Ellenzék, 1921. szeptember (42. évfolyam, 189-214. szám)

1921-09-01 / 189. szám

TC.LENZSK Hajsza Tastasescu államtit­sár ellen Az ügyészség­ kommünikéje • Politikai indokok a háttérben- Újabb fejlemények. (Saját, tud.) A belügyi számve­vőség nagyarányú panamájában a vizsgálat dr. llen kiküldött ügyész vezetése mellett a legnagyobb eréllyel folyik. A letartóztatott hi­vatalnokok az ügyész indítványára elrendelt letartóztatás ellen feleb­­­bezéssel éltek. A marosvásárhelyi ítélőtábla a letartóztatás kérdése­iben a holnapi nap folyamán fog dönteni. Érdekes az a hajsza, amelyet e­sik helyi román lap ez üggyel kapcsolatiban Tanasescu államtit­kár személye ellen indított. A lap az egész botrányt, saját pártpoliti­kája érdekében, a kormány ellen­­irányuló támadás kiélezésére hasz­nálja fel. Különböző feltevésekkel,­­amelyek az ügyészség erélyes­­hangú cáfolatát vonták maguk utáni Tanasescu távozására igyekszik j­ó következtetéseket levonni. Egyéb­ j­őként a nemzeti párt sajtó-orgáni-­ imának támadásai állítólag a párt­­vezető embereiben is kínos meg-, ütközést keltettek, mert siettek is a történtek felett sajnálatuknak ki­fejezést adni. Amennyire helyénvaló, hogy mindennemű panamát a legna­gyobb nyilvánosság előtt kell pél­dás megtorlásban részesíteni, any­­nyira óvakodni kell attól, hogy az igazságszolgáltatás határain túl­­menve harmadik személyek ellen indítsanak hajszát. Kétségtelen, hogy a kolozsvári román sajtó­­támadásai Tanasescu elren csak a pártpolitika érdekein alapulnak, nem pedig a számvevőségi visz­­szaélés tényállásán. Amennyire óvakodni kell attól, hogy politikai érdekekből takargassák a pana­mákat, ugyanannyira óvakodni kell attól is, hogy azokat ártatlan sze­mélyek elleni politikai heccelő­­désekre használják fel. Az ügyészség kommünikéjét, a­mely megállapítja, h­ogy Tan­asescu államtitkár teljesen kívül áll­ó­ számvevőségi visszaélés ügyén, örömmel fogadjuk, mert a román imperium fennállása óta Mihályi Tivadaron kívül éppen Tanases­­cuban tapasztaltunk eddig” a leg­több objektív méltányosságot a magyarság ügyei iránt A számszövetség visszaélése­ elleni vizsgálat egyébként halad­t maga utján. Állítólag újabb súlyos csalásokra jöttek rá. Arról van szó, hogy a belügyi számvevőség egy csomó vak nyugtát likvidált amelyekért az államnak semmit sem szállítottak. Két kolozsvári nyomdavállalatról van szó. Kö­veteljük, hogy hozzák nyilvános­ság elé ezeket az újabb részlete­ket is. A vak nyugták kifizetése annál sérelmesebb, mert ugyanak­kor nap-nap után halljuk a pana­szokat egyes ipari üzemektől, hogy a rendőrségnek s a többi állam­­hivataloknak szállított különböző szükségletekért járó ellenértékét mind mai napig sem tudták a belügy­i­ szám­ve­vő­s­ég­n­él folyósít­­tatni. 1. és Cluj-Kolozsvár, 1921. szeptember 1 tea?Mgat«t®?5ii?er©rssáí3®« f@$i@s a felfordulás A magyar kormány csak a terület felét akarja átadni. Különítmények Sopronban. Véres harcok mindenütt. A bécsi sajtó antant tremarsall fenyeget. Budapest nem kapott ultimátumot. Izgalom Belgrádban Kolozsvár, aug. 31. Nyugatma­­gyarország átadásának ügye nap­­ról-napra bonyolódik. Az ellent­mondó jelentésekből az a tény­állás domborodik ki, hogy a ma­gyar csapatok az átadandó terü­letnek mintegy felerészét kiürítet­ték, másik feléből viszont nem akarnak kimenni. Budapesti táv­irati jelentés alapján tegnap azt közöltük, hogy Sopron városát is átadták az osztrákoknak, úgy lát­­szik, hogy erre nem került a sor. A mai jelentések szerint ugyanis vasárnap az átadás percei előtt Sopront felfegyverzett civilruhás alakulatok szál­lották meg. Ugyanekkor bevonult Ostenburg csend­őrzászlóalja. A civilruhás alakulat Héjjas kü­lönítménye