Ellenzék, 1922. szeptember (43. évfolyam, 196-220. szám)
1922-09-01 / 196. szám
Cluj-Kolozsvár, 1922. szeptember 12 z oroszoi még 100 magyar tisztet tartanai vissza utolna? Amiről a feloszlatott rigai kicserélő bizottság sem tudott — Az Ellenzék bécsi tudósítójától — A budapesti bíróság által 10 évi börtönre elitélt és az orosz-magyar fogolycsere akcióban Oroszországnak kiszolgáltatott Róbert Oszkár újságíró, akinek részére az osztrák szociáldemokrata párt ugyancsak Ausztriába beutazási engedélyt kért a kormánytól, nem várta be Rigában az engedélyt, hanem tilos után Bécsbe érkezett. Róbert Oszkár, aki nem vallja magát kommunistának és előadása szerint az oroszok akarata ellenére kérték ki, már egy hónap óta van Bécsben, teljesen visszavonultan él és eddig egyetlen sort sem írt, újságírónak nem nyilatkozott, még a bécsi magyar lapok munkatársait sem fogadta. Az Ellenzék bécsi tudósítójának alkalma volt beszélni Róbert Oszkárral. Miután Róbert elmondotta kalandos visszatérésének történetét, megkérdezte tőle, vájjon igaz-e az orosz kormány azon állítása, hogy Oroszország területén nincsen magyar túsz már, a foglyokat már mind kiadták Magyarországnak? Róbert a kérdésre meglepő választ adott. — Értesülésem szerint — mondotta — a Dalnaja Vosztokcsaja köztársaságban, távol Keleten — még igen sok magyar tiszt raboskodik. Egyesek szerint háromszázra, mások szerint ötszázra rúg számuk. Ezeknek a tiszteknek sorsáról senkisem tud bizonyosat, a szovjet kormány a külvilágtól teljesen elzárta őket és a távol Keleten tartja őket őrizetben. Alkalomadtán ugyanis ezeket a tiszteket újabb foglyok ellenében akarja majd a magyar kormánnyal kicserélni. Ismétlem, olyan magyar tisztekről van szó, akiknek létezéséről sem a magyar kormány, sem pedig a kicserélő bizottság nem tud. — Magyar legénység van-e még Oroszországban ? — kérdeztem végül. — Van szintén, de ezek el vannak szórva. Róbert Oszkár ezen utolsó kijelentései a legnagyobb figyelemre tarthatnak számot. Miután a szovjet kormány a magyar kormányt értesítette, hogy összes túszokat már kiadta, a magyar kormány ugyanezzel a megokolással feloszlatta a rigai kicserélő bizottságot. Róbert Oszkár közléseiből kitűnik azonban, hogy még számos szerencsétlen magyar katona raboskodik A fogyó hold Regény (14) Írta: HERCZEG FERENC Lovak és emberek óriás batyuk súlya alatt görnyedtek. Ijesztő és nevetnivaló farsangi menet volt. A sereg közepén lovagolt a vezér. A zöld tollas, ezüst sisakja alól a gőgtől puffadt vénasszonyarc nézett ki. — Ez Kemenáter generális úr! — mondta Tanyi uram, aki Sárváron látta egyszer a főkatonát. A zsoldosok, mint afele unatkozó léhűtők, a nyelvüket öltögették az utasokra, hogy szégyent tegyenek rajtuk, egyebekben azonban nem zaklatták őket. A deréksereget beláthatatlan hosszú szekérvonat követte nyomon. A kocsik teli voltak elragadott holmival, de olyan jószág, amiről föl lehetett volna tenni, hogy a törökön prédálták, nem igen volt közte. Délben az utasok megtelepedtek egy fa árnyékában és Tanyi uram eléparancsolta az elemózsiát, meg a pincetokot. Midőn javában ettek volna, egy megkésett balon lovas kocogott el mellettük. Egy parasztleányka szaladt a ló mellett és a katona kötélen vezzette a leányt, mint a barmot. Formás szép leány volt és olyan megadással hajtotta meg a fejét, mint akit a vesztőhelyre visznek. A katona gőgösen a puszta levegőbe tekintett, a leányka azonban olyan szomorú pillantást vetett a falatozó magyarokra, hogy egyszerre elment minden étvágyuk. Molnár Palkó arca rákvörös lett és Gábor úrfi, aki már tudta, mit forgat fejében a barátja, csendesen odaszólt neki : — Tudod te, ki vagy ? Hát persze, nem fér meg a vitézi becsülettel, hogy hitre kibocsátott rab harcot álljon, mert ha rajtaveszt és elesik, akkor a gazdáját csalja meg a sarcáért. A többiek nem igen mozdultak. Utas ember, ha van egy csepp esze, nem ártja bele magát a más ember dolgába, különösen ha balon az az ember és több ezred magával jár. Fertály