Ellenzék, 1922. június (43. évfolyam, 121-143. szám)

1922-06-01 / 121. szám

Cluj-Kolozsvár, 1922. jú­iuis 1­2 választani. Egy időben az erdélyi egy­házkerület közgyűlése is kimondotta, hogy nélkülözhetetlennek tartja a ki­­rályhágón túli reformátusok külön szer­vezkedését. Az egyházi törvényeknek megfe­lelő volt a szervezkedés . Mindezen eljárásban elismert egyházi törvényeinkhez tartottuk ma­gunkat. Utunkat ezeken kívül az egy­házi szervezetek, az erdélyi református egyházkerület püspöke jelölte ki és Nagyméltóságod hivatali elődje álla­milag is elismerte. Goga miniszter le­irata szerint a kormány konkrét köve­telményt nem jelölt meg. Goga mi­niszter később, múlt év december 23-án Nagy Károly erdélyi püspök útján ugyanazt követelte, hogy a püspökség megszervezésének kérdését zsinatgyű­­lésen döntsük el. Minthogy azonban a miniszter úr kívánsága szerinti gyűlés egyházi alkotmányunk keretébe be nem illeszthető, a magunk részéről ,a szervezkedést befejezettnek kellett te­kinteni s ezt a kormányhoz be is je­lentettük.­­ Az előadottakból kitűnik, hogy az ügyet egy pillanatig sem tekintettük pusztán egyházi szempontból, hanem az állami vonatkozásokat mindenkor honoráltuk benne. Az egyházkerület megszervezését nem saját akaratunk­ból, hanem tőlünk egészen független politikai okok folytán hajtottuk végre. Amíg egyházkerület nincsen, addig Románia területén zsinat sem építhető ki. Tudatosan és szándékosan egy lé­pést sem tettünk, amely az államnak általunk is kötelességszerűleg elismert tekintélyével legtávolabbról is szembe­­helyezkedést mutatna. A memorandumban végül kérik a minisztert, hogy a közel négy eszten­dős bizonytalan helyzetnek vessen vé­get és az egyházkerület kiépítését jó­váhagyólag vegye tudomásul. A me­morandumot Domahidy Elemér és Sulyok István írták alá. K­ereskedési panasza az á­rágáló­­bizottság közegei ellen Panaszra mennek a prefektushoz — a az Ellenzék tudósítójától. — Közel két éve már annak, hogy a kereskedelem, mely nem tűr meg semmiféle gyámkodást, hatósági ellen­őrzés alatt áll. Ellenőrzik a kolozsvári kereskedőt, vájjon nem adta-e drá­gábban az áruját, mint azt a törvé­nyek megengedik, ellenőrzik a keres­kedelmet s ugyanakkor szabadjára hagyják a kereskedelmet irányító ban­kok garázdálkodását. Megtűrik, hogy az áruüzletek után 45—50 százalékos kamatot számítsanak fel. A kormány semmit sem tesz, hogy a magas be­hozatali vámokat leszállítsa, ingadozó valutánkat megszilárdítsa és az ország egész lakosságát nyomó adót redu­kálja. Jól értsük meg, az­ árut csak a legritkább esetben drágítják a keres­kedők. Drágítják a beszerzési nehéz­ségek, a vámok, adók és baksisok s mégis a hatóságok kizárólag a keres­kedőket okolják a drágaságért, őket teszik felelőssé és őket üldözik, ha napról-napra emelkednek az árak. Az állam a kereskedők üldözésére az árvizsgáló bizottság képében spe­ciális szervet létesített, amelynek egye­düli tevékenykedése abban merül ki, hogy sorra járja a kereskedéseket, el­lenőrzi, hogy várjon a kereskedők hány percentes haszonnal adnak túl áruikon és hogy a beszerzett áruikról van-e számlájuk. Észleleteikről jegyzőköny­veket vesznek fel, az uzsora-biróság elé terjesztik, amely drákói szigorral bünteti meg legtöbb esetben indoko­latlanul a