Ellenzék, 1921. április (42. évfolyam, 63-77. szám)

1921-04-01 / 63. szám

ELLENZÉK Elkészült a bonok beváltásának statisztája 8000 bont váltottak be — 82 és fél millió lejt fizettek ki (Saját tud.) A mai nappal а ko­lozsvári bonok beváltásának ügye teljesen lezáródott. A városi adó­hivatal befejezte a február 19-én megkezdett és egy hónapon át foly­tatott bonbeváltás statisztikáját s a mai nappal az iratokat átteszi a kolozsvári pé­nzügyigazga­tósághoz, ahol azokat revideálni fogják. Munkatársunk felkereste Soros János városi adóhivatali főnököt, aki a beszélgetés során az alábbi nyilatkozatot tette: — A városi adóhivatal elkészült a 40 százalékos bonok statisztiká­jával és ennek eredményeké­pen azt találtuk, hogy a városi adóhiva­talnál a beváltásra került bonok ellenében ténylegesen kifizetett kész­pénz 82.510.759 lej volt. Adóban 3.421.117 lej , az 5 százalékos le­vonás fejében pedig 8 és fél millió lejt tartottunk vissza a bonok után esedékes összegből. A városi adó­hivatal valamivel több, mint 8000 bont fizetett ki. Eredetileg 12.000 re becsültük a beváltásra kerülő utal­ványok számát, de csate a jelzett mennyiség kerü­lt beváltásra. Mintegy 3000 bon Kolozsvárt nem is került­­ fizetés alá.Oka minden valószínűség szerint az, hogy különösen a régi királyság területén lakó bontulajdo­­nosok a Banca National­a bukaresti központi főintézete u­tán fizettették ki bonjaikat. A másik ok abba­n ke­resendő, hogy a bontulajdonosok egy része — mindenesetre a kisebb részük — repatriáltatta magát és így nem szerzett tudomást a beváltási napokról. — Tudomásom szerint a bevál­tásnak a pénügyigazgatósághoz át­tett iratait a pénzügyi reszort részé­ről még egy bizottság revideálni fogja. A bizottság feladata annak megállapítása lesz, helyesen von­tuk-­e le a köztartozásokat a bonok összegéből, hogy se az állam, se a magánosok ne károsodjanak. Azt hiszem azonban, hogy a városi adóhivatal annyira lelkiismeretes és pontos munkát végzett, hogy a re­vízió során nem lesz szükség he­lyesbítésre.­­ A városi adóhivatal a másfél hónapig elhúzódott bonbeváltás ügyé­vel kapcsolatban igen nagy munkát végzett. Különösen áll ez a pénz­tári személyzetre, akiknek mindenike a rendes munkaidőn kívül 164 kü­lönórát dolgozott. A személyzet többi része, akik a számfejtést, adólevo­­násokat stb. végezték, szintén 58. (Saját tud.) Amint ismeretes, a legutóbbi minisztertanács elhatá­rozta az új területeken az állam­­titkárságok megszüntetését és helyettük ideiglenesen igazgatósá­gok fogják irányítani a csatolt területek közigazgatását. A minisz­tertanácsnak ezzel a határozatával, mely a legközelebbi időben ha­tályba lép, az egységesítés ügye új határállomáshoz jutott. Az egysé­gesítés elsősorban a pénzügyi resszortnál kezdődik, mert az uj költségvetési év a mai nappal el­érkezett s a kormánynak az volt a szándéka, hogy az uj pénzügyi évben már egységesített pénzügyi helyzettel számolhasson az ország egész területén. Munkatársunk felkereste az egy­ségesítő bizottság pénzügyi állam­titkárát, dr. Muntean Zakariást, aki erről, valamint az egyéb aktuális pénzügyi kérdésekről az alábbi nyilatkozatot tette: — A kormánynak az egységesí­téssel az a szándéka, hogy rövi­desen az ország egész területén mindenben egyöntetű eljárás és jogrendszer uralkodjon. Az új te­rületek központjaiban felállítandó igazgatóságoknak jóval kisebb ügyköre lesz, mint volt az állam­­titkárságoknak. Míg eddig az állam­titkárok a miniszter nevében a csatolt területeket érdeklő kérdé­sekben végérvényesen dönthettek, az igazgatóságoknak nem lesz ön­álló hatásköre és csak közvetíteni fognak a közigazgatási hatóságok és a minisztériumok között. Kü­lönben a kormány intenciója sze­r00 különórát dolgoztak. A városi adóhivatal 52 tagú személyzete si­mán és aránylag rövid idő alatt végezte el az óriási munkát, sőt el­készült a statisztikával is. A bon­beváltással járt külön munkáért a pénzügyi reszort tiszteletdíjjel fogja jutalmazni a tsztviselőket. Ennek az összegét már meg is állapították, ée még nem­­hozták tudomásunkra. Mint az igazgatóságok sem maradnak meg, sokáig mert rövidesen következik a teljes egységesítés, amikor is semmiféle külön össze­kötő szerv nem marad a központi minisztériumok és az új területek közigazgatási szervei között.