Ellenzék, 1923. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1923-09-01 / 197. szám

1923. szeptember 1. szombat ———————————ta—BW——— ■■■•■■MMHnHBHaBanaaiMaBHaHMHMaiD Huncut az, aki nem tudja, hogy mi itt Nagy­­ró­m­adialán a legteljesebb demokrácia hazájában élünk. Hogyne ?! Hiszen itt nincs sem tekintetes, sem nagysá­gos cím, a prefektus nem méltóságos és a miniszter is egyszerűen: „Úr“. De ugyancsak „úr“ az utolsó hiva­talszolga “ is, ami kissé furcsán h­ang­­zik ugyan, de azért mégis csak szép dolog ám, hogy a miniszternek sem­mivel sem jár tobb cím, mint a mi­nisztérium portásának. Ami igaz, igaz és igazán nem akarjuk letagadni a valóságot , nem volna semmi értelme. Akinek ez a demokrácia, legyen bol­dog vele. Mi azonban tudjuk a köz­­mond­ást, hogy gyermeket játékkal, asszonyt szép szóval lehet megnyerni. És mi ilyen játéknak tartjuk a mi de­mokráciánkat. Külszínnek, mely alatt a demokráciával homlokegyenest ellen­kező irányzat érvényesül. Itt van mindjárt a közoktatásügy. Ez a terület, mely a legfeudálisabb korban is teljesen demokrata szellemű volt, mert az egyház kezében volt; Isten országában és ő előtte pedig mindnyájan, feltétel nélkül egyenlők vagyunk. Isten megszabta mindenki­nek a maga tehetségadagját és bűn volna annak érvényre juttatását meg­akadályozni. Sőt előmozdítani köteles­ség. Ahogy a názáreti ács fiából Meg­váltó lehetett, azonképen nőhette ki magát a salernói ácsmester fia, VII. Gergely pápa képében, a Krisztus földi helytartójává. S ha igy volt ez a „sö­tét" középkorban, mikor senki sem hirdette a demokráciát, még inkább így volt a Reformáció után, a pro­testáns egyházaknál, ahol a legkivá­lóbb egyházfők bölcsőjét igen ritkán ringatták nemcsak palotában, de még udvarházban sem. S bizony igen gyakran egy kosár helyettesítette a bölcsőt, mint annak idején Mózesnél. Már ezután egészen másként lesz­­. A demokráciával átitatott kormány­zatunk bölcs intézkedései alkalmasak arra, hogy a népi rétegek előnyomu­lását megakadályozzák. Minden látszat szerint ez is a cél. Mert mi egyéb okból kezdenék már a negyedik elemi elvégzése után a kettős akadályt fel­állítani azok elé, akik középiskolába akarnak lépni?! Csak,valamivel indo­koltabb, de távolról sem demokratikus intézkedés a negyedik középiskolai osztályt végzettek képesítő vizsgálata. Az egyetemen kívánt felvételi vizsga pedig az egyetemi tanszabadság elvé­,­nek egyenes megsemmisítése és az egyetemnek szakiskolává degradálása. Különösen azzal a megszorítással, hogy rendkívüli hallgató senki sem , lehet s hogy más korbeli előadásokat, mint amire beiratkozott, senki sem hallgathat. A külföldi nagy egyetemeken tekin­­­­télyes urak, előkelő hölgyek iratkoz­nak be, műtörténeti, történeti, bölcsé­­s­szeti és politikai­­előadások hallgatá­sára. Nem azért, hogy oklevelet sze­rezzenek — mert az más kérdés s az egyetemen csak nyűgös teher — ha­nem azért, hogy tanuljanak s az élet­ben érvényesítsék. Mi jogon lehet egy állampolgárt megakadályozni abban, hogy a legilletékesebb helyről szerez­zen tudást, ha neki az a tudás nem , hivatalos, hanem csak magánhaszná­­­­latra kell ?! Épen ilyen jogtalan a másik rendel­kezés. Miféle ráció lehet abban, hogy egy jogász, aki mondjuk jogbölcse-­­setre készül, ne hallgathasson a bel-­ csészéjén történelmet, filozófiát, pe­dagógiát ? Vagy az, aki római jogász­ akar lenni, ne hallgathasson római történelmet és régiségtant ? Ugyanezt­ meg lehet fordítani a tanárjelölt szem-j­pontjából s igy tovább. " Még az sem szerencsétlenség, ha ugyanaz az ember egyszerre két dip­loma megszerzésére törekszik, pl. ta­nári és ügyvédi diplomára. Ha tehet­sége és szorgalma van hozzá,­­ miért ne tehetné ? Hát az egy diploma után való munkálkodásból fennmaradó energia fölöslegét inkább kávéházban, kártyaasztalnál