Ellenzék, 1923. február (44. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

Csízf-Kolozsvg-T, 1923. február 1­2 mert úgy éltünk itt, mint akik gyu­taccsal járnak a puskaporos hordók között. Megállapítja, hogy a kormány óriási fáradsággal és önmérséklettel dolgozott. Daruváry, a külgymi­nisztérium­ ve­zetésével megbízott igazságügy minisz­ter örömét fejezi ki afölött, hogy a törvényjavaslatot egyhangúlag elfogad­ták, mert ezáltal a magyar nemzet dokumentálta, hogy jogos érdekeinek, igazságának megvédését a nemzetek szövetségével való együttműködés út­ján kívánja megvalósítani. A kisebbségek védelmének kérdése ma az egész európai politika ten­gelye és amíg ezt meg nem oldják, őszinte együttműködésről nem lehet beszélni. A nemzetek szövetsége még­ kezdetén van munkájának. — Oda­ akarunk hatni — mondotta, — hogy a kisebb­ségek védelmének kérdésével, a nem­zetek szövetsége minél intenzívebben foglalkozzon, bár nagy utat kell meg­tenni addig, amíg ezt elérhetjük. A nemzetek szövetségének ülésezése mó­dot nyújt arra, hogy sérelmeinket az egész világ előtt feltárjuk és szavun­kat az igazságtalansággal szemben felemelhessük. Daruváry beszéde után a ház a ja­vaslatot egyhangúlag elfogadta. Ostromállapot és belpolitika. A hadizónának kiterjesztése Erdély nagy részére legkevésbbé sem bizonyultak alkalmasaknak arra, hogy a külföld bizalmát Románia irányában megerő­sítse. A kormány egyik tagja a napok­ban tévedésnek minősítette az intéz­kedést. Ez a kifogás azonban nem áll meg, mert a kormánynak értesítenie kellett volna illető közegeit, ha koráb­ban hozott határozatát nem akarja fenntartani, így ellenzéki körökben az intézkedésben csak belpolitikai sakk­­húzást látnak. Alkalmunk volt e kér­désben a volt Averescu-kormány egy tagjával beszélni, aki így nyilatkozott a hadizóna kiterjesztéséről: — Elfogadható indokot nem látok és nem igyekezem titkolni, hogy fenn­tartásának nincsen értelme, mert az ország külpolitikai helyzete ezt semmi­képpen sem kívánja meg. Azonban, ha indokolással nem is, magyarázattal mégis szolgálhatok. A kormány hely­zete válságossá vált. Magasabb körök­ben még nem vesztette el ugyan a hitelét, de a talaj ingadozik a lába alatt. A bukás bekövetkezése ilyenkor már csekélységeken múlik. A kormány a régi regáti politika fegyvertárához folyamodik, amikor a külpolitikai hely­zetre való hivatkozással akarja meg­ A csillag írta: H. C. Wells (2) Angolból fordította: Murányi Győző A matematikus tudós a szobájában ült s eltolta a papirosokat maga elől. Számításait befejezte. Kis fehér üve­­gecskében még maradt egy kevés abból a szerből, mely ébrentartotta őt négy hosszú éjszakán keresztül. Nap­pal mindig derülten, világosan, türel­mesen, mint bármely más esetben, megtartotta előadását a hallgatói előtt és azután azonnal visszatért fontos számításaihoz. Az arca komoly volt, kissé meghúzódott és tüdővészesnek látszott az orvosság segítségével tel­jesített munkától. Néhány percig gon­dolataiba mélyedtnek látszott. Azután az ablakhoz ment és a függöny egy pattanással felgördült. Az ég­­vének közepén, a zsúfolt fedelek, kémények és tornyok felett függött a csillag. Úgy nézett rá, mint ahogy valaki bátor ellenségének a szemébe néz. Megölhetsz, — mondta rövid hallga­tás után — de én fogni tudlak és az egész mindenséget — , ennek a kis észnek a karmaiban. Én nem válto­zom. Még most sem .