Ellenzék, 1922. augusztus (43. évfolyam, 170-195. szám)

1922-08-01 / 170. szám

ELLENZÉK Goga Oktavián üdvözlő távirata Az ünnepség rendezősége a tegnapi nap folyamán Goga Oktavián volt kultuszminisztertől a következő távira­tot kapta : „Későn kaptam becses meghívásukat s mélyen sajnálom, hogy az ünnepé­lyen nem jelenhetek meg. Kívánom, hogy mindnyájuk felett bontsa ki szár­nyát Petőfi szelleme s enyhítse nemes dalaival a beteg emberiség sebeit s egy lépéssel közelebb vezessen bennün­ket a világszabadsághoz és testvériesü­léshez, amelyért ő küzdött és el­vérzett Goga Oktavián Az ünneplő közönség Az ünnepségen résztvevő közönség soraiban ott volt csaknem az egész erdélyi arisztokrácia: a Bethlenek, Bánffyak stb. Az erdélyi róm. kath. Státus képviseletében Balázs András kanonok, a státus előadója, Nagy Ká­roly református püspök képviseletében dr. Makkay Sándor egyházkerületi fő­jegyző és teológus-igazgató a resor­­tus egyházkerület részéről Péter Ká­roly titkár és dr. Illés Gyula tanügyi előadó jelentek meg az ünnepségeken. Az unitárius egyházat Gál Kelemen dr. igazgató és Kovács Kálmán egy­házi titkár képviselték. Dr. Kiss Ernő gimnáziumi tanár a Petőfi Társaság megbízásából vett részt az ünnepsé­gen. Sándor József kamarai képviselő az Emkét­ képviselte. Majláth Gusz­táv Károly gróf erdélyi püspököt Miklós István gyulafehérvári kanonok Széchenyi Miklós gróf nagyváradi me­gyés püspököt pedig Imiik Zoltán gyógyváradi kanonok képviselték. Marosvásárhely város tanácsát hiva­talosan dr. Soós László városi taná­csos képviselte. Marosvásárhelyről a Kemény Zsigmond-társaság képvise­letében Tóthfalussy József esperes és Dékániné Máthé Mariska jelentek meg. A brassói evangélikus egyházmegyét Papp Endre világi felügyelő, az evan­gélikus lelkész-egyesületet Deák Sán­dor lelkész képviselte. A gyergyószent­­miklósi gimnázium képviselői Kará­csonyi Zakariás és Nagy Gyula taná­rok voltak. A nagyszebeni protestáns nőegyesület küldöttségét Erdélyszky Mihályné vezette. Az aradi Kölcsey­­egyesü­letet Reicher Endre titkár, a temesvári Arany János társaságot Sza­­bolcska Mihály képviselte. Szabolcs­­kának ezenkívül a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a Kisfaludy-társa­­ságnak az ünnepségen való képvise­letére is volt megbízatása. A Gyergyószentmiklósi Gazdasági Egyesületet dr. Makray Domokos és dr. Péterffy Lőrinc, az ipartestületet Gáspár Máté és Tengel Károly képvi­selte. Dicsőszentmártonból ott voltak: Dr. Gyárfás Elemér, Fehér Pál unit. főesperes, Csató Gábor volt alispán, Barabás Béla közjegyző, Kispál László ref. főgondnok, Ütő Mihály * igazgató és Pekry Géza. — A marosvásárhelyi Magyar Szövetségi tagozat képvisele­tében dr. Hajdú István alelnök és Or­bán Balázs volt főjegyző jelentek meg. — Székelyudvarhelyről ott volt Pál István apátkanonok, szenátor, * dr. Bo­­rosnyai Pál ügyvéd és Bíró Lajos róm. kath. főgim­náziumi tanár. — Erzsébet­városról Merza István róm. kath. fő­esperes. -- Székelykereszturról Gyár­fás Pál ref. főgondnok. — Nagysze­­benből Horváth László banháztulajdo­­nos és mások. A Petőfi-siremléknél Sándor József ünnepi beszéde el­hangzása után az ünneplő közönség Fehéregyháza falun keresztül, a körül­belül egy kilométer távolságban levő turulos Petőfi-síremlékhez vonult. A kis román falu hosszú főutcáján az egész közönség gyalog vonul végig. Az út két oldalán számos autó és ko­csi. A kékre meszelt házak ablakaiban kiváncsi asszonytekintetek, hosszúkás poharakban mályva, viola. A falu fér­­fiai az utcán bámészkodnak. Se ők, se az asszonyok emberemlékezeti óta nem áttak még ekkora tömeget.