vagy utcai botrányok rendezésében fecsérelje el ?! Micsoda ésszerű akadálya lehet annak, hogy valaki, akinek tehetsége f és szorgalma van hozzá, a­ két ember munkáját végzi el ? Különösen akkor, amikor az életben széltében látunk embere­ket, akik két, sőt több hivatalt tölte­nek be. Leggyengébb kifogás az, hogy egyszerre nem lehet két pályára be­csületesen készülni. Átlagembereknek — igaz — nem lehet. De hát az egye­temek kizárólag átlagemberekért van­nak, sőt azért, hogy az átlagon felül­emelkedőket erőszakosan lenyűgöz­zék?! Aligha. Ellenben ott vannak a képesítő vizsgák; tessék ott alaposan vallatóra fogni, különösen az ilyen túlambiciózusnak látszó embereket. Ez igenis nemcsak joga, de kötelessége is az illető bizottságoknak. De ex principiis megakadályozni: jogtalan­ság,­­sőt több, erőszakos visszaélés. Minden egyetemnek dicsősége, ha külföldi hallgatók keresik fel; minél többen vannak, annál nagyobb dicső­ség. Az aztán az illető hallgatók ma­gánügye, hogy megértik-e az elő­adásokat vagy nem ? Ha jól tudjuk, épen az itteni egyetemen vannak ta­nárok, akik állandóan franciául adnak elő. Hátha azok hallgatása a céljuk, semmi más. Miért elzárni előlük az utat ?! Félni lehet tőle, hogy a kül­földi nagy egyetemek hasonló akadá­lyokat gördítenek a romániai állam­polgárok elé. Abból pedig a tudomá­nyos utánpótlásnak feltétlen nagy kára lesz. Egyáltalán az egyetemeken életbe lépő új rendszabályok nem szolgálják a tudomány érdekeit és antidemokra­­tikusak. Mindkettőnek valóságos meg­hamisításai. A magyar kölcsön ügyében Benes el­fogadta az olasz és­ angol álláspontot Lemondott az ellenőrzésről és a jóvátétel­i fi­zetésről — Csehszlovákia nem tör Magyar­­ország ellen. — Eloszlatták a cseh—olasz félreértéseket — Az Ellenzék bécsi távirata — A római Messaggero Benes és Mussolini tárgyalásairól hiteles forrásból közli, hogy a tárgyalás legfőbb pontja am­agyar kölcsön kérdése volt. Isme­retes, hogy a cseh kormány ellenezte a "magyar kölcsönt, később azonban megváltozott magatartása s hajlandó volt a kölcsön engedélyezéséhez hozzá­járulni, ha a kölcsönösszeg egy részét Magyarország a jóvátétel fizetésére fordítja. Az angol kormány ezt ellenezte s az olasz kormány is csatlakozott az angolok álláspontjához. Benes a tárgyalások folyamán kijelentette, hogy lemond­ a a kölcsön ellenőrzésének kívánásáról és arról, hogy a kölcsön egy részét jóvátételre fordítsák. Ezek után a magyar kölcsön elintézése a Népszövetség ülése után nem késhetik soká. A cseh külügyminiszter kötelezőleg kijelentette, hogy Jugoszlávia az egykori osztrák-magyar dunai flotta egy részének­­átvételéért a jóvátételi pénztárnál fennálló tartozását, mely 512 millió aranykoronát tesz ki, a leg­rövidebb időn belül kifizeti. Bratianu Vintila tervei a külföldi kölcsönre nézve Januárban lesznek az érdemleges tárgyalások — Az Ellenzék tudósítójától — A pénzügyminiszter titokzatos elzár­­kózottsággal érkezett vissza külföldi útjáról. A tulajdonképeni sikertelensé­gét az angol alsóházban és a Lordok Házában lefolyt vitákból tudtuk meg. Ezeknek nyilvánvalókká válása után Bratianu Vintila részint elmondotta, részint a liberális sajtó útján tetette közzé a maga álláspontját és az an­gol közvéleménnyel szemben azzal vé­dekezett, hogy érdekeltség beszél be­lőlük. Olyan egyéniség, aki a pénzügymi­niszterrel közelebbről nem érintkezett, a következőket beszélte el a kaptának: — Bratianu Vintila azt tartja, hogy köteles a külföldön elért sikereit teljes diszkrécióban tartani. Járt Parisban, Rómában és Londonban, hogy nagy ügyletek kötésére készítse elő a talajt. Semmiféle kölcsönt sem kért. A leg­nagyobb pénzintézetekkel lépett össze­köttetésbe, elsősorban pedig az álla­mok részéről kiváltságolt bankokkal. Előadta Románia helyzetét és ismer­tette a közelebbről készítendő állami költségvetést, kifejezést adva annak is, hogy a belföldi adósságokat már szeptember elsejétől kezdve az állam belföldi jövedelmeiből fogja fizetni, úgy hogy egy év folyamat alatt a belföldi adósságokat teljesen kiegyenlíti és ezenkívül a kül-­­földön lévő kötvények szelvényeit is kifizetik. ' — “"Amidőn aztán ilyetén képez, iga­zolja hogy az ország a saját forrá­saiból befolyó jövedelmekkel rendez­ Cluj-Kolozsvár, 44. év, 197. szám .