Ellenzék, 1906. október (27. évfolyam, 222-248. szám)

1906-10-01 / 222. szám

Kolozsvárt, hétfő, 1906. október 1. 222. szám Huszonhetedik évfolyam. Reklám sora 2 korona, Hivatalos közlemények sora 5 kor Nyílttéri czikkek garmond gora után 40 fillér fizetendő. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre — — — — 32 korona. Félévre — — — — 16 korona Negyedévre — — — — 8 korona Egy hóra — — — — 3 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Alapította: BARTHA MIKLÓS. Kiadóhivatal : Kolozsvárt, Deák Ferencz­ u. 33 Szerkesztőség: Kolozsvárt, Emke-tér 19 szám. Egy négyszögczentiméternyi hirdetés ár 3 fillér. Gyárosok, kereskedők és ipa­rosok árkedvezményben részesülnek. Erős munkát! — okt. 1. A parlamenti munka napjai következ­nek. Nemsokára megnyílnak a dunaparti fényes palota kapui és Magyarország tör­vényhozó népe, kormánya megkezdheti azt­ a reményteljes munkát, a­melynek sikerét milliók és milliók lesik ebben az országban. Úgy vagyunk, ezzel a nagy munka­kezdéssel, mint mikor valahol egy rozoga, lakhatatlan épületet munkáskezek földig le­rombolnak és az építés vezetősége nagy ünnepségek között megkezdi a régi romok helyén az új palota építését. A Wekerle­­kormány eddig a bontás munkáját végezte. Maga előtt talált egy használhatatlan, ve­szedelmes épületet, a­melynek falait miaz­­mák fertőztették meg és csatornák aknái tettek veszedelmessé és ennek a közveszé­lyes építménynek a helyére kell a magyar nemzeti állam új palotáját felépítenie. A­hol nem tűrik meg az erkölcstelenség piszkait, üldözik a szédelgés botrányait. És becsüle­tes alapokra építik az egész nemzet életére szóló palotát. Eleddig csak a bontás munkájára volt ideje a kormánynak. Le kellett rombolnia a törvénytelenség falait és el kellett távolí­tania az épületből mindazt a sok gyanús lakót, a­kik a törvénytelenség és az erkölcs­telenség terjesztésében oly buzgón segéd­keztek az új gazdának. Aztán gondoskodnia kellett a jövőről. Gondoskodnia kellett az új emberekről, a­kik a nemzeti építés korszakos munkájában segédkezni fognak. El kellett készítenie az új terveket, a munkaprogram­­mot, a­melyek a jövő alapjául fognak szol­gálni. És elkészülvén a tervekkel, befejezvén az előkészületeket, megkezdheti a munkát. Az országgyűlés közeli megnyitása en­nek a nagy nemzeti építésnek a munka­kezdetét jelenti. A kormány eddig a romo­kat takarította el. A szégyenfoltokat tün­tette el. Most a komoly munka, valódi hivatásának teljesítése előtt áll. A nemzet tagadhatatlanul nagy vára­kozásokkal tekint a kormány működése elé. Valóban nemzeti munkát vár tőle és a múlt küzdelmeiben felizgatott vágyak sok­kal élénkebben élnek még ma is a nemzet közérzületében, semhogy ne kívánna kor­mányától a múltaknál kiválóbb alkotásokat. Bízunk benne, hogy a kormány tudatában van ennek a nagy várakozásnak és nem fogja engedni, hogy a nemzet legszebb il­lúzióiban csalódjék. A minisztériumokban nagy volt a sürgés-forgás az egész nyáron át és joggal feltételezhetjük, hogy az őszi ülésszak elé a nagy munka tömeges bizony­ságával lép majd a kormány. Az alkotások egész sora vár megol­dásra és a miniszterek mindegyike számos reformot helyezett kilátásba. A nagy vita­kérdések pihennek, az ország nyugalmát nem veszélyeztetik, van tehát idő és alkalom, hogy a törvényhozás a közhasznú reformok mezejére lépjen. Bátor kezdeményezés és a nemzet