Ellenzék, 1922. november (43. évfolyam, 247-270. szám)

1922-11-01 / 247. szám

1922. november 1. szerda | |^| Cluj-Kolozsvár, 43. év, 247. szám nairiini ■ 'n­­­hit— ■ m mii un független politikai kapilap k SZERKESZTŐSÉG: AZ ELŐFIZETÉS Á­R­ÁT^^T­eGY­E­S S­Z­Á­MÁR­A: 1L­EJ, | KIADÓHIVATAL: STÁTUS-PALOTA | Havonta 25, negyedévre 70, félévre 130, | Bukarestben 1­30 lej. | STÁTUS-PALOTA Telefon 9. | egész évre 240 lej. | Hirdetések díjszabás szerint: ______________Telefon 109. A Magyar Szövetség működését a kormány ismét nem ta­lálta különféle kitolások folytán enge­­délyezhetőnek. Az újabb elutasító ren­delet meglehetősen homályos fogal­mazása szerint a fogalmazási formák és a bennük lefektetett irányelvek miatt tagadta meg a kormány az újab­ban módosítva beterjesztett alapszabá­lyok jóváhagyását. Az előzmények után azonban nem lehet kétséges, hogy nem a fogalmazási formák, hanem nagyon is a lényeg, a tartalom szolgáltatott okot a visszautasításra. Ismé­tlve hal­lottuk ugyanis annak kijelentését a kormány egyes szervei részéről, hogy két fő kifogás van a szövetségnek az alapszabályok szerint tervezett műkö­dése ellen. Először is nem akarják el­ismerni a szövetséget az erdélyi ma­gyarság egyetemének képviselete gya­nánt. Másodsorban a szövetségnek az alapszabályok szerint tervezett műkö­dési köre ellen tettek kifogást, amely a politikai, gazdasági, kulturális érde­keket egyaránt felöleli. Ez szolgáltatott aztán alkalmat — mert alapról és ok­ról természetesen nem lehet szó — arra, hogy a szövetséget azzal vádol­ják meg, hogy hatósági jogkört vindi­kál magának, it nem­ akar tenni az ál­lamban. Egészen bizonyos, hogy mindezek a kifogások teljességgel tarthatatlanok, erőszakoltak, mesterkéltek és csak arra valók, hogy a kormányhatalom meg­próbálja elutasító magatartását vala­mikében megindokolni. De majdnem olyan bizonyossággal meg kell most már állapítanunk azt is, hogy a kor­mány nem hajlandó olyan szervhez hozzájárulni, amely a magyarság egye­teme képviselőjének vallja magát és működési körét ehhez képest igyek­szik megállapítani. Ennek a megin­dokolására, ismételjük, megállható jogalapra a kormány nem hivatkozhat Jogalap éppen az ellenkező állás­pont m­ellett van a békeszerződésben és a párisi kisebbségi egyezményben Ebben a nevezetes okmányban, amely­ről azonban a liberális félhivatalos csak nemrég állapította meg nagy boldogan, hogy azt a kormányok nem hajtották végre. Szerencsére — mondja. Mi azonban, egészen eltekintve az abból ránk előálló hátrányoktól, a ro­mán államra semmiképen sem tart­hatjuk szerencsének, hogy egy lénye­ges nemzetközi kötelezettsége alól ki­vonja magát és ezt kormányának szó­csöve még egész nyíltan világgá kürtöli is. Nagyon kategorikusan hangzik a kormány újabb visszautasítása és ha­tározottan kivehető belőle az a szi­lárdan eltökélt szándéka, hogy a ma­gyarságnak olyanféle szervezetét, ami­­nőnek a Magyar Szövetséget kontem­­pláljuk, egyáltalán nem hajlandó meg­engedni. Ez azonban nem jelentheti, hogy abban a magyarság szó nélkül megnyugodjon és ismételten meg ne kísértse a kormányt más belátásra bírni. Feltétlenül meg kell ezt tennünk, reményt nem vesztve, kitartva az utol­sóig eredeti koncepciónk mellett. És­pedig nem hosszú memorandumok vagy legalább is nemcsak ezek útján, hanem a közvetlen meggyőzés, rábe­szélés sokkal hathatósabb fegyverének igénybevételével is. Ha csak a ..fo­galmazási formák“*ban van a baj m­i sem könnyebb ennek megszünteté­sénél. Nehezebben megy a dolog ter­mészetesen az alapszabályokban le­fektetett irányelvek­­ tekintetében. De meg kell győznünk a kormányt arról, hogy ezek az irányelvek éppen nem veszedelmesek