Ellenzék, 1906. november (27. évfolyam, 249-273. szám)

1906-11-02 / 249. szám

Kolozsvárt, péntek, 1906. november 2. 249. szám. Hyuszonhetedik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre — — — — 32 korona Félévre — — — — 16 korona Negyedévre — — — — 8 korona Egy hóra — — — — 3 korona Egyes szám ára 10 fillér. Meg­lenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: Kolozsvárt, Emke-tér 19 szám. ——■—————» Alapította: BÁRTHA MIKLÓS. Egy négyszögczentiméternyi hirdetés ár 8 fillér. Gyárosok, kereskedők és ipa­rosok árkedvezményben részesülnek. Reklám bura 2 korona. Hivatalos közlemények sora 5 fep? Nyílttéri czikkek garm­ond sora után 40 fillér fizetendő.. Kiadóhivatal, Kolozsvárt, Deák Ferencz­ u. 33 Utazás a paktum körül. Kolozsvár, HOv. 2. A haladó párt lézengő matadorai nagy lármát csapnak a körül a megegyezés körül, a­mi a koalíciós kormány és az uralkodó közt jött létre. Mondják és írják, üvöltik és dobolják, hogy a megegyezésnek van egy titkos pontja, melyben ki van kötve, hogy a Wekerle kabinet a bécsi katonai körök rendeletére, keresztül viszi az újonclétszám emelést. Ezt a pontot a nemzet előtt állítólag eltitkolta a kormány s igy az országot Ausztria katonai falánkságának szolgáltatta ki. Ez pedig csalás, mert nyíltan a katonai kérdés kikapcsolását hirdették — titokban pedig megígérték az ujonclétszám emelését. Miután a haladó párton konstatálták, hogy a kormány és az uralkodó közt ilyen egyezség létezik. Sőt egyik-másik haladó lap vastag betűkkel a paktum ide vonat­kozó szövegét is leközölte, megindult a hajsza a koalíció kormánya ellen. Az alka­lom igen kedvezőnek mutatkozott arra, hogy a nemzet közvéleményét izgassák, a kormány ellen ingereljék s ezzel kapcsolatosan válság­híreket kolportáljanak. Segítségükre látszott jön­ a közös külügyi- és hadügyi miniszter válság, a­mely bácsi felfogás szerint a titkos paktum keresztülhajtásának érdekében szü­letett meg. A haladó párt ujjongva éledezett halot­taiból. Látta felragyogni a dicső nap hajna­lát, a­mikor a nemzet haragja elsöpri a csalárd koalíciós kormányt és ők ismét visz­­szatérnek a jól ismert és bő táplálékot nyújtó húsos fazakak birodalmába. Mert ebben a birodalomban csak ők, a bukottak, a haladó liberálisok vannak igazán otthon. Ezek tudják, hogy kell leszedni a tejfelt, hogy kell elosztani a koncot, miképen kell tartani a hizó kúrát és hogyan kell bérbe tartani az ország vagyonát. Ujongtak tehát, mikor Bécsből meg­kapták az értesítést, hogy a kormány be­csapta a nemzetet és, ez a becsapás reájuk is halálos csapást fog mérni. Ennélfogva megindultak uj lére eresztve a szidalmak, a gyanúsítások, a kisebbítések. Folyt az izgatás minden vonalon és az volt a különb legény, a­ki legharsányabb hangon tudta üvölteni, hogy a nemzetcsaló koalíciós kor­mány megbukott. Hogyan serénykedtek Bécs szolgálatá­ban a tollak és hogyan izzadtak a haladó és szabadelvű koponyák, hogy valamikép megértessék a nemzettel, hogy milyen rutul megcsalta őket Wekerle kormánya. Tehát a hűtlen sáfárokat nyomban el kell csapni és visszahívni halottak napján a sírban szuny­­nyadó politikai hullákat. De ime, a pénzügyi bizottság ülésén megnyilatkozott Wekerle és sorban durrintja le a vak lármától fölriadt idomtalan vad kacsákat, a­melyek a politikai mocsarakból kerekedtek