szükségleteiről való gondoskodás érzete hajtsa a kormányt ebben a nagy munkában és az építés felelősségteljes vál­lalkozását oldja meg úgy, a­mint ezt pro­­grammjában kifejtette. Készítse elő a jövő küzdelmeit és tegye lehetővé, hogy nemzet és társadalom anyagiakban és szellemiekben meggazdagodva álljon ki a küzdőtérre, a­mikor a jogos törekvések megvalósításának pillanata ismét el fog következni. Erőssé kell tenni a nemzetet ! Ez volt jelszó, a­mely a törvényes rend békés nyu­galmát megszületni segítette és ez volt a jelszó, a­melyet a kormány zászlójára irt. Most az építés, az alkotás munkája követ­kezik és a kormányon a sor, hogy jelsza­vát ígéretét komolyan beváltsa. A közigaz­gatás, a szociálpolitika, a gazdasági érde­kek területe tele van javítandó részekkel, kiküszöbölendő hibákkal. Ismeri ezeket a kormány és a törvényhozás egyaránt. Lát­tuk, mi volt a gyöngeségü­nk és mi volt a hibánk, a­mi miatt minden vágyunk és re­ményünk nem teljesülhetett. Most mikor a munka napjai következ­nek, szünetlenül ennek kell szemünk előtt­­ lebegnie. És mikor kormány és törvényhozás a kitűzött nagy feladat megoldásához fog­nak, minden erejüket csak a nemzet nagy céljainak elérésére fordíthatják. A nemzet nagy várakozásokkal van eltelve és bízik benne, hogy sorsát valóban azokra a fér­fiakra bízta, a­kik jövője érdekében a leg­többet fogják produkálhatni. Sajnos, hölgyeink még mindig külföldi szap­pant tartanak mosdójukon, mert hogy fogyna különben ebből a szagos czikkből évi 8.506 tnétermirzsa és a hogy adóznánk különben il­latos és közönséges szappanért 41 millió ko­ronával a külföldnek, a­mely összegből Ausz­triára csak 3­8 millió esik. A honvédtüzérség. Az Ország írja : Amikor az átmeneti béke létrejött, a pak­tum megkötésének az volt az alapja, hogy a katonai kérdések megoldása függőben marad és csak akkor kerül ismét napirendre, amikor a vá­lasztó­jognak az általánosság elvén alapuló reformja elkészül, illetve életbe lép. Addig a nem­zet nem tűzi a politika napirendjére azokat a jogos kívánságokat, amelyek a hadsereg magyar részének tényleges megmagyarosítását célozzák, viszont a hadvezetőség sem áll elő újabb köve­telményekkel sem a hadügyi kiadások, sem az újoncjutalék fölemelését illetőleg. A nemzeti küzde­lem idejében ezt a vitás kérdést csakis a közös hadseregre vonatkozólag tárgyalták, mert hiszen a honvédség kizárólagosan magyar intézmény, amelyet egyedül magyar pénzen tartunk fönn és amely nyelvében és jelvényeiben is magyar. Ép­pen ezért teljesen jogos és helyes volt a kormány­nak az a fölfogása, hogy a magyar honvédségre nem vonatkozhatnak a paktumban foglalt meg­állapodások, azért a honvédség fejlesztése egyedül magyar nemzeti érdek. Ez a szempont vezetett arra a szándékra, hogy a honvédséget az átmeneti kormányzás idejében ellátják tüzérséggel és így a honvédséget önállóan működni képes magyar hadsereggé fejlesztve ki, csakugyan alkalmassá teszik arra, hogy az önálló magyar hadseregnek magva lehessen. Természetes, hogy ezt a reformot pénz- és véráldozat, vagyis az újonclétszám és a honvé­delmi budget emelése nélkül megvalósítani nem lehet. A kormány tehát ebben az irányban is fog­lalkozott ezzel a kérdéssel és módot talált az ál­lami költségvetés lényegesebb megterhelése nél­kül, a honvédség újoncjutalékának igen csekély mértékben való emelésével a honvédtüzérség meg­alkotására. Fölfelé