­­ „Petőfi* felirású karszal­agos rendezők négyes sarokba rendezik a több mint ötezer­­ főből álló ünneplő közönséget. A kö­zönség ezután elvonul a Petőfi-sírem­­lék előtt. Akik bejutottak a falutól alig egy pár száz lépés távolságban lévő par­kírozott, elkerített helyre, a hatalmas fenyőfák árnyékába, azok egész kö­zelről is megtekinthetik a virágoktól és koszorúktól borított csőrében kardot tartó turul honvédemléket. Az emlék alsó részén tábla a következő fel­írással : „Petőfi Sándornak és a seges­vári csatában 1849 julius 31-én elesett névtelen hősöknek a nem­zet kegyelete“ Makkay imája Elhelyezkedünk az emlék körül A rögtönzött emelvényen megjelenik dr. Makkay Sándor református egyházke­rületi főjegyző fekete lelkészi talárban s elmondotta a következő imát' — Szabadságnak és szeretetnek Örökkévaló Istene. Eljöttünk nem em­berkéz alkotta, hanem magad terem­­■ tette templomodba. Ide, a szép sza­bad természetbe, hogy hálát adjunk neked, amért magad­ alkotta templo­modnak egyik leghűbb gyermekét és szerelmesét éppen a mi nemzetünknek adtad Ez a kiválasztott próféta ír ma­rad ezer szenvedésünkre. Engedd, hog­y felemelkedjünk ebben az órában az ő szelleméhez, sugároztasd kegyelmes ar­codat erre a szenvedő világra, a szenvedő magyar nemzetünkre. Köszönjük, hogy áldozatos példákat járatsz előttünk hogy el ne csüggedhessünk. Köszön­jük, hogy éppen Erdély védelmező bércei között pihen a mi vetésünk és életével és sorsával utat muta a mi számunkra: „itt élni, halni kell !“ Szabadság és szeretetnek istene, ta­níts minket, szegény pártos nemzetet, hogy bűnbánó szívvel fogadhassuk a legnagyobb tanitó, Petőfi tanítását s tiszta szándékkal induljunk az uj, tiszta, nemes élet felé. Könyörülj nem­zetünkön, áldd meg szenvedő népünk.­két és teremts egy imádságos magyar­ságot. Népek és nemzetek egymás­­iránti szeretete a Te akaratodból tö­­­rülje le a vér és könny óceánját. Hall­gasd meg a mi szabadságért és sze­­­retetért könyörgő szavunkat. A megható ima az ünneplő közön­séget mélyen meghatotta. Wargha Zsigmond elszavalta ezután Petőfinek „Egy gondolat bánt enge­­met“ című versét. A magyar kulturális egyesületek és Románia összmagyar­­sága nevében Biró Lajos székelyud­varhelyi tanár a következő beszéd kí­séretében gyönyörű nagy koszorút he­lyezett a síremlékre. Biró a követ­kezőket mondotta : Megdicsőült s minket körüllebegő nagy Szellem! Az egyház felkent szolgájának lelkünket felemelő imája és velőket rázó rapszódiák elmaradása után engedd meg, hogy ősi címerünk­kel ékesített turulmadaras emléketek­nél, mint a költészeted zenitjére emelt székely fajnak igénytelen fia, az egész ország magyarságának, összes kultur­­egyleteinek és intézményeinek mély hálánkat és hódolatunkat kifejező ko­szorúját Neked­­ a kard és lant hő­sének é­s a szabadság szent halot­tainak koporsótlan, szemfedőtlen sír­jára letegyem és a mezőnek letarolt virágait elporladt szivedre szórjam. Arra a nagy, nemesen dobogó szivre, amely egykor mint egy virágos­ kert, fajunknak termett soha el nem her­vadó virágokat. Nagy szellemed le­begje körül nemzetünknek minden fiát ebben a hazában s mint a koszorú virágai szorosan egymáshoz tapadnak, úgy forrjunk össze mindnyájan a Te eszméid örök szeretetében. Ezeknek a virágoknak illatában szívjuk azokat magunkba és tőlük megh­ínsodva