Ellenzék, 1921. május (42. évfolyam, 111. szám)
1921-05-31 / 111. szám
, KOLOZSVÁR, május 30. Aki az ErímKékst figyelemmel olvasta meg kellett győződnie róla, hogya magyarság politikai taktikája kérdésében van az álláspontunk. És ezt az álláspontot — nyugodtan mondhatjuk: — nemcsak megértette, hanem magáévá is tette az etcsatolt terület egész magyarsága. Mert ez az álláspont nyílt, egyenes, becsületes és megfelel a magyarság egyetemes felfogásának, ami — és ez a döntő — viszont a mostani helyzetnek felel meg. Van azonban egy laptársunk, amely alapfelfogásban egymástól eltért fejtegetésekkel igyekszik híveket szerezni annak az elvont radikalizmusnak, amely a liberalizmust már faképnél hagyta, de nincs meg a bátorsága arra, hogy szocialista legyen. Ez a laptársunk kisült rólunk, hogy abszolút passzivisták vagyunk, egyúttal féllábbal már repatriáltunk Magyarországra. Egyidejűleg persze kellő szerénységgel állapítja meg a saját naponta változó s aktívnak nevezett „politikája“, csalhatatlanságát Ezért kell még, egyszer kifejtenünk álláspontunkat. Bár ez tulajdonképpen felesleges, mert a magyar közönség annyira érzi, hogy a magáévá is tette. Laptársunk pedig nem fogja megérteni, mert nem akarja. Álláspontunk kezdettől fogva változatlanul a következő volt: Mindaddig, míg a békeszerződés ratifikálása meg nem történt, erkölcsi lehetetlenség részünkre az aktivitás, mert ezeréves hazánkhoz való hűségünket mi magunk meg nem szüntethetjük. A ratifikálás azonban felold ez alól a hűség valót. Megnyílik a lehetőség arra, hogy az új államkeretek között, a legális formák mellett, nyíltan szervezkedjünk, létünk, életfeltételeiere biztosítása végett. Mégpedig — ami a valódi demokrácia a szó mai értelmében —, mint nemzeti kisebbség. , ,Ez a szervezkedés — amelynek gondolatát éppen nti vetettük le! BZCS, május 30. Az antanthatalmak ma egy jegyzékben tudomására adták az osztrák kormánynak, hogy újabb csatlakozási mozgalom esetén Ausztria ellen erélyes eszközöket fognak életbeléptetni. Az első lépés Nyugatmagyarország odaítélése lesz Magyarország számára, a második a hitelakció beszüntetése, a harmadik pedig Karibshiának jugoszláv csapatok által való megszállása. Az Information jelentése szerint Magyarországon nagy aggodalmat és buzgón propagáltak is — tényleg megindult és a Magyar Szövetség megalakulására vonatkozó felírás kibocsátását eredményezte. Hogy ennek a felhívásnak eddig még nem volt kellő eredménye, annak mindenki előtt nyilván ismert okai egyrészt a hosszas ostromállapot, másrészt pedig egyes helyi hatóságok gátló magatartása. Hozzájárult ezekhez még az is, hogy egyes helyeken régi politikai ellentéteket kellett elsimítani. Kétségtelenül baj a megalakulás elhúzódása. De, aki csak némileg is érdeklődött a kérdés iránt, az tisztába lehet azzal, hogy igen komoly akadályokba ütközött és ütközik még ma is a magyar szervezkedés. Ezért azonban csak teljes logikálatlansággal lehet felelőssé tenni azt a Magyar Szövetséget, amely a kifejtett okok folytán még nem alakulhatott meg. Most azonban már minden reménység megvan a mielőbbi megalakulásra, különösen, ha a sajtó éppen annak előmozdításában látja fő feladatát. Mert nyilvánvaló, hogy a magyarság jövendő állásfoglalását a Magyar Szövetség fogja eldönteni és nem mi, de más lap sem keltett a csehszlovák csapatoknak magyar határon való összevonása.Valószínűnek tartják,hogy a csapatkoncentrációk Nyugatmagyarország ellen