Ellenzék, 1923. augusztus (44. évfolyam, 171-196. szám)

1923-08-01 / 171. szám

t Szíriája utolsó felvonása Barátságosabb hangú nyilatkozatok Magyaror­szággal szamban. — A német kés­elést is meg­beszélték. — Meghiúsult a csehek és lengyelek közötti közvetítés. — Duca megpendítette a jugo­szláviai románok elnyomásának ügyét Szinaja, julius 30. A konferencia ma délután véget ért, a nagy esemény, amelyről Európa sajtója hosszú idő óta naponta érte­süléseket közöl, befejeződött. Mind­járt hozzá is tehetjük, az érdekesség teljes hiányának jegyében. A konfe­renciáról kiadott hivatalos kommüni­kék hangjukban és lényegükben ra­gaszkodtak a diplomáciai semmit­­mondás ősi szokványaihoz és ha Nincsics miniszter úr ma az újságírók előtt elmondott nyilatkozatban Bul­gáriával szemben nem lett volna any­­nyira éles és nem domborította volna ki Szerbia szigorú álláspontját a for­radalmi Bulgáriával szemben, talán érdekesség szempontjából semmi je­lentősége nem lett volna a szinajai konferenciának. Nincsics úrnak az utolsó pillanatban sikerült megmen­teni a konferencia érdekességét. A konferencia mérlege ? Ezt ebben a pillanatban nem lehet megállapítani . ( A kisantant egysége teljes, a három­­ külügyminiszter az első pillanattól­­ kez­­ve az utolsóig a legteljesebb­­ egyetértésben folytatta a tárgyalásokat és m­inden közbejött akadály nélkül­­ jut­ottak az egységes megállapodásra. Talán így, ezzel a fenti mondattal le­het összefoglalni a szinajai konferen­cia eredményeit. Hogy a magyar köl­csön kérdésében, a kisantant külügy­miniszterei végül is milyen megálla­podásra jutottak, azt a három külügy­miniszteren kívül senki sem tudja. Nincsics ugyan mai hosszú nyilat­kozatában megcáfolja azokat a teg­napi újságírói értesüléseket, mintha ő­­ táviratilag kért volna utasítást Bel­­grádból a magyar kölcsön tekinteté­ben való további állásfoglalására nézve, mindazonáltal a beavatottak úgy tudják, hogy ez a táviratváltás tényleg megtörtént. Hogy Nincsics Benessel és Dacával nem volt egy véleményen ebben a kérdésben, az abból is kiviláglik, hogy a három külügyminiszter mai nyilatkozatának az a részei, amelyek a magyar kér­dést illetik, hangjukban merőben el­ülök egymástól, illetőleg Benes és Duca nyilatkozata sokkal enyhébb és szelídebb hangokat használ Magyar­­országgal szemben, mint Nincsics, aki amint fentebb említettem, Bulgáriával szemben sem nagyon tartózkodott az erős kitételektől. Most, a konferencia befejezésével kétségtelenné vált, hogy a szinajai konferencia egyetlen fontos tárgya a a magyar kölcsön ügye volt, a többi kül­politikai kérdések csak általános meg­beszélések formájában kerültek szóba. A magyar kölcsön megvalósulásához ugyanis az az egy szavazat volt még szükséges, amit a jóvátételi bizottság­ban a kisantant képvisel. Ehez az egy szavazathoz még hozzá kellett számí­tani a kisantanttal együtt dolgozó fran­cia bizottsági tag szavazatát és a bi­zottság francia elnökének szavazatát, amely három voks a kisantant szem­pontjait védi a magyar­­­ölcsön gon­dolata iránt barátságos angol és olasz szavazatokkal szemben. Az olasz d­­lomáciához közelálló egyéniség részéről úgy informáltak, hogy a szinajai konferencia ered­ményeképpen a kisantant kebelében a magyar kölcsönnel kapcsolatban az eddigieknél sokkal konciliánsabb ál­láspont alakult ki. A magyar követ szerepe Tegnap este fogadás volt Benes és Nincsics tiszteletére a Palace-szálló földszinti termében, amelyen a Jizm­a­­jában tartózkodó diplomáciai kar, a kormány tagjai és az újságírók jelen­tek meg. Frakkos urak és estélyruhás hölgyek tették színessé az estélyt, amelyen Enescu, Románia legkiválóbb hegedűművésze koncertezett. Az esté­­lyen rövid ideig jelen volt Bratianu miniszterelnök is, aki Benessel és Nincsiccsel hosszasan beszélgetett. Ott volt az angol, a francia, a német, a lengyel követ. Megjelent Djeval bej, a török kormány követe és Zichy Rubida magyar meghatalmazott mi­niszter és rendkívüli követ is. Az es­­télyen, ahol pedig az érdekességekhez sílo­zászokott emberek­­ vettek részt, nem minden érdekesség nélkül