“ Ránézett a kis üvegre. „Nem lesz szükség új alvásra1*, — mondta. Más­nap délben pillanatokig menő pontos­sággal belépett az előadási terembe, mókája szerint asztala végére tette a kalapját és gondosan kiválasztott egy jókora darab krétát. Hallgatói gyakran tréfáltak, hogy nem tudná előadását megtartani, ha nem tapogathatna egy krétadarabot a kezében és hogy egy­szer belesült, mikor krétakészletét el­rejtették. Bejött a terembe és szürke szemöldökei alól a fiatal, friss arcok felálló soraira nézett s azután szokott kifejezésbeli egyszerűségével beszélt. „Bizonyos körülmények jöttek közbe, melyek akaratomon kivül állanak, — mondta és szünetet tartott — s melyek meg fogják akadályozni, hogy hirde­tett előadásaimat megtarthassam. Úgy látszik, uraim, — hogy röviden és nyíltan fejezzem ki a dolgot — az evsiber hiába élt.1* A hallgatók egymásra néztek. Jól hallották ? Megőrült ? Csupa felhúzott szemöldök és vigyorgó száj voltak, egy-két arc azonban figyelmesen füg­gött nyugodt, szürkeráncos arcán. „Érdes lesz, mondotta, ezt a délelőttöt azoknak a számításoknak magyaráza­tára fordítani, melyek engem ehhez a következtetésekhez vezettek. Kezdjük hát azon..." A tábla felé fordult s szokásos módján egy ábra fölött gondolkozott. „Mi volt az, hogy hiába élt?" súgta egyik diák a másiknak. „Hallgas" — mondta a másik s fejével az előadó felé intett. , S aztán kezdték megérteni. Aznap a csillag későbben kelt fel, mert kelet felé való mozgása valahogy az Oroszlán csillagzaton keresztül a Szűz felé vezette és fényessége olyan nagy volt, hogy amint emelkedett, az ég tüzes-kék lett és a csillagok egy­másután tűntek el, kivéve Jupitert a zeniten, Capellát, Aldebarant, Siriust, és a Göncöl rúdját. Nagyon fehér volt és nagyon szép. Aznap a világ sok részén sápadt fényudvar vette körül. Észrevehetően nagyobb volt; a trópu­sok világos fénytörés v­égén úgy lát­szott, mintha a hold nagyságának egy­­negyede volna. Angliában fagy volt még a földön, de azért az egész világ olyan fényes volt, mintha nyáréji holdvilág ragyogott volna. Az ember közönséges nyomtatást is egészen jól el tudott olvasni a hideg tiszta lénynél és a városokban a lámpák sárgán és sápadtan égtek. A világ mindenütt ébren volt aznap éjszaka és a kereszténység fölött szo­morú zsongás hallatszott a metsző légben, mint a harasztban a méhek zümmögése és ez a zsongó zavar za­jongássá nőtt a városokban. Millió to­ronyban kongtak a harangok, arra híva fel a népet, hogy ne aludjon többet, ne vétkezzen többet, hanem a templo­mokban imádkozni gyűljön össze. Fent pedig, nőve és fényesedve, amint a föld haladt a maga utján és az éjszaka múlott, felkelt a vakító csillag. Az utcák és házak ki voltak vilá­gítva minden városban s minden út, mely magasra vezetett, világos volt és zsúfolt az egész éjszakán keresztül. Minden tengeren a művelt országok közül a hajók kattogó gépekkel és da­gadó vitorlákkal, tömve emberekkel és élő teremtményekkel, észak felé fi­gyeltek. Mert a tudós figyelmeztetését már a táviró elvitte a világ minden részébe s figyelmeztetése már le volt száz nyelvre fordítva. Az új bolygó s Neptunus égő ölelésben forrva össze, egyre gyorsabban és gyorsabban zu­hantak a nap felé. Már minden pilla­natban ez a lobogó tömeg száz mér­földet futott be s iszonyatos gyorsa­sága minden pillanatban növekedett. Amint most rohant ugyan, százmillió mérföldnyi távolságban kellett elha­ladnia a föld mellett s azt nem na­gyon zavarnia. De pályája