kereskedőket. Ennek a spe­ciális szervnek áldásos működése Ko­lozsvárt sem ismeretlen. Kereskedői tapasztalattal és judiciummal nem ren­delkező rendőrügynökök járják sorra rendszerint a legforgalmasabb időben a kereskedőket, számlákat kérnek elő, megfenyegetik a kereskedőket s úgy viselkednek, mintha a kereskedők nem szabad polgárai lennének az államnak, hanem csirkefogók. A kolozsvári Kereskedő Tanácshoz­­ napról-napra érkeznek panaszok a ke-­­­reskedők részéről az árvizsgáló bizottság modor­­talansága és zsarnokoskodása miatt. Több kon­krét esetről vett már fel a Kereskedő Tanács jegyzőkönyvet, amelyben egyes közegek ellen rendkívüli kompromittáló adatok vannak leszögezve A napok­ban a kereskedőknek egy küldöttsége fel fogja keresni Methes prefektust, eléje fogja tárni a sérelmeket s köz­benjárását fogja kérni, hogy az árel­­lenőrzést ne kvalifikáció nélküli detek­tívek végezzék, hanem olyan tisztvise­lők, akiknek a pártatlanságához nem fér kétség. Ha a kereskedők Kolozsváron nem kapnak orvoslást sérelmeikre, Bu­karestbe mennek panaszukkal. Megbukott a hadisarc politikája Németország végleges haladékot kapott — Hágában folytatják Génuát — Mit mond Wirth? — Okosak a né­metek — Az első igazi békem­ű — Az Ellenzék tudósítójától — Június 15-én kezdődik a hágai kon­ferencia, amelyen a Génuában jelen­ Volt államok vesznek részt, kivéve Oroszországot és Németországot. A delegációkat ezúttal csupán csekély számú szakértő fogja kísérni, mert a technikai kérdések a génuai konferen­cián már nagyrészt megvitatásra ke­rültek. A konferencia megállapítja munkarendjét, majd megválasztja a génuai konferencián elfogadott szak­értő-bizottság tagjait. Június 20-án a szakértő-bizottság megalakul és ezt értésére adja a szov­jet kormánynak, amely erre az orosz delegáció összetételét fogja közölni. Június 26-án aztán úgy a nemzetközi szakértő-bizottság, mint az orosz bi­zottság megkezdi párhuzamos tárgya­lásait. A jóvátételi bizottság s a háborús adósságok bizottsága tegnap tanács­kozást folytatott a német jóvátételi jegyzékről. A jóvátételi bizottság — noha a jegyzéket még nem vették hi­vatalosan át — stiláris szempontból módosításokat kíván. Beavatott helyen közölték a sajtó képviselőivel, hogy a legnagyobb va­lószínűség szerint Németország jóvátételi jegyzéke alapján ideig­­n­­enes moratórium helyett vég­leges moratóriumot kap, amit neki Cannesban már annak ide­jén megígértek. Ezek szerint Német­országnak ebben az évben legfeljebb 720 millió aranymárkát és 1450 millió márka értékű árut kellene szállítania, míg az eredeti kirovás 2 milliárd arany­márka volt. A Daily Chronicle rámutat arra, hogy minden igyekezet meg­van a jóvátételi kérdés megoldására. Az an­gol közvélemény szerint a politikai helyzet legkimagaslóbb mozzanata Her­­mesnek a jóvátételi bizottsággal foly­tatott tárgyalásai voltak, amelyeket megkönnyített az a körülmény, hogy egyidejűleg bankár­bizottság tárgyalta a Németországnak nyújtandó nemzet­közi kölcsönt.