Ellenzék, 1921. szeptember (42. évfolyam, 189-214. szám)

1921-09-01 / 189. szám

TC.LENZSK Hajsza Tastasescu államtitsár ellen Az ügyészség kommünikéje • Politikai indokok a háttérben- Újabb fejlemények. (Saját, tud.) A belügyi számvevőség nagyarányú panamájában a vizsgálat dr. llen kiküldött ügyész vezetése mellett a legnagyobb eréllyel folyik. A letartóztatott hivatalnokok az ügyész indítványára elrendelt letartóztatás ellen felebbezéssel éltek. A marosvásárhelyi ítélőtábla a letartóztatás kérdéseiben a holnapi nap folyamán fog dönteni. Érdekes az a hajsza, amelyet esik helyi román lap ez üggyel kapcsolatiban Tanasescu államtitkár személye ellen indított. A lap az egész botrányt, saját pártpolitikája érdekében, a kormány ellenirányuló támadás kiélezésére használja fel. Különböző feltevésekkel,amelyek az ügyészség erélyeshangú cáfolatát vonták maguk utáni Tanasescu távozására igyekszik jó következtetéseket levonni. Egyéb jőként a nemzeti párt sajtó-orgáni- imának támadásai állítólag a pártvezető embereiben is kínos meg-, ütközést keltettek, mert siettek is a történtek felett sajnálatuknak kifejezést adni. Amennyire helyénvaló, hogy mindennemű panamát a legnagyobb nyilvánosság előtt kell példás megtorlásban részesíteni, anynyira óvakodni kell attól, hogy az igazságszolgáltatás határain túlmenve harmadik személyek ellen indítsanak hajszát. Kétségtelen, hogy a kolozsvári román sajtótámadásai Tanasescu elren csak a pártpolitika érdekein alapulnak, nem pedig a számvevőségi viszszaélés tényállásán. Amennyire óvakodni kell attól, hogy politikai érdekekből takargassák a panamákat, ugyanannyira óvakodni kell attól is, hogy azokat ártatlan személyek elleni politikai heccelődésekre használják fel. Az ügyészség kommünikéjét, amely megállapítja, hogy Tanasescu államtitkár teljesen kívül álló számvevőségi visszaélés ügyén, örömmel fogadjuk, mert a román imperium fennállása óta Mihályi Tivadaron kívül éppen Tanasescuban tapasztaltunk eddig” a legtöbb objektív méltányosságot a magyarság ügyei iránt A számszövetség visszaélése elleni vizsgálat egyébként haladt maga utján. Állítólag újabb súlyos csalásokra jöttek rá. Arról van szó, hogy a belügyi számvevőség egy csomó vak nyugtát likvidált amelyekért az államnak semmit sem szállítottak. Két kolozsvári nyomdavállalatról van szó. Követeljük, hogy hozzák nyilvánosság elé ezeket az újabb részleteket is. A vak nyugták kifizetése annál sérelmesebb, mert ugyanakkor nap-nap után halljuk a panaszokat egyes ipari üzemektől, hogy a rendőrségnek s a többi államhivataloknak szállított különböző szükségletekért járó ellenértékét mind mai napig sem tudták a belügyi számvevőségnél folyósíttatni. 1. és Cluj-Kolozsvár, 1921. szeptember 1 tea?Mgat«t®?5ii?er©rssáí3®« f@$i@s a felfordulás A magyar kormány csak a terület felét akarja átadni. Különítmények Sopronban. Véres harcok mindenütt. A bécsi sajtó antant tremarsall fenyeget. Budapest nem kapott ultimátumot. Izgalom Belgrádban Kolozsvár, aug. 31. Nyugatmagyarország átadásának ügye napról-napra bonyolódik. Az ellentmondó jelentésekből az a tényállás domborodik ki, hogy a magyar csapatok az átadandó területnek mintegy felerészét kiürítették, másik feléből viszont nem akarnak kimenni. Budapesti távirati jelentés alapján tegnap azt közöltük, hogy Sopron városát is átadták az osztrákoknak, úgy látszik, hogy erre nem került a sor. A mai jelentések szerint ugyanis vasárnap az átadás percei előtt Sopront felfegyverzett civilruhás alakulatok szállották meg. Ugyanekkor bevonult Ostenburg csendőrzászlóalja. A civilruhás alakulat Héjjas különítménye