Ellenzék, 1892. július-december (13. évfolyam, 147-298. szám)
1892-10-18 / 237. szám
Tizenkftmnedik évfolystinl SZERKESZTŐI SKODA jjjlmagyar-ntdta 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illeti közlemények czimvendők AZELLENZÉK* ELŐFIZETÉSI DIJA. gyén évre . . 16 írt. jj Negyedévre . . 4 írt. Fílívre ... 6 írt. jj Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. Egyat szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat háziratok nem «dalnak vissz«. 237. 97*w. m mm wrm POLITIKAI ÉS TÁRSADALm NAPILAP. plR © fi Koozsvár, kedd, október 18 189’?. KIADÓHIVATAL: Kolozsvértt, Belközép-utcza 33. szám HIRDETÉS JÓNAK: Etsy III czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Reclam sora: I frt. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Hylttóri~Mikkek: garmand sora után 20 kr. fizetendő. A nemzet megsebzése.^ A leható legnagyobb furfatiggal tillták ki a Hentzi-szobor megkoszorutásának kísérletire azt a jelszót: kiengesztelődés. Hát ugyan kit, vagy kiket akarnak kiengesztelni! Hentzit, a ki halomra akarta lövetni Magyarország fővárosát, s a ki a magyarok engesztelhetlen ellenségének bizonyította magát. És kik engeszteljék ki ennek a magyarfaló osztrák tisztnek az emlékét? Hát kik mások, mint az 1846&B honvédek. De hát látott-e még a világ egy ehhez hasonlatos kiengesztelődési komédiát ? Bizony, lehetetlen az ily fajta kiengesztelési kísérletekről satkra nélkül írni, de lehetetlen a legteljesebb megbotránkozás nélkül hírt venni arról a merényletről, mely a nemzet közérzülete ellen intéztetett. Hogy tényleg mindbántó e kísérlet a magyar nemzetre nézve, az kitűnik abból az egyetemes felháborodásból, melylyel a nemzet összesége e hírt fogadta. Hiszen csak azt kell számba venni, hogy a mikor csak osztrák részről történt a Hentzi-szobor megkoszorúzta — már e tény is felháborította a közvéleményt, mely hangosan követelte, hogy az osztrák kegyetlenkedésnek e hirdető oszlopa a magyar főváros területéről eltávolittassék. Ámde Szapáry gróf és Ivánka Imre urak előtt az nem számít, hogy a magyar nemzet önérzete megsértetik-e vagy rem; életük csak az határoz, hogy az osztrák döntő köröknek és a katonai intézőknek kedvükre való dolgok történjenek. Már pedig Szapáry és Ivánka urak felfogása szerint a katonai köröknek és az osztrák uraknak csak valami olyan dolgok tetszhetnek, amelyek a magyar nemzet kősérzületét háborítják fel és sértik meg. Erre pedig alkalmasabb eszközt aligha találhattak volna, mint a nemzet előtt leggyűlöletesebb osztrák emlékoszlopnak a honvédek által való megkoszoruztatása. Ennél kirívóbb ellentétet csakugyan nemlehetett volna keresve is feltámasztani a különnemű érdekek és érzületek közt, mint a 48-as honvédeket oda állítani az osztrák kegyetlenkedés legpraegnansabb képviselője lieniti tábornok emlékoszlopához s arra kényszeríteni őket, hogy az elismerés és kegyelet koszorúját helyezzék egyik leggyűlöltebb ellenségünk lábai elé. No, ha ez kiengesztelési aktus, akkor mért követelnek a magyar nemzettől újabb áldozatot, mert követelik azt, hogy megtagadja múltját, levetj közzé önérzetét ? Hát ugyan minek nézik a nemzetet azok az urak, akik ilyen tettre ribízni vélik a nélkül, hogy mielőtt e szoborra helyezné koszorúját meg tagadjon magában minden önérzetet, a még arra is érdemetlenné tegye magát, hogy a világ olyan nemzet számba vegye, aki ad valamit erkölcsi becsére és hasznát akarja venni önérzetének. Hát mi úgy nézzük, és ebben a nemzet összessége megegyezik, hogy a Hentzi-szobornak a honvédek által való megkoszorúzása nem kiengesztelés hanem a nemzet újabb megalázása akar lenni. És a legszomorúbb a dologban, hogy ennek a megaláztatásnak nem is valamely idegen tényező vagy hatalom, hanoss saját véreink akarják kitömni a nemzetet. Mi lovagii.8 nemzetnek ismerjük ugyan a magyart, a ki régi