Ellenzék, 1917. január-június (38. évfolyam, 1-148. szám)
1917-01-29 / 23. szám
XXXIII!» évfrcíyair.r.i i) manvc Elfifizctési ár: Pcstán küldve: egész évre 32.— fél „ 15.—legteb „ 8.— fgv hóra 3.— m%'! V.vr.'v.^ ?$'UM m ■ p Ho:'NL-r tCáVI ?.»'.'•*•!'••••' .V B» pB I'-V.'í Svv.4 P$ Vád •oOH ^tiáS Ss«pSce»»?S*e?? s S»*«»ít»*ár»tf 0®âS& Ferenc^MScss 85* e?t, ©jmJ m p® ■v .\ l|A p®Lmx&i w,jar?Lftp l^9apitot%sic Earflia fSUüklés« ^•■11 iui ■ ngiiiitji usub»^»«,isiui*~i-» «*» ■.« -'•'-•■• •■ t . san •. * il Előfizetési ár: Házhoz hordva: £né5z évre 32.— Fél „ 16.— Hegyab „ p.— -3V kora 3.— Hi Hivatalos jelentések« Sem történt egyik harctéren sesn nevezetes esemény. Budapest, jan. 28. Keleti harctér: Mackensen hadcsoportja: Jelentős esemény nem volt. József főherceg hadseregarcvonala : Valepurnától nyugatra, ott túlerőben levő ellenség, benyomult legelső árkainkba. Harcvonalunkat a legközelebbi kúpra helyeztük át. Lipót bajor herceg hadcsoportja : Osztrák-magyar haderőknél nem történt jelentős esemény. Olasz és délkeleti harctér: A helyzet változatlan. Hofer, Berlin, jan. 28. Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös kadcsoportja : Erős tüzelés után sikerült az angoloknak La Fransloitól délnyugatra a Sommetól északra legelső vonalunk egy kis részébe befészkelniük magukat. A többi hadseregnél, eltekintve bizonyos szakaszoknak korlátozott időközönként fokozott tüzeléstől és egyes előtéri csatározásoktól, nyugalom uralkodott. Keleti harctér: Lipót bajor herceg hadseregarcvonala: Az Aa mentén erős ágyuharc volt. Az oroszok támadásai a folyó mindkét partján reájuk nézve veszteségteljesen meghiúsult. József főherceg hadseregarcvonala : Mesticanescu szakaszon Aranyosbeszterce mentén a túlerőben levő oroszok nyomása következtében a védelmi vonalat közelebb kellett helyezni a folyó keleti partjához. Mackensen hadcsoportja : Nem volt jelentős esemény. Macedóniai arcvonal: Felderítő osztagoknak a Struma lapályon lefolyt csatározása alkalmával a bolgárok előnyöket vívtak ki. Ludendorff tímt£S t TUSI Zürichből jelentik . A svájci lapok egyöntetű megállapítása szerint Európa egyetlen államában sem olyan erős a békevágy, mint Franciaországban. Briand helyzete egyre súlyosabbá válik és minden percben bekövetkezhetik a bukása, amely azonban ezúttal sokkal komolyabb következményű lehet a béke szempontjából, mint az előző kormányváltozások. Cailleuxnak, aki a Németországgal való megegyezésnek feltétlen híve, ma már nemcsak a szenátusban és a kamarában, hanem a nép körében is egyre növekszik a tábora, az pedig régen nyílt titok egész Franciaországban, hogy Cailleaux szinte fanatikusan keresi a béke fonalát és csak a koz- ti hangulat megnyilatkozásának első élénkebb békeszimptomáira lel, hogy nyíltan a küzdőtérre lépjen. Azt hiszik egyebekben, hogy immár Clemenceaunak is inkább a háború befejezése a programmja, mint a végkimerülési küzdelem. Nem lehetetlen, hogy ezt a két, hovatovább egyre aktuálisabb politikust, akikhez Anatole Franceot, a világhírű és nagy befolyású írót is hozzászámíthatjuk, a legközelebbi események egy táborban találják. A csaknem egész bizonyossággal megjósolható, hogy a Briand kabinet az utolsó háborús kormány Franciaországban. Feladták-e A párisi Matin jelenti, hogy Liautey tábornokot felhatalmazták arra, hogy a keleti fronton a legmesszebbmenő liberalizmussal adja meg Ionák számára a szabadságokat. A francia csapatoknál lizelor... ie szabadságolásokból a Matin a szalonikii akció feladatra is kivet * eztet. E? «(5 ■taisr menő **ta«sv4 ^^-«JgftnwÄ^ 29a héfcffö. »3 g^«,, ^ *WTPttxswttamaiqacTctKgiflBM .nMmwtgái^THimiiiaw^agiS^^ .