Ellenzék, 1923. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1923-04-01 / 75. szám

1923. április 1. vasárnap Arad 3 lej Cluj-Kolozsvár, 44. év, 75. Vezleség és kiadóhivatal: Státus 11. Telefonszámok: Szerkesztő- 9. Kiadóhivatal, 109. sz. Megyyik hétfő kivételével minden nap Alapította: BARTHA MIKLÓS Előfizetés: havonta 25 lej, negyedévre 70 lej, félévre 130 lej, évente 240 lej. Számonként 1 lej. Bukarestben 1 lej 50 báni. Vasárnap 2 lej. ! Húsvét a politban ! Ilyenkor, nagy ünnepek idején, az ember még idegenebbnek, még kevésbbé emberinek érzi a politikát, mint az élet köznapi folyásának idején. Elragadtatva akkor sincs tőle. Érzi, hogy valójában nem igazi érdekek igaz szolgálata az a hatalom birtokosai részéről s nem oly cél vezeti legbensőbb indítékként azok lelkét sem, akik konok elkeseredettséggel vagy ádáz gyűlölséggel szegeznek ellene lándzsát. Érzi, hogy a cél, ami a politikát vezeti úgy a beati possidensek, mint a hatalomra törők lelkében inkább a saját hatalmuk, a saját érdekük, a saját jól elhelyezettségük biztosítása, mint állandó, tervszerű, pártatlan és elfogulatlan építő munka az összesség javára, a munkások szíve vére árán önmaguknak nem csupán háttérbe helyezésével, hanem teljes feláldozásával. Épen ezért, ilyenkor, nagy ünnepek idején, világok megváltására alkalmas felséges, lélekemelő, szent gondolatok szülésének évfordulóján elfordítjuk arcunkat, lelkünket is az élet köznapi zajgását,kivetjük szíve „› • ' az élet minden gondja ‚› /szennyét is, megkeressük maguimumi is, másokban is azt, ami igazán nagy, nemes és emberi, elmerülünk az ünnep igazi hangulatában s bízva reméljük, hogy az élet folytonos előbbrehaladása, folytonos nemesedése, amit ilyenkor érzünk és éreznünk kell, majd elhozza azt az időt, s amikor a közösség igaz érdekeinek megvalósítása lesz minden emberi munkának áldozatos eltökéltséggel s teljes önmegtagadással követett egyetlen célja. Minden emberi munkának , a politikának is. Ma még messze vagyunk ettől, hiú ábrándnak látszik ma még minden ilyen gondolat. Különösen nálunk, különösen a politika legfrissebb eseményei után. Ma már megszavazott, szentesített törvény az az alkotmány, amellyel rövid ideje kemény elszántsággal szállt szembe az egész műveit román közvélemény és amelyet hiában kísérelt olyképen módosíttatni a törvényhozásban alig képviselt magyar kisebbség, hogy jogi helyzetének fejlődésre képes, korszerű és szilárd alapot adjon, amely kultúrája fejlesztését, gazdasági erői céltudatos felhasználását a maga érdekében s az ország javára nemcsak lehetővé teszi, de ezt a lehetőséget alaptörvény erejének ünnepélyesen elismeri és biztosítja. Mindez nem történt meg. Ellenkezőleg: az új román alkotmányr a megnagyobbodott Románia alkotmánya, egyszóval sem emlékezik meg a kisebbségekről; románokká minősíti őket a párisi egyezményben és a gyulafehérvári határozatokban vállalt kötelezettségek ellenére. Ezenfelül általános rendelkezései s az állampolgárok jogi helyzetének megállapítása szerint sem korszerű. Nem veszi figyelembe az államjog irányának általános fejlődési irányát, de a konkrét viszonyokat sem, sőt sok tekintetben visszafejlődést jelent az eddig érvényben volt a román alkotmány felfogásával s alapvető intézkedéseivel szemben Hogy pedig a cél, melyet az alkotmány el kívánt érni, épen ez volt: az eddigi elismert szabadságjogok korlátozása és a kisebbségek uniformizálása — az a tárgyalás rendén több alkalommal tett felelős nyilatkozatokból nyilván kitűnik Hogy mindez igy történt, természetesnek találjuk. Az az óriási vihar, mely az európai kontinens minden részét alkjaiban megrázta s felénél jóval nagyobb területét kidöntötte, a békekötésekkel még távolról sem jutott nyugvóponthoz. A rengések még tartanak s még messze van az idő, amikor a megülepedés s arra a komoly továbbépítés elkezdődhetik. Ennek