Ellenzék, 1921. október (42. évfolyam, 215-236. szám)
1921-10-01 / 215. szám
ELLENZÉK A firenzei Dante-ünnepségek Egy kolozsvári festőművészlevele Firenzéből (Saját tud.) Az egész kultúvilág most ünnepli Danténak, a halhatatlan olasz költő halálának hatszázadik évfordulóját. Az ünneplések terén előljár Firenze városa, amely minden lehető módon igyekszik kiengesztelni a holt költő szellemét. Firenze volt az, amely száműzte Dantel s a költő hamvait nem is itt, hanem Rávenniálban helyezték örök pihenőre. Hosszú Márton fiatal festőművész, aki nemrég ment ki Olaszországba, hogy ott tanulmányait folytassa, részletes beszámolót küldött most nekünk a firenzei Danteünnepségekről, amelynek alapján az ünnepségek lefolyását az alábbiakban ismertetjük. Már hetek óta lázas előkészületek folytak az ünnepség megtartására. A Firenzébe utazni akarók részére rendkívül kedvezményes áru jegyeket bocsátottak ki. A külföldiek csapatostul lepték el Firenzét. Mindenütt angolokat, franciákat, németeket lehetett látni. A szállodai szobák mára erősen fölment s szobát csak a legnagyobb protekcióval lehetett szerezni. Azokon a főbb helyeken, ahol az ünnepség alkalmával tervezett menet felvonult, már hetekkel előbb kibérelték az ablakokat és erkélyeket. Az ünnepségre, amely Dante halálának évfordulója napján, szeptember 14-én zajlott le, az egész várost feldíszítették. A Piazza Sig- Román levő Loggiettát, Dei Lanzita Bionzino olasz művész gyönyörű gobelinjeivel díszítették fel. E hely volt kiszemelve arra, hogy az ünnepi menet felvonulása alatt a királyi pár trónusát befogadja. Az ünnepély rendezését Carlo Bonafedi firenzei festőművész végezte. Az utcákon mindenütt Danteszofőrocskákat és arcképeket árultak és ezekkel ékítették a kirakatokat is. A Sants-Croce templomban óriási képeken a Divina Commedia illusztrációi voltak láthatók. Az ünnepi menet sikere céljából előzőleg próbafelvonulást is tartottak. Az ünnep napján — a kora reggeli órákban — ágyúlövések jelezték a programm kezdetét. Az egész város virág, lobogó és szőnyegdíszben úszott. Az öreg komor paloták megelevenedtek és mintha újra Dante-korát élnék, feltárták rozsdás, bronz kapuikat. Reggel kilenc órakor megérkezett a királyi pár, óriási néptömeg fogadta őket. A királyt elsőnek Róma és Ravenna városok képviselői üdvözölték. Azután autón Palazzo Vecchioba vonultak, ahol két ezüst kürttel ellátott középkori lovag kürtjelzése adta hírül a király megérkezését. Itt Firenze város legidősebb polgára üdvözölte a királyi párt. Délután, mikor a menetnek elvonulnia kellett, hihetetlen nagy embertömeg lepte el az utcákat. A Piazza Sighorian katonaság és rendőrség vont kordont. Négy órakor megérkezett a király autón és kijelölt helyére ült. Ekkor eléje vezettek négy öreg Garibaldi szabadsághőst, akikkel a király kezet fogott s pár percig barátságosan elbeszélgetett. Öt óra tájban hangos zaj, kürtszó és lődobogás jelezte az ünnepi menet közeledését. Gyönyörű festői tömeg, 1500 ember jött elragadó menetben, valamenynyien Dante-korsbeli viseletben, páncélos lovagokként felöltözve Hosszú hajuk kiáradt a sisak alól, másoknak szakállas marcona arcuk volt, szóval minden a legapróbb részletekig korhűen volt elrendezve. Ahogy a menet a királyi pár elé ért, meghajtották zászlóikat, valósággal sötétbe vonták a hátteret zászlóerdejükkel. A nagyszerű látvány mély benyomást gyakorolt az összes nézőkre, élükön a királyi párral. Másfél óra hosszat tartod, amíg a menet elhaladt a királyi pár előtt. Mihelyt a menet elvonult, a királyi pár viharos „Viva il re, il Reginai” kiáltások mellett eltávozott. Este gyönyörűen kivilágították a várost, mindenütt