óra múlva, megint ketten jöttek az utón, ezúttal egy mezítlábas, zömök parasztlegény és egy leányka, aki arca igen hasonlított a balón rabjához. A kisleány eleven nyulacskát hozott a karján — ez lehetett minden kincse — és a sírástól szepegve szaladt a paraszt mellett. A mezillábas megállóit és megszóllította a huszár főlegényt, ha nem látott-e egy katonát, meg egy megszökött fehér cselédet. — Ki volt az a lyány ? — kérdezte Molnár Palkó. — Az én mátkám, ennek a kisleánynak a nénje, — felelt sötét képpel a legény. — Miért kötözték meg ? — A balón generális magához parancsolta a sátrába, de mert elszaladt az erdőbe, lovasokat küldtek utána és most viszik a generálisnak. — És te most hová megy ? — kérdezte Gábor urfi. — Keresem az igazságot ! — morogta haragosan a legény. De hol lakik ebben az országban az igazság ? ! Palkó azt kérdezte a legénytől : — Mért nem védted meg, ha mátkád ? — Puszta kézzel voltam. Hiszen volna lovam meg szablyám, majd megnyivasztanám a leánypecért! De igy elvertek és elszedték a csizmámat, meg a ködmönömet. — Értesz te a kardforgatáshoz ? — faggatta tovább Molnár Palkó. — Huszár voltam Palotán, Pálffy Tamás uram kardja alatt, de megszöktem, nem bírtam már a koplalást. Az már igaz: nagy élü legénynek nem való a katonaélet, koplalásban sasstssxsFmzKSíBfiaBBKmMaammBmmmmBBmmam I mindenkor bőséges része van őfelsége vitézlőrendjének. Mert törvény vola Bécsben, hogy a magyar zsoldost csak akkor szabad fizetni, ha már minden német és balón kikapta a magáét, így aztán elég ritkán ejtik sorát a magyar legénységnek. De ekkor egyszerre megszólal Tanyi uram: — Ha lovat adnék kölcsönbe, miféle zálogot adhatnál ? — Zálogba hagynám ezt a kislányt ! — kiáltotta fölragyogó szemmel a mezítlábas. És Tanyi uram, bár egyébként igen circumspectus férfiu volt, arra a körülményességre vetemedett, hogy a huszárjának lovát meg a szablyáját odakölcsönözte ennek az ágról szakadtnak. A huszár váltig ellenkezett, de végül is engedelmeskednie kellett a vitézlő hopmester parancsának. Amint a mezítlábas nyeregben ült és megsuhogtatta a szablyát, már látni való volt, hogy valóban végbeli legény. Nem az útnak, hanem a nádasnak vitte a lovát. A huszárfőlegény azalatt csuklóján fogta a zálogba vetett kislányt, nehogy mgugorjon, a hopmester úr pedig, amint egyik fertályóra a másik után múlott, sejteni kezdé, hogy mégis bolondot művelt, mert ha a balon le- Oroszországban. Hogy ezekkel a szovjet hatalmasai mit akarnak, azt mi nem tudhatjuk. Valószínűleg újra zsarolni akarnak és olyan cserefoglyokat akarnak a magyar kormánytól, akiknek a bolsevizmusban semmi közük sincsen, akik az ő politikai ellenfeleik és akiken ők Oroszországban bosszút akarnak állani. A magyar kormány bizonyára Oroszországtól energikus jegyzeti felvilágosítást fog kérni és Eu összes kormányainak figyelmetbe írja arra, hogy az oroszok a reváli és rigai szerződéseket nem tartották be, a magyar kormányt becsapták és eljárásuk miatt még számos magyar hadifogoly szenved távol Keleten. Csehszlovákia takaródét fújt Olaszország erélyes fellépése lehűtötte a csehek harci kedvét. — Valótlanok a jugoszláv csapatösszevonásokról szóló hírek. — Az olasz—osztrák vámunió meghiúsult — Az Ellenzék távirata — Bécs, aug. 31. Római jelentés szerint Schanzer olasz külügyminiszter a napokban találkozott Nincsics jugoszláv külügyminiszterrel, akivel tárgyalásokat folytatott az állítólagos cseh—jugoszláv tervek ügyében. A Tribuna szerint valótlanok azok a hírek, mintha az osztrák határra jugoszláv csapatokat vontak volna össze. Az olasz sajtó egyhangú jelentése szerint legközelebb már folyósítják az Ausztriának megszavazott hetvenmillió líra hitelt. A Messaggero szerint az Olaszország és Ausztria közötti vámunió terve meghiúsult. Az interparlamentáris konferencia legjobban informált politikusai a csehjugoszláv-olasz helyzetet még kritikusnak látták, de ma már sokkal nyugodtabban ítélik meg. Olaszország energikus állásfoglalásának különösen