az érzése irányit most minden törvényhozó munkát, nem csupán nálunk, hanem Európaszerte. És ezért nem tudunk hinni azoknak az innen-onnan már ma is megnyilvánuló véleményeknek, hogy ez az alkotmány — melynek érvényességét épen alkotmányjogi alapon teljes sikerrel lehet megtámadni — rövid idő alatt megváltozhatné. Tehát nem lehet kilátásunk arra, hogy el nem évíthető kisebbségi jogaink alaptörvényben nyerjenek megállapítást és biztosítást. Ennek elismerése azonban a legtávolabbról sem jelenti azt, mintha mi kisebbségi jogainkhoz ne ragaszkodnánk oly szívóssággal, mint ragaszkodtunk eddig Ezek a jogok megvannak, élnek. Élnek nem csupán a mi lelkünkben, hanem a műveit világ közvéleményében is s az egész műveit világ vállalt kötelezettségének tudja azok kiépítését, mert azok által akarta sok elkeseredett harc, sok feneketlen gyűlösség állandó gyüjtőanyagát az igazi emberi élet, a megnemesedett emberi lélek útjaiból félrevezetni s egymásba tenni testvérekül a Krisztusi szeretet nevében, kezeket, melyek egymást tépték, marcangolták eddig. És ez a munka ez, mely lesz a Feltámadás, az Örök Élet! (G. E.) Három határozzati javaslat írta: dr. Jakabffy Elemér 1914. tavaszán a magyar képviselőházban valóban nagyszabású nemzetiségi vita folyt. Március 5-én a nemzeti munkapárt megbízásából a következő határozati javaslatot terjesztettem a Ház elé : „A képviselőház a magyar nemzet évezredes tradícióihoz híven, az állam egységéhez és nemzeti jellegéhez tántoríthatatlanul ragaszkodik. Emellett a hazának nem magyar ajkú polgárait nemcsak a jogegyenlőség jótéteményeiben részesíti, de minden olyan óhajuk elérésében készségesen támogatni hajlandó, amely az egységes nemzeti állam alapelvével összefér." Utánam az első szónok Mihályi Tivadar volt, aki a következőket mondotta : „Én honorálni tudom képviselőtársamnak azon kijelentését, hogy utasíttatnék a kormány, hogy az országban lévő összes nemzetiségeknek kulturális és gazdasági érdekeit előmozdítsa. De nekünk az az erős megyőződésünk, t. képviselőház, hogy mindaddig, amíg ez érdekek biztosítására nincsenek politikai intézményeink, mindaddig, amíg politikai intézményekkel nincs biztosítva a nemzetiségeknek politikai érvényesülése, ez nem lehet állandó megoldás. Mert lehet ma egy jóakaratú kormány, amely csakugyan a kulturális és gazdasági érdekeket támogatja az országban lakók megelégedésére, de ha nincsenek politikai garanciák, akkor, ha más kormány jön, az megint egészen más politikát űz. Ettől tehát eltekintve, legális és méltányos dolog volna, ha az országban lakó nemzetiségek, amelyek a perifériákon a legveszedelmesebb helyeken védték és védik az országot, a számarányban a kulturális és gazdasági előmenetelhez képest jogok gyakorlásához is juthatnak. És t. képviselőház, én abban a meggyőződésben vagyok, hogy az ország boldogulása, demokratikus irányban való fejlődése teljesen ki van zárva, lehetetlen mindaddig, amíg ez a szerencsétlen nemzetiségi kérdés nincs megoldva. Ami pedig az előttem szólt t. képviselő úrnak határozati javaslatát illeti, ahhoz is hozzájárulnék, ha világosabban fejezte volna ki, hogy mit ért egységes magyar állam alatt. Ha az egységes magyar állam alatt azt fogja érteni, hogy az államban lakó összes nemzetiségek akár mi után, akár szép után, akár erőszakosan beolvasztassanak a magyar fajba, ilyen egységről nem lehet beszélni. Ha egység alatt a nyelvi egységet értik, ami utópia, de aminek életbeléptetését akarhatják, akkor mi ezt az eszmét el nem fogadjuk, — mert természetesen öngyilkosokká nem lehetünk, — mert az országban élni és fejlődni akarunk, úgy, ahogy vagyunk az ország határai közt. De azt, amit az Isten adott, a nemzeti öntudatot, a nemzeti invidualitást, a valláshoz való ragaszkodást, azt követeljük, arról nem mondunk le és akárhogyan fognak e tekintetben igyekezni,hogy