Ellenzék, 1922. január (43. évfolyam, 1-23. szám)

1922-01-01 / 1. szám

(Hoj-Kattoro T&r, Vitat. Jaaa&r 1.2 mnmmy*x*&s Wftdm. épp sír fisszefy érdeke az áflatanak is. & Nagy lépés Középeuropa politicai és gazdasági koalaciMálAdáa.’i 3W& Me' *•· »♦♦♦♦♦♦♦« •»»♦+н·»»»♦♦♦«♦»»» Munkásbiztosító pénztárak a munkaadók ellen Hogy hajtják végre a m 1 rendeletét ? lehej A munkaadószötégek központjának kezdeményezésére, mint annak idején raeztszttk, az erdélyi munkaadók küldöttségilég megjelentek Trancu Jasinál, a lemondott kormány volt közmunkaügyi miniszterénél, átnyújtották nek az erdélyi taunkásbiztosító sérelmeit magában foglaló emlékiratot és szóbelileg is leszögezték azokat az anomáliákat, amelyeket az erdélyi munkásbiztosítás ügyének az egységesítő törvény meghozatala előtti egységesítés következtében el kellett szenvedni®. A raintaer ígéretet tett a munkaadóknak , többek közt arra nézve is, hogy a pénztárak szeraélyiségét rendes ügykezelésre és számvitelre utasítja, feje."Sssésre vonja az eddigi vezetőket a kirótt balesetbiztosítási előlegekért ás jelentéseket Isiván tőlük a kirótt de el nem számolt 1919. és 1920. évre szóló betegsegélyezési járulékokra nézve. A rendelet meg is átkosétt az esmy erdélyi pánzlárakho®, amelyben az utóbbiakat felhívta a miniszter, hogy az illetékeket rótták ki rendesen* készítsenek áttekinthető elszámol* * *-kat és ennek megtörténtéről sörttősen tegyenek jelentést. A pénztárakban megindult a revíziós munka, ám éppen az ellntrkozója történik annak, amit a miniszter annak idején elrendelt A kerületi pénztárak ugyanis ahelyett, hogy a balesetbiztosítási járulékot alapítanák meg, ez 1913 és 20-as évekre a régi betegsegélyezési járulékokat vették revízió alá és már ft* ameriai nniteriusok erdélyi testvéreikért (Baját tud) Az illiíiánus egyház, az egy Istent vallók felekezeti!!, egyike a világ kisebb egyházainak. Az európai kontinensen Erdély, illetve a régi Magyarország alig százezer főnyi unitárius hivője képviseli majdnem az egész tepybárd. Nagyobb tömegben csak Angliában és Amerikában élnek még az unitárius egyházíivel. Az erdélyi egyház ehhisz a pozíciójához mért tekintélynek és becsülésnek örvend az egész unitárius világban. Ha nem is itt van a legnagyobb lélekszámuk, de a kolozsvári ősi főiskolájuk, teológiai fakultásuk hírneve Angliában és Amerikában is ismeretes. Azon kívül csak az erdélyi unitárius egyház szervezete ismeri a püspökség intézményét, úgy hogy ma az egész világnak Ferencs József kolozsvári püspök az unitárius püspöke. Az erdélyi egyház hírnevén és tekintélyén még a világháborút követő változások sem tudtak csorbítani, de az egyház anyagi helyzete sajnos az idők folyamán kedvezőtlenebbé vált és bizony ma már csak nehézségek árán és szűkösen tudja magát fenntartani. Különösen azóta, amióta az állata az egyház céljaira szolgáló alapítványi birtokokat lapítójeretovarozott. Nem csoda, ha az érd. unitáriusok a szűkmarkú állami hozzájárulásból még tanítóikat, lelkészeiket is síig tudják fizetni. Arra pedig sem is gondolhatnak, hogy iskolák, templomok javítására, emelésére is fordíthassanak valamit. A világ protestánsainak, srBIC nősen az amerikai unitáriusok testvéri érzésének gyönyörű vonása az, amelyről mostan hírt veszünk. Az amerikai unitárius egyházközségek értesültek arról, hogy erdélyi társaik milyen gondokkal küzködnek és elhatározták, hogy amennyire ,tehet, a szellemi szolidaritáson kívül anyagilag is segítenek rajtuk. Szokássá vált egy idő óta, hogy ingyenes amerikai unitárius egy■ h azi őzsége: egyes erdélyi egyházközségeket „adoptálAz adoptálés’ annyit jelent, hogy az amerikai egyházközség gondjaiba fogadja az erdélyit, szellemi és erkölcsi pártfogásában részesül sőt ami a mai viszonyok főzött elsőrendű fontosságú, szeretetadományokkal is járul annak szükségleteihez. Amerika erkölcsi közösségvállalásának tiszte elvből örvendet bír. Az anyagi támogatást pedig értékessé teszi az a körülmény, hogy ma bizony nagy becse van nálunk a dollárnak. Enélkül bizony tárgyi kiadások