közelében, melyet eddig csak kevéssé zavart meg, keringtek méltóságosan úszva a nap körül, a hatalmas Jupiter bolygó és holdjai. Most már minden pillanatban erősebb lett a vonzás a tüzes csillag és a legnagyobb bolygó között. S mi lehet eredménye ennek a vonzásnak ? Jupitert elkerülhetetlenül érintené útjá­ról elliptikus pályára s az égő csillag a vonzása által messze kitérítve a napba való rohanásától, „tvszerüen hajlott pályát imna le“ s talán össze­ütközne, vagy nagyon közel haladna el a föld mellett. „Földrengések, vul­kanikus kitörések, ciklonok, nagy hul­lámzás a tengeren, árvizek s a hó- erősíteni a helyzetét, hogy az ellenzék fenyegető agitációjának gátat vessen. A külpolitikai helyzet nem követeli meg a pártharcok elsimulását, amitől a kormány helyzetének javulását re­méli. A helyzet — e taktika dacára — változatlanul súlyos marad a kormány részére. A bukaresti semmitőszék gáncsot vetett az igazságügyminiszternek Neheztel a semmitőszék bírói kara — Mikor kerül a bírói és igazságügyi egységesítés a parlament elé — A közjegyzői egységesítés ügye — Az Ellenzék tudósítójától­­Florescu igazságügyminiszter több ízben kijelentette, hogy az ügyvédi egységesítésről szóló törvényjavaslat után azonnal a bírói és igazságügyi törvényjavaslat kerül a parlament elé. Erről a törvényjavaslatról a leghivatot­­tabb tényezők mondottak már bírála­tot s ez a legkevésbé sem hízelgő. A vélemények megegyeznek abban, hogy a javaslat nemhogy hasznára válna az igazságszolgáltatásnak, hanem annak nívóját lesülyeszti Beavatottak biztosra veszik, hogy a javaslat az igazságügyminiszter min­den ígérgetése dacára sem kerül a kö­zel­jövőben a parlament elé. Ennek oka az, hogy a bukaresti semmitőszék ebben az­ ügyben szembehelyezkedett az igaz­ságügyminiszterrel. A semmitőszék birói kara rendkívül rossz néven vette az igazságügyminisz­tertől, hogy a törvénytervezet készítése alkalmával az ő véleményüket meg sem kérdezte s egy néhány elméleti jogászt bízott meg annak elkészítésével. A Gurtea de Cassatie ezt a véleményét meg is mondotta az igazságügyminisz­ternek s hangsúlyozta, hogy amennyi­ben a javaslat mai formájában kerülne a parlament elé, annak törvénybe ik­tatása ellen harcot fog indítani. Az erélyes fellépés következtében az igaz­ságügyminiszter az utolsó pillanatban meggondolta a dolgot és a javaslatot — véleményezés végett — megküldötte a semmítőszéknek. Minthogy a sem­mitőszék bírói kara sok kifogásolni valót talál a javaslatban, valószínű, hogy az lényeges módosításokon fog keresztülmenni s mire majd a tavasz­­szal a parlament elé kerül, rá sem fognak ismerni azok, akik elkészítették. A kapcsolt részek jogászi kara is harcot indított a javaslat ellen, az ügy­védi kamarák már elő is terjesztették erre vonatkozó véleményüket. A ko­lozsvári igazságügyi államtitkár és a főügyész véleménye még nem érkezett meg az igazságügyminiszterhez. Tudo­másunk szerint ez most van készülő­nek s ez a két előterjesztés is nagyon elevenen tapint reá a javaslat héza­gosságaira. A bírói egységesítést soron fogja követni a közjegyzői kamarák egységesí­tésének ügye. A közjegyzői intézménynek a regátba való átvitele ellen a legutóbbi buka­resti ügyvédi kongresszus állást fog­lalt, mert ott nincsenek tisztában az intézmény jelentőségével. Kezdetben a legfőbb igazságügyi köröknek is az­­ volt a véleményük, hogy a közjegyzői intézményt meg kell szüntetni. Azon­ban mikor