Ellenzék, 1921. január (42. évfolyam, 6-20. szám)
1921-01-11 / 6. szám
Egyes szám ára pályaudvaron Is 1 Leu Előfizetési ára helyben és vidéken Egy bóra .... 25 Len Negyedévre ... 70 Len Fél évre...................130 Len Egész évre . . . . 240 Len ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS FŐSZERKESZTŐ: Dr. DOBÓ FERENC Szerkesztőség-kiadóhivatal: Státus-palota ., ■ ■ ■ ■ .r.Telefonszám: 9. és 109. S -------------IssisBITsmUuhissismshssi Lie, Cluj-(Kolozsvár) 6. sz. Redő, 1921. január 11 XLII-ik évfolyam. VÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Censurat: Eugen Fenyves Egyes számára pályaudvaron Is 1 Leu iiuiHHHHHinHHHHHSRiHiiuiHSMiisaMiauBMHBiHKUHaaiUBsáais Megmozdult Erdély magyarsága A „Magyar* Szövetség“ előkészítése. — A lecsatolt részek magyarsága tömörül. — Gyűlés a kolozsvári városházán. — Egyhangúlag elhatározták a nemzeti kisebbségi szervezkedést. — Megválasztották a központi bizottságot. — Impozáns egység Két esztendei letargia után megmozdult a magyarság. Megmozdulásában imponáló erővel nyilvánult meg az az óriási faji, nemzeti, erkölcsi és kulturális energia, amely két évi hallgatásból, szótlan szenvedésből és a lelkekben lappangva tovább lángoló élni akarásból, életképességből, tettrekészségből gyülemlett föl. Megmozdulásában megdöbbentő erővel nyilvánult meg az az egység, amelybe az ezeréves Magyarországból egy nagy történelmi csapás következtében leszakadt kétmillió magyart a közös múlt, a közös jelen és jövő, a közös hagyományok, a magyar anyanyelv és magyar kultúra elválaszthatatlanul egybeforrasztott. És ugyan ki kételkedhetnék abban, hogy amit kétmillió ember egységesen, egy elhatározással akar, hogy a cél, mely felé kétmillió ember egy szent törekvéssel tör, meg is valósul ? A magyarság tegnapi méltóságteljes, nagy történelmi súlyú és alapvető politikai munkálkodását bevezető elhatározása mérhetetlen fontosságú tény. Minden kétséget kizárólag megmutatta a világnak azt, hogy az a történelmi és politikai érettség és emelkedettség, az a kulturális színvonal, amely az ezeréves állam alkotmányos, szabad életében kikristályosodott és a lelkekben gyökereket vert, messze felüljár a napi és a múló események áradatán, hogy ezeknek a szellemi és erkölcsi értékeknek nem árthat az idő, nem kezdheti ki azokat a világtörténelem semmiféle szeszélye, hullámzó változásai. A magyarság a nemzeti anyatesttől levált részében is megtalálta «»magát és ebben a leszakadt részben is a magyar nemzet egész történelmi és kulturális fénye, politikai iskolázottsága nyilatkozott meg. A magyarság megmozdulása egyben életképességének tanuságtétele. Megmutatta ezzel azt, hogy a csapás, amelyet rámért a történelem, faji öntudatára nem volt halálos. Mert az Erdélyben élő magyar kisebbség ime ismét talpraállt és örökkétartó életképessége alapján követeli magának az új államkeretszabta korlátok között, de a feltétlen érvényesülést kívánó, nemzetközileg biztosított és a világ összes vezető államainak megpecsételt fogadalmával szentesített elévíthetetlen és elidegeníthetlen nemzeti jogait. Erdély magyarsága örökké élni, folyton fejlődni, megállás nélkül erősödni akar s ezen a jogon is ki fogja küzdeni magának a gazdasági, kulturális, szellemi és erkölcsi haladás összes lehetőségeit, kikezdhetetlen biztosítékait. A magyarság megmozdulása oszthatatlanul az egész magyar nemzeti kisebbség megmozdulása volt, amely nem ismer sem foglalkozási ágakat, sem részleges érdekeket, sem felekezeti különbségeket, hanem mindenkit magához ölel és mindenkit egybeforraszt, aki ebben az országrészben magyarul érez, magyarul gondolkozik és akinek anyanyelve az édes magyar nyelv, ideálja a magyar nemzeti kultúra. Ma minden kicsinyes gáncsnak el kell némulnia. Nem lehet őszinte és nem lehet igaz az az ellenvetés sem, hogy a megmozdulás miért nem következett el már előbb. Az erdélyi magyarság teste és lelke vérző sebekkel volt tele. Ezt a borzasztó történelmi csapást előbb ki kellett hevernie, amig új nemzeti és kulturális alkotó munkára indulhatott. Amig ehhez erőt gyűjthetett, amig újból összeszedhette magát. Meg kellett várni azt az időt, amikor a magyarság tömegeiben megérik az elhatározás. Amikor nem kalandra éhes törtetők akarA gyűlés kezdete 11 órára volt kitűzve. De már sokkal előbb megs töltötték a résztvevők a városháza ■ közgyűlési termének amfiteátrális padsorait. Fölvonultak Erdély közéletének régi, ismert alakjai, akik immár két év óta tartózkodtak mindennemű politikától. Túlnyomó többségben volt a középosztály, a