Ellenzék, 1921. április (42. évfolyam, 63-77. szám)

1921-04-01 / 63. szám

ELLENZÉK Elkészült a bonok beváltásának statisztája 8000 bont váltottak be — 82 és fél millió lejt fizettek ki (Saját tud.) A mai nappal а kolozsvári bonok beváltásának ügye teljesen lezáródott. A városi adóhivatal befejezte a február 19-én megkezdett és egy hónapon át folytatott bonbeváltás statisztikáját s a mai nappal az iratokat átteszi a kolozsvári pénzügyigazgatósághoz, ahol azokat revideálni fogják. Munkatársunk felkereste Soros János városi adóhivatali főnököt, aki a beszélgetés során az alábbi nyilatkozatot tette: — A városi adóhivatal elkészült a 40 százalékos bonok statisztikájával és ennek eredményeképen azt találtuk, hogy a városi adóhivatalnál a beváltásra került bonok ellenében ténylegesen kifizetett készpénz 82.510.759 lej volt. Adóban 3.421.117 lej , az 5 százalékos levonás fejében pedig 8 és fél millió lejt tartottunk vissza a bonok után esedékes összegből. A városi adóhivatal valamivel több, mint 8000 bont fizetett ki. Eredetileg 12.000 re becsültük a beváltásra kerülő utalványok számát, de csate a jelzett mennyiség került beváltásra. Mintegy 3000 bon Kolozsvárt nem is került fizetés alá.Oka minden valószínűség szerint az, hogy különösen a régi királyság területén lakó bontulajdonosok a Banca Nationala bukaresti központi főintézete után fizettették ki bonjaikat. A másik ok abban keresendő, hogy a bontulajdonosok egy része — mindenesetre a kisebb részük — repatriáltatta magát és így nem szerzett tudomást a beváltási napokról. — Tudomásom szerint a beváltásnak a pénügyigazgatósághoz áttett iratait a pénzügyi reszort részéről még egy bizottság revideálni fogja. A bizottság feladata annak megállapítása lesz, helyesen vontuk-e le a köztartozásokat a bonok összegéből, hogy se az állam, se a magánosok ne károsodjanak. Azt hiszem azonban, hogy a városi adóhivatal annyira lelkiismeretes és pontos munkát végzett, hogy a revízió során nem lesz szükség helyesbítésre. A városi adóhivatal a másfél hónapig elhúzódott bonbeváltás ügyével kapcsolatban igen nagy munkát végzett. Különösen áll ez a pénztári személyzetre, akiknek mindenike a rendes munkaidőn kívül 164 különórát dolgozott. A személyzet többi része, akik a számfejtést, adólevonásokat stb. végezték, szintén 58. (Saját tud.) Amint ismeretes, a legutóbbi minisztertanács elhatározta az új területeken az államtitkárságok megszüntetését és helyettük ideiglenesen igazgatóságok fogják irányítani a csatolt területek közigazgatását. A minisztertanácsnak ezzel a határozatával, mely a legközelebbi időben hatályba lép, az egységesítés ügye új határállomáshoz jutott. Az egységesítés elsősorban a pénzügyi resszortnál kezdődik, mert az uj költségvetési év a mai nappal elérkezett s a kormánynak az volt a szándéka, hogy az uj pénzügyi évben már egységesített pénzügyi helyzettel számolhasson az ország egész területén. Munkatársunk felkereste az egységesítő bizottság pénzügyi államtitkárát, dr. Muntean Zakariást, aki erről, valamint az egyéb aktuális pénzügyi kérdésekről az alábbi nyilatkozatot tette: — A kormánynak az egységesítéssel az a szándéka, hogy rövidesen az ország egész területén mindenben egyöntetű eljárás és jogrendszer uralkodjon. Az új területek központjaiban felállítandó igazgatóságoknak jóval kisebb ügyköre lesz, mint volt az államtitkárságoknak. Míg eddig az államtitkárok a miniszter nevében a csatolt területeket érdeklő kérdésekben végérvényesen dönthettek, az igazgatóságoknak nem lesz önálló hatásköre és csak közvetíteni fognak a közigazgatási hatóságok és a minisztériumok között. Különben a kormány intenciója szer00 különórát dolgoztak. A városi adóhivatal 52 tagú személyzete simán és aránylag rövid idő alatt végezte el az óriási