­ Az angol lapok megál­lapítják, hogy Németország észszerű magatartása nagyban befolyásolta a német márka árfolyamát. A londoni tőzsdén szombaton a ber­lini deviza 1290 volt egy font sterling­gel szemben. Tegnap azonban 1210-re visszaesett, amikor a belga és francia értékek javulni kezdtek. Ausztria és Csehország közötti ha­tár­egyezmény ratifikációs okmányait a kormányok tegnap kicserélték. Ausztriában egyébként baj van. A Schober-kormány bukása a legteljesebb zavart idézte elő. Senki sem hajlandó a szerencsétlen ország ügyeinek vezetését elvállalni. A keresztény szociális szövetség a Wiener Stimmen közlése szerint felkérte elnökét, Seigel prelátust, hogy vállalkozzék kor­mányalakításra. A prelátus feltételekkel hajlandónak mutatkozott az ország ve­zetésére, de azt a kívánságát fejezte ki, hogy Schober lemondott kancellár vállalja el kormányában a belügymi­­niszterséget, vagy vezesse a közbizton­sági ügyeket. Az olasz minisztertanács meghallgatta Schanzer és Facha beszámolóját a génuai konferenciáról és elfogadta az olasz­orosz szerződés tervezetét. A cseh képviselőházban Benes kül­ügyminiszter tartott beszédet. A beszéd közben viharos jelenetek játszódtak le. A cseh néppártiak zajongtak, a pado­kat verték s ezzel demonstrálták tilta­kozásukat a Slovak cimű­ pozsonyi napilap nyomdájának és szerkesztősé­gének a légionáriusok által véghezvitt­­ szétrombolásáért. A külpolitika legnagyobb szenzációja különben Wirth kancellár beszámolója a német birodalmi gyűlés előtt, amely­nek kiemelkedőbb részét már tegnap leközöltük. Wirth kancellár beszámolójáról még a következő részleteket jelentik: — A jóvátétel kérdését nem csupán német kérdéssé különítették el, hanem ma már Európa kérdésének kell tekin­teni. Ebből a szempontból Genua két­ségtelenül haladást jelent, mert Németország a külfölddel egyenlő jogú hatalomként je­lent meg a konferencián és Németország képviselőivel ez­után a Génuában megállapított alapelvek szerint fognak tár­gyalni. A kancellár ezután így folytatta be­szédét : " A konferenciát egybehívó hatal­mak magatartása miatt Németország i­s kénytelen volt önmagán segíteni, aki a rapallói szerződést minden elfogult­ság nélkül végigolvassa, annak el kell ismernie, hogy az tényleges békemű. Ebben a szerződésben sem legyőzött­­sem pedig győzőről nincsen szó s nincsen benne semmilyen megállapodás, amelyből egy harmadik állam jogai­nak veszélyeztetését, vagy kisebbítését következtetni tudná. Wirth kancellár tiltakozik ama fel­fogás ellen, hogy a szerződés megkö­tésének időpontja fenyegetés akart volna lenni.­­ A rapallói szerződés nem jelent mást, mint Kelet és Nyugat gazdasági és szociális viszonyainak áthidalását és ez a békemű megérdemli, hogy az egész világ elismerje a maga békéjé­nek előmunkájaképen. — Kérdem, lehet-e egész Euró­pának békét biztosítani és ugyanakkor a német népet a hadisarc politikájának alákény­szeríteni ? — A határidőhöz kötött feltételek nem teljesítése esetére kilátásba he­lyezett fenyegetés, hogy brutális erő­szakkal fogják Németországot kény­szeríteni a szankciók teljesítésére, — ez minden treugadei-nek halálát jelenti. A szankciós politika a génuai konfe­rencia és a rombolás szellemének eggyé keveredését jelenti. — A konferencia eredményei nem túlságosak, a sok kérdés közül csak néhány kiválasztottat oldottak meg, de nagy katasztrófa után a legkisebb lépés is nagyjelentőségű, ha előre vezet. A kancellár után Mü­ller szociálde­mokrata sajnálattal állapította meg, hogy Barthou milyen ellenségesen lé­pett fel Németországgal