hatott, hogy a magyar követ egy sarokban hosszasan beszélgetett Benes cseh külügyminiszterrel. Az esetet a terem­ben természetesen élénken kommen­tálták, sőt akik az ilyenhez értenek, azt is megfigyelték, hogy Zichy Nincsics szerb külügyminiszterrel csak feltűnően rövid ideig beszélgetett. Ma délután, miután Duca külügy­miniszternek a sajtó számára tett nyi­latkozatával befejeződött a konferen­cia, mintha egy láthatatlan rendező leintette volna azt a nyüzsgést, amely az utóbbi napokban olyan mozgalmas szint kölcsönzött Szinajának. A Pa­­lace-hotel hallja, amely valósággal központja volt az eseményeknek, mintha kihalt volna és általában Szinaja visszazökkent az események forgata­gából a nyaralóhely csendes nyugal­mába. Az újságírók nagy része a dél­utáni vonatokkal elutazott, elutaztak azok a vendégek is, akik a nagy ese­mény hírére érkeztek Szinajába, hogy tanúi legyenek ennek a világraszóló eseménynek. Benes cseh külügyminiszter ma éj­jel utazik vissza Prágába Nincsics pedig a hajnali gyorsvonattal Belgrádba, ahol legközelebb ismét találkoznak a külügyminiszterek, az újságírók és a semmit mondó hivatalos kommünikék. A végső megállapítások Jellemző, hogy a kisantantnak a magyar kölcsönre vonatkozó nyilatko­zataiban teljes hangváltozás állott be. A külföld elítélő véleménye az intran­­zigenciáról, úgy látszik, meghozta ha­tását. Az a jelentés, melyet a magyar kölcsön ügyében hozott határozatról adtak ki, már azt a valószínűtlenül hangzó állítást kockáztatja meg, hogy a kisantant sohasem kívánta megaka­dályozni Magyarország pénzügyi helyre­­állítását­ és a kölcsön ügyét a leg­békésebb szellemtől áthatva, óhajtja megoldani. A kisantant válaszát meg­küldik a jóvátételi bizottságnak s a válaszban felsorolják a kisantant zá­logjogának megszüntetésére, valamint a pénz felhasználásának, ellenőrzésére vonatkozó feltételeket. Utóbbiakat egyelőre titokban tartják. Benes külügyminiszter a Rador tu­dósítójának kijelentette, hogy Magyar­­ország helyzete nem hasonlítható össze Ausztriáéval, amely mindent el­követett a békeszerződés végrehajtására. A három külügyminiszter a sajtó képviselői előtt úgy nyilatkozott, hogy meg vannak elégedve a konferencia eredményeivel, amelyek a legbarátsá­gosabb szellemben lehetővé tették né­hány praktikus kérdés elintézését. A kisantant politikáját Németország irá­nyában is megvitatták és ebben a kérdésben is teljes az egyetértés. A kisantant államai a német kérdésben is együttesen fognak eljárni, ha ez szükségessé válnék. Ebben a kérdés­ben külön határozatot nem hoztak. Benes kijelentette, hogy a cseh­­lengyel ellentéteket feltétlenül és ked­vezően el fogják intézni, mert a két állam érdekei fontosabbak, mint a je­lenlegi ellentét motívumai. (Benes op­timizmusára azonban rácáfol az a je­lentés, amely szerint Pilz lengyel de­legátus szinajai missziója nem járt sikerrel. A lengyel követ az újságírók­nak úgy nyilatkozott, hogy két hét múlva Prágába utazik és ott Benessel fog tárgyalni a cseh-lengyel viszály elintézése végett. A kisantant legközelebbi konferen­ciáját Belgrádban tartják, valószínűleg a Népszövetség következő ülésszaka után. A konferencia végeztével a díszebéd után a három külügyminiszter még egy megbeszélést tartott. Ezen Duca külügyminiszter kifejtette Románia kí­vánságait a jugoszláviai román ki­sebbségekkel kapcsolatban. ) Az angol sajtó behatóan foglalkozik a szinajai konferenciával. Benes en­gedékenységét, amit a magyar kérdés­sel szemben tanúsított, annak tulajdo­nítja, hogy Angolország már jókorább kifejezetten ebben az irányban han­goztatta kívánságát, így megállapítják az angol lapok, hogy Benes engedé­kenysége nem a békevágynak spontán megnyilatkozása volt, hanem egyene­sen angol hivatalos körök pressziójára történt. , Nóti Károly. \ //.W ¥ \ 1923. augusztus 1. szerda mS 710*\ * Cluj-Kolozsvár, 44. év, 171. szám \W^'--7 JT1' I ELLENZÉK Szerkesztőség: Strada I. Bratianu (Király­ u.) 22. szám. Kiadóhivatal: Státus-palota. Telefonszámok: Szer­kesztőség: 9. sz. Kiadóhivatal: 109. Alapította: BARTHA MIKLÓS Számonként 2 