munkát, sőt elkészült a statisztikával is. A bonbeváltással járt külön munkáért a pénzügyi reszort tiszteletdíjjel fogja jutalmazni a tsztviselőket. Ennek az összegét már meg is állapították, ée még nemhozták tudomásunkra. Mint az igazgatóságok sem maradnak meg, sokáig mert rövidesen következik a teljes egységesítés, amikor is semmiféle külön összekötő szerv nem marad a központi minisztériumok és az új területek közigazgatási szervei között. Ami a pénzügyi resszortot illeti, a pénzügyminiszter úr javaslatai értelmében az új területeken pénzügyi felügyelői állásokat szerveznek és ez marad meg mint összekötő kapocs a teljes egységesítés után a pénzügyigazgatóságok és a minisztérium között. A pénzügyi felügyelőknek nem lesz állandó székhelyük és hatáskörüket az új törvény olyképen fogja megállapítani, hogy több pénzügyigazgatóság feletti felügyeleti jog illeti meg őket és közvetlenül levelezhetnek a központi kormánnyal. Az elbocsátott pénzügyigazgatók ügyében szükségesnek tartomkijelenteni, hogy az elbocsátásokat Titulescu pénzügyminiszter távollétében bukaresti helyettesei intézték még hónapokkal ezelőtt. Minthogy azonban az intézkedés végrehajtása most lett aktuális, ezért az elbocsátottak közül egynéhányan közvetlenül a pénzügyminiszterhez fordultak, aki nem volt azon az állásponton, mint helyettesei és az illetőket kérésükre vissza is helyezte állásukba. Hangsúlyoznom kell, hogy a pénzügyminiszter csak kérelemre helyezi vissza a nyugdíjazott pénzügyigazgatókat, mert lehetséges, hogy visszahelyezésüket maguk sem kívánják. Megtörténhet ugyanis, hogy jgy egy-két év múlva mégis nyugdíjba kell menniük s akkor nem lesznek abban a kedvező helyzetben, hogy az itteni magasabb nyugdíjat megállapító nyugdíjtörvény mellett" mehetnek nyugdíjba. A pénzügyminiszternek ebben az ügyben az az álláspontja, hogy a régi kipróbált és a viszonyokkal ismerős emberekre feltétlenül szükség van. A Banca Nationala átszervezésének ügyében az a helyzet, hogy a kormánykörök elvben máris hozzájárultak ahhoz, hogy a jegykibocsátó bank alaptőke felemelésében és a bank ügyeinek intézésében erdélyi érdekeltségek is részt vegyenek. — A kormány még nem döntött a banok 5 százalékos levonása ellen beadott fellebbezések ügyében. Ha a pénzügyminiszter meggyőződik arról, hogy az igazság a bankok kívánsága mellett szól, mindenesetre javukra fog dönteni. A bonok beváltását Erdély egész területén befejezték, de az eredményt még nem lehet közölni, mert a vonatkozó jelentések még nem érkeztek be a resszorthoz. A hadikölcsönök lebélyegzése ügyében semmi újabb rendelkezés nincs. A pénzügyminiszter a kamara húsvéti szünete után benyújtja az új adójavaslatokat. Az ország új adórendszere az angol adóredszer mintájára fog felépülni. Lesz négy reguláris adónem: luxusadó, jövedelmi-, hadinyereségadó és az ügyletek után fizetendő adó, mely utóbbit a kereskedők fogják fizetni. A megadóztatás ügyében a pénzügyminiszternek az az álláspontja, hogy minden jövedelmet progreszszíve adóztasson meg és a fixjövedelmeket jóval kisebb adótételekkel kell terhelni, mint a fundál jövedelmeket, így például a ház utáni jövedelmet. Minthogy Lapadatu államtitkár, a budapesti likvidáló bizottság elnöke a napban Bukarestbe érkezett, hogy ott a kormányköröket a likvidáció ügyében a magyar kormánnyal folytatott tárgyalások eddigi eredményéről tájékoztassa és újabb utasításokat kérjen, a holnapi nap folyamán én is leutazom Bukarestbe és tájékozódást fogok szerezni ebben az egész Erdélyt oly érdeklő kérdésben. Napnyugta után Dejgen Oshono eljött a házba és fölment a szobába. Ott maradt egyedül, imákat olvasgatva. Éjfél utáni két óráig semmi sem mutatkozott. Ekkor hirtelen megjelent O-Szonó alakja a tanzu előtt. Arcán szomorúság ült és szemével a