ér­kesztőség: Strada I. Bratianu Számonként 2 lej. Bukarestben 2’50. Odrásy­ u.­ 22. szám. Kiadóhivatal: Atonim­Ho • RADTHA MI VT ISQ Előfizetés: havonta 49, negyedévre a tüs-palota. Telefonszámok: Szer- Alapította: KAKI HA IVtbhLUb 110, félévre 210, évente 403 lej. Meg­v­esztesség: 9. sz. Kiadóhivatal: 109. jelenik hétfő kivételével mindennap. • ——winiriiTiHTnrTihm ti in rm fTT"TffltTin— ....... » mi—— ......Tinin TTinnr if—r—Biiiw nmtw—nrn MiMMTMBB^MWT'ITWm'TniWgWTIiiltf'iri'llVTlIM Mi III 111 t*WB*"JWMWwg heti anyagi viszonyait, akkor fogja a külföldi pénzintézeteknek megtenni ajánlatát, hogy az állammal egyenlő jogosultság mellett és ellenőrzést is gyakorolva vegyenek részt az ország helyreállításában. Bratianu nem túl­ságosan sieti. Néhány hónapig késik még művelete megkezdésével, abban a reményben, hogy január hó folya­mán a külföldi bankoktól igen elő­nyös feltételek mellett nyerhet aján­latokat.­­ Januárban lesz ezekkel a nagy pénzintézetekkel az érdemleges tár­gyalás, amely kapcsolatban fog állani a földgázzal, petróleummal stó. Bra­tianu Vintila majdnem bizonyos benne, hogy az állam helyreállításához szük­séges külföldi pénzsegítséget meg­kapja. Midőn így több milliárd kerül az országba, meg fog indulni az or­szág helyreállításának nagyszabású művelete. Természetes, hogy minde­nekelőtt a vasúti hálózat kellő átala­kítása és újjáépítése lesz az első munkálat. Ezek után a Lapta szerkesztője azt a kérdést intézte a fentebbiek elmon­­dójához, hogy várjon sikerül-e Bra­tianu Vintilának ez a terve, mivel az is előfordulhat, hogy a kormányról távoznia kell. — Csak néhány hónapról van szó, — felelte Bratianu Vintila terveinek ismerője. — Ennyi ideig a liberálisok tartani fogják magukat a kormányon. Az utódoknak viszont nem lesz pa­naszra okuk, mert rendelkezésükre fog állani a helyreállításhoz szükséges pénz. — Följegyezzük ezeket a nyilatko­zatokat, — fejezi be a Lapta - arra gondolva, vájjon nem állunk-e új­ból Bratianu Vintila üres illúzióival szemben ? WWWWWWWWWWWAAAAWW Jugoszlávia megkapja a Baross-kikötőt Belgrádból jelentik . A miniszterta­nács mai ülésén felolvasták a Rómá­ban ülésező paritásos bizottság ju­goszláv tagjainak jelentését. Az új terv szerint az SHS királyság meg­kapná ugyan teljes egészében a Ba­­ross-kikötőt és a Rljecsina deltát de ezzel szemben kötelezné magát Fiu­ménak magának bizonyos gazdasági támogatására Magának Fiuménak kormányzását még egy évig egy vegyes jugoszláv­­olasz bizottság kormányozná, míg rendes viszonyok­­helyreálltával, vá­lasztások megejtése után egy legális fiumei kormány venné át a független város kormányzását. Ezt a megoldási lehetőséget Belgrádban meglehetősen kedv­zően fogadták. A magyar miniszter­­elnök genfi útja „ Budapest, aug. 31. Gróf Bethlen István miniszterelnök ma este a fővárosba érkezik. A mi­niszterelnök csupán néhány napig marad Budapesten, s azután elutazik Genfbe, hogy résztvegyen a Népszö­vetség ülésén. Még nem történt dön­tés abban az irányban, hogy gróf Bethlen Istvánt külföldi útjára elkí­­séri-e Kállay Tibor pénzügyminiszter. Erről, valamint más, fontos politikai kérdésekről, ezek közt elsősorban ar­ról, hogy mily hosszú szünetet kapjon a nemzetgyűlés, a miniszterelnök rész­vételével a holnap és holnapután meg­tartandó tanácskozásokon fognak dön­teni.

Next