sérelmes. Lapunk szerkesztőjének lanércaikka után szinte jelenlegesnek tartjuk jelen czikket köbölül, monban lapunk egyik barátjától származván, a uralkodó hangulat jellemzzse végett kis trendjükket elfelejteni tudja, akar is, de viszont önérzetes nemzetnek se ismerjük, a mely mint ilyen nem tűr galád játékot, mely orvul támad önérzetére, hanem a mely féltékenyen őrzi önbecséletét, s bár felejt, de nem alázza meg magát. Szépnek és lélekemelőnek tartjuk a kiengesztelési jeleneteket, de másfelől az a hitünk, hogy Magyarországon kiengesztelésre épen a magyar szorul, nem pedig az osztrák. Ha Lobkovitz herczeg megkoszorúzza a közös hadsereg nevében a honvéd emléket, hát ez kiengesztelési jelenet és örömmel is látjuk, de mikor Magyarország földjén magyar honvédek osztrák emléket koszorúznak meg, ez nem kiengesztelés, ez újabb seb, mely nem üthető a nemzet testén anélkül, hogy az ellen a nemzet egyeteme fel ne lázadjon. Azért nem tudjuk mi ebben a csúnya komédiában meglátni a kiengesztelést s ezért kívánjuk, hogy a nemzet az ellen állandóan tiltakozzék. Politikai hírek. A képviselőhöz hétfői üléjén Lukács Béla kereskedelmi miniszter az al-dunai Vaskapu-szabályozás újabb munkálataira vonatkozólag törvényjavaslatot s ezenkívül néhány kisebb jelentést terjesztett a ház elé. A javaslatot a pénzügyi, a jelentéseket pedig a közlekedési bizottsághoz utasították. Értekezlet pártkörben. Budapestről értesítenek, hogy az országgyűlési 48-as pártköz vasárnap este tartott értekezletén hosszasan foglalkozott a honvéd emlékünnepély ügyével. A párt tagjai a Hentzi-szobor megkoszorúzását a nemzetre nézve egyhangúlag sértőnek nyilvánították, minek folytán Ugron Gábort megbízták, hogy az országgyűlésen ez ügyben felszólaljon. Az országgyűlési szabadelvű párt báró Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt vasárnap este értekezletet tartott, amely gróf Szapáry miniszterelnök előterjesztésére elhatározta, hogy a ház rendes tanácskozásait, tekintettel a delegációk ülésezésére, folyó hó 22-ig nem kezdi meg, az elnök megbizatván e hó 22—24 közt az első érdemleges ülés napjának kitűzésével, a mely ülésen az 1886. 21. tcz. vénaly intézkedéseinek módosítására, a fogház és elzárás büntetések végrehajtására s a telekkönyvi bejegyzések helyesbítésére vonatkozó törvényjavaslatok vétetnek tárgyalás alá. Merénylet: A függetlenségi párt értekezlete. Budapestről írják, hogy a függetlenségi párt vidéken időző tagjai a vasárnap délutáni értekezletre nagy számmal jöttek fel. A hangulat a lehető legelkeseredettebb. A párt megjelent legtöbb tagja őszintén kijelente, hogy az első pereben, olvasva a Hentzi-szobor megkoszorúzására vonatkozó közleményt, azt éretlen tréfának tartotta. Nem akarta elhinni, hogy a szabadelvű kormány elnöke a hazaáruláshoz ily közel álló merényletet akar elkövetni a nemzet becsülete ellen. Már délután három órakor népes volt s körüllői-uti helyisége. Kevéstől négy óra után megjelent Eötvös Károly, kit tagtársai hosszas éljenzéssel fogadtak. A kör tagjai közül jelen voltak: Helty Ignácz, Horváth Ádám, Illyés Bálint, Babó Emil, Nánásy Ödön, Vécsey Endre, Lukáts Gyula, Károlyi Gábor, Eötvös Károly, Kun Miklós, Noszlopy Gyula, Heckenast György, Ulay Lajos, Zichy Herman, Slalay Károly, Bonzay János, Tompa Antal, Visontai Domna, Heutaffer Lajos, Pázmándy Dénes, Tóth János, Pogrányi József stb. Irányi beteg lévén, a tagok felkérése folytán Helty Ignácz foglalta el az elnöki széket, aki Irányi Dánielnek Nyíregyházán kelt alábbi táviratát olvasta fel: „Ágyban fekvő betegen nem lehetek köztetek, de elvárom ismert hazafiságtoktól, hogy a nemzeti közérzület ellen tervezett merényletet a legszélesebb, alapon rendezendő ellenmozgalommal fogjátok meghiusítani.