Ellenzék, 1922. augusztus (43. évfolyam, 170-195. szám)

1922-08-01 / 170. szám

■ | F­OLY­ÓIRA­T Z­arándoklás a fehéretgyházi sírhoz Erdély magyarsága a Ferőfi-síremléknél: ötezer ünneplő impozáns felvonulás megengedték a magyar színek használatát A fehéregy­házi és segesvári ünnepségek. Sándor József beszéde. A résztvevők „Anyám! Az álmok nem hazudnak! *pr Takarjon bár a szemfödél,[ Dicső neve költő­ fiadnak, Anyám, soká, örökkön él." Az álmok nem hazudnak! ÉS a félegyházi sik zöld pázsitján kinyíl­tak az emlékezés hófehér virágai. Erdély magyarsága mély hódolattal, a megbecsülés és örök áldozás égő fáklyájával a kezében zarándokolt el arra a földre, amely immár hosszu, évek óta örök takarója annak a szívnek, amely amíg élt , mi értünk élt, miértünk dobogott s amikor a vére omlott, ez a drága, szent vér s miértünk omlott! Petőfi Sándor meg­születésének százéves fordulóját ün- ’ Tegnapra, az erdélyi magyarság Petőfi ünnepére rendkívül megélénkült Segesvár, a csendes álmok, városa. Reggel hét óra­­ az eső szitál és mégis már megnyílnak az ónémetstilfi, kedves, öreg emeletes házak verbénás, fuksziás ablakai s szőke lányfejek és kandi gyermektekintetek szemlélik a főutcán egyre-másra érkező fogatok, gépkocsik, szekerek seregét. A vár, Csipkerózsika elvarázsolt kastélyának hihető, ködben s felhőfoszlányokban úszik s a könnyező lomberdő borí­totta dombokon, távoli halk énekhan­gok és zene szűrődik át: az ünneplők jönnek. Az ünneplők . . . drága magyar vé­reink az ország minden részéből már érkeznek s most itt állanak a csende­sen szitáló esőben a Csillag­szálló előtt sorakozó autó- és kocsitábor labi­rintusában, itt-ott már vállon átvetett karabélyu lovascsendőr-patrusok cirkálnak a nagy élénkségben s feketeruhás rendőrtisz­tek a kirendelt rendőrlegénységnek halk parancsokat osztogatnak. A hatóságok engedélyezték a magyar szik­ek viselését s az érkező dalárdák, egyletek, kül­döttségek, mind-mind magyar trikolort viselnek. A magyar falvak festői felvonulásába e kora reggeli órában itt-ott már egy­­egy zsakettes, keménykalapos magyar is vegyül. S aztán jönnek a magyar ruhás nők gyöngyös pártával díszes brokátban. Egy részük a várbeli ka­­tholikus székesegyház, a másik részük a reformátusok temploma és az uni­táriusoké felé tart. 8 óra. Kezdődik a templomozás. Zsúfolásig megtelt hivő közönséggel a magyarság mindhárom temploma. A katholikus székesegyházban Lázár Béla plébános misézett, az unitáriusoknál Nagy Béla unitárius lelkész mondott írni, a reformátusok templomában Tóth Lajos segesvári lelkész meditált neveltük azon a helyen, ahol het­­venhárom évvel ezelőtt mint valami kósza üstökös tűnt el a zivataros, villamos égről. Petőfi Sándor emlé­kének áldozai ott voltunk mindany­­nyian és az emlékezés babér­koszo­rúját kegyeletes kezekkel helyeztük el a hazájától elszakadt, elárvult sirra. És a legmagyarabb, a legigazibb költőt eltakaró föld elszikkadni nem fog soha többé s a ráhelyezett ba­bérkoszorú elhervadni nem tud, mert jóságos szellők a messzi magyar ég bánatos borultjából omló meleg, és áldó záporkönnyét hozták el aján­dékba. . . . . az ünnepség jelentősége felett. A zsol­tárokról beszélt Tóth Lajos, amelyek eredetileg a nép lelkéből kiszakadt dalok s Petőfi­­ minden dalába a nép lelkét vitte át. Énekeljünk — mondotta Tóth lelkész — a templomban, mert a zsoltárok vallásossá, a népdalok pedig magyarrá tesznek. Indulás Félegyházára A Hymnus eléneklésével befejezett templomozások után a főutcán kisebb­­nagyobb csoportokban megindult a magyar ünneplők serege Fehéregyháza felé. Ki