irányulnak. A belgrádi csehszlovák követ kijelentette, hogy sürgős beavatkozásra van szükség, mert Nyugatmagyarországnak Magyarországhoz való csatolását meg kell hiúsítani. Az olasz kormány azon nézetének adott kifejezést, hogy Csehszlovákiának és Jugoszláviának Magyarország belügyeibe nem szabad beavatkozniuk. (Dr.) Ismételnünk kell: a magyar szervezkedés megindult és ha lassan is, halad. Állapítsuk meg: ez már aktivitás és ennek az aktivitásnak az előmozdításában jelentős részünk van. Tehát,—de a következtetést nem is kell levonni. Ebben a tekintetben nincs eltérés közöttünk és laptársunk közt. Az eltérés abban van, hogy míg ő már most hirdeti a parlamenti aktivitást, mi határozottan küzdünk az ellen, mert előfeltételeit biztosítva nem látjuk. De — és ez egy nagyon súlyos de — ebben laptársunk is így van. Mert ő is kívánja előzetesen: a teljes választójogi törvényt, az igazságos kerületi beosztást, a tiszta halasztásokat, becsületes összeférhetetlenségi törvényt,, párlatban választást,bíráskodást stb. Különbség közöttünk csak az, mig mi — hangsúlyozva, hogy jó magyarságnak mindent meg kell tenni arra, hogy bármely adott pillanatban teljes erejével beléphessen akár a parlamenti aktivitásba is — tehát mig mi az előfeltételek biztosítását sürgetve, a politikai aktivitás eszközeinek megállapítását az egyetlen illetékes fórumra, magára a Magyar Szövetségre bízzuk, addig laptársunk már ma a fenti kívánalmai ellenére ... teljes parlamenti aktivitást hirdet. Ehhez sem kell bővebb magyarázat. Laptársunk emlegeti s már nem először a repatriálást. Nem tudjuk s ő óvakodik megmondani, hogy itt ért ez alatt. Ebben a kérdéses nem kell kifejtenünk álláspontunkat. Olvasóink napról-napra olvashatták azokat a komoly szavakat, melyekkel ittmaradásra hívtuk fel az átcsatolt területek magyarságát. Reánk ez az ólálkodó gyanúsítás nem vonatkozik. A mai napokban, amikor csak az megy és mehet ki, aki életfeltételeit máskép biztosítani nem tudja, ennek a fegyvernek az alkalmazása nagyon kedvezőtlen világítást vet arra, aki azt használja. A spanyol örökösödési háború idején megtörtént, hogy a hadban álló angol és francia harcosok ütközet előtt egymással udvarias szólamokat váltottak. Homérosz hősei azonban — akikre laptársunk ily értelemben utal — hasonló helyzetben a legszörnyűbb szitkokkal illették egymást. Úgy látszik aktivista laptársunk is úgy ismeri az erdélyi magyarság magatartását mint Homéroszt. Hallott róla valamit harangozni. шшяявшшяшшв Magyarország javára dönt, ha nem szűnik a csatlakozási mozgalom. Csehszlovákia be akar avatkozni? A primadoímaésa tolvaj Irta: Szekula Jenő Utánnyomás tilo s A szobalány már aludt. A szarfeácsné valamit táncmulatságon volt és még nem érkezett vissza. — Tehát egyedül kell vetkőznöm, — gondolta a primadonna és mosolygott. — Irtenera, mikor volt az utódjára, hogy egyedül lehetett vetkőznie. Felgyújtotta a villanyt. Ezüstzöld báli belépőjét idegesen dobta le magáról, kesztyűit letépte, egy gomb lepattant róla, de nem nyúlt utána, hogy felemelje. Hatalmas virágbokréta illatozott az asztalon, még a tegnapi siker emléke. A színészkisasszony szórakozottan emelte ki a vázából, hogy meg'■szagoija, de elfintorította az orrát, Ш szája kicsinylő mosolyra göri a bokrétát úgy, ahogy volt, ibta a nyílt ablakon át, a sötét bokrok és a kert frissen illatozó rózsái közé. — Lehetetlen, — mormogta hangtalanul, a bokréta küldőjére gondolva, aki kopasz, gazdag, de