távozzunk szent hamvaid­tól. Tövis ne verje fel soha ezeket a hantokat, hanem boritsa évről-évre friss koszorú, mert amig e sirhantokon virág lesz, addig él nemzeted s mig nemzeted él, addig glóriás neved sem lesz feledve. Nemzetemnek idezarán­dokolt, áldozatot bemutató leányai és fiai, helyezzük el koszorúnkat és virá­gainkat a szent sírra és a sötét éjben fénylő csillagunktól imádságos lélekkel és azzal az erős, törhetlen hittel ve­gyünk búcsút, hogy az a nép, az a faj, melynek Petőfije van, jogot szer­zett magának az élethez, a népek tiszteletéhez és az örök fennmara­dáshoz. A kolozsvári iparos dalárda elénekelte Dalünnepen c. énekét Az ünneplő kö­zönség ezután lelkes hangulatban büszke öntudattal telve, tért vissza Segesvárra. Petőfi-ser­eg Délben a város két pontján volt bankett. A banketten összesen mintegy háromezren vettek részt A Csillag­­szálloda kerthelyiségében tartott ban­ketten Varga Zsigmond ősz szakállas magas, markáns alakja felköszöntőre emelkedett fel. A felköszöntőben Varga Zsigmond elmondotta, hogy Petőfi a magyar géniusz e dicsősége, halála előtti utolsó vacsoráját Székelykeresztúron nagyatyja házánál költötte el. Varga nagy­anyja nemzetiszínű szalaggal átkötötte azt a serleget, amiből Petőfi ivott és megőrizte azt. Varga Zsigmond a serleget a beszéd végén átnyújtotta Sándor Józsefnek azzal a kéréssel, hogy a serleget a ko­lozsvári ereklye­múzeumban helyezze el Sándor József átvette a serleget, ki­jelentette, hogy aranyba foglaltatják s minden évben Petőfi-napokat fognak rendezni, ahol a serleget közszemlére kiállítják. A serleg iparművészeti re­mek. Sárgás színű üvegből való, felül kiszélesedő és arany díszítéssel. A segesvári népünnepély Délután 5 órakor az ünneplő ma­gyarság egy román és egy magyar zászló elővitele mellett, a dalárdák és más egyesületek zászlója alatt dísz­­menetté alakult s a Malom-utcán, a Piac-téren, a Bajor- és Kötélverő-utcá­­kon keresztül a segesvári sporttérre vonult ki. Közben kiderült az ég s igy a diszmenet felvonulása még ünnepé­lyesebb keretek között folyhatott le. A megjelent székelyek és a kalotaszegiek felvették ünneplő díszruhájukat. Külö­nösen a bánffyhunyadi lányok ünneplő ruhájának szépsége keltett méltán fel­tűnést A segesvári rendezőbizottság, élükön a felekezetek lelkészeivel de az egész rendezőség is igazán derekas munkát végzett. Ki kell emelnünk a szászság szívélyes vendégszeretetét, akik a leg­messzebbmenő szeretettel fogadták a hozzájuk beszállásolt magyar vendége­ket. A hatóságok magatartása, élükön Prescurea János vármegyei prefektus­sal, szintén példaszerű volt s az ő magatartásuk is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a magyarság ez ünnepét legszebb emlékei közé sorozhatja. (n­gy.) Cluj-Kolozsvár, 1922. aug­u­sztí­s 1 Iskola-f kongresszus Segesváron Az egyházak tiltakoznak a tanulmányi és nevelési birtokok kisajátítása ellen Az Ellenzék tudósítójától — Az országos Petőfi-ünneppel egy napon — de attól egészen függetlenül — tegnap folyt le a lecsatolt területek magyarságának isko­la-kongresszusa, melyet a rendezőség összehívott, hogy Erdély magyarsága a felekezeti iskolák érdekében állást foglalhasson. A tegnap délután 4 órakor Seges­váron az Unzinger-étterem kerthelyi­ségében megtartott rendkívül népes iskola-kongresszus lefolyásáról az alábbiakban számolunk be: Pál István apátkanonok megnyitotta a kongresszust. Üdvözölte a nagy­számban megjelent magyar kiküldötte­ket, majd