gépkocsin, ki fogaton, vagy feldíszített szekéren — az ezrek azon­ban gyalog vágnak neki az útnak. Ahogy megindulunk a sáros országút szélén — a szemekben bizakodó öröm­­tüzek gyúlnak — egymás után hagy­juk el a temesvári magyar dalárda tagjait, a Temesvár gyárvárosi dal és zeneegyesület, a temesvári dalkör, a temesvári kerületi magyar dalos szövetség megjelent tagjait, a bu­karesti magyar társaság képviselőjét, a brassói székely társaságot, a polgári Emke-dalkör tagjait, a brassói ma­gyar dalárda árvalányhajas kalpagos tagjait, a nagyenyedi iparos önképző­kör tagjait zászlójuk alatt,a a bánffy­­hunyadi magyarság képvis­etét piros rokolyás, fekete csizmás lányaival és cifraszűrös legényeivel. A gyergyó­­szentmiklósi Gazdasági Egyesület és ipartestület képviseletét, a " szociális misszió társulatot, a kolozsvári ipar­testületet s a székely falvak nemzeti viseletbe öltözött népét Hat és fél kilométer Segesvártól hosszú út, de végrg a gyalogosan ér­kezők is egyre tömegesebben érkez­nek a helyszínre s az egyik a falutól északra eső domboldalon, ahonnan a szájában kardot tartó turul honvéd em­lék jól látható, elhelyezkedünk a dí­szesen felgallyazott sátor körül. Az ünneplő közönség festői látványt nyújt. A vezetőséghez egyre érkeznek a jelentések, az újabb érkezőkről. Itt van a Kalotaszeg néhány falujának megjelent küldöttsége, a marosvásár­helyi Földmíves Szövetség, fehér selyemre hímzett búzavirágos jelvé­nyeivel, Medgyes, Erzsébetváros, a környező falvak s a székelység góc­pontjainak kiküldöttei mindannyian nemzeti viseletben, mellük magyar nemzeti szinű kis szalagokkal diszítve. Az ünneplő magyar tömeg egyre nő. Már négyezeren felüli számban va­gyunk, amikor délelőtt fél 11 órakor kezdetét veszi az ünnepség. Még min­dig szürke, gomolygó felhőnyájak bo­rítják az eget, egy-egy percre az eső szitálni kezd, de már látszik, hogy sem vihar, sem nagyobb eső veszélye nem fenyeget. Fotográfusok gépei Vágnak, a székely, küldöttségek egy részéi, a kalotaszegieket s a magyar­­ruhás úrilányok nagy számból álló csoportját fényképezik. Azután elhalkul minden zaj. Az összdalárda rázendít a „Tied vagyok, tied, hazám 1” című dalra s az ének hangjai áhítatot keltenek az ünneplők­ben. Az összdalárda gerincét a bras­sóiak alkotják. Összevágó, nagyszerű előadásban, hévvel és lelkesedéssel éneklik a gyönyörű dalt. Az ünnepély Dózsa Endre császári és királyi ka­marás, volt alispán, az Erdélyi Iro­dalmi Társaság elnöke tart ez­után elnöki megnyitót. Születésének századik évfordulóját ünnepeljük — mondotta Dózsa — ám a távolság semmit sem vesz el abból a nagyság­ból, melynek lánglelke örökéletűvé változott. Költészete a gyermeknek, az ifjúnak és az aggnak lelkéhez egyaránt közel marad mindörökké és e közel­ségben — miként a magas hegyeket — mindig nagynak és mindig fenséges­nek látjuk Petőfit. Minket a nagyvilág­ban elsősorban Petőfi utján és Petőfi­ről ismertek és ismernek meg. Tanuljuk meg tőle, hogyha magun­kat el nem hagyjuk, elhagyottak nem vagyunk. Tanuljuk meg, hogy össze­tartásunkban az ő magasztos szelleme emlékezetének áldozunk és tanuljuk meg tőle mindenekfelett a szülőföld­höz való hű ragaszkodást, ezt az igazi alapját a hazaszeretetnek. Ne vegyük kezünkbe a vándorbotot. Ma már az isteni gondviselés akaratának látszik, hogy Pe­tőfi lelke itt, nálunk ezen a síkon emelke­dett ki porlandó teteméből az örök­élet glóriája felé és halóporai a mi erdélyi szülőföldünket szentelték meg. Egymáshoz fűződő meleg érzéseink kapcsolatában éreznünk kell a magunk erejét és igy kell betöltenünk mindig