szárnyra és idétlen hápogással zavarják a nemzet nyugalmát. A miniszterelnök kijelentette, hogy az újonclétszám felemelésének szükségessége régi tételként áll már fenn, de hogy mikor, mennyiben és milyen feltételek mellett tör­ténjék, arra nézve a magyar kormány semminemű kötelezettséget nem vállalt. Megegyezés a kormány és uralkodó között természetesen jött létre. A kormány programmot adott, azt az uralkodó elfogadta és így megvan köztük a kölcsönös megálla­podás. De ettől a megállapodástól a koalíció kormánya el nem tért és el nem tér. Annak az alapján áll most is. Az újonc létszám­­emelés arra zavarólag nem hat s a kormány azokat a feladatokat, a­melyeket vállalt,­ igyekezik megoldani. A „titkos“ paktumra vonatkozólag is kijelenti, hogy olyan nem létezik. De külön­ben sincs joga semmiféle idegen hatalomnak azt követelni a magyar kormánytól, hogy azt nyilvánosságra hozza. Éhez egyedül a­­magyar parlamentnek van joga, a­mely ak­kor követelheti, ha a kormány iránt bizal­matlansággal viseltetnék. Ezekből önként következik, hogy kor­mányválságról sem tudnak illetékes körökben. A válságról szóló koholmányok arra valók csak, hogy a közvéleményt izgassák, a kormány ellenségeit talpra állítsák s igy a békés kormányzás elé akadályokat gördít­senek. Wekerle nyilatkozata kétségkívül iga­zolja, hogy a politikai helyzet egészen nor­mális. A nemzet pedig, a­mely a vaklármára nem veszítette el bizalmát és józan ítélő­képességét, nem csatlakozik a bécsi sípszó hangjaihoz, hanem nyugodtan várja, hogy a kormány nemzeterősítő és alkotmánybizto­­sító nagy feladatait végezze be. Az a nagy lárma, a­mely bécsi parancs­szóra történt, ebben az áldásos munkájában akarja megzavarni a koalíció kormányát . A képviselőh­áz folyó évi november hó 3-án, szombaton d. e. 10 órakor ülést tart. A delegáció. A külügyminiszter látogatá­sával kapcsolatban aktuális lett a delegáció kér­dése. Az új külügyminiszter sem látta okát, hogy a a delegáció ülésszaka elhalasztassék. Eszerint a delegációkat megnyitó trónbeszéd november hó 24-én hangzik el Budán a Várban. A trónbeszéd megszövegezésére dr. Wekerle Sándor miniszter­­elnök legközelebb Bécsbe utazik. Mint rendesen,­­ most is a külügyminiszter expozéja vezeti a dele­gációk érdemleges tárgyalását. Erről is már majd csak Bécsben tárgyal Aehrenthal Wekerle Sándor miniszterelnökkel. Wekerle nyilatkozata. Nem lesz létszámemelés. A pénztári készletek. A kereseti adó. Wekerle Sándor a pénzügyi bizottság ülésén a következő nagy fontosságú nyilatkozatot tette: A kormány létszámem­elési kötelezettséget nem vállalt. A kormány programmját nyíltan feltárta és állja is. Az szomorú dolog, hogy bizonyos oldal­ról a közönséget hamisan informálják, folyton irritálják, a­mi által a remélhető siker is meg van nehezítve. A magyar törvényhozásnak joga van az úgynevezett paktum közzétételét kérni, de ilyen joga idegen államnak nincs. A közös minisz­teri kinevezések a szokott formában történtek. Mikor ők kormányra vállalkoztak, megmondották, hogy adott alapon vállalkoztak. Erről tehát nem tehetnek mást. Bizonyos oldalról folyton hangoz­tatták, hogy a kormány kritikus helyzetben van, hogy krizsa vas. Ez nem igaz. Ezek csak olyan tendenciózus híresztelések. A honvédelmi miniszter állítólagos rendeletéről semmit sem tud. Ez a rendelet