volt. Rendetlenség vagy rendzavarás sehol sem fordult elő Sigray fő kormánybiztos egy ide­jűl­­­eg elrendelte, hogy a visszavo­nuló magyar csendőrség álljon meg a Sopron előtti vonalon, ott ahol délután egy órakor állott. Részben azért, hogy összeütközé­sekre ne ker­üljön a sor, részben pedig azért, mert Nyugatmagyar­­ország második zónáját biztosíté­kul addig megszállva akarják tar­tani, amíg az osztrák kormány kötelezettségeinek eleget tesz. A szövetségközi bizottság tiszt­jei eközben parancsot adtak, hogy az egész vonalon megálljon az osztrák előnyomulás, nehogy ösz­­szecsapásra kerüljön a sor. Ez si­került is. Az elkeseredett lakosság érzelmeinek kirobbanását azonban n­em voltak képesek megakadá­lyozni. Pinkafőnél késő estig állan­dóan ropogott a fegyver. Aggfal­­vánál az osztrákok egy falusi le­gényt lelőttek. Erre megindult az általános harc. Mindkét részen ér­zékeny veszteségek voltak. Az osztrákok 40 halottat és számú sebesültet hagytak hátra. Valótlan­ság azonban, hogy Ostenburg csendőrzászlóalja az Aggfalva-Sop­­ron és Győr-Sopron közti sínek­et felszaggatta volna. Királyiadénál késő éjszakáig egyre tartott a lövöldözés. Külön­ben van már egy demarkációs vo­nal is, amelynél a magyar csend­őrség megállott. Van azonban olyan terület is, amelyet az osztrákok már megszállottak, de nem képe­sek szilárdat­ megtartani a folyto­nos guerilla-harcok miatt. A Sopronban rekedt bécsi új­ságírókkal a magyarok megkülön­böztetett figyelemmel bánnak. A bécsi külügyminisztérium a sajtó képviselőivel kö­zölte, hogy ez események miatt az osztrák külügyi­ bizottság határozatát — a­mely beleegyezik az utóla­gos népszavazásba — ér­vénytelenítették. A bécsi magyar követ ma meg­jelent az osztrák kancellárnál ugyancsak megjelent ott a francia követ is. A hármuk között lefolyt tárgyalásokról azonban semmi sem szivárgott ki. A keresztény párt ma konferen­ciát tartott, amelyen Bernolák nép­jóléti miniszter is felszólalt. Ber­nolák miniszter a kormány nevé­ben kijelentette, hogy a magyar kormány Nyugat­­magyarország kétharmad részét kiürítette. A terület egyharmadát azonban ideig­lenesen továbbra is meg­szánva tartják. Hangsúlyozta, hogy ez az intéz­kedés teljesen összhangban áll a békeszerződés szellemével. Célja­­, hogy Magyarország jogos anyagi és területi követelései ellenében kellő biztosítékkal rendelkezzék. E követelések a nyugatm­agyar­­országi magyar államjavak meg­­éritéséből és a nyugdíjkérdések rendezéséből erednek. Körülbelül negyedfél milliárd koronáról van szó. Magyarország követelései Ausztriával szemben a régi állami közösségből kifolyólag állanak fenn. Erre nézve a tárgyalások függő­ben maradtak s igy semmi ga­rancia nincs biztosításukra. A kö­vetelések jogosak. Magyarország nem volt háborúban Ausztriával nem tartozik jóvátétellel sem. Az átadást fel kellett függeszteni azért is, mert a szerbek nem ürítették ki Baranyát teljesen. Öt-hat kilo­méternyire még mindig a határon f­elül állanak. Az antant-határozat szerint pedig csak Baranya tel­jes kiürítése után 48 órával adandó át Nyugatmagyarország. A kormány teljes lojalitással járt ?! Ausztriával szemben. Érvényt szerez a békeszerződésnek, habár azt igazságosnak soha el nem is­meri. A magánakciókat a legeré­lyesebben megakadályozni igyek­szik. Friedrichet is távozásra szó­lították föl több képviselővel együtt, Magyarországot nem vezeti sem bosszú, sem gyűlölet Ausztriával szemben, habár Ausztria a határ­szélen még el sem foglalt terüle­teken veszedelmes kommunista­­agitációt támogat. Magyarország, nem kíván támadólag fellépni, jo­gai és biztonsága m­egvédelmezé­­séről azonban nem mondhat le. A Neues Achfuhrblatt jelentése szerint az antant a legközelebbi