­­ Ami a pénzügyi resszortot illeti, a pénzügyminiszter úr javas­latai értelmében az új területeken pénzügyi felügyelői állásokat szer­veznek és ez marad meg mint összekötő kapocs a teljes egysé­gesítés után a pénzügyigazgató­ságok és a minisztérium között. A pénzügyi felügyelőknek nem lesz állandó székhelyük és hatáskörü­ket az új törvény olyképen fogja megállapítani, hogy több pénzügy­­igazgatóság feletti felügyeleti jog illeti meg őket és közvetlenül le­velezhetnek a központi kormánnyal.­­ Az elbocsátott pénzügyigaz­gatók ügyében szükségesnek tar­tom­­kijelenteni, hogy az elbocsá­tásokat Titulescu pénzügyminiszter távollétében bukaresti helyettesei intézték még hónapokkal ezelőtt. Minthogy azonban az intézkedés végrehajtása most lett aktuális, ezért az elbocsátottak közül egy­­néhányan közvetlenül a pénzügy­­miniszterhez fordultak, aki nem volt azon az állásponton, mint he­lyettesei és az illetőket kérésükre vissza is helyezte állásukba. Hang­súlyoznom kell, hogy a pénzügy­­miniszter csak kérelemre helyezi vissza a nyugdíjazott pénzügy­­igazgatókat, mert lehetséges, hogy visszahelyezésüket maguk sem kí­vánják. Megtörténhet ugyanis, hogy j­g­y egy-két év múlva mégis nyugdíjba kell menniük s akkor nem lesznek abban a kedvező helyzetben, hogy az itteni magasabb nyugdíjat meg­állapító nyugdíjtörvény mellett" mehetnek nyugdíjba. A pénzügy­­miniszternek ebben az ügyben az az álláspontja, hogy a régi kipró­bált és a viszonyokkal ismerős emberekre feltétlenül szükség van.­­ A Banca Nationala átszer­vezésének ügyében az a helyzet, hogy a kormánykörök elvben máris hozzájárultak ahhoz, hogy a jegy­kibocsátó bank alaptőke felemelé­sében és a bank ügyeinek intézé­sében erdélyi érdekeltségek is részt vegyenek.­­ — A kormány még nem döntött a banok 5 százalékos levonása ellen beadott fellebbezések ügyé­ben. Ha a pénzügyminiszter meg­győződik arról, hogy az igazság a bankok kívánsága mellett szól, mindenesetre javukra fog dönteni. A bonok beváltását Erdély egész területén befejezték, de az ered­ményt még nem lehet közölni, mert a vonatkozó jelentések még nem érkeztek be a resszorthoz. A hadi­­kölcsönök lebélyegzése ügyében semmi újabb rendelkezés nincs.­­ A pénzügyminiszter a kamara húsvéti szünete után benyújtja az új adójavaslatokat. Az ország új adórendszere az angol adóre­dszer mintájára fog felépülni. Lesz négy reguláris adónem: luxusadó, jöve­delmi-, hadinyereségadó és az ügy­letek után fizetendő adó, mely utóbbit a kereskedők fogják fizetni. A megadóztatás ügyében a pénz­ügyminiszternek az az álláspontja, hogy minden jövedelmet progresz­­szíve adóztasson meg és a fix­­jövedel­meket jóval kisebb adó­tételekkel kell terhelni, mint a fundál jövedelmeket, így például a ház utáni jövedelmet.­­ Minthogy Lapadatu állam­titkár, a budapesti likvidáló bizott­ság elnöke a nap­ban Bukarestbe érkezett, hogy ott a kormánykörö­ket a likvidáció ügyében a magyar kormánnyal folytatott tárgyalások eddigi eredményéről tájékoztassa és újabb utasításokat kérjen, a holnapi nap folyamán én is leuta­­zom Bukarestbe és tájékozódást fogok szerezni ebben az egész Erdélyt oly érdeklő kérdésben. Napnyugta után Dejgen Oshono eljött a házba és fölment a szo­bába. Ott maradt egyedül, imákat olvasgatva. Éjfél utáni két óráig semmi sem mutatkozott. Ekkor hirtelen megjelent O-Szonó alakja a tanzu előtt. Arcán szomorúság ült és szemével