volt. Rendetlenség vagy rendzavarás sehol sem fordult elő Sigray fő kormánybiztos egy idejűleg elrendelte, hogy a visszavonuló magyar csendőrség álljon meg a Sopron előtti vonalon, ott ahol délután egy órakor állott. Részben azért, hogy összeütközésekre ne kerüljön a sor, részben pedig azért, mert Nyugatmagyarország második zónáját biztosítékul addig megszállva akarják tartani, amíg az osztrák kormány kötelezettségeinek eleget tesz. A szövetségközi bizottság tisztjei eközben parancsot adtak, hogy az egész vonalon megálljon az osztrák előnyomulás, nehogy öszszecsapásra kerüljön a sor. Ez sikerült is. Az elkeseredett lakosság érzelmeinek kirobbanását azonban nem voltak képesek megakadályozni. Pinkafőnél késő estig állandóan ropogott a fegyver. Aggfalvánál az osztrákok egy falusi legényt lelőttek. Erre megindult az általános harc. Mindkét részen érzékeny veszteségek voltak. Az osztrákok 40 halottat és számú sebesültet hagytak hátra. Valótlanság azonban, hogy Ostenburg csendőrzászlóalja az Aggfalva-Sopron és Győr-Sopron közti síneket felszaggatta volna. Királyiadénál késő éjszakáig egyre tartott a lövöldözés. Különben van már egy demarkációs vonal is, amelynél a magyar csendőrség megállott. Van azonban olyan terület is, amelyet az osztrákok már megszállottak, de nem képesek szilárdat megtartani a folytonos guerilla-harcok miatt. A Sopronban rekedt bécsi újságírókkal a magyarok megkülönböztetett figyelemmel bánnak. A bécsi külügyminisztérium a sajtó képviselőivel közölte, hogy ez események miatt az osztrák külügyi bizottság határozatát — amely beleegyezik az utólagos népszavazásba — érvénytelenítették. A bécsi magyar követ ma megjelent az osztrák kancellárnál ugyancsak megjelent ott a francia követ is. A hármuk között lefolyt tárgyalásokról azonban semmi sem szivárgott ki. A keresztény párt ma konferenciát tartott, amelyen Bernolák népjóléti miniszter is felszólalt. Bernolák miniszter a kormány nevében kijelentette, hogy a magyar kormány Nyugatmagyarország kétharmad részét kiürítette. A terület egyharmadát azonban ideiglenesen továbbra is megszánva tartják. Hangsúlyozta, hogy ez az intézkedés teljesen összhangban áll a békeszerződés szellemével. Célja, hogy Magyarország jogos anyagi és területi követelései ellenében kellő biztosítékkal rendelkezzék. E követelések a nyugatmagyarországi magyar államjavak megéritéséből és a nyugdíjkérdések rendezéséből erednek. Körülbelül negyedfél milliárd koronáról van szó. Magyarország követelései Ausztriával szemben a régi állami közösségből kifolyólag állanak fenn. Erre nézve a tárgyalások függőben maradtak s igy semmi garancia nincs biztosításukra. A követelések jogosak. Magyarország nem volt háborúban Ausztriával nem tartozik jóvátétellel sem. Az átadást fel kellett függeszteni azért is, mert a szerbek nem ürítették ki Baranyát teljesen. Öt-hat kilométernyire még mindig a határon felül állanak. Az antant-határozat szerint pedig csak Baranya teljes kiürítése után 48 órával adandó át Nyugatmagyarország. A kormány teljes lojalitással járt ?! Ausztriával szemben. Érvényt szerez a békeszerződésnek, habár azt igazságosnak soha el nem ismeri. A magánakciókat a legerélyesebben megakadályozni igyekszik. Friedrichet is távozásra szólították föl több képviselővel együtt, Magyarországot nem vezeti sem bosszú, sem gyűlölet Ausztriával szemben, habár Ausztria a határszélen még el sem foglalt területeken veszedelmes kommunistaagitációt támogat. Magyarország, nem kíván támadólag fellépni, jogai és biztonsága megvédelmezéséről azonban nem mondhat le. A Neues Achfuhrblatt jelentése szerint az antant a