szemben. Egy védtelen népnek ilyen pro­­vokálása nagyon alkalmas arra, hogy Németország nacionaliz­musát megerősítse. A többi or­szágok már mind elismerték, hogy a versaillesi szerződés minden baj forrása. Németországnak és Oroszországnak nagyon fontos érdeke, hogy a többi állam kövesse a rapallói­­ példát. A katonai és titkos Idauldaktof elhang­ ELLENZÉK zott, gyűlöletből fakadó mendemondák­kal szemben Müller hangsúlyozta, hogy a német munkásság sohasem rajongott a bolsevizmusért. Marx centrumpárti képviselő az olasz nép s az olasz kormány Németország­hoz való viszonyáról, továbbá a génuai püspökről és a pápáról beszélt, akik valamennyien elismerésre méltó mun­kát végeztek a béke érdekében. Ezután a vitát délutánra halasztották el. Szabadkán állítólag elfogták a budapesti bombamerénylet egyik tettesét — rA­z Ellenzék tudósítójától — Budapest, május 31. Szabadkai jelentés szerint ott elfog­ták az Erzsébetvárosi-kör egyik bomba­merénylőjét. A merénylőt Balla Gézá­nak hívják és állítólag teljes beisme­résben van. Kihallgatásakor elmon­dotta, hogy honnan szerezték a bom­bát, de bűntársait nem akarja megne­vezni. Balla a merénylet értelmi szer­zőjének nevét közölte a szabadkai­­rendőrségnek, amely a nevet egyelőre titkolja, csak annyit árult el, hogy az illető mérnök­e részt vett az Athenaum rombolásában is. A budapesti rendőr­ség a budapesti jugoszláv követséghez fordult. A követség hajlandónak mu­tatkozott a szerb belügyminisztertől az aktákat beszerezni s a budapesti fő­­kapitányságnak átadni. A rendőrség megállapította, hogy Balla Géza április elején tényleg Bu­dapesten tartózkodott, azután eltűnt. Viola­ utca 37­. szám alatt lakott, je­lenleg 26 éves s budapesti tartózko­dása alatt a rendőri nyomozás megál­lapításai szerint anyagi zavarokkal küzdött, foglalkozása nem volt. Beje­lentő­ lapja mellett két úgynevezett fi­gyelő­lapot találtak, amely azt bizo­nyítja, hogy már megelőzőleg is volt dolga a rendőrséggel. Tegnap délelőtt az ügyben kihallgatások folytak a rendőrségen. Az a vélemény alakult ki, hogy aligha lehet Balla részese a merényletnek. Ballát a kihallgatott ta­nuk ravasz, eszes embernek tartják, de a rendőrség nem tartja valószínűnek, hogy azok közé a négy-öt ember közé tartoznék, aki a bombamerényletet el­­tövethette. Átnézték az összes nyomo­zási jegyzőkönyveket de ezekben se­hol sem szerepel a Bálla neve. Horváth Antal rendőrfőtanácsos, a bombamerénylet ügyében indított nyo­mozás vezetője, a budapesti sajtó kép­viselői előtt kijelentette, hogy a sza­badkai híradást fenntartással kell fo­gadni. Amíg a rendőrség össze nem gyűjtötte a Ballára vonatkozó összes adatokat, addig nem lehet tisztán látni az ügyben. Kívánatos lenne, hogy a szabadkai rendőrség nyomozási jegy­zőkönyveit a budapesti főkapitányság rendelkezésére bocsássa . Ballát ki­szolgáltassa, mert amíg ez meg nem történik, a nyomozásnak alig lehet reális eredménye. HA BÚTORT ÉS ZONGORÁT SSÍJAS filaros-Vásárti­lsni és tekintse meg SZÉHELY ÉS RÉTI Erdélyrészi Bútorgyár R.T. butortermeit Ruhahimzés, tamburirozás, perzsa és­­ gyöngyhimzés, gombáthúzás, kézimunka minták, nagyítások jutányos Áron készülnek. Héjjá Bélánál Kolozsvár, Cal. Reg, Ferdinand (volt Wesselényi Miklós­ utca) 8., I. emelet.

Next