zöldfehér—piros színek pompáztak, olyan volt Firenze, mint egy ragyogó gyémánt. Az utcákon szanaszét a gyönyörűségtől mámoros embercsoportok tolongtak. Mindenik arcán ott égett a nemzeti büszkeség bélyege. Az élő Firenze hódolt a halott Daniénak. lábán lévő rongálódásra, mely villámcsapás eredménye volna.S amelyet mindenesetre jó volna kitölteni, mert különben az első télen szét fogja repeszteni a jég a lábát. Rómában ettől nem kell félteni a többek közt azért sem, mert teremben van.) Azonban meggondolásra int az, hogy a farkas itt nem hajlik vissza, hanem előre, kissé oldalt fordítja fejét s bökéssel riasztja el a közeledni átjárókat, szóval ez a farkas erősen atyáskodó, míg az éremképekből ismert inkább anyáskodó, gyöngéd. A kapitoliumi szobor egyébként más alakjában erősen restaurált: a két csecsemő a renaissance koriban került alája, különben is sok rajta a meglehetősen gondatlan forrasztás és szegecselés. Még sincs igazuk azoknak, akik az egészet középkori alkotásnak mondják. Hitelesen kimutatható ugyanis, hogy a IX. században már a Laterán palotában állott; az azt megelőző középkor pedig ilyen művet nem igen tudott alkotni. Mert a farkas művészileg sikerült alkotás, ha nem is épen tetszetős. A szemlélőnek kissé fanyarnak tűnik fel az egész, azért mert erősen naturalisztikus : a vadon, zaklatott életet élő állatnál természetes, hogy meg lehet számlálni a bordáit, viszont a szoptatás kívánta és előírta nyugodt, megfeszített lábakkal állásmellett természetes, hogy a test kissé hosszabbak látszik. Nem természetes a lénykezelése; ez az erősen stikus kezelés sz etruszk mi sajátossága. Ezért és még ,mert a rómaiak első szóros váltásos anyagukat a szak felől tőszomszédosoktól kapták, sokan étrendezűnek tartják a szobrot. Másott épen a szobor nagyon súlyozott természetes vonásai miatt inkább a Rómától délre volt görög gyarmatok egyikében készültnek ítélik. Leginkább a Nápoly környékén volt kó mai görög várost tartják születése helyének, születése idejét pedig a kr. e. IV—V. századba helyezik. Görög eredetébe utalna szerintük az is, hogy a görög művészetben épen nem példátlan az olyan szobrászati alkotás, ahol állat táplál gyermeket. Zeusnek kecske által tápláltatását is vehette e szobor előképül. Ha a szobor idejének ez a megállapítása helyes, akkor persze nem lehet azonos az Ogulniusfélável, mert azt 295-ben csináltatták a zsarolóktól együtt büntetéspénzen és egyéb adományokból. Hivatalosan még nem merült fel ugyan, de nem lehetetlen, hogy ez a szobor a császárság korában készült, szándékosan és tudatosan régieskedő modorban. A császárkori művészet, amely fenségeset és eredetit már nem tudott alkotni, annál nagyobb volt az ilyen ügyeskedésekben. A másolat, amennyire így a távolból össze lehet hasonlítani, több, mint egy évtizedes emlékezés fátyolán át és csak gyenge kének segítségével — sikerült. Olasz készítményről lévén szó, meglehetősen természetes is. A felállításról még nem lehet végleges véleményt mondani. Annyi azonban bizonyos, hogy a helyét — művészi szempontból — nem a legszerencsésebben választották meg. Ha már mindenképen a főtéren — olyan hatalmas nagy téren, hatalmas épületek között — kellett felállítani, sokkal megfele-lőbbnek ítéltük volna a néhai Kárpátok t őre helyét 3 \. CInj-KoIozsv£y9 Y92LoStober "*1 Anarchia a lakásügyek terén Rendszerré vált a törvénytelenség és zaklatás. — Kijáró ügyvédek (Saját híd.) A trónjukat vesztett lakásdiktátorok belső megelégedéssel vehetik tudomásul, hogyha a hatalmat ki is csavarták kezükből, azért a lakáshivatal gyakorlatában tradícióvá sűrűsödött törvényellenességek és erőszakosságok változatlanul tovább