szekrényre tekintett. A lelkész elmormolta az ilyen esetekre előírt szent formulát és megszólította az alakot: — Azért jöttem, hogy segítsek rajtad. Talán van valami a tanzuban, ami téged aggaszt. Keressem meg neked? Úgy rémlett, hogy az alak megbiccentette fejét. A főpap kinyitotta a legfelső fiókot. Üres volt. Utána kinyitotta a másodikat, a harmadikat és negyediket is; gondosan átkutatta a fiókok alatti és mögötti térséget, de nem talált semmit, asszony azonban továbbra is ott maradt és szomorúan nézett mozdulatlan pillákkal, mint előbb. — Várjon mit akarhat? — gondolta a lelkész. Hirtelen eszébe villant, hogy valami talán a papírréteg alatt lehet, amivel, a fiókok feneke ki volt rakva. Felemelte az első fiók Rövid életűek lesznek az igazgatóságok Reaktiválják a nyugdíjazott pénzügyigazgatókat — Az új adójavaslatok — Munteanu pénzügyi államtitkár nyilatkozata Lefendio Hearn: A holt titok Korpos István fordítása Sok idő előtt élt Tamba tartományban egy Gensuke nevű gazdag kereskedő. Volt egy leánya is, akit O-Szonónak hívtak. A leány nagyon okos és szép volt s ezért az apja azt gondolta, hogy kár lesz csupán azzal a neveléssel felnőni hagyni, amelyet falusi tanítója adhatna neki. Ezért egy hiv szolgája kíséretében Kiotóba küldötte, hogy városi leányhoz is jó nevelésben részesüljön. Amikor pedig fölserdült, egy Nagashya nevű kereskedőhöz adta férjhez, aki egyébként, mint kereskedő, jó barátja volt neki. A fiatal házaspárnak egy gyermeke született — egy fiú — de O-Szonó már házassága negyedik évében betegségbe esett. A temetés utáni éjszakán O-Szonó kisfia azt mondotta, hogy édesanyja visszatért és fent van a felső szobában. Anyja az előbb épen reá nézett, el is mosolyodott kissé, de egy szót sem szólt hozzá, ő pedig nagyon megijedt és elszaladt. Erre a rokonok fölmentek a szobába, amely azelőtt az asszony hálószobája volt. Ők is megrémültek, mert a mennyezetről lelógó lámpácska fényében a holt anya alakját pillantották meg. Úgy tetszett, mintha a tanzu —egy fiókos Szekrény előtt állott volna. Még most is benne hevertek csecsebecséi. Feje és vállai egész tisztán látszottak, de derekától kezdve alakja már szétfolyt és a semmibe veszett. Ahhoz az elmosódott tükörképhez hasonlított, amely alkonyatonként a vizek tükrén játszik. Az emberek mind megijedtek és eltávoztak a szobából. Lent azután egymás között megbeszélték a dolgot. O-Szonó anyja ezt mondta: — Minden asszony szereti holmijait. O-Szonó is szerette ékszereit és ruháit. Bizonnyal azért tért vissza, hogy utánuk nézzen. Sok halott szokott így hazajárni, amíg csak oda nem ajándékozzák holmijait a templomnak. Ha O-Szonó ruháit és ékszereit a templomnak adjuk, az ő szelleme is bizonyára meg fog nyugodni. Megegyeztek, hogy így fognak cselekedni. Másnap reggel kiürítették a fiókokat és az elhunyt asszony minden öltözékét és holmiját a templomba vitték. O-Szonó azonban a következő éjjel is visszatért s az utána következő éjjel is; minden éjszaka és merően a tanzura bámult. A ház pedig a borzalom háza lett. Ekkor O-Szonó anyja a templomba ment. Mindent elmondott a főpapnak, ami a temetés óta történt és tanácsot kért tőle. A templom Zend istennek volt szentelve, a főpap pedig nagyon tanult öreg ember volt. — Dejgen Oshonnak hívták. Azt mondotta: — A tanzuban, vagy közelében valami dolognak kell lennie, ami aggasztja a halottat. — De már az összes fiókokat kiürítettük, — felelte az öregasszony, — semmi sincs már bennük. — Akkor ma éjjel magam megyek hozzátok — mondotta Dejgen Oshono s én fogok a szobában virrasztani. Majd meglátom, hogy mit lehet tenni. Nektek azonban ki kell adnotok a parancsot, hogy senki sem léphet be a szobába, amíg bent virrasztok, hacsak magam meg nem hívok valakit. 2 CluJ-KolozBvtir, 1921. április i.