fedezésére gondolni sem lehetne, mert az állam csak a lelkészi meg tanítói fizetéseket egészíti ki, másra segélyt nem ad. Bizonyára úgy gondolja, hogy ha az Isten háza hilledezik, építse fel az Isten, nem törődik. Az amerikaiegyházközségek rövid idő leforgása alatt másfélszáz erdélyi egyházközséget adoptáltak. Ha a adoptálásnak anyagi haszna arányiag csekély is, a testvéri szolidaritásnak erre a megnyilvánulásán ut az erdélyi unitáriusok já-'" éjik lehetnek. Ságnak. Ehelyett revízió alá vették a betes segélyezési és akkoriban már véglegesen megállapított járuléköszszegeket és újabb összegeketakarnak a vállalatokból kipréselni. A munkaadóknak az az álláspontja hogy az egyszer már a tör-' vény értelmében kirótt betegsegélyezési járulékokat utólagosan nem lehet felemelni. A miniszter utasítása semmiképen sem értelmezendő úgy, hogy a járulékoknál három-négyszer magasabb évi előlegekből a pénztárak a munkaadóknak semmit se térítsenek vissza és éppen az ellenkezője történjen annak, amit a miniszter elrendelt, hogy t i. rendet csináljanak az erdélyiunkásbiztosítás adminisztrációjában. Nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ez a kérdés az érdekeltek megelégedésére mielőbb végleges megoldást nyerjen. Ha azonban a pénztárak a megkezdett uton haladnak tovább, ez csak a munkaadókkal való konfliktusra vezethet, arait pedig ilyen fontos társadalompolitikai intézménynál rövndenesetre el kellene kerülni. most értesítették a vállalatokat, hogy ezekre az évekre a kirótt illetékeken felül még bizonyos összegeket ígn H fizetniük, úgy hitszik, a pénztárak vezetősége nem akar rendet teremteni- a balesetbiztos más! járulékelőlegek terént, mert ha azok kiszámításra kerülnek, ebben az esetben jelentős összegeket kellene visszazorítani a vállalatoknak és a munkás. ELLENZÉK lirévi vásár FISCHBEIN és SPITZ \ ösosí njeanyílt riivtt- és körítt-áruliizivj O &«•«, CLuj, Főtér, Bánffy-palota. O Paphsssslsé tea, kivé-, drogra, fehér, ssájes,duplex # bélelt, selyem és pergament tasakok, kalapzacskók minden nagyságban és kivitelben cégnyomással is kapható fL # p a g a« papirüzlet S!n!—Sfutaár, Státns-pilDts. s-h Kérjen mintákat és árjegyzéket a-s . Ml ti divat üzlete Sfcr. N. sfarga 2. (volt Jsókai-utca) ”N New-York. szállonásal ezemben. stoómári tehirmaO, kalap éa tyutta* dőkből a téli ostipaaágok megérkeztek. iSzol id, szabott árak.____ 4 f . k Ezüst csengő Irta: Csűrös Zoltán X» afotóMS ától véglKaűvöltőSia avai'bít A fák bajladóztak. Kicsi issáraz gallyak koppanva érték a fföldst, melyről sxlites örvényléssel, ömereátek táncolva, kerengve a fifalevfiltömearek, mint fölhamstott pillanatócsapatok. A napfény végig- folyt a nyárfák törzsén. Csond tör a városi parkban’, s hogy ketterfalistán, kóbor moreögéssel sétál tönk a tehénúton, melyet, mint tejfolya- rafft a piroa raónakok, falevelek tal’- foltottak, 3 árókelőknek Bem igeit’ hire-hamva se. — Kelet felé merSSek, YepHöek a levelek, — mondta a barátom, — mint a fáradt ember gomdolatai, nekii ramodztak, azt lehetne hirani. Kedvük volna a felhők közé szállani és Úszni a magasban, tszni és libegni, míg Csak a meleg vidékek hajójába meg nem érkeznek, hogy rátapadjanak újult zöld pompával az ottani fákra, a vége pedig az, hogy a park szélén a kőfalban megj Uk«dís«, így vagyunk mi is, mind- annyian, kik szomorkásan éljük a sivárrá vált életet és halh, még az Shnodozásünk szárnyát is lenyírja a rossz idő.. Nehéz az emlékezés, ilyenkor, nem jártával hideg beáll- Eával. Lappalök ki Trttflásával, szeretném magamat visszeülmodni az ifiú korba, hogy lelkem gyrmnyörköd- nék Kisír?T állapotom mézédes mivel- SSbad, de ködbe merülnek kedves emlékek, régi' arczok s dalfoszlártyo- kat neszei meg Kstrpán' a sóvárgó fülem. Egyet Hallok meg, mégis Osztás, egy parányi ezüst icseaigefiyn nyelvének szavát, pedig, az a* éérdekee, sósam Hallottam megszólalni gyerekkoromban a fesefigettyücskét. ELmesélem. Egy útstóli padra ültünk se ’fti- Vább beszélt — Oh, pajöís, bűnös erabevel vagy szemközt a személyemben. Meggyének