folynak. Az új lakástörvények életbeléptetése óta nemcsak hogy nem javult a helyzet, hanem odafajult, hogy azt kell feltételeznünk, a lakáshivatal minden intézkedése csak a törvények iránti tisztelet megingatását célozza. A lakáshivatal jelenlegi vezetősége elejétől kezdvetendenciózusan szakított az ügyek írásbeli elintézésével és feleslegesnek tartja a suttyomban végrehajtott rekvirálásokról végzéssel értesíteni a lakástulajdonost. Ez képezi tulajdonképen a rendszer kiinduló pontját. Miután a legtöbb esetben a lakás tulajdonosa nem bír tudomással a rekvirálásról, nem is ad be felebbezést, aminek az a következménye, hogy a három napos határidő lejártával minden további nélkül az utcára teszik. Ha valaki érdeklődni találna a rekviráló végzés után azt:apja feleletül, hogy kikézbesítették, de miután nem találták otthon, az ajtóra tévesztették ki, ahonnan valószínűleg elkallódott. A rekvirálást a lakáshivatal alsóbbrangú alkalmazottjai végzik. Mégpedig olyan nagy szakértelemmel, hogy az új lakástörvényekről halvány fogalmuk sincsen., A lehető legképtelenebb indokolások mellett rekvirálják a lakásokat. Eközben természetesen nem mulasztják el a feleket a legváltozatosabb eszközökkel terrorizálni, amelyek az egyszerű udvariatlanságot messze meghaladó durva inzultusokban nyernek kifejezést. „Kidobatom*, „kiröpül“, „fogja be a száját", kezdetűkitételeie megszokott kedveskedéseivé váltak a közönség pénzéből fizetett lakás-terroristáknak. Mindennapos eset, hogy dacára a rendes időben beadottfellebbezésnek, a lakáshivatal karhatalmat ad a bontulajdonosoknak és döntés előtt kidobatja a lakókat. Legutóbbi időben újra megindult a lakásokkal való kereskedés. Vannak élelmes ügyvédek, akik vállalkoznak arra, hogy egy szobát és konyhát 5000 lejért, két szobát és konyhát 10.000 lejért kijárnak, sőt bont is szereznek reá. Tény, hogy a lakáshivatal, amely eddig csak hivatalnokoknak volt feljogosítva lakás-bont kiállítani, magánosoknak is adott bonokat. A hiányos ügyirat kezelése mellett, nap-nap után vesznek el Ügyirat- Csomók és fellebbezések, amelyeknek aztán sehol sem lehet nyomára akadni. A törvénytelen eljárások és hivatali hanyagságok súlyos következményei napról-napra elviselhetetlenebből nehezednek az agyonzaklatott lakosságra. Ennek dacára az összes felettess hatóságok szemet hunynak a botrányos állapot felett. Munkatársunk a napokban meg-, kérdezte dr. Giurgiu lakáshivatali főnököt, hogy a gyakori törvénytelenségekért ki viseli, a felelősséget. Giurgiu erre magára a lakáshivatal tisztviselőire utalt. Ennek dacára azonban a fejtettes tényezők közül még senkinek sem jutott eszébe, hogy a szabálytalanságok elkövetőit felelősségre vonja, ami a köztudatban azt a sajnálatos hitet ébresztette, mintha a lakásügyi atrocitások egyenesen felsőbb helyről lennének szankcionálva. Mindenesetre elérkezett a tizenkettedik óra, hogy a felsőbb hatóságok a lakásügyek intézése terén gyökeres változtatásokat eszközöljenek, hacsak azt nem akarják, hogy az állami törvények iránti tisztelet végleg megrendüljön az emberekben. Ji ■■■■*'■... ............... .■»■■■ j 10 2 !2 • @ s j » eBHIlBMMWBipMIIMMMMiMlBMlEflflflHIftJlMII11 ’PIIIIIBlMTITIWill •] n aplErressj waaaBitagMMigng: ’ rsaEBaaaMgaBWBissggarjs (13-as alak) megrendel-jj hető LEPAGE-papirüzlet ] ben Cfui—Kolozsvár.) Megjelent az Erzsébet könyvnyomda r.-t. kiadásában Dicsőszentmártonban Erdély egyedüli HL- ogzi. Olvasókönyve a Felekezetközi Tanács megbízásából szerkesztették Péter Károly,Tóth Irma és dr. Mezey Mihály. Magában foglalja a beszéd- és értelemgyakorlatot, a nyelvtan teljes anyagát és földrajzi .5,1 .réteket. ÁRA: 12 LEJ.