Prága felé meg volt a kellő hatása és Prágából Rómába megnyugtató közléseket juttattak. A feszültség még nem is múlt el teljesen, de mindenesetre remélhető, hogy a háborús bonyodalom elkerülhető lesz. Balfour aranyhidat épít Poincarénak A szövetségesekkel együtt tárgyaltatja a francia programmot — Kedvezőbb kilátások a német jóvátétel ügyében — Fontos ügyek a Népligában — Összeül a Népliga közgyűlése — Az Ellenzék távirata — elálljon a német biztosítékok követelésétől és ily módon a kérdést szélesebb alapon lehetne megvitatni. Szeptember hava mozgalmas időszaka lesz a Népszövetségnek. Augusztus 31-én ül össze Cenfben a Népszövetség tanácsa és hat nagyobb bizottsága, hogy véglegesen előkészítsen bizonyos munkálatokat, amelyeket a Népszövetségnek szeptember 4-én összeülő közgyűlése fog végső fokon letárgyalni. A közgyűlés valószínűleg a hó végéig fog együttmaradni. A tanács ülésszakának napirendjén a következő fontosabb kérdések szerepelnek : a palesztinai szent helyek bizottságának végleges szabályozása, a volt délafrikai és csendesóceáni német gyarmatok igazgatására vonatkozó előterjesztés, az albániai, lett és észtországi kisebbségek ügyei, az osztrák, magyar és szerb határkérdés, a saar-vidéki népszavazás előkészítése Páris, aug. 31. A reggeli lapok ma egybehangzóan közük, hogy a jóvátételi bizottság tanácskozása mindaddig fog tartani, amíg döntés nem történik. A bizottság ma délelőtt ült össze. Schröder államtitkár ismertette a német kormány álláspontját. Az ülés déli fél 12 óráig tartott, amikor az ülés folytatását délután 5 órára halasztották. A Daily Mail párisi tudósítójának jelentése szerint beavatott helyen az a felfogás mutatkozik, hogy a helyzet komolysága azonnal megszűnik, mihelyt Londonból megérkezik Balfour jegyzékének olyan módosítása, hogy Poincaré programmját valamennyi szövetséges közös értekezletén vitassák meg. Mint illetékes helyen kijelentik, ez lehetővé tenné Poincaré számára, hogy ELLENZÉK és a szavazás rendszabályának megvitatása, az egészségügyi bizottság jelentése, a szellemi együttműködés megteremtésére alakított bizottságnak jelentése. A lefegyverzés kérdését két bizottság fogja tárgyalni. Az egyik a katonai, tengerészeti és légügyi kérdések állandó tanácskozó bizottsága, a másik a fegyverkezés csökkentésére kiküldött ideiglenes, vegyes bizottság. A pénzügyi bizottság napirendjén szereplő tárgyak között legfontosabb Ausztria pénzügyi helyzetének kérdése, amelyet a legutóbbi londoni konferencia utalt a Népszövetség elé. Ezenkívül a vámdíjszabás albizottsága egy nemzetközi egyezmény tervéről fog tárgyalni, mely a vámtarifák egységesítését célozza. JönpÉKBÉ a ÉreÉBElmi és prmarfi elhalasztása Mi Liberális bankigazgató vágyik az elnöki székbe. Mi a kamarai beltagok álláspontja ? A két alelnöknek a kisebbségből kell kikerülnie — Az Ellenzék tudósítójától — A kormány, mint ismeretes, jóváhagyta a kamarai beltagok megválasztását s így a közeljövőben a tisztikar megválasztására fog sor kerülni. Körülbelül szeptember közepén tartják meg a választást s bár ettől az időponttól még két hét választ el, máris teljes erővel megindultak a választási készülődések. A kamara iparos beltagjai az elnökválasztás előkészítése tárgyában már több értekezletet tartottak. Az értekezleten elvként leszögezték azt, hogy az elnöknek románnak kell lennie és pedig feltétlenül erdélyi embernek, aki a kerület gazdasági viszonyait, érdekeit a legjobban ismeri és a kamara működését ennek megfelelően irányíthatja. Szóba került ezen az értekezleten az is, hogy a kamara elnökévé a kormányhoz közelálló egyén, egy kolozsvári pénzintézet liberális igazgatója választassák meg. Több felszólalás után az értekezleten az a vélemény alakult ki, hogy a kamarába nem szabad politikát bevinni, miért is elhatározták, hogy elnökké a politikai pártokon kívül álló egyént választanak meg. Az eddigi megállapodás szerint a kamara elnöke román, egyik alelnöke magyar, a másik alelnöke pedig zsidó lesz.