Ellenzék, 1921. január (42. évfolyam, 6-20. szám)

1921-01-11 / 6. szám

Egyes szám ára pályaudvaron Is 1 Leu Előfizetési ára helyben és vidéken Egy bóra .... 25 Len Negyedévre ... 70 Len Fél évre...................130 Len Egész évre . . . . 240 Len ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS FŐSZERKESZTŐ: Dr. DOBÓ FERENC Szerkesztőség-kiadóhivatal: Státus-palota ., ■ ■ ■ ■ .r.Telefonszám: 9. és 109. S -------------­IssisBITsmUuhissismshssi Lie, Cluj-(Kolozsvár) 6. sz. Redő, 1921. január 11 XLII-ik évfolyam. VÜG­G­ETLEN POLITIKAI NAPILAP Censurat: Eugen Fenyves Egyes szám­ára pályaudvaron Is 1 Leu iiuiHHHHHinHHHHHSRiHiiuiHSMiisaMiauBMHBiHKUHaaiUBsáais Megmozdult Erdély magyarsága A „Magyar* Szövetség“ előkészítése. — A lecsatolt részek magyarsága tömörül. — Gyűlés a kolozsvári városházán. — Egyhangúlag elhatározták a nemzeti kisebb­ségi szervezkedést. — Megválasztották a központi bizottságot. — Impozáns egység Két esztendei letargia után meg­mozdult a magyarság. Megmozdu­lásában imponáló erővel nyilvánult meg az az óriási faji, nemzeti, erkölcsi és kulturális energia, a­mely két évi hallgatásból, szótlan szenvedésből és a lelkekben lappangva tovább lángoló élni aka­rásból, életképességből, tettre­­készségből gyülemlett föl. Meg­mozdulásában megdöbbentő erővel nyilvánult meg az az egység, amelybe az ezeréves Magyarországból egy nagy történelmi csapás következté­ben leszakadt kétmillió magyart a közös múlt, a közös jelen és jövő, a közös hagyományok, a magyar anyanyelv és magyar kultúra el­választhatatlanul egybeforrasztott. És ugyan ki kételkedhetnék abban, hogy amit kétmillió ember egységesen, egy elhatározással akar, hogy a cél, mely felé kétmillió ember egy szent törekvéssel tör, meg is valósul ? A magyarság teg­napi méltóságteljes, nagy törté­nelmi súlyú és alapvető politikai munkálkodását bevezető elhatáro­zása mérhetetlen fontosságú tény. Minden kétséget kizárólag meg­mutatta a világnak azt, hogy az a történelmi és politikai érettség és emelkedettség, az a kulturális szín­vonal, amely az ezeréves állam alkotmányos, szabad életében ki­kristályosodott és a lelkekben gyö­kereket vert, messze felüljár a napi és a múló események áradatán, hogy ezeknek a szellemi és erkölcsi értékeknek nem árthat az idő, nem kezdheti ki azokat a világtörténe­lem semmiféle szeszélye, hullámzó változásai. A magyarság a nemzeti anya­testtől levált részében is megtalálta «»magát és ebben a leszakadt rész­ben is a magyar nemzet egész tör­ténelmi és kulturális f­­énye, poli­tikai iskolázottsága nyilatkozott meg. A magyarság megmozdulása egy­ben életképességének tanuságté­­tele. Megmutatta ezzel azt, hogy a csapás, amelyet rámért a történe­lem, faji öntudatára nem volt ha­lálos. Mert az Erdélyben élő ma­gyar kisebbség ime ismét talpra­­állt és örökkétartó életképessége alapján követeli magának az új államkeretszabta korlátok között, de a feltétlen érvényesülést kívánó, nemzetközileg biztosított és a világ összes vezető államainak megpe­csételt fogadalmával szentesített elévíthetetlen és elidegeníthetlen nemzeti jogait. Erdély magyarsága örökké élni, folyton fejlődni, meg­állás nélkül erősödni akar s ezen a jogon is ki fogja küzdeni magá­nak a gazdasági, kulturális, szel­lemi és erkölcsi haladás összes lehetőségeit, kikezdhetetlen bizto­sítékait. A magyarság megmozdulása oszt­hatatlanul az egész magyar nemzeti kisebbség megmozdulása volt, amely nem ismer sem foglalkozási ága­kat, sem részleges érdekeket, sem felekezeti különbségeket, hanem mindenkit magához ölel és min­denkit egybeforraszt, aki ebben az országrészben magyarul érez, ma­gyarul gondolkozik és akinek anya­nyelve az édes magyar nyelv, ideálja a magyar nemzeti kultúra. Ma minden kicsinyes gáncsnak el kell némulnia. Nem lehet őszinte és nem lehet igaz az az ellenvetés sem, hogy a megmozdulás miért nem következett el már előbb. Az erdélyi magyarság teste és lelke vérző sebekkel volt tele. Ezt a bor­zasztó történelmi csapást előbb ki kellett hevernie, amig új nemzeti és kulturális alkotó munkára in­dulhatott. Amig ehhez erőt gyűjt­hetett, amig újból összeszedhette magát. Meg kellett várni azt az időt, amikor a magyarság tömegei­ben megérik az elhatározás. Ami­kor nem kalandra éhes törtetők akar­A gyűlés kezdete 11 órára volt­­ kitűzve. De már sokkal előbb meg­­s töltötték a résztvevők a városháza ■ közgyűlési termének amfiteátrális­­ padsorait. Fölvonultak Erdély köz­életének régi, ismert alakjai, akik immár két év óta tartózkodtak mindennemű politikától. Túlnyomó többségben volt a középosztály, a