Ellenzék, 1923. augusztus (44. évfolyam, 171-196. szám)
1923-08-01 / 171. szám
t Szíriája utolsó felvonása Barátságosabb hangú nyilatkozatok Magyarországgal szamban. — A német késelést is megbeszélték. — Meghiúsult a csehek és lengyelek közötti közvetítés. — Duca megpendítette a jugoszláviai románok elnyomásának ügyét Szinaja, julius 30. A konferencia ma délután véget ért, a nagy esemény, amelyről Európa sajtója hosszú idő óta naponta értesüléseket közöl, befejeződött. Mindjárt hozzá is tehetjük, az érdekesség teljes hiányának jegyében. A konferenciáról kiadott hivatalos kommünikék hangjukban és lényegükben ragaszkodtak a diplomáciai semmitmondás ősi szokványaihoz és ha Nincsics miniszter úr ma az újságírók előtt elmondott nyilatkozatban Bulgáriával szemben nem lett volna anynyira éles és nem domborította volna ki Szerbia szigorú álláspontját a forradalmi Bulgáriával szemben, talán érdekesség szempontjából semmi jelentősége nem lett volna a szinajai konferenciának. Nincsics úrnak az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a konferencia érdekességét. A konferencia mérlege ? Ezt ebben a pillanatban nem lehet megállapítani . ( A kisantant egysége teljes, a három külügyminiszter az első pillanattól kezve az utolsóig a legteljesebb egyetértésben folytatta a tárgyalásokat és minden közbejött akadály nélkül jutottak az egységes megállapodásra. Talán így, ezzel a fenti mondattal lehet összefoglalni a szinajai konferencia eredményeit. Hogy a magyar kölcsön kérdésében, a kisantant külügyminiszterei végül is milyen megállapodásra jutottak, azt a három külügyminiszteren kívül senki sem tudja. Nincsics ugyan mai hosszú nyilatkozatában megcáfolja azokat a tegnapi újságírói értesüléseket, mintha ő táviratilag kért volna utasítást Belgrádból a magyar kölcsön tekintetében való további állásfoglalására nézve, mindazonáltal a beavatottak úgy tudják, hogy ez a táviratváltás tényleg megtörtént. Hogy Nincsics Benessel és Dacával nem volt egy véleményen ebben a kérdésben, az abból is kiviláglik, hogy a három külügyminiszter mai nyilatkozatának az a részei, amelyek a magyar kérdést illetik, hangjukban merőben elülök egymástól, illetőleg Benes és Duca nyilatkozata sokkal enyhébb és szelídebb hangokat használ Magyarországgal szemben, mint Nincsics, aki amint fentebb említettem, Bulgáriával szemben sem nagyon tartózkodott az erős kitételektől. Most, a konferencia befejezésével kétségtelenné vált, hogy a szinajai konferencia egyetlen fontos tárgya a a magyar kölcsön ügye volt, a többi külpolitikai kérdések csak általános megbeszélések formájában kerültek szóba. A magyar kölcsön megvalósulásához ugyanis az az egy szavazat volt még szükséges, amit a jóvátételi bizottságban a kisantant képvisel. Ehez az egy szavazathoz még hozzá kellett számítani a kisantanttal együtt dolgozó francia bizottsági tag szavazatát és a bizottság francia elnökének szavazatát, amely három voks a kisantant szempontjait védi a magyarölcsön gondolata iránt barátságos angol és olasz szavazatokkal szemben. Az olasz dlomáciához közelálló egyéniség részéről úgy informáltak, hogy a szinajai konferencia eredményeképpen a kisantant kebelében a magyar kölcsönnel kapcsolatban az eddigieknél sokkal konciliánsabb álláspont alakult ki. A magyar követ szerepe Tegnap este fogadás volt Benes és Nincsics tiszteletére a Palace-szálló földszinti termében, amelyen a Jizmajában tartózkodó diplomáciai kar, a kormány tagjai és az újságírók jelentek meg. Frakkos urak és estélyruhás hölgyek tették színessé az estélyt, amelyen Enescu, Románia legkiválóbb hegedűművésze koncertezett. Az estélyen rövid ideig jelen volt Bratianu miniszterelnök is, aki Benessel és Nincsiccsel hosszasan beszélgetett. Ott volt az angol, a francia, a német, a lengyel követ. Megjelent Djeval bej, a török kormány követe és Zichy Rubida magyar meghatalmazott miniszter és rendkívüli követ is. Az estélyen, ahol pedig az érdekességekhez sílozászokott emberek vettek részt, nem minden érdekesség nélkül hatott, hogy a