( A párt lelkesen bepeljenezte beteg elnökének hazafias szellemű nyilatkozatát, mely nem várt felelet volt azoknak a cégére a német zsurnalisztáknak, kik ma kvatifikálhatatlanul támadták meg a párt azon tagjait, kik a merénylet meghiúsítására az ellenmozgalmat megindították rögtön abban a peresben, amidőn a kormánypárt bérencz írói a közönségnek vakondok módjára akarták beadni a maszlagot. Helty Ignácz ezután kifejti, hogy a párt néhány tagjának nagy köszönettel tartozik az egész párt azért, hogy rögtön abban a pereben, midőn nekik tudomására jutott a miniszterelnöknek ez a monstruózus terve, mindjárt megtették a kellő intézkedéseket a nemzet elleni ezen merénylet meghiúsítására. Hogy e kérdésben a párt minden egyes tagja miként gondolkodik, az kérdés egyáltalán nem lehet. A kérdés itt csak az, hogy miként lehet azt megakadályozni . A kérdés az, milyen akciót indítson a függetlenségi párt arra nézve, hogy e nemzet becsületébe gázoló terv kivitele megakadályoztassék. Eötvös Károly hosszasan fejtegette, hogy ő és öt képviselőtársa, kik tudomást szereztek e tervről, abban a nézetben voltak, hogy a honvédszobor-bizottság félrevezető felhívásának nem szabad megjegyzés nélkül megjelenni. Ezért határozták el ők a késő éjjeli órákban azt, hogy figyelmeztetik a nemzetet arra, mily orvmerénylet készül. Kéri a párt tagjait, hagyják ezt utólagosan jóvá. (A párt tagjai zajosan éljenzik szónokot.) Alig lehet, — folytató Eötvös — véleménykülönbség köztünk azon merénylet felfogásában. A honvédszobor-bizottság által össze-vissza hadart mindenféle nem egyéb, mint egyszerű hazugság ! Hentziről lehet privát, egyéni felfogása kinek-kinek. De azt senki sem tagadhatja el, hogy magában a Hentzi-szoborban Magyarország eltiprására törekvő zsarnok hatalompolitikája van megörökítve és Magyarországnak a közös birodalomba való bevonszolása van kifejezve. És most a magyar kormány ezt a jelképes szobrot akarja negyvennyolczas honvédekkel megkoszorúztatni. Mi, a függetlenségi párt ezt a nemzet elleni orvtámadást szó nélkül meg nem engedhetjük. Ha mi ezt tennénk, a nemzet ellen a legnagyobb bűnt követnénk el. Mi a 48—49-iki eszmék megvalósítói vagyunk. S mindent meg kell tennünk arra nézve, hogy a kormány e terve ne sikerüljön. Meg kell tenni, akár lesz törekvésünknek sikere, akár nem lesz. Nekünk most első sorban is három teendőnk van. Legelőször is a parlamentben kell ez ügyet szóba hozni. Lehetne a képviselőházban a napirend előtt felszólalni, lehetne valahonnan hirtelenében peticzionáltatni, de ez a két mód nem alkalmas. Legalkalmasabb a háralevő harmadik mód : az interpelláczió. Éspedig interpellálhat vagy egy, vagy több képviselő, kik úgy az interpelláció megtétele alkalmával, mint a miniszter felelete után hosszasan foglalkozhatnak a kérdéssel. Interpellálja a párt a kormányt. Feleletre kell vonni azért, hogy mert a honvédszoborbizottság meghatalmazása nélkül az udvarral, a katonai parancsnoksággal az ünnepélyre nézve egyezkedésekbe bocsátkozni. Ezenkívül ajánlja, hogy a párt bocsásson ki a nemzethez manifesztumot, melyben ki kell fejteni sérelmeinket. Mert nézete szerint az „úgynevezett osztrák eszmének” alábbvaló szolgálatot sohasem akart még magyar kormányférfi tenni, mint a mostani merénylettel akár Szapáry Ha ez megtörténik, akkor már minden lehetséges lesz. Nézete szerint ezenkívül fel lehetne hívni még az öreg honvédeket is, hogy azt a néhány évet, ameddig még élnek, ne engedjék megpiszkoltatni. Vikár István mindenben pártolja Eötvös indítványát, de azonkívül még szeretné kimondani, hogy a párt rendezzen országszerte népgyűléseket Helfy Ignácz szerint a holnapi nap programmja a legsürgősebb, ő helyesebbnek tartaná a napirend előtti felszólalást. Vikár indítványát helyesli, de nem hiszi, hogy a kormány a kolera miatt azt megengedné . Illy Lajos mindenben egyetért Eötvössel. Hentaller Lajos teljesen elfogadja Eötvös propozícióit, de szerinte tovább lehetne