Ellenzék, 1906. augusztus (27. évfolyam, 173-197. szám)

1906-08-01 / 173. szám

6 Аж itt polgári perrendtartás. Hír sze­rint Polónyi Géza igazságügyminiszter, az annak idején PIOB3 igazságügyminiszter által kidolgozott polgári perrendtartás némely részét átdolgoztatja. Mihelyt a javaslat a kodifikáló bizottság részéről teljesen elkészül, az igazságügyminiszter szak­­tanácskozmány elé terjeszti azt. A reform parla­menti tárgyalása a tavassal várható.1 —- — ■■■ - --- — — . ...­­! A honvédelmi miniszter ügye. 1 A szocialista demokrata-haladó koalíció által­­ nagyra fújt és nagy lármával kezelt „Jekelfalussy- ■ ügy“ legújabb stádiuma az, hogy — a szocialista­­ lap híradása szerint — a honvédelmi miniszter fel­világosító levelet írt a panaszos béresgazda ügy-­­ védőnek, dr. Csanádinak, a­melyben elmondja az­­ eset egész hisztorikumát és kimutatja, hogy a ten­­­­denciózus híresztelések és a panaszos egyoldalú­­ előadása elferditették a tényállást. A miniszter le-­­­vele igy szól: Lontó, 1906. julius hó 29.­­ Tekintetes Csanádi Pál ügyvéd úrnak Budapest,­­ Birtokában f. hó 26-án kelt­ levelére, van­­ szerencsém a következőket közölni: Nem felel meg a valóságnak, hogy Kovács­­ György ok és felmondás nélkül lett szolgálatából ] elbocsájtva, de az sem felel meg a ténynek, hogy Kovács az ispán címet magába foglaló gazdatiszti minősítéssel bírt volna, a mennyiben csak földmi­­ves iskolát végzett s ezen qualifícatio nem jogo­sitja fel őt az ispán cím használatára. Reszegődése alkalmával magát okleveles gaz­­dásznak adta ki s azt állította, hogy bizonyítvá­nyait még előbbeni kenyéradójától sem kapta vissza, tehát azokat be nem muta­hatja s mert kérte, hogy az ispán megszólítást s címet használ­hassa, azon feltevés mellett, miszerint igaz azon állítása, hogy ő okleveles gazda, az ispád­ cica használata ellen kifogás részemről nem emeltetett. Kovács György április hóban már kétségte­lenül tanujelét adta annak, hogy egy gazdaság önálló vezetésére nem képes s miután junius hó elején — állítólag birtokvásárlás céljából — szol­gálati helyét engedély nélkül 9 napra elhagyta s mert egyáltalán kötelezettségeit lazán vagy épen nem teljesítette, ugyancsak junius hóban neki szeptember hó végére felmondtam. Dacára annak, hogy a szerződés 3 havi felmondást köt ki, Kovács az írásbeli felmondást elfogadni nem akarta s kénytelen voltam ezt neki hatóságilag kézbesit­­tetni. F. hó 17-án a teendői végzésében ismét sok kifogásolandót találtam, miért is őt megróttam, mely alkalommal ismételten kijelentette, hogy szolgálatát azonnal el fogja hagyni s kérte elbo­csátását. Én válaszul azt adtam neki, hogy a kérését megfontolás tárgyává fogom tenni s egyben fi­gyelmeztettem annak következményeire, ha eset­leg szolgálati helyét beleegyezésem nélkül hagyja el. Még azután való napon elfogadtam azonnali fölmondását. Nem áll tehát azon állítás, hogy ok nélkül bocsátottam el. Mellesleg mondva Kovács ezen tárgyalás alatt kihivóan s szerfölött tiszte­­letellenesen viselte magát szemben velem. Kovács utasítva lett általam az átadást folyó hó 24-án eszközölni s 25 én elhagyhatta volna — a megállapodás szerint — állását. Kovács azonban jobbnak tartotta bizonyít­vány kikérése nélkül s többi okmányainak hátra­hagyása mellett s a nála levő 83 írt 20 kr. pénsom megtartását is jónak látva, titokban a szomszéd állomásra kocsizni s az átadás befejezte elött folyó hó 24-án délben elmenni, vagyis meg­szökni. Folyó hó 24 én délben azt mondta nekem Kovács, hogy a nála lévő 83 forint 20 krajcárt azonnal meghozza s ezzel 13 tévútra vezetett, mert már akkor szökési terve kész volt. Mivel tehát Kovács elbocsájtását maga kérte, de az elmenetelére kitűzött időt be nem várva, megszökött, iránta semmi kötelezettséggel nem tartozom, annál kevésbé, mert az átadásból kifo­lyólag, nekem volna követelésem rajta. Ugyancsak f. hó 24-án ugyanazon vonattal, melyre Kovács Béla állomáson szilit fel, utaztam én Ipolyszakállnsról (Lontó állomása) Budapestre. Ez alkalommal figyelmeztettem egy csendőrt, ki vasúti szolgálatot teljesített, Kovácsra, közölve vele, hogy viszi pénzemet magával, mire a csendőr letartóztatta. Ez a tényállás. Tisztelettel Jekelfalussi­ honv. min. Másik újabb momentuma az „ügy“ век az, hogy a panaszos béresgazda ügyvédje, dr. Csa­­­­nádi Pál, tegnap beadta az I—III. kerületi járás­­i bírósághoz a sommás keresetet a miniszter ellen. Az „ügy“ tehát már a bíróság előtt van s igy nincs más hátra, mint bevárni a bírói döntést. A leány: Hallgasson. Ne merjen sértegetni. Távozzék! (A sétaút kavicsai léptek alatt ropog­nak.) Menjen, fusson. A férfi (elszántan): Nem megyek. A leány: Az istenért, mit akar tenni ? A férfi: Bevárom. A leány (könyörögve) : De legyen esze, tá­vozzak. A férfi (dühösen, gyűlölködően): Nem. Itt maradok. És meg fogok akadályozni mindent. Nyakon ütöm azt a gazembert. (A léptek közelebb jönnek. A bokrok mögül hirtelen kiválik a báró elegáns, karcsú alakja. Minden ruhadarabja, minden mozdulata nagyvi­lági, finom, előkelő ízlésre vall.) A férfi­­meredten megáll. Ökölbe szorított keze bénultan hull alá. Azután a teste összegör­nyed alázatosan, szolgai simasággal): Ah.... a báró úr.... Bocsánat----Ajánlom magamat. (El­megy.) A báró (megáll és a monoklija zsinórjával játszadozik. Nem érti a dolgot): Ki volt ez a fia­tal ember? A leány (még mindig fehér az izgalomtól): Egy segéd az üzlettből.... Véletlenül találkoz­tam vele. A báró: Véletlenül ? ... .Különös.... Külö­nös .... A leány (hirtelen a nyakába ugrik): Édes, csak nem gyanakszik. Képzelje, szerelmes belém és minden áron őrködni akar a lépteimre. A báró (mosolyog): A­ pompás___ Igazán pompás___Milyen édes maga most este. Nagyon hercig___(Egyik karjával átöleli a leányt és kissé hátraszegi fejét. A másikkal kezébe veszi a gödrös rózsás kis állat. A tekintetük mintha egy­másba kulcsolódnék. Az ajkak lassan közelednek egymáshoz és végül összetapadnak. A leány le­hunyja szempilláit.) Téglás Dezső: ELLESZEK Politikai hírek. A Há® elnöke, Justh Gyula aug. 6-án Makóra utazik, hogy részt vegyen Csanád várme­gye közgyűlésén. Justh a vármegye közigazga­tási bizottságának ülésén is meg fog jelenni, a­mely ülésen azoknak a vármegyei tisztviselőknek fegyelmi ügyét tárgyalják, a­kik a Fejérváry-kor­­má­ny alatt is hivatalban voltak s végezték dol­gukat. — A Ház elnöke szeptemberben fürdőre utazik.* Küldöttség a földmi­vel­ésügyi minis® térnél. Tissanagyrev község húsz tagú küldött­sége tisztelgett tegnap délelőtt a képviselőházban Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternél Frankó György főjegyző vezetésével. A küldöttség arra kérte a minisztert, hogy miután a Tisza folyó Tiszasegyvér község belterülete alatt a partból évenként két három ölet elmos, az állam erősítse meg a különben magas, árvíznek ki nem tett par­tokat, valami szilárd burkolattal a vízmosás el­len, különben a víz néhány év múlva az egész belterületet elmosná. Darányi földmivelésügyi mi­niszter a küldöttséget igen szívesen fogadta és megígérte, hogy kérésüket kedvezően fogja elin­tézni. A küldöttség örömmel vette tudomásul a miniszter válaszát.* Ко® jogellenes címerek és feliratok. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter arról értesült, hogy a több horvátországi magyar királyi postahivatal közjogellenes címert használ pecsét­­nyomóján. A miniszter ennélfogva rendeletileg utasította a zágrábi magyar királyi postaigazgató­ságot, hogy az összes hatásköre alá tartozó posta- és távirda-hivatalokat azonnal utasítsa a szabály­szerű postabélyegző használatára. A kereskedelem­ügyi miniszter ezzel kapcsolatban legközelebb in­tézkedni fog aziránt, hogy a zágrábi új postaépü­leten a „magyar királyi posta- és távirdaigazgató­­ság“ felirat alkalmaztassák. Kossuth Ferenc ezzel egyidejűleg utasította az összes tengerészeti ható­ságokat a révhivatalok tábláin a „magyar királyi“ jelző használatára, miután a fiumei kormányzó arról értesítette a magyar kormányt, hogy a rév­hivatalok tábláin az egész tengerparton csak „ki­rályi“ jelző olvashatné.* Küldöttség Szterényi József állam­titkárnál. .