és mindenütt hivatásunkat, így tanít minket, igy a mienk örökké Petőfi. Dózsa frenetikus hatást kiváltott, be­széde után az összdalárda az­ „Árva- lányhaj" című dalt énekelte. A nagy tetszést aratott újabb énekszám után Szabolcska Mihály, a temesvári költő­pap mondottai el „Petőfi lelke" címü hatásos ünnep ódáját Amikor e so­rokat mondotta: „ Napról napra szomorúbb lesz a nótánk Barnább a mindennapi kenyerünk az összes résztvevők szemében ott láttuk csillogni a könnyet. De aztán felragyogtak később a tekintetek s bizó reménnyel fogadtuk, Szabolcs­­kával együtt meg fogjuk mutatni, hogy Petőfi népe maradunk és méltók le­szünk hozzá a jövőben is. Szabolcska versét frenetikus tetszés­sel fogadták s az éljenzés alig akart megszűnni. Utána Sándor József ka­marai képviselő, az EMKE alelnök­­főtitkára Petőfi és a francia forrada­lom címmel ünnepi beszédet mon­­dott, Sándor József­­eészéde . Az 1789. évi első nagy francia forradalom kitörésekor egy 9 éves gyermek háztetőről nézte, amint a párisi nép, jul. hó 14-én, tehát két héttel a mai nap előtt, élén egy rettentő erejű kováccsal, aki kezében súlyos pörölyt forgatott, bezúzta a Bastillenak nevezett régi vártömlöc kapuját s az ágyuk dörgése és vérontás közepette kihozta onnan az irodalmi és politikai foglyokat. A gyermek, akit Beranger­­nak hívtak, ezentúl mindig maga előtt látva e jelenetet, később Franciaország egyik nagy költője lett, akinek költe­ményeit a mostani francia köztársaság újra kinyomatá s akit e forradalom más alakjaival együtt vagy hatvan év múlva Petőfi Sándor is maga előtt tartott s részben követett. A hazugság, kegyetlenség és erőszak e­leredesi idejében, az 1822—23. év Szilveszter éjszakáján az éjféli harang­­kongás alatt, a nagy magyar Alföld egyik városának nádfedeles házában egy gyermek született, aki hivatva volt arra, hogy kora erőszakosságainak szeges ellentéte, elszánt megtá­­madója és ostromlója legyen s akinél már mások is észrevették, hogy a Fel­vidékről jött, magyar nemes szárma­zású atyja épugy iparos volt, mint egykor ama királyi vérből származott ácsmester nevelőatya, aki szintén a kegyes Gátileából jött volt Betle­hembe és a szelidlelkű volt szolgáló­­leány anyát is véletlenül Máriának hívták. Az éjféli harangkongásban, mint a jövő megmutatta, minden két­séget kizárólag ott hangzott az angya­lokkal rokon Múzsák éneke, az al­földi csikós és gulyás alakjában, aki­ket később annyiszor megénekelt, ott volt a pásztor, a szent­ szövetsé­ges három királyok is bizonyára meg­érezték, hogy a világon valahol ismét egy bálványdöntő született. Még a gyenge anya mellé vett dalos, nép­­regés ajkú dajka is, aki 15 évig volt a háznál, előjelképen a Kurucz Zsu­zsanna nevet viselé s akiről a gyer­mek, mint meglett férfi, már a halál felé közeledve, irta ama gyönyörű so- A segesvári ünnepnap — Kiküldött munkatársunktól —­ ­ EGYETEMI Ryáflfc.3 | 1922. augusztus 1, kedd /'!' . 1 |p| Cluj-Kolozsvár, 43. év, 170. szám liinfinirimwiff l­ll »i ”»$J ■BnwBBBBBHBBHHMMMBBHBBSraBSSHEGiaWHfflBBMBBl 7\ *-i~ ni sEmMsa \ V FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ** —SSS,- Sg\ j^^AZ ELŐHZETÉS ÁRA: | EGYES SZÁM ÁRA. § "P A T l­ ^ PA i. J T A i Roraániican­: Havonta 25, negyedévre 70, félévre 130, I­­­ej, Bukarestben 1­50 lej, Magyarországon 1 a ST­ÁTUSZ PAL­OTA | egész évre 240 lej. Negyedévre: Magyarország 350 K, * Korona, Csehszlovák ban 1 Ck, S . S. 1 dinár, L­y I­­­efon 9 3 Csehszlovákia 70 Ck, S. H. S. 70 dinár, Ausztria 3 Ausztriában 150 ck, Németországban 3 márka, Olasz-­­ Telefon 109-Sw' Li.i.NzÉK. cixj.

Next