nem igen volt akadálya ennek a nagyszabású reformnak. A korona teljes máér­tékben méltányolta a kormánynak azt az állás­pontját, hogy a honvédtüzérségnek minden tekin­­tetben meg kell felelnie a harcképesség követel­ményeinek. Annál érthetetlenebb azonban az a modor, melylyel a tervet—a magyar nemzet régi, hő­vágyának megvalósítását — az országgyűlési körök egy része fogadta. Éppen azok, a­kik az­előtt ismételten követelték a honvédtüzérséget, most egyszerre ellene fordultak. A paktum meg­szegését látták ebben a tisztán magyar nemzeti reformban. Megtévesztette őket a bukott rendszer tagjainak az a kiáltozása, hogy­­mégis emelik a hadügyi költségeknek ezt az emelését, a­melyre már találtak is fedezetet a nemzet újabb megter­helése nélkül, csak­úgy, mint az újoncjutalék föl­emelését, kizárólag magyar nemzeti érdek kívánja. Rámutattunk már ennek a helyzetnek fonákságára és most is сзак azt hangsúlyozzuk, hogy valóban különös jelenség, a­mikor a politikusok egy része a letört haladók intrikáinak felülve, meghiúsítja egy olyan intézmény létesítését, a­melyet éppen ők követeltek a legerélyesebben. Mert most már kétségtelen, hogy e meg­­magyarázhatlan állásfoglalás következtében a honvéd­ tüzérség fölállítása halasztást szenvedett. A hovédelmi kormány, amely az összes előmun­kálatokat befejezte, nem viszi a kérdést a mi­nisztertanács elé abban az egészében, amint azt eredetileg tervezte. Az 1907. évi költségvetésben a honvédelmi tárca a honvéd­tüzérségre vonatko­zólag csak egyetlen tételt fog tartalmazni, azt, amely a Ludovika akadémiában fölállítandó hon­védtüzér-tisztképző tanfolyam költségeiről szól. A reformnak csak ezt a kis részét fogják most meg­valósítani, a többi halasztást szenvedett. Politikai hírek. A képviselőimk munkarendje. A képviselőház okt. 10-án kezdi meg újra tanácskozását. Az első napon csupán bejelentések és a nyáron beérkezett irományok és kérvények bemutatása lesz napirenden és az egyes minisz­terek terjesztenek a Ház elé törvényjavaslatokat. E javaslatok között lesz a munkásbiztosításról szóló törvényjavaslat és az 1907. évi költségvetés. Még október folyamán terjeszti be az igazságügy­miniszter a kúriai bíráskodásról szóló javaslatot is. * A külügyminiszter lemondása­ Milánóból jelentik, hogy a „Corriere della Serra“ bécsi levelezőjének értesülése szerint gróf Lützow kri­ináli nagykövet legközelebb valószínű­­leg megválik állásától. A nagykövet visszalépését Golub­ovszki külügyminiszterek valószínű távozá­sával hozzák kapcsolatba. A miniszter lemondása nem politikai okokból következnék be, hanem mert a külügyminiszter felesége súlyosan beteg. Való­színű, hogy Goluchovszki magas állást fog kapni az udvarnál.* Adóhátralékok kamatja. Az ex-lex idejéből való és a még régebbi adóhátralékok kamatja ügyében Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter, rendeletet küldött ma a budapesti adófelügyelőségnek. E ren­delet szerint az 1905. évet megelőző időből szár­mazó, valamint az ez év július elsejétől esedékes adótartozás után ötszázalékos kamat számítandó, a régi tartozásnál az ex-lex idjére is. Az ex-lex idejére esedékes adótartozás kamatmentesen be­fizethető ugyan, de felerészben legkésőbb novem­ber elsejéig, felerészben pedig újévig, mert e ha­táridő elmulasztása esetén az ex-lex idejére esedé­kes adótartozás után is beszedik az ötszázalékos kamatot.

Next