­ főváros „ összes ipartestületeinek küldöttsége tisztelgett ma délelőtt a képviselőház­ban Damjanovi­cs Ödön vezetése mellett Szterényi József államtitkárnál. Ráth Endre országgyűlési képviselő mutatta be a küldöttséget az államtit­kárnak. A küldöttség szónoka az ipartestületek korlátlan portamentességét és a fővárosi cipész­­ipartestület által öt év óta fentartott cipész­ szak­ 1906. AUGUSZTUS 1. iskola részére évi segélyt kért a kereskedelem­ügyi minisztériumtól. Szterényi József álllamtitkár válaszában kijelentette, hogy a legnagyobb jó­akarattal teszi tanulmány tárgyává kérésüket és a­mennyiben módjában lesz, teljesíti azt. * A horvátok­ Zágrábból jelentik, hogy a hivatalos lap ma közli Niscolica, Badaj és Rojca osztályfők kinevezését. A horvát országos kormány új vezetői ma tették le az esküt a bán kezébe. A király Ohavrak, volt belügyi osztályfőnök a Fe­­rencz József-rend középkeresztjét a kereszttel, Mar­­janovics, volt osztályfőnök pedig a II. osztályú vaskoronarendet adományozta.­­ A közös ország­gyűlésbe kiküldött horvát delegátusok végrehajtó­bizottsága, egyetértésben a klub tagjai a­, vala­mint a Sztercsevics-párt elhatározta, hogy a horvát királyi kormány kívánságára az országgyűlés ne most, hanem október hónapban hivassák egybe, amikor a horvát országgyűlés már a rendkívüli ülésszakban javasolt reformokról és előterjesztett törvényjavaslatokról tanácskozni fog és amely idő alatt a kormánynak is elegendő alkalma és ideje lesz a költségvetési javaslat elkészítésére. * A nagykőrösi választást Nagykőrösről jelentik: Barabás Bála tegnap délelőtt tizenegy órakor a gyorsvonattal érkezett Nagykőröse, ahol az állomáson nagy közönség várta. Szentpétery Károly, a függetlenségi párt elnöke fogadta Bara­bást, akit a városban Fóka Lajos polgármester üdvözölt. Délután négy órakor mondotta el Bara­bás a piactéren programmbeszédét. A választás holnap, 2-án lesz. Barabás ma, szerdán utazik újra Nagykőrösre. A kvóta. A király döntött már a kvóta ügyében. Ma­rad minden a régi arány, így az osztrákok nem értek célt a nagy agitációval . . . legalább nem erre tíz esztendőre. Mint a pénzügyi rendezkedő egyik részlete, e döntés szükséges. Mint közjogi értelmezés azon­ban súlyos sérelmet jelent az alkotmányosság alapelveire, a burgerjogra. Politikai hatásában azt a látszatot kelti, mintha csakugyan egységes ál­lamterület volna Ausztria és Magyarország, hi­szen fölöttük az uralkodó rendelkezik. Ilyenekből táplálkozik az abszolutizmus. Ilyenek akadályoz­­­­zák meg a külföld előtt a külön magyar állam­­eszme, államterület, a közjogi és gazdasági önál­lóság elismerését. Ne mondjuk, hogy a kiegyezés csak kise­gítő intézkedésnek vette a király döntését. Tíz esztendeje járja már ez a rendszer és hacsak a nemzeti kormány módot nem talál, így lesz mind­addig, míg a kiegyezés megmarad. De várjon megmarad, megmaradhat-e ? Egész rendszere a zaklatásnak, a kizsákmányolásnak az, a mit Ausztriában kiegyezésnek neveznek s mely maga után vonta, hogy a kvótánál a két ország gazdasági erejét, szolgáltatását kellett alapul venni. Ha semmi sem volna a kvóta lenne a bizonyság a kiegyezés ellen, mert ez mutatja, mennyire alatta álltunk gazdaságilag Ausztriának s alatta is állunk, a­mig a tudatos gazdasági politikának utjára nem térünk. Egyelőre tűrjük, tűrnünk kell a kvótadön­tést s a kvóta kulcsául szolgáló gazdasági hely­zetet. De csak egyelőre. Az erői birtokába helyez­kedett Magyarország majd másként rendelkezik. Ma a kiegyezés köti kezeinket, fojtogatja gazda­ságunkat. Kiállítás Tordán, Torda, júl. 31. Erdélyrészi közhasznú kiállításunk, így ne­vezhetjük a „Magyar Védő-Egyesület“ által Tor­­dán folyó évi október 1­- ára tervezett hazai iparmunka-kiállítását, mely a vidéki kiállítások között egyike lesz a legérdekesebbeknek. A tordai kiállítás érdekessége különösen ab­ban fog nyilvánulni, hogy a rendezőség nagy gonddal igyekszik összegyűjteni az eredeti ma­gyar iparáruk mindazon gyártmányait és termé­keit, melyekkel bizonyságot lehet tenni arról, hogy van használható és pártolásra méltó honi, ipar. A „Tordai Magyar Védő Egyesületinek ezen hazafias törekvését a m. kir. kereskedelem­ügyi kormány, az erdélyrészi iparkamarák, a szé­kely kirendeltségek, a központi Védő­ Egyesület és az „Országos Kereskedelem Egyesülés“ haza­fias pártfogásban részesítik , némelyike nem csu­pán erkölcsi, hanem anyagi támogatásának is ta­nújelét adta. A tordai kiállítás alapelve a munka verse­nyén kívül a legszélesebb határig terjeszteni a

Next