apokrif. A tények is ellentmonda­nak annak, hogy ilyen rendelet kiadatott volna. Az ünnepély lefolyása is ezt bizonyítja. Lélek­emelő, szép volt a Rákóczi-ünnepély, ne rontsuk meg most disszonáns hangokkal. A progresszív adózásnak a híve, de azt ne gondolja senki, hogy reál adókat progresszív alapra lehetne helyezni. Ez nincs sehol a világon, s olyan mértékben szándékozik megvalósítani a progresszív adót, milyen mértékben sehol nincs megvalósítva egész Európában. Holló Lajosnak felszólalására a pénztári készleteket illetőleg, azt válaszolja, hogy a fel nem használt összegek a pénztári készletekhez csatoltatnak, d­j törvény­hozási engedély nélkül fel nem használtathatnak. Nagy pénztári készletekre szükség van, mert nagy beruházások nélkül nem lehet gazdasági fellendü­lést elérni. Csak így lehet ipart is létesíteni és fejlesz­teni. Hitelre az államnak szüksége lesz, de ezt csak akkor ve­zi igénybe, ha a hitelviszonyok jobbak lesznek. A pénztári készletek elhelyezése most nagy fővárosi pénzintézeteknél történik, mert a vidéki pénzintézek, igaz levnitás szempontjából kifogásolni valót nem hagynak hátra, de a likvidi­tás bizony nagyon szomorú. Ezért nem adhat nagyobb összegeket a kormány a vidéki pénz­intézeteknek. Az adóbevételek emelésére szükség volt, mert emelkedtek kiadásai, továbbá azért is, hogy a költségvetés reális legyen. A boritaladó nem áll arányban ma sem a fogyasztással. Ma is vannak olyanok, a­kik nem fizetnek fogyasztási adót. A kereseti adók nem túl magasak, ha van is néhol méltánytalanság. Sajnos, kevés az őszinte jövede­lem bevallás, sok az embereknél a nemtörődömség és közviszonyainkban is kevés az állandóság. Üz­letek nyílnak száz számra, melyek néhány hónap múlva megszűnnek vagy átruháztatnak. Ilyen viszonyok között lehet, hogy terhelő a kereseti adó, de általában nem elviselhetetlen. Nem is történt nagyarányú emelés, hiszen 15 év óta 42 millióról csak 50 millióra emelkedett, tehát 8 millióval. Harc Marostorda vármegyében. Alispánpárt, fői­spánpárt.­ Hol az igazság? Marosvásárhely, nov. 2. Az utóbbi időkben vármegyei hírek keltek szárnyra, melyek olyan színezéssel láttak napvi­lágot, mintha vulkanikus, forrongó napok követ­keztek volna el Marostorda vármegyére. Ha a rémhíreszteléseket vissza kell utasítanunk, le kell szögeznünk a valóságot a szent igazság őszinte mezében, mely abból áll, hogy tényleg ellentétes áramlatok keringenek a vármegye beléletében és hogy a két ellenáramlat gócpontján két ember áll szemben egymással, Farkas Albert főispán és dr. Nagy József alispán. Az összetűzésre nagyon sok ok adott alkalmat. Már dr. Nagy József meg­választása után, az ő nagyhatású programmbeszéde, vármegyeház-építési terve, a közigazgatási tan­folyamnak új alapokon és erős kezekbe való be­állítása nem nyerte meg a főispáni beleegyezést. A szenzációvá feldagadt Jeney-féle felfüggesztés (itt meg kell jegyeznünk, hogy nem áll némely lapoknak az a híresztelése, hogy Jeneyt állásába a közigazgatási bizottság visszahelyezte volna. Hozott hasonló határozatot a fegyelmi eljárás bevezetésének kimondásával, de ez többszörös­­ megfelebbezés tárgya) csak élesbítette az ellen­téteket. A főispán védelmébe vette Jeneyt, aki sógora, s a közigazgatási bizottság, mely kellő­képen van összeválogatva, ámde a vármegye kö­

Next