neked. Apró kölyök Voltam és beleestem a lopás vétségébe. Úgy volt az, hogy öreg szakácsijénk volt a nevére, alakjára a legnagyobb Homállyal emlékezem, sisak azt tudom, hogy módfelett szerettem a konyhánk nénikéjét, mert amellett, hogy pompásabbnál pompásabb süteményeket, édességeket készített ( szentül hiszem ma is, hogy " Völt a világ legjobb" szakárssnéja), öreg estéken a tűs mecest, Ofiuidás ás regényes mesékkel táplálta a képzeletemet, tündérkerteket, vérszomjas rablókat, szép királyleányokat és délceg hősöket varázsolt a gyermekiém elé. Elhallgattam volna virradásig. Oda voltam a boldogságtól. De hát hiába, a CSSS öröm üröm nélkül, rajtam is úrrá lett a telhetetlenség, mert hovatovább mind erősebben gyötört a Vágy. Hogy végre szemtőlszembe is láthassak, szemlélhessek igazi mesebeli tündéreket, boszorkányokat, cs oda várakat. öreg mesemondómat tehát felszólította le, hogy adjott útbaigazítást, hogy juthastjék el e ragyogó és nagyszerű világba! Persze, ő csak bólogatott és vállal,vonva kijelentette, Hogy a tündérek a legritkább alkalmakkor mutatkoznak, akkor is ők jönnek közénk és ragaszkodóan eltitkolják igazi lényüket és csak a beavatottak vesznek róluk tudomást. Nyűgösködtem. Türelmetlenül és dühösen kiáltoztam. Egy délután vén szakácskénk az éléskamrában foglalatoskodott. Utána sompolyogtam és vágyteli szívvel méregettem a magas polcö® sárguló téli körtéket, a lécekről lelógó szőlőgerezdeket, a sarokban bar- Saló diógalanadát. Az egyik polcon, a gyümölcsök között hirtelen megpillantottam egy ezüstösen fénylő csengettyűt. Közben az anyám léptei közeledtek s erre én kirohantam, mert a család úgynevezett kiskorú tagjainak tilos volt az éléstár küszöbének átlépése. Odakint azonban később" a szakácsjé előtt szóba osztam a csengettfit. " Habozás nélkül a következőkép válaszolt: — Persze, az egy csodaszerszám. Ezüstből való. Csodaszersgzám, mert ha valaki megrázza, a szavára tüstént megjelentttek egymásután az összes, tündérek, a törpék, a vásáron bábák és óriások, Hogy teljesítsék a narancsait. De éjfélkor kelt megszólaltatni. Lázba jöttem e tdlvi lávositásra és rövidesen megérlelődött bennem az elhatározás, hogy a Ssengettyfit ellopom. A" _ Húsvétünnepek fagyforgalmi előkészületei következtek és egy Óvatlan pillanatban Csakugyan előseríteni a csodálatos kínosét, rettentően ügyelve arra. Hogy meg ne szólaljon és elállja azt a tényt, hogy belopództam a tilos helyre. A kezemben’ volt, a markomban szorongattam és az izgatottságtól minden pórcikám reszketett. Körülbelül nem is voltam magamnál a rendkívüli pillanatban. Az apám somfavesszőjére gondoltam, arra a meggyőződésre jutva, hogy legbölcsebb" a mesebeli rablók receptje szerint eljárnom, kik a zsákmányukat elássák az erdők mélyében, a képz tünkbe szaladtam és sebtiben’ elástam ért’ is a csengettyűmet. Nem jöttek rá a lopásomra. Vártam néhány napig s akkor nekiindultam, hogy ismét napvilágra hozzam kincsemet. Nem találtam sehol. Akkord izgalmamban’ nem jegyezhettem meg magamnak a helyet pontosan. Hónapokig vájkáltam, turkál rám gyerekásómmal az ezüst Csengő után. Nem volt 'áldozásom- nak eredménye . . . évekig kutattam' a csengettyű után . . . Hiába volt. Telt, múlott lassan, gyorsan az idő és felnövekedtem. A' tündérek elképzelt alakját, a tűzhely melletti meséket elmosták a váltakozó események, nem is Hittem már e tündöklő alakok létében. Az a különös, az elásott csengettyű varázserejében tovább is törhetetlenül egyre hittem. Kinevethetsz, hiszek most is. Ha föllelném Újra a gyermeki kézzel, elásottcsengettyűt és Holdas éjjel, midőn az órák nyelve, mint rég elporladt vén szakácsaink mond, éjfélt mutat, keményen és frissen megfáznám, biztosra veszem, hogy a gyermekkorom, délceg mesevítéttei, tündöklő várhölgyei, kacagó törpéi és dörgőléptű óriásai elémbe állnának,,a boldsugárban és körülmiskóznának” boldogan, mint aHogy régi ismerőst illik köszöntem. Nem nevetsz szemembe! .... néha azt képzelem, mindenkünk elásott valaha egy ezüst csengőt ... . és egyre keresi. ' !