rámutatott arra, hogy nincs fontosabb kérdés annál, minthogy gyermekeink tanítása a magyar feleke­­zetek kezében maradjon. A régi király­ságban — modotta Pál István — nem ismerik a felekezeti oktatási rendszert s egészen bizonyos, hogy a kormány az államosítást Erdélybe is be akarná­ vezetni. (Felkiáltások: Nem kell!) A­ S­arságnak meg kell mutatni, hogy miért kész áldozatot hozni, ez egyúttal nyilt cáfolata lesz annak a hírnek, hogy a mi magyar népünk ezt a nagy és szent ügyet az állam kezébe akarná átjátszani. Pál István elnök ezután bejelentette, hogy az erdélyi püspök képviseletében­­ Miklós István kanonok, a nagyváradi katholikus püspök megbízásából Imrik Zoltán jelentek meg. Nagy Károly püs­pök kilátásba helyezte a személyes megjelenést, de akadályoztatása miatt maga helyett dr. Makkay Sándort kül­dötte el. Az unitárius püspököt pedig Kovács Kálmán egyházkerületi titkár képviseli. Ezután dr. Illés Gyula előadó ismer­tette a kongresszus feladatát és a feleke­zeti iskolák helyzetét. Majd Pál István indítványozta, hogy a kongresszus hódoló táviratot küld­jön a királynak és üdvözölje a kor­mányt. Az indítványt egyhangúlag el­fogadták. Ezután Bölöni József felol­vasta a határozati javaslatot, melyből a következőket közöljük: Hosszú évszázadokra terjedő tapasz­talatok bizonyítják, hogy keresztény egyházaink nemcsak templomaik által szolgálták a ma társadalmi rendjének kifejlődését és megszilárdítását, hanem a templomokkal elválaszthatatlanul egybeforrott hitvallásos iskoláikban egészítették az emberiség nevelésében és tanításában összpontosuló nagy­szerű hivatásukat. Éppen ezért kimondjuk, hogy hitvallásos iskoláinkhoz az ön­tudatos ember megalkuvást nem ismerő akaratával ragasz­kodunk, mert tudjuk és meggyőződéssel valljuk, hogy azokhoz úgy az általános emberi jogokból kifolyólag, mint hitvallásos iskoláink dicsőséges múltjánál fogva, elvitathatlan jogunk van. Kimondjuk, hogy nem engedhetjük iskoláinkat elsorvadni, ezért tisztelettel de határozottan óvást emelünk az egyházak ne­velési és tanulmányi birtokai­nak kisajátítása, ellen, amit iskoláink ellen irányuló jogtalan­ságnak tekintünk. E birtokok nem az egyeseké, hanem az egész népé. Az egész magyarság kéri, sürgeti, kö­veteli a kisajátítások felfüggesztését. Kimondjuk továbbá, hogy a nép áldo­zatkészségének helyes irányítására min­den vidéken iskolaügyi­ bizottságokat alakítunk, amelyek az iskolák anyagi szükségleteiről az egyházi fennhatósá­gok által meghatározandó módozatok szerint — a néppel egyetértve —gon­doskodjanak. Kimondjuk végül, hogy valamint eddig meg volt, ezután is meg legyen a kölcsönösség iskoláink között s azokat — valláskülönbség nélkül mindenki szabadon használhassa. A határozati javaslathoz az egyházi főhatóságok képviselői ezután egyen­ként szólaltak hozzá és azt mind­annyian teljesen magukévá tették. Majd Pál István elnök enunciálta a határozatot, ami élénken demonstrálja az egész világ előtt, hogy a magyar­ság mennyire ragaszkodik iskoláihoz. Sándor József indítványára a tanítók és tanároknak a kongresszus a leg­melegebb jegyzőkönyvi köszönetét sza­vazta meg. Pál István apátkanonok a kongresszust ezután bezárta. ÉKSStiá el a helyi és vidéki tisztelt megrendelőimet, hogy raktáromon állandóan a legújabb angol szövetkülönlegeségeket tartom, a­melyekből műhelyemben sajátkezűleg sza­bott legutolsó divat szerinti ruhák készülnek. Kiváló tisztelettel Sámson Baftab mriszabó, Str. Universitátis 2.

Next