legközelebbi órákban demarsot küld Budapestre, amelyben föl fogja szólítani a magyar kormányt, hogy haladéktalanul távolítsa el a magyar csapatorrat és felkelőket az átadandó területről. Amennyiben a demars eredménytelennek bizonyulna, az antant Nyugatmagyarországot pacifikálni fogja. Ebben az esetben a nagy antant csapatokat küldene Felsősziléziából vagy a Rajna vidékéről Nyugatmagyarország területére. Esetleg a kis-antant államai a nagy-antant utasítására pacifikálnáák a területet. Csehország, Jugoszlávia és Románia a magyar területet megszállanák , esetleg maguk végrehajtanák Nyugatmagyarország kiürítését. Számolhatni lehet Baranya újbóli megszállásával is. Ausztria s maga részéről nem szándékszik katonai lépéseket tenni. A bécsi lapok egy része a legdurvább hangon is az incidensekül- Tömérdek valótlanságot hordanak össze cikkeikben. Betyárpuccsnak nevezik az eseményeket és uszítanak ellene, valamint a Bécsben és az osztrák fürdőkben tartózkodó magyarság ellen. A N. Fr. Presse viszont azt írja, hogy nem tételezhető fel a magyar kormányról, hogy Héijas főhadnagy akcióját helyeselné, sőt támogatná. Sigray sőkormánybiztos kijelentette, hogy illetéktelen egyénekkel nem vállal közösséget. Az osztrák csendőrség között különben terjed az elégedetlenség, mert teljesen zavartalan bevonulást reméltek s a kellemetlen fogadtatás meglepte őket. Nagymartonból az osztrákok már vissza is vonultak. Az antantmisszió faj-d közölték az itteni főszolgabíróval, hogy az átadás bizonytalan ideig elmarad. Szenteleken a katonaviseti parasztok megtámadták az osztrák csendőröket és a társaságukban levő civil egyéneket. A támadás következtében 18 halott és nagyszámú sebesült maradt a helyszínen. Rábafüzesnél viszont az osztrákok támadták meg a magyar vámőrséget s a községet elfoglalták. A felkelők azonban visszaverték őket. Itt is néhány halott és több sebesült van. Somfalvánál a fenyegető tömegre rálőttek az osztrákok. A községbeliek szabályszerű harcvondat alakítottak és felvették a küzdelmet. Az osztrákok nagyszámú halott és sebesült hátrahagyásával visszamenekültek. A felkelők vesztesége két halott és négy sebesült. Az elfogott felkelőket sz antant közbenjárására szabadon bocsátották. A bécsújhelyi és leideni munkásság követeli az ottani magyarok kiutasítását. Bécsi jelentés szerint Héjjas főhadnagy Sopronban falragaszokat függesztett kk. Ebben fölhívja a lakosságot, hogy negyvenöt évig bezárólag minden lakos, akár magyar, akár osztrák jelentkezzék. Gyanafalván (Vasmegye) azosztrákok túszokat szednek A körjegyzőt és a körorvost elfogták. Sopronban rend és nyugalom uralkodik. Az éjjeli igazoltatások alkalmával hetven letartóztatás történt. Két embert a környéken elkövetett rablások miatt statamaliter főbelőttek. A vasmegyei vonalon az elkeseredett lakosság bandákba tömörülve gusrilla-harcot folytat az osztrák csendőrséggel és kommunistákkal. A kommunisták a csendőrség aszszistálásával a birtokba vett falvakat felgyújtják, az álatokat pedig elhajtják. Gyanafalvára negyvenhat kocsi osztrák csendőr és négy páncélautó befutott. Németújváron negyedfél óráig tartó harc után a gépfegyverekkel küzdő osztrákok megfutamodtak. Tizenhárom halott és több■ebesük ven. A „Kohenspondenz Herzog“ szerint Schneider bécsi keresztényszocialista párttitkákrt a harc folyamán agyonlőtték. Mataja képviselő csak véletlenül szabadult meg az elfogatástól. Bécsi lapjelentésekkel szemben Budapesten megállapítják, hogy valótlanság az, miszerint a magyar kormány ultimátumot kapott volna az antant-missziótól. A telefon ösziszeköttetés Bécs és Sopron között ■azonbvn megszakadt.