órákban demarsot küld Bu­dapestre, amelyben föl fog­ja szólítani a magyar kor­mányt, hogy haladéktalanul távolítsa el a magyar csa­­patorrat és felkelőket az átadandó területről. Amennyiben a demars ered­ménytelennek bizonyulna, az an­tant Nyugatmagyarországot paci­­fikálni fogja. Ebben az esetben a nagy­ antant csapatokat küldene Felsősziléziából vagy a Rajna vi­dékéről Nyugatm­agyarország te­rüle­tére. Esetleg a kis-antant ál­lamai a nagy-antant utasítására pacifikálnáák a területet. Csehor­szág, Jugoszlávia és Románia a magyar területet megszállanák , esetleg maguk végrehajtanák Nyu­­gatmagyarország kiürítését. Szá­molhatni lehet Baranya újbóli megszállásával is. Ausztria s maga részéről nem szándék­szik katonai lépéseket tenni. A bécsi lapok egy része a leg­durvább hangon is az incidensek­ül- Tömérdek valótlanságot hor­danak össze cikkeikben. Betyár­­puccsnak nevezik az eseményeket és­ uszítanak ellene, valamint a Bécsben és az osztrák fürdőkben tartózkodó magyarság ellen. A N. Fr. Presse viszont azt írja, hogy nem tételezhető fel a ma­gyar kormányról, hogy Héijas fő­hadnagy akcióját helyeselné, sőt támogatná. Sigray sőkormánybiz­­tos kijelentette, hogy illetéktelen egyénekkel nem vállal közösséget. Az osztrák csendőrség között kü­lönben terjed az elégedetlenség, mert teljesen zavartalan bevonu­lást reméltek s a kellemetlen fo­gadtatás meglepte őket. Nagymar­­tonból az osztrákok már vissza is vonultak. Az antantmisszió fa­j-d közölték az itteni főszolgabíróval, hogy az átadás bizonytalan ideig elmarad. Szenteleken a katonaviseti pa­rasztok megtámadták az osztrák csendőröket és a társaságukban levő civil egyéneket. A támadás következtében 18 halott és nagy­számú sebesült maradt a hely­színen. Rábafüzesnél viszont az osztrá­kok támadták meg a magyar vám­őrséget s a községet elfoglalták. A felkelők azonban visszaverték őket. Itt is néhány halott és több sebesült van. Somfalvánál a fe­nyegető tömegre rálőttek az osz­trákok. A községbeliek szabály­­szerű harcvondat alakítottak és felvették a küzdelmet. Az osztrá­kok nagyszámú halott és sebesült hátrahagyásával visszamenekültek. A felkelők vesztesége két halott és négy sebesült. Az elfogott felkelőket sz antant közbenjárására szabadon­­ bocsátot­ták. A bécsújhelyi és leideni mun­kásság követeli az ottani magyarok kiutasítását. Bécsi jelentés szerint Héjjas fő­hadnagy Sopronban falragaszokat függesztett kk. Ebben fölhívja a lakosságot, hogy negyvenöt évig bezárólag minden lakos, akár magyar, akár osztrák jelentkezzék. Gyana­­falván (Vasmegye) az­­osztrákok túszokat szednek A körjegyzőt és a körorvost elfogták. Sopronban rend és nyuga­lom uralkodik. Az éjjeli igazoltatások alkalmával hetven letartóztatás történt. Két embert a környéken elkövetett rablások miatt statam­aliter főbelőttek. A vasmegyei vonalon az elkese­redett lakosság bandákba tömörülve gusrilla-harcot folytat az osztrák csendőrs­éggel­­ és kommunistákkal. A kommunisták a csendőrség asz­­szistálásával a birtokba vett falva­kat felgyújtják, az álatokat pedig elhajtják. Gyanafalvára negyvenhat kocsi osztrák csendőr és négy­ páncél­autó befutott. Németújváron negyed­­fél óráig tartó harc után a gépfegy­verekkel küzdő osztrákok megfuta­modtak. Tizenhárom halott és több­­■ebesük ven. A „Koh­enspondenz Herzog“ szerint Schneider bécsi keresztényszocialista párttitkákrt a harc folyamán agyonlőtték. Mataja képviselő csak véletlenül szabadult meg az elfogatástól. Bécsi lapjelentésekkel szemben Budapesten megállapítják, hogy va­lótlanság az, miszerint a magyar kormány ultimátumot kapott volna az antant-missziótól. A telefon ösz­­iszeköttetés Bécs és Sopron között ■azonbvn megszakadt.

Next