megismerték a csatolt te­rületeken működő mintaszerű közjegy­zői intézményt, megváltozott az ál­láspont s elhatározták, hogy nemhogy eltörlik az intézményt, hanem a régi királyságba is bevezetik. A bírói és igazságügyi egységesítés ügyével információnk szerint igen be­hatóan fog foglalkozni a Nagyváradon legközelebb megtartandó ügyvédi kong­resszus. Azután a vélemény után, me­lyet erről a szörnyszülöttről a kolozs­vári ügyvédi kamara rendkívüli köz­gyűlésén már elmondott, nincs semmi kétség az iránt, hogy a nagyváradi ügyvédi kongresszus, amelyen a csa­tolt területek összes kamarái részt­­vesznek, erélyesen fognak állást fog­lalni a törvénytervezet ellen. A csatolt területek jogászi testületeinek egy­hangú állásfoglalása, támogatva a bu­karesti semmitőszék által, valószínűleg meghozza az eredményt s úgy a csa­tolt területek, mint a régi királyság igazságszolgáltatási érdekeinek és a modern kor követelményeinek megfe­lelő törvényjavaslat fog majd a par­lament elé kerülni. De ezt már való­színűleg nem Florescu igazságügymi­niszter fogja beterjeszteni. Központi télikert-Bar Este 9 órakor nagy előadás ELLE/VZffE ieetó*cHBS8­ HSBEfl A hadbíróság egy évre ítélte el a postatisztviselőnő merénylőjét — Az Ellenzék tudósítójától . A múlt év egyik szomorú szenzá­ciója volt a kolozsvári revolveres­ ud­varlási kísérlet, amelynek szenvedő ál­dozata Sala Erzsike fiatal postatisztvi­selőnő, cselekvő hőse pedig Berdán György, a kolozsvári 3. vadászezred tényleges főhadnagya volt. A január 16-ára, hétfőre virradó reggel — mint annak idején az Ellen­zék megírta — Sala Erzsike, a kolozs­vári főpostán teljesített éjszakai szol­gálat után hazafelé indult, amikor­­a főposta kapujában Berdán György fő­hadnagy és két tiszttársa ittas álla­potban inzultálni kezdték a védtelen úrileányt. A postatisztviselőnő vissza­rohant a hivatalba, de egy félóra múlva, amikor újra haza akart menni, Berdán főhadnagy, most már egyedül, üldözőbe vette a megrémült leányt és revolverrel kényszerítette, hogy vele Fadrusz János­ utca 1. szám alatt levő lakására menjen. A kardlapozó és botrányos viselke­désű főhadnagyot sem az úrileány el­lenállása és könyörgése, sem az utcai járó­kelők közbelépése nem akadá­lyozhatta meg garázda és erkölcstelen udvarlás­ kísérletében. A megtámadott urileány végre a főhadnagy lakása előtt az utcán összeesett s a véletle­nül arra haladó Fekete István, CFR­ műhelymunkás sietett segítségére, aki a hóban ájultan fekvő leányt a közeli Mentőpalotába vitte át. Itt Sala Erzsi­két nagynehezen magához térítették, de az inzultált trileány a merénylet óta súlyos szívbajban szenved és a hosszas kórházi kezelés sem segíthe­tett rajta. A kolozsvári hadbíróság tegnap tar­tott főtárgyalást a revolveres merénylő főhadnagy bűnügyében. Bredánt, elő­zőleg dr. Minea klinikai orvosszakértő vizsgálta meg, aki megállapította, hogy a főhadnagy súlyos vérbajban és typsomániában (ré­szegesség) szenved. A hadbíróság nem vette figyelembe az­ enyhítő körülményt és tekintettel arra, hogy Berdán György botrányos és erőszakos módon egy állami tiszt­viselőnőt nyílt utcán inzultált, a fő­hadnagyot, aki regátbeli, közszemérem elleni vétség és becsületsértés miatt egy évi fogházra és 200 lej pénzbünte­tésre ítélte el, a sértett posta­­tisztviselőnőt pedig kártérítési keresetével a polgári bíróság­hoz utasította. Berdán főhadnagy védője, dr. Oprea ügyvéd az ítéletet megfelededezte.

Next