a szekrényre tekin­tett. A lelkész elmormolta az ilyen esetekre előírt szent formulát és megszólította az alakot: — Azért jöttem, hogy segítsek rajtad. Talán van valami a tanzu­ban, ami téged aggaszt. Keressem meg neked? Úgy rémlett, hogy az alak meg­­biccentette fejét. A főpap kinyitotta a legfelső fiókot. Üres volt. Utána kinyitotta a másodikat, a harmadi­kat és negyediket is; gondosan át­kutatta a fiókok alatti és mögötti térséget, de nem talált semmit, asszony azonban továbbra is ott maradt és szomorúan nézett moz­dulatlan pillákkal, mint előbb. — Várjon mit akarhat? — gon­dolta a lelkész. Hirtelen eszébe villant, hogy valami talán a papírréteg alatt lehet, amivel, a fiókok feneke ki volt rakva. Felemelte az első fiók Rövid életűek lesznek az igazgatóságok Reaktiválják a nyugdíjazott pénzügyigazgatókat — Az új adójavaslatok — Munteanu pénzügyi államtitkár nyilatkozata Lefendio Hearn: A holt titok Korpos István fordítása Sok idő előtt élt Tamba tarto­mányban egy Gensuke nevű gaz­dag kereskedő. Volt egy leánya is, akit O-Szonónak hívtak. A leány nagyon okos és szép volt s ezért az apja azt gondolta, hogy kár lesz csupán azzal a neveléssel fel­nőni hagyni, amelyet falusi tanítója adhatna neki. Ezért egy hiv szol­gája kíséretében Kiotóba küldötte, hogy városi leányhoz is jó neve­lésben részesüljön. Amikor pedig fölserdült, egy Nagashya nevű ke­reskedőhöz adta férjhez, aki egyéb­ként, mint kereskedő, jó barátja volt neki. A fiatal házaspárnak egy gyermeke született — egy fiú — de O-Szonó már házassága negye­dik évében betegségbe esett. A temetés utáni éjszakán O-Szonó kis­fia azt mondotta, hogy édes­anyja visszatért és fent van a felső szobában. Anyja az előbb épen reá nézett, el is mosolyodott kissé, de egy szót sem szólt hozzá, ő pedig nagyon megijedt és elszaladt. Erre a rokonok fölmentek a szo­bába, amely azelőtt az asszony hálószobája volt. Ők is megrémül­tek, mert a mennyezetről lelógó lámpácska fényében a holt anya alakját pillantották meg. Úgy tet­szett, mintha a tanzu —­egy fiókos Szekrény­­ előtt állott volna. Még most is benne hevertek csecse­becséi. Feje és vállai egész tisztán látszottak, de derekától kezdve alakja már szétfolyt és a semmibe veszett. Ahhoz az elmosódott tü­körképhez hasonlított, amely alko­­nyatonként a vizek tükrén játszik. Az emberek mind megijedtek és eltávoztak a szobából. Lent azután egymás között megbeszélték a dolgot. O-Szonó anyja ezt mondta: — Minden asszony szereti hol­mijait. O-Szonó is szerette éksze­reit és ruháit. Bizonnyal azért tért vissza, hogy utánuk nézzen. Sok halott szokott így hazajárni, amíg csak oda nem ajándékozzák hol­mijait a templomnak. Ha O-Szonó ruháit és ékszereit a templomnak adjuk, az ő szelleme is bizonyára meg fog nyugodni. Megegyeztek, hogy így fognak cselekedni. Másnap reggel kiürí­tették a fiókokat és az elhunyt asszony minden öltözékét és hol­miját a templomba vitték. O-Szonó azonban a következő éjjel is vissza­tért s az utána következő éjjel is;­­ minden éjszaka és merően a tanzura bámult. A ház pedig a borzalom háza lett. Ekkor O-Szonó anyja a tem­plomba ment. Mindent elmondott a főpapnak, ami a temetés óta tör­tént és tanácsot kért tőle. A tem­plom Zend istennek volt szen­telve, a főpap pedig nagyon tanult öreg ember volt. — Dejgen Os­­honnak hívták. Azt mondotta: — A tanzuban, vagy közelében valami dolognak kell lennie, ami aggasztja a halottat. — De már az összes fiókokat kiürítettük, — felelte az öreg­asszony, — semmi sincs már bennük. — Akkor ma éjjel magam me­gyek hozzátok — mondotta Dej­gen Oshono s én fogok a szobá­ban virrasztani. Majd meglátom, hogy mit lehet tenni. Nektek azon­ban ki kell adnotok a parancsot, hogy senki sem léphet be a szo­bába, amíg bent virrasztok, hacsak magam­ meg nem hívok valakit. 2 CluJ-KolozBvtir, 1921. április i.

Next