még menni. Rendkívüli viszonyokkal állunk szemben, tehát joga van a pártnak rendkívüli eszközökhöz folyamodni annak orvoslására. Az ő indítványa oda terjed, kérjen a párt zárt ülést. A zárt ülésen a párt minden egyes tagja felszólalhat, s ott az ügyet kimerítő vita tárgyává lehet tenni. Kun Miklós csatlakozik Eötvös véleményéhez. Eötvös Károly helyesnek tartja Hentallernek a zárt ülésre vonatkozó indítványát. A zárt ülésen meg lehet majd magyarázni a kormánynak, hogy ha szándékától el nem áll, akkor a párt a végletekig elmegy ezzel a kormánynyal szemben, mely csak a közelmúltban is oly dolgokat művelt, mint a minő volt a többek közt a Klapka honvédtábornok holttestének elsikkasztása. Határozatba ment azután, hogy napirend előtt Eötvös Károly fog felszólalni; ugyancsak ő teszi meg az ülés végén az interpellácziót. Helfy Ignácz indítányára a párt köszönetet mondott azon hat képviselőtársnak, kik a nemzetet a készülő merényletre figyelmeztették. A párt Irányi Dániellel táviratilag tudatta, hogy éberen és résen áll. A honvédegyletek köréből újabban következő távirati tudósítások érkeztek : * Debreczen okt. 17. A debreczeni honvédegylet elnöksége gyűlésre fogja összehívni az egyesületet, tiltakozandó, hogy a 48-as honvédek nevében a Hentzi-szoborra a honvédszobor leleplezésével kapcsolatosan koszorú tétessék. Ugyanekkor indítvány fog tétetni, hogy ha a Hentzi-szobor megkoszorúzása tiltakozásuk daczára megtörténnék, kilépjenek az országos honvédegyesületből. Nyíregyháza okt 17. Megbotránkozva tiltakozom Ivánka Imre és Tisza László egyoldalú, illetéktelen és jogtalan eljárása ellen, mely az országos 48-as honvédség egyetemének erkölcsi jogérzetét sérti. Krúdy Gyula, a szabolcsmegyei honvédegyesület elnöke. A hangulat. Ami előrelátható volt, a merénylet hírére megmozdult az egész ország közvéleménye. Ma már nemcsak a törvényhozótestület foglalkozik a botrányos üggyel, de országszerte a legszélesebb körökben állást foglal azzal szemben a független sajtó és függetlenül gondolkozó, nemzeti érzelmektől áthatott polgárság. Igaz, hogy a közvélemény egy része, mely a kormánypárti sajtó felsőbb utasításra írt czikkeinek hatása alatt vett tudomást a merényletről, első pillanatra tévedésbe esett. Mert a kormánypárti sajtó, valamint az első napon, úgy tagnap is jól kiszámított rafinériával folyvást a magyar nemzet lovagimé érzelmeiről beszél, s a 48—49-iki szabadsághősök szobrának a közös hadsereg által való megkoszorúzását tolja előtérbe, míg a Programm szégyenletes pontját, a Hentzi-szobornak a régi honvédek által való megkoszorúzását csak a lovagias érzelmek kifolyásakép magyarázgatja. Tartózkodik attól, hogy egyenesen szembeállítsa ae programai két pontját s összehasonlítsa a tervezett két aktust, mert ebből kitűnik a kettő közt való roppant különbség. De a mily mértékben terjed a merényletről való egyedül helyes felfogás a közvélemény körében, annál szélesebb arányokban nyilvánul a megbotránykozás nyomán az erős felzúdulás. A parlamenti ellenzéki pártok állásfoglalása után bizonyára teljessé válik egész országszerte a merénylet ellen való tiltakozó mozgalom. A vidéki honvédegyesületek is megmozdultak. Sokan vannak ezek közt, melyek határozottan tiltakoznak a terv ellen. Ilyenek a többi közt a debreczeni meg a szabolcsi megyei honvédegyetek. Maguk a 48—49-iki honvédek pedig jobbára visszaborzadnak a Hentzi-szobor nevekben való megkoszorúzásának még a gondolatától is. Ivánka Imre vallomásai. Ivánka Imre, a honvédszoborbizottság elnöke, több hírlapíró előtt nyilatkozott hírhedt leleplezési programjáról. Ivánka nyilatkozataiból mindenekelőtt konstatáljuk, hogy megerősíti mindazokat a tényeket, melyeket a programm előzményeire nézve lapunk tegnapi számában közöltünk: a programm eszméje az ő fejében fogamzott meg; az ő íatimusai közölték a tervet