szellem munkássága ide ott láttuk a földész-gazdákat is ünneplő kék magyar ruhájukban, valamint az arisztokrácia képviselőit is. A magyar társadalom minden rétege képviselve volt a szervezkedő ülésen, ezzel is bizonyítva azt, hogy Erdély és a lecsatolt részek magyarsága között ma nincsenek társadalmi-, osztály- és pártkülönbségek, hanem egyetemes magyarság van. Örömmel láttuk viszont zsidó vallású polgártársainkat is, akik jelenlétükkel dokumentálták azt, hogy a magyarság között vallási különbségek sincsenek és hogy a visszavonást szítani akarók aknamunkája ellenére is hívek maradtak a magyar kultúrához. Kolozssák az elgyötört tömegeket egyéni vállalkozások jármába fogni. Meg kellett várni azt az időt, amikor a magyarság lelki megrázkódtatásából erőre, ébredésre, cselekvési vágyra eszmél. Amikor a magyarság tömege szólítja fel a vezetésre hivatott embereket, a népbizalom igazi letéteményeseit, hogy sorompóba álljanak és az új történelmi keretek között is a változatlanul tiszta, emelkedett és nemes kulturális törekvések útján vezessék új munkába népüket. És e kétmillió magyar most sem politikai pártot alakít, hanem egy olyan szövetséget, amely minden párt és minden más elválasztó szempont fölött áll. Amelynek minden igaz magyar ember tagja lehet és tagja lesz. De bárcsak aránylag kis számú gyülekezet összejövetelét engedélyezték, az első magyar szervező gyűlésen mégis jelen volt és egy egységbe olvadt az ebben az országban élő magyarság minden összetartozása, minden igyekvése, minden önbizakodása, minden akarata és minden elhatározása. vár magyar sajtója teljes számban képviselve volt, sőt a román újságok is elküldötték tudósítóikat. Az ostromállapot következményeként jelen volt a katonai hatóságok és a sziguranca kiküldöttje, továbbá az államrendőrség Popoviciu főkapitány vezetése alatt. Az ülés megnyitásáig rendelkezésünkre álló rövid időben a megjelentek közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk : A résztvevők Dr. Grandpierre Emil, dr. Haller Gusztáv, dr. Papp József, dr. Ravasz László, gróf Bánffy György v. o. 1.1., gróf Béleki Ferenc, dr. Költő Gábor, Barcsay Tamás, Dózsa Endre, Fekete-Nagy Béla, dr. Várady Aurél, dr. Óvári Elemér, báró Bánffy Dániel, gróf Teleki Ferenc, dr. Farkas Mózes, Sándor József, Huber Imre, Vass Emil, Petres Kálmán, Kovács Dezső, dr. Paál Árpád, Péter Károly, Székely Viktor, Parlaghy Lajos, Nemes Ferenc, gróf Bethlen György, gróf Teleki Arvéd, Árkossy Lajosné, gyalui Rosenberger Sándor, Hencz Kálmán, Török Bálint, Harmath Domokos, Hevesi József, Havas Lázár, dr. Somodi István, Koós Károly, dr. Bartók György, dr. Nagy János, Szele Márton, dr. Jeney Aladár, Ferenczi Lajos, Naláczy István, dr. Kovács András ststb. Ezenkívül testületileg képviseltették magukat a földészgazdák. A nagy terem zsúfolásig megtelt a résztvevőkkel. Jobban szerettük volna ugyan, ha a gyűlésen nem csak a meghívottak vehettek volna részt, hanem mindenki, aki akar. Csakhogy e terv nem volt keresztülvihető, mert a résztvevők számát előre be kellett jelenteni a katonai hatóságnál. Így is sikerült azonban elérni azt, hogy a magyarság minden társadalmi rétege képviselve volt a döntő jelentőségű zászlóbontásnál. A megjelentek ünnepélyes csendben várták az ülés megnyitásának percét. Minden arcon meglátszott, hogy tudatában van a bekövetkezendő események történelmi fontosságának. Tizenegy órakor a terem közepén álló asztal mellett megjelenik dr. Grandpierre Emil szikár alakja és kezdetét veszi az ülés. Kezdődik az ülés Dr. Grandpierre Emil volt kormánybiztos a következő szavakkal nyitotta meg az értekezletet: Tisztelettel van szerencsém a mai értekezletet megnyitni. Üdvözlöm az urakat ebből az első alkalomból, hogy két év után összegyűlhettünk újra ebben az épületben, amelyet őseink emeltek és amelyben bölcs tanácskozással évszázadokon át tudták előbbre vinni a nép javát és a magyar kultúrát, úgy, hogy városunk annak vezetője volt. Összegyűltünk ebben a teremben, hogy megindítsuk a lecsatolt részek magyarságának szervezését, mely a trianoni békeszerződés ratifikálása után most már elengedhetetlenül szükséges. Elsősorban azért, hogy a magyarságnak olyan elhelyezkedését biztosítsuk az új állam keretei között, amely számának, kultúrájának és gazdasági erejének megfelel. Ebből a célból kértük az urak szíves megjelenését a mai napra, olyanformán, hogy minden társadalmi osztály, minden foglalkozási ág, minden intézmény képviselő, jelen legyen. TM A szervezkedő értekezlet [Lapunk ma is zárna 6 oldal.