amellett túlságosan józan udvarló volt és a fogához verte a garast. — Brr. — mormogta a primadonna s ceezerázkódott. Nem verette a takarékos férfiakat. Vetkőzni kezdett. De a kalapot még a fején hagyta. A tükörhöz lépett, hogy mégegyszer megnézze magát, meglehetett elégedve, mert meleg és jóleső mosoly futott a arcán. Gyöngyszinü szénné, talán az esti pezsgő hatása alatt, most különös szikrázó fényben lángolt és rózsás ajkain a jóllakott macskák öröme derengett. Szép vagyok — mormogta a primadonna — s kisvé megfordult, hogy lássa magát oldalról és hátidról is. De г szomszédszobából gyanús zörejt ‘hallott s pillanat alatt halottbalványra vált az ajka, a rózsaszín:: ■festék alatt. — Valki jár ott! — suttogta rekedtén. Lucushegyre állott és kinyitotta az ajtóit. A szoba halvány sötétségében, egy frakkos férfit látott, amint a szekrény fiókját feszegette. — Mit csinál Ön? — kiáltotta, rekedten. A frakkos ijedten megfordult. Magas és csinos alakja volt. S hanem lett volna nyilvánvalóan, tolvaj, a színészleány talán egy reménytelen, de jobbsorsra érdemes Szerelmest sejtett volna azéjszakai látogatóban. — Lopni akartam, mondta az idegen cinikusan. De úgy látszik megakadályoztak benne. Hiába. Nirtts szerencsém. — Nem szégyenli magát. Nőket akar meglopni. Milyen lovagiatlan! — Nagyobb lovagiatlanság lenne, ha férfiakat lopnék meg. — Miért? — Mert a nők könnyebben regresszálják magukat — mormogta a tolvaj szemtelenül. — Cik egy mosoly és jóvá van téve a kár. De mi, szegény férfiak! Nekünk dolgoznunk és szenvednünkkell! Széles ajkain torz vigyor rándulta keresztül. A színészlány dühösen toppantott a lábával. — S éppen engem választott ki? Engem? Miért? — Mert Ön a legszebb. És a leggazdagabb is. A primadonna mosolygott. Már nem félt. Egy férfi, aki bókokat mond, mindenképpen kedves az asszonynép szemében. Még ha betör is. — A legszebb ? . . . Nono! Talán téved. De, hogy a leggazdagabb is* 1? Ezt már ugyan honnan szopta ? — Láttam a gyémántjait. Tegnap én is ott voltam a színházban, az „Elefántkirálynő“ bemutatóelőadásán. Ott ültem a második emeleten. Ön persze engem nem látott. Pedig már akkor elhatároztam, hogy a nyakékét megkaparintom magamnak. A színészleány megvetően mérte végig a tekintetével az éjszakai vendéget. — Boldogtalan... Azok a gyémántok hamisak. — Lehetetlen... — Hiszen kegyednek oly gazdag barátja van. Báró Feketich Szaniszló, Középeurópa leggazdagabb embere. Az indiai maharadzsa unokája. Az csak nem ajándékoz hamis ékszereket? — Ő? — mondta ajábigyesztve lány. Egyáltalán semmit sem ajándékoz. Nagy smócsán az öreg. Alig kört rám valamit. Vén gazember. Azt akarja, hogy önmagáért szeressem. — De miért tart ki mellette? — Hogy a többiek pukkadjanak. — Kiáltott a primadonna kipirult arccal. — Mert azt hiszik, hogy százezreket költ rám az a vén smokk. — Nem helyes! — mormogta a tolvaj. S én majdnem börtönbe I СВДОДкнЕОТ&г, Ш 1. тЦи$ 81. PÉCS, május 30. (Saját tud.) A Korreszpondenz-Bureau jelentése szeriint a lipcsei törvényszék kihirdette ítéletét a hadibűnösök perében. Vádlottakat tíz havi fogságra ítélték. Megállapítást nyert, hogy a foglyok bántalmazásában Müller Klail karlsruhei ügyvéd, szolgálatonkívüli kapitány is részes, akit ezért a bíróság vád alá is helyezett. Az „Ügyvédi és bírói vizsga jogszabályai“ kaphatók a dr. Dobó jogi és ügyvédi szemináriumban, Bólyai utca 3. sz. Magyar, német és francia könyvtajdonságok kaphatók Lépegénél.