az államérdekre s ami­kor ilyen vélt, de nem létező vesze­delmekre hivatkozik a kormány, a magyarságnak egy sarkalatos jogát kobozza el. És ha reményünk és várakozásunk ellenére ez irányú minden törekvésünk meddő és sikertelen maradna, ott van az egységes magyar párt. Abban ha más formában, más működési körrel is, de mégis meg van adva a lehető­ség a magyarság egyetemes képvise­letére. Ez ad különös jelentőséget a fennforgó helyzetben az erre irányuló törekvéseknek. Németország kevés reményt fűz a jóvátételi bizottsághoz Csak a háborús terhek csökkentése oldhatja meg a válságot — Az Ellenzék berlini távirata — A jóvátételi bizottság tegnap délután 6 órakor megérkezett Berlinbe.­­ Bradbury megérkezésekor kijelentette, hogy a jóvátételi bizottság berlini tevé­kenysége nem jelent új politikai fordulatot, csak újabb munkarendszert, a Franciaország és Anglia közötti nézeteltérések áthidalását. Hétfőn reggel a kancellár és pénzügyminiszter elnöklésével megnyitották a német belföldi szakértők konferenciáját. A német sajtó a jóvátételi bizottság berlini utazását közömbösen és re­ménytelenül tárgyalja. A lapok szerint a jóvátételi válság megoldása csak úgy történhetik meg, ha a háborús tartozásokat elviselhető mértékre szál­lítják le. Min megy — Iosisiootínescu jön? Új liberális kormány Averescu-pártiakkal és erdélyiekkel. Goga szerint a néppárté a jövő — Az Ellenzék tudósítójától — Bratianu távozásáról régóta kerin­genek hírek, amelyek azonban mind­eddig csak az ellenzéki pártok által kolportált pium desideriumnak bizo­nyultak. Bukaresti politikai körökben most a miniszterelnök visszavonulá­sáról újabb hírek keltek szárnyra, amelyek ezúttal nagyobb komolyságra tartanak számot, minthogy liberális forrásból származnak. Több alkalom­mal beszámoltunk arról, hogy a libe­rális párt egy csoportja tömörült Constantinescu miniszter köré és az ellenzék nélkül álló parlamentben mint egy liberális ellenzéket alkotott. A bukaresti liberális klubokban most komoly formában tárgyalják Constan­tinescu miniszternek s párthíveinek kormányrajutását. A hírek szerint Bratianu egészségi állapotára hivat­kozva, rövidesen elhagyja a miniszterel­­nöki széket s helyét átengedi Cons­­tantinescunak. Az új miniszteri listában természe­tesen túlnyomó részben liberálisok szerepelnének, de néhány tárcát az avereseánusoknak és az erdélyieknek is felajánlanának. Tény, hogy a néppárti pártvezérek a nemzeti párttal való sza­kítás óta sűrű tanácskozásokat foly­tattak a kormánypárt e különálló cso­portjával. Az eddig kiszivárgott hírek szerint, kormányváltozás esetén a belügyminiszteri tárcát Averescu volt kormányelnökkel töltenék be. Úgy­szintén tárcához jutna Leonte Moldo­vai­, a brailai liberális párt elnöke és néhány erdélyi avereskanus is. A tel­jes miniszteri listában eddig még nem történt megegyezés. Minthogy az új kormány az erdélyi miniszteri széket nem szándékozna betölteni, az erdélyi közvélemény megnyugtatására állítólag azzal az elhatározással foglalná el helyét, hogy Erdélyben — ép úgy Bukovinában és Besszarábiában is — visszaállítaná a vezértitkárságokat s azoknak az adminisztrativ kérdések­ben bizonyos nagyobb önállóságot biztosítana. A Constantinescu-kormány jövetelé­ről forgalomba került hírek nem cse­kély meglepetést keltettek az ellenzéki körökben. A tervet tisztára politikai sakkhúzásnak tekintik, hogy ezáltal Bratianu elkerülhesse bukását. Ellen­zéki vélemény szerint Constantinescu eddig is csak taktikai okokból játszotta a kormánypárton belül az ellenzéki szerepet és­­ most ő fogja fedezni a Bratianu-rezsim visszavonulását. Bra­tianu helyett tehát — ha a hírek iga­zak — Constantinescu fog