gr. Szapáry Gyula miniszterelnökkel , hogy a programm keresztülviteléhez előzetesen kifejték a király beleegyezését. Ivánka Imrének a hírlapírók közt tett nyilatkozatkozatai különben lényegükben a következőkben foglalhatók össze : A leleplezési programmot ő maga tervezte s el is vállalja azért a felelősséget. A leleplezési ünnepet eleintén május 21-ikére, a budai vár bevételének napjára akarták tenni, de a szoborbizottság tagjai közül többen úgy nyilatkoztak, hogy kár volna a dolgot elhalasztani, amikor úgy is olyan kevesen vannak a honvédek és napról-napra fogy a számuk, ki tudja hányan érik meg május 21-ét. Az ünnepnek igazi jelentőségét az adja meg, ha minél többen vesznek azon részt a honvédek közül s azért az ünnep megtartásával nem szabad késedelmeskedni. Ezért tűzte ki az ünnepet november 2-ikára. Az ünnepre szóló meghívókat okt. hó 2-ikán küldték szét. Ekkor hívták meg a közös hadsereget és a honvédséget is. Lobkovitz herczeg hadtestparancsnokhoz Ivánka maga intézett levelet, amelyben hivatkozva arra a a nagyrabecsülésre, mellyel a hadsereg iránt az öreg honvédek viseltetnek és viszont arra a lovagiasságra, a melyet a hadsereg honvédeink iránt tanúsít, meghívta őt a leleplezési ünnepre, azzal a megjegyzéssel, hogy mindazt a megtiszteltetést, melyben a hadsereg honvédeink emlékét részesíteni fogja hasonló lovagiassággal viszonozta fogják. Erre jött a hadtestparancsnok ama nem hivatalos válasza, amelyben kijelenti, hogy a hadsereg egész készséggel részt fog venni az ünnepen, mert elismeri annak jogosultságát. Később pedig abban történt megállapodás, hogy Lobkovitz herczeg koszorút fog helyezni a szobor talapzatára, a következő szavak kíséretében: „Az elesett vitézek tiszteletére !“ Viszonzásképen pedig Ivánka megígérte, hogy ő a Hentsi-szoborra helyez koszorút, ezekkel a szavakkal „Nyugodjanak békével.* Arra nézve is történt intézkedés, hogy azok a honvédek, akik esetleg a Hentzi-szobor megkoszorúztatásán részt venni nem akarnak, aSzarvas téren várják be az ünnep végét. Arra a kérdésre, vajon el volt-e készülve arra a fogadtatásra, melyben programját országszerte fogadták, Ivánka azt vallotta, hogy tudta, mikor a programm nem fog mindenkinek tetszeni, de hogy olyan támadásokra adjon okot, amilyenekben részesült, arra gondolni sem mert. Beismeri továbbá Ivánka, hogy külön meghatalmazása a programm megállapítására nem volt, de szerinte fölösleges is volt meghatalmazást kérnie, mert mint a szoborbizottság elnöke jogosítva volt a leleplezési ünnep módozatait megállapítani. (?) A tervet, nem tartotta szükségesnek az egyes pártok vezérfiaival előzőleg közölni, mert egy nemzeti ünnepből ( ! ! ) nem akart pártkérdést csinálni. Ezek után Ivánka, az ő leleplezési programjához egészen méltó cziuiensussal, a következőkben adta elő a felháborodott közvéleménynyel szemben elfoglalt jelenlegi álláspontját. — A mellett maradok — adta elő Ivánka, a mint a programmot megállapítottam, attól nem tarjok. És semmit sem szándékozom továbbra tenni. Megtettem kötelességemet s ezzel vége. Meghívtam a leleplezési ünnepre a képviselőházat, a főrendiházat, tőlük függ, hogy eljönnek-e vagy sem és miképen határoznak a leleplezés tekintetében. Én egyáltalán lehetetlennek (!) tartom, hogy a programaiban változás történhessék. A hadsereg kimentheti ugyan, hogy tekintettel a történtekre, nem vesz részt az ünnepen, de ezt aligha fogja tenni, miután a királynak természetszerűleg tudomása van a dologról, de történjék bár változás a leleplezési programaiban, az elhalasztásról nem lehet szó. A 1. Ház, Budapest, okt. 17. A 1. Ház karzatai fogvárig teltek kiváncsi publikummal, akik azt hitték, hogy ma tárgyalják a budai szoborbizottság meghívóját, melylyel a november 2-iki szoborleleplezési ünnepélyre a képviselőházat meghívja. Mikor az elnök bemutatta e meghívót.