magyar követ egy sarokban hosszasan beszélgetett Benes cseh külügyminiszterrel. Az esetet a teremben természetesen élénken kommentálták, sőt akik az ilyenhez értenek, azt is megfigyelték, hogy Zichy Nincsics szerb külügyminiszterrel csak feltűnően rövid ideig beszélgetett. Ma délután, miután Duca külügyminiszternek a sajtó számára tett nyilatkozatával befejeződött a konferencia, mintha egy láthatatlan rendező leintette volna azt a nyüzsgést, amely az utóbbi napokban olyan mozgalmas szint kölcsönzött Szinajának. A Palace-hotel hallja, amely valósággal központja volt az eseményeknek, mintha kihalt volna és általában Szinaja visszazökkent az események forgatagából a nyaralóhely csendes nyugalmába. Az újságírók nagy része a délutáni vonatokkal elutazott, elutaztak azok a vendégek is, akik a nagy esemény hírére érkeztek Szinajába, hogy tanúi legyenek ennek a világraszóló eseménynek. Benes cseh külügyminiszter ma éjjel utazik vissza Prágába Nincsics pedig a hajnali gyorsvonattal Belgrádba, ahol legközelebb ismét találkoznak a külügyminiszterek, az újságírók és a semmit mondó hivatalos kommünikék. A végső megállapítások Jellemző, hogy a kisantantnak a magyar kölcsönre vonatkozó nyilatkozataiban teljes hangváltozás állott be. A külföld elítélő véleménye az intranzigenciáról, úgy látszik, meghozta hatását. Az a jelentés, melyet a magyar kölcsön ügyében hozott határozatról adtak ki, már azt a valószínűtlenül hangzó állítást kockáztatja meg, hogy a kisantant sohasem kívánta megakadályozni Magyarország pénzügyi helyreállítását és a kölcsön ügyét a legbékésebb szellemtől áthatva, óhajtja megoldani. A kisantant válaszát megküldik a jóvátételi bizottságnak s a válaszban felsorolják a kisantant zálogjogának megszüntetésére, valamint a pénz felhasználásának, ellenőrzésére vonatkozó feltételeket. Utóbbiakat egyelőre titokban tartják. Benes külügyminiszter a Rador tudósítójának kijelentette, hogy Magyarország helyzete nem hasonlítható össze Ausztriáéval, amely mindent elkövetett a békeszerződés végrehajtására. A három külügyminiszter a sajtó képviselői előtt úgy nyilatkozott, hogy meg vannak elégedve a konferencia eredményeivel, amelyek a legbarátságosabb szellemben lehetővé tették néhány praktikus kérdés elintézését. A kisantant politikáját Németország irányában is megvitatták és ebben a kérdésben is teljes az egyetértés. A kisantant államai a német kérdésben is együttesen fognak eljárni, ha ez szükségessé válnék. Ebben a kérdésben külön határozatot nem hoztak. Benes kijelentette, hogy a csehlengyel ellentéteket feltétlenül és kedvezően el fogják intézni, mert a két állam érdekei fontosabbak, mint a jelenlegi ellentét motívumai. (Benes optimizmusára azonban rácáfol az a jelentés, amely szerint Pilz lengyel delegátus szinajai missziója nem járt sikerrel. A lengyel követ az újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy két hét múlva Prágába utazik és ott Benessel fog tárgyalni a cseh-lengyel viszály elintézése végett. A kisantant legközelebbi konferenciáját Belgrádban tartják, valószínűleg a Népszövetség következő ülésszaka után. A konferencia végeztével a díszebéd után a három külügyminiszter még egy megbeszélést tartott. Ezen Duca külügyminiszter kifejtette Románia kívánságait a jugoszláviai román kisebbségekkel kapcsolatban. ) Az angol sajtó behatóan foglalkozik a szinajai konferenciával. Benes engedékenységét, amit a magyar kérdéssel szemben tanúsított, annak tulajdonítja, hogy Angolország már jókorább kifejezetten ebben az irányban hangoztatta kívánságát, így megállapítják az angol lapok, hogy Benes engedékenysége nem a békevágynak spontán megnyilatkozása volt, hanem egyenesen angol hivatalos körök pressziójára történt. , Nóti Károly. \ //.W ¥ \ 1923. augusztus 1. szerda mS 710*\ * Cluj-Kolozsvár, 44. év, 171. szám \W^'--7 JT1' I ELLENZÉK Szerkesztőség: Strada I. Bratianu (Király u.) 22. szám. Kiadóhivatal: Státus-palota. Telefonszámok: Szerkesztőség: 9. sz. Kiadóhivatal: 109. Alapította: BARTHA MIKLÓS Számonként 2 lej, Bukarestben 250. Előfizetés: havonta 49, negyedévre 110, félévre 210, évente 409 lej. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Erdőirtás A ragyar létek-erdő fáit kegyetlen i^ad^apások döntik porba. A ma- Wjr^létek-erdőirtás során néha ledől ek büszke öreg tölgy s az a dübörgés, ami a földre hulltát jelzi, két millió magyar szivében kelt visszhangot. S mikor már öreg tölgy nincsen, jó a fiatal fa, a friss hajtás is. Az erdélyi magyarság felnövekvő uj hajtásai a magyar tanulók felett húzták meg a halálharangot. A kötelet — a halálharang kötelét — valaminteancu nevű ur húzza s a megnemértés és a gyűlölet harangozója most a zilahi kollégium temetésénél asszisztál. Az öreg alma mater felett kimondották a halálos ítéletet s a régi évszázados iskola kapuit szeptemberben hiába fogják döngetni tanulni vágyó fiatal diákok öklei, a zilahi Wesselényi-kollégium kapui némán és süketen fognak bámulni a frissen érkezett diákra, akinek csak a vén kapu rozsdás lakatja fogja hírül adni, hogy a Wesselényi-kollégiumot bezárták. Tehetetlenül és értelmetlenül állunk a kultuszkormány új intézkedése előtt és „magyar fajszeretetünkön", a „sokat hangoztatott sovinizmuson" túl százszor és ezerszer szeretnék megkérdezni, hogy egy több évszázados iskola eltemetésekor, az emberi kultúrához kötött lelkiismeret szava nem mozdul-e meg azokban, akik az erdélyi magyarság évszázados kultúrintézményeit egy tollvonással szeretnék a föld színéről elsöpörni. Kaszinót, egyesületet, szövetséget kivételesen talán lehet bezárni, lehet feloszlatni. De iskolát, tanintézetet, ahol a jövendő generációt nevelik emberré, állampolgárrá, semmi szín alatt sem lehet. Neki lehet pedig azért, mert a román államnak nem lehet érdeke az, hogy a felnövekvő magyar generációt elkergesse és elűzze az iskola padjairól, a könyvek mellől, mert az emberré levés és az állampolgárrá levés előfeltételeit és alapjait magyar nyelven — a saját anyanyelvén — akarja megtanulni. A magyar iskola: magyart nevel. De jó állampolgárt, akire ennek az országnak éppen olyan szüksége van, mint arra az ifjúra, aki valamelyik román gimnáziumban szerzi meg a megélhetés alapfeltételeit. Ady Endre becsületben megöregedett kollégiumára kitűzték a gyászlobogót. A sok vihart látott Meszeshegy csodálkozva fog lebámulni a lelkétől és életétől megfosztott falakra s talán legjobban azon fog csodálkozni, hogy nem mozdult meg senki, aki ezt a lélektiprást megakadályozza. Az erdélyi Magyar Párt kötelessége lesz, hogy minden súlyával és presztízsével síkraszálljon a zilahi Wesselényi-kollégiumért. A Magyar Pártot ebben a harcában kétmillió erdélyi magyar fogja támogatni, akik közül jó néhányan vannak, akik a zilahi Wesselényi-kollégium padjain tanultak meg a magyar kultúráért harcolni. Tudjuk, nem sokat tehetünk és tiltakozásunk egy szomorú és vérrel írott memorandumba fullad bele. A memorandum Bukarestbe kerül a kultuszminiszter asztalára. S jaj! azon az asztalon két temető van: az egyik oldalon az iskoláinkat megsemmisítő rendeletek, a másik oldalon a síró, jajgató és panaszló memorandumok alyai vannak eltemetve. Vájjon melyik temető lelkiismerete támad fel előbb ? Új magyar követ megy Belgrádba Belgrád, július 31. Kolos, Magyarország eddigi jugoszláviai követe a napokban megválik állásától. Utódja az eddigi diszpozíciók szerint Rudnay budapesti külügyminisztériumi tanácsos lesz. A követváltozás okai tisztán személyi természetűek. Kolos követ ugyanis személyében sértve érzi magát Pribicsevics volt miniszter néhány hét előtti parlamenti beszéde miatt és azért, hogy több közbeszóló ennek során internálását követelte. Ekkor Kolos követ, aki a parlament diplomata-páholyában hallgatta az ülés lefolyását, tüntetőleg eltávozott a parlament épületéből és a budapesti külügyminisztériumtól sürgős visszahívását kérte. Népszavazás a békeszerződésről London, július 31. A Daily Express jelentése szerint a görög kormány a lausannei szerződést népszavazás alá akarja bocsátani. A népszavazást augusztus 2-ára tervezik.