megbukni. Így akarja Bratianu bukását elviselhe­tőbbé tenni és a liberálisok kudarcát presztízsének csorbítása nélkül majd Constantinescu tehetetlenségére hárít­hatja. Nagyváradi tudósítónk jelenti: Goga Octavian tegnap délelőtt átutazott Nagyváradon. A miniszter nyilatkozott a politikai helyzetről az Ellenzék tu­dósítójának. Kijelentette, hogy a nép­párt nem fog tárgyalni a liberálisok­kal és a fúzióra vonatkozó minden híresztelés teljesen alaptalan. A nép­­párt november 28-án Nagyszebenben or­szágos kongresszust fog tartani, ame­lyen foglalkozni fog a politikai hely­zettel. Az sem valószínű, hogy a nép­párt és a nemzeti párt között meg­egyezés jöjjön létre. Jorga nem lesz miniszterelnök, az erre irányuló tervek teljesen meghiúsultak. Valószínű, hogy egy ideig nem változik a helyzet, de azután ismét Avarescu kerül a kor­mány élére. A Viitorul — a kormány félhivatalosa­k szerint az erdélyi nemzeti párt és a parasztpárt számos képviselő tagja közölte volna a pártja vezéreivel. hogy képviselői mandátumát gyako­rolni kívánja és részt akar venni a törvényhozó testület i­lésein. Ki tud­ építeni a nem­­zeti kisebbségek vé­delmét A nemzetközi bíróságnak kell ítélni a sérelmek ügyében — Wlassics Gyula nyilatkozik a népszövetségi társaságok uniójában elfogadott javaslatáról — Az Ellenzék tudósítójától —. Wlassics Gyula a Pesti Hírlapban cikket írt arról az indítványáról, ame­lyet a népszövetségi társaságok unió­jának főtanácsában előterjesztett. A­ most érvényben levő kisebbségi vé­delmi szervezet — írja — nem engedi érvényesülni a független nemzetközi bíráskodást oly mérvben, miként ezt a kisebbségi jogvédelemhez fűzött nagy általános érdekek megkövetelik. Csupa szűkkeblű intézkedés, mert egyfelől csak az a néhány kiváltságos állam, mely a nemzetek szövetsége tanácsát alkotja, hívhatja fel a Tanács figyel­mét a kisebbségi kötelezettségek meg­sértésére vagy megsértésének veszé­lyére. Másfelől a kisebbségi védelemre kötelezett államot csak a szövetséges és társult hatalom vagy bármely más hatalom, mely a nemzetek szövetsége tanácsának tagja — hívhatja az ál­landó nemzetközi bíróság elé, de más állam ezt nem teheti meg. — Indítványom nemcsak arra szo­rítkozott, hogy ez a jog minden államra terjesztessék ki, de bizonyos keretek és feltételek m­ellett a faji, nyelvi, vallási kisebbségeknek is megnyitandó legyen az út, melyen sérelmeik orvoslását az előze­tes kisebbségvédelmi eljárási rend betetőzéséül — tehát végfórumban — az állandó nemzetközi bíróság előtt köz­vetlen képviseletben is kereshetik. Semmiesetre sem tartanám célszerű­nek — és ezt előterjesztésemben kifej­tem —, hogy könnyelműen arra ille­téktelen faji, nyelvi és vallási kisebb­ségi alakulatok a nemzetközi bíróság elé zúdíthassák panaszaik tömegét. Ezért szigorú feltételekre van szükség. Mindenekelőtt az első feltétel az, hogy a kisebbségek a nemzetközi bírósági oltalmat csak akkor vehetik igénybe, ha már kimerítették a belügyi és a nemzetközi szervezet előtti eljárást és felfogásuk szerint sérelmeik ezen az utón nem orvosoltattak.­­ A második szigorú feltétel az legyen, hogy csakis az illető legfőbb reprezentatív szerveik lennének feljo­gosítva a vitás ügyet a nemzetközi bí­róság elé vinni. Ily feltételek mellett eleje lenne véve annak,­hogy alaptalan panaszokkal árasszák el a nemzetközi állandó bíróságot. Maga az a lehető­ség, hogy az ügyet a kisebbség a nemzetközi bíróság elé viheti, szigorú gondosságra és tárgyilagos elbánásra ösztönöznie az eljárásra hivatott bel­ügyi és nemzetközi szerveket.­­ De ezzel kapcsolatban kifejtettem szükségszerűségét annak is, hogy az állandó nemzetközi bíróság belső szer­

Next