szellem munkássága ide ott láttuk a földész-gazdákat is ünneplő kék magyar ruhájukban, valamint az arisztokrácia képviselőit is. A magyar társadalom minden rétege képviselve volt a szervezkedő ülé­sen, ezzel is bizonyítva azt, hogy Erdély és a lecsatolt részek magyar­sága között ma nincsenek társa­dalmi-, osztály- és pártkülönbsé­­gek, hanem egyetemes magyarság van. Örömmel láttuk viszont zsidó vallású polgártársainkat is, akik jelenlétükkel dokumentálták azt, hogy a magyarság között vallási különbségek sincsenek és hogy a visszavonást szítani akarók akna­munkája ellenére is hívek marad­tak a magyar kultúrához. Kolozs­sák az elgyötört tömegeket egyéni vállalkozások jármába fogni. Meg kellett várni azt az időt, amikor a magyarság lelki megrázkódtatásá­ból erőre, ébredésre, cselekvési vágyra eszmél. Amikor a magyar­ság tömege szólítja fel a vezetésre hivatott embereket, a népbizalom igazi letéteményeseit, hogy sorom­póba álljanak és az új történelmi keretek között is a változatlanul tiszta, emelkedett és nemes kultu­rális törekvések útján vezessék új munkába népüket. És e kétmillió magyar most sem politikai pártot alakít, hanem egy olyan szövetséget, amely minden párt és minden más elválasztó szempont fölött áll. Amelynek min­den igaz magyar ember tagja lehet és tagja lesz. De bárcsak aránylag kis számú gyülekezet összejövetelét engedélyezték, az első magyar szer­vező gyűlésen mégis jelen volt és egy egységbe olvadt az ebben az országban élő magyarság minden összetartozása, minden igyekvése, minden önbizakodása, minden aka­rata és minden elhatározása. vár magyar sajtója teljes számban képviselve volt, sőt a román újsá­gok is elküldötték tudósítóikat. Az ostromállapot következményeként jelen volt a katonai hatóságok és a sziguranca kiküldöttje, továbbá az államrendőrség Popoviciu főkapi­tány vezetése alatt. Az ülés meg­nyitásáig rendelkezésünkre álló rövid időben a megjelentek közül a következők neveit sikerült felje­gyeznünk : A résztvevők Dr. Grandpierre Emil, dr. Haller Gusztáv, dr. Papp József, dr. Ravasz László, gróf Bánffy György v. o. 1.1., gróf Béleki Ferenc, dr. Költő Gábor, Barcsay Tamás, Dózsa Endre, Fekete-Nagy Béla, dr. Várady Aurél, dr. Óvári Elemér, báró Bánffy Dániel, gróf Teleki Ferenc, dr. Farkas Mózes, Sándor József, Huber Imre, Vass Emil, Petres Kálmán, Kovács Dezső, dr. Paál Árpád, Péter Károly, Székely Viktor, Parlaghy Lajos, Nemes Ferenc, gróf Bethlen György, gróf Teleki Arvéd, Árkossy Lajosné, gyalui Rosenberger Sándor, Hencz Kál­mán, Török Bálint, Harmath Domo­kos, Hevesi József, Havas Lázár, dr. Somodi István, Koós Károly, dr. Bartók György, dr. Nagy János, Szele Márton, dr. Jeney Aladár, Ferenczi Lajos, Naláczy István, dr. Kovács András ststb. Ezen­­kívül testületileg képviseltették magukat a földészgazdák. A nagy terem zsúfolásig megtelt a részt­vevőkkel. Jobban szerettük volna ugyan, ha a gyűlésen nem csak a meg­hívottak vehettek volna részt, hanem mindenki, aki akar. Csak­hogy e terv nem volt keresztül­vihető, mert a résztvevők számát előre be kellett jelenteni a katonai hatóságnál. Így is sikerült azonban elérni azt, hogy a magyarság min­den társadalmi rétege képviselve volt a döntő jelentőségű zászlóbon­tásnál. A megjelentek ünnepélyes csend­ben várták az ülés megnyitásának percét. Minden arcon meglátszott, hogy tudatában van a bekövet­kezendő események történelmi fon­tosságának. Tizenegy órakor a terem közepén álló asztal mellett megjelenik dr. Grandpierre Emil szikár alakja és kezdetét veszi az ülés. Kezdődik az ülés Dr. Grandpierre Emil volt kor­mánybiztos a következő szavakkal nyitotta meg az értekezletet: Tisztelettel van szerencsém a mai értekezletet megnyitni. Üdvözlöm az urakat ebből az első alkalomból, hogy két év után összegyűlhettünk újra ebben az épületben, amelyet őseink emeltek és amelyben bölcs tanácskozással évszázadokon át tudták előbbre vinni a nép javát és a magyar kultúrát, úgy, hogy vá­rosunk annak vezetője volt. Össze­gyűltünk ebben a teremben, hogy megindítsuk a lecsatolt részek ma­gyarságának szervezését, mely a trianoni békeszerződés ratifikálása után most már elengedhetetlenül szükséges. Első­sorban azért, hogy a magyarságnak olyan elhelyezke­dését biztosítsuk az új állam kere­tei között, amely számának, kultú­rájának és gazdasági erejének meg­felel. Ebből a célból kértük az urak szíves megjelenését a mai napra, olyanformán, hogy minden társa­dalmi osztály, minden foglalkozási ág, minden intézmény képviselő, jelen legyen.­­ TM­ A szervezkedő értekezlet [Lapunk ma i­s zárna 6 oldal.

Next