-, &xém ára 10 fülér. Erdélyért! A kifosztott erdélyi középosztály talpraállítását ugyancsak gyakorlati alapon kívánja megvalósítani a Keresztény Szociális Missió Társulat, amely a nemes cél érdekében az ország nagyobb városaiban Nővédelmi Hivatalokat állított fel. Az aradi nők erdélyi akciójáról például Darányi Jánosné a következőket írja az Aradi Közlönyben : „A missió növendékek Erdélyben jártak a kormos, leégett Csíkszeredától kezdve végig, a kifosztott, bezúzott ablakokkal szomorkodó Fogarasig. Tábornokok autójából paksi kocsikon át, döcögős parasztszekereken tovább, katonai őrjáratokkal gyalogolva, olyan helyeken, hova még csak közigazgatás mert félve visszaszállingózni. Aludtak várótermekben, megyeháza zöld asztalán, őrszobák nádfonatú székeinek támlájára hajolva, csakhogy mindenütt ott legyenek, körülnézhessenek, lássanak, kitapasztalhassák, hogyan és miként lehet leghamarabb, a legalaposabban segíteni. Ezek a kis kék szellemek hozták aztán a híreket, hogy az erdélyi magyarságot, különösen a hivatalnok-családokat, mily óriási mértékben károsította meg s fosztotta ki az oláh betörés . . . hogy a hazatérők nem találnak meg egyetlen szükségleti tárgyat sem otthonukban. Négy öt szobás lakások rideg falai csupaszon meredeznek rájuk s a lakás egy sarkában félmatrac búslakodik a puszta földön, mind egyetlen bútordarab. Másutt tört ablakok mögött tört cserepek, szétzúztt bútorok maradványai éktelenednek. Ismét másutt jászlak a lakásban,ez istállókban viszont finom bőrgarnitúra, annak is bocskorszij hasitva borítékából, szóval teljesen feldúlva a békés otthonok, amelyek gondteljesek voltak talán, de mégis menedékek, hol új erőt gyűjtöttek az élet harcaira. — E szerény otthonoknak még az emléke is alig maradt meg. Ilyen helyre tértek vissza az erdélyi menekülők. Sötét kép, amelyet a nővérek feltártak. Velük együtt szinte látjuk a nyomort, a szegény erdélyi magyarság szenvedését. Előadták, hogy segítségre van szükség : ez alkalomból nem pénzt, hanem szükségleti tárgyakat, pár ócska poharat, tányért, lábast, pár kanalat, törülközőt, párnát, használt fehérneműt, szóval olyan holmikat kérnek, amelyek a mindennapi háztartás vezetéséhez elengedhetetlenek, de amelyeknek most háromszoros az árai, ha újonnan kell beszerezni. A állam nyújt ugyan kárpótlást a szenvedett károkért, azt azonban bevárni majdnem a lehetetlenséggel határos, mert a mindennapi élet legelemibb ténykedéseihez is hiányoznak a használati eszközök. A Missió Társulat már Erdélyben is megszervezte a maga segítő hivatalát, mely a kiosztást eszközli s egyenesen a segélyezendő kezeihez juttatja az adományokat. E mozgalomban az egész magyar föld megmozdul, lépések történtek arra nézve, hogy a falu népe bele vonassák. A tanító, jegyző, pap révén, ki a szószékről intézne kérést, gyűjtőkocsik járják be az utcákat, hol fel-