lej, Bukarestben 2­50. Előfizetés: havonta 49, negyedévre 110, félévre 210, évente 409 lej. Meg­jelenik hétfő kivételével mindennap. Erdőirtás A r­­agyar létek-erdő fáit kegyetlen i^ad^apások döntik porba. A ma- Wjr^létek-erdőirtás során néha ledől ek büszke öreg tölgy s az a dübör­gés, ami a földre hulltát jelzi, két millió magyar szivében kelt visszhan­got. S mikor már öreg tölgy nincsen, jó a fiatal fa, a friss hajtás is. Az erdélyi magyarság felnövekvő uj hajtásai a magyar tanulók felett húzták meg a halálharangot. A köte­let — a halálharang kötelét — valami­nteancu nevű ur húzza s a megnem­­értés és a gyűlölet harangozója most a zilahi kollégium temetésénél asszisztál. Az öreg alma mater felett kimon­dották a halálos ítéletet s a régi év­százados iskola kapuit szeptemberben hiába fogják döngetni tanulni vágyó fiatal diákok öklei, a zilahi Wesse­lényi-kollégium kapui némán és süke­ten fognak bámulni a frissen érkezett diákra, akinek csak a vén kapu rozs­dás lakatja fogja hírül adni,­ hogy a Wesselényi-kollégiumot bezárták. Tehetetlenül és értelmetlenül állunk a kultuszkormány új intézkedése előtt és „magyar fajszeretetünkön", a „so­kat hangoztatott sovinizmuson" túl százszor és ezerszer szeretnék meg­kérdezni, hogy egy több évszázados iskola eltemetésekor, az emberi kultú­rához kötött lelkiismeret szava n­em mozdul-e meg azokban, akik a­z er­délyi magyarság évszázados kultúrin­tézményeit egy tollvonással szeretnék a föld színéről elsöpörni. Kaszinót, egyesületet, szövetséget kivételesen talán lehet bezárni, lehet feloszlatni. De iskolát, tanintézetet, ahol a jövendő generációt nevelik emberré, állampolgárrá, semmi szín alatt sem lehet. Neki lehet pedig azért, mert a román államnak nem lehet érdeke az, hogy a felnövekvő magyar generációt elkergesse és el­űzze az iskola padjairól, a könyvek mellől, mert az emberré levés és az állampolgárrá levés előfeltételeit és alapjait magyar nyelven — a saját anyanyelvén — akarja megtanulni. A magyar iskola: magyart nevel. De jó állampolgárt, akire ennek az ország­nak éppen olyan szüksége van, mint arra az ifjúra, aki valamelyik román gimnáziumban szerzi meg a megélhe­tés alapfeltételeit. Ady Endre becsületben megörege­dett kollégiumára kitűzték a gyász­lobogót. A sok vihart látott Meszes­­hegy csodálkozva fog lebámulni a lelkétől és életétől megfosztott falakra s talán legjobban azon fog csodál­kozni, hogy nem mozdult meg senki, aki ezt a lélektiprást megakadályozza. Az erdélyi Magyar Párt kötelessége lesz, hogy minden súlyával és presz­tízsével síkraszálljon a zilahi Wesse­­lényi-kollégiumért. A Magyar Pártot ebben a harcában kétmillió erdélyi magyar fogja támogatni, akik közül jó néhányan vannak, akik a zilahi­­ Wesselényi-kollégium padjain tanultak meg a magyar kultúráért harcolni. Tudjuk, nem sokat tehetünk és tilta­kozásunk egy szomorú és vérrel írott memorandumba fullad bele. A me­morandum Bukarestbe kerül a kultusz­miniszter asztalára. S jaj! azon az asztalon­ két temető van: az egyik oldalon az iskoláinkat megsemmisítő rendeletek, a másik oldalon a síró, jajgató és panaszló memorandumok alyai vannak eltemetve. Vájjon melyik temető lelkiism­erete támad fel előbb ? Új magyar követ megy­­ Belgrádba Belgrád, július 31. Kolos, Magyar­­ország eddigi jugoszláviai követe a napokban megválik állásától. Utódja az eddigi diszpozíciók szerint Rudnay budapesti külügyminisztériumi taná­csos lesz. A követváltozás okai tisztán személyi természetűek. Kolos követ ugyanis személyében sértve érzi ma­gát Pribicsevics volt miniszter néhány hét előtti parlamenti beszéde miatt és azért, hogy több közbeszóló ennek során internálását követelte. Ekkor Kolos követ, aki a parlament diplo­mata-páholyában hallgatta az ülés le­folyását, tüntetőleg eltávozott a parla­ment épületéből és a budapesti kül­ügyminisztériumtól sürgős visszahívá­sát kérte. Népszavazás a béke­szerződésről London, július 31. A Daily Express jelentése szerint a görög kormány a lausannei szerződést népszavazás alá akarja bocsátani. A népszavazást augusztus 2-ára tervezik.

Next