ilyen irányban vezessék a politikát Magyarországon, ez nemcsak a nem magyar ajkú népek érdeke ellen, de a magyar nép érdeke ellen is történik, mert meg vagyok róla győződve, hogy a sovinizmus ellentétben áll a magyar nép érdekeivel. Méltóztassék most megengedni, hogy pártom nevében a Jakabffy Elemér t. képvilőtársam által benyújtott határozati javaslattal szemben külön határozati javaslatot nyújtsak be. — Ez így hangzik: „Miután az utolsó négy évtizedben folytatott kormányrendszer azon végzetes felfogása, hogy Magyarország csak úgy állhat fenn, ha annak összes népfajai a magyar fajba olvasztva egy, nyelvben és fajérzetben egységes, tömör nemzetet képeznek, merő ellentétben áll azon Magyarország ezredéves történetével, melyet már alapítója és első királya Szent István polyglott országnak ismert és mint ilyen, ezen évezred minden kül- és belviharasnak állott ellent, ezzel oly kétségtelen bizonyítékot adván, hogy valóban nem szorult semmiféle mesterséges létgaranciákra és még kevésbbé éppen oly célellenes garanciára, mint a mesterséges fajösszeforrasztás kísérlete, melynek csak egy eredménye van, tudniillik azon mély meghasonlás, mely Szent István koronájának népeit már is két ellenséges táborba osztja : utasíttatik a kormány, hogy éppen az ország belső konszolidációja érdekében nyíltan és minden utógondolat nélkül, oly állampolitikát inauguráljon, mely az ország politikai államegységének követelményeit és népeinek nemzeti létének feltételeit egymással teljes összhangba tudja hozni." A két határozati javaslat közül a magyar képviselőház az enyémet emelte Ház-határozattá. De sajnos a magyar kormány már nem lehetett abban a helyzetben, hogy a képviselőháznak azt a kívánságát, hogy a magyar állam nem magyar ajkú polgárait ne csak a jogegyenlőség jótéteményeiben részesítse, de minden más, kulturális óhajuk elérésében támogassa, megfelelhessen , mert hiszen rövidesen kitört a világháború és a trianoni békeszerződés olyan világítéletet hozott, amely nem az én, hanem Mihályi Tivadar határozati javaslatában foglalt elveket kívánta Európaszerte érvényre juttatni. És amikor a trianoni és egyéb nemzetközi szerződések következtében létrejött Nagy Román államnak írásos alkotmányt adnak, akkor a bukaresti szenátus ülésén egy harmadik határozati javaslatot terjeszt elő Schullerus szenátor, amely a következőképen szól : „Az állam biztosítja az országban lakó összes népek teljes nemzeti és kulturális szabadságát. Valamennyi népnek joga van ahhoz, hogy iskoláztatása, közigazgatása és igazságszolgáltatása saját embereivel, saját nyelvén történjék. Az országban lakó valamennyi népnek joga van a törvényhozó testületbe képviselőket küldeni és a törvényhozó testületek elé javaslatokat terjeszteni." Schullerus indítványának felolvasása után midőn kijelentette, hogy ez az általa indítványozott szövegezés a gyulafehérvári határozatokon alapul Pherekyde elnök odakiált. Ön elfelejti, hogy nem föderatív, hanem egységes nemzeti államunk van, Pangratzi szenátor a bukaresti egyetem rektora pedig megtoldotta ezt azzal, hogy az ilyen határozati javaslatok izgatólag hatnak. Amit ez a határozati javaslat kíván, az állam az államban, ami meg nem engedhető A kisebbségeknek meg kell elégedniük azzal, hogy kultúrájuk fenntartását saját házaik falain belül megengedik. Ebben az országban mi leszünk az urak, és itt senkit másként mint román nyelven nem lehet közigazgatni és oktatni. Bennünket — akik 9 év előtt az egységes nemzeti állam ideológiájának fenntartásával véltük a nemzeti kérdést megoldhatónak, ha a nemzeti kisebségeket nemcsak a jogegyenlőség jótéteményeiben részesítjük, hanem minden más óhajuk elérésében is támogatjuk, amíg ez az egységes nemzeti állam gondolatával összefér , — bennünket Európa nagy eseményei megtanítottak, hogy tévedtünk, amikor Mai számunk 24 oldal.