Ellenzék, 1920. december (41. évfolyam, 269-275. szám)

1920-12-25 / 271. szám

eius(Kolozsvár) 271 ez. Szombat 1920. december 25. xii-ik évfolyam. PUGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Censurat: Eugen FeagBM A Mai szám ára pályaudvaron is 3 Leu Előfizetési ára helyben és vidéken ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS FŐSZERKESZTŐ: Dr. DOBÓ FERENC 4 Szerkesztőség-kiadóhivatal: Státus-palota Telefonszám: 9. és 106. Egy hóra . . Negyedévre Fél évre . . ____________Egész évre . 25 Lea 70 Lea 130 Lea 240 Len A mai szám ára pályaudvaron la 3 Leu Nem vezércikket akartam e tételről írni, hanem egy kis áramozettet, amely megjelenítené szegény Charita*-angyaliak sajnálatos kalandját, amelyet akkor élt el, midőn egyszer, vigyázatlan cantargo lisa közben beévedt a fórumra. Addig sürgött forgott, ami kiже vezték szenátornak s hozzá láthatott a programmja beváltásához: megkezdhette a politikának a szeretet alapjára való helyezését. Miden egyes politkai kérdésnél azt a szempontot vetette fel: mit parancsol a szeretet? s habozás és félelem nélkül javallotta vagy követelte azt. Eleinte azt hitték: tréfál s hatalmasan mulattak rajta, majd azt hiték: megbolondult s szeld kényszerrel ártatlanná akarták tenni; de közben rájöttek, hogy szemtelen s agyon akarták csapni, mint egy piaci legyet, míg az utolsó pillanatban kétségtelen bizonyítékok alapján kiderült, hogy áruló s mint valami tetten ért Carolinát, Szertartásosan kivégezték. Rebesgetik ugyan, hogy nem ő itta meg a méregpoharat, hanem valaki más, mondjuk egy strómann, míg ő holtra ijedt, valahogy megmenekült; de hát ez képtelenség a kitűnő és megvesztegethetetlen római adminisztráció mellett, ellene bizonyít ennek az a tény is, hogy többet sohasem látták aantas-angyalt sem a fórumon, sem az államtanácsokban, ám egyetlen zugában a magas tokitikának. Egy ilyen kis allegória azonban csak a tényt állapítaná meg, hogy szeretet és politika „két •Hensarki vég,“ amit úgy is tud mindenki, de nem mutat reá az okra: mi ennek az oka , mi következik ez okból? Azért kell mégis vezércikket árul róla. Politika alatt értem azt az interpszichikai technikát, amely az állam életműködését vezeti. Mivel pedig az állam nem egyéb, mint az egységessé, öntudatossá és szuverénné organizált társadalom, a társadalom pedig épen azért szervezte magát ilyenné, hogy önmagát megtartsa életét biztosítsa: világos, hogy a politikában minden megnyilvánulás egy ősi életösztöndől, egy hatamas társadalmi önfenntartásból ered és arra hat vissza Tehát a politika könyörtelen, mint minden reflex, annál könyörtelenebb, minél lobogóbb, erősebb a jelenségek mögött lüktető ős élet. Ezért ván, hogy a politika kizárni látszik a szeretetet a más önfenntartásának szolgálatát a saját életünk árán is. Továbbá a politika, mint minden interpszichikai technika személyes érvényesüléstől függ. Az vezet, akinek a lelkekre nagyobb hatása van. Tehát itt jegemet az eredmény ad Ezzel pedig becsúszott a politikába az immoralitás kovásza, hogy soha többé ki ne lehessen irtani belőle, mert ez azt jelenti: csak olyan célt szolgálok, ami nekem jó, úgy szolgálom a célt, hogy eléjem, a siker igazolásában lévén az én létalapom. Ezek után az is világos, hogy a politika nemcsak hogy kirekeszti a szeretetet, de magával hozza annak ellentétét, a gyűlöletet. A gyűlölet a politika keresztmamája. Egy kis lélektani elemzés mindjárt kimutatja az állításunk igaz voltát. A gyűlölet alapjában véve nem egyéb, mint az az indulat, amellyel a lélek önnön élete fenntartásának állandó, komoly akadályát nézi. Annál nagyobb a gyűlölet, minél nagyobb és minél veszedelmesebb a támadás, minél drágább életalkatrészeinket fenyegeti s mi minél tehetetlenebbek vagyunk vele szemben. Csak azt gyűlölik, akinek ereje van, csak az gyűlöl, akinek nincs elég ereje. Vélgül a gyűlölet nem heveny, hanem idült érzés, amely állandó, egyenletes, tartós veszedelemmel szemben fejtik ki, nem úgy, mint pld. a harag, amely hirtelen gyűl ki a pillanatnyi fenyegetés ellen, vagy a félelem, mely hirtelen esik össze a váratlan támadás súlya alatt. Tehát a gyűlöletben lassú, egyenletes, de nagyon komoly életakadály ellen védekezünk azzal, hogy ez indulat hatása alatt minden figyelmünket és minden energiánkat a támadásra fordítjuk. A gyűlölet a legnagyobb népkonzerváló erő : azért, mert a népek, nemzetek, államok életét rendesen nem akut veszedelmek, hirtelen kelt és hirtelen elfutó támadások fenyegetik, hanem lassan, századokon át, egyenletesen és feltartóztathatatlanul erősödő idegen életigények kezdik ki. Különösen elnyomott népek, fejlődésben meggátolt nemzetek lelkében csap át az életösztön ereje a gyűlölet lobogásába s a gyűlölet nagysága az életösztön erejét, viszont relativ tehetetlenségét mutatja. Áll ez a törvény akár fajok, akár ha kultúrák, akár államok, akár nemzetiségek, pártok, osztályok, felekezetek, vagy érdekcsoportok állnak egymással szemben. S ha hozzávesszük, hogy a polittika mindig személyek harcá- s ban fogy le s így a személyek is önfenntartásukban, érvényesülésükben vannak támadva, tehát gyűlöletet éreznek, mi természetesebb, mint az, hogy jó az egész politikai mesterség ebből áll: magamévá tennema is közösségem gyűlöletét, hogy a magamét a közösségemévé tehessem. A politika a gyűlölet társadalmi függvénye. Aki bírja, marja, mert hát az ember embertársának farkasa. Azonban minden igaz lélek — különösen így, karácsony táján — élénken érzi, hogy ez nem jól van így. Nincs szeretet a politikában az igaz, de kellene lennie. Érzik az emberek, hogy éppen ma, a gyűlölet szüretén valami nagy, édes kiengesztelődésnek, boldog megbocsátásnak kellene meleg, könnyűzett vélumként lelkünkre borulnia s valami hatalmas, egetverő explozióban kellene kicsapások a mélyen elásott örök emberi, örök testvéri szeretetvágyaknak. Mint ahogy az öt éves világháború alatt ott kinn a lövészárokban, különösen karácsonyestéjén, megfogta a sziveket valami édesgörcse az ellenség szeretetének és a megbocsátás rohamta szinte megtántoritotta őket. Sokan voltak, akik nem tudtak ellenállani s feltartott kezekkel átsétáltak uj testvéreikhez. Igen a szeretet a harctéren. Ilyen volna a politikában is, ha egy elnyomott, legázolt, létében fenyegetett és megalázott nemzet vagy kultúra egyes képviselőit elfogná a karácsonyi romantika s átsétálnának azokhoz, akik majd az ők testvéreiket fogják megenni. Ha már a farkas és bárány között vetődik fel a szeretetprobléma, addig is, míg tovább mennénk a fejtegetéssel, kezdjék el a szeretetet a farkasok, de komolyan: foghúzással. A szeretet sokkal nagyobb és szentebb dolog, hogy sem naivitássá, vagy kelepcévé változhassék. Oyan nagy dolog, hogy a legtöbb ember nem is sejti, mi minden van benne! Nem is sejtik az emberek, hogy a szeretetben benne van az igazság. Ugyanis a szeretet nem egy platonikus érzés, hangulat, aminek semmi hatása, vagy következménye ninct azonkívül, hogy engem gyönyörködtet; a szeretet állandó magatartás, cselekvéssorozat, praxis. Ha tehát a szeretet forrás, amiből akarat s az акага'Ьэ* Szeretet a politikában (Karácsonyi fantazma.) Lapunk mai száma 30 oldal.