csengeri kerületet. Pártonkivüliek: Báró K­e­m­é­n­y Endre Hortoványi József. Két helyen változtattak meg: Baross Gábor, Ugrón Gábor, Beöthy Ákos, Csávolszky Lajos, gróf Szapáry Gyula, Veszter Imre. A nemzeti párt elvette a kormánypárt­tól a következő kerületeket: a kassai, szepes­szombati, a csákovai, a nagyenyedi, a cson­grádi, vízaknai és újverbászik. A pártonkívüliektől a békés­csabai ke­rületet. A kormánypárt elvette a nemzeti párt­tól a következő kerületeket: a magyar­óvári a függetlenségi és 48-as párttól, a szent­gotthárdi, a székes­fej­érvári, a kölesdi ke­rületet. Új képviselők: Dézsi Zoltán, Bozz­i János, Putnoki Móricz, Szily Pongrácz, Ivanovics Iván, Purghli János, Antal Gyula, Hadzsi János, Szmertics Iván, Papp Béla, Zboray János, Sporzon Ernő, Bakó Emil, Sima Ferencz, Aczél Péter, Noszlopi Gyula, Fesztetich An­dor, Drakulics Pál, Nádassy Ödön, Zichy Hermann gróf, Vikár István, Kund Jenő, Papp Béla, Nedeczky Jenő, Tompa Antal, Atzél Béla báró, Kullmann János, Séfer De­zső, Csigó Pál, Lakatos Miklós, Kovács Jó­zsef, Tubar János, Baky István, Bánó József, Kolozsvári Kiss István, Hortoványi József, Horváth Géza, Visontai Soma, Váradi Ká­roly, Szluha István, Ságh Gyula. * A belügyminisztérium a következőleg állította össze a pártok mérlegét: Este 11 óráig ismeretes 194 választás­nak eredménye, ezek közül megválasztatott 123 szabadelvű párti, 30 nemzeti párti, 36 függetlenségi, 3 negyvennyolczas és 2 pár­­tonkívüli. Ezekből nyert a szabadelvű párt 17 kerületet és pedig 4-et a nemzeti párttól, 5-öt a függetlenségi párttól, 2-öt a negyven­­nyolczasoktól s 6-ot a pártonkivüliektől, ve­szített pedig 15 kerületet, ezekből nyert a nemzeti párt­­ at, a függetlenségi párt 5-öt, a negyvennyolc­as párt 1-et s a pártonkí­­vülik 1-et. A szabadelvű párt nyert tehát 2 kerületet. A nemzeti párt eddig nyert 11 kerületet s veszített 5-öt tehát tényleg nyert 6 kerületet. A függetlenségi párt nyert 7-et 8 veszített 6-ot, tehát nyert csak 1 kerületet. A 48-as párt nyert 1-et s vesztett 4et, tiszta vesztesége 3 kerület. A pártonkívüliek, kik 1 kerületet nyertek, 6 kerületet vesztettek. A megválasztottak között van 41 új képviselő; pártállást nem, de képviselőt változtatott 27 kerület, nagy bukott el. Csongrádon Szávák, Zal­­­a-E­gerszegen Radócza, Csáková­n Wodianer Béla, Ó-B­u­d­á­n Országh Sándor, P­a­k­s­o­n Szeniczey Ödön, Letenyén Dár­­day Sándor, Battonyán báró Waster Adolf, Tatán Feszthy Árpád, Gödöllőn Bossányi László kormánypárti oszloposok ma­radtak ki. Elvesztette a kormány ezeken kívül­­ Uj Aradot, Szepes-Szombatot, Nagy-Idát Új­vidéket, Nagy-Enyedet. Ezen érzékeny, nagyon érzékeny vesz­teségek szaporodni fognak még A 48-as párt is hódított, elvette Boros Bálinttól Ugrón Szatmár-Németit. A függetlenségi párt győ­zelmeit csak részben tudjuk, de P­o­­­o­n­y­i Szolnokot vette el a kormánypárttól. Ezek csapások Szapáry­ra, melyeket újak fognak követni. Gajáry Ödön Duna-Pa­­tajon bukott meg. Szemben ennyi nyereséggel, nem szá­mít, hogyha a belvárosban a kormány 530 hivatalnokkal kiszorította K a a s­ávort. K­á­­rolyi Gábor Székesfehérvárott elesett, de meglett Czegléden, Lovrint, Balassa-Gyarma­­tot és Aranyos-Marótot, valamint Komáro­mot a miniszter elkobozta s Pécs megadta megát Barossnak, ki ott fogja hagyni a faképnél. Nevezetes volt az Apponyi térfogla­lása Pozsonyban. A kormány ez erős vára, S­z­i­l­á­g­i Dezsőt majdnem mandátum nélkül hagyta. Apponyi által Pozsonyban Szilágyi meg­­veszeztetett s népszerűségének utolsó marad­ványait Magyarországon elvesztette. A fővárosban igaz, hogy győzött s is­mét csak egy kerülete van az ellenzéknek, de minő különbség hajdan és most! Mindenfelé erős kisebbségek, szervezett ellenzéki pártok tesznek tanúságot a független polgárok el­lenzéki érzelmeiről. Fejérváry miniszter meg­választása botrányos módon a záróra idő előtti kitűzésével és a választó­polgárok sza­vazati jogának elkobzásával vitetett keresz­tül. Az ilyen mandátum semmis s a minisz­tériumra szégyen, így állunk tehát s a futó ellenséget üldözni fogjuk. * Újabb táviratok jelentik, hogy a kor­mány elveszté Győr-Szigetet, hol Földváry Elemér bukott; Nagy-Kanizsát, hol Wlassits Gyula bukott; Csengert Szatmárban, hol Tisza hive, Domahidy István maradt ki, Ja­­kóhalmát, honnét Éles Henrik pusztult el; a függetlenségi párt még elvette Tabot, hol Pulszky Károly volt képviselő, Szeged II .. kerületét, Tápét, Ú-Kanizsát. A nemzeti párt még megnyerte Szempczet, hol Eszterházy Mihály gr. választatott meg és Galanthát. Ezekkel szemben a kormány elvette­­ Dárdát, Makót és Szarvast a függetlenségi párttól, kiszorítván Just Gyulát és Haviár Dánielt. Az ellenzék győzelme. Az ellenzéki pártok megnyerték az üt­közetet. A döntő ütközetben a Szapáry-minisz­­térium megveretett. Ha számszerinti többsé­ge a kormánypártnak lesz is,­­ erkölcsileg tönkre ment. Politikailag nagy dolog történt, mert Szapáry azért oszlatta fel az országgyűlést, hogy az ellenzéket megsemmisítse, ez pedig visszakerült nagyobb erővel és elszántsággal. Kell-e mondanunk, hogy a csatában elestek mindkét részről sokan, de a veszte­ség felett fájdalmat nem érez a győztes. Még foly az ütközet, de az eredmény nem kétes többé. Az ellenzék győzött és hódított Kas­sán, hol Beöthy Ákos megválasztatott, Ab­aú­j-S­z­e­p­s­i­b­e­n, hol Horánszky lett meg; Aradon, hol megbukott Fáik Miksa; Vízaknán, hol megbukott Tisza István; U­j-V­erbászon, hol megbukott Pulszky Ágoston; Keszthelyen, hol Fejér állam­titkár; Kápolnán, hol Almássy Géza ház­ A választások. Hosszas harcz után tegnap megtört en­t a döntő ütközet. A­mint előre lehetett tudni: a harcz az osztrákok győzelmével végződött. Olyan körülmények között, mint a­hogy Ma­gyarországon végzik az alkotmányos válasz­­tásokat, isten csodája, hogy néhol ellenzéki képviselőjelölt neve is győzelemmel kerül ki az urnából. Hiszen nálunk a választási lajstromot az osztrák párt készíti el tetszése szerint; a választási elnököt — rendesen elvakult párt­emberei közzül — az osztrák párt választja — a választásokat ő vezeti, tetszése szerint, intézteti békésen vagy fegyveresen. Ha az osztrák pártnak úgy tetszik , elfogatja hamis ürügyek alatt az ellenzéki választókat; ha úgy tetszik zavart idézhet elő és ekkor a népre lövet, ha úgy tetszik terrorizál és minden emberben elfojtja a szabad vé­lemény nyilvánulását; ha úgy tetszik ki­nevez egyszerűen. Nálunk az alkotmányos választásnak még a helyes látszata sincs meg, és a­mit látunk az mind az absolutizmusra emlékeztet. A választó­polgárok lelkesedésé­vel ők szembe, állítják a szuronyt, és az elszegényített néppel szembe állítják a ju­­dás pénzt. Nincs elég erős szó, arra mely a kormány gazságait helyesen jellemezze